tag:blogger.com,1999:blog-66786332579230033032024-03-06T04:57:35.103+01:00MATRÓZKÉPZŐEsztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comBlogger228125tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-55757027269986520112024-01-03T18:50:00.002+01:002024-01-03T18:51:27.864+01:00Új év, mindenféle változással<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjr6e8fInVks5QPfW6cbZlHkqazZUnFztBYx34CfsJTOis8HSIuRYeDhBPU5ljYiCWtBjKARuasAvlLlP0zLyFXzu257ieVBnsdCf0SdrFYx0MDcJoDCUVHpR49ZXoKzSdgFPa6hScN_87ZkHGdg3RD3kPfRZZjbQW8cHyAogpo9LgP-3IRJWNrPrQas4M/s3840/ricardo-loaiza-Gj4auPJPvOc-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2160" data-original-width="3840" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjr6e8fInVks5QPfW6cbZlHkqazZUnFztBYx34CfsJTOis8HSIuRYeDhBPU5ljYiCWtBjKARuasAvlLlP0zLyFXzu257ieVBnsdCf0SdrFYx0MDcJoDCUVHpR49ZXoKzSdgFPa6hScN_87ZkHGdg3RD3kPfRZZjbQW8cHyAogpo9LgP-3IRJWNrPrQas4M/s320/ricardo-loaiza-Gj4auPJPvOc-unsplash.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>Alig kóstoltunk bele az idei évbe, már nyilvánvalóvá is vált, hogy ez megint egy olyan év lesz, amikor áldás, nehézség, váradalmak és nemvárt kis csodák egymásnak adják majd a kilincset minálunk (is). Emellett viszont most izgalmas újdonságok is érkeznek vele számunkra.<br /><br />Helló, 2024, helló, covid - te még mindig itt vagy?<br /><br />Hát, ez épp nem újdonság, hisz már ismerjük, de jaja, újra beleestünk. Biztos, ami biztos, pont az évvégén... amikor az emberek meghitten, az egészéves hajtásból megpihenve végre családi körben lazulhatnak pár nyugodt napot... <br /><br /><i>"Már úgy érted, hogy... ti is?"</i><br />- Dehogyis értem úgy. Otthontanuló család lazul az év végén?! Muhaha, szép is lenne. A többi emberről beszéltem, otthontanulósék most is mást csinálnak.<br /><br />Pont a vizsgákra készülés kellős közepébe, a legnagyobb hajrába érkezett meg hozzánk a covid, pont amikor eleve kissé túl későn álltunk neki a felkészülésnek. Ráadásul már hetek óta évvége lázban égett a család: készültünk a szuper kis házi szilveszterünkre. Na, ezeket mind alaposan átírta a betegség.<br /><br />Merthogy mindenkin átment (egy kivétellel, de még teljesen nem vagyunk túl rajta, úgyhogy lehet, hogy a végén ő sem marad ki). Ez a covid variáns Angliából érkezett hozzánk. Egy régóta kint élő, de karácsonyra hazalátogató ismerős adta át egy baráti összejövetel alkalmával az egyik családtagnak, egy héttel szilveszter előtt. Pont december 30-án jöttek ki a tünetek a családban, 1 nappal a nagyszerű buli előtt... pedig még vendégünk is lett volna... de, nyilván nem akartuk odaküldeni a vírusokat, úgyhogy utolsó pillanatban lemondtuk a közös programot.<br /><br />Fura ez a covid, ezerarcú, ezerbajú betegség. Mindenkinél más tünetek mutatkoznak. Volt, akinek a szeme, másnak a füle fájt. Orrfojás, köhögés, torokfájás, fejfájás, izomfájdalom, gyerekeknek a takonypócság mellett hasfájás és hányás is befigyelt. Néhány nap alatt kint volt belőle egy-egy ember, de mivel a család 9 tagú... a néhány napból hetek lesznek.<br /><br />Én egyenesen a családba behurcolótól kaptam el, akit egy napig gondoznom kellett, mert eléggé kivolt. Aztán átvettem tőle a stafétát és én is ágynak dőltem.<br /><br />Gyenge voltam, belázasodtam és annyira dideregtem, hogy éjszakára a legvastagabb puha szőrpulcsimat húztam a hosszú ujjú hálóingemre. Alákötöttem a vastag téli sálamat, kapucni a fejemen és úgy remegtem. A dolog egyszerű amúgy a coviddal. Idd, amit tudsz, de igyál eleget. Pihenj, ne hősködj: add meg magad a betegségnek és maradj ágyban, ameddig túl nem leszel rajta. Szedd a vitamint égtelen dózisokban páróránként. Ennyi.<br /><br />Ez mondjuk nagyobb gyerekekkel már messze nem akkora dráma, mint amikor totyogó csemete csapat mellől dől ki anya, bár anya kidőlése egy kicsit mindig drámás, akárhány évesek is a gyerekek. A logisztika persze más, mint amikor a gyerekfelügyeletet meg a gondozást is másnak kellene megoldani, de nincs más, mert nagyszülők távol, a férj meg dolgozik. Nálunk így ilyen szempontból most jóval könnyebb volt (egy totyogóra jutott egy csapat).<br /><br />A lábadozást (mármint az enyémet) ugyanakkor bonyolította, hogy változó számú gyerekhez kellett mászkálnom, akik változatos tünetekkel szorultak segítségre. Nehéz figyelned rá, hogy mikor szedted be legutóbb a vitamint, ha mások bajai miatt aggódsz - de pontosan tudja minden anya, hogy miről beszélek.<br /><br />Viszont negyvenhárom évesen már nem akarsz mártírt játszani, aki önmagát a végletekig háttérbe szorítja, hanem tudod, hogy mindenkinek az a jó, ha anya is jól van. Így mostmár a saját jóllétedért is téged terhel a felelősség, magaddal is törődnöd kell. Ami persze nem baj, de azért zavarba ejtő a nyöszörgő, síró, hányó gyerekek mellett újra meg újra betolakodó öngondoskodós kérdéseken morfondírozni (TE mikor is vetted be a vitamint legutóbb? Mikor kéne megint? Inni mikor ittál... és ... pisilni voltál ma már?!)<br /><br />Mindegy, túlvagyunk, illetve benne vagyunk, de én már nagyjából túl. És, nagy örömömre a két és féléves is túl van nagyjából, így én is letudtam már a nagyon magas lázzal vergődő totyogó miatt éberen töltött éjszakát. Azóta szépen le is ment a láza, és visszatért a huncut mosoly a korábban még beteg csillogású szemeibe - tudok, hát, a blogírásra koncentrálni.<br /><br />Viszont nem szeretném, hogy ez az újévi poszt kizárólag a covidról szólna. Ennél jóval vidámabb témák is vannak.<div><br /></div><div>Például, egy újabb költözés. De, ez most más, mint a többi. Mert ez most... sajátba!❤️ Tavasszal, vagy korábban. A város adott, már kitaláltuk, hol. A konkrét házikót még keressük. De, ahogy magunkat ismerem, nem fogjuk ezt túlgondolni. Mire kettőt pislantunk, már csomagolunk.</div><div><br />Nem csak mi fogunk hamarosan csomagolni. Tavaly a spanyolországi kalandozásunk alatt történt egy eljegyzés. A fiatalok azóta már nagyban az esküvőt szervezik, így idén a legnagyobb fiunk önálló életet kezdve kirepül a családi fészekből. Izgalmas, majd egyszer talán írok róla. Most elég ide annyi, hogy az idő múlása feletti tavalyi szívösszeszorult lamentálásaimon túlvagyok. Elengedtem a befolyásolhatatlan befolyásolására tett törekvéseimet, és elfogadtam, hogy ez az élet rendje. Jelenleg nagyon bölcsnek érzem ezt a "rendet" és jólesik belesimulva figyelni, hogy miket tartogat még a számunkra.<br /><br />Munka frontján kaptam egy új megbízást a férjemtől. Ezúttal nem rajzos munka, hanem angol. Besegítek egy projektbe, amiből tananyag lesz a családi vállalkozásunk weboldalán. Nagy izgalommal várom, kihívás lesz, hiszen ez a feladat a rajzos megbízásokkal ellentétben rendszeresen odatett időket kíván. Vagyis még jobban szerveznem kell az időbeosztásomat, hogy mindenre, amire szeretnék szánni, jusson elég időm. Most nem parálok ezen, de számomra dimenzióváltás a rendszeres munka. Eddig kampányszerűen tudtam csak odatenni időt ilyen dolgokra, de, talán már itt az ideje ennek is.<div><br /></div><div>Idén lesz egy háromévesünk is, akit az állam már szívesen intézményesítene. De mi ellenállunk ennek a vágyának és legális lehetőségeinket kihasználva óvodai felmentésért fogunk folyamodni. Egyet leszámítva minden gyerekünk kapott felmentést az ovi aktuálisan felmenthető része alól annak idején (épp a kivétel gyerek házasodik idén), de egyikük idejében sem volt érvényben a jelenlegi szabályozás. Így nagyon izgalmas, hogy sikerrel járunk-e. A vizsgák után nekiugrom a kérelemnek, és fogok majd erről ide is még bővebben írni.<div><br />Hirtelen ennyi újdonság fért ebbe a posztba. Tudom, ez a blog az újévi írásokat, meg pár egyéb, kósza gondolatot leszámítva erősen elhagyatottnak tűnik, de az én fejemben nem az, így kérlek te se mondj le róla(m)! Ebben az évben is megvan az a törekvésem, hogy "visszatérjek a blog világába" és rendszeresen írjak új posztokat. És, mivel kevéssel újév után vagyunk, új reménységem is van arra nézve, hogy ezt meg fogom valósítani. De, tudom, hiszed, ha látod. Én is. Reméljük, mindketten meglátjuk.<br /><br /><i>Kedves, 2024, örülök, hogy megérkeztél és végre itt vagy! 2023 jó volt hozzánk, bízunk abban, hogy ebben te sem maradsz messze mögötte. Hozz sok kézzelfogható és még több lelki áldást olvasóim életébe! Nekünk pedig, akik az esedékes egyéni munkarendes vizsgáink miatt izgulunk, nekünk adj könnyű lépteket a felkészülésben, hogy a kétségbeesés ne érintsen meg, de a szeretet és a reménység elevenedjen meg bennünk! A nehezebb időszakokban neked is ugyanezt kívánom!</i><br /><br /><div style="text-align: center;">És, amúgy meg <b>B. U. É. K.</b></div></div><div style="text-align: center;"><b><br /></b></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhf0hR0iP3hz2CkhPotk8p1NqanfMEyZ4kfM-w4sWSM4PZ4L3EciZcPNwPIb-MGlA3-DbYZiFGTNNOZQWQPUQ1ThIiRdJG3P8JjIrXPoQIkE3cseFW3w8xuY3VVFK1Hs1naZ9INKM6G2yeVmRrxMXnSTOrkTdubLoi3nAn3bJUZ-5Divz3KnAwmgc-KG0E/s3840/ricardo-loaiza-Gj4auPJPvOc-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2160" data-original-width="3840" height="113" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhf0hR0iP3hz2CkhPotk8p1NqanfMEyZ4kfM-w4sWSM4PZ4L3EciZcPNwPIb-MGlA3-DbYZiFGTNNOZQWQPUQ1ThIiRdJG3P8JjIrXPoQIkE3cseFW3w8xuY3VVFK1Hs1naZ9INKM6G2yeVmRrxMXnSTOrkTdubLoi3nAn3bJUZ-5Divz3KnAwmgc-KG0E/w200-h113/ricardo-loaiza-Gj4auPJPvOc-unsplash.jpg" width="200" /></a></div><br /><b><br /></b></div><div><b><br /></b></div></div></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-13848342299279201162023-09-15T22:46:00.020+02:002023-09-16T02:34:24.981+02:00Egzisztenciális öndefiniálás, avagy próbálom értékkel megtölteni létem kereteit<p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7peLNKDvELZufIOFYJTS20vpxEg_gG9bEPkJ8_3zLdp-YCQNTTwUPhcYwdlNHYi9ZmNPdsTbrsT8KyYlKdcsR4iSqWf01KS4wPv3L4o072jGkw2xQlSp-5vklW5Sm5nJahrl9TrLPA9VSiMg_8EMJrEKAkt-oV3AHd9gwytMZLc3YSYvPoZhphSomoR0/s3510/20230914_195732.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2808" data-original-width="3510" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7peLNKDvELZufIOFYJTS20vpxEg_gG9bEPkJ8_3zLdp-YCQNTTwUPhcYwdlNHYi9ZmNPdsTbrsT8KyYlKdcsR4iSqWf01KS4wPv3L4o072jGkw2xQlSp-5vklW5Sm5nJahrl9TrLPA9VSiMg_8EMJrEKAkt-oV3AHd9gwytMZLc3YSYvPoZhphSomoR0/s320/20230914_195732.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p>Hivatalosan már elkezdődött az iskolaév. Mondjuk nekünk még nem. Novemberig Spanyolországban vagyunk és még pár hétig nem állunk neki a tanulásnak. De, már megvannak a tervek, hogy mit mikor és hogyan szeretnék a gyerekekkel csinálni. Ennek kapcsán viszont úgy érzem, egyre erősebb bennem az a felismerés, hogy egészen más szinten bár, de teljesen újra kell szerveznem magam.</p>Az elmúlt években sok minden történt. Nőttek a gyerekek, emiatt változott a családi dinamika. A fiaink közül többen gimis teendőik mellett munkatársként már rendszeresen részt vesznek családi vállalkozásunkban. Magam is egy ideje aktívabb szerepet töltök be a bizniszben, ehhez kötődően pedig több feladatom lett. A férjem keze alá dolgozom és a döntések meghozatalában is beleszólásom van, ehhez azonban valamennyire képben kell lennem az üzleti dolgokkal. Még abszolút nem érzem magam úgy, de lassan igazi üzletasszony leszek.<br /><br />Tanfolyamokat is végeztem, okj-s papírt (amikor még volt ilyen) és jogosítványt szereztem. Ezeket persze egyelőre a mindennapokban nem tudom kihasználni, de a tanulási út kitágította a látószögemet. Új perspektíva nyílt meg előttem azzal kapcsolatban, hogy hogyan gondolkozom magamról és a saját életemben betöltött szerepemről (tudom, furcsa megfogalmazás, de tényleg így van).<br /><br />Változott az otthon betöltött szerepem is. A tanfolyamok elvittek kicsit otthonról, így a gyerekekre is több hárult. Utána viszont már, úgy érzem, nem tudtam teljes valómmal hazatérni. A munka és a tanulásom észrevétlenül eltávolítottak attól a szerepkörtől, amellyel évtizedek óta kizárólagosan azonosítottam magam. Vagyis az otthontanító hívő édesanya szerepkörtől. Egy olyan anya szerepétől, aki a családjának él.<br /><br />Nem érzem, hogy hátat fordítottam volna ennek a szerepkörnek, hiszen jelen pillanatban is így tudnám a legjobban definiálni saját magamat, mert ezek a legnagyobb értékek az életemben (és, ameddig rajtam áll, és, ha az Úr kegyelme megtart és élünk, akkor az utolsó gyerekünk felnövekedéséig szeretnék ebben a szerepben megmaradni). Viszont mégiscsak változott ez az öndefiníció, mert már vannak más részek is ebben a történetben, amik korábban nem voltak ott.<br /><br />Talán majd egyszer írok erről a folyamatról bővebben, hogy hogyan is változtam, de most a történet szempontjából annyi a fontos, hogy változtam. Az életem szerves része lett, hogy csiszoljam, fejlesszem meglévő tudásomat, készségeimet (főként a munkához kapcsolódóakat) és, hogy újakat szerezzek, amelyek nem feltétlenül kötődnek a feladataimhoz, ugyanakkor örömet és felfrissülést hoznak az életembe, ami jólesik. Igen, ez most pont úgy hangzik, mint az öngondoskodás egy általam nem ismert, új formája, és meggyőződésem, hogy az is.<br /><br />A fókuszpontja az életemnek azonban mindezek miatt észrevétlenül is kissé elmozdult. Eddig nem tudtam eldönteni, hogy ez jóféle változás, az élet rendje-e, amit hagynom kell megtörténni vagy inkább egy erodáló hatás, amely lebontja a prioritásokat az életemben, hogy otthagyjon célt tévesztetten, kiüresedve. Most azonban, a gyerekek viselkedésében bizonyos negatívabb családi tendenciákat szemlélve már meg tudom fogalmazni, hogy ez nem olyan dolog, amit csak úgy hagynom kell megtörténni.<br /><br />Kicsit vicces is ez, amolyan rókafogtacsuka dolog. Az a sok, számomra tökjó dolog, ami az életemben van, mind a figyelmemért kiált, és úgy érzem, lehetetlenség kialakítani egy olyan, értelmesen elfoglalt életet, melyben mindenre annyi idő jut, amennyit az adott dolog megkíván. Egyszerűen képtelen vagyok azokra a dolgokra, melyeket be szeretnék tenni az életembe, elegendő időt szánni anélkül, hogy más fontos dolgok ezt ne sínylenék meg. És, ezt jelen pillanatban igazi patthelyzetnek érzem.<br /><br />Főképp a bűntudat miatt érzem ezt. Ugyanis mindenre, amit csinálok, jut két-három másik dolog, amit nem tudok megtenni. Ami aznap megint kimarad. És, most már nem csak a kihagyott tanulnivalók és a halogatott házimunkák miatt tudom emészteni magam, hanem a saját, személyes céljaim, tanulnivalóim, meg a munkához kapcsolódó feladataim miatt is.<br /><br />Sokféleképpen próbáltam hozzáállni a helyzethez, de akármit csináltam, a bűntudat idővel mindig visszakúszott. Csökkenteni tudtam az erejét, így már nem állandóan mardosó, szigorúan vádló hang, csupán a háttérben megbújó együttérző, lemondó sóhaj, mely a nap végén azért csendesen megjegyzi, hogy "hmm, hát ma sem sikerült mindent megcsinálni..." Őt azonban nem tudom tartósan elhallgattatni. Emiatt ritkán érzem azt a magabiztosságot és boldog büszkeséget az életem jelenlegi állása felől, melyet egyébként magamat kívülről szemlélve teljesen indokolt lenne éreznem. Hogy minden "elég jó". Hogy én "elég jó" vagyok.<br /><br />Hasonló ez a kéttűzközöttlevés a dolgozó nők munka-család-gyülekezet-barátok-én reménytelen sokszögének kibogarászásához. Hogyan is lesz egy embernek elég ideje mindenre, amit szeretne tenni? Mit kell feláldozzon a fontos dolgok közül, hogy megszülessen az élhető kompromisszum a muszájok és a szeretnékek között? Erre egyelőre még nem tudom a választ, de muszáj lesz kimókulnom a dolgot, mire hazamegyünk (november vége).<br /><br />A szívem ebben a helyzetben azt diktálná, hogy mindent dobjak el a családért. A minden alatt azokat a dolgokat értem, amik csak rólam, az én örömömről, fejlődésemről szólnak, tehát látszólag következmények nélkül elhagyhatók. Azonban ezeket nem szeretném elhagyni. Mert, hozzátesznek a személyiségemhez, gazdagítják az életemet, világlátásomat és feltöltenek azzal az életörömmel, amellyel a hétköznapokat jórészt gépiesség nélkül, a pillanatokat megélve tudom végigcsinálni.<br /><br />Nem mindig, persze. Van, amikor csak gépiesen megy, de ha mondjuk, úgy 90%-ban nem robot üzemmódban futok, azt ideálisnak érzem.<br /><br />Ehhez viszont kell, hogy ne tűnjek el "én". Hogy a személyiségem ne oldódjon fel a családot szolgálva. Mindenkinek jobb, ha van személyiségem. Jobb a gyerekeknek, ha látják, hogy anyának vannak saját céljai, álmai, és ezekért tesz is. Jobb a férjemnek is, aki azért vett el feleségül, mert megszerette, aki vagyok (amit, ha elveszítek, neki sem marad túl sok belőlem).<br /><br />Nekem is egyértelműen jobb, hogy magamnak ott vagyok, de alapvetően egészségesebb is az a minta, amikor anya nem a család rabszolgája, hanem időről időre el tud vonulni, fel tud töltődni és ebből a maga lelki, személyiségbeli gazdagságából tud értéket vinni a családba. Természetesen a család egy családos embernek szinte a legfontosabb, és ez rendjén van így, de fontos igazság, hogy a család nem én vagyok.<br /><br />Én a része vagyok, és sok minden rajtam áll a családban, a légkört is nagyban az én lelkiállapotom, derűm (vagy annak hiánya) határozza meg, de a családom nem azonos velem. És, nekem idő volt, míg ezt megértettem. Az évek (évtizedek!) alatt a gyerekek megannyi napi szükségletére való odafigyelés, a nevelés minden nyűge-öröme, vagyis a 24 órás szolgálatom anyaként és otthontanulásban segítőként, a mindennapokban teljesen elvette a figyelmemet saját magamról, addig a pontig, míg már nem volt "magam".<br /><br />Elvesztettem. Nem voltak saját céljaim (csak a család boldogulása). Nem tudtam, mit szeretnék én (azon kívül, ami a többieknek jó). Nem tudtam, mi érdekel, a családon kívül. Persze lehet, hogy terem sem lett volna akkoriban a szárnyaimat próbálgatni, hiszen a gyerekek jóval kisebbek voltak, de mindegy, mert nem is akartam. Akkoriban még. Aztán szép lassan visszaszereztem, ami elveszett és most már újra van "saját akaratom". Így most eggyel több szempont, amit figyelembe kell venni, amikor tervezem a heteimet, az életemet.<br /><br />Szóval, most ez az, ami birizgál, ez foglalkoztat. Hogy hogyan lehet megvalósítani azt az összhangot, amely a szükséges, de még vállalható kompromisszumok és a saját definíció szerinti elég jó élet közötti egyensúlyból fakad. Hogy miként tud egy anya, az ő sokrétű feladatai között folyamatos bűntudat és állandó veszteségérzés nélkül megelégedett és hálás életet élni.<br /><br />Hisz mindennap annyi ok van a hálára is, az elégedettségre is! Kérem Istentől, hogy nyíljon szemem mindarra, amit Ő lát bennem, az életemben, hogy ne csak azt lássam, ami "nincs", meg amit "ma sem tudtam megtenni", hanem észre tudjam venni az egyenlet másik oldalát. Ahol a reménység tanyázik, mely arra sarkall, hogy ne adjam fel, mert az Úrnál van értelme annak, amit csinálok. És, ahol Isten végtelen kegyelme is lakik, mely erős arra, hogy minden helyzetben megtartson. Erre a mennyei perspektívára vágyom most.<div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBXylM83moHIsfZ4eE5DsgEM-UZDLTkwXdgHYzu9AND7AKFhRn3kFn5dLEtq-pJj5gk42aC4z1ANLtUfHbs_dvY5-3zKIsypfitWcokz-LE7Dgeeux7mEVzea4Iuo4bzmlteVPTeMQczeMf3ZbICxXmaiub1O10Td5qBlbfaetbBkEbo0nsOAC-JYrlDI/s3510/20230914_195732.