Unschooling... az meg mi?

Egy ideje hátsó gondolatként motoszkál a fejemben az a dolog, amit úgy hívnak: unschooling. Ez a forma Magyarországon egyáltalán nem elterjedt, alig-alig ismert 'módszer' (nem nagyon kedvelem ezt a szót), ami jobbára annak is köszönhető, hogy nem lehet féléves vizsgák közé passzírozni, hiszen a lényege éppen a minden külső szabályozástól mentes haladásban van. Nyilván ez azt is jelenti, hogy kis hazánkban csekély az esélye 100%-os adaptálható- ságának - engem valahol mégis lenyűgöz a rendszere, s ilyesmit képzelek el én is ideálisnak. Persze, persze, tudom: addig nyújtózkodjak, ameddig a takaróm ér... és ez igaz is. Csak elmerengtem, hogy milyen lehet unschooling szülőnek lenni...

Egyébként úgy gondolom, hogy otthonoktató szülőként tág terem van, és a két féléves vizsga között gyakorlatilag bármilyen működő rendszert megvalósíthatok... ezért is nagyon szeretek magyar otthonoktató lenni, hiszen tudom, hogy nem minden országban ennyire rózsás a helyzet. Hálás is vagyok az Úrnak azért, hogy olyan országban élhetek, ahol ebben a döntésben nem korlátozzák családunk személyi szabadságát...

(Azért ezt még lehetne fokozni több kooperatív háttérintéz- ménnyel, meg flottul működő nagycsoportos felmentéssel, de én nem panaszkodom, hisz azért át lehet verekedni magunkat a rendszeren, ha Isten is segít.)

Mi is tehát ez az annyit emlegetett unschooling? Az én megértésem szerint az unschooling egy olyanfajta otthonoktatási módszer, ami arra az alapelvre épül, hogy a gyermekek a saját tanulásukkal kapcsolatban kompetens lények, akiknek a természetes kíváncsisága mentén megvalósítható az abszolút szabadelvű oktatás. Vagyis a szülő egyáltalán nem oktat, nem is szervezi a gyermeke tanulását. Akkor mit csinál? Leginkább három dolgot. Egyrészt, és ez a legfontosabb, bízik a gyermek kíváncsiságában, az érdeklődés-vezette tanulás működőképes- ségében. Másrészt, reagál a gyermek érdeklődésére, úgy, hogy válaszol a témával kapcsolatos kérdéseire, és bátorítja a gyermekét a felfedezésben, illetve további kérdések felvetésében. Harmadrészt, pedig kinyitja a gyermek számára a világ kapuit azzal, hogy lehetőséget teremt számára sokféle tevékenység és helyzet szabad megismerésére pl. különböző érdekes helyekre, múzeumokba, épületekhez viszi, illetve a ház körüli teendőkbe bevezeti.

Nem ástam bele magam igazán mélyen, és nem is biztos, hogy bele fogom, most mindenesetre roppantmód fel vagyok pörögve a témán. Szörfölgetés közben rá is találtam néhány érdekes írásra ezen az oldalon. Úgy gondoltam, hogy megosztom, ami nagyon megragadott, és mivel angolul volt, azért fordításra adtam a fejem, hehe. :)

Erről a cikkről van szó:

Működhet a való világban?

Ha az unschooling nem működik a való világban, akkor semmi sem működik. Az emberek azt mondják majd, hogy "Hogyan tudják megtanulni a számtant a való világban?" Van számtan a való világban? Ha nincs, akkor mi értelme megtanulni? Ha van, akkor meg miért kellene mesterségesen elválasztanunk az aktuális alkalmazásától? A miértet kellene mindig megkérdeznünk a mit és hogyan előtt. Van egy Szezám Utca mesekönyv, aminek a címe: Grover és a Minden Széles E Világon Múzeum. Van benne "tenger alatti dolgok" szobája és "égben lévő dolgok" szobája, de ennek ellenére is minden szoba csupán egy szoba egy múzeumban: ablakok nélküli, ahol minden kontextuson kívüli. Ezután Grover kinyit egy nagy ajtót, amire az van írva, hogy "minden MÁS széles e világon", és ezzel kimegy a napfénybe. Hát ez az unschooling.

Nem csak kisgyerekeknek való!

Az a mód, ahogyan a felnőttek szeretnek tanulni, pontosan az a mód, ahogyan az emberek legjobban képesek tanulni: kérdéseket feltéve, dolgoknak utánakeresve, dolgokat kipróbálva, és szükség esetén segítséget kérve. Pont így tanulnak az óvodáskorú gyerekek is (talán az utánakeresést leszámítva), és ez az a mód, ahogyan az iskoláskorúak is tanulhatnának, vagy ahogyan kellene tanulniuk. A tanulás belső indíttatású. A tanárok a legjobb esetben is csupán szívélyes segítők, a legrosszabb esetben pedig hátráltató személyek. Az ún.'tanítás' csupán az anyag bemutatása. Nem teremt tanulást. Sem felnőtt, sem gyermek nem profitál a 'tanítandó' és a 'nem tanítandó' mesterséges csoportosításból, sem a 'gyerekeknek való', illetve 'gyerekeknek NEM való' megjelölésből. A játékban felismert tanulás olyan, mint amikor kisüt a nap egy sötét, borús napon.

Láttál már ilyet??

