Üdítő gondolatok evolúcióról, teremtésről

Mindig indulatokat kavar ez a téma a teremtéssel és az evolúcióval. Talán nem véletlen, hogy az egyik leginkább olvasott (és hozzászólt) poszt itt a blogon évek óta az, amelyikben morgok a tananyagon az evolúciós ködösítés miatt, ami abban szerepel. Akkor szárnyat növesztő madarakról és pandák időközben kinőtt hatodik ujjáról írtam, meg arról, hogy hogyan forralt az ősember (na ja) leveshez való vizet egy földbe vájt agyagfalú üregben egy forró kő segítségével (beledobta és attól fölforrt a víz). Ezeket továbbra is tudományosan alaptalan, kitalált mesének tartom és vakmerő dolognak gondolom, hogy bele merik tenni tankönyvekbe, még ha nincs is semmi bizonyíték arra, hogy mindez úgy történt volna, ahogyan leírták. Tankönyvekbe, amik állítólag tudomány ismertetése céljából íródnak.

Bosszant az a gyakran tapasztalt arrogancia is, amivel az evolúcióban hívő emberek viszonyulnak a másik oldal érveihez és azokhoz a személyekhez, akik meg merik kérdőjelezni a megkérdőjelezhetetlennek hitt evolúciót. Persze, nem mindenki viszonyul így: van, akivel lehet kifejezetten értelmesen beszélgetni erről a témáról, de ők kevesen vannak sajnos. Akivel viszont nem lehet, az egyből képes sötétnek, tájékozatlan agymosottnak beállítani azt, aki nem hiszi el, hogy egy nagy bumm után a földön kavargó őslevesből alakultunk "fejlett" emberré millió évek alatt.

Még, ha a tudomány az ő oldalukon állna is (ami azért nem annyira bizonyos), akkor sem mond ez semmit a más véleményen lévő vitapartner személyéről, sem értelmi képességeiről. Tényt tényhez szoktunk mérni, ez így tudományos. Az 'ad hominem', vagyis az evolúcióban kételkedő (vagy bármely más) ember személye elleni támadás nem áll meg a logikus érvelés alapjain. Lehet az az ember bármilyen, attól még mondhat igaz tényeket. A tények ugyanis az ember személyétől függetlenül igazak vagy nem igazak. A tényeket kell megvizsgálni és azokat kell megítélni, nem pedig a tényt állító embert hitelteleníteni, mintha az valami módon az általa állítottakat is hitelteleníthetné. (Persze, lehet az embert is megvizsgálni, de ez már nem a teremtés vagy evolúció vita része - legalábbis nem kellene, hogy az legyen.)

Az igazsághoz hozzátartozik a teremtéshívő oldal kifogásolható viselkedése is, ahogyan a személyeskedésre és gorombaságra gyakran a pokol tűzét 'dobálva' reagál. Ez sem túl rokonszenves hozzáállás, és a magam részéről szeretnék is elhatárolódni az ilyen megnyilvánulásoktól.

Mindenesetre, érdekes dolgok ezek, lenne róluk mit beszélni. És a téma azóta is aktuális, továbbra is fontos. Most viszont nem szeretném továbbszőni a gondolataimat, mert ez a poszt nem erről akart szólni. Hanem Anett gondolatairól, melyeket az előbb említett régi, evolúción morgó posztomhoz írt pár nappal ezelőtt. Nem száraz tényeket vezet fel, hanem józan paraszti eszet használ: saját tapasztalatokat és gondolatokat oszt meg. Teszi ezt úgy, hogy szelíd formában bár, de mégiscsak megkapargatja a lényeget. Nekem nagyon tetszett és igaznak is érzem, amit írt, sőt, még fel is üdültem tőle. Úgy gondoltam, hát, hogy megosztom veletek is. Köszönöm, Anett, hogy leírtad!

Kérdezni kell. Nem szabad tényként elfogadni azt, amit mások (legyen az tudós ember is) mondanak.

Tény és vélemény nem ugyanaz.

"Találtunk egy csontot" - ez tény.
"Ez azt jelenti, hogy..." - innentől vélemény, és fel kell tenni a kérdést, hogy mi alapján mondja ezt.

Voltál már Vértesszőlősön?
Én voltam, 5.-es koromban. Azt hittem valami nagy szám lesz - hát, nagy csalódás volt. Egy régi Magyarország-térkép formájú lapos csontdarab... ebből építettek fel egy embert...

Merj kérdezni!
Ki mondta?
Miért?
Mit hisz?
Mik a tények?

Mi a vélemény?

Mi az értelmezés az állításon belül?

Egyetemi tankönyvek már óvatosabban fogalmaznak:
"X professzor állítása szerint", "az egyetem kutatásai szerint..." Gyerekeknek szóló irodalmakban egyszerűen elhagyják ezeket a felvezető mondatrészeket, és tényként közlik a véleményt és az értelmezést.

Ha angolul tudsz olvasni, nagyon ajánlom:
www.creation.com

Én nagyon szeretem a "tudomány mai állása szerint" kezdetű mondatokat. Ezután el lehet magyarázni a gyereknek a tudomány tegnapi állását, jól elnevetgélünk a lapos földön, Hippokratész megkérdőjelezhetetlenségén, stb. és ezzel helyére is van téve a dolog a gyerek fejében.

Én szeretném, ha már nőne a szárnyam, de valahogy nem nő, pedig olyan szükségem is lenne rá, és már 5 éves koromban gyakoroltam a repülést a szekrény elejéről egy matracra. Sikerült is a levegőben maradni -  határozottan éreztem - legalább egy másodpercig, de minden erőfeszítésem nem volt elég arra, hogy végre tudjak repülni.

Na, ha már a szárnynövesztés nem megy, azzal is megelégednék, ha kicsit tovább tudnék víz alatt maradni, de hiába minden erőfeszítésem, hát levegőt kell vennem egy perc után, és ezzel a gyerekem is így van. De már ezzel is ki lennék békülve - legalább azt tudná megcsinálni a szervezetem (ami állítólag ugyebár folyamatosan jobb mint az elődeimé), hát, legalább a lyukas fogaim lennének képesek begyógyulni!

Azt se látom, hogy a következő nemzedék mindig fejlettebb és erősebb lenne, mint az előző. Nem látom, akárhogy meresztem a szememet. Viszont látom, hogy elég egy pici genetikai hiba, és fogyatékos lesz az illető, ha meg nem hal.

Én azt látom, hogy meg van itt tervezve minden, profi módon. Még a sivatagi bogárnak a szárnya is, hogy a homokvihar nem csiszolja le a kis vékony szárnyát... Ahogyan az élő dolgok összekapcsolód- nak, működnek, fenntartják magukat és másokat, ahogy a tudósok a sivatagi bogárhoz mennek ellesni a titkát, hogy sivatagi autóknak kopásálló bevonatot tudjanak készíteni.

A halakról mintázott hajófenekek, az áramvonalas cápa... vagy, ahogy az emberi szervezet működik: milyen összehangoltan, hogy a szoptatás megindulása segíti a méhösszehúzódást, meg ilyen apróságok. És, hogy ez így, mindez csak akkor működik, ha már minden megvan, minden a helyén van és minden tökéletesen működik. Képzeljük el a zsiráfot, kialakulatlan szivaccsal az agyában. Egyszer hajol le vizet inni - nem lesz utóda, akinek szivacs nő az agya fölött, hogy felfogja a hirtelen odatóduló vért.

Csak ámulok és bámulok.

