Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hét gyerkőccel meg két kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
_____________________________________________________


2011. október 18., kedd

Gondolatok netezésről és otthonoktatásról



Úgy döntöttem, hogy leszedem a linkeket a blogról. Ezek mind a blog kezdeti időszakában keletkeztek, amikor még csak terveztük az otthonoktatást. Akkoriban azt hittem, hogy majd nagy szükségem lesz rájuk valamikor, mert hasznosak lesznek az itthontanulásban. Aztán utóbb kiderült, hogy ez a 'majd valamikor' az évek alatt egyszer sem érkezett el. És szerintem már nem is fog. Ezért gondoltam ki, hogy leszedem őket.

Lehet, hogy egy valamirevaló otthonoktató blog tele van zsúfolva megannyi jobbnál jobb linkkel, de nekem ez nem megy. Az elmúlt évek mind jobban offline anyává formáltak át. Ezért is jövök ritkábban, mint kezdetekben. És az otthonoktatásban is inkább az offline dolgok híve vagyok. Azt hiszem, egy gyerek csak profitálhat abból, ha nem időzik naponta a képernyő előtt- legyen az akár tv vagy számítógép. És ez nem csak a gyerekekre, hanem rám is áll szerintem.

Tudom, hogy sokak szerint az otthonoktatásban is nagy segítség a net, mert rengeteg jófajta, értelmes, kreatív ismeretterjesztő dolgot lehet nézni és játszani, ami fejleszti a gyerekeink képességeit, miközben szórakoztatja őket, de én nem nagyon osztom ezt a nézetet. Szerintem túl könnyű függővé válni, és könnyű elveszni a gépben, ráadásul a gyerkőc kreativitását is negatívan befolyásolja a képernyőhöz való kötöttség. Erre persze csak azután jöttem rá, miután jó párszor engem is nagyon bedarált a netezés. Tudom, hogy nem mindenkit darál be, de minél több időt töltünk a hálón, annál nagyobb eséllyel történik ez meg...

Mindazonáltal, az otthonoktatásban azért tartják elengedhetetlennek a netet, mert az amerikai mintából indulnak ki. Számtalan angol anyanyelvű otthonoktató blogol a világhálón, és amennyire én látom, az ő példájuk és gyakorlatuk a magyar szülők gyakorlatára is nagy hatással van. Én ezt nem üdvözlöm annyira, mert az amerikai rendszer merőben más otthonoktatás szempontjából, mint a magyar, és ezt sajnos csak kevesen veszik figyelembe.

Amerikában a szülőknek nagy szabadságuk van gyermekük tanításában. Államonként eltérő a szabályozás, hogy miből lehet tanítani és hogyan kell a haladást dokumentálni, de általánosságban elmondható, hogy féléves vizsgáról és az iskola által meghatározott tanmenetről ők nem hallottak.

E nagyobb szabadságuk abban is megmutatkozik, hogy temérdek tankönyvcsaládjuk van (kifejezetten hívő otthonoktatók számára készítettek is), melyek közül az otthonoktató családok a törvényi szabályozás keretein belül viszonylag szabadon választhatnak.

A sokszínűséggel viszont együtt jár az is, hogy az amerikai szülőknek a magyarokhoz képest jóval többet kell gondolkozniuk, imádkozniuk, utánanézniük, hogy a bőséges kínálatból kiválaszthassák a számukra megfelelőt és eldönthessék, milyen tananyag szerint tanítják majd gyermekeiket. Az is gyakran előfordul, hogy évkezdéskor vagy menet közben váltanak egy újabbra, mert a régi nem válik be. És persze nem mindenki választ tankönyvcsaládok közül: van, aki másfajta könyveket használ vagy megoldja okosban a netről.:) Ezért is van, hogy az amerikai anyák sokat blogolnak hasznos netes oldalakról, ill. olyan megvásárolható tananyagokról, amiket az otthontanítás szempontjából fontosnak tartanak.

Ezzel amúgy nincs is semmi baj. A jó szándékú magyar otthonoktató szülők viszont buzgón mentegetik ezeket a jobbnál jobb oldalakat, és megpróbálják mindenképpen hozzászabni az otthonoktatásukat az amerikai blogokon olvasott minták valamelyikéhez, mert azt gondolják, hogy az náluk is működőképes lesz - na ez az, ami felől nekem erős kételyeim vannak. Most már.

A magyar szülőknek ugyanis nincsen akkora szabadságuk, mint amerikai társaiknak, ami persze nem annyira nagy baj szerintem (én személy szerint nagyon hálás vagyok, hogy így van). Mivel viszont nincsen olyan mértékű szabadság, adott esetben nagyon megnehezíti a saját dolgát az a magyar szülő, aki amerikai módon és magyar módon is akarja tanítani a gyerekét. A két rendszernek nem lehetetlen megfelelni, de fölösleges és túl fárasztó.

Magyarországon rendszerint egy megadott tankönyv anyagát kérik a tanárok vizsgán az otthonoktatott gyermektől is, így nem célszerű egy kreatívabb meg egy hagyományos tananyag szerint is haladni. Vagyis nincsen értelme a tankönyv anyagát is venni és még másfajta kiegészítő-fejlesztő dolgokat is csinálni. Tapasztalataim szerint a tankönyv időben meglehetősen leköti a gyereket, így én a magam részéről nem szeretném mással terhelni, csak annyival, amennyit tőlük mindenképpen számon kérnek.:)

Mivel továbbra is meg vagyok győződve, hogy Isten a gyerekeket önfejlesztő lényeknek teremtette (mint a felnőtteket is), ezért aztán nem tartok attól, hogy a gyerekeink 'csak annyit' tanulnak majd, amennyit tőlük követelnek. Nem, dehogy. A gyerekek szinte állandóan tanulnak, ha hagyják őket.