A napokban akadtam egy figyelemreméltó kirakós játékra. A neve HexaPuzzle. A hexa megjelölés arra utal, hogy nem a szokványos négyzet alapú kirakóról van szó, hanem ez egy hatszögletű(!) példány. Nagyon érdekes. És ami még vonzóbbá teszi, az az, hogy magyar termékről van szó: egy Creatív Games Kft. nevű cég forgalmazza már megközelítőleg 5 éve. Hogyhogy nem hallottunk még róla? Valószínűleg ez a kisebb magyar vállalkozásokra jellemző mindenféle marketingtevékenységgel kapcsolatos idegenkedésnek tudható be. (És mivel alig-alig reklámoz, majdhogynem lehetetlen megtalálni...)

Az ár egyébként olyan alacsony, hogy az ember már-már gyanakodni kezd a minőséggel kapcsolatban (mert régen azt sulykolták a fejünkbe, hogy ami olcsó, az biztos gyenge minőségű is). Minőségét, megjelenését és a tartósságát eleddig nem teszteltük családilag- MÉG! De ami késik, nem múlik, mert nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Remélem él még a rendelési lehetőség, és nem egy magára hagyott oldalra irányítom a figyelmet... :)

Ez a Hexapuzzle honlapja.

Mi a jó benned?

Mert tudom, hogy nem lakik
én bennem, azaz a testemben jó;
mert az akarás megvan bennem,
de a jó véghezvitelét nem találom.
(Róma 7:18)

Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél.
Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.
(Zsolt. 139:14)

Jó vagyok Istennél?... Vagy az Ő szemében rossz vagyok?... Egy keresztény családban nem csak a felnőttek, gyakran a gyerekek is érzik ezt a kettősséget. Szeretnének anyának, apának engedelmeskedni, ám ez nem mindig könnyű. És ezt kudarcként élheti meg a kisgyerek, hiszen egy keresztény családban sokkal erőteljesebben van kommunikálva a jó és a rossz. A szülőnek nagy felelőssége van az igazságot szeretettel, de 'kozmetikázás' nélkül tálalni! Azonban gyakran elviselhetetlen igát tesz gyermeke nyakába azzal, hogy nem mondja el, hogy egy ember sem képes jót tenni, jó lenni saját magától! Senki sem, a Róma 3:9-19 szerint.Gyermekünknek tudnia kell, hogy ha Jézus nélkül akar jó lenni, az kudarcra van ítélve. A kisgyermek egyetlen lehetősége, hogyha Jézusnak átadott életét egyre inkább Isten Szentlelke kezdi irányítása alá vonni. Szabad ezért imádkozni, sőt, szükséges is ezt kérnünk!

Ha ez így van, hogyha gyermekünk sohasem fogja megütni a mércét, akkor nem kegyetlenség mégis elvárni tőle, hogy azért próbálkozzon? Nem lenne jobb lejjebb vinni a mércét, és engedékenynek lenni? Nem. Valójában ez a folytonos próbálkozás fogja őt eljuttatni arra a felismerésre, hogy hiába akarja, és bármennyire is igyekszik: magától képtelen jót tenni. Ez pedig az a pont, ahol az evangélium ereje bele tud hatolni a gyermek életébe, szívébe igazságával.

Mégis, szülőként tudnunk kell feloldani a helyzetet, és könnyíteni az elhordozhatatlan terhen, nehogy elcsüggedjen, és már ne akarjon többé jó lenni. Ez nagyon fontos. Hogyan tehetjük ezt? Úgy, hogy nem csak a bűnre koncentrálunk. Isten értékeket helyezett a gyerekünkbe, és amellett, hogy segítünk neki megérteni, hogy nem tud megfelelni Isten elvárásának a bűntelenség tekintetében, meg kell erősíteni őt abban a tudatban, hogy azért Isten elfogadja őt. Sőt, értékesnek, becsesnek és drágának tartja az Úr mindegyik gyerekünket: de ők ezt nem fogják megtudni, hogyha nem mondjuk el nekik. Nem fogják magukévá tenni ezt az igazságot, ha nem mondjuk el nekik újra és újra, hogy milyen különleges és egyedi embereknek teremtette őket Isten. Ő örvendezik a gyermekeinkben!

Ahhoz, hogy hatékonyan beszélhessünk a gyerekünkkel arról, hogy ő értékes, szülőként meg kell ismernünk ezeket az értékeket. Imádkozzunk látásért, hogy fel tudjuk ismerni mindazt a tehetséget, és azokat a képességeket, amelyeket Isten már a fogantatáskor beletett a gyermekünkbe, és aminek a használatával gyermekünk Isten nevének ad dicsőséget (persze annak függvényében is, hogy hogyan él vele). Az értékek tudatosításának hatékony eszköze lehet az alábbi családi játék.

Egy egyszerű, családot összehozó játékra hívlak tehát, én találtam ki. A címe: Mi a jó benned? Szabály: mondj a másikról egy olyan dolgot, ami tetszik benne, amiben ő jó, jobb, mint a többiek a családban.

Beszélgessünk arról, hogy ki miben különleges, egyedi. A gyerekek hajlamosak rivalizálni a tesóikkal, és elcsüggednek, ha valamiben alul maradnak. Ha beszélgetünk velük arról, hogy mi az az egy-két dolog, amiben ő jobb, más, mint a testvérei, akkor ez építheti a gyermeket. De ez csak akkor működik jól, hogyha elmondjuk azt is, hogy nagyon szeretjük őt azért, mert ő más: őbenne ez a 'jó'. Ezt nagyon szeretik hallani!