Szerintem ott vétettük el (pártíz évvel ezelőtt), amikor megijedvén az evolúciótól, meg a kommunizmustól (no persze érthető is, hány nagypapát bevittek a hite miatt...), megtiltották nekünk, hogy kérdezzünk. Jobb ötlet híján azt mondták, hogy "csak higgy" - hát el lehet így lenni egy darabig.

És persze nincs mindenre magyarázat, de van, amire van, és egyre több van, és ne féljünk kérdezni, mert az Isten megvédi magát.

Én szeretem az Isten humorát - nézd meg a majmokat :-D

Ez még nagyon tanulságos, és ráadásul magyar a szerzője. Bámulatos, hogy milyen tisztán énekelnek a madarak: le lehet kottázni, újra lehet énekelni, fel lehet gyorsítani, és akkor madárdalra hasonlít :-D

   

Tudósok és a teremtés, ősi kultúrák és az özönvíz, avagy a Biblia tévedhetetlensége (válasz egy kételkedőnek)

Az elmúlt héten kaptam egy hozzászólást egy régebbi evolúcióval kapcsolatos posztomhoz. Erre reagálok most. A hozzászólás így szólt:

"Kedves Eszti, 

"Nem igaz, hogy a Nobel-díjas tudósok között teljes körű elfogadottságnak örvend az evolúció és az ősrobbanás."

Néhány példát mutatnál? Penzias pont az ősrobbanás egyik bizonyítékát találta meg a mikrohullámú háttérsugárzásban. És az Ősrobbanás egészen kompatibilis a teremtéselmélettel is, ha nem vesszük szó szerint a Biblia MINDEN EGYES SZAVÁT. 

Amit már csak azért se érdemes. mert ha a te a gyerekedet a Szentírás MINDEN EGYES SZAVÁNAK mindenekfelett álló igazságára neveled, akkor előbb utóbb kínos pillanatokat fogsz átélni.

Pl. a gyermeknek feltűnhet, hogy a globális Özönvíz állítólagosan 4000 évvel ezelőtti megtörténtét egyetlen ősi kultúra sem őrizte meg. Az egyiptomi dinasztiák szépen követték egymást, sehol egy utalás arra, hogy most jól ki lettek irtva egy olyan árvízzel, ami egy évig is eltartott.

A sumérok és néhány más ősi civilizáció már egészen a világ kb. 6000 éves teremtésénél is régebbiek.

De nem is kell a Bibliát külső tényekkel szembesíteni ahhoz, hogy ellentmondásokba ütközzünk, hanem saját magának is ellentmond több helyen, ami nem csoda, hanem annak köszönhető, hogy emberek írták, akik bizony tévedhetnek.

Ha nem hiszed, akkor kérlek magyarázd meg, hogy pl. hogyan lehet ekkora eltérés egy elég egyszerű esemény leírásában, hogy mi történt Júdással az árulás után?

Mert Máté 27:5. szerint:
Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.

Míg az Apostolok Cselekedetei 1:17-19 szerint: 
Mert mi közénk számláltatott, és elnyerte ennek a szolgálatnak az osztályrészét. (Ez hát mezőt szerze hamisságának béréből; és alá zuhanván, elhasadt középen, és minden belső része kiomlott. És ez tudtokra lőn mindazoknak, kik Jeruzsálemben lakoznak; úgy hogy az a mező tulajdon nyelvökön Akeldamának, azaz Vérmezőnek neveztetett el.)

És az ilyesmi messze nem elszigetelt eset."

Kedves kommentelő, részleteiben reagálok a hozzászólásodra, így talán érthetőbb, követhetőbb.


"Nem igaz, hogy a Nobel-díjas tudósok között teljes körű elfogadottságnak örvend az evolúció és az ősrobbanás." Néhány példát mutatnál?

Az alább felsorolt tudósok* megkérdőjelezik az evolúciót és/vagy az ősrobbanást:

Eugene Paul Wigner, amerikai-magyar származású Nobel-díjas fizikus
Richard E. Smalley, amerikai Nobel-díjas fizikus
Robert Andrews Millikan, amerikai Nobel-díjas fizikus
William D. Phillips, amerikai Nobel-díjas fizikus
Arthur Holly Compton, amerikai Nobel-díjas fizikus
Christian Anfinsen, amerikai Nobel-díjas kémikus
Sir Ernst Boris Chain, német Nobel-díjas kémikus
Joseph Murray, amerikai Nobel-díjas orvos

Penzias pont az ősrobbanás egyik bizonyítékát találta meg a mikrohullámú háttérsugárzásban. És az Ősrobbanás egészen kompatibilis a teremtéselmélettel is, ha nem vesszük szó szerint a Biblia MINDEN EGYES SZAVÁT.

Az ősrobbanás egyáltalán nem kompatibilis a teremtéselmélettel! Még akkor sem, ha nem vesszük szó szerint a Bibliát.

A Biblia szerint kezdetben volt Isten, az ősrobbanás szerint viszont kezdetben volt az anyag (a kozmikus por). Az egyik kizárja a másikat.

Az ősrobbanás tudományos magyarázatában sohasem szerepel Isten, mint a robbanást indikáló 'erő', mindig önmagától létrejövő folyamatként hivatkoznak a 'nagy bumm'-ra. Eszerint az elmélet szerint szinte a semmiből jött létre minden, és a hangsúly azon van, hogy élettelen folyamatok által jött létre. Ezért is kutatják folyamatosan, hogy milyen folyamatok indukálhattak akkora kozmikus robbanást...

Ezzel szemben a bibliai leírásban nem robbanást indikáló élettelen folyamatok, hanem maga Isten és az Ő teremtő munkája áll a középpontban. A teremtés azt jelenti, hogy semmiből valamit létrehozni. Az ősrobbanás sohasem szólt a Teremtőről, a teremtés viszont mindig Róla szólt! Ezért nem is lehet a két megközelítés kompatibilis.


... ha a te a gyerekedet a Szentírás MINDEN EGYES SZAVÁNAK mindenekfelett álló igazságára neveled, akkor előbb utóbb kínos pillanatokat fogsz átélni. Pl. a gyermeknek feltűnhet, hogy a globális Özönvíz állítólagosan 4000 évvel ezelőtti megtörténtét egyetlen ősi kultúra sem őrizte meg.

Ez nem így van. Éppen, hogy számos ősi kultúra is megőrizte egy globális áradás történetét. Ajánlom figyelmedbe ezt a sorozatot:

Özönvíz-legendák a világ minden tájáról: Bevezető (Biblia és a Gilgames eposz), Afrika (1.rész) , Afrika (2.rész), Európa, Közel-kelet (1.rész), Közel-kelet (2.rész), Ázsia (1.rész), Ázsia (2.rész), Ázsia (3.rész), Ázsia (4.rész), Ázsia (5.rész), Észak-Amerika (1.rész), Észak-Amerika (2.rész), Észak-Amerika (3.rész), Észak-Amerika (4.rész), Észak-Amerika (5.rész), Észak-Amerika (6.rész), Észak-Amerika (7.rész), Észak-Amerika (8.rész), Észak-Amerika (9.rész)

Ha beszélsz angolul, ezen az oldalon is olvashatsz összehasonlító tanulmányozást a különböző kultúrák özönvíz-legendáiról. 


Az egyiptomi dinasztiák szépen követték egymást, sehol egy utalás arra, hogy most jól ki lettek irtva egy olyan árvízzel, ami egy évig is eltartott.