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2808" data-original-width="3510" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgBXylM83moHIsfZ4eE5DsgEM-UZDLTkwXdgHYzu9AND7AKFhRn3kFn5dLEtq-pJj5gk42aC4z1ANLtUfHbs_dvY5-3zKIsypfitWcokz-LE7Dgeeux7mEVzea4Iuo4bzmlteVPTeMQczeMf3ZbICxXmaiub1O10Td5qBlbfaetbBkEbo0nsOAC-JYrlDI/w200-h160/20230914_195732.jpg" width="200" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-18237559675841280612023-06-03T12:51:00.015+02:002023-06-03T13:05:12.863+02:00Egyéni munkarend kérelmeink sorsa és ennek kapcsán gondolatok az otthontanulásról<div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxvpq_uaeUi1w8p_Ru40-8IuS-romvrnCh9kH3rDnrCrgmqxHxNyflf5qoE6mniE7R5aquDahbMpBkvsWRKlTzRg0sNliZm0CNBRmqBxC5H0PtZRQn4tkzPmd7e85agMsebbFojsz7nNsSACSfZvgijPgK6l9CNAJNarVv34NmASGaeCk13YWQ9EMX/s5184/vlad-bagacian-d1eaoAabeXs-unsplash%20(1).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="5184" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxvpq_uaeUi1w8p_Ru40-8IuS-romvrnCh9kH3rDnrCrgmqxHxNyflf5qoE6mniE7R5aquDahbMpBkvsWRKlTzRg0sNliZm0CNBRmqBxC5H0PtZRQn4tkzPmd7e85agMsebbFojsz7nNsSACSfZvgijPgK6l9CNAJNarVv34NmASGaeCk13YWQ9EMX/s320/vlad-bagacian-d1eaoAabeXs-unsplash%20(1).jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>A kezdeti <a href="https://matrozkepzo.blogspot.com/2023/05/egyeni-munkarend-kerelmek.html" target="_blank">közönyösebb hozzáállásom</a> után, amikor férjem a postaládából behozta és a kezembe nyomta a három borítékot, elég izgatott lettem. Mégiscsak a következő tanév sorsa dől el ezeken a postai küldeményeken! Kicsit furának találtam, hogy csak úgy bedobták a levelet, mert eddig mindig értesítőt kaptunk róla és a postán lehetett átvenni. De nem gondolkoztam ezen sokat, feltéptem a borítékot.<div><br />Az első küldemény felbontása után gyorsan végigfutottam a hivatalos szöveget. A szemem egyre azt a tényleges döntést jelző, pár vastag betűs szót kereste, mely határozott választ ad arra a kérdése, hogy "megkaptuk vagy nem?" Ilyet azonban, bárhogy meresztettem is a szemem, nem találtam.<br /><br />Helyette egy érdekes fogalom, a "tényállást tisztázó végzés" szerepelt vastag betűvel a dokumentumban, néhány pontosító mondat kíséretében. Ezekben arra kértek minket, hogy a gyerekek tavalyi és idei évvégi bizonyítványának a másolatát 30 napon belül juttassuk el hozzájuk. Ha nem tesszük ezt meg az említett határidőn belül, akkor a hivatal ennek hiányában hozza meg végleges határozatát.<br /><br />Miért pont a bizonyítványok?<br /><br />Arra a köznevelési törvénycikkelyre hivatkoztak, amelyben az egyéni munkarendű tanuló számára a "státuszban maradásnak" a feltétele, hogy a vizsgákon részt vegyen és sikeresen lezárja őket. Vagyis kérvényeink létjogosultságát akkor látták bizonyítottnak, ha a gyerekek bizonyítványával igazoljuk, hogy nem buktak meg kétszer egyéni munkarendben.<br /><br />A törvény szövegét tekintetbe véve ez az érvelés amúgy helytálló. Amennyiben az egyéni munkarendű tanuló két alkalommal alapos ok nélkül hiányzik a vizsgáról, vagy pedig megbukik, akkor nem maradhat egyéni munkarendben, hanem suliba kell járnia.<br /><br />Ugyanakkor ehhez az érveléshez három gondolat azért eszembe jutott. Az egyik, hogy a gyerekek bizonyítványainak nem túl sok köze van a kérvényünk indokolásához. Korábbi tapasztalatok szerint másoknál, de nálunk is a hivatal mindig ahhoz keresett további "garanciákat", amit a kérelem indokában a család az életviteléről állított. Vagyis a kérelemben megfogalmazott indokot kellett alámasztani, ha a hivatal ezt kérte, nem azt, hogy teljesül-e a törvényben lévő minimumfeltétel (hogy a tanuló otthoni tanulmányai közben ne bukjon meg).<br /><br />A második gondolat, hogy ez a szankció ezmiez? Miként fogják iskolai bejárásra kötelezni azokat, akiknek amúgy már egyszer megadták az engedélyt, ergo a hivatal is elismeri, hogy alapos indokkal nem járnak suliba, de mondjuk elégtelenre vizsgáznak? Külföldön élő tanuló. Versenysportoló. Tanyasi család, aki messze lakik mindentől. Nekik hirtelen megváltoznak az életkörülményeik, csak mert 2x sikertelenül vizsgáztak? Nem túráztatom ezen magam tovább, hisz nyilván nem fognak tudni bejárni.<br /><br />Viszont megértem a hivatalt is. Azért folyamodnak ilyen elrettentő húzáshoz, mivel a kétszeri bukás, az már jelezheti azt, hogy a gyerekkel nem foglalkozik felnőtt, magára van hagyva a vizsga felkészülésében - akkor meg esetében eleve nem működik az egyéni munkarend (fiatalabb gyerekről beszélek, bár mi időnként a gimiseinknek is be kell a tanulásban segítsünk, mert néha igénylik ezt). <br /><br />A harmadik gondolatom, - és ez az előbbihez is kapcsolódik, és fontosnak látom kihangsúlyozni, mert nekem is elkerülte a figyelmemet. Bár a törvény szövegéből arra a következtetésre lehet jutni, hogy az egyéni munkarendű tanuló a törvényváltozás (2019/20) óta nem bukhat meg osztályozó vizsgán, valójában ez nem teljesen helytálló gondolat így.<br /><br />Sikertelen tanévhez, azaz évfolyamismétléshez három vagy annál több tantárgyból kell elégtelenre vizsgázni. (Ilyen esetben automatikus évismétlés van). Ha háromnál kevesebb tantárgyból bukik valaki, akkor rendszerint kap lehetőséget pótvizsgázni, vagyis egy későbbi időpontban, de még az új tanév kezdete előtt ismételt osztályozó vizsgát tenni.<br /><br />Ilyenkor a végső érdemjegy a két vizsga átlaga lesz, melyből az egyik már egyes, úgyhogy pótvizsgákon ügyeskedni kell. Tehát a lényeg, hogy a kétszeri bukás nem egyes tantárgyakra vonatkozik, nem is a félévi számonkérésre, hanem szigorúan a sikertelen vizsgák miatti évfolyamismétlést értik ez alatt. Pontosabban, kétszeri évfolyamismétlést.<br /><br />Ennek ismeretében azt gondolom, hogy, bár sok otthontanuló család tanulmányi szempontból a végletekig maximalista, talán mégsem dől össze a világ, ha becsúszik egy elégtelen vizsga év végén (értsd: nem vonják vissza emiatt automatikusan az egyéni munkarend engedélyt). De, figyeljetek arra, hogy sikertelen vizsgák miatt évfolyamot ne kelljen ismételnie a gyereknek.<br /><br />No, de vissza a tényállást tisztázó határozathoz. Ilyet egyébként még sosem olvastam korábban a Hivataltól. Tavaly semmit, tavalyelőtt pedig csak hiánypótlást kértek tőlünk. De mindegy, nekiveselkedtem gyorsan előkotorni a kért érdemjegyeket igazoló dokumentumot (a bizi a suliban van, így a vizsgák eredményéről tájékoztató emaileket kellett felkutatnom).<br /><br />Akadt ezzel némi problémánk, telefonálnom is kellett miatta a pokosoknak (POK - pedagógiai oktatási központ: helyi szinten ők állnak kapcsolatban a sulikkal és ők bírálják el az Okt.Hivatalnak küldött egyéni munkarend engedélyeket, vagyis technikailag ők a helyi Okt.Hiv.).<br /><br />Ezzel a hölggyel korábban, kis Olivér születése előtt a kórházból <a href="https://matrozkepzo.blogspot.com/2021/08/egyeni-munkarend-fejlemenyek.html" target="_blank">már beszéltem</a>, akkor segítőkész és együttműködő volt. Ez alkalommal is, így végül meglett az információ, és aztán a tényállást tisztázó határozathoz az igazoló emailünk is elkészült. Elküldtük és vártunk.<br /><br />Nagyon gyorsan lezongorázták, mert pénteken már meghozta a postás a... nem, nem a leveleket, csak az értesítőt (így működik, megszoktuk). Amint lehetett, szaladtunk a postára.<br /><br />Nos, az első levélben egy beleegyező határozat lapult.<br /><br />Nosza, essünk neki a többinek! Nem csigázlak tovább, a második borítékból is egy engedély került elő, így rövid böngészés után azt is félretettem. Jött a harmadik levél. Feltéptem azt is és előkandikált a szöveg. Az előző két levél alapján már tudtam, melyik részén kell a legfontosabb információt megtalálnom és egy gyors pásztázás után meg is lett. Megkaptuk a harmadik igent is.<br /><br />Mit jelent ez?<br /><br />Hogy mehet minden úgy, mint eddig. Hogy zöldutunk van a folytatáshoz. Egy újabb tanévre. Juhhé.<br /><br />Ettől most eléggé megkönnyebbültem. Valami viszont napokig nem hagyott nyugodni. Annyira készítettem magam érzelmileg arra, hogy akár vissza is utasíthatják a kérelmeket, hogy ez volt az, amire nem tudatosan, de ráhangolódtam. Annak a lehetőségnek a pozitívumait kezdtem el számba venni, latolgattam, hogyan lépnénk, ha ilyen választ kapnánk. És, hozzászoktattam magam a gondolathoz. Talán túlságosan is.<br /><br />Aztán az OH verdikjei után be is kúszott a fejembe, hogy jobb lett volna nem-engedélyező végzést kapni. Mert, ha nem kaptunk volna engedélyeket, azzal egy másik útra kényszerítettek volna bennünket. Egy új, izgalmas útra, amely talán még inkább illeszkedne a családunkhoz, mint az eddigi út. Persze nehezebb út lenne, mégis erőteljesen vonzott a kihívás, hogy vajon abban az esetben sikerülne-e olyan otthontanulós megoldást találnunk, ami legális is, meg a család életvitele és preferenciái maximális figyelembe vételével, számunkra működőképes is.<br /><br />Ezeket a gondolataimat a <i>féléventevizsgázós-éventeújengedélyértnyuszorgó</i> jelenlegi életünkhöz való mély ragaszkodásommal együtt sem érzem ellentmondásnak. Ugyanis nagyon szeretem az otthontanulós életünket, de a félévenkénti vizsgakészülésben meg-megfáradok. Egyre nehezebben veszem rá magam, hogy időben elkezdjük és teljesen beletegyem magam. Egyre tovább halogatom a kezdését, mert egyre később érkezik meg az a fajta belső motiváltság, melynek hatására aztán erőlködés nélkül durálkodom neki a tanulás megszervezésének és a megvalósításnak: amikor nem nyögvenyelősen, hanem derűsen nyargalunk végig a tananyagon a gyerekekkel.<br /><br />Persze, eddig minden tanévben egyszer csak megérkezett ez a fajta belső motiváltság. Én ezt mindig ki is vártam, mert a hiányában nem tudunk értelmes munkát végezni. Azért mindig megpróbáljuk, de mindig olyan rozsdásan indul az egész, mintha nem is akarna elindulni. Olyankor mindig eszembe jut, hogy a hátam közepére sem kívánom ezt a muszájságot. Kitör belőlem a szabadságvágy és nem akarom az előttem álló heteket, hónapokat végigcsinálni. Mint a viccben, amikor a lány sulikezdéskor az ágy alá bújik, hogy ő márpedig nem akar iskolába menni - aztán később kiderül, hogy ő a tanárnő.<br /><br />Ugyanakkor itt le is szögezném, hogy nem, nem a tanulással magával van bajom. Amikor végre megérkezik a belső motiváltság, akkor összekapjuk magunkat és napok alatt teljesen megváltozott dinamikával kezdünk el működni. Az akkor úgy már nem csak hatékony, hanem élvezetes is. De mielőtt oda jutnánk, részemről mindig van egy ilyen ágyalábújós, menekülniakarós része a történetnek. Akkor mindig úgy érzem, hogy én ezt már nem is akarom csinálni. Hogy, talán abba kellene már hagyni, mert nyűg nekem az együttanulás. Aztán elindul a dolog és a kezdeti tiltakozó gondolataimra fittyet hányva belefordít minket az idő ebbe a kitaposott útba.<br /><br />És, elkezdünk készülni a vizsgákra - immár sokadszor. És, megérkezik a motiváció is. A rengeteg együtttanulással, együtt töltött idővel pedig újra összecsiszolódunk, jó csapattá kovácsolódunk a gyerekekkel. Én mondom, merre, ők meg, hol lelkesen, hol fogösszeszorítva, de jönnek utánam. És, mire a felkészülés végére érünk, közvetlenül a megmérettetések előtt, az éppen adott vizsgaidőszakban aktuális tanulásos és hozzáállásbeli kihívásokat elsimogatva, az ember-kontra-ember és az ember-kontra-önmaga adta helyzeteket bajnokian (vagy néha csúfos leszerepeléssel, de ezért mégis csak) lemeccsezve érkezünk meg otthontanulós életünk csúcseseményéhez, a vizsgákhoz.</div><div><br /></div><div>Mire megérkezünk, már eleget okosodtunk, de nem csak a tananyagból - egymásból is. Ez az időszak ugyanis arra a legjobb, hogy érezhetően megerősödjön a szülő-gyerek kapcsolat, hogy a vizsgára szinte bajtársakká váljunk.<br /> <br />Pontosan emiatt a folyamat miatt vagyok nagyon hálás. A tanulásos időszakok megváltozott tudatállapotáért, meg az egész tapasztalatért. A haragért, a drámáért, a sírásért, a kiborulásért. Az összeomlásért és az összeölelkezésért. Az őszinteségért, hogy azok lehetünk, akik vagyunk és nem kell sem szégyellni, sem elnyomni magunkban, ami nem tökéletes. Viszont azáltal, hogy megmutatkozik a tökéletlen, a felnőtt és a gyerek is el tud kezdeni változni.<br /><br />Nem azért változik, mert mások kikényszerítik, elvárják, kierőszakolják belőle. Nem, mert muszáj, mert anya nem fogja szeretni vagy nem kap jó jegyet, ha nem teszi. Hanem, mert benne, személyesen benne érik meg, hogy lehetne jobb hozzáállással, mások felé nagyobb odafigyeléssel és kevesebb önszabotálással sikeresebben megugrani azt az akadályt. Persze, ehhez a rengeteg együtt töltött idő mellett rengeteg beszélgetés is szükséges.<br /><br />Nagy igazság, hogy az életben akárhol is vagy, mindig tanulsz valamit, mert tanít neked az élet valamit másokról meg magadról. Otthontanulva is ezt tapasztaljuk: mindenki tanulja önmagát és a többieket jobban megérteni, miközben próbálja befogadni a tananyagot. Kiszálazhatatlan keveréke ez számunkra a nehéznek és a gyönyörűnek, és ez engem minden alkalommal annyira lenyűgöz, hogy időnként csak megrendülten és hálatelten állok miatta.<br /><br />Mert ez a <i>féléventevizsgázós-éventeújengedélyértnyuszorgós</i> formája az otthontanulásnak olyan mélyen formál minket és annyira megindít engem, ahogyan látom a gyerekeimet ismeretben, de főleg jellemben változni, feljődni, hogy nem akarom ezt másként csinálni, csak így. És, magamban mindig konstatálom, hogy lám, még mindig, még idén is ez a legjobb terve Istennek az életünkre nézve. Számunkra ebben a muszájosegyüttformálódós élethelyzetben van kimaxolva minden, amit emberi kapcsolatainkban kimaxolni érdemes.<br /><br />Nem mondom, hogy máshogy nem lehet formálódni. Dehogynem. Istent nem lehet bekorlátozni, mások máshogyan változnak, mert másokat más eszközökkel változtatja meg. Nálunk, úgy tapasztaltuk, hogy az otthontanulás az eszöze, amit használ. Minket Isten legmélyebben ezen keresztül formál. Mi így változunk.<div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKak3n39AfsXoCHwd5hOGt0NaxxfLVsS-9VbH60fmuCSC3xlvzrBxTZ1Yth6R8Bkmx_t3kWm64SH4BVioZWeSY5TdWCKdH5f1WmBZhsl67i71dlTz94SwI_o6FsIx26deWdZx7tISweaMltP7B4woImrEEH7vdjQXN_2dI_BQXVM35kPAJE_zXaNd4/s5184/vlad-bagacian-d1eaoAabeXs-unsplash%20(1).jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3456" data-original-width="5184" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiKak3n39AfsXoCHwd5hOGt0NaxxfLVsS-9VbH60fmuCSC3xlvzrBxTZ1Yth6R8Bkmx_t3kWm64SH4BVioZWeSY5TdWCKdH5f1WmBZhsl67i71dlTz94SwI_o6FsIx26deWdZx7tISweaMltP7B4woImrEEH7vdjQXN_2dI_BQXVM35kPAJE_zXaNd4/w200-h133/vlad-bagacian-d1eaoAabeXs-unsplash%20(1).jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-48377610768082151302023-05-18T15:45:00.020+02:002023-05-18T15:56:37.458+02:00Egyéni munkarend kérelmek<div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg6_uece7SlVqlVWM3Kqpau7LPF1fEwHRB_Rj6nYK6VrHxKD-hJrtrmBvk0juvrkfxO5ibbl9E45HjY1SrAUPUvgGx4wYIhx-nLkUtVjWAdYkzZbZcgP6D_3HfjRS2feBQdVt5xt9kvf-swR_EkkLQX2VIr0KYFSY3DnD9GB_rOPE_WOjnFzpdV8EB/s3075/20230508_191656.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3075" data-original-width="3060" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg6_uece7SlVqlVWM3Kqpau7LPF1fEwHRB_Rj6nYK6VrHxKD-hJrtrmBvk0juvrkfxO5ibbl9E45HjY1SrAUPUvgGx4wYIhx-nLkUtVjWAdYkzZbZcgP6D_3HfjRS2feBQdVt5xt9kvf-swR_EkkLQX2VIr0KYFSY3DnD9GB_rOPE_WOjnFzpdV8EB/s320/20230508_191656.jpg" width="318" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br />Itt vannak, ni, mind: beadtuk őket múlt kedden az Oktatási Hivatalnak címezve. Érdemben nem módosítottam a tavalyi dokumentumon, így gyakorlatilag változatlan formában került postára a 3 levél. Azért három, mert a legkisebbet nem érinti még semmi ilyesmi (az ovis felmentés jövőre lesz neki esedékes). A három nagyobb gyerek gimije meg olyan suli, mely nem kötelezi a tanulókat óralátogatásra (felnőttoktatás kategóriába tartozó intézmény), így nekik nem kell egyéni munkarend engedély az otthontanuláshoz.<br /><br />Visszakanyarodva, meglátjuk, mit kezd az indokolásunkkal a hivatal. Ahhoz, hogy minden rendben legyen, mindhárom gyerek meg kell kapja az engedélyt. Ha már egynek nem engedélyezik, akkor senki sem fog élni ezzel a "lehetőséggel", mivel kollektív megoldásban szeretnénk gondolkozni. Mint a három pillangó a mesében "... akkor inkább én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mint, hogy elhagyjuk egymást."<br /><br />Magamban naponta latolgatom, hogy mennyi esély van rá, hogy megkapjuk, de persze fogalmam sincs. Az "új rendszerben" 2020 óta már két ízben engedélyezték számunkra az otthontanulást, de ez minden egyes évben új bizonytalanság, nincs garancia a tutira. Mondanám, hogy izgalmas a helyzet, és kicsit az is, de, mivel a következő tanévünket nagy mértékben befolyásolja ez a döntés, inkább az információt szeretném végre birtokolni, amivel aztán már lehet dolgozni.<br /><br />Miért nem parálok ezen az egészen? Egyrészt, mert van B verziónk. Másrészt, mert pont abban az időszakban kell az engedélyezést lezavarni, amikor vizsgahajrában vagyunk. A következő évvel kapcsolatos jövőbeli helyzet pedig, akármennyire is fontos, nem tudja a vizsga miatti általános parát, bűntudatot, feszült, intenzív időszakot háttérbe szorítani. Vagyis akármi is lesz jövőre, nekünk <b>most</b> kell felkészülnünk, <b>most</b> kell helytállnunk, <b>most</b> kell ügyesen odatenni magunkat a vizsgákig. Ez most fontosabb, mint az, hogy mi lesz jövőre.<br /><br />De, persze, azért kiváncsi vagyok rá, mi lesz jövőre, érdekel az OH verdiktje, nagyonis. Mindez elvileg, ha nem kérnek hiánypótlást, mely hetekkel elnyújtaná a folyamatot, megkönnyebbülésünkre napokon belül kiderül.<div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiHjgJSWmJ6aCnn49K5je7La0WVDxWzgRnPLUSiKz2iEQI9QA94L2HzS_NI3qI_n-xl6DrjtpIexhxvEmO4DLu3dsmsre7mVpTO26f307kQEYQ4FWr_jqcRSrFALQlAu6rG1mv70tRdAf4udOp0TYgKq5uNHzSUj9sFYEDPqWJkLYv5yeR4yYRxySP/s3075/20230508_191656.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3075" data-original-width="3060" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiHjgJSWmJ6aCnn49K5je7La0WVDxWzgRnPLUSiKz2iEQI9QA94L2HzS_NI3qI_n-xl6DrjtpIexhxvEmO4DLu3dsmsre7mVpTO26f307kQEYQ4FWr_jqcRSrFALQlAu6rG1mv70tRdAf4udOp0TYgKq5uNHzSUj9sFYEDPqWJkLYv5yeR4yYRxySP/w199-h200/20230508_191656.jpg" width="199" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><br /></div><div><br /></div></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-19821471444897866392023-05-15T13:30:00.002+02:002023-05-15T13:33:50.014+02:00Rádiócsend...<div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7V8YoDenrVuh7qNrscnD0Ww6v8pUf36KuAy7CCvTT3FD9RYBaCmH07dm6DC4oadgFAfHBLzbVzFH1eg5IYZJb-gZQ7ZzdWLzNHe3mLgiL9s7UUKDpoCPmO8c0_t1eueNuouX9bZ2tWY--ylimWwe7B4-aNqIo2JfWABtLbBkE1C23PLGgSfIwTB6R/s4185/eric-nopanen-8e0EHPUx3Mo-unsplash.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2785" data-original-width="4185" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi7V8YoDenrVuh7qNrscnD0Ww6v8pUf36KuAy7CCvTT3FD9RYBaCmH07dm6DC4oadgFAfHBLzbVzFH1eg5IYZJb-gZQ7ZzdWLzNHe3mLgiL9s7UUKDpoCPmO8c0_t1eueNuouX9bZ2tWY--ylimWwe7B4-aNqIo2JfWABtLbBkE1C23PLGgSfIwTB6R/s320/eric-nopanen-8e0EHPUx3Mo-unsplash.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br />Annak ellenére, hogy sok hónapja "rádiócsend" van énfelém, azért időnként vissza-visszatérnek ide a gondolataim. Ide a blogra. Kedves helyem ez nekem, szeretek itt lenni, veletek. És, szeretném újra megtölteni tartalommal ezt a virtuális sarkot, de nem tudom. Valahogy nem találom magamban a hajlandóságot a rendszeres írásra. Viszont már zavar, hogy nagyritkán köszönök csak be ide, és némi mivanvelünkmost írást követően, csá - megint hónapokra eltűnök.