És persze tovább lehet menni ebben, hiszen az is építő, hogyha apa és anya is terítékre kerül: persze először csak apa mondhat anyáról, anya meg apáról jó jellemvonást. Később, ha belejövünk, akkor már a gyerekek is mondhatnak a szülőkről jellemvonást.

Vajon ez nálatok is működik? Csekkold: játszd ezt a játékot az elkövetkező időszakban többször is, és oszd meg a tapasztalataidat. Mondd el, hogy nektek bevált-e. Szeretettel várom. :)

Megszűrt meselistám

Többetek részéről felmerült az igény egy olyan lista közzétételére, ami a meseszűrőmön átment meséket tartalmazza (a meseszűrőről a másik blogon írtam). Nézzük csak. Azt hiszem a mesék egy jó része nem olyan ismert azok közül, amiket nézünk, de nekünk bejöttek. Kettészedtem az epizódos és a hosszú meséket, s eszembe jutott néhány jó tanács, ami mese-témában alkalmazható.

Mind a két csoport esetén előnyös, ha először gyermeked nélkül nézed végig a őket (nosztalgia-este apával, hehe). Te ismered a gyermekedet, és te tudod, hogy mi az, amitől már szorong, és azt is te tudod eldönteni, hogy mi az, ami már 'nem fér bele nálad', vagyis amit nem tartasz helyesnek.

Az epizódos mesékben lehet olyan epizód, amit én nem hagynék megnézni, vagy csak magyarázattal (pl. Süni és barátaiban van egy epizód, amiben valakit megpróbálnak meghipnotizálni). Ha kevés kifogásolható tartalom van benne, akkor talán megnézésre érdemes a mese. Ha hosszú mesében merülnek föl kifogásolható részek, akkor azokat végig lehet beszélni a gyermekünkkel, feltéve ha nincs túl nagy hangsúly fektetve rá a történetben. (Akkor újra kell gondolni a mese szelektálását.)

Azt is számításba kell venni, hogy minden gyermek fejlődik, és vannak korszakai. Szülőként nekünk ezekhez a korszakokhoz aktívan alkalmazkodni kell, ugyanakkor bátorítani is őt a továbblépésre. Van, amikor egy alapvetően nem félelemkeltő mesében valami mégis megrémíti a gyermekünket, olyankor azt a mesét félretesszük. Aztán eltelik néhány hónap, és már nem fél attól a dologtól, ezért újra nézhetővé válik a mese. Érdemes tehát figyelemmel követni a fejlődését, és néha tesztelésre bedobni egy-egy mesét (ez természetesen azokra a mesékre vonatkozik, amelyek átmentek a szűrőnkön). A tesztelés azt jelenti, hogy együtt nézzük a mesét a gyermekkel, és megfigyeljük, hogy vált-e még ki pl. szorongást a mese, vagy már nem áll fenn ez a probléma.

Ha több testvér igényeihez kell igazítani a meseválasztást, akkor bölcsen kell eljárni. Egy csapda lehet, ha minden esetben a legkisebbtől várjuk, hogy alkalmazkodjon a nagyobbak meseigényeihez, hiszen akkor az ő szintjének meséi teljesen mellőzve lesznek (ugyanez fordítva is igaz lehet). Meg kell találnunk családunk ideális összhangját, amiben a mottó talán az lehetne, hogy: belátással egymásra. Vagyis időnként mindenki kedvezhet a másiknak, a nagyobb a kisebbnek, a kisebb a nagyobbnak. Az, hogy minden korosztály külön néz mesét, nem szokott működni, mert nagyon hosszúra nyúlik a képernyő előtti időtöltés...

Időnként érdemes leülni és velük nézni a mesét (és hagyni, hadd kérdezzenek, vagy meséljenek a mese alatt). Jó, ha érdeklődést mutatunk a meséik iránt, hiszen ezzel megerősítjük bennük, hogy fontosak a dolgaik számunkra. Ilyenkor figyeljük meg külön-külön a gyerekek reakcióit, nézzük, hogy nincsenek-e szorongásos tünetei valamelyiküknek. Ha felfedezünk ilyesmit, akkor megpróbálhatjuk feloldani azt, de ha nem járunk sikerrel, akkor jó, ha egy időre a polcra kerül a mese.

Íme tehát a lista. (Gyűjtöttem linkeket is, de nem találtam mindhez magyart. Azért a klippek képei alapján a nem magyaroknál is láthatod, hogy milyen jellegű meséről van szó.)


Epizódos mese:

Éliás, a kis mentőhajó,
Thomas, a gőzmozdony,
Charley és Mimmo,
Süni és barátai,
Hunyor Major,
Tűzoltó Sam,
Pompom,
Babar,
Pampalini,
A legkisebb ugrifüles,
Spunky (keresztény rajzfilm!),
Micimackó,
Pöttöm George,
Pityke.


Hosszabb mese:

Vacak, a hetedik testvér,
Bambi,
Táncoló talpak (nekünk angolul van meg, nem tudom, hogy a magyar szöveg milyen nyelvezetet tartalmaz...),
Micimackó,
Toy Story,
Szilaj,
Wall-e (nekünk angolul van meg, nem tudom, hogy a magyar szöveg milyen nyelvezetet tartalmaz...).