De van utalás, ugyanis Egyiptomnak is van özönvíz-legendája. Bár konkrét hivatkozást ez az oldal nem említ, mégis érdekes ez a vélemény:

"A vízözön-történetek mindmáig legteljesebb gyűjteményét: James Frazer: Folklore in the Old Testament, I.Kötetében találhatod meg. A bibliai történet hitelességét tűnnek alátámasztani azok az özönvíztörténetek, amelyek világszerte a legkülönbözőbb - még teljesen elszigetelt - kultúrákban is fellelhetők. A termékeny félhold területén általánosan ismert volt a Biblia leírásával több ponton is hasonlóságot mutató özönvíztörténet, a sumér, babilóniai, asszír mítoszok. Ugyanez az alapmotívum része volt az egyiptomi, görög, hindu, kínai, hawaii, mexikói, eszkimó, lapp, finn, szibériai, kelta, szudáni, hottentotta, újzélandi maori, ausztráliai bennszülött, tűzföldi és 58 amerikai indián törzs hitvilágának."  Forrás


A sumérok és néhány más ősi civilizáció már egészen a világ kb. 6000 éves teremtésénél is régebbiek.

A sumérok i.e. 4000 végétől léteztek, csakúgy, mint az egyiptomiak. Nemigen találsz ennél régebbi kultúrát. Természetesen lehetséges, hogy néhány kultúrát pár ezer évvel mégis túlbecsülnek a bibliai leíráson, ez azonban tudományos pontatlanságnak tudható be. (Az evolúcióelmélet esetében nem ritka, hogy százezer, sőt millió éveket is korrigálnak - ehhez képest a pár ezer nem sok.)


De nem is kell a Bibliát külső tényekkel szembesíteni ahhoz, hogy ellentmondásokba ütközzünk, hanem saját magának is ellentmond több helyen, ami nem csoda, hanem annak köszönhető, hogy emberek írták, akik bizony tévedhetnek. Ha nem hiszed, akkor kérlek magyarázd meg, hogy pl. hogyan lehet ekkora eltérés egy elég egyszerű esemény leírásában, hogy mi történt Júdással az árulás után? (...)

Nincsen eltérés a két történetben, hanem a kettő kiegészíti egymást, csak figyelmesen kell olvasni. Az Ap.Csel. leírásában mezőt szerzett a pénzből. Vagyis megkapta a harminc ezüstöt és el is költötte azt, vagy legalábbis költött belőle valamennyit egy mezőre. Azután később felakasztotta magát. Máté leírása szerint "Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta és visszavivé a harmincz ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek" (Máté 27:3), azok azokban elhatárolódtak Júdástól, "Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát" (Máté 27:5)

Tehát összerakva az eseményeket, ez történhetett: Júdás elárulta Jézust, amiért cserébe 30 ezüst pénzt kapott. Ebből vett egy mezőt. Amikor Jézust elítélték, bűntudata lett, és elment, hogy visszaadja a pénzt a vallási vezetőknek, akik őt kifizették. Nyilvánvalóan a saját pénzéből akarta visszafizetni az árulás ellenértékét, mivel az eredetileg kapott összeget már elköltötte. (Más leírásokból tudjuk, hogy Júdás volt a tanítványok között a pénztáros, aki gyakran lopott a rábízott pénzből, tehát feltehetően innen is volt neki pénze.) A vallási vezetők azonban ekkor elhatárolódtak Júdástól, így ő a földre dobta a pénzt, amit hozott (ez nem ugyanaz a pénz volt, amit kapott, csak ugyanannyi), és elmenve fölakasztotta magát.

* Eredetileg további két személy Charles Hard Townes, amerikai Nobel-díjas fizikus, valamint Sir John Eccles, ausztrál Nobel-díjas neurofiziológus is benne volt a fenti listában, mint olyan tudósok, akik megkérdőjelezik az evolúciót és/vagy az ősrobbanást. Néhány hozzászóló azonban ezt helytelenítette, ezzel pedig további vizsgálódásra sarkallt, amiből végül az jött ki, hogy kiszedtem a listából ezt a két tudóst. Utóbb kiderült ugyanis, hogy nem volt helytálló az, amit róluk feltételeztem: nem tartoznak az előbbi tudósok közé. Ezt most azért írtam le, mert a hozzászólásokat nem tudom megváltoztatni, ott pedig szerepel e két tudós listából való kivételéről szóló eszmecsere. Ez tehát nehezen lenne értelmezhető, az előzmények ismerete nélkül.

  

Evolúció, tudomány, Biblia (egy újabb marathoni poszt)

Keresztény                      Evolúció

Az előző poszthoz sokan hozzászóltatok és jó kis eszmecsere tudott kialakulni, aminek nagyon örültem. Az egyik utolsó hozzászólás MP-től érkezett, aki sok ellenvetést megfogalmazott a hatnapos teremtéssel és a Biblia szó szerinti értelmezésével kapcsolatban. Úgy hiszem, olyan gondolatokat hoz elő, amelyeken el kell gondolkoznunk, és amelyekre nekünk, hívőknek tudnunk kell értelmes válaszokat adni. Isten Igéje megáll a tudomány mérlegén, és nincs mit szégyellnünk rajta. Gondolatébresztőnek szánom az alábbiakat. Biztatlak, hogy te is szólj hozzá, ha van véleményed a témáról!

"Elolvastam a bejegyzést, megnéztem az első előadás első 40 percét, beleolvastam pár hozzászólásba...

Az előadás fizikája hagy némi kívánnivalót maga után. Csak két szórakoztató pont: a perdületmegmaradás, mint az ősrobbanás cáfolata (ti. az ellentétes irányban forgó galaxisok miatt). Ezek szerint az előadó nem tudja, hogy a perdület vektori mennyiség (speciálisan előjeles). A másik a termodinamika 2. főtételének felírása nem termodinamikai rendszerekre. Szomorú, hogy ilyenek taníthatnak természettudományt középiskolában. De hát Magyarországon sem jobb a helyzet.

Ami az evolúció tudománytalanságát illeti, az előadó simán letagad igenis létező bizonyítékokat; illetve azzal hiányolja őket, hogy nem tudjuk napi szinten megfigyelni, csak az általa 6. típusba osztott fajtaszintű evolúciót. Ha valaki esetleg nem tudná, a napóleoni háborúkat sem tudjuk napi szinten megfigyelni. Akkor most az is áltudományos, amit a történelem órán erről hallottunk?

Ezek a marhaságok elég komolytalanná teszik az előadót. Lehet, hogy az első 40 perc után szintet lép, de én addigra meguntam. Ha valaki ezt végighallgatta, megköszönném, ha megmondaná nekem, mely részt nem szabad semmiképpen sem kihagyni.

Valahol láttam fenn egy ilyet: ,,Egy kicsit jobb lenne a helyzet, ha nem kizárólag az evolúció lenne a tankönyvekben, hanem belekerülne pl. a teremtés is. Merthogy az legalább nem mond ellent a tudományos bizonyítékoknak...'' Mármost a teremtés általában, vagy a bibliai teremtéstörténet? Tudományosan teljesen elismert vizsgálatok (pl. szén-izotópos mérések) simán kormeghatároznak sok tízezer éves fosszíliákat, tehát a Föld (és rajta az élet) 6000 évesnél biztosan idősebb, akár teremtetett, akár evolválódott rajta az élet. (És ez attól függetlenül igaz, hogy az adott maradványt emberinek vagy állatinak tekintjük.)