<br /><br />Nem mondom, hogy tudom a választ erre a problémára. Egyelőre csak bánt belül, hogy ennyire elhanyagolom ezt a szegmensét az életemnek (melyet azért továbbra is az életem részének tekintek). És, picit cserben hagyásnak érzem ezt a helyzetet az olvasóimmal szemben. Mert, talán gyakrabban olvasnál és annak, hogy nem teheted, én vagyok az akadálya. Mintha a blogolás felelősséggel is járna.<br /><br />Valószínűleg így van. Mert mi is ez az egész a bloggerkedés?<br /><br />Először csak írsz és írsz. Aztán micsoda boldogság, amikor egyszer csak végre meghallja a hangodat az olvasó! Aki elolvas egy posztot. Aztán mégegyet. Meg még egyet. És, interakcióba kerül veled, hozzászólást ír, amiből párbeszéd is kialakul. Ez az olvasó aztán elkezd visszajárni hozzád, és idővel odaszokik a kis virtuális sarkodba. S, mert tetszik neki, amit olvas (jól érzi magát tőle, elgondolkodtatja), kezd egyre több időt az posztjaiddal tölteni. És, hétről hétre várja az új tartalmakat.<br /><br />Aztán, amikor már jól odaszokott..., amikor már kicsit az élete része is vagy..., amikor a hét izgalmai közé felkerül a "most miről fog írni?"..., amikor legfrissebb posztod beszédtéma az ebédlőasztalánál, no akkor, akkor egyszer ritkulni kezdenek a közléseid. És, egyre jobban. Végül hosszabb időre teljesen megszűnik a posztolás. Az olvasó meg azt érezheti, hogy hoppon maradt.<br /><br />Nekem is vannak olyan olvasott blogjaim, amelyekben a rádiócsend az írók részéről évek óta tart. Az már nem is rádiócsend, hanem inkább elhagyott blog. De én még reménykedem. Reménykedem, mert amikor valakinek annyira tetszik a hangja (ahogy ír), meg a tartalma (amit ír), amikor annyit hozzátesz az életemhez a másik fejéből kiszálló gondolat, mint egy jó beszélgetés egy hús-vér emberrel - akkor nem akarom végleg rácsukni az ajtót. Mert jó érzés, hogy telekavarogtatja gondolatokkal a fejemet.<br /><br />Akire egyszer rákattant a szívünk a virtuális világban, azt nehezen engedjük el. Érdekel, hogy hogy van tovább a története. Hogy, mi lett vele. Leginkább pedig érdekelnek az új gondolatai, amik az idő előrehaladtával talán még magvasabbak, de, legalábbis biztosan kipróbáltabbak lettek. És, így még inkább inspirálnak, elgondolkodtatnak.<br /><br />Pont emiatt motoszkál bennem, hogy jó lenne gyakrabban írni, hogy nekem is újra meg kellene találni a hangom itt az éterben. Hogy ne csak arról írjak, mi van velünk, meg, hogy mit csinálunk mostanában (évente egyszer-kétszer), hanem arról is többet, hogy mi jár a fejemben. Utóbbival tudok ugyanis igazán interakcióba kerülni veled, olvasóm - és számomra a blogolásban ez az egyik legjobb dolog. Ebben érzem a kölcsönösséget, az aktív jelenlétet, "kommunikációt".<br /><br />No, mindegy, dolgozom ezen a problémán. Amikor meglesz a megoldás, azt észre fogod venni, mert gyakrabban leszek itt. Addig meg szeretettel prezentálom tovább mivanvelünk posztjaimat, és persze nagyon örülök, ha te is megosztod magad és hozzászólsz, még ha ehhez a témához nem is lehet olyan mélyen. Folyatás (tehát) következik.<div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh71NkLzuj6P6lHlrlPE1sWJVS7zJPZ7Fi_1s1hTF7r9DGUcYqN8g5SW4_-fIBRs0AXrnr4CWsaPtLioJMXL8E2S0Uy3YK44S20BRo1h8LMg1VqBKM68nzXRxYeD4yerCTFFwFjqf4C85boiesOEP0ocJVmU9DMxtrrF2baVM3m073_p-XZJ_xPDcRS/s4185/eric-nopanen-8e0EHPUx3Mo-unsplash.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2785" data-original-width="4185" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh71NkLzuj6P6lHlrlPE1sWJVS7zJPZ7Fi_1s1hTF7r9DGUcYqN8g5SW4_-fIBRs0AXrnr4CWsaPtLioJMXL8E2S0Uy3YK44S20BRo1h8LMg1VqBKM68nzXRxYeD4yerCTFFwFjqf4C85boiesOEP0ocJVmU9DMxtrrF2baVM3m073_p-XZJ_xPDcRS/w200-h133/eric-nopanen-8e0EHPUx3Mo-unsplash.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div><br /></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-18161883584564290692023-01-06T12:30:00.009+01:002023-01-07T05:35:40.524+01:00Új év, új lendület... vagymi (marathoni poszt)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipI5ME4FuPXIvB6I-HO22YA_GV018-D-n4rt2674ppxJkE3ld0tE1BlPgLYCva5t8HMmdFfpRXEMlctZyZfdO_WS1qOaIq7nApevsYWxZs3h880orL35gN4fR7yoY8nH06Obc2PHK2FSxvwHvBgL6z2ajE5JhV-_9wInwtBQp-94HcNfuU_3uBuyXP/s1080/Screenshot_20230106-044010_Gallery.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="717" data-original-width="1080" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipI5ME4FuPXIvB6I-HO22YA_GV018-D-n4rt2674ppxJkE3ld0tE1BlPgLYCva5t8HMmdFfpRXEMlctZyZfdO_WS1qOaIq7nApevsYWxZs3h880orL35gN4fR7yoY8nH06Obc2PHK2FSxvwHvBgL6z2ajE5JhV-_9wInwtBQp-94HcNfuU_3uBuyXP/s320/Screenshot_20230106-044010_Gallery.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><br />Rengeteg teendő, izgalom, terv, vágyak - egyelőre ennyi 2023 nekünk. Egy hete benne vagyunk már ebben az évben, és a hétköznapok nyüzsgése betölti a ... a... szóval a hétköznapokat. <i>(Milyen mondat már ez?! Mindegy, így sikerült.)</i> De azért most szeretnék írni erről a nyüzsiről.<br /><br />A tavalyi év zárása fergetegesre sikeredett. Családi szilveszterezés volt itthon, és egy ilyen esemény nálunk a társaság mérete miatt már egy rendes "rendezvény" (pedig csak a szűk család volt jelen). Komolyabb volt a programszervezés is: kamaszokkal nem lehet már csak úgy, ablakból tüzijátéknézősen lötyögni. Ahhoz túl ritkán van szilveszter, és ahhoz túlzottan szeretjük a vidámságot és egymás társaságát, hogy kihagyjuk ezt a lehetőséget egy teljesebb mókázásra. Igénylik, és talán mi is igényeljük, hogy értelmesen, de nagy röhögések közepette teljen az évvége. És, úgy is telt.<br /><br />Most kivételesen jobban előre készültem az év végére, nem csak programokkal, hanem másként is. Határidőnaplót kaptak a nagyok és a kicsik is. Magamnak is szereztem egy szépséges darabot, ami persze a beltartalom miatt érdekes, de nem csak. Régen nem így volt, de életem ezen szakaszában számít, hogy mibe írok, így most a külsejét is minden kinyitásnál megcsodálhatom.<br /><br />Határidők. Tervezés. Szervezés. Hétköznapok. Tanulás. Családi események. Önfejlesztés. Munka. Muszájteendők. Kedves időtöltések a gyerekekkel. És a káosz, ami elkerülhetetlenül együttjár a nagycsaláddal, meg azzal, hogy élünk: átszervezett programok és újra meg újra átírt tervek. Halogatott dolgok, meg az élet, ami közbeszól. Meg utat tör. Mikor, mi.<br /><br />Úgy érzem, ez az év is különleges lesz. Persze, nekem minden év különleges, hiszen mind megismételhetetlen a maga nemében. Sosem lesznek pont akkorák a gyerekek, mint akkor voltak. Az a kicsink, aki akkor volt aprócska, soha többet nem lesz olyan kicsi, mint abban az évben volt. Sosem lesznek ugyanazok a kihívások. Sem a megszerzett élettapasztalatok, lelki megtapasztalások. Sosem lesz ugyanolyan a vizsgakészülés, sem az utazásaink adott évben. Még Istennek az arcát sem fogjuk ugyanolyannak látni legközelebb. Épp ettől olyan különleges minden év.<br /><br />Talán az aktuális életszakasz teszi, amiben vagyok, talán az a sajátos helyzet, hogy egyidőben sokféle korú gyerekünk van itthon, nem tudom, de egy ideje egyre tudatosabban tudom az évek múlásának egyediségét megélni. Életemben az idő ilyen-olyan módokon állandóan az orrom alá dörgöli magát, ami nem nagy baj, bár azért szó, mi szó, időnként rendesen belesajdul a szívem.<br /><br />Az, hogy az ember lányának otthonélő fiatal felnőtt gyereke is van, meg nagykamaszai, meg kiskamasza, meg kisgyerekei, meg egy édes totyogója, és az, hogy minden gyereke otthontanul, így egészen közelről láthatja, milyenek is ők, nos, ez azért erőteljesebb perspektívába helyezi a rendelkezésre álló idő korlátozottságát. <i>(Szép mondat, mi?)</i><br /><br />Amikor ránézek azokra a fess fiatalemberekre, akiket céltudatos határozottságuk és az előttük álló önálló, szabad, felnőtt élet ígérete von előre utukon... amikor rájuk nézek és látom a tetterő mellett a bizonytalanságot is, a felnőtt élet minden felelősségének a terhét, melytől ugyan egyáltalán nem riadnak vissza, de azért olykor bizonytalanná, óvatossá is teszi a léptüket... amikor rájuk nézek, nem tudom nem észrevenni, hogy mennyire elszállt az idő.<div><br /></div><div><i>(Mondom az előbb F.-nek, hogy írtam egy új posztot a blogra. "Miről szól?" - érdeklődik kiváncsian, és amikor elmondom, röviden megjegyzi: "De, hát a múltkor is erről írtál...". Nem tudom, hogyan emlékszik ő erre, nekem ez teljesen kiesett, de tényleg igaza van. Pedig négy hónap nagy idő - na, már megint ez a téma! -, de úgy tűnik nem volt elég rá, hogy a legutóbbi posztom óta átlépjek ezeken a gondolkodnivalókon. De, vissza az idő múlásához.)<br /></i><br />Én még halványan emlékszem, amikor pocakcsikizésre feltört a kacaj a másféléves babócából - aki a héten épp tizenhét éves lesz. Még látom a mosolyában a régi kisfiús huncutságot, de tudom, hogy ő már nem az a kisgyerek, aki évekkel ezelőtt volt. Más világ már. A minap meg a kezembe akadt egy mozdonyos könyv és eszembe jutott, hogy a tizennyolc évesünk mennyire rajongott a mozdonyokért kb. 15 évvel ezelőtt. Mikor telt el 15 év? A szívembe örökre beíródtak kicsi koruk közös emlékei. Amit tudnék sorolni napestig, de... nem keserítem a szívemet.<br /><br />Egyelőre csak elérzékenyülve figyelem, ahogyan keresik az útjukat, de a szívem már tudja, hogy nincs messze az idő, amikor megtalálják. Akkor majd nekifeszülnek a végtelennek, és én könnyes zsebkendőmmel integethetek utánuk, mint a régi mesékben a jámbor öreganyó, akinek az egyetlen fia útrakelt. És várhatom, hogy hírt adnak magukról (remélhetőleg gyakrabban, mint amilyen gyakran én hírt adok magunkról a mi szüleinknek).<br /><br /><i>El fognak tőlünk menni.</i> Tudom, hogy így lesz, és, bár a szívem nem akarja ezt elfogadni, az eszem tudja jól, hogy pontosan ez az élet rendje. Jó, ha saját családot alapítanak. Jó, ha nem maradnak a nyakunkon, de a szívem iszonyodik az időtől, amikor ez beteljesedik.</div><div><br /></div><div>Szeretek abban élni, ami most van. A cserfes totyogó összemosolyog a húszévessel, aki az asztal másik végéről incselkedik vele. Később kimerülten a tizennyolcéves karjában szenderedik el, aki fáradhatatlanul sétálgat vele, ameddig a dolgom után járok. A tizenhét éves srác búval bélelt tízéves kishuga vállára teszi a kezét és bátorítólag megsimogatja a fejét, mire ő ettől minden baját elfelejti. A hétéves lánykának derűs lesz a napja, mert szócsata és bunyópartnere lett ma is a húszéves nagytesója.<br /><br /><i>Az utazásaink.</i> Amikor lehúzott ablaknál kicsitől a nagyig mind teli torokból énekeljük az épp aktuális kedvenc dalainkat. <i><b>"Sajtból van a hooo-ooold...!"</b></i> A pizzériás pizzázások, amikor össze kell tolni miattunk két asztalt, mert nincsenek felkészülve egy családi vacsira. A "vonulásaink", amikor kirándulni megyünk, vagy csak sétálni a Tisza-partra. Hogy előttem és mögöttem is a családom megy, hogy a jelenlétünkkel körülöleljük egymást. Itthon is. A közös filmnézések. Felolvasás. A vacsoraasztal, amit kilenc személy ül körbe minden este. A beszélgetések, viccelődések. A drámák.<br /><br /><i>Ezeknek egyszer mind vége lesz.</i> És én azt érzem, hogy amikor elkezdenek kireppenni a sasfiókák, akkor az anyamadárnak meg fog hasadni a szíve. Négyszer egymás után. És, később még többször. De nem a meghasadástól félek, hanem az üres asztaltól. Az üres szobától. Az üres autótól. Hogy kiscsalád leszünk. És az ma, most nekem egy nagyon nem akart állapot. Mert nagyon fog hiányozni, aki elmegy. És, mire hozzászokunk a hiányához, elindul majd a következő is. És, mire azt megszokjuk, elmegy mégegy.<br /><br /><i>És, amit felépítettünk.</i> Az a rengeteg óra, amit beszélgetésbe, olvasásba, nevelésbe, szeretésbe, értük való imádkozásba és egy élhető családi élet kialakításába fektettünk. Nem kis meló. Annak ellenére sem, hogy amivé a családunk vált, amivé egymás számára formálódtunk, mint család, ez a miliő, amiben ma szeretünk élni, ez csak kisebb részben a mi melónk. A kegyelem, Isten kegyelme mely minden helyzetet, minden elhibázott döntést, minden elhamarkodottan kimondott bántó szót, minden ki nem mondott, oda nem adott szeretetmegnyilvánulást átfogott.<br /><br />Ez a sok meló, ez a felépített áldássziget, a kegyelem, ami átfonja családi életünket - ezt a felépítményt fogom elveszíteni. Kisétálnak majd az ajtón és ottmaradunk F. meg én a családi életünk emlékeivel. Tudom, hogy lesz folytatás. Hogy a dolgok vége az tulajdonképpen egy csodás új kezdet. De nekem most ez az életem, ebben vagyok otthon, és nem kívánom a változást, még ha tudom is, hogy az úgy egészséges és úgy kell lennie.<br /><br /><i>"Örökké nem tarthatod magad mellett őket!"</i> - figyelmeztetett egy kritikus hang az otthontanulásunk kezdetén. <i>"Nem is akarom"</i> - válaszoltam erre, és valóban nem volt akkor sem, ma sem célom magamhoz láncolni a gyerekeimet. A szoros együttélés és az otthontanulás miatt viszont a szeretetkötelék, ami kialakult köztünk erős lett, a szívem pedig ezt az állapotot, ezt a közelséget konzerválná. Persze, nem lehet.<br /><br />És, miközben ezen merengek, itt szuszog mellettem a totyogónk. A vele való foglalkozást is ezek a gondolatok szövik át, így amikor belefeledkezem a szeretgetésébe és bájos gyermeki viselkedésének a figyelésébe, akkor azért gyakran bekúszik a gondolat, hogy ez nem lesz mindig így, hamarosan ez a kislegény is felnő... látod, nagyobb gyermekekkel élve az idő múlására való rácsodálkozás még a kicsivel való tevékenységek közben is jelen van, és a szilveszter-újév tengelyéből kilépve a háttérben megbúvva napi szinten kizökkenti a gondolataimat. Ez már szinte nem is kizökkenés, nálam ez az új normális.</div><div><br /></div><div>Amikor ez eszembe jut, akkor fel szoktam tenni magamnak a kérdést, hogy vajon jobb volt-e akkor, amikor a nagyok voltak kicsik és a kicsik még nem voltak, jobb volt-e, hogy még nem foglalkoztatott az idő ilyetén múlása, gyakorlatilag egyáltalán nem gondoltam vele? </div><div><br /></div><div>Akkoriban teljesen lekötött az egyszerre több kicsi gyerekről, meg a háztartásról való gondoskodás. <i>(Meg a blogírás - hogy én mennyi időt találtam az írásra, milyen sok poszt született akkortájt...)</i> Ebben a kisgyerekes létben éltem, ebben voltam boldog. És, talán azért nem szembesültem az idő múlásával, mert így élve egyik nap tényleg olyan volt, mint a másik: a gyermeki fejlődés, a növekedés intenzitása a mindennapos peluscsere, szennyesedény-halom, nevelés és a kérdéseikre adott válaszok sorában javarészt észrevétlen maradt.</div><div><br /></div><div>Mondták persze azok, akiknek már felnőtt gyerekei vannak, hogy egy pillanat alatt elszáll a kisgyermekkor, de, mikor sorban születnek a gyerekek és nem áll meg a babakedv három után, akkor az a "pillanat" látszólag sokkkkkkal tovább tart: egy sokgyerekes anya szemével a kicsikor az élet legszilárdabb állandójának tűnik, ami talán sosem változik.<br /><br />Most meg, az új év kapcsán gyakran azon kapom magam, hogy az "utolsók" járnak a fejemben. Tudod, mint amikor pár napra elmész egy szép helyre, ahol nagyon jól érzed magad, és az utolsó előtti nap elindul az ember fejében a lemez: <i>"Ez volt az utolsó strandolás (sóhaj). Ez volt az utolsó vacsi itt (sóhaj). Utolsó esti séta (sóhaj, sóhaj). Utolsó éjszakánk ebben a házban (sóóóhaaaaj)"</i>. Most úgy érzem, hogy ez az év lehet az utolsó közös évünk, aztán a legnagyobbunk kirepül. Persze, talán nem eszik olyan forrón a kását, de az én fejemben már beindult az "utolsós" lemez.<br /><br />Talán emiatt, talán csak, mert most eleve jobban ráfigyelek az idő múlására, mindenesetre ezt az évet egy újabb különleges és megismételhetetlen évnek érzem lenni. Búék neked, kedves Olvasóm. Köszönöm, hogy hűségesen fel-felbukkansz és ritkán kitett posztjaimat is becsülettel elolvasod.<br /><br /><div style="text-align: center;"><i><b>Legyen csodaszép éved! Isten kegyelme és szeretete öleljen át téged és családodat! Tegye erőfeszítéseidet maradandóvá 2023-ban!</b></i></div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDiwWvrvR3PpHX7sFadoUIu19wck1A_nmPg5U4KIj9pWz11A07j1FLiimBOOi-3BaDgYNmEuBc5w2roTrG3PFQNIqV76Ppu_bjCV79OSyM9QJaunOHcTkuWWHGb8B0B13Ny22-UrNMGA3LxUbjSTRqWOobVwVwtLFBu7jH7V31qrbbdRLFobE09b3b/s1080/Screenshot_20230106-044010_Gallery.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="717" data-original-width="1080" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDiwWvrvR3PpHX7sFadoUIu19wck1A_nmPg5U4KIj9pWz11A07j1FLiimBOOi-3BaDgYNmEuBc5w2roTrG3PFQNIqV76Ppu_bjCV79OSyM9QJaunOHcTkuWWHGb8B0B13Ny22-UrNMGA3LxUbjSTRqWOobVwVwtLFBu7jH7V31qrbbdRLFobE09b3b/w200-h133/Screenshot_20230106-044010_Gallery.jpg" width="200" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><br /></div><div><br /></div></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-88080416862019528072022-09-17T05:25:00.004+02:002022-09-17T10:41:20.724+02:00Hogy elszállt az idő...!<div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjy_pQ87t2ak5YQpqJsVRgVaPqTyd5g59eoj6QsBI9h7METV_IX3pSzLQocuLZXaKCH3Kz1AAFsPVTslPKUoPUqGkqQaDX1SZ4gIQXY3CewyIRqvvnNfvPeDDkVcJ5CXzZjfhNz-8ZTe6t9tJbMaBKBrFFPWldy1ADR2IYPeXhn_XUk5hAH8L78Klg9/s3068/20220916_094242.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1962" data-original-width="3068" height="205" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjy_pQ87t2ak5YQpqJsVRgVaPqTyd5g59eoj6QsBI9h7METV_IX3pSzLQocuLZXaKCH3Kz1AAFsPVTslPKUoPUqGkqQaDX1SZ4gIQXY3CewyIRqvvnNfvPeDDkVcJ5CXzZjfhNz-8ZTe6t9tJbMaBKBrFFPWldy1ADR2IYPeXhn_XUk5hAH8L78Klg9/s320/20220916_094242.jpg" width="320" /></a></div><br /><div><br /></div>Blogjaim (2) pár nap különbséggel 2009-ben indultak. Még csak négy gyerekünk volt. Első fiunk akkor lett elsős, izgatottan vágtunk vele bele a legális iskolakerülésbe. Akkoriban egyáltalán nem létezett otthonoktató (oo) közösség Magyarországon. De nem voltak újságcikkek, blogok, Facebook-csoportok sem, melyekből a témáról informálódni vagy kérdezni lehetett volna.<br /><br /><i>Egyetlen oo jóbarátom volt, aki szintén négy gyerekkel volt otthon és hozzánk hasonlóan épp első gyerekével kezdte az első osztályt.</i><br /><br />Eltelt az első év, otthontanulva és blogolva. Aztán szép sorban a többi is. Közben éltük az életünket, születtek a gyerekeink és az évek "szorgalmas" blogolása meghozta közösségi eredményét: elkezdtek megismerni azok, akiknek az otthonoktatás, és/vagy a hit már eleve ott motoszkált a szívében.<div dir="auto"><br />Meg persze mások is, a leírt gondolatokat vitatók vagy hevesen egyet nem értők. De bármi volt a személyes véleményük, kevés kivételtől eltekintve mind kurtúráltan szóltak hozzá a posztokhoz, emailt is ilyen stílusban írtak. Így építő és inspiráló beszélgetések születtek, nagyon kevés véleményt kellett kimoderálni.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">És elkeztek szaporodni a hozzászólások (meg az emailek), páran vissza-visszajáró olvasóvá léptek elő. A blog körül hamarosan létrejött egy kisebb közösség, személyes barátságok is köttettek, melyek idővel véget értek ugyan, de nyomot hagytak azért bennünk és a gyerekeinkben is.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Volt oo konferenciánk, kettő is, melyre a blogról is toboroztunk résztvevőket. Volt több családi oo napunk, melyet mi szerveztünk. A blogok révén megismert családok ott voltak körülöttünk: egy láthatatlan háló vagy közeg, amely észrevétlenül is rengeteget tett hozzá az életünkhöz és ebben a közegben nekem jó volt létezni.