Szeretettel várom a listával kapcsolatos gondolatokat. Ha van olyan mese, amiről úgy gondolod, hogy a listán lenne a helye, akkor írd meg.

Rólam szól...

Sokat mond nekem ez az ige. Most úgy érzem, hogy ezt kell tennem: várnom, hogy mi lesz az Úr következő lépése az életemben. Látom már, ahogy bontakozik ki az életem pici mozaikkockáiból valami sokkal nagyobb kép. Nem látom még az egészet, de érzem, hogy nagyobb lesz, mint én. És ehhez kell most a csend, az Úrra figyelés. Tudom, sok fog azon múlni, hogy tudok-e elmerülni az Úrban, és pontosan azokat a lépéseket lépni, amiket Ő szeretne. Ez még a jövő, ami hatalmasan formálódik a szemeim előtt...

Elkészült egy újabb mese elemzése. A Mesék nagyító alatt kategóriára kattintva találod, oldalt. Ha van kedved, írd meg róla a véleményedet. :)

Addig is, amíg ezt megteszed, találtam valami inspirálót. A felvétel nem tökéletes, nem is értek mindennel egyet, de a mondandóra érdemes odafigyelni.

Piroska és a farkas

I. Szereplők

Pozitív szereplők: Piroska, anyuka, vadász
Negatív szereplők: farkas
Semleges szereplő: nagymama


II. Alapkonfliktus

Anyuka kérése a nagymama meglátogatásáról és az egyedül megteendő út.
Morális kérdés: engedelmesség és önvédelem.


III. Szereplők jellemvonásai

Piroska: jóhiszemű, talpraesett, engedetlen, szeretetreméltó

anyuka: óvatos, kedves, gondos, szeretetteljes

vadász: bátor, okos, segítőkész

farkas: ravasz, céltudatos, okos

nagymama: nem értékelhető
IV. Mit tanít?

Hasznos:

- Aki engedetlen, az végül bajba kerül.
- Ha a saját hibádból kerültél veszedelme, akkor is várhatod mások segítségét.
- Nem mindenki kedves és jó azok közül, aki annak vallja magát.


Káros:

- Téves vadász-kép.
- Rosszért cserébe rosszal fizess vissza. (Bosszúállás.)
- Naturalizmus, ami téves tárgyi tudást eredményez az emberi és az állati testről.
- Téves elképzelés a fájdalomról, állatok felvágása.
- Nem kell megbocsátani- aki hibát követett el, az bűnhődjön.
- A farkas egy gonosz állat.


V. Észrevétel

Az anya karaktere összetett. Elméletileg neki kellene lennie az abszolút pozitív meseszereplőnek: a segítőnek, és a menedéknek baj esetén. Mégsem ezt látjuk, illetve nem teljes mértékben igaz ez. A mese elején ruhát készít Piroskának, ami a gondoskodást fejezi ki. Mindent előkészít Piroska útjához: a kosarát összeállítja, megmondja, merre menjen és mire figyeljen oda. Ezek a cselekedetek ismét a gondoskodó jellemvonását erősítik meg. Azonban a cselekmény kibontakozásánál azt látjuk, hogy amikor kialakul a konfliktus és felgyorsulnak az események, tehát amikor igazán szükség lenne rá, akkor nincsen sehol. Se a nagymama, se Piroska felfalását nem tudja megakadályozni, a helyzet megoldásánál sem látjuk őt aktívan cselekedni, a folytatásban pedig egyáltalán nem is jelenik már meg. Tehát ha ő a menedék, és a gondviselés szimbóluma a mesében, akkor ez a mese két dolgot kommunikál. Egyrészt, hogy van menedék, de távol van, és baj idején lehetetlen rátalálni. Másrészt, mivel a menedék nem elérhető a szükség idején, ezért csak magunkra számíthatunk a problémáinkat illetően. Ez utóbbi pont azért megdől a mese végére, ugyanis a vadász ugyanolyan külső segítség, mint anya alakja.

A vadász a másik összetett alak a mesében. Érdekes, hogy anyához képest ő nem nő, hanem férfi, ami sugallhatja azt is, hogy bizonyos feladatokat csak férfiak bevonásával lehet elvégezni- ez persze nem negatív fajta sugallat. Érdekes maga a helyzet megoldása is, ami kipattan a fejéből. Ebben nyoma sincs agyafúrt okosságnak, vagy trükkös cselszövésnek: a vadász a puszta erejét és az állat alvás közbeni sebezhetőségét használja ki a felülkerekedéshez. Ez a megoldás nem követendő példa, és valahogy mellőz minden nagyvonalúságot, ami egy pozitív mesehőst egy negatívtól megkülönböztet. Nincs benne irgalom, és az újrakezdés, a változás lehetőségét is eleve kizárja. Egyszerűen elpusztítja a farkast, mégpedig eléggé kegyetlen módon. Felmerül kérdésként az is, hogy mint vadász, akinek az állatok védelme a feladata, ebben az esetben hogyan hozakodhat maga elő egy olyan megoldással, amiben állatkínzás esete is felmerül.