Tudomásul kell venni két dolgot. Az egyik az evolúció jelenléte, nemcsak a fajon belülié, de a fajok átalakulásáé is. Hogy ez önmagában mennyiben magyarázat az élővilág (benne az ember) kialakulására, az már lehet vitatéma; de maga az evolúció körülbelül annyira alátámasztott, mint a gravitációs törvények. A másik pedig az, hogy csupáncsak egy hibás vallási beidegződés következtében akarjuk mindenáron megtámadni Darwin felfedezését (amely, ha már a gravitáció szóba került, Newtonéhoz hasonló nagyságú áttörésnek számít a tudománytörténetben).

A hibás vallási beidegződés pedig a Biblia szó szerinti értelmezése, ami egyszerűen abból a hitéleti igénytelenségből fakad, hogy míg a profán tudományokban (matematika, természettudományok, nyelvek, történelem stb.) komolyan fejlesztjük magunkat évtizedeken át, addig a hittudományunk megmarad egy ötéves gyerek szintjén (csodálatos látvány a képes Bibliában Noé bárkája, amint az állatok sereglenek befelé), és hit elleni támadásnak vélünk minden olyat, ami csupán annyit mond, hogy ne vedd szó szerint. Főleg ne Mózes 1. könyvét, ami tele van jelképekkel. Egy apró érdekesség például: Isten nem teremt vizet. Akkor az most honnan van? A szó szerint vétel egyébként már azért is problémás, mert a különböző fordítások (sőt, ókori zsidó átiratok) is különböznek.

Mindezeknek persze tekintélyes irodalma van, könyvtárakat töltöttek meg magyarázatokkal és értelmezésekkel olyan emberek akik azért rengeteget tudtak a Bibliáról. Például olvasták eredetiben: görög, héber, arám nyelven a megfelelő részeket. Tudták a történetüket: a keresztények 99%-a azt sem tudja, mikor keletkezett a Teremtés könyve (jó persze, a wiki és a google gyorsan segítenek). Ismerték a szerkesztésüket: Izajás könyve például több különböző történet (több különböző Izajással) összeszerkesztve, főszereplő próféták azonosítva. Ja, és ezek a biblikusok nem ateisták, akik mindent azért találnának ki, hogy a Szent Könyv hitelességét aláássák, hanem püspökök, szerzetesek, lelkészek.

Összefoglalva:
1. Az evolúció igenis bizonyított tudományos jelenség.
2. A Biblia (különösen a Teremtés könyve) szó szerinti értelmezése tarthatatlan.

Üdv,
MP"

Kedves Mp!

Az előadó nem tagad le evolúciós bizonyítékokat, hanem egyenként szétboncolja valamennyit, és bemutatja, hogy miért nem releváns egyik sem.

Kent Hovind több száz előadást és vitát tartott egyetemeken világi professzorokkal. Nyilván mindkét oldal máshogyan emlékszik ennek sikerére, és nem is feladatom annak eldöntése, hogy akkor most melyikük állítása a helytálló, de az tény, hogy nyilvános szereplései nagy port kavarnak. Ettől még nem lesz automatikusan igaz, amit mond, de meghallgatásra és komolyabb utánajárásra, mit is állít, mindenképpen érdemes. Lehet, hogy nem látsz át mindent az elméletében, sőt, az is lehet, hogy nincsen mindenben igaza, de azért nem biztos, hogy mindent sületlenségnek kell értékelni, amit mond. Az általad feltett kérdésekre a válaszok többnyire megvannak az előadásokban. Már csak ezért is érdemes lenne végignézni, még, ha nem is tudsz egyetérteni vele.

A napóleoni háborúk példáját említetted, de az nem illik ide. Gondolom a történelmi eseményekre vannak történelmi bizonyítékok: a történelemtudomány feladata ezek felkutatása és a nagyközönség elé tárása (ennek ellenére tudjuk, hogy vannak olyanok, akik pl.: a holokausztot is tagadják, pedig rengeteg történelmi bizonyíték van rá).

Senki sem állítja, hogy ha nem tudunk napi szinten megfigyelni valamit, akkor az tudományosan nem lehet bizonyított. Az előadó csupán annyit állít, hogy fajátalakuláshoz hasonlót sohasem figyeltek meg a természetben, tehát a 6. típusú evolúciót teljesen alaptalan kiterjeszteni. Nem következik belőle a fajok közötti evolúció.

Az általad idézett mondatot arról, hogy a tankönyvekben a tudományos kezdetverziót kellene tanítani, ami nem az evolúció, hanem a teremtés, én írtam, és a bibliai teremtéstörténetre utaltam, nem úgy általában a teremtéstörténetre.

Amit pedig "tudományosan teljesen elismert vizsgálat"-ként említettél, pl.: a szénizotópos vizsgálat, azt nem igazán lehet tudományosan objektívnek nevezni. Nagyon behatárolt a tartomány, amelyben kort lehet vele meghatározni: csupán ezeréves nagyságrendben használható. Sok tényezőtől függ a C14 légköri mennyisége, ez pedig befolyásolja az élőlények későbbi radiokarbonosan meghatározott korát. Korábban nem ismert szabálytalanságok is megfigyelhetőek, vagyis sok olyan ismeretlen változó van, amelyek miatt nem ad biztos eredményt. Éppen ezért pl. a régészek nem is tekintik abszolút megbízhatónak. (Ők egyébként letűnt korok tárgyainak kormeghatározásához használják.)

A Kérdések a kezdethez c. könyv írói a témával kapcsolatban ezt írják:

"... az özönvíz bizonyára alaposan felborította a szénháztartást. Az áradás hatalmas mennyiségű szenet temetett be, ami kőszénné, kőolajjá stb. alakult és csökkentette a bioszféra C12-tartalmát (...). Levonhatjuk a következtetést: A C14 és a C12 aránya a növényekben, állatokban és a légkörben az özönvíz előtt bizonyosan kisebb volt, mint ma. Amíg ezt az effektust (...) nem veszik figyelembe, és a kormeghatározást ennek megfelelően nem korrigálják, az özönvíz során keletkezett kövületek radiokarbonos kormeghatározása a valóságosnál lényegesen régebbi korokat fog eredményezni."

Egy lelet vizsgálati kora a radiokarbonos kormeghatározás szerint nagyon alacsony és magas értékeket is kiadhat. Ilyen esetekben a vizsgálatot végző szakemberektől függ, hogy mely vizsgálati eredményeket vetik el, és melyeket fogadják el a hivatalos kornak (nyilván a földtörténeti korokhoz fogják hozzáigazítani). Ha nincsen objektívebb mérce, amivel a lelet radiokarbonos korát ki lehet számolni: ha az evolúcióhoz igazítva emberek döntik el, hogy a kapott értékek közül melyik kor nem lehet a lelet valódi kora, akkor azt én nem tudom egzakt tudománynak nevezni.

Előfordul olyan is, hogy ugyanannak a leletnek az egyik részét lényegesen idősebbnek mondják, mint a másikat (mamut farkát és a lábát). Volt olyan eset is volt, amikor az érték 300,000 év +/- 300,000 jött ki. Na, ez meg már a vicc kategória...

A "sok tízezer éves fosszíliákat" pedig ne keverjük a több millió és milliárd évekkel. A kettő nagyságrendekkel eltér, s így ez éppen nem az evolúciót támasztja alá, aminek sehogy sem lett volna elegendő sok tízezer év.