</div><div dir="auto"><br />Sok minden történt azóta az utóbbi években. Sajnos ma alig vannak, akik otthon tudnak tanulni. A blogos ismerősök nagyon kevesen maradtak és aki maradt, arról se hallani valami sokat. Talán megszűnt a közeg is, de néha, jobb napokon, mint a mai is, arra gondolok, hogy talán nem így van. Talán csak mindenki a saját csigaházában tesz-vesz, talán csak a közösség még láthatatlanabb lett.<br /><br /><i>Én mégis tudom, hogy vagytok, hogy itt vagytok. És ez a tudat erőt ad, hisz akármennyire is láthatatlan, azért létezik a közösség. Valahol még...</i><br /><br />A mostani visszaemlékezés apropóját az adta, hogy egy picit megújult a blog. A fejléc képét rendesen megszerkesztettem, az oldalsávba pedig két új, aktuális fotó is felkerült a gyerekekről a 8 évvel ezelőtti képek mellé. Remélem tetszik neked a változás. Bennem erősen nosztalgikus érzéseket keltettek a képek, hiszen emlékszem, milyen volt, amikor még olyan kicsik voltak a gyerekek, mint a cowboy-kalapos vagánykodás idején.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Mennyire más volt akkor a családi dinamika - meg minden! Mennyi öröm, izgalom, mennyi nehézség és küzdelem volt akkor még előttünk, amit ma már csak múltidőben emlegethetek! Mi alapvetően ugyanazok maradtunk, mint akik akkor voltunk, más szempontból persze változtunk, ahogyan a blog is most változott.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Amikor kitettem az új képeket, egy kicsi büszkeséggel és nagy-nagy hálával telt meg a szívem, hiszen 2014 nem tegnap volt. Akkor is már 5 éve ment a blog, meg az otthontanulás. Most pedig még további 8 (!) éven vagyunk túl. Mennyi idő...! Hova lettek az évek? A fiainknak már szinte elszállt a gyerekkora és fiatal felnőtt korba érnek... Annyi, de annyi minden történt ezek alatt az évek alatt! A fotók megpróbálják megragadni a változást, amiben napról napra élünk. Talán sikerül nekik.</div><div dir="auto"><br /><i>Köszönöm szépen, hogy hűségesen olvasod a Matrózképzőt! Ha te nem lennél, biztos vagyok benne, hogy ez a blog sem lenne, hiszen olvasó nélkül nincs író. Nagyon örülök, hogy itt vagy.</i></div><div dir="auto"><i><br /></i></div><div dir="auto"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg32kkRYngjQZoUevI-OtW3xca1qc7OyVhzFmC10_0ts22mLqlKWrxkUpBCRI6dWu0AYsqvqlDdiKNCRL5pHSF5oOLy9LeOcF7Voc-aNZ9joggqlqKJoIciBHuycZYCp7nweom7eIMhqP2PsNT0eU8JfQ0OKHgPJAAQ8UOw-jWfOfUNF_cy4hljXJVd/s3068/20220916_094242.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1962" data-original-width="3068" height="128" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg32kkRYngjQZoUevI-OtW3xca1qc7OyVhzFmC10_0ts22mLqlKWrxkUpBCRI6dWu0AYsqvqlDdiKNCRL5pHSF5oOLy9LeOcF7Voc-aNZ9joggqlqKJoIciBHuycZYCp7nweom7eIMhqP2PsNT0eU8JfQ0OKHgPJAAQ8UOw-jWfOfUNF_cy4hljXJVd/w200-h128/20220916_094242.jpg" width="200" /></a></div><br /><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto"><br /></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-4076412542615797022022-08-29T01:05:00.025+02:002022-08-29T03:48:08.420+02:00Mi történt velünk mostanában?<p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOUK63qbDyn-SNn8ZwqFRfChRmrR7pVnlM-YqjRYXm9fX8o-2ANKWmProYzQL6eKnER4I2C3XnV9ZzxVWYxU58BTAmhm4gS195ZbwMwR5lfkGgta-If00Mp3KLR4_0PXWMyRqZD5UyqD2t8jL-maKMDSEN25h8h_xujEc4n7CCeYpxYBq3Vkg7jQQT/s4272/20220827_165908.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2848" data-original-width="4272" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOUK63qbDyn-SNn8ZwqFRfChRmrR7pVnlM-YqjRYXm9fX8o-2ANKWmProYzQL6eKnER4I2C3XnV9ZzxVWYxU58BTAmhm4gS195ZbwMwR5lfkGgta-If00Mp3KLR4_0PXWMyRqZD5UyqD2t8jL-maKMDSEN25h8h_xujEc4n7CCeYpxYBq3Vkg7jQQT/s320/20220827_165908.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: left;"><br /></div><div dir="auto">Zajlik az élet mifelénk. Számunkra sok érdekes dolog történt az elmúlt időszakban, jóval több, mint amihez eddig hozzá voltunk szokva. Ezek a dolgok nemegyszer elborítottak és kora tavasztól fogva napi szinten, egymás túllicitátva követelőztek a naptáramban.<br /><br />Emiatt sokszor előjött bennem a dermesztő érzés, hogy olyan mértékben túlvállaltam magam, hogy végül az egészbe bele fog törni a bicskám. Pedig a dolognak tétje volt, nem is kicsi. Valamelyik dolognak anyagilag, valamelyiknek a gyerekek boldogulása szempontjából.<br /><br />Ilyen körülmények között nemigen lehetett hibázni, mégis úgy éreztem, nem rendelkezem azzal a belső erőforrással, amely jelen életem elmenedzseléségez, a kihívások sikeres kezeléséhez kell.<br /><br />A rám mért heggyel sokáig nem tudtam mit kezdeni és az járt a fejemben, nem döntöttem-e rosszul a vállalásokkal kapcsolatban. De annak ellenére, hogy úgy éreztem, nem leszek képes megugrani az akadályokat, így csúfos kudarcot fogok vallani - nem ez történt velem.<br /><br />Kudarc helyett valahogy mindig kaptam annyi kegyelmet Istentől, mellyel a következő kanyarig bizonsággal, összeromlás nélkül eljutottam. És a kegyelemmel a hátam mögött, némi idő és számottevő belső küzdelem után végül fel tudtam nőni a vállalásokhoz és végig tudtam vinni a dolgokat. És aztán továbbvitt ez a kegyelem a kanyaron túlra is.<br /><br />Apropó, kanyarok. Szeretnék most róluk bővebben írni. <br /><br />Kezdjük a legdurvábbal. <b>A jogsival.</b> Családunk 3 tagja úgy döntött, hogy ugyanabban az időszakban szerzi meg a jogosítványt. Február óta ezen molyolunk - és én vagyok az egyik. A covidhoz kapcsolódó nagyszerű dolog, otthontanuló családként pedig különösen lelkesítő, hogy a gyakorlati vezetésoktatást és a vizsgákat leszámítva mindent, de tényleg mindent végig tudtunk tanulni otthonról, online!<br /><br />Pozitív tapasztalatunk, hogy nagyon jól megcsinálták a tananyagot, emiatt pedig igencsak élveztük a tanulást, a rendszer által biztosított kötetlen gyakorlási időre pedig, úgy érzem, tényleg nagy szükségünk volt. Ezek miatt végül sikeresen el tudtuk sajátítani a szükséges tanulnivalót.<br /><br />Különösen nagy élmény, hogy mindezt a fiaimmal együtt csináltuk végig. Párhuzamosan tanultunk számítógépeinken ugyanabban a két szobában, és ha valamiben elakadtunk, ami azért előfordult, akkor jogsival rendelkező családtagunk segítségét vettük igénybe.<br /><br />A babára a másik szobában a gyerekek vigyáztak abban a pár órában, de, amikor nagy szüksége volt rám valamiért, akkor félszakítottam a tanulást, bár azért általában jól elvolt. Napi szinten ment ez ilyenformán, és máshogy nem is lehetett volna megoldani, mert ha még utazni is kellett volna ehhez, biztosan nem vállalom be, hisz a babától azért napi 3-4 órára nem szerettem volna elszakadni (februárban ő még csupán féléves anyatejes bébi volt).<br /><br />Így haladtunk előre a tanulásban, aztán, amikor elkészültünk vele, együtt mentünk vizsgázni is, és elsőre meglett a kresz, meg az elsősegély vizsga is, mindhármunknak. A forgalmi persze ennél trükkösebb volt, nem is sikerült az első próbálkozásra, de nem adtam fel, így végül pár hete egy szerdai napon meglett a vizsga. A saját paráimat ismerve nagyon nagy teljesítménynek érzem, amit elértem, mivel 25 éve nem tudok felülkerekedni a vezetéssel kapcsolatos zsigeri félelmemen.<br /><br />Az érzelmek széles palettáját éltem meg, mire idáig eljutottam, és túl kellett szárnyalnom a saját képességeimet, de végül győzedelmeskedtem, ami hihetetlen sikerélmény. Ettől pedig most igazán boldognak és vagány szuperhősnek érzem magam. Reményeink szerint a fiúk is egy héten belül sikeresen túllesznek ezen a megpróbáltatáson.</div><div dir="auto"><br /><i>No, de hadd ugorjak egy kicsit visszább...</i><br /><br />Még javában zajlott a jogosítvány megszerzésével kapcsolatos tanulásunk, amikor nekünk már a következő tanéven kellett törni a fejünket. Nevesen, ugye, az <b>egyéni munkarend engedélyen</b>, melyet a korábbiak szerint a gyerekek csupán egyetlen tanévre kaptak meg (ami amúgy egészen addig nem baj, míg megkapják azt az új tanévre is). Így tehát újra szükség volt kérvényt benyújtani és megvárni, hogy miként fognak ezzel összefüggésben dönteni.<br /><br />Az indokolást (mely a nála sokkal jobban csengő indoklás szónak a hivatalos neve), szóval az indokolást ez alkalommal szerettük volna valamennyire módosítani minden gyerekünknél. Ennek kapcsán volt bennünk némi izgulás, hogy a megváltozott feltételekkel is megkapjuk-e majd az engedélyt, vagy az már úgy nem lesz oké a Hivatalnak, de végül megkaptuk, így nagyon boldogok voltunk.<br /><br />Ősztől gyakorlatilag már csak a 3 kisebb gyerekünk lesz hivatalosan is egyéni munkarendű tanuló, mert lesz három otthontanuló gimisünk is.<br /><br />Ha már magántanulóság (tudom, technikailag olyan már nincs, de az én fejemben még van és remélem egyszer még visszahozzák), szóval, ha már magántanulóság, akkor <b>vizsgák</b>. Az évvégi megmérettetéseken, melyek nyár elején zajlottak, sikeresen túllettünk. A sulink továbbra is támogató és megint ugyanolyan pozitív élményünk volt, mint félévkor, ami nagy megnyugvás nekünk.<br /><br />Sajnos nyáron igazgató-váltás volt az intézményben, úgyhogy ezen egy kicsit most izgulunk, hogy a következő tanévekben milyen lesz az új vezető magántanulókhoz és családjaikhoz való hozzáállása, változik-e a barátságos, együttműködő viszonyulás vagy nem. Bízunk benne, hogy ugyanolyan marad minden.<br /><br />Nálunk persze nem maradt minden ugyanolyan, mert a dolgok állandóan változnak, gyerekeink könyörtelenül növekszenek. Néha rámtelepszik a belső félelem, hogy mennyire nem tudom megállítani <b>a rohanó időt</b>. Tény, hogy fiaink egy része nem is olyan sokára kirepülős korba lép, ami biztosan fel fogja borítani az évek alatt kialakult, annyira megszokott és megszeretett családi dinamikát.<br /><br />Sok minden változik a világban, a családunk életében is, és, bár otthontanulnak a gyerekek, mégis ijesztő az érzés, hogy mennyire behatárolt az időnk formálni a ránk bízottakat. Egyre inkább leterhel a tudat, hogy mennyi mindent nem tudnak még - hogy hónapokra meg évekre lenne szükség, megtanítani, kiformálni, felkészíteni őket. Amire talán nem is marad idő.<br /><br />Olykor azon is elmerengek, hogy hova lett az a sok idő. Ahogy számot vetek magamban, szembesülnöm kell vele, hogy nem kevés ment belőle veszendőbe, olyan dolgokra, amik feleslegesek voltak - idők, melyeket sokkal jobban szeretésre, bátorításra, odafigyelésre lehetett volna fordítani, és melyeket sosem fogok tudni visszahozni...!<br /><br />De, azért ilyenkor reménység is gyullad a szívemben, mert még itt vannak mind a srácaink. És van velük kapcsolatunk, tudunk velük beszélgetni, nem csapják ránk az ajtót. Lehet persze még jobban csinálni. Lehet jobban odafigyelni egymásra. Lehet még mélyebben kapcsolódni. Lehet hatékonyabban betölteni érzelmi és intellektuális szükségleteket. Jobban ott lenni az életükben. Szebben élni. Ezen szeretnék munkálkodni az életem minden hátralévő napján, mely adatik.<br /></div><div dir="auto"><br /></div>Ősszel pedig újra <b>útra kelünk</b>. A babánk arrafelé még (pocakon kívül) nem járt, ahova megyünk, de mi már többször is, és nagyon odavagyunk a helyért, az országért. Mégis izgulunk, hogy milyen lesz egyévessel a külföldözés. Kétévessel voltunk már korábban, de az egyéves, más világ: kicsit nehezebb, meg kicsit könnyebb is lehet. Viszont, hogy ez az aktuális gyerek, hogyan fogja viselni magát, meg mi őt, az egy egészen új történet, mely még csak ezután fog kibontakozni.<br /><br />Előtte azonban el is kell jutni odáig. Ez pedig egy hosszabb autóvezetést jelent, melyet ketten felváltva fogunk abszolválni a zurammal. Én külföldön még sosem vezettem. És annyi órát nem is ültem még egyhuzamban volán mögött, melyet ez a malőr meg fog kívánni. Szóval ez újabb kihívás, amely izgatottsággal tölt el, de közben belül tudom, ha az Úr velünk jön, ez is megléphető lesz.<br /><br />Persze, hogy növeljük a tétet, közvetlenül az indulás előtti hetekben még biztos, ami biztos, bevállaltuk <b>családi projekt</b> gyanánt a jelenlegi otthonunk részleges felújítását, melynek keretében élvédőket tettünk föl, kilazult kapcsolókat javítottunk meg, falat gletteltünk és fehérre festettük a szobák egy részét, a folyósót, meg a lépcsőházat.<br /><br />A zuram és a nagyfiam pár éve okj szobafestő szakma büszke birtokosai, melyet most élesben is használhattak. A teljes folyamat ugyanis kizárólag az ő tervezésük, anyagkalkulációjuk, anyagbeszerzésük után, az ő vezetésükkel és felügyeletükkel valósult meg! Meghatározó élmény és megerősítő tapasztalat, hogy mi voltunk a saját szakembereink.<br /><br />Úgy dolgoztunk, mint egy valódi "föstőbrigád": a nap elején családi megbeszéléssel kezdtünk, ahol önkéntes alapon kiosztottuk a munkákat. Majd a szükséges előkészítés után a család azon tagjai, melyek be tudtak kapcsolódni az aktuális feladatrészbe, spaklit, majd később festőhengert és ecsetet ragadtak, jókedvvel nekifeszülve a munkának.<br /><br />Volt persze némi idegeskedés, mert azért ez egy nagycsalád. Így a sok segítő kéz mellett akadtak óvatlan praclik, szőrtengert maguk után hagyó kutyusok, elfelejtett munkafolyamatok ("ja, hogy a vizesvödörbe be kellett volna áztatni a festéktálcákat, hogy ne száradjon rájuk lesikálhatatlanul a fehér kence?!")<br /><br />A felhasznált anyag sem mindig úgy működött, ahogyan a feltételezések szerint működnie kellett volna, és a kezdő "festőtanonc" családtagok sem tudták olyan maszatmentesen teríteni a festéket, meg sztenderdül használni az eszközöket, mint egy rutinos szakember. De a súrlódások ellenére a feladat prímán el lett végezve, és az eredmény mesés és nagyszerű lett, ami nagy büszkeséggel tölt el mindegyikünket.<br /><br />Örülünk annak, hogy a gyerekek beható tapasztalatot szerezhettek a kétkezi munka értelmét és mibenlétét illetően. Hisszük, hogy ezek a gyakorlati morzsácskák elkísérik majd őket az életben, már csak amiatt is, mert mindegyikünk számára együtt megélt családi élménnyé változott az esemény.<br /><br />És tegnap végre elvégeztük az utolsó simításokat is a falakon, így nincs más hátra, mint a festő-projekt miatt eddig elmaradt teendőkkel beérni magunkat és készülődni az utazásra: némi családi ügyintézés, nekem egy gyökérkezelt fog tömése, két gyerek forgalmi vizsgája, végül pedig a becsomagolás idegileg megviselő, de azért mégis előremutató feladata.<br /><br />Szerda délután aztán összenyalábolja családunkat egy ezüstszínű kisbusz, hogy végigrepítsen minket Európa pár országán, egészen odáig, ahova menni szeretnénk.<br /><br /><i>Nekünk ilyen volt ez az időszak. Neked milyen volt? Érjen téged bárhol a posztom, egyik aktuális kedvenc dalommal kívánok neked csodás őszt és a tanévkezdéshez sok erőt, jókedvet, Isten kegyelmét!</i><div><br /></div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen="" class="BLOG_video_class" height="225" src="https://www.youtube.com/embed/En16DeV6vLU" width="308" youtube-src-id="En16DeV6vLU"></iframe></div><br /><div style="text-align: center;"><br /></div><div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDWrn_csS8JC0IwUKa_CvJf3MIVIsA9o130WOJL7bUZCQynUKo6c7es61ghzR0PH6jZJQ653JuVDgPDGP9_bAG-gh0D_7Ka43o6Yg_R0AA-fbcxtNci4ZXfs9Uvdc7H0iWFR86xocMSRzwJsU3eJLGK5AXRI45M5NiJCvPPwdfSegOpzAGI9kWhPip/s4272/20220827_165908.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2848" data-original-width="4272" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDWrn_csS8JC0IwUKa_CvJf3MIVIsA9o130WOJL7bUZCQynUKo6c7es61ghzR0PH6jZJQ653JuVDgPDGP9_bAG-gh0D_7Ka43o6Yg_R0AA-fbcxtNci4ZXfs9Uvdc7H0iWFR86xocMSRzwJsU3eJLGK5AXRI45M5NiJCvPPwdfSegOpzAGI9kWhPip/w200-h133/20220827_165908.jpg" width="200" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><br https:="" v="En16DeV6vLU&feature=share" watch="" youtube.com="" /></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-43542613880769076482022-08-13T14:44:00.001+02:002022-08-13T14:44:43.963+02:00 Én és a hetedik császár<p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIgr5CQLQhhUT8cav-QZI1GGjPcJ5ToujoeMOR0fOpdmfNPZ2z_Xnu8JECMFU5_NaD20_Fgn6Di5SzV24oKq2PqbUsinKL9eMO3bL_Zts3L2PZQPqPk7EzOh8-2Cg-4R-ZbBUU7sCNPscb4V1i4DrcNBfi9u1wBTxJchX6nn3xoPmxRexz9tgDnuW1/s3707/debby-hudson-jcc8sxK2Adw-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2080" data-original-width="3707" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIgr5CQLQhhUT8cav-QZI1GGjPcJ5ToujoeMOR0fOpdmfNPZ2z_Xnu8JECMFU5_NaD20_Fgn6Di5SzV24oKq2PqbUsinKL9eMO3bL_Zts3L2PZQPqPk7EzOh8-2Cg-4R-ZbBUU7sCNPscb4V1i4DrcNBfi9u1wBTxJchX6nn3xoPmxRexz9tgDnuW1/s320/debby-hudson-jcc8sxK2Adw-unsplash.jpg" width="320" /></a></div><p style="text-align: left;"><br /></p><p>Amit most olvasni fogsz, kedves Blogolvasó, azt még tavaly nyáron, két héttel Olivér születése után jegyeztem le magamnak. A szövegezés stílusából sejthető, hogy ez nem az a történet, ami majd felemeli és lelki magaslatokba ragadja az olvasót, inkább egy érzelmileg kevésbé túlcsorduló írás - de az én írásom. Így éltem meg a műtétet és az utána következő, kihívásokkal teli napokat.<br /><br />Terveim szerint még a megírás után ki is posztoltam volna, de aztán ez elmaradt. Az eredeti írásomban voltak ugyanis olyan részek, amik túl személyesek voltak, melyeket nem szerettem volna országvilág elé kitenni (többek között orvosi dolgok). De nem tudtam átírni, hogy azok a részek kikerüljenek, mert nem akartam többször újraolvasni (és újraélni), amit leírtam. <br /><br />Így végül egyáltalán nem posztoltam az írást, maradt egy évig a digitális fiókban, telefonom memóriájában. Azt hiszem, akkor nem álltam készen ennek a történetnek a megosztására veletek. Pár hete azonban, hetedik gyerkőcünk <a href="https://matrozkepzo.blogspot.com/2022/08/egyeves-lettel-edes-kisember.html" target="_blank">első szülinapjára</a> készülve elhatároztam, hogy mégis foglalkozom kicsit a lelkemmel és a poszttal, és nem leszek nyuszi, hanem kiteszem ezt a megemlékezést. Megmutatom neked, Olvasóm, ezt az oldalamat is - megteszem ezt magamért.<br /><br />Kérlek, úgy haladj majd a sorokon, hogy ez valakinek az egyik legszemélyesebb megtapasztalása, élete meghatározó "élménye". Köszönöm, hogy elolvasod!<br /><br />***<br /><br />Nehéz szüléstörténetként rátekintenem arra, ami velem megesett. Persze, egy újszülött kisbaba lett a végeredmény, de valahogy a szálak nehezen kapcsolódnak össze. Fejben persze tudom, hogy a babánk úgy lett, hogy megszületett. A születés tényében nem is kételkedem. De nem tudom szülésnek nevezni a születését és akármilyen furán hangzik, de nehezen tudok az anyukájaként tekinteni magamra. Inkább gondozójának érzem most még magam.<br /><br />Talán amiatt, hogy 5 héttel korábban érkezett és erre sem lélekben, sem fizikálisan nem voltunk felkészülve. Nem csak ruhája, meg helye nem volt még otthon: a szívünk sem mostanra várta őt. De ő meg most akart érkezni. És érkezett is, így lett egy hetedik születéstörténet beleírva a szívembe. Én meg kiírtam onnan, hogy így is meg legyen örökítve.<br /><br />Milyen volt, hát, a hetedik császár?<br /><br /><br /><b>Nem volt eleje</b><br /><br />A vajúdás minden babavárásunk befejező momentumának kezdete volt. Az első két gyereknél a szülést megindították, így a méhösszehúzódások a kórházban értek. De a többi néggyel ezek otthon, spontán kezdődtek és így rendkívül sokat segítettek a szülésre, születésre való ráhangolódásban. Órákig vajúdtam minden alkalommal, így mire végül kórházba mentünk és császár lett, a fejem már felkészült és a szívem is rá tudott hangolódni, hogy nemsokára találkozom a babával.