Megjelenésekor tehát a vadász anya pozitív gondoskodó karakterének továbbvivője, de a mese végére sajnos egy kegyetlen karakterré válik. Nincs feloldás: se megbocsátás, sem pórul járás formájában- farkasnak vége és a mesének is vége...

Túlságosan mély ez az értelmezés? Talán. De nem is kell mindent elfogadni, hanem elég, ha gondolatokat ébreszt benned, és azok fényében tudatosabban vizsgálod a mesék hatását a gyerekeidre.

Itt állok Előtted rongyosan...

Nagyon így érzek most én is. Örülök, hogy rátaláltam erre a versre. Még mindig eltölt az Úr iránti hála, hogy ha az iskolai beiratkozásra gondolok! Én olyan kicsi voltam abban az egész műben! Mégis megadta Isten a szívem kérését. Pedig be kell valljam, hogy nem gyönyörködtem az Úrban úgy, ahogyan kellett volna, nem ő volt a középpont, hanem az iskolakérdés. És az Úr meg is szégyenített ebben a maga szelíd módján. És most itt állok Előtte rongyosan, és hálás a szívem, mint a tékozlónak, aki meglepődött, amikor Atyja nem aszerint a szigor szerint fogadta őt vissza, ami a helyzetből következett volna. És érzem, tudom, hogy most már a suli is egy lesz azon dolgok közül, amik kizárólag kegyelemből adatnak és nem tőlem vannak. Olyan méltatlannak érzem magam. De az Úrra nézek, mert a csapdás érzelmeim önmarcangolás felé visznek...

Új linkek kerültek az oldalra. Hasznosak és érdekesek.:)

Szeretettel ajánlom. :)

Huszárok és az otthonoktatás

Ez az egyik kedvenc huszáros képem. Valahogy nagyon illik, nemcsak a mai naphoz, hanem az elmúlt hetünkhöz is. Mindjárt megmagyarázom. Ez az első évünk, amikor a gyerekekkel tudatosan kezdtünk készülni egy nemzeti ünnepre. Egy barátom hívta fel a figyelmemet ezeknek az alkalmaknak a jelentőségére.

A napokban a gyerekekkel esténként Márc. 15-e volt a vizsgálódásunk témája. Igen kedves ismerősöm e témában összeállított nagyszerű anyagát 'jártuk végig' újra meg újra. Be kell valljam, hogy még nekem is nagyon hasznosnak bizonyult! És elkapott a tanulás tüze, pedig világ életemben utáltam a törit! Amióta beleástuk magunkat abba, hogy pontosan mi is történt Márc. 15-én, valamifajta magyar büszkeséggel lett tele a szívem- talán ezt nevezik nemzeti öntudatnak, mindenestre érdekes érzés (ez a jó szó rá). A téma kapcsán egyébként Doda volt a legérdeklődőbb, ő napról napra szinte rohant, amikor mondtam neki, hogy ha akarja, akkor ma is "huszározunk" egy kicsit (Azt hiszem az is tanulsága a történteknek, hogy Rafi és Náti bevonásába legközelebb több energiát kell fektetni. De végül is ez volt az első ilyen évünk, úgyhogy nagyon megengedő vagyok magammal e területen...)

Informálódásunknak az lett a gyümölcse, hogy az ünnep történelmi hátterén túl előkerültek a huszárok, a kurucok, a labancok, Tenkes kapitánya és a Habsburgok- mindez azért, mert a fiam kérdezett. Ez már igazi otthonoktatás volt, hiszen Doda érdeklődése irányította a felfedezést. A gyújtópont az összeállított anyag volt, de onnan Doda kérdései mentén tovább kellett mennünk egyéb lovas-huszáros lapokra, meg a youtube-ra, ahol huszárvágtát, meg montázsokat néztünk és a Nemzeti Dalt hallgattuk. (Ennek kapcsán az is felmerült bennem, hogy lehetséges, hogy igeellenes a Nemzeti Dalban "a magyarok Istenére esküszünk" sor, hiszen a Máté 5:34-ben azt mondja Jézus, hogy ne esküdjön az ember... nem tudom, de lehet.)

A tegnapi "huszározás" rávitt minket egy olyan videóra, amit muszáj megosztanom. Ifjúkori szenvedélyt látok, és nekem nagyon, de nagyon tetszik, ahogy a fiú saját magára átfrazeálta az eredeti művet, autentikussá téve azt.

Szeretettel ajánlom és
kívánok mindenkinek áldott és békében eltöltött ünnepet!

Megvan az iskolánk!!

Megvan a háttériskolánk. Tegnap be is iratkoztunk. Szekszárdon található. Borzasztóan feldobott vagyok, mint amikor egy kisfiú megpillantja élete első bringáját a díszcsomagoláson keresztül! Elönt a büszkeség, hogy iskolás lett a nagyfiúnk... és elönt a büszkeség, hogy otthonoktatott iskolás lett a gyermekünk! Mintha nem is velünk történne mindez. Örülök, és ábrándozom, és csendesen dicsőítem az Urat, és csapongok, és...és...és... Azt hiszem, a szavak helyett valami képszerű kellene. Mindjárt érkezik... F.-el összehoztam egy dicsérő-montázst egy ismert keresztény dal szövegére: én szerkesztettem össze a tartalmát, F. pedig a 'webvideotechnikai műveltségét' tette hozzá. Ez a dal elmondja, hogy mit érzek most. Szeretettel ajánlom.