A kb. 6000 év bizonyos, nem a millió évek. Az evolúciós eszme folyamatosan változik: folyton igazítanak rajta, folyton megtalálni vélik a hiányzó láncszemet, amiről aztán később mindig bebizonyosodik, hogy az nem is az volt - hát tovább keresnek. A teremtés és a 6000 éves föld elmélete az évszázadok alatt semmit nem változott: a tudomány mai állása a maga bizonyítékaival is ezt a személetet támasztja alá.

Más kérdés persze, hogy sokan vannak, akik nem örülnek annak a gondolatnak, hogy Isten létezik, és Ő teremtett mindent. Közülük jó páran mindent megtesznek azért, hogy elzárják a nyilvánosság elől azokat a leleteket és egyéb bizonyítékokat, amelyek alapjaiban rengetik meg az evolúciós szemléletet. Ezért is tudunk ezekről olyan keveset.

Ha találnak egy úgymond hiányzó láncszemet, akkor attól azonnal hangos lesz a média. De, amikor kiderül, hogy ja, mégsem az volt, arról már nem hallunk. Mert, ha valami nem erősíti meg az evolúciót, akkor arról jobb hallgatni, nehogy az úgynevezett tudományban és az úgynevezett tudósokban is megremegjen az ember hite. A vallás azért van, hogy haragudjunk rá, a tudomány meg azért, hogy felülkerekedhessünk a valláson és eljátszhassuk, hogy mi vagyunk Isten.

Meg lássuk be: az emberiség művelt részét igen rosszul érintené, ha tudományosan is bizonyítást nyerne, hogy nem a magunk erejéből jutottunk el az egysejtűből oda, ahol most vagyunk, hanem van Valaki, akinek az alkotása vagyunk, és Ő mindig is nagyobb volt nálunk. Ez nem felel meg a magunkról alkotott képnek.

Az evolúció valójában nem tudomány, hanem vallás, mivel ezt az elméletet tudományosan bizonyítani nem lehet. Így, ha ezt a világnézetet akarod elfogadni igaznak, akkor abban hinned kell...

Van egy másik előadás, amelyet a saját területükön kutató neves szaktekintélyek nyilatkozataiból állítottak össze. Ezeknek az embereknek az alátámasztott állításai alapján az evolúció nem tartható nézet a mai tudományos ismeretek fényében. Darwint magát is többször idézik. Az ő korában, amikor a nagy sikerű művét kiadták, még nem voltak ismertek a sejt alkotórészei: úgy gondolták, hogy az egész csak plazma. Ma, amikor a DNS-ről, a fehérjékről, más hihetetlenül apró szerkentyűkről is tudomásunk van, már nem állja meg a helyét a evolúciós nézet. Hiszen az evolúció szerint egy módosulás megjelenése csak abban az esetben öröklődne tovább, ha annak evolúciós előnye lenne.

Ezek az apró részek azonban, csak akkor jelentenek evolúciós előnyt, amikor már teljesen ki vannak fejlődve. Nem fejlődhetett lassú folyamat eredményeképpen, mert az evolúció kiszelektálta volna a még nem működő sejtmódosulásokat, mielőtt azok valami összetett módosulássá állhattak volna össze. Ha nem rögtön az elején tökéletesen működőképes formában volt meg pl. a módosult DNS-lánc, tüdő vagy szaporító-szervrendszer, akkor az evolúció, mint haszontalan, evolúciós előnnyel nem rendelkező részt, nem örökítette volna tovább. Ha nem örökíti tovább, akkor nem tud fejlettebbé szerveződni. Tehát, a fokozatosság elve és a természetes szelekció egymással ellentétesen hatnak, ami lehetetlenné teszi bármiféle kezdetleges szervrendszer komplexebbé válását. Maga az evolúció az akadálya az evolúciónak. Nem a bibliai teremtéstörténet elfogadása a vakhit, hanem az a vakhit, ha a tudományos bizonyítékokat elvetve valaki mégis az evolúcióban hisz. (Ha érdekel az előadás, nézd meg - mindössze 70 perces.)

Soha, senki sem figyelt még meg fajátalakulást. Soha. Így tudományosan minimum alaptalan erre hivatkozni.

Nem igaz, hogy az evolúció körülbelül annyira alátámasztott, mint a gravitációs törvények: hiszen az evolúcióra egyetlen bizonyíték sincs. Vannak leletek, amiket megtalálnak, és aztán valahogyan megmagyarázzák őket - világnézetüktől függően evolúcióval vagy másképp. De kétséget kizáró bizonyíték az evolúcióra nincs (nyilván nem is lehet). Viszont van nagyon sok tudományosan megmagyarázhatatlan kérdés, amellyel az evolúciós elmélet hívei nem tudnak mit kezdeni, ellenben a teremtéssel meg lehet magyarázni. Pl. korabeli építmények, amelyek építési technikáiról fogalmunk sincs; függőlegesen álló fák, amelyek többféle szénrétegen átmennek; dínók és emberek megkövült lábnyomai egymás mellett; mamutok, amelyekben még lágyszövetet is találtak; ókori használati tárgyak, amelyeken dínók és emberek vannak együtt ábrázolva; a legnagyobb sivatag és a legidősebb fa mindössze 4000évesre becsült kora stb.

Ha tehát a gravitációs törvények is csak annyira alátámasztottak, mint az evolúció, akkor tudományos alapon a gravitációt sem lehet elfogadni.

Darwinra is hivatkoztál, de amennyire én tudom, ő nem felfedezett, csupán részletekben menően kidolgozott egy már meglévő tant, amelyet előtte már mások is megfogalmaztak. Darwin műve talán azért lett annyira felkapott, mert mire kiadták, addigra ő már tudományos körökben ismert volt. Ezenkívül több olyan kérdésre talált magyarázatot az evolúcióval kapcsolatban, amelyekre más gondolkodók nem tudtak mit mondani.

Darwin műve nem az újsága miatt hozott áttörést, hanem mert lehetővé tette a Bibliától eltérően magyarázni a kezdeteket, ami előtte nem volt túl tudományos. Vele végre lehetett a tudomány mögé bújva tagadni Isten létezését. Korábban a tudomány együtt járt Isten ismeretével. A tudósok (az általad emlegetett Newton is) értelmes emberekként fel akarták fedezni azt a teremtett világot, amelyet Isten számunkra adott. A legtöbb tudóst éppen a hite vezette arra, hogy vizsgálja és kikutassa Isten csodálatos teremtését. Az igazi hit sosem akadályozta az igazi tudományt, hanem támogatta azt. Érdemes utánajárni, hogy közismert felfedezőink közül hány vallotta mélyen istenhívőnek magát.

A hitéleti igénytelenség tényleg nem jó dolog és egy vallási beidegződés valóban lehet hibás is akár. De én nem a vallásról beszélek, hanem a Jézus Krisztusba vetett élő hitről.

Attól élő a hit, hogy találkoztam vele, Aki átformált engem. Én hiszek Neki, amikor kijelenti, hogy a világ 6 nap alatt állt elő a semmiből az Ő szavára. Ez nem a tudományról szól, hanem világnézetről és hitről. Mint ahogyan az is a világnézetről szól, amikor azt állítod, hogy az egész ma létező mindenség egy kőből jött létre olyan folyamatok révén, melyek ma tudományosan működésképtelenek.