<br /><br />Most nem volt vajúdás. Nem voltak méhösszehúzódások. Bár csepegett a magzatvíz, nem volt igazi eleje a dolognak, ami ráhangoljon arra, ami következik. Sem a fejem nem volt kész, sem a szívem. Tudtam persze, hogy baba lesz, de nem voltam készen erre. Idegen volt a helyzet.<br /><br /><br /><b>Apró dolgok</b><br /><br />Magát a műtétet jól éltem meg. A hétből az egyik legkellemesebb műtéti élményem volt, ha lehet ilyet mondani. A személyzet maximálisan segítőkész volt. Figyeltek azokra a nüanszokra, amelyek amúgy abszolút beleégnek az ember fejébe és meghatározzák az élmény érzelmi töltetét.<br /><br />Például arra, hogy ne legyen lekötvözve mindkét kezem. A jobbat elég volt bedugnom a visszahajtott kórházi hálóingembe. (Ami rajtam maradhatott. Ez is pozitívum volt.) A szabadon hagyott jobb kéz pici dolog, de nekem rettenetesen sokat számított. Úgy éreztem, hogy a kontrollom a saját testem felett, vagyis a cselekvőképességem megmaradt.<br /><br />Meg például arra is figyeltek, hogy a fejem ne legyen teljesen vízszintben. Az nekem a lekötözött kezeimmel korábban elég pánikolós érzés volt. Most megemelték a fejtámaszt és bele is szólhattam, mennyire. Ez is sokat jelentett.<br /><br />Aztán az óra a falon. Oldalt volt, így a paraván, amit a mellkasom fölé húztak, nem takarta el. Sosem láttam korábban az órát, pedig mindig akartam látni, mennyi az annyi, hogy haladunk. Most láthattam. Persze csak az elején figyeltem, de ahhoz jó volt. Kb. 5 perc alatt lett kint a baba. Onnantól nem figyeltem és nem is emlékszem. De az óra is pici kontrollérzetet jelentett nekem.<br /><br /><br /><b>Körülmények, melyekre még emlékszem</b><br /><br />A paravánt nem az elején tették fel. Ez nekem szokatlan volt, de egy ideig jól esett. Aztán bekúszott a gondolat, hogy látni fogom az egész "véres mészárszéket", amitől jól megrémültem. Kitaláltam, hogy majd nem fogok odanézni, amikor vágnak meg minden. Később mondták, hogy lesz paraván. De ez az ijedtség, hogy nekem kell nemodanézni, ha nem akarom az egészet látni, ez picit bennem maradt.<br /><br />Amikor vágni kezdtek, azt éreztem. Nem fájt, de volt egy érzet, ami megijesztett. Persze rögtön mondták, hogy az érzéstelenítő úgy hat, hogy fájdalmat nem, de minden mást érzel. Ezt az egyik szobatársam is pont így fogalmazta meg az anyukája császárműtéte kapcsán, de nem hittem el, hogy ez mindenkin ilyen. Azt gondoltam, egyszeri műtéti anomáliát élt át.<br /><br />Nekem ugyanis ilyen tapasztalatom sosem volt, pedig mind a hat korábbi műtétet pont ugyanilyen eljárással, gerincérzéstelenítésben végezték. Persze a legutóbbi is 6 éve volt, így lehet, hogy maga az érzéstelenítő folyadék már "fejlettebb", élettanilag kevésbé leterhelően, de jobb hatásfokkal tudja tenni a dolgát. Ezt persze nem tudom, csak találgatok.<br /><br />Mindenesetre ilyenféle érzetek sosem voltak korábban. A babakiemelés közbeni húzást-rángatást, azt volt már, hogy éreztem. De ilyet, hogy a vágás feelingje, meg amúgy egyebek is megvannak, ez egészen új volt. Nem tekintem egy jó élménynek, mert az ember attól tartott, hogy mindjárt visszajön a teljes érzet és a fájdalmat is érezni fogom, az meg elég rémisztő gondolat volt.<br /><br /><br /><b>Felsírt</b><br /><br />Aztán kiemelték a babát. Ezt nem éreztem, hiszen nem volt olyan óriásbébi, mint a testvérei, így húzás-vonás érzést sem okozott. Onnan tudtam, hogy kiszedték, hogy elkezdett kiabálni. Nagyon édes hangja volt, megríkatott, amikor hallottam. Tudtam, hogy túlvagyunk, hogy jól van (remélem), és, hogy mostmár csak engem kell rendbetenni és jön a találkozás, az aranyóra, láthatom a férjemet is.<br /><br />Vártam ezekre a dolgokra. De nem jöttek el. A babasírás és a megríkatódásom után ezegyszer nem volt felszabadulás érzés. Orvosi latin kifejezést csíptem el a diszkrét kommunikációból, melyet nyitott pocakon felett folytattak a dokik. Nyugodt hangon beszélgettek, nem volt kapkodás, így nem is igazán fogtam fel, hogy épp egy vészhelyzetbe kerültem. Nem volt bennem semmi félelem, nem éreztem pánikot, nyugodt volt a hangulat. Aztán innentől snitt van.<br /><br />A következő kép, hogy tolnak ki a műtőből, integetek Olinak (és remélem, hamarosan találkozunk és aranyórázunk). Visszainteget - és megint snitt.<br /><br /><br /><b>Az ITO (intenzív osztály)</b><br /><br />Már kora délután van, amikor újra éber vagyok. Bejön egy mosolygós doki és tapintatosan elmondja, mi történt velem. Csillapíthatatlan vérzés indult el, nagyon sajnalja, életveszélyben voltam, elég sok vért veszítettem, de sikerült megállítani. Abban az állapotban nem igazán fogom föl, hogy mit hallottam az imént.<br /><br />A doki elmegy. A fájdalom hatalmába kerít. Rettenetesen vergődöm. Percenként 8-10-szer belehasít a sajgás a hasamba, jajongok folyamatosan. Elmondják, hogy normál esetben kaphattam volna a műtét korábbi szakaszában is egy fájdalomcsillapítót, így nem fájna annyira a műtét után, de nálam ugye a sürgős beavatkozás miatt erre nem volt lehetőség, ezért fáj ennyire. Viszont kapom "csövön át" az erős fájdalomcsillapítót, meg hozzá szájon át is, de ezek ennyit bírnak.<br /><br />Nagyon szenvedek. Remeg a lábam is (az szokott máskor is, amikor kimegy a gerincérzéstelenítő hatása). A jajongásom miatt bejönnek és magyarázkodni kezdenek, hogy ne haragudjak, de sajnos nem tudnak több fájdalomcsillapítót adni. Mondom nekik, hogy nem azért jajongok, hogy csináljanak valamit (tudom, hogy nem tudnak), hanem mert így könnyebb elviselni a fájdalmat. Megkérdezik, hogy pánikbeteg vagyok-e. Nem tudom, miért gondolták, hogy az vagyok, de ettől persze még szerencsétlenebbnek érzem magam.<br /><br />Elhangzik az is, hogy mindig ilyen vékony szoktam lenni? Sosem voltam vékony, csak kisgyerekkoromban. Ez a gondolat összezavar. Olyanokat feltételeznek itt rólam, ami nem vagyok, sosem voltam. De miért felteteleznek ilyeneket? Talán ők látják jól? Szöget üt a fejemben, hogy mit láthatnak bennem, hogy vajon kinek az érzékelése helyesebb rólam, az övék vagy a sajátom, de ezen az úton nem akarok lemenni, úgyhogy egyszerűen elkönyvelem, hogy ők látják rosszul.<br /><br />A babáról nem tudok semmit. Aztán jön egy mosolygós doki, aki elmondja, hogy jól van. Az intenzívről átkerült a koraszülött részlegre és hamarosan láthatom. Nagyon lelkesen mondja, amitől én is fellelkesedem: hamarosan láthatom! Aztán folytatódik a vergődés.<br /><br /><br /><b>A mozgás jó</b><br /><br />Jönnek lemosdatni. Oldalra kell hozzá fordulnom, megy, megdicsérnek. Jól esik, úgy érzem valamit meg tudok tenni. Ebbe a feelingbe belekapaszkodom. A mosdatás után jobban érzem magam. Nem a tisztaság miatt, hanem fizikálisan. Azzal magyarázom, hogy a mozgás segít jobban lenni. Innentől fogva állandóan ficergek, mocorgok a kórházi ágyamon, néha megemelem a csípőmet (sikerül), meg próbálok oldalra fordulni (nem sikerül, nagyon fáj). A mocorgás érzem, hogy segít.<br /><br />Aztán egy ponton már nem segít. Este lesz, lassan kellene aludni, de nem tudok. Vergődöm, mert nem találok olyan pozíciót, amiben kényelmes lenne. Mindenhogyan valami kellemetlen, fáj és ettől persze kétségbeesem. Sírdogálok magamnak kicsit. Bejönnek, adnak egy bogyót: azt mondják fájdalomcsillapító meg enyhe nyugtató, hogy tudjak aludni. Nagyon örülök neki, mert már kétségbe voltam esve, hogy ilyen vergődés lesz az egész éjszakám. Hamar elalszom. Gyakorlatilag kiüt.<br /><br /><br /><b>Viszlát ITO, hello poszt-op!</b><br /><br />Csodanyugisan és pihentetően alszom, és reggel nagyon kellemesen ébredek. Már nem fájnak a dolgok (annyira). És mondják, hogy elengednek, hamarosan felvisznek a gyerekágyra, ahonnan majd át tudok menni a babához. Izgalmasan hangzik és örülök ennek, de tudom, hogy előtte ott lesz az első felkelés, ami viszont nyomoroncságos szokott lenni. Csak úgy, mint az első pár nap a császár után. De egyre jobb lesz, ebben bízom.<br /><br />És úgy is lesz, csak még közben lesznek kellemetlen érzetek, meg miegyéb. De a gyerekágyon csak 1 napot töltök a poszt-operatív szobában (ami, hej, de pocsék). A nővérke szeméből folyton kiolvasom a megkérdőjelezést. És persze a szavaiból, hangsúlyozásából is ugyanaz erősödik meg: mit nyavajogsz, ha fáj, hát fáj, ne zavarj a kérdéseiddal, panaszaiddal, nem akarok segíteni... De már felkeltem (megy ez, főleg, mert hajt, hogy lássam a babát).<br /><br /><br /><b>Gyerekágy rendesen</b></p>Átkerülök rendes gyerekágyas szobába. És mehetek a babához. Megyek is, azaz tolnak elsőre. Nem maradok sokat, de tele lesz a szívem, mert megfoghattam.<br /><br />Másodjára már saját lábon megyek, de mivel szédelgek és nagyon sápadt vagyok, a baba megnézése, szopiztatás és némi szoptatási tanácsadós igen bizarr kiokosítás után újra kiskocsiban végzem. Nem mernek elengedni gyaloglábon. És meghagyják, hogy ne jöjjek pár óra múlva, hanem pihizzek és aztán csak. Ha jól vagyok.<br /><br />Engem viszont a babával való együttlét motivál, így küzdök. De nem könnyű, mert sem enni nem nagyon tudok, sem inni nem megy le elég. És hasmenésem van, kijött az aranyerem, kettő is, és nagyon kellemetlen a pisilés. Meg a jobb kezemen a kikúrálatlan ínhüvely-gyulladásom, amely a korábbi, többhetes kórházi tartózkodás átvészelésére a családdal való hosszas csetelés hatására kialakult, újra durván beizzította magát. De kitalálom, hogyan lehet jobban csinálni. És lassan, lassan tényleg minden jobb lesz. Jobb lesz, hisz itt a baba! Idővel felfogom ezt is, de tényleg lassan megy. Viszont nemsokára túlleszünk a kórházi mizérián is és hazamehetünk.<br /><br /><br /><b>Végre otthon</b><br /><br />Ahol minden, minden jobb. Tudok végre megint enni. És persze az első napokban a fizikális tünetek elborítanak. És még nem érzem sem a család régi, sem a baba új ritmusát. És nem tudok elfogadni segítséget, egyedül érzem magam. Mindez számomra meglehetősen kétségbeejtő, és ez sokszor megríkat. Meg az is, hogy ezekkel együtt is végre egyre inkább le tudok ereszteni: már nem kell erősnek lennem a babáért.<br /><br />Ezek mind olyan túlcsordulós lelki dolgok, amiket muszáj "kisírni", meg amikről muszáj beszélni is - és amikről jót is tesz beszélni, hát beszélünk róla a férjemmel. És kiderül, hogy ezek a lépések lesznek az elsők a lelki kiegyensúlyozottságom visszaszerzése felé, még ha nem is látszik ott még semmi sem belőle. Férjem ugyanis, amellett, hogy a srácokkal mindenről gondoskodnak, lelkileg is támaszt nyújt. Így lassan túlleszünk az otthoni mizérián is, és már nem lesz ledermedve a belsőm, az idő előrehaladtával meg már testileg sem fog itt-ott fájni.<br /><br />Egy hét otthonlét után pedig tényleg mind lelkileg, mind fizikálisan sokkal könnyebb. És itt a baba. Lassan felfogom. Vagy csak megszokom. Már megszoktam. A megérkezés hirtelensége, az orvosi vészhelyzet, és úgy en bloc, a helyzet sokkja pedig fokozatosan kezd oldódni bennem, ahogy agyalok rajta, ahogy a lelkemben elindul a történések feldolgozása. És ezzel együtt a szeretet is nyiladozik már a szívemben.<div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-HmT390oZUiQfAjpwbu1p65twl9-6Pm9bj_F1INhFLEf7kSN-c2aHaA1mDHj5gmPWHtv2ln6rZg2ozL-jUC7Isc0LP05EjC3XgAtlgKIv2l1gND43mZpV_gMdjeP_qoBI0cHk0mN_7aXqpTvKvFUTORapdLf0nHL9yA_6y44acOUFlINIq6Jgkxss/s3707/debby-hudson-jcc8sxK2Adw-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2080" data-original-width="3707" height="113" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-HmT390oZUiQfAjpwbu1p65twl9-6Pm9bj_F1INhFLEf7kSN-c2aHaA1mDHj5gmPWHtv2ln6rZg2ozL-jUC7Isc0LP05EjC3XgAtlgKIv2l1gND43mZpV_gMdjeP_qoBI0cHk0mN_7aXqpTvKvFUTORapdLf0nHL9yA_6y44acOUFlINIq6Jgkxss/w200-h113/debby-hudson-jcc8sxK2Adw-unsplash.jpg" width="200" /></a></div><br /><div><br /></div><div><br /></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-15534643573680424682022-08-11T13:45:00.033+02:002022-08-11T20:05:19.638+02:00Egyéves lettél, Édes Kisember<div style="text-align: left;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6kSx7q5pxcV82_7cEMEhkxs4YjoSTACDxoFDANIHLSeZ2cmTiqtS2pW7nGNKPmRXqu3sbU0LZyY-mzoWgEDgwlZWBBFoXsnTdJ8W5-mTi0rd0vDTmuS2WS8KXRBYm_ZXENRv06g6snG1nCaGDCRwISb0xl76kQR8Y2NOLkbAJ261aREF6BC6WhgxP/s4032/20220811_133414.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="4032" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6kSx7q5pxcV82_7cEMEhkxs4YjoSTACDxoFDANIHLSeZ2cmTiqtS2pW7nGNKPmRXqu3sbU0LZyY-mzoWgEDgwlZWBBFoXsnTdJ8W5-mTi0rd0vDTmuS2WS8KXRBYm_ZXENRv06g6snG1nCaGDCRwISb0xl76kQR8Y2NOLkbAJ261aREF6BC6WhgxP/s320/20220811_133414.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>Egy évvel ezelőtt egy szép délelőtti órában megláttad a napvilágot. Egészséges voltál, de olyan pici, amilyen picit még nem láttam. A koraszülött részlegen megengedték, hogy a kezembe fogjalak. 50centis emberkeforma. A tappancsodon vékony kábel volt rögzítve: valami életfunkcióról adott hírt a nővérkéknek. Nekem csak egy póráznak tűnt, ami az inkubátorhoz köt, de nem időztem sokat a gondolaton, másra irányult a figyelmem.<div><br />Hiszen itt voltál te, a magad tökéletességében. Apró emberke. Mikor ölbe vettelek, ott, akkor tudtam, hogy van benned életerő a küzdéshez. Azt is tudtam, hogy az enyém vagy és meg foglak minden bajtól védeni.<br /><br />A piros takarót, amelybe megkaptalak, széthajtogattam: látnom kellett, hogy megvan mindened. Meztelen testtel, egy szál pelusban pihegtél: pici mellkas, ütemes, zihálásnak ható levegővétel. Aprócskák voltak a lábaid és a kezeden a picurka ujjak, mint egy kismadár lábai. Ropiujjak, ez jutott róla az eszembe. <i>Sosem volt ilyen gyerekünk.</i><br /><br />És eltelt egy hosszú év, megannyi küzdéssel, kifáradással, reménnyel teljes, izgalmas év. Zajlott az életünk a maga sodrában, közben te, mint egy óceáni elrejtett szigeten, a magad ütemében fejlődtél.<br /><br />Kezdetben zavart téged az érintés. Apa megsimogatta kis bucifejed és kiült az arcodra a rémület. El is húzódtál. Sokáig, nagyon sokáig nem tudtunk simizéssel megnyugtatni. Utáltad. Megrémített téged és rettentően kényelmetlennek tartottad. Ezt egyáltalán nem értettük: <i>sosem volt ilyen gyerekünk.</i><br /><br />Egy hónap kellett, míg egyszer csak bederengett a határozott felismerés: az érkezésed körüli dolgok azok, amik rányomták a bélyegüket az érintéshez való viszonyulásodra. 5 héttel korábban jöttél. Amikor megszülettél, nem az újszülöttek átlagos traumái értek téged (magzatvíz-leszívás orrból, fürdetés, mérés, mindez refletorfényben) - te korán jöttél és ezért aggódtak érted.<br /><br />Több rutinvizsgálat, több böködés, több zavarás, több vérvétel. És nem volt testi közelség. Neked sajnos erről szólt a "békés" kezdet az első napjaidon, melyek nemhogy zavartalanok nem voltak, de bizonyára sok fájdalmat éreztél. És beleégett a kicsi buksidba, hogy az érintés rossz, mert fájdalom követi.<br /><br />Amikor erre rájöttem, majd meghasadt a szívem. De te nem ragadtál le a múltnál, így szép lassan, sok-sok óvatos közeledésen keresztül engedted felülíródni az érintésről kialakult véleményedet. És eljött a pillanat, amikor egy-egy kósza simi után kis mancsoddal megragadtad a téged érintő kezet és visszahúztad a fejedhez vagy a pocakodra, hogy "kérek még egy kicsit".<br /><br />Ez az év nem ment el gyorsan. A hónapok lassan vánszorogtak, és mi csendben szemléltünk téged, ahogy megtanultál aludni, mosolyogni, átfordulni, kacagni, kúszni, mászni, ülni, kapaszkodva állni. Akaratod lett és ki is tudtad fejezni, már az elején. Korán felvetted velünk a kapcsolatot. Nagyon értelmes voltál: világosan kommunikáltál hozzánk. Jelezted, mit nem akarsz és azt is, ami jólesett. Szemkontaktus. Aztán odaérintetted a kezed a kezünkhöz. Vagy elhúztad. Később mókáztál is apával ezen sokat.<br /><br />Minden nagyobb növekedési ugrást az előírtnál 1 hónappal később csináltál. A hónap elején lassabban fejlődtél, de aztán fölzárkóztál. Én állandóan aggódtam, hogy valamit nem időben csinálsz, és az mit jelez, hogy túl kicsi a fejed, hogy nem tartod a szemkontaktust, hogy egyik oldalra teszed csak le a fejed, hogy nem tartod még a fejed. Mindig aggódtam - de apukád nem aggódott. Ő bízott benned az elejétől, láttam a szemében, ahogy rádnézett. Meg el is mondta, amikor aggódó kérdéseimmel hozzá fordultam. "Minden rendben lesz vele" - mondta ilyenkor, és az élet végül őt igazolta.<br /><br />Én végig féltem. Talán magamat féltettem. Úgy éreztem, annyit "dolgoztam" érted, nehéz volt ez a várandósság, kicsit még inkább, mint a többi. Nem akartam, hogy kiderüljön, mégsem vagy egészséges és ezzel együtt kelljen élnem. Nem voltam rossz hírekre felkészülve, mégis állandóan ott lebegett a fejem fölött, hogy mi van, ha. Mi van, ha nem vettük észre, hogy valami bajod van. Mi van, ha súlyos.<br /><br />Éppen ezek miatt is, ha a fejlődésedre gondolok, ebből az évből leginkább a küzdelmet és a fáradtságot tudom felidézni. Téged viszont nem zavartak a nehézségek: te csak élni akartál, enni, biztonságban és kényelemben lenni.<br /><br />Tegnap egyéves lettél. Hihetetlen utat tettünk meg idáig! Igazából te tetted meg: mi csak kísértünk és csodáltuk az elszántságod, életigenlésed, a fesztelenséget, ahogyan élted közöttünk az életedet és sosem zavart, hogy mennyit kell miattad fáradnunk. Nem voltál másokra belátással és ezzel elérted, hogy mindig maradéktalanul figyelembe vegyük az igényeidet - ez pedig rettentő szimpatikus volt benned, még ha rengetegszer idegesített is.<br /><br />Mert, ha kicsit csendesebben sírnál... ha nem nyűgösködnél a semmisejó-érzés világfájdalmával percekig az elalvás előtt... ha nem a legdrágább kütyünkre/legveszélyesebb eszközökre startolnál rá... ha nem borulnál ki keserves sírással, masszív lelkiismeret-furdalást keltve bennünk, amikor végre sikerül a kis mancsodból kioperálni a cuccot... akkor mennyivel könnyebb lenne. De nem. Ezt nem teszed meg értünk. Mi alkalmazkodjunk, elvégre te vagy a gyerek.<br /><br />Korábban, 6 alkalommal kevésbé kellett alkalmazkodni, a gyerekeket alkalmazkodtattam az életünkhöz, elvárásainkhoz, és a dolog nálunk remekül működött. Te viszont nem így működsz. Ez is új tapasztalat. Jóféle tapasztalat.<br /><br />Boldog születésnapot, édes kisfiam: gombócfej, méregzsák, okos-bújós tornászbabácska. Ne változz meg, legyén mindig önmagad. Jó az Úr, hogy odaadott nekünk.<br /><br /><i>Mondtam már, hogy sosem volt ilyen gyerekünk?</i></div><div><i><br /></i></div><div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYZvWwDxK3JWBINDjSMMkMraN6eboKn0lmM1ubwNqqBBQZOmMk85-PXxkyQSsu-4IpsXF0Wdax39XIWcR2whNf9QHVAlt9zB9ZKvrMaKqaGiSEgPeVZ6VQUoe5vZy0HDd2hr9_X4hlUZdUi5sTilcq4EApqgLDbsrWTLykOn3gY2q8I19FcsxEH0OZ/s4032/20220811_133414.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="3024" data-original-width="4032" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYZvWwDxK3JWBINDjSMMkMraN6eboKn0lmM1ubwNqqBBQZOmMk85-PXxkyQSsu-4IpsXF0Wdax39XIWcR2whNf9QHVAlt9zB9ZKvrMaKqaGiSEgPeVZ6VQUoe5vZy0HDd2hr9_X4hlUZdUi5sTilcq4EApqgLDbsrWTLykOn3gY2q8I19FcsxEH0OZ/w200-h150/20220811_133414.jpg" width="200" /></a></div><br /><i><br /></i></div><div><i><br /></i></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-70341727646833105562022-01-27T19:10:00.000+01:002022-01-27T19:10:42.783+01:00Sulis vizsgáink<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiceyDlHWojp3Xeeq4V1KnTY-YYDo93DP811tbScJUg3N96qqEibtzkIKTgd1hDK8z_auPg7iEvVoyBv74sF7Rnwi7_jiYR1jXDIIjbWL76o0x-W6FvOsZBhmc2nG9bRM98QoA0AoXRG9PXhTR1DsMcseDphRMniuDAKgQWNdP2vodp4DYl9Hfa3O-Q=s3024" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2145" data-original-width="3024" height="227" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEiceyDlHWojp3Xeeq4V1KnTY-YYDo93DP811tbScJUg3N96qqEibtzkIKTgd1hDK8z_auPg7iEvVoyBv74sF7Rnwi7_jiYR1jXDIIjbWL76o0x-W6FvOsZBhmc2nG9bRM98QoA0AoXRG9PXhTR1DsMcseDphRMniuDAKgQWNdP2vodp4DYl9Hfa3O-Q=s320" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><br /></div>Az elsőssel, a másodikossal, az ötödikessel és a nyolcadikossal túllettünk a féléves vizsgákon az új suliban. Azt kell mondjam, hogy nagyszerű élmény volt. Persze, rohangáltunk, mint pók a falon, meg szokás szerint én szétizgultam magam a gyerekek helyett is - és nem csak azért, hogy hogyan fognak majd teljesíteni a vizsgán, hanem, hogy a pedagógusok hogyan fognak velük viselkedni -, de ez így volt jó.