Hiszed, hogy tud hinni?

Talán nincs is olyan keresztény szülő, aki ne vágyna arra, hogy gyermekei kövessék őt a hit útján, vagyis Jézus mellett döntsenek és istenfélelemben éljék felnőtt éveiket. Azzal kapcsolatban azonban megoszlanak a vélemények, hogy milyen életkorban üdvözölnék e döntés megszületését.

Jézus a kicsi gyermekeket is magához hívta. A hit nem kizárólag felnőtteknek való dolog. A Biblia egyszerű igazságait egy néhányéves gyermek is meg tudja érteni. Persze nem akadémiai szinten- de ki mondta, hogy az üdvösséghez akadémiát kell végezni? Hisszük ezt? Azt elhisszük, hogy Jézus kisgyermekkorban is meg tudja szólítani a gyermekünket, de hisszük, hogy Ő ezt akarja is?

Sok szülő úgy gondolja, hogy a gyermeke ráér megtérni kiskamaszként. Addig is a hit morzsáit adja csupán neki, hiszen még úgysem érheti meg az evangéliumot, kicsi még hozzá értelmileg. Hiszen nem tud még felelősségteljes döntést hozni. Még kegyetlenségnek is tartanák a gyermekkor elrontását azzal, hogy bűnről és utolsó ítéletről beszélnek a gyermeknek- nem is teszik. Pedig gyermekük már totyogó korától a saját bőrén tapasztalja a bűnt és annak hatásait játék közben: amikor valaki goromba vele, meg akkor is, amikor ő szeretne engedelmeskedni (ha elvárjuk ezt tőle), de önszántából nehezen tud, hiszen a bűn sokszor legyőzi. Lehet, hogy nincsen még szava arra, hogy bűn, de ha nem is tanítottuk ezt meg neki, ő akkor is pontosan érzi, hogy van valami, ami nem jó őbenne- és másokban is benne van az a valami.

Az, hogy ezt a rosszat a nevén nevezzük, csak segítség a gyermeknek. Ugyanis a legtöbbjük, hogyha nem beszélünk vele erről, akkor a benne lakozó bűnt önmagával azonosítja. Ezért szaladhat ki a 4-5 éves száján, hogy "rossz vagyok", és ezért próbálják meg a testvérek a sajátjuk helyett a tesó 'szennyesét' a szülő elé 'teregetni'. Ők maguktól tudják, hogy nem jók, de azt nem tudják, hogy mi módon lehetne ezen a helyzeten változtatni. Az evangélium teljes mértékben megérthető, egy gyermek meg tudja azt érteni, amennyiben egyszerű fogalmakkal van elmondva. A kérdés csak az, hogy: egyáltalán mi értjük az evangéliumot? Teljesen tiszta a kép, vagy esetleg vannak még olyan homályos részek, amiket magunk sem értünk, és ezért nem tudunk a gyermekünkkel előbbre jutni a témában? Talán itt az ideje utána nézni a hiányzó mozaikkockáknak...:)

Fontos kérdés még, hogy ha már megosztjuk az evangéliumot a gyermekünkkel, akkor hívjuk-e őt döntésre ezután. Miért ne? Mi kell ahhoz, hogy döntsön? Felnőtt bűnöket kell megtapasztalnia? Nem hinném.

Először is tudnia kell, hogy mi a bűn. (Tényleg, te tudod, hogy mi a bűn?)
A bűn fogalma mellett ismernie kell a bűntelen fogalmát és szükséges megismernie Jézus Krisztust személyét, Istent, a mennyet és a poklot. Nem kell fenyegetőzni a pokollal- korai életkorban ez kifejezetten káros és szorongást válthat ki a kisgyermekben. De tárgyilagosan tudhat arról, hogy az egy létező hely és oda lehet kerülni. A hitet is meg kell tudnunk értetni gyermekünkkel (vagyis azt, hogy mit jelent hinni Jézusban), de ez sem túl bonyolult feladat, csupán egy kis szülői agyalást igényel...

Mindezeken felül kell, hogy legyen bűntudat a gyermekben, vagyis sajnálnia kell az elkövetett bűneit- de kisgyermekkorban ne ragaszkodjunk az olyan intenzív sírós hangulatú érzés megjelenéséhez, mint egy idősebb embernél. Ez felnőtteknél is egyéni eset. A bűntudat a bűn súlyától függ, egy gyermek pedig ritka esetektől eltekintve nem követ el olyan súlyos bűnöket, amik nagy teherként nyomnák a lelkiismeretét.

Végül pedig: amikor gyermekünk evangélizálásáról beszélünk, akkor egy nagyon lényeges pont még, hogy szülőként hinnünk kell abban, hogy gyermekünk valóban képes lesz hinni. Ha nem tudjuk komolyan venni gyermekünk esetleges megtérését, mondván, kicsi még, akkor jobb, ha bele sem fogunk az evangélium megosztásába: csak összezavarjuk a gyermekünket. A hit mindenkié- engedjük a ránk bízott palántákat jó földbe plántálódni. ;)

"Majd írjál ám..." :)

Felmerült bennem, hogy talán valaki szívesen írna nekem e-mailt bármilyen személyes okból kifolyólag. Így aztán ma készítettem egy gmail-fiókot a blogos levelezések számára, tehát olvasói célokra.:)

Tehát ide írhattok, hogy ha kérdésetek van, vagy valamit személyesen szeretnétek megosztani:

fiukahajoban(kukac)gmail.com
(Szerettem volna linkként beállítani, de egyelőre nem sikerült, úgyhogy a címet kimásolva tudod beírni a levelezőrendszeredbe.)