Sem a teremtés pillanatait, sem magát a fajok kialakulását nem látta senki sem az emberek közül. Tudományosan nem tudod bizonyítani, hogy az egyik vagy a másik igaz. Csak hinni tudod, hogy egyik vagy másik igaz. És ezzel a hiteddel fogod megközelíteni a tudományt, s ezzel a hiteddel fogod a bizonyítékokat mérlegre tenni. Elemi szinten tehát a hitünk alapján értékeljük a tudományt is. Nem csak az istenhívők, hanem az evolúció-hívők is.

Az egészbe mégis ott lép be az igazi tudomány, amikor elkezded (vagy mások elkezdik) megvizsgálni a világot és annak folyamatait: geológiáját, fizikáját, földrajzát, állattanát, sejtszintű mechanizmusait, és a vizsgálatok után mindenféle élettel kapcsolatos tudományos felismeréseket hozol (illetve hoznak a szakértők). Ezeket a tudományos felfedezéseket látva a mérleg egyik serpenyőjében jóval több erős érv van, mint a másikban. Ha a tudományt valóban az a motiváció hajtja, hogy rajta keresztül akarjuk megismerni a valóságot, akkor hagyni kellene, hogy elvezessen minket oda, ahova el akar.

Ehhez persze nagyfokú objektivitásra (vagy bátorságra) is szükség van, hiszen elképzelhető, hogy a tudományosan bizonyított valóság nem az lesz, amire számítani szeretnénk. De egy tudósnak tudni kell félretenni az előítéleteit, ami persze nem jelenti, hogy félre kell tennie a hitét is. Egyik tudós sem objektív a saját világnézete miatt, amit nem tud csak úgy félretenni. De talán nem is kell. Viszont tudni kell felülvizsgálni, és az elsöprő bizonyítékok fényében (ha vannak) újragondolni azt.

Egy hibás vallási berögződés a tudomány akadálya lehet, ugyanis ez az egy dolog is képes megakadályozni, hogy a valóságot lássuk meg. A hibás vallási berögződés jelen esetben maga az evolúció, ami nem csak akadálya az igazi tudománynak, hanem még veszélyes is.

És igen, a Bibliát valóban meg tudja egy öt éves gyerek is érteni: Isten megalkotta a világot hat nap alatt. Pofonegyszerű. De az ember, akinek nem kell Isten, ezt nem akarja elfogadni. Másrészről viszont, a hívő tudósok is ugyanannyit tanulnak, mint a nem hívők, így nem helytálló úgy beállítani, mintha az okos, tanult emberek mind az evolúcióban hinnének, a lusta hívők meg csak mantráznák magukban a hatnapos teremtést. A tudomány az tudomány: hogy valaki ért-e a szakterületéhez, az nem hitkérdés, hanem elkötelezettség kérdése. Léteztek és ma is léteznek hívő tudósok, nem is kevesen, akiknek tudományos munkássága kiemelkedő.

Harmadrészről: az evolúciót tudósok próbálják megmagyarázni, de az elmélet sok sebből vérzik. És, ha cinikusak akarunk lenni, akkor egy ötéves gyerek is láthatja, hogy a kutya mindig kutyát szül, és a kőből nem lesz hal, sem majom, sem ember. Még évmilliók múlva sem.

 

"Ateizmus: a hit, hogy semmi sem létezett

és semmi sem történt a semmivel

és a semmi azután minden ok nélkül 

csodálatos módon felrobbant,

megalkotva ezzel mindent 

és azután egy rakás minden

 minden ok nélkül

csodálatos módon újraszervezte magát

szaporodóképes részecskékké,

amik azután dínókká alakultak.

- Tökéletesen érthető."

Mózes első könyvében talán vannak jelképek, de azért az túlzás, hogy tele van vele. Ez egy szó szerinti leírás, amit szó szerint kell venni. Hogy ez egy jelképesen értelmezhető szöveg lenne, azt nem indokolja a szövegkörnyezet. Ha nem tudod elfogadni, amit ez a rész szó szerint mond -azt, hogy a Teremtő Isten 6 nap alatt teremtette meg a világot- az már egy másik probléma.

Azt írod, hogy Isten nem terem vizet. Én nem ezt olvasom.

Kezdetben teremté Isten

az eget és a földet.

A föld pedig kietlen

és puszta vala,

és setétség vala

a mélység színén,

és az Isten Lelke

lebeg vala a vizek felett. 

(1Mózes 1:1-2)

Itt én azt olvasom, hogy kezdetben Isten eget és földet teremtett. Az égbe mi tartozik bele? És a földbe? Vajon azért, mert nincs a szövegben a sztratoszféra, ionoszféra, litoszféra vagy oxigén és nitrogén szó, attól még azt kell gondolnunk, hogy azokat Isten nem teremtette meg, amikor az eget megteremtette? Vajon azok nem az éghez tartoznak? És ugyanígy nem tartozik a földhöz a víz is, amely felett Isten Lelke lebegett? Szándákosan kiforgatod az igét. Fontos, hogy akarjuk megérteni, ami oda van írva, máskülönben értelmetlen dolog a Bibliát idézni.

Az összefoglalásodra reagálva:

1. Az evolúció egyáltalán nem bizonyított, ezért nem is nevezhető tudományosnak. Az úgynevezett releváns bizonyítékok közül egy sem releváns: csupán olyan valami, amit magyaráznak valahogy, pedig lehetne máshogyan is magyarázni és egyik magyarázat nem következik belőle jobban, mint a másik. (Nem lehet, hogy az ősembernek gondolt személyek 100%-ban mai emberek voltak, és csak előrehaladott koruk miatt volt hajlott a hátuk? A barlangrajzok művészetét is igen nehéz egy fejletlen emberfélének tulajdonítani: az egyszerűbb és logikusabb magyarázat, hogy azt 100%-ig mai emberek készítették régen; olyanok, akik rendelkeztek művészi érzékkel, amellyel állatfélék nem rendelkezhettek.)

2. Hogy a Biblia első fejezetit nem tudod szó szerint értelmezni, az azt mutatja, hogy nem hiszed el Istenről, hogy Ő Isten. Azért tartod tarthatatlannak a szó szerinti értelmezést, mert amit az Ige állít, az ellentétes a te világnézeteddel, és azt gondolod, hogy ha a kettő konfliktusba kerül, akkor neked a Bibliát kell máshogyan magyarázni - vagy ha nem megy, akkor elvetni. Ez az egész ember-eredete kérdés tulajdonképpen arról szól, hogy ki a te istened.

Isten az, aki megszabja a valóságot. Mi emberek itt a földön, mind az Ő valóságában élünk: teremtmények vagyunk, akik egykor Neki fognak elszámolni azzal az élettel, amit Tőle kaptak. Ha azt gondolod, hogy a valóság egy olyan dolog, amely felől te dönthetsz, akkor ezzel azt mondod, hogy te a magad istene vagy.

Igen, tényleg vannak olyan részek, ahol a Biblia jelképeket használ, de ilyenkor szinte mindig egyértelmű, hogy jelképről van szó, és nem szó szerint kell értelmezni az adott leírást. Mózes első könyvében semmi sem indokolja a nem szó szerinti értelmezést.

Az, hogy sokaknak egyáltalán nem tetszik, amit ez a rész kinyilatkoztat, még nem indokolja, hogy a szöveg által megkívánt értelmezéstől eltérően magyarázzuk a teremtés könyvét.