<br /><br />Korábbi sulijainkban anno tapasztaltunk egy 's mást: kedvességet, meg közönyt, meg nagyon barátságosan és segítőkészen induló, ám a vizsgán egy tanárhoz méltatlan, megdöbbentően rosszindulatú viszonyulást is.<br /><br />Utóbbi volt a frissebb élmény, emiatt pedig nem voltam biztos benne, hogy az új suliban a félév során tapasztalt kedves és kooperatív hozzáállás nem csak újabb szájhuszárkodás-e, mely majd egy negatív vizsgaélményben foszlik szerte.<br /><br />Hát, nem az volt. Ennek pedig nagyon örülök. És elmondhatatlanul hálás is vagyok az élményért, mivel tényleg maradéktalanul pozitív volt. Egy ilyenfajta jó megtapasztalás kétségkívül új életkedvet és erőt önt az ember vizsgadrukkban megfáradt lányába, aztán meg már nem is érti, hogyan mehetett át ennél negatívabb töltetű megtapasztalásokon, hogyan viselte és fogadta el eddig olyan beletörődősen azokat.<br /><br />Nem azt mondom, hogy annyira rossz volt nekünk az előző sulikban: igazából néhány kirívóan gáz esetet leszámítva normális élményeink voltak. A normális azonban nem kiemelkedő, hanem átlagos. Az átlagos pedig sem nem motivál, sem nem inspirál a jövő tekintetében.<br /><br />És valóban így volt: eddig érzelmileg mindig csupán "túlestünk" a vizsgákon. Azaz, bár rendszeresen volt kellemes tapasztalás is a tanárokkal kapcsolatban, de kellemetlen is. Legtöbbször persze egyik sem volt annyira kiemelkedő, hogy teljesen felülírta volna a másikat.<br /><br />Ennek az lett a következménye, hogy amolyan vegyesvágottként éltük meg a helyzetet, és így tettük el emlékeinkbe is: a szívmelengetően pozitívat a gyomorszorítós részekkel együtt. A jó mellé tehát mindig makacsul beugrott a nem annyira jó is, ezért összességében nem szívesen emlékeztünk a vizsgákra.<br /><br />De eztán már máshogyan lesz. Most, hogy belekóstoltunk: lehet ez annál is jobb, mint amit addig tapasztaltunk, nem akarjuk beérni kevesebbel. Hiszen a bőrünkön éreztük, mennyire kevés kell ahhoz, hogy egy vizsga különlegesen szép élmény legyen: emberség, gyerekre odafigyelés, világos kommunikáció, tisztelet, kósza dicséret, együttműködés - csupán ennyi.<br /><br />Alapdolgok, alap emberi viselkedés. És mégis: ezt a hozzáállást otthontanulós családként egy vizsgahelyzetben, iskolai tanárok részéről hibátlanul tapasztalni, alsóban és felsőben is - ezidáig sajnos ritka madár volt. De úgy látszik, ezek a madarak a mostani sulink közelében fészkelnek. És ez tényleg a világot jelenti a gyerekeimnek, amikor vizsgáznak.<br /><br />Szememben az utóbbi időben pontosan emiatt értékelődött föl a jelentősége a pedagógusok személyiségének és az egész iskolai légkörnek. Ugyanis a suli alakítja ki azt a barátságos légkört, melyben egyenrangú partnernek érezzük magunkat, és emellett még teljes mértékben a tanáron is múlik a vizsga hangulata.<br /><br />A gyerekeinknek a számonkérés abban az értelemben mindenképpen meghatározó élmény, hogy tartósan megmarad emlékeikben, hogyan bántak velük: a kirívóan pozitív és negatív tapasztalatok hosszú évekre, vagy annál is tovább felidézhetőek. Elsősorban és főképp NEM az marad meg nekik, hogy adott tárgyból hányast kaptak, hanem, hogy vizsga közben kedves vagy lekezelő volt-e velük a tanáruk.<br /><br />Lehet, hogy a gyerek feje felett elmegy pár megjegyzés, de pontosan érzi, hogy a tanár neki szurkol-e vagy nem. Kihallja a kérdésekből a tiszteletet és segítőkészséget és értékeli ezt - vagy ennek hiányát is.<br /><br />A mi mostani vizsgaélményünkkel kapcsolatban számomra az a tanulság, hogy sosem késő váltani. Mert lehet többet akarni. És jó dolog kilépni abból, ami nem működik és lépéseket tenni valami új felé, ami áldásosabb dolgokkal kecsegtet. Nekünk mindenképp.<br /><br />Lehetett volna persze az is, hogy nem jól lépünk és befürdünk a választásunkkal, de nem így lett. Mertünk lépni és a kegyelem megtartott. És ez így most nagyon felszabadító érzés. Isten jó és végre béke van. Túlvagyunk tehát: beizzíthatjuk a megérdemelt nagy pihit, meg a máscsinálást. És.megyünk.tovább.<br /><div class="mail-message expanded" id="m#msg-a:r-9132724034451977026" style="font-family: sans-serif; font-size: 12.8px;"><div class="mail-message-footer spacer collapsible" style="height: 0px;"></div></div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjkVbsIdTV467G602H7E55c1yzRT8IHDKP43ssjwV57SMDssSY0PXBRSYo8YnVc2o8lm1IaKwpewVbnQFw0Zezn7kiDl_k9n95JsBm3TKYvssDQbWvs6q1n6P-x6LOoz29txP7kPwXyxCOcJx641w7FxBiAbkWEqLG3S_CALhHq9Jy8SibOxAdff9-b=s3024" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2145" data-original-width="3024" height="142" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/a/AVvXsEjkVbsIdTV467G602H7E55c1yzRT8IHDKP43ssjwV57SMDssSY0PXBRSYo8YnVc2o8lm1IaKwpewVbnQFw0Zezn7kiDl_k9n95JsBm3TKYvssDQbWvs6q1n6P-x6LOoz29txP7kPwXyxCOcJx641w7FxBiAbkWEqLG3S_CALhHq9Jy8SibOxAdff9-b=w200-h142" width="200" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><br /></div><div><br /></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-82188384528751774112021-08-26T14:54:00.011+02:002021-08-26T15:04:08.871+02:00Egyéni munkarend fejlemények<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiB2ljwcwjTqBVcz5tPVzmGjtpoubwvd10MN4hN96kU4ywha_ZkGnpHmIfK_glGTovd1oExDcsV_EaslJ_Cs5kJ40JbU2zUbsO90lxEARsWQo2kzcbL87qInTYhDri6gSlvJn-9ea-uMLk/s2048/20210823_191839.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiB2ljwcwjTqBVcz5tPVzmGjtpoubwvd10MN4hN96kU4ywha_ZkGnpHmIfK_glGTovd1oExDcsV_EaslJ_Cs5kJ40JbU2zUbsO90lxEARsWQo2kzcbL87qInTYhDri6gSlvJn-9ea-uMLk/s320/20210823_191839.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div> Elmesélem, hogyan is alakult a dolog velünk meg az egyéni munkarend engedéllyel.<br /><br />Ahogy korábban említettem, egy csütörtöki napon annak rendje és módja szerint <a href="https://matrozkepzo.blogspot.com/2021/07/otthontanulos-izgatottsagunk.html" target="_blank">megírtam a kérelmeket</a>, és aztán hétfőn feladtuk. Útjára engedtük hát a kis leveleket és vártunk. Közben magzatvízfolyással kórházba kerültem: <a href="https://matrozkepzo.blogspot.com/2021/08/72-ora-uj-csaladi-izgalmak.html" target="_blank">3 napot hagytak nekem</a>, de ezek a napok már a kórházban teltek. A kórházi szobában egyik délelőtt telefont kaptam: ismeretlen szám, és, bár nagyon ritkán keres akárki is, mindegy, gondoltam felveszem.<br /><br /><br /><b>Hiánypótlás</b><br /><br />Jó is volt, hiszen az Oktatási Hivatal helyi munkatársa volt (helyi=abban a régióban dolgozó, ahol az új iskolánk van). A hölgy nagyon kedves volt, elmondta, hogy az egyéni munkarend kérelmeinket megkapták, de sajnos nem látják a tanulói adatbázisban (KIR), hogy a gyerekeink ahhoz a sulihoz tartoznának, amelyiket a kérvényben megadtunk. Látják, hogy a régi suliban már nem vagyunk, de az újban meg még nem vagyunk, enélkül pedig nem tudják az eljárást érdemben lefolytatni. Ismerik az új sulinkat, fel is vették már velük a kapcsolatot ez ügyben, de per pillanat nem tudtak elérni senki illetékest.<br /><br />Azt mondta a hölgy, hogy ezért az eljárás úgy fog lefolyni, hogy minden gyerek nevére küldenek nekünk levelet, melyben hiánypótlást kérnek. Igazolnunk kell, hogy abba a suliba vannak beiratva a gyerekek, ahova be vannak iratva. Ezzel a levéllel, mint mondta, nem kell foglalkoznunk, mert amikor az iskola beteszi a gyerekeket a tanulói adatbázisba , ők azt látni fogják és úgy veszik, hogy részünkről a hiánypótlás megtörtént.<br /><br />Emellett Zeki fiunk kérelméről hiányzott az aláírás (máig sem tudom, ez hogyan történhetett, mert tisztán emlékszem, hogy a postán, közvetlenül a feladás előtt még egyszer mind a négy kérelemnél megnéztem, megvan-e az aláírás, és hát, nekem akkor határozottan úgy tűnt, hogy megvolt). Mindegy, ezt is "hiánypótolni" kellett. Viszont megengedték, hogy emailben küldjük el az aláírt és befotózott kérelmet, így nem kellett postára adni és kivárni, ameddig megérkezik hozzájuk.<br /><br /><br /><b>Előzetes válasz</b><br /><br />Hivatalosan minden hiánypótlásra összesen 60 napot hagytak, de a hölgy mondta, hogy ezen ne aggódjunk: le fog futni az eljárás a tanévkezdés előtt. Amikor óvatosan a verdikttel kapcsolatban érdeklődtem, elmondta, hogy elolvasták a kérelmeket és sajnos nem fogják tudni négy évre megadni. Négy évre csak akkor tudnák megadni, ha külföldi lakcímet tudnánk bemutatni és/vagy ha tudnánk igazolni, hogy a gyerekeink külföldön suliba járnak. Ezek hiányában egy tanévre tudják megadni. Ezen az okfejtésen már erősen mosolyognom kellett, mert hiszen gyakorlatilag épp az imént kaptam ígéretet a pozitív elbírálásra - de, persze óvatosságra intettem magam.<br /><br />Nem tudtuk ugyanis, hogy egyáltalán megbízhatunk-e a hivatali högy szavában. Volt már más ügyben olyan hivatalnokkal dolgunk, aki szóban a beleegyezéséről biztosított, aztán a hivatalos levélből kellett megtudnunk, hogy nem azt írta, amit mondott. Ezt a hölgyet sem ismertük személyesen, így telefonon azt mondhatott, amit akart. Aztán, hogy tényleg végigviszik-e az eljárást iskolakezdésig és tényleg megadják-e az engedélyt, ahogy mondta, vagy sem - ezt majd akkor tudjuk meg, ha időben kézhez kaptuk a leveleket.<br /><br />Ennek ellenére nem láttam okát, hogy miért ne bízhatnánk meg a szavaiban. Úgy voltunk vele, hogy várjuk ki a választ. De persze férjemmel alaposan végiggondoltuk a "B" verziót is. Átbeszéltük, elterveztük, hogy mit teszünk, ha az a helyzet állna elő, hogy semmi sem valósulna meg abból, amit a hölgy mondott - mert persze erre is volt némi sansz. Viszont így, hogy előre beszéltünk róla és kitaláltunk megoldást rá, maga az eshetőség, hogy akár a "B" verzió is lehet, már nem is tűnt annyira aggasztónak.<br /><br /><br /><b>Ügyintézés és várakozás</b><br /><br />Miután letettük a telefont a hivatali hölggyel, a folyamatot gyorsítandó, megpróbáltam elérni az új sulink igazgatóját, hogy vele is megosszam, amit az Okt.Hivatal munkatársától hallottam. Sikerült őt elérnem, így kiderült, hogy a beiratkozásunk után (júl.végén) az iskolatitkár nyaralni ment, emiatt nem lettünk a KIR-be felvezetve. Még egy hét nyaralása van: utána visszajön és aznap elintézi a dolgunkat. Visszahívtam a Hivatalt és elmondtam neki a fejleményeket. Mondta a hölgy, hogy akkor aznap, amikor már lesz titkár, ránéznek a rendszerre, és ha látják a gyerekeket a KIR-ben, akkor el tudják küldeni nekünk a végleges határozatot. Még egyszer kiemelték, hogy Zeki aláírt kérelmét küldjük el nekik mielőbb.<br /><br />Teltek a napok, közben megszületett a babánk és elindult a vele kapcsolatos új időszámítás: friss császáros sebbel koraszülött osztályra járkálás, szoptatás. Aztán amikor a koraosztályról leadták őt a gyerekágyas osztályra, akkor a rooming in és a császáros lét összehangolása. Közben postán megkaptuk a hiánypótlásról szóló leveleket is a Hivataltól, de a hölgy tanácsai szerint ignoráltuk őket. Az aláírt Zeki-kérelmet pedig emailben elküldtük, jelezték is, hogy elfogadták. Meg azt is jelezték, hogy már látják a gyerekeket a KIR-ben. Ezzel a reményteljes információval a tarsolyban vártunk. És vártunk. És vártunk.<br /><br /><br /><b>Aztán megjött a hír...</b><br /><br />Hétfőn végre nem kellett tovább várni: meghozta a posta a határozatainkat. A boríték felbontása előtt még teátrálisan befotóztam mind a négyet - ez lett a mostani posztom kezdőképe is. Úgy éreztem, bármi is lesz bennük, az meghatározza elkövetkező otthontanulós időszakunkat, ezért meg akartam adni a módját. Lassan bontogattam a leveleket és egyesével olvastam el őket. Azaz elsőre csak átszaladtam, hiszen tudtam, mit kell keresni, de vastaggal is szedték, hogy ne tévesszem el: a kérelemnek részlegesen helyt adtak.<br /><br /><br /><b>Mit jelent ez?</b><br /><br />Igazából semmi újat sem ahhoz képest, amit a hölgy mondott. Négy évre kértük az engedélyt, de ennyi időre, fenti igazolások híján nem tudják megadni. Egy évre viszont megadják. Vagyis az indoklásunkat a Hivatal megalapozottnak ítélte, tehát akár jövőre is újra beadható lesz (ezt a hivatali hölgy is megerősítette).<br /><br />Még nem nagyon fogtam fel, hogy sikerült, hogy tényleg megkaptuk: hogy hivatalosan is egyéni munkarendesek lehetnek a gyerekeink. Talán a mostanában esedékes sokféle intéznivaló, amit a babával meg a család különböző tagjaival kapcsolatban kell bonyolítani, talán az utóbbi hetek soféle lelki feldolgoznivalója viszi el a fókuszt - nem tudom. De nem érzem most az eufóriát, pedig nagyon vártam már ezt a fejleményt. Mindegy, talán majd idővel jönnek a meghatódott, meg lelkes érzések is. Mindenesetre az engedélyek már itt vannak.<br /><br />Felmerülhet valakiben, hogy miért nem villantottunk vagy egy külföldi lakcímet, vagy egy külföldi iskolába járást igazoló dokumentumot, hiszen akkor megkaphattuk volna 4 évre az egyéni munkarendet. Egyrészt azért, mert nem tudunk ilyesmit villantani. De az az igazság, hogy egyébként nem is szeretnénk. Az egy másik út lenne, mint amin járunk: egy számunkra jóval körülményesebb, amit egyelőre nem akarunk magunknak választani.<br /><br />Nekünk egyébként teljesen rendben van, hogy az engedélyt mindössze egy évre adták meg. Mert így a többi évet majd egyesével vesszük. :) És persze tudjuk, hogy benne van a pakliban, hogy akár már jövőre ugyanezzel az indoklással nem adják meg az engedélyt, de hadd legyen az majd annak a tanévnek a gondja.<br /><br /><br /><b>Abból pedig, hogy mi most megkaptuk az engedélyt, milyen következtetést lehet levonni más otthontanulóknak?</b><br /><br />Egyrészt, hogy jól átgondoltan, trükközés nélkül, a lehető legőszintébben érdemes írni. Másrészt, nem kell elbátortalanodni: bármilyen reménytelennek is tűnik a helyzet, érdemes beadni a kérelmet, érdemes megpróbálni megszerezni az engedélyt. Már csak amiatt is, mivel nem ismerjük a Hivatal pontos döntési "algoritmusát", így egyelőre kikódolhatatlan, hogy ki, milyen indoklással kaphatja meg az engedélyt és ki nem. Tehát számotokra is van remény, akár ti is megkaphatjátok.<div><br />Bár nálunk is többféleképpen alakulhatott volna a végkimenetel, de mi most Istentől ezt kaptuk: 4 egyéni munkarend engedélyt. Kétségtelen, hogy kedves ajándék. Maga a döntés is, meg a hivatali hölgy segítőkészsége is: mind a kettő jólesett a lelkemnek. Köszönet az Úr Jézusnak ezért a tapasztalatért. Hogy az ügyeskedve "győzés" helyett vállalhattuk az őszinteség kockázatát és ebben nem kellett megszégyenülnünk. Nekünk ez most nagyon bátorító, igencsak hálásak vagyunk érte.<div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrqTuGUgmL8L1b0TfSqnmRMxfdZZj_uGk-c4DLedNesPiU-mNG-MALPwZDnZc8Egklyinw7DAz2TKcqZegxhlMSd62m8vs2gJp7sH3fYccU0fHqVxdbrknQAMRdEyX4F4nJ8nQ_YzCXq8/s2048/20210823_191839.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrqTuGUgmL8L1b0TfSqnmRMxfdZZj_uGk-c4DLedNesPiU-mNG-MALPwZDnZc8Egklyinw7DAz2TKcqZegxhlMSd62m8vs2gJp7sH3fYccU0fHqVxdbrknQAMRdEyX4F4nJ8nQ_YzCXq8/w200-h150/20210823_191839.jpg" width="200" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><br /></div><div><br /></div></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-82160587654801914252021-08-17T13:41:00.009+02:002022-01-13T15:38:52.369+01:00ISTEN HOZOTT, BABA!<p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX5ZQtKyVJziHuDfC_V8GuOF_un0BtRVl8URnS9qLztrnayprry9JMl1gYUm4LYivzV1H3pY6Yz2vZjTGx0sJl7Pbf0OfOANAJk7Op95C-hphlELn9m1b4F7EXRCFa5S633V9cPDTy1iQ/s2048/20210815_121929.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjX5ZQtKyVJziHuDfC_V8GuOF_un0BtRVl8URnS9qLztrnayprry9JMl1gYUm4LYivzV1H3pY6Yz2vZjTGx0sJl7Pbf0OfOANAJk7Op95C-hphlELn9m1b4F7EXRCFa5S633V9cPDTy1iQ/w320-h240/20210815_121929.jpg" width="320" /></a></div><p style="text-align: center;"><br /></p><p>Kedves Blogolvasóm!<br /><br />Múlt hét kedden, 35.hétre, programozott császármetszéssel megszületett hetedik gyerekünk, Olivér Johanán. Az első nevét apukája (és nagypapája) után kapta, a Johanán pedig a János név héber megfelelője, melynek jelentése "Isten kegyelmes". Mi azt érezzük, hogy velünk mindenképpen az volt eddig és ennél a várandósságnál különösen.<br /><br />Olivér Johanánnal nemcsak a kisbuszunk telt meg, hanem "tele lett" a családunk is. Szeretettel meg gyerekekkel. És ezért a kibővült nagycsaládért végtelenül hálásak vagyunk Istennek. És a megtartásért. A szakértő kezekért és a kegyelemért, amely végigkísért az elmúlt időszakban a nagyon szép és a nagyon nehéz napokon is. Isten kegyelméért, amelyben élünk és amely ezt a gyermeket is elhozta a családunkba. Most itt lehet velünk ő.<br /><br />Az egyetlen ember nálunk, akinek két keresztneve van. A kis utolsó: a legtöbb terhességi komplikáció után, a legkisebb súllyal született gyerekünk. A harcos fiúcska, aki élni akart, amikor már én is lemondtam róla. Mert Isten nem mondott le róla - hiszen Ő egyikünkről sem mond le. Az Ő szemében mindegyikünk értékes, a mi kis hetedikünk sem kivétel.<br /><br />Kedves Olvasóm! Köszönöm a ránkgondolást, imádságot, szurkolást. Hogy velünk izgultál ezekben a napokban. Sokat jelentett tudni, hogy van, aki hordoz. Később majd a baba élete is helyet kap itt blogon, de most egyelőre, a kórházból hazaérve a korababás-újszülöttes hétköznapokat küzdjük végig, mindennap a maga mérföldkövét, örömét-baját.<br /><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhK2KwOkt0Of3KXE9oDU8Mbefd378IRWERDpW9Ho7IYO0jj4YVi8JgHGcvcLdFqG0SHObcTqubDSXDBZPEDfrDxIJWrJXbnevu6h0ghGQyHrJfCSpjfoTWXf2rc62xes3KMF27EOB-7tfw/s2048/20210815_121929.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhK2KwOkt0Of3KXE9oDU8Mbefd378IRWERDpW9Ho7IYO0jj4YVi8JgHGcvcLdFqG0SHObcTqubDSXDBZPEDfrDxIJWrJXbnevu6h0ghGQyHrJfCSpjfoTWXf2rc62xes3KMF27EOB-7tfw/w200-h150/20210815_121929.jpg" width="200" /></a></div><br />Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-47006750839272024842021-08-08T15:04:00.009+02:002021-08-08T15:11:07.361+02:0072 óra - új családi izgalmak<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8eXVJ8BTSWFyiRugL-HeCazDXu7N6ftc7aa8jMSdXPqglMD_1ahogHrdl3kvMwpRK8Bu_8FVJPMBtAa3RpTl6JWMP6tbiztjst_IJen0mLMiEEswFbSd2XC6z5zeVB93bCoe0HAAhbAQ/s2048/20210808_134945.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8eXVJ8BTSWFyiRugL-HeCazDXu7N6ftc7aa8jMSdXPqglMD_1ahogHrdl3kvMwpRK8Bu_8FVJPMBtAa3RpTl6JWMP6tbiztjst_IJen0mLMiEEswFbSd2XC6z5zeVB93bCoe0HAAhbAQ/s320/20210808_134945.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><br />No, ez az időszak zajlósabbra sikerült, mint terveztük. Az egyéni munkarend kérelem <a href="https://matrozkepzo.blogspot.com/2021/07/otthontanulos-izgatottsagunk.html" target="_blank">megalkotása után</a> dolgomvégeztével csupán annyi volt a feladat, hogy türelemmel kivárjuk a hivatalos választ, akárminemű lesz is az.