Örülök, ha írtok, szívesen veszem. :)

"Olyan jó olvasni!"

Doda tanul olvasni. Illetve jobban szeretem azt mondani, hogy Doda olvas- hiszen ha nem is mindent, de amit tanult, azt tényleg elolvassa.

Szeretném megosztani, hogy hogyan csináltuk.

Ahhoz, hogy valaki megtanuljon olvasni, egy sor készségnek készen kell állnia. Ezek többek között a formák felismerésének, és az irányok ismeretének (jobbra, balra, fent, lent) a készsége.

Van egy nagyon jó könyvcsalád, amit egyik ovipedagógus ismerősöm ajánlása után szereztünk be és már Doda 5éves korától ismerkedni kezdtünk vele. Melegen ajánlható, ugyanis alapkészségek tekintetében meg is alapoz, és minden információt tartalmaz, ami a feladatok végrehajtását illeti, valamint van egy kis infó a pedagógiai szemlélet hátteréről is.

A könyvcsalád a kiskutyus főszereplőről a Lexi nevet kapta. Érdekesség még, hogy ezzel a sorozattal diszlexiásokat is meg lehet tanítani olvasni- nekem ez azért fontos, mert voltak saját ötleteim, hogy hogyan kellene majd olvasni tanítani, de így nyugisabb, mert a könyvnek megvan a maga menete, ugyanakkor mindig annyit veszünk egyszerre, amire még fogékony a gyerkőc, és úgy tűnik, hogy ez eddig nagyon jól működik.

Nagyon fontosnak találom, hogy kudarcélmény nélkül tanuljon meg olvasni, hiszen e készségén nagyon sok fog múlni az otthonoktatásában- amit önálló tanulássá szeretnék tenni, mihelyst folyékonyan megy az olvasás.

Viszonylag hamar végig lehet érni az első füzeten, melynek a címe így pőrén: Lexi. :) Ez még nem klasszikus betűtanító könyv, hanem az olvasástanuláshoz szükséges alapkészségek előkészítésén munkálkodó, éppen ezért játékos, színezős-feladatmegoldós mesekönyv-féle: a gyerekek legalábbis ilyennek látják, és odavannak érte (a 3évesem is könyörgött már, hogy 'lexizhessen'). Mi Dodával most csináljuk a Lexi betűországban I.-et, ami az egyjegyű kisbetűket tanítja. A II. pedig a nagybetűket és a kétjegyű betűket.

Ez tehát az első nagyon fontos dolog, a mi hasznos kis könyvünk: a Lexi.

A második, hogy amióta a Lexi betűországban I.-en haladunk, azóta Doda minden betűnél azt a feladatot kapja, hogy egy kiszanálandó státuszú mesekönyvből az éppen megtanult betűket karikázza be: bekeretezek neki néhány sort, és az elejére írom a betűt, amit keresünk. Az ő feladata, hogy megtalálja az összes olyan betűt.

Harmadikként pedig olvastatok vele: egy nagyalakú vonalas füzetbe az általa ismert betűkből szavakat kreálok, amiket ő szépen hangosan végigolvas- ha elakad, vagy nem jól olvasta, akkor segítek. Minden sorba egy szó kerül, hogy szép szellősen legyen- összesen 16 szót olvas el. Az elején felébe szedtük és 2 napra osztottuk a feladatot. Igyekszünk mindennap olvasni ilyen módon, ez hétfőtől péntekig tartó időszakot jelent, a hétvégén nem tanulunk (dehogynem, csak azt nem így hívjuk :D).

A Lexi nem abc-sorrendben halad a betűkön, hanem valamilyen más logika szerint. Ez azért nagyon jó, mert már a harmadik betűnél lehet neki értelmes szavakat alkotni, amiket el is tud olvasni! Ez pedig nagy sikerélményt ad a gyerkőcnek.

Doda az elején kicsit tartott az olvasástól, de amikor először ráérzett, akkor szó szerint hangosan felujjongott, hogy "OLYAN JÓ OLVASNI!" Naná! :) Iskolában ilyen 'heuréka-érzést' nem valószínű, hogy átélhetett volna. Akkor komolyan úgy éreztem, hogy már azért az egy pillanatért megérte itthonoktatni...:) És még el sem kezdtük igazán... És azért az sem utolsó, hogy milyen büszke vagyok arra, hogy intézmény nélkül VELEM ITTHON tanult meg a fiam- és nem utálja, hanem szereti. Jó az Úr- jókat készített a számunkra, és várom, hogy mi következik még!