Én szeretném minél több időt hagyni az enyémeket szabadon tanulni: játszani, beszélgetni, olvasni, csak úgy ellenni. Számomra ezt is jelenti, hogy meg kell őrizni a gyermekkor ártatlanságát, hogy a gyerekeink sokáig gyerekek maradhassanak. Mert a szabad tanulás olyan tanulás, ami nélkülözhetetlen az egészséges fejlődéshez, ugyanakkor sok időt vesz igénybe -  minél többet, annál jobb.

Az iskolai tananyaggal viszont úgy vagyok, hogy arra nem szívesen fordítanék több időt annál, amennyit mindenképpen muszáj.:)

A netre viszakattanva visszatérve: én azt a régimódi nézetet vallom, hogy könyvek rendszeres, elmélyült olvasásával lehet olyan ismeretekre szert tenni, ami meg is marad - nem netes ide-oda kattintgatással.

Felnőttek esetében a net arra valóban jó, hogy kedvet csináljon érdekes témákhoz, szélesítse a látószöget és bizonyos mélységig elvigyen az új ismeretekben, de utána már inkább könyv kell... nekem biztosan. Gyerekek esetében viszont abszolút nem pártolom a netet, meg úgy alapból semmiféle képernyőt.

Egy könyv, az mégiscsak könyv.

Bár régen egyáltalán nem így volt, de most már én is inkább csak célirányosan jövök, meg rutin email-csekkolásra: nem parttalan olvasgatásra, kommentezésre, szörfözésre, mint annyiszor a múltban. Magamnak azt mondom, hogy többé nincs időm erre, de valójában nem is akarom, hogy legyen. Biztos lehetne szakítani rá, de annyi minden másra is kell: a férjem és a gyerekeim életéből nem szeretnék kimaradni és sok mással is tele van az életem, ami nagyon jó, jobb, mint a net.

Tudom, kissé groteszk, hogy éppen ilyesmikről blogolok - ellentmondásosnak tűnhet, hogy a blogon lehúzom a netet. Gondolkoztam is, hogy írjak-e erről, mert milyen gáz ilyeneket írni, de hát tényleg így érzek. És ezért van, hogy ha jövök is netezni, akkor utána nagyon gyorsan megyek is. Ha pedig éppen maradok, akkor nem nagyon olvasgatok össze-vissza, hanem elmélyülök egy témában vagy pedig posztot írok. Azt hiszem, erre az állapotra mondják, hogy "megváltoztak az internetezési szokásai".

Még tanulom, hogy a net csupán egy eszköz: információforrás vagy hobbi - de nem az életem mindennapi szerves része. Legalábbis én többé nem szeretném, ha azzá válna. És a gyerekeket is így szeretném szoktatni. Ezért vannak nagyon bekorlátozva gépileg. Na jó, inkább brutál megvonásnak hívnám, bár egy ideje már nem jajgatnak emiatt: prímán eltöltik az időt sokkal értelmesebb tevékenységekkel. És néha még így is kevés nekik egy nap...

Persze nem állítom, hogy nem lehet az internettel is hatékonyan tanulni vagy jó dolgokra felhasználni, de én egyelőre azt mondom, hogy gyerekek esetében nem éri meg az árát: még a felnőttek is nehezen szabnak gátat a saját netezésüknek, mert olyan könnyen beszippant a "csak még erre ránézek, aztán megyek is" érzés. Egy gyerek még ennél is könnyebben válik a gép rabjává, amikor már csak azért a pár percért (vagy pár óráért) kel fel reggel, hogy odaülhessen a képernyő elé. Nem szeretném ennek kitenni a gyerekeket.

Többek között ezért sem szeretném azt sugallni a blogon, hogy ezek a linkek, vagy bármilyen linkek nélkülözhetetlenek az otthontanításban. Valójában nekem nem jelentenek sokat, sőt, a nagyobb részét nem is ismertem behatóbban, csak betettem ide, hogy majd később rá tudjak nézni - ami aztán nem következett be.

Remélem, hogy így, 'pőrébben' is tetszeni fog nektek a blog, mert nem akarom új linkekkel feltölteni. Legalábbis egyelőre. Amiket fent hagytam, azokkal teljesen azonosulni tudok és használom is őket.

Azért ide bemásolom a blogon megtalálható régebbi linkek egy részét is (amivel még némileg azonosulni tudok), hátha ti találtatok közötte hasznosakat. A továbbiakban 'LEHET, HOGY HASZNOS LINKEK :)' címke alatt megtaláljátok ezt a posztot az oldalsávban is, ha kerestek valamit.

Itt vannak tehát, témák szerint.

Így is lehet otthontanítani:

Infók az otthonoktatásról:

Hasznos linkek otthonoktatóknak:

Az iskolaérettségről:

Zene, mese, vers gyerekeknek:

Játékos fejlesztők:

Megvásárolható tananyagok mindenféle témában:

Infókereső:

Szívesen olvastátok