<br /><br />Pocakbabánknak (alias <a href="https://matrozkepzo.blogspot.com/2021/03/bemutatkozik-borso.html" target="_blank">Borsó</a>) azonban kicsit elege lett a szabványlétből, meg a várakozásból, ezért úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja nyaralási terveinket és felpörgeti az eseményeket. Dacolva a születési időpontjával kapcsolatos orvosi prognózissal, nemes egyszerűséggel a kedve szerinti (elég korai) időpontban toppan be mihozzánk.<div><br />Nyugi, kedves olvasók, még nincs itt. De hamarosan itt lesz. Tegnap reggel ugyanis folydogálni kezdett a magzatvíz, úgyhogy sietősen kórházba vonultam. Az orvosi vizsgálat megerősítette, hogy ez valóban az, ami, így ennek a babának a pocakban töltött napjai a doktori verdikt után most drasztikusan lerövidülnek.<br /><br />72óra - ennyit kaptunk a felkészülésre. És kaptunk magnéziumot is, hogy azért annyira mégse siessen a gyerkőc, ki tudja várni a megelőző kezelést. Ez a kezelés egyébiránt szteroidos tüdőérlelőből és biztos, ami biztos, antibiotikumból áll. Ezeket amúgy már mind megkaptam korábban, de az még akkor volt. Ha több, mint egy hónap eltelik, újra meg kell kapni. <br /><br />A méhbe felszálló fertőzéstől tart a szakigárda. És persze az is erősíti az óvatosságot, hogy ez a hetedik császárom lesz és a lepény is mélyen tapad. Szóval nem akarnak várni: ha nem produkálunk gáz tüneteket (szabálytalan babaszívhang, vérezgetés, fájások), akkor 3 nap a maximum.<br /><br />Ha 3, akkor annyi. Ez azt is jelenti, hogy biztosan korababa lesz a fiunk. 34./35. héten születik, attól függ, melyik nap a 3ból. Szeptember közepe helyett augusztus elején. Nem lesz őszi baba, hanem nyári lesz, ami amúgy nem baj. Ugyanakkor vannak kockázati tényezők a koraszülötteknél. Persze bízunk abban, hogy ezek minket mind elkerülnek, de az a helyzet, hogy nem tudhatjuk, úgy lesz-e. Persze ettől függetlenül, vagyis inkább pontosan ezért kérhetjük és várhatjuk, hogy ne úgy legyen.<br /><br />Én ezzel párhuzamosan fokozatosan adagolom magamnak az infókat, hasznos tippeket a koraszülöttekről, bár azért tudatosan nem szeretnék nagyon belemerülni. A mi gyerekünk ugyanis nem a többi másik korababa. Miután megszületett, miután láthattuk őt és megkapjuk az orvosi infókat, akkor fogjuk tisztán látni a dolgok mibenlétét. És akkor már fogjuk látni, hogy mit kell nekünk tenni.<br /><br />Ez hát a helyzet. 72 óra maradt az egész pocakos létből, amiből már eltelt 24. Szép közhellyel élve mondhatnom, hogy milyen gyorsan elszállt. De annak ellenére, hogy a kezdeti rosszullétek órái, napjai elég lassan vánszorogtak, valójában tényleg gyorsan elszáguldott és sok benyomást, gondolatot, érzelmet megmozgatott bennem. Talán egyszer majd írok erről is. </div><div><br /></div><div>Majd, ha megvan a babus - vagy ha megérkeznek végre az egyéni munkarend kérelmünkre a hivatal válaszai - akkor újra jelentkezem. Addig is szívesen vesszük, ha velünk izgulsz és imádkozol a szülésért és a babánkért.<div><br /></div><div style="text-align: center;"><i>Köszönöm.</i></div></div><div style="text-align: center;"><i><br /></i></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUFZiFp07a53Pe52zpPc7AUaGIfJKESIpkCQkfHQlT8394ZHXtE5nvzzxSKvaiVHRIMF0RWD5ZoygVCA3i8BCg84uyq4szBhG8tFXZsT1FZ6yXGBSuGo9vyXa59aYiJp8_x47w_EcXC4U/s2048/20210808_134945.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1536" data-original-width="2048" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUFZiFp07a53Pe52zpPc7AUaGIfJKESIpkCQkfHQlT8394ZHXtE5nvzzxSKvaiVHRIMF0RWD5ZoygVCA3i8BCg84uyq4szBhG8tFXZsT1FZ6yXGBSuGo9vyXa59aYiJp8_x47w_EcXC4U/w200-h150/20210808_134945.jpg" width="200" /></a></div><br /><i><br /></i></div><div style="text-align: center;"><i><br /></i></div><div style="text-align: center;"><i><br /></i></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-33599057647366773992021-07-29T23:15:00.016+02:002021-07-30T06:56:37.680+02:00Otthontanulós izgatottság<div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKb9PGy-JaftyyWAc_BXonv78FakO34A6EZaCBdIj9SQxNCR8MENQM7f0ohxMgLEG1pCy_z2WFQQF1MDMhTKd34aJib3cubG5m4q-RcEo01Ztg0E98oGskURCnggqq9xhrJILnAtevyYY/s2048/christopher-osten-Z0rjPfTYyig-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1152" data-original-width="2048" height="180" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKb9PGy-JaftyyWAc_BXonv78FakO34A6EZaCBdIj9SQxNCR8MENQM7f0ohxMgLEG1pCy_z2WFQQF1MDMhTKd34aJib3cubG5m4q-RcEo01Ztg0E98oGskURCnggqq9xhrJILnAtevyYY/s320/christopher-osten-Z0rjPfTYyig-unsplash.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div>Elkészült végre... Azt hittem, fél óra alatt megleszek vele, de nem: egy egész délután kellett mókulnom rajta. Kedden ugyanis átiratkoztattuk a gyerekeket az új suliba, szerdán pedig nem éppen sebtiben, de elkészítettem a négy gyerek egyéni munkarend kérelmét. Utóbbi vett igénybe egy teljes délutánt.<br /><br />Agyaltam rajta, hogy hogyan fogalmazzam meg jól a dolgokat. Azt szerettem volna, ha egyszerűen, egyenesen és teljesen igazat írok, de ugyanakkor értelmesen végig tudom vezetni a Hivatal emberét azon az érvelésen, amely végén meggyőzőnek hat az a konklúzió, hogy az egyéni munkarend a jó megoldás a gyerekeknek.<br /><br />Számtalanszor újrafogalmaztam és sokat csinosítottam az írást, mire meglett az a verzió, amit tiszta lelkiismerettel és elégedett szívvel tudok útjára engedni: mert az indoklás igaz lett, de érthető is. Ha nem fogadják el, akkor is ez a legjobbam, amit meg tudtam írni.<br /><br />Picit aggódom azon, hogy minden gyereknek minimális módosítással, de ugyanazt az indoklást adtuk be. De hiszen, mind a négyüknél azonos a családi életvitelbeli sajátosság, amely indokolttá teszi az egyéni munkarendet. Talán nem lesz ebből baj. Nem akartam mást írni, nem éreztem, hogy helyénvaló vagy értelmes dolog lett volna teljesen eltérő módon megfogalmaznom ugyanazt a helyzetet.<br /><br />Dilemmáztam kicsit azon is, hogy hány évre kérjük az engedélyt. Ha irreálisan hosszú időre kérem, akkor már ezért is visszadobhatják, meg azt nehéz is indokolni, hogy miért annyi. Ugyanakkor nem szívesen kértem volna mindössze egy évre. Mivel több gyerekünk is érintett az egyéni munkarendben, számunkra családilag nagyobb nyugalmat ad, ha egyszer megszerezzük a papírt és az évekig "kitart". Így egyszer kell izgulni azon, hogy mindenki megkapja-e, nem pedig minden újabb tanévkezdés előtt.<br /><br />A Oktatási Hivatal weboldalán az egyéni munkarendről szóló tájékoztatóban egyébként az van, hogy alapjáraton fél vagy egy tanévre célszerű kérni, de lehet hosszabb időszakra is, ha indokolt. Mi végül a 3 kisebb gyereknek 4 évre kértük, nagyfiunknak pedig 8. osztály végéig, azaz 1 tanévre. Direktben nem indokoltuk, hogy miért annyi, amennyi. Úgy gondolom, a rendes indoklásunkból kiderül, hogy életvitelünk a tervek szerint hosszú távon sem fog jelentősen változni.<br /><br />A hivatalos kérelem-beadási határidőből pedig kicsúsztattuk magunkat. De azért ez okkal történt és amúgy van is rá "alibink". Az ok az volt, hogy szerettük volna bizonyos törvényadta kedvező hullámokat meglovagolva jobb helyzetbe hozni magunkat a Hivatal előtt. Július 1-jével ugyanis az Alkotmánybíróság nyomására az egyéni munkarend kérvények elbírálását is érintő <a href="https://matrozkepzo.blogspot.com/2021/03/mit-jelent-nekunk-amit-az.html" target="_blank">törvényi módosítások léptek életbe</a>, amelyek sokkal jobb feltételeket biztosítanak, mint amik korábban voltak. Ebbe nagyon szerettünk volna beleesni.<br /><br />Június 15-e volt amúgy az egyéni munkarend kérelmek normál beadási határideje, de - így a törvény - ha olyan körülmények merülnek fel, melyek miatt a gyerek nem fog tudni suliba járni, akkor más időpontban is be lehet adni.<br /><br />Mi július elsejéhez képest is meglehetősen messzire elcsúsztattuk ezt az egész egyéni munkarend kérvény beadósdit. Nem terveztünk ennyire későn lépni, de hát június vége felé váratlanul 2 hétre <a href="https://matrozkepzo.blogspot.com/2021/07/julius.html" target="_blank">kórházba kerültem</a>. Utána meg még hetekig jobbnak láttuk, ha inkább pihenek. A kórházi előzmények miatt a lehető legkésőbbi nyárközépi időpontra alkudoztuk ki az új sulis beiratkozást, hogy a közel 300 km-es utat az intézményig (meg ugyanennyit vissza) minél későbbi terhességi hétben kelljen megtenni. Sajnos ugyanis a beiratkozást a jellapot itthon kitöltve, postázva, nem lehetett megoldani - muszáj volt személyesen megjelennünk.<br /><br />Most, hogy a beiratkozáson meg az egyéni munkarend kérvény összerakásán végre túlvagyunk, pénteken postára adjuk a kérvényeket és onnantól mehet az izgulás, hogy miként fogják elbírálni. Ha nem érzik szükségét annak, hogy bármilyen pontosítást kérjenek, akkor a küldemény beérkezésétől számítva 8-10 munkanapon belül meglesz a válaszunk.<br /><br />Ha valamilyen pontosítást kérnek, akkor elvileg 60 napon belül kell válaszoljanak, de szerintem az inkább pár hét lenne. Az új szabály szerint tanévkezdés előtt mindenképpen le kell fusson a kérelemre adott válasz, még úgy is, ha a szülők nem értenek egyet a verdikttel és közigazgatási eljárást indítanak.<br /><br />Meglátjuk, mit kapunk. És igaz, hogy egy esetleges nemleges határozatra van "B" tervünk is, de az meglehetősen elbonyolítaná az életünket, így inkább hadd ne kelljen vele élni. A helyzet mindenesetre kétesélyes, viszont nem igazán aggódunk ezen. Sőt, bizakodóak vagyunk.<br /><br />Bizakodásunk alapja persze nem a kérelem-indoklásunk szuper bebiztosítottsága, vagy a Hivatal elfogulatlan jóindulatába vetett megingathatatlan reménység. Az Úrra bíztuk magunkat. Tudjuk, hogy az Ő kezében van a Hivatal döntése, a kérelmünk sorsa, a mi sorsunk is - és Nála mind a három jó kezekben van.<br /><br /><i>Így.tehát.most.várunk.meg.azért.izgulunk.is.mert.végülis.nem.tudjuk.mit.kapunk.</i><div><i><br /></i></div><div style="text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXoS-o4-CmLOjE-8Ew09orBGsS_c38_0vOw7Fa3I9629TE7nbwkHcwjUYpJ88SMsVTJjIYNyA3XynrjS-ebWFPX7jwR-Y1ETvFJHxmRtwrrkVKunji5fhBni_-YoXv_TbIfkIwipQCT3w/s2048/christopher-osten-Z0rjPfTYyig-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1152" data-original-width="2048" height="113" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXoS-o4-CmLOjE-8Ew09orBGsS_c38_0vOw7Fa3I9629TE7nbwkHcwjUYpJ88SMsVTJjIYNyA3XynrjS-ebWFPX7jwR-Y1ETvFJHxmRtwrrkVKunji5fhBni_-YoXv_TbIfkIwipQCT3w/w200-h113/christopher-osten-Z0rjPfTYyig-unsplash.jpg" width="200" /></a></div></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-66574542943119830032021-07-11T15:38:00.016+02:002021-07-11T15:54:25.367+02:00JÚLIUSUNK<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfKhBI_sRLbSpVkpPmx2kjPhQjmQB_McSJE4lVtUssizfULW74d0Hby5jZjbwQ1sxQ8GvdALIrCbwjlpfQ3sf1hlKrfWF_5td7yUcnHBqG6JPFvR0v27rYekYXdJbiQndm1UyL8qJgl_4/s2048/floh-maier-aFUHu9WNO3Q-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfKhBI_sRLbSpVkpPmx2kjPhQjmQB_McSJE4lVtUssizfULW74d0Hby5jZjbwQ1sxQ8GvdALIrCbwjlpfQ3sf1hlKrfWF_5td7yUcnHBqG6JPFvR0v27rYekYXdJbiQndm1UyL8qJgl_4/s320/floh-maier-aFUHu9WNO3Q-unsplash.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div>Tombol a nyár, a család itthon kukul a nagy melegben (hol máshol). De persze mindenki élvezi az udvart és a lazulást. Megy a bringázás, kutyasétáltatás, olvasás, rajzolás, hangszergyakorlás, apának számítógépes munkáiba való besegítés. Így élünk, így virulunk.<br /><br />Múlt hét elején hazajöttem a kórházból. Pár apróbb panaszt leszámítva egészen jól vagyok - a pár apróbb panasz meg így a 30.hét táján normálisnak is tekinthető. Bár nem kaptam kifejezett kórházi utasítást erre, de már tudom, hogy a méhlepény elhelyezkedése miatt a testhelyzeteim megválasztása kicsit több körültekintést igényel, mint ha nem arrafelé lenne, ahol van.<br /><br />Tehát önkéntes ágynyugalmon vagyok: sokat fekszem, pihenek, ritkán ülök. Azért nem tartom szigorúan, de tudomásul vettem, hogy ez alkalommal a várandósságban messze nem leszek annnyira pörgős, energikus, mindenmegcsinálós, mint a korábbiakban voltam. Ez az időszak mindig a legélvezetesebb és a legaktívabb szokott lenni, egészen a szülésig. Most viszont ott leng a vérzés, kórházbakerülés, koraszülés damoklészi kardja a fejem fölött, és ez befolyásolja az életemet.<br /><br />Szóval nincs bringázás, hajolgatás. Pakolászás csak limitáltan. Általában véve fekve teszem, amit egyáltalán lehet, így a családban most kevésbé tudok tevékenyen szerepet vállalni. Azt kell, hogy mondjam, hogy ez is Isten egyik bölcs döntésének bizonyult, amiből nagyszerű dolgok születnek - és itt most nem (csak) <a href="https://matrozkepzo.blogspot.com/2021/03/bemutatkozik-borso.html" target="_blank">Borsóra</a> gondolok, hanem a családi kapcsolatok formálódására, amely annak ellenére is örvendetes, hogy kivételesen tőlem egészen független.<div><br /></div><div>Milyen ez a formálódás?<br /><br />Nagyon jó látni, hogy így is, nélkülem is megszervezték és megoldják az életet. És nem a férjem szakad meg a mindencsinálásba, hanem bevonja a srácokat, lányokat is, így mindig van, aki készségesen a keze alá dolgozik - ez (is) a nagycsalád egyik vitathatatlan előnye. És nem csak a hétköznapi dolgokban működik jól együtt a csapat, ahol előre megállapodott, leosztott napi feladatai vannak mindenkinek: hanem, most épp egy kisebb lakásátrendezést is végigvisznek.<br /><br />A kislányok kiköltöznek a szobánkból és átköltöznek a fiúkhoz (nálunk a srácok eddig egy szobában aludtak). 2 fiú pedig egy másik szobába hurcolkodik. Abból a másik szobából pedig az addig ott lévő, kvázi videóstúdióként funkcionáló eszközpark (férjem munkafőhadiszállása) vonul át az alsó szinti, eddig jobbára tárolásra szolgáló kihasználatlan nappaliba. Ez folyik most is, hogy e sorokat gépelem: épp a frissen beszerzett emeletes ágyat szerelik össze. <br /><br />A kórházból kijövetelemet követő napon, vagyis most kedden volt a modulzáró házivizsgánk, mely a beugró volt a rendes okj vizsgához. Túllettünk rajta, jól is sikerült, bár rendesen elfáradtam, mivel muszájból sokat kellett ülni (ami meg tudjuk, hogy most nem a kedvenc pózom). Pénteken meg az okj vizsgánk volt, hála az Úrnak, az is meglett. Nagyon örülünk mindennek, hiszen egy központilag kiadott adminisztrációs változtatás miatt hónapokig kétesélyes volt, hogy egyáltalán mehetünk-e vizsgázni.<br /><br />Az elmúlt hetekben meg a kórházolásom miatt volt bizonytalan, hogy el tudunk-e menni, meg, hogy fel tudunk-e készülni a vizsgára (meg aztán az is izgalmas volt, hogy bírni fogom-e a terhelést, vagy rögtön visszakerülök a kórházba). Végül az összes akadály elhárult és minden aggályos helyzet elrendeződött. Rettentő jó érzés, hogy együtt csináltuk végig férjemmel, így közös volt az élmény, a munka terhe és a tapasztalat is, ami közelebb vitt minket egymáshoz. És persze nagy fellélegzés végre a hátunk mögött tudni az egészet. Előre nézhetünk, a további feladatokra, teendőkre.<br /><br />Ha már teendők. Az iskolai beiratkozások és az egyéni munkarend igénylés még előttünk van. Ahogy még pár hivatalos okmány intéznivaló, vizsgálat, egészségügyi ellenőrzés is nekem, pár gyerkőcünknek, meg a két kutyának. Ha minden jól alakul, egy egyhetes családi nyaralás is vár még ránk a Balcsinál, amit igencsak várunk. A nyárnak tehát korántsincs vége - újabb izgalmaknak nézünk még elébe. Mi azonban elsősorban annak örülünk, hogy 2hét után végre ismét együtt lehet a teljes család, még ha ilyen nem szokványosan (aparendeziagyerekeket, anyaegésznappihizik), sokfelé kavargósan zajlik is az életünk ebben a júliusban.</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNnmsd1EaR8tlkmSYCK9sgBnHLOQwPvlJwYHrvlparF4bmc0NmGWVDxjYvz0MdlHtFDgFqXquaDyjsc5eGV_6NG-UEELS117bOYNZ27q-oTs6l0KvPM5V7QwyPNDnSrXXuVxy6o8GmmJY/s2048/floh-maier-aFUHu9WNO3Q-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNnmsd1EaR8tlkmSYCK9sgBnHLOQwPvlJwYHrvlparF4bmc0NmGWVDxjYvz0MdlHtFDgFqXquaDyjsc5eGV_6NG-UEELS117bOYNZ27q-oTs6l0KvPM5V7QwyPNDnSrXXuVxy6o8GmmJY/w200-h133/floh-maier-aFUHu9WNO3Q-unsplash.jpg" width="200" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><br /></div><div><br /></div><div><br /></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-91041536345465650812021-06-29T10:14:00.005+02:002021-06-29T10:26:49.260+02:00MÁJUS és JÚNIUS<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFDx4cTGOcT2riRr5E8lKSlDg4eI70nMJ2GLkxgvGJ3zJkMdU72Irxz5B23Pa1eQzZkdNhsnLDMQjllmDFZ-oGQ74Aqqg8dDunp_sKIPvf_r_EmtOsOO9YJR-ZWKivWdi-kbvO8RFhews/s2048/jan-huber-4OhFZSAT3sw-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1240" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFDx4cTGOcT2riRr5E8lKSlDg4eI70nMJ2GLkxgvGJ3zJkMdU72Irxz5B23Pa1eQzZkdNhsnLDMQjllmDFZ-oGQ74Aqqg8dDunp_sKIPvf_r_EmtOsOO9YJR-ZWKivWdi-kbvO8RFhews/s320/jan-huber-4OhFZSAT3sw-unsplash.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div>Túlvagyunk egy pcr-teszelésen és párezer kilométer utazáson: hazacuccoltunk Portugáliából. Jó újra itthon lenni. Az élet pedig zajlik körülöttünk.<br /><br /><br /><b>Borsó neme</b><br /><br />Május végén, amikor hazaértünk, Borsó megmutatta magát ultrahangon, így mostmár azt is tudjuk, hogy ismét egy fiúcska növekszik a pocakban. Én ennek rettentően örültem, vigyorogtam a vizsgálat alatt, mint a tejbetök.<br /><br />Persze a csajok is aranyosak nálunk, de most srácos kedvem támadt. Tudom, nem kívánságműsor, ezért is szerettük volna minél előbb tudni a nemét. Nekem egy kicsit hangolódni kellett volna egy kislányra.<br /><br /><br /><b>Kórház</b><br /><br />Múlt hét pénteken elkezdtem vérezni. Egyre jobban. Aztán már görcsölni is. Úgyhogy estefelé bementünk a kórházba. A 27. hetet töltöttem éppen, az meg még jócskán korababa lett volna, ha elindul. Valószínűleg annyira véreztem akkor már, hogy elég nagy riadalmat okoztam - láttam az arcukon, hogy ez nem játék.<br /><br />Férjemet kint a folyósón tájékoztatták, hogy valószínűleg lepényleválás, és lehet, meg kell császározzanak. Nekem ilyeneket bent nem mondtak, úgyhogy szerintem én nem aggódtam a lehetséges végkifejleteken annyira, mint ők.<br /><br />Befektettek. Elindult a terápia. Antibiotikum, tüdőérlelő, magnézium... felkészültek, hogy lehet, hogy műtét lesz. Éjszaka aztán sikerült elállítani a vérzést és a sűrű pocakkeményedések is nagyon megritkultak. Reméltem, hogy ezek után hamar hazaengednek, ha már ilyen jól reagáltam a terápiára - de persze nem ez történt.<br /><br />Mivel a szolnoki kórház csak 32. hetesnél nagyobb korababákat tud fogadni intenzív koraszülött részlegükön és mivel akármennyire kielégítő is volt az állapotom, azért paráltak attól, hogy újra vérezni kezdek - áttranzitáltak egy olyan kórházba, ahol kisebb korababákat is el tudnak látni. Így utaztam mentővel Budapestre.<br /><br />Itt vagyok már egy hete, minden oké, csak már nagyon szeretnék hazamenni. Talán a héten sikerül is. A család jól viseli magát, férjem elég profin rendezi őket, dolgozik, tartja bennem, meg a gyerekekben a lelket. Szóval nincs okom panaszra.<br /><br /><br /><b>És, hogy mi is történt valójában?</b><br /><br />Bár kiderült, hogy a lepény teljesen ép, vagyis nem lepényleválás okozta a vérzést, az is kiderült, hogy nagyon alul tapad. Az orvosok bizonytalankodtak, hogy rálóg-e a méhszájra vagy sem, meg abban is, hogy a korábbi császáros hegbe bele van-e tapadva a lepény vagy sem. Nyilván esélyes, hogy mind a kettő igen.