A fent említett könyvcsalád a neten megrendelhető, futárszolgálattal néhány nap alatt házhoz viszik, ráadásul a magas színvonal mellett is igen olcsó. Talán egyetlen hátránya, hogy a klasszikus olvasókönyvekkel ellentétben a Lexit minden gyereknek külön meg kell venni. Azért nem tudják a tesók egymásét használni, mivel színezni, összekötni, egyszóval 'feladatozni' kell benne. Persze be is lehet szkennelni és kinyomtatni, de szerintem ez esetben ez 'elveszi az érzetet'. A Lexi betűországban I. esetén csak az elején van feladatozás, azt talán ki lehet váltani szkennelt lapokkal. Bár én azt is meg szeretném venni minden gyerekünknek külön-külön, mert úgy gondolom, hogy az olvasókönyv legyen a sajátjuk, hiszen ez az első szervezett tanulással kapcsolatos eszközük- a többi könyvük úgyis kézről kézre jár majd. :)

Infó a Lexi könyvcsaládról:


Lexi


Lexi betűországban I.


Lexi betűországban II.

Tűz és tűz

Új zenelejátszók kerültek a blogra új zenékkel, amiket szeretek... Csekkolásra érdemesek. Keith Green és Kirk Franklin. Tűz és víz a kettő a stílus tekintetében, de tűz és tűz, ha a szövegeiket és a lelkületet nézzük. Szóval nekem mindkettő a kedvenceim közé tartozik. A bejegyzések alatt közvetlenül megtalálod az egyiket, kicsit lejjebb a másikat.:)

Érdekes linkek 1.

Régebben emlegettem, hogy közszemlére teszem azokat a linkeket, amelyek itt a blogon találhatóak. Elmondom, hogy szerintem milyenek, és miért hasznosak. Ezt nem érdekből teszem- nem kapok pénzt érte, csak azért, hátha valaki hasznosnak találja. Akkor lássuk.:)

Az első két 'szerzemény' angol: a Common Craft és a How Stuff Works .

(Ha a névre rákattintva nem adja be a linket, akkor így írd be a google-be, vagy abba a keresőbe, amit használsz:
Common Craft: www.commoncraft.com,
How Stuff Works: www.howstuffworks.com.
Vagy keresd ki őket név alapján az én linklistámban jobboldalt.)

Mindkettő amolyan 'elmagyarázós' oldal: ha az oldal keresőjébe begépelsz egy szót, akkor kiad egy elég részletes magyarázatot. A kettő mégsem teljesen ugyanolyan.

Mi ez?
A Common Craft egy házaspár oldala, akik egyszerű angol nyelvezettel, sok képpel magyaráznak el bizonyos dolgokat, pl. olyan rendszerek működését, mint az RSS vagy a twitter. Nagyon igényes és érthető (angol tudás persze kell hozzá, de ha van egy kicsi, akkor már lehet tesztelgetni a megértést). Nagy előnye az egyszerűség. Hátránya, hogy- családi vállalkozás lévén- sok terület, sok téma nincsen még lefedve. Lehet egyébként kérni is témát, hogy miről szeretnénk még olvasni. Van blogjuk is, ami a kezdőoldalról elérhető (a lap tetején van)- azon még nem jártam.

Így működik: gépeld be a keresőbe (search) a kívánt kifejezést, és nézd meg a videót, amit kidob. Ha nem dob ki semmit, akkor keress szinonimát.

Ez az oldal hasznos lehet otthonoktatásnál, ha a gyerekünknek valamit el szeretnénk magyarázni. Ha nem is érti az angolt, a képek meg egy kis szülői magyarázat segítségével ismeretet szerezhet (egyelőre sajnos csak kevés témában).

Vagy kérhetjük, hogy csak a képek alapján próbálja meg kitalálni a magyarázatot. (Ezt 7-8 éves kor után ajánlom, mert előtte az elvont gondolkodási képesség általában még nincs olyan szinten, hogy ezt megoldhassa a gyermek.)

Ezt ajánlom: A kezdőoldal alján van a legnézettebb magyarázataik listája. Érdemes mazsolázni belőlük, bár sajnos nincsen olyan sok még.

____________________________________________________________________


Mi ez?
A How Stuff Works is magyarázó oldal. De a Common Craft-tal ellentétben nem használ videókat, hanem szöveges leírásokat- hosszasan kifejtve. (A homeschooling-ról is van leírás.) Ez azt is jelenti, hogy jobban kell tudnod angolul, ha meg akarod érteni a magyarázatot. Viszont nagyon sok téma ki van fejtve. A kezdőlapon pedig érdekes cikkeket, valamint tudományos dolgok működését lehet találni.

Nagyon sok olvasni-, és 'gondolkoznivaló' téma van- érdemes 20-30percet rászánni az átböngészésére. A kezdőlapon megjelenik a napi ajánlat is, ami 2-3 érdekes cikket jelent.

Szerintem a How Stuff Works jó forrás arra, hogy az ott felvetett témáknak utánajárjunk magyar anyagok tekintetében és heti egy-két érdekességgel megfűszerezzük a gyerekeink tanulását (azoknak is jó, akik nem oktatnak otthon, de szélesíteni szeretnék gyerekük látószögét). Vagy le is fordíthatunk egy-egy cikket, ha olyan szinten megy az angol. Ha nagyobbak a gyerekek, önállóan is szörfözhetnek rajta- olyan a tartalom, hogy én szívesen engedem majd föl ide a gyerekeket- jó helyen vannak (nem néztem meg minden tartalmat, de amit láttam belőle, arra ez igaz).

Így működik: gépeld be a keresőbe (search) a kívánt szót vagy kifejezést, és olvasd el a cikket, amit kidob.

Ezt ajánlom: Nézz körbe a kezdőoldalon. Sok-sok jó és inspiráló cikk van.