Ha önkényesen magyarázod, az nem több, mint önkényes magyarázat. Ettől még Isten kinyilatkoztatta, amit kinyilatkoztatott. A hatnapos teremtésre egyébként nagyon sok más helyen is hivatkozik a Szentírás: az ó-, és újszövetség egyaránt. Még maga Jézus is hivatkozik rá. Ha szimbolikusan értelmezed, akkor az egész Biblia -Jézus szavaival egyetemben- hitelességét veszíti.

Más szavakkal: egyrészt azért nem tudsz hinni a hatnapos teremtésben, mert a tudományt a saját világnézeted evolúciós szűrőjén keresztül szemléled, amelyen fennakad egy másfajta megközelítés. Másrészt azért sem tudsz hinni a hatnapos teremtésben, mert nem hiszed, hogy a Biblia Isten szava.

A hitünk alapvetően nem tudományos kérdés, bár a tudomány adott esetben alátámaszthatja vagy cáfolhatja valakinek a hitét vagy meggyőződését. Ez esetben a tudományos bizonyítékok az evolúciót nem tudják alátámasztani.

keresztény          evolúció

A harmadikos tananyag és az evolúció

 

Nem gondoltam, hogy már idén találkozni fogunk ezzel. Úgy hittem, hogy az evolúció majd negyedikben vagy felsőben fog előkerülni a tankönyvekben - ott is talán csak földrajzból, meg biológiából. Jelentem, tévedtem. Már harmadikban elindul a gyermekek világnézetének radikális (át)formálása, mégpedig számomra meglepően módszeresen.

Az utóbbi hetekben Doda több tankönyvében is találtam evolúciót erőteljesen hangoztató írásokat, hosszabbakat és rövidebbeket, képpel vagy anélkül. Nem csak egyféle tankönyvkiadó nem csak egy könyvében és nem is egyetlen olvasmány erejéig.

Ez roppantul felhúzott. Persze, tudom, hogy nem várhatom el, hogy az Ige igazságait tanítsák a suliban. De azért nem gondoltam, hogy ennyire mélyen vagyunk. Az egy dolog, hogy nem a Bibliát veszik alapul, de hogy tudomány helyett mese megy habbal, az úgy hiszem, jogosan késztet morgásra.

Lehet, hogy az előző állítás túlzónak tűnik, de gondolkozzunk el, hogy mit nevezünk tudományosnak!

"A módszertan középpontjában a módszeresség gondolata áll, ennek első alapelve a megfigyelésen alapuló tapasztalati ténygyűjtés. (...) A bármikor azonos körülmények között tetszőleges alkalommal és ideig megfigyelhető jelenségek következtében nemcsak a tények mennyisége és pontossága nőhet, ami erősebb bizonyítást tesz lehetővé, de addig észre nem vett, esetleg a természetben spontán módon nem lejátszó jelenségek is feltárulhatnak előttünk, tágítva ezzel azokat a korlátokat, melyek között a megismerőképességünk szükségképpen mozog. (...) Ha azt a kérdést tesszük fel, mit nevezünk tudománynak, akkor ezek fényében a következő választ adhatjuk: tudománynak nevezzük a tudásnak azt a formáját, mely meghatározott tárgyon (a természet valamely régiója), előre meghatározott, szabályszerűen követett módszertani eljárások (megfigyelés, kísérlet, induktív bizonyítás) útján létrejött ismeretekből épül fel, mely ismeretek igazságát előállításuk módja, értékét pedig hatékonyságuk (gyakorlati alkalmazásuk, a természet átalakítása) határozza meg. Fentebb azt hangsúlyoztuk, hogy a tudományt a módszer, és nem a tárgy, különbözteti meg korábbi, vagy más tudásformáktól." Forrás.

Ebben az értelemben a tankönyvekben olyan állítások szerepelnek, amelyek a legkevésbé sem nevezhetőek tudományosnak. Idézek párat, hogy lássátok miről is van szó.

A szövegértés munkafüzetből*:

"Száz és száz olyan növény van, amelyik pontosan jelzi az embernek az időjárás napi változásait. Példa erre a tündérrózsa vagy más néven vízililiom. Ez a növény mintegy száztízmillió éve jelent meg a Földünk állóvizeiben, s ma is sokfelé díszíti folyóink csendes öbleit, tavainkat."

"Az óriáspanda vagy bambuszmedve (...) származása szerint ragadozó állat. Mivel azonban óriási mennyiségben fogyaszt bambuszt, ezért mellső lábának mancsán egy hatodik ujj fejlődött ki, táplálkozási módjához igazodva."

"Hajdan ez lakott hely volt (ti. a Tordai-hasadék). Az ősember benne ütötte fel szállását."

"Őseink, amikor szomjasak voltak, a tenyerükből ittak, villa helyett pedig tíz ujjukat használták. (...) Kése az ősembernek is volt, melyet csontból, pattintott kőből, később bronzból készített."

Környezet munkatankönyvből**:

"A sütést az őskor emberei már nagyon korán alkalmazták. Nyárson vagy forróra melegített kőlapon puhították meg az elejtett állatok húsát, az összegyűjtött magvakat, gumókat. A főzés viszont -edények híján- bonyolultabb feladat volt. Talán egy kemény falú gödröt töltöttek meg vízzel. Ebbe helyezték a főznivalót. Ezután forró köveket dobáltak bele, amelyek felforralták a vizet."

Az olvasókönyvből***:

"Volt olyan idő, amikor az emberek egyáltalán nem tudtak tüzet gyújtani, sőt rettegtek a tűztől. Az ősi idők emberei számtalanszor látták, amikor morajlás, dörgés közepette sok helyen megnyílt a föld. Gyomrából gomolygó fekete füst tört fel, kövek hullottak, azután tűz lövellt fel az égre. Mi tudjuk, hogy tűzhányó tört ki. De az ősemberek nem tudták mi lehet ez. Rettegés fogta el őket, s állataikkal együtt messzire menekültek. (...) Sok ezerszer köszöntött be a tél meg a nyár, amíg az ősemberek megtanulták, hogy a tűz barátságos is lehet, mert meleget ad és puhábbá, ízletesebbé teszi a húst. (...) Azt is megfigyelték, hogy a kődarabba nem kap bele a láng; a fatörzs, száraz ág vagy levél pedig égni kezd. Ezért fát raktak a tűzre. Így megtanulták, hogy a tüzet őrizni kell és táplálni kell, de tüzet gyújtani még mindig nem sikerült."

"A Föld -amely réges-régen alakult ki- olyan, mint egy jól megtermett sziklagolyó. (...) Az egyetlen bolygó, ahol tudjuk, hogy élet van. De elképzelhető, hogy más, távoli bolygókon is élnek élőlények. (...) A legrégebbi kövületek több, mint 3 milliárd évesek."

"Állatok már az ember megjelenése előtt több százmillió évvel is éltek a Földön. Az első élőlények, a parányi baktériumok és algák az óceánokban jelentek meg. (...) Egyes halak úszói lábbá alakultak, s az állatok megtanultak lélegezni a szárazföldön: kialakultak a kétéltűek. (...) A kétéltűek utódai, a hüllők már jobban alkalmazkodtak a szárazföldi élethez. (...) Miközben a földet a dinoszauruszok uralták, egyes hüllők már a levegőt ostromolták. (...) Ősemlősök már 200 millió évvel ezelőtt is léteztek, de a dinoszauruszok kihalásáig nem nőttek nagyra. Kérdések, feladatok: 1. Mondd el, hogyan vették birtokukba az ősállatok a földet! (...)"


Három dolog miatt írtam le ezeket. Egyrészt, nagyon bosszant, hogy ilyen butaságokkal traktálják a gyerekeket és erre azt mondják, hogy tudomány. Másrészt azért, mert úgy érzem, az evolúció nem ártatlan butaság csupán, hanem egy komoly eszköz az ördög fegyvertárában, hogy az ember szívét a Teremtőjétől egoista önmegvalósításba fordítsa.

Ezzel kapcsolatban úgy érzem, muszáj állást foglalnunk: nem tehetünk úgy, mintha minden rendben lenne. Nekünk, hívő szülőknek tudomásul kell vennünk, hogy nem őrölhetünk egyszerre két malomban. Pozicionálni kell magunkat egyszer és mindenkorra, hogy melyik oldalon állunk és hogy Kiben hiszünk!

Nem lehetséges vallani, hogy Isten teremtette a világot, de mégis hinni az evolúcióban. Nem lehetséges hinni a Teremtőben, de tagadni, hogy Ő teremtett mindent, mégpedig hat nap alatt. Tehát, ha még kétfelé sántikálunk, akkor tegyük le a lábunkat egy irányba! Döntsük el ma, hogy nem csak az üdvösségünkkel, hanem az élet eredetével kapcsolatban is a Bibliának hiszünk - hogy Istennek hiszünk. Hiszen, ezért vagyunk hívők.

A harmadik dolog, amiért ez a poszt megszületett, az, hogy vannak gyerekeink, és ezek a gyerekek egy bizonyos közegben töltik az idejüket. Egy evolúciós írásokat tartalmazó tankönyv nem okoz különösebben nagy problémát, ha itthon van a gyerekünk velünk. Megbeszéljük, hogy miért butaság ez a nézet, aztán megnézünk pár szórakoztató hitvédő előadást, ami nyíltan rámutat az evolúció tudománytalanságára és a teremtés tudományosan megalapozott voltára - és a dolog nagyjából el is van rendezve. (Imádkozunk is értük, de nem csak ilyenkor.)

Azonban más a felállás, ha a gyerekeink ezeket az áltudományos tényeket egy osztályteremben, egy tekintélyes személy szájából, nevezetesen egy tanártól hallják. Más a felállás, ha az ősemberes tudománytalan mese, mint 'megcáfolhatatlan tudományos tény', kerül megemlítésre. Más a felállás, amikor a gyerekünk együtt hallgatja a fentieket, egy osztálynyi gyerekkel, akik többsége már úgy kerül suliba, hogy meg van győződve: kétségkívül léteztek félig szőrös ősemberek, akik kezdetleges kőszerszámaikkal mamutokra vadásztak a füves pusztaságokon...

Igen, ez most megint kicsit az otthonoktatásról szól, de más dimenzióban, mint eddig. Mert, ha Isten igazságában élünk, akkor égni fog a szívünk, hogy a gyerekeink is az Úr félelmében (Őt szeretve tisztelve) járjanak majd egykor.

De mikor fog az eljönni? És ki fogja nekik megtanítani?

Az iskola hamis igazságot ad át, amikor az evolúciót tudományos tényként kezeli, holott nem az.

Ha csupán arról lenne szó, hogy a suli képtelen elvezetni a gyerekeket az igazságra, ami az élet eredetét, s az ő kis életük értelmét illeti, már ez is problematikus lenne. De itt sajnos messze nem erről van szó. A fenti idézetek tanúsága szerint ugyanis az iskola megpróbálja megválaszolni az eredetkérdést, de más választ ad, mint amit Isten az Igében kijelentett. Így a tudományosság köntösében ideológiát is átad, és ez az ideológia félrevezeti a gyerekeket a valósággal kapcsolatban. Azt nem tudjuk, hogy szándékosan teszi-e ezt, vagy sem, viszont a tényen, hogy félrevezet, még egy jó indíték sem változtat.

Ebben a helyzetben mit tehet a keresztény szülő? Az iskolai 'tényekhez' képest folyamatosan ellennevel, ellentanít, int, figyelmeztet...

 De valóban ez minden? Csupán ennyit tehet??

Én ezt nem akarom elhinni.

Nem muszáj beengedni a gyerekünket egy olyan közegbe, ahol bizonyítottan agymosás történik-  a szónak abban az értelmében, hogy a gyerekekből akarva-akaratlanul kinevelik az otthonról hozott szellemi igazságokat és erkölcsi értékeket.

Nem muszáj beengedni, hogy aztán véget nem érő energiával igyekezzünk kinevelni mindazt, amibe mi engedtük bele őket...

Nagyon a szívemen van ez a helyzet, és nyilvánvaló, hogy a harmadikos tankönyv evolúciós meséi csak a kezdet. Akik iskolába járnak, ezt mind élesben tapasztalják...

Nem tudom, hogy a hívő szülők tudnak-e arról, hogy a gyerekeiknek mit tanítanak a suliban a tudományra hivatkozva. Nem tudom, hogy ők egyetértenek-e azokkal a 'tényekkel', amiket ott tanítanak. Nem tudom, hogy a tanultakat napról napra a gyerekeikkel együtt ítélik-e meg Isten Igéjének a fényében. És időt, fáradságot nem kímélve munkálkodnak-e otthon, hogy helyretegyék azokat a világnézeti hamis igazságokat, amiket gyerekeik az iskolában fölszednek. Nem tudom, de tartok tőle, hogy a válasz mindegyik kérdésre az, hogy nem.

Hogyan is tudnák tenni, amikor a napi teendő annyira sok, a beszélgetési lehetőség annyira kevés, és az együtt töltött idő oly rövidre szabott a hétköznapokon?

Nem mondom, hogy lehetetlen feladat az iskola mellett szellemi hatást gyakorolni a gyerekeinkre, de vajon elegendő az, amennyit teszünk? Talán ez az, amiről úgy vélekedünk, hogy fel lehet áldozni a gyerekközösség áldásainak oltárán- de tényleg megér annyit az a pár emlék?

Hiszem, hogy a hívő szülők is jó szándékú emberek, de nagyon sajnálom, hogy közülünk a legtöbben komolyabb vívódás nélkül engedik be a gyermekeiket egy olyan közegbe, ahol Isten Igéjének igazságait (bár talán tudatlanul, de) módszeresen aláássák, sőt, lábbal tiporják. Ha a szülők tudják, mi folyik ott, akkor miért engedik be oda őket? Talán azt remélik, hogy az iskolában formálódó gyerekeikre ez a folyamatos formálás nem lesz hatással?

Hogyan bízhatnak abban, hogy az átnevelés, amit az otthontól távol kapnak, majd nem lesz sikeres és valami csoda folytán a gyermekeik a folyamat végére nem a világhoz fognak hozzáformálódni, hanem Isten törvényéhez?

Tudom, hogy senkinek sem egyszerű a helyzete és tudom, hogy nem az otthontanítás menti meg a gyerek lelkét! De látnunk kell, hogy feladatunk van, és a tét óriási.

Irgalmazzon nekünk az Úr, hogy időben felismerjük a potenciális veszélyt, amit az evolúciós tananyag rejt és azt is, hogy szülőként micsoda hatalmas lehetőség van a kezünkben a gyerekeink életének alakítására, szívük formálására, ha velünk maradnak!
 

__________________________________________
*: Szövegértést fejlesztő gyakorlatok, 3. évfolyam (Apáczai Kiadó) 
**: Környezetünk titkai, Munkatankönyv, 3. osztály első félév (Mozaik Kiadó)
***: Hétszínvirág olvasókönyv, 3. évfolyam (Apáczai Kiadó)