<br /><br />Ezek egyébként majd a szülésnél fognak a szakszemélyzettől kicsit több körültekintést igényelni. Meg valamivel nagyobb a szülés közbeni vérzés kockázata, de nagyon sok minden függ attól, hogy ebben a konkrét esetben milyen helyzetet találnak bent, amikor odakerülök. Lehet, hogy semmi gáz nem lesz. Lehet, hogy kell majd vészhelyzetet elhárítaniuk. Meglátjuk.<br /><br />Ahogy én próbáltam visszafejteni az eseményeket, valószínűleg a mélyen tapadt méhlepény okozta a ramazurit. Ugyanis az alapból is hajlamosabb vérezgetni. Volt is ilyen korábban, de magnézium, c-vitamin és pár órás fekvés eddig mindig megoldotta a dolgot.<br /><br />Csakhogy most egy okj vizsgára készülünk férjemmel, mely pár hét múlva lesz. Nekünk még rajzokat kell a vizsga portfolióhoz készíteni, és ennek neki is álltunk 2 hete. Ez napi több órás rajzolást jelentett, amit én ülve, sokszor pocakomra görnyedve abszolváltam. Mivel nagyon élveztem a tevékenységet és jól éreztem magam, nem fájt semmim, így csak akkor feküdtem le kicsit pihenni, ha elfáradtam a pózban.<br /><br />Az előregörnyedő póz azonban, mint kesőbb utánaolvastam, egyáltalán nem javallt előlfekvő méhlepénynél. Sőt, még tartósan ülcsörögni sem, mivel a baba lepréselődik a méhszájhoz és a lepény helyzete miatt ez okozhat vérzést.<br /><br />Én ezt persze nem tudtam. Engem nem tájékoztatott senki, hogy ilyenkor vannak kerülendő pózok. Pedig a lepény helyzete, tapadása már hetekkel korábban kiderült egy nagyon alapos ultrahangvizsgálaton, de akkor is csak a szüléssel kapcsolatban mondtak egy-két dolgot, életmód szóba sem került.<br /><br />Így én nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, azt gondoltam, hogy ezek a diagnózisok csupán a szülésre vannak kihatással, a hétköznapjaimra nem. Nyilván ez nem volt helytálló következtetés, ennek ellenére ez volt a gondolatom és ennek megfelelően is rendeztem be az életem. Mivel tehát órákig ebben az előregörnyedt pózban tevékenykedtem, biztosan emiatt kellett végül kórházba vonulni.<br /><br /><br /><b>Új suli</b><br /><br />Sulit kell váltanunk. És az egyéni munkarendet is meg kell kérvényeznünk 4 gyereknek. Meglátjuk, hogy alakul, de ez most nekünk duplán izgalmas. A kérvények elbírálása és az új suli fogadtatása miatt is. Az új rendszerben amúgy, amióta a törvényeket <a href="https://matrozkepzo.blogspot.com/2019/06/megszunik-magantanulosag-mi-lesz.html" target="_blank">megváltoztatták</a> és aztán a megváltoztatást <a href="https://matrozkepzo.blogspot.com/2021/03/mit-jelent-nekunk-amit-az.html" target="_blank">felülbírálták és módosították</a>, még sosem adtunk be kérvényt. Reméljük minden rendben fog menni.<br /><br />Ha már suli, akkor az új otthontanulós tanév új babával is izgalmasnak ígérkezik. 3 általános iskolásunk lesz, meg 1 gimisünk, logisztikába biztos bele kell majd tenni magunkat, de nem vagyunk egy túlpörgős család, úgyhogy szerintem nem lesz semmi gond - a szokásos döccenőkön, összeszokós új tanéven, nevelési helyzeteken túl nem számítunk extrém nehézségekre. De majd úgyis kiderül, mi lesz.<br /><br /><br /><b>Gimi</b><br /><br />Már két otthontanulós gyerekünk is lezárta általános iskolai tanulmányait. Legnagyobb nagyfiunk ősszel a 11.-et kezdi, gimis. Másodszülöttünk ugyanott 9-10.-ben indulna (ebben a suliban egy év alatt csinálják meg az első két évfolyamot) - de idén még nem fog. Megbeszéltük vele, és bevárja a kisebb tesót, akinek a nyolcadikot le kell még zárnia. És akkor tudnak együtt menni, amit ők is, mi is jó ötletnek gondolunk. Másodszülöttünk csuszka éve a tervek szerint a nyelvtanulásról fog szólni.<br /><br /><br /><b>Okj</b><div><b><br /></b>A férjemmel együtt csinálunk egy okj tanfolyamot, amit majd a családi vállalkozásunkban szeretnénk hasznosítani (ehhez kellett a rajzos portfolió). Remélem, addig kiengednek a kórházból és le tudjuk zárni, mert a jövő hét végén már vizsga lesz és ilyen képzést a törvényváltoztatás miatt már nem fognak tudni csinálni.<br /><br />Legnagyobb nagyfiam az apukájával vesz részt egy másik okj tanfolyamon. Szobafestő-mázoló szakmát tanulják, hogy itthon a saját portánkon meg tudjanak csinálni kisebb javításokat, festéseket. Szerettük volna, ha a kisebb gyerekeink is mind tudtak volna választani és végigcsinálni egy vagy két okj-s képzést. Nálunk a vállalkozásba is be fognak tudni dolgozni, de nem baj, ha értenek kétkezi dolgokhoz is.<br /><br />Sajnos ez most jelentősen megnehezedett, mivel idéntől kinyírnak sok olyan okj-t, ami felnőttek számára rugalmas, heti, kétheti konzultációs alkalmakkal 1 vagy másfél év alatt lehetővé tette az oklevél megszerzését. De, hát, most ez van, alkalmazkodunk a helyzethez. Aztán, ha lesz változás e téren, vagy valamilyen lehetőség, akkor majd megragadjuk.</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-Q2G_aA4kLUU3FwGsBM4lBn_svQtrtcCZuvVIui7xadpo9ovylDZgqVCl_Hkrfz98Pyo5O9_a6dyr225Er59JKaKSQbCL_mrjhZk_XC6P1Umz6NOGEQtPPAiTE5tHpp3xhreSWpt5LXk/s2048/jan-huber-4OhFZSAT3sw-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1240" data-original-width="2048" height="121" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh-Q2G_aA4kLUU3FwGsBM4lBn_svQtrtcCZuvVIui7xadpo9ovylDZgqVCl_Hkrfz98Pyo5O9_a6dyr225Er59JKaKSQbCL_mrjhZk_XC6P1Umz6NOGEQtPPAiTE5tHpp3xhreSWpt5LXk/w200-h121/jan-huber-4OhFZSAT3sw-unsplash.jpg" width="200" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div><br /></div><div><br /></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-7750500708694291522021-04-25T23:20:00.001+02:002021-04-25T23:20:42.274+02:00Már csak 3 hét<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3ahZ9ATwViEYWJpwpJ95XwF5YzXrbqbKLp8PdFRsrrvNQU1DUzMq8TvK5geiDPzHlLDqE-j-cDQv-47eW7w2M2Iqt6LYMMY2G2VQI1_taDPbFtNXRwWNIQ-6XkD8vNmxWYbFwbN7Eztc/s2048/20201224_165832.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1152" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3ahZ9ATwViEYWJpwpJ95XwF5YzXrbqbKLp8PdFRsrrvNQU1DUzMq8TvK5geiDPzHlLDqE-j-cDQv-47eW7w2M2Iqt6LYMMY2G2VQI1_taDPbFtNXRwWNIQ-6XkD8vNmxWYbFwbN7Eztc/s320/20201224_165832.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>Ennyi maradt nekünk Európa-körutunkból. 3 hét és vége, megyünk haza. És tudjátok, olyan érdekesen működik az ember, mert 1 héttel ezelőttig a hazamenés nagyon távolinak tűnt, nem volt számunkra megfogható.<br /><br />Annak ellenére sem, hogy gondolkoznunk kellett rajta, hogyan legyen. Hiszen még tart a járvány és különböző országokban más-más szabályok érvényesek a hazafelé tartó átutazókra. Ezt észben tartva kellett lefoglalni a szállásainkat, melyből most valamivel több lesz, mint legutóbbi hazautunkon volt. De még ezek mellett sem volt realisztikus, hogy hamarosan menni kell.<br /><br />Pedig muszáj menni. Megyünk is haza és ennek a valósága, vagy inkább az itt töltött idő korlátozottsága, végessége érdekes hangulatot kölcsönöz most minden egyes órának.<br /><br />Korábban bennem a honvágy motoszkált, hol erősebben, hol gyengébben, meg az a honvágyhoz hasonló erősségű vágy, amit most egyszerűen másikországvágynak neveznék, mely érzés nálam leginkább Spanyolországra, a spanyol tengerparti városkánkra irányult. Ezek a vágyak viszont egycsapásra elcsitultak, amikor tudatosult bennünk, hogy bizony, 3 hét és vége.<br /><br />Ez a végességérzés megfordította a vágyaimat. Önkéntelenül is belül csendesen elkezdtem búcsúzni Portugáliától, ami viszont ehhez a helyhez való ragaszkodásomat erősítette meg. Mivel muszáj menni, hát nem akarok menni. Maradni szeretnék. Persze tudom, hogy maradni nem lehet, de akkor is így érzek. És mivel maradni szeretnék, megszűnt a honvágyam is, meg a másikországvágyam is.<br /><br />Jó volt itt lenni nagyon. Azzal együtt is, hogy az eltöltött időből sok hetet a babavárás miatti kezdeti súlyos rosszullét következtében egyáltalán nem tudtam kiélvezni. De nem ezek az erős emlékek, hanem a jó élmények, amiket itt átéltünk együtt. Hála Istennek, volt belőlük elég sok.<br /><br />Valamelyik nap átnéztük a fényképeinket, melyeket az úton telefonjainkkal készítettünk. A gyerekek is velünk voltak. Mindenki veszettül mosolygott és teljesen ott éreztük magunkat azokon a helyszíneken, ahol a képek készültek. És úgy tűnt, mintha száz éve jártunk volna arra, pedig mindössze hónapok teltek el. Vajon így fogok érezni Portugáliával kapcsolatban is, ha elmegyünk innen? Biztosan.<br /><br />Persze, tudom, hogy jó lesz már hazamenni és egészen a múlt hétig vártam is nagyon, hogy ez végre megtörténjen. De, most meg vonakodom és kitolnám az időt, hogy még tudjunk itteni emlékeket gyűjteni együtt. A járványszigorítások meg a rosszullétem átírták a terveinket, így a városnézős, közösen elmenős programjaink minimálisan tudtak csak megvalósulni. Persze csináltunk helyettük természetben kirándulós, meg házban csinálhatós családi dolgokat, azok is jó élmények voltak.<br /><br />És van még 3 hetünk, ami a munka (nekem lábadozás, meg erősödés) és az összecuccolás mellett azért talán biztosít erre is alkalmat. Meglátjuk. Azt hiszem, most attól tartok legjobban, hogy többet nem jövünk ide vissza. Jó lenne persze visszajönni, de ha ide szeretnénk jönni, az, kocsival lévén, egy újabb Európa-körút lenne.<br /><br />Nem vetjük ugyan el ennek a lehetőségét, de Európán belül (és azon kívül is) annyi hely van még a világon, amit nem láttunk, amit együtt föl lehetne fedezni, meg lehetne ismerni, ahonnan közös emlékeket lehetne gyűjteni! Mert a legjobb emlékeink a közös emlékeink, de a gyerekek folyton nőnek. És tudjuk, egyszer majd eljön a nap, amikor elkezdenek kirepülni és akkor ilyen formában többé nem fogunk tudni velük világot látni. Ezért is szeretnénk kihasználni ezt az időt, amit arra kaptunk, hogy együtt legyünk. Mint család.<br /><br />Mert az élet olyan... véges.<div><br /></div><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3ahZ9ATwViEYWJpwpJ95XwF5YzXrbqbKLp8PdFRsrrvNQU1DUzMq8TvK5geiDPzHlLDqE-j-cDQv-47eW7w2M2Iqt6LYMMY2G2VQI1_taDPbFtNXRwWNIQ-6XkD8vNmxWYbFwbN7Eztc/s2048/20201224_165832.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1152" data-original-width="2048" height="113" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3ahZ9ATwViEYWJpwpJ95XwF5YzXrbqbKLp8PdFRsrrvNQU1DUzMq8TvK5geiDPzHlLDqE-j-cDQv-47eW7w2M2Iqt6LYMMY2G2VQI1_taDPbFtNXRwWNIQ-6XkD8vNmxWYbFwbN7Eztc/w200-h113/20201224_165832.jpg" width="200" /></a></div><div><br /></div><div><br /></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-9065525785258580752021-04-03T11:00:00.104+02:002021-04-03T11:00:00.599+02:00HYPEREMESIS, a rettegett ellenség (Marathoni poszt)<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDiHOHE0moWuEFHA7f01qXBrARXvMi3r-xk-FSifknN4OAmNGkc7y6DKCNsEqqt3Ilp-atzfSovKhvJ-OaS3VfVDdzm-l-h3_8uZShhiVqv7cQt4UUkc3BzITepexITHnJS5hALgX0Ym4/s2048/kat-j-7I1wrtRz5QQ-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1367" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDiHOHE0moWuEFHA7f01qXBrARXvMi3r-xk-FSifknN4OAmNGkc7y6DKCNsEqqt3Ilp-atzfSovKhvJ-OaS3VfVDdzm-l-h3_8uZShhiVqv7cQt4UUkc3BzITepexITHnJS5hALgX0Ym4/s320/kat-j-7I1wrtRz5QQ-unsplash.jpg" width="320" /></a></div><br /><p style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><b><span style="color: #45818e;">"Tudjuk pedig, hogy azoknak,</span></b></span></p><p style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><b><span style="color: #45818e;">a kik Istent szeretik,</span></b></span></p><p style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><b><span style="color: #45818e;">minden javokra van, </span></b></span><b style="text-align: left;"><span style="color: #45818e;">mint akik</span></b></p><p style="text-align: center;"><b style="text-align: left;"><span style="color: #45818e;">az ő végzése szerint hivatalosak."</span></b></p><p style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><b><span style="color: #45818e;">Római levél 8:28</span></b></span></p><br />Az előző posztban írtam Borsóról, most kicsit a babavárás kezdeti időszakában történt eseményekbe szeretnélek beavatni benneteket.<br /><br /><a href="https://matrozkepzo.blogspot.com/2021/03/bemutatkozik-borso.html" target="_blank">Borsó</a>, ahogy az előző összes gyerkőcünk, erőteljes debütálással indított: egy mozdulattal felborította a család megszokott életét gyakorlatilag lehetetlen helyzetbe hozva édes anyukáját. Én a hatodik héttől minden gyerekkel Hyperemesis Gravidarumban, azaz terhességi vészes hányásban szenvedek, mely állapot egyáltalán nem azonos a reggeli hányingerrel. Előbbire leginkább a heteken át tartó, egész napos nagyon erős émelygés és napi min. 3-5 hányás a jellemző - szóval, ahogyan a nevében is benne van, a helyzet ilyenkor elég vészes.<div><br /></div><div>Viszont nagyon kevés várandós szenved Hyperemesis Gravidarumban, mondhatni, keveseket érint, ezért sajnos nagyon kevés a használható információ is, nem beszélnek erről eleget. Ez az oka annak, hogy a legtöbb ember úgy gondolja, szegény kismamát biztos csak jobban megviseli a reggeli émelygés: azaz nyápicabb, mint a többi anyuka, hisz padlót fogás nélkül nem bír ki egy kis rosszullétet és hányást, amit pedig mások hősiesen, lábon állva és feladataikat elvégezve átvészelnek. Ez a probléma tehát el van bagatellizálva, gyakran a családtagok részéről is, ami még tovább ront a HG-vel küzdők amúgy is terhelt lelkiállapotán. Ezért aztán arra gondoltam, hogy beszélek a HG-ről és egy kicsit megmutatom, milyen is testközelből benne élni.<br /><br />Ez az állapot nem csak a hétköznapi teendőket lehetetleníti el, hanem úgy általában véve téged, mint embert, így pár hét eltelte után már naponta az életedért küzdesz. Mert enni kell, hogy ne fogyjon el az erőd - de minek egyél, ha bármit eszel, esélyes, hogy kihányod? Meg inni kell, hogy ne halj szomjan - de minek, ha 3 napig bírod inni, ami még ízlik is, utána az is kijön. Megint lehet gondolkodni, mi mást (nem) tudsz még meginni.<div><br /></div><div><div style="text-align: center;"><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHSYZcO_z1ps1XTsor9qnZWf3FsJpTULuiYoQhHEb4OW7W6mrHfAEix4djcoSecaVuLsxzFu56fCd4Yi8ABqt_0iKoNpFsjSKIcP8kBGorMmHNI5WtEAZiecNj8bA1woaV9ZF6N4lqmYM/s2048/20210301_135828.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHSYZcO_z1ps1XTsor9qnZWf3FsJpTULuiYoQhHEb4OW7W6mrHfAEix4djcoSecaVuLsxzFu56fCd4Yi8ABqt_0iKoNpFsjSKIcP8kBGorMmHNI5WtEAZiecNj8bA1woaV9ZF6N4lqmYM/s320/20210301_135828.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Épp innivalót küzdök le (Helza rajza)</td></tr></tbody></table></div><div><br />Minden kortyért, minden falatért megharcolsz, de hiába. Idővel megszűnik az éhségérzet: már csak azért eszel, mert muszáj. És kiszárad a bőröd, beesik az arcod, árkolt lesz a szemed alja, cserepes a szád. Hiába diktálod magadba folyamatosan a kortyokat, naponta egyszer (sem) tudsz pisilni és állandóan szomjas vagy. Ez az állandósult, nem könnyebbedő fizikális vergődés idővel kizsigereli a belső lelki tartalékokat is, és a kilátástalanságban reménytelen, sötét gondolatok sugdosását hallod a fejedben, amiről már nem tudod eldönteni, hogy a tiéd-e vagy sem, de ettől még meg kell velük küzdened.<br /><br />Testileg a folyamatos folyadék-, és ásványianyag-vesztésnek köszönhetően elég gyorsan legyengülsz és már csak fekszel (meg hányni vánszorogsz). Aztán, akárhogy is próbálkozol, egy ponton már sem a kaja, sem az innivaló nem marad meg benned, és hiába a sok erőfeszítés, irány a kórház. Ami persze bizonyos értelemben megkönnyebbülés. Ott intravénásan betolnak néhány palack elektrolitot meg hányáscsillapítót, pár napot befektetnek, de aztán megint hazakerülsz. Jó esetben jobban leszel, rosszabb esetben pár nap után ott folytatod, ahol abbahagytad. Én eddig a kórháztól mindig jobban lettem és sosem kellett még egyszer ugyanannál a várandósságnál visszamenni (Borsónál persze nem így volt, de erről majd később).<br /><br />Nem minden gyerekkel kerültem kórházba, de mindegyikkel nagyon rossz volt a babavárás eleje-közepe. Kábé a 20. hétig, néha tovább. Aztán egyszer csak, mintha elvágták volna, szinte egyik napról a másikra jobban leszek és beüt a csodálatos várandós időszak, amikor minden szuper.</div><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdAvVNHTW3eIXdW5-BObjc63EkpHiEM4tszJXsnhUm2Q_oV7_hJRc36JIshXGBxqPh504dSd02AVd0BQV7tu07eY8Cekh2Y2PzaXnEpLPcmbfKckTMX1KlCbgMr9VXgCx0KWReWCrOGlc/s2048/20210228_031606.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1536" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdAvVNHTW3eIXdW5-BObjc63EkpHiEM4tszJXsnhUm2Q_oV7_hJRc36JIshXGBxqPh504dSd02AVd0BQV7tu07eY8Cekh2Y2PzaXnEpLPcmbfKckTMX1KlCbgMr9VXgCx0KWReWCrOGlc/s320/20210228_031606.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Itt már jobban vagyok (Helza rajza)</td></tr></tbody></table><div style="text-align: center;"><br /></div><div><div>Fentieket olvasva minden épeszű olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy miért. Miért vállaljuk a többedik gyereket, ha sejthető, hogy minden alkalommal ebbe a súlyos állapotba kerülök? Miért teszem ki magam ekkora nyomorúságnak?<div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Ennek két oka van. Az egyik, az elme működése. Az ember ugyanis az ilyenfajta nehézségek elmúlásával egészen elfelejti, milyen rosszul is volt. A súlyos rosszullét után nálam mindig egy nagyon szép időszak következik, amikor ténylegesen babát várunk, tervezgetjük, milyen is lesz a picur. Meg ott a pocak a benne mocorgó aprósággal, akinek lehet örülni - és amúgy semmi sem árnyékolja be ezeket a hónapokat. Aztán megszületik és akkor meg főleg lehet neki örülni. Az egyik ok tehát, hogy nem a teljes folyamat rettenetesen gyötrelmes, csak mondjuk a fele - mely felet viszont a babavárás másik fele és utána a megérkező új gyermek élményszinten és emlékszinten képes teljesen felülírni.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">A másik ok a reménykedés. A legtöbb (4) várandósságomnál még a húszas éveimben lévő anyuka voltam, aki nem gondolta túl ezt a gyermekvállalás dolgot. Házasságunk elején egészen rábíztuk az Úrra a témát és nem gondolkoztunk olyan okokon, amik miatt ezt vissza kellett volna vonni. Nem jutott az eszünkbe a dolgokat fejben olyan módon kombinálni, hogy az jöjjön ki belőle, hogy nem kellene gyerekeket vállalnunk egy esetleges következő rosszullétet elkerülendő. Mi akkor és ott mindig egy új gyermek lehetőségét láttunk, nem a szenvedést és a maceraságot, amivel a kezdeti várandós időszak járt. És igazság szerint nem is számoltam azzal, hogy megint rosszul leszek: ezt akkor még egyszerűen nem tudhattuk, én meg úgy voltam vele, hogy hátha. Hátha legközelebb nem ilyen lesz az eleje, hiszen volt erre is esély.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">A második ok tehát a kezdeti optimizmusunk volt, hogy akkoriban nem gondoltunk sem arra, hogy nekünk a kezünkbe kellene venni a gyerekek "tervezésének" a felelősségét, sem arra, hogy a babavárós rosszullétekért közvetlenül a babát okoljuk és így őt (vagy a tesóit) már ne akarjuk emiatt. A harmincas éveimbe érve azért már pár gondolat erejéig előkerült a "biztos, hogy akarunk még gyereket?"- dilemma, de nem forgattuk ezt magunkban olyan sokáig, hogy elhatározás lehetett volna belőle. És idővel aztán megérkeztek a lányaink.</div><div dir="auto"><br /></div>Negyvenhez közeledve viszont jelentősen megfakult az optimizmusom és volt egy hosszabb időszak, amikor sem én, sem a férjem nem tudott jó szívvel igent mondani egy következő gyerekre. Olyan hosszú idő telt el a kislányok születése óta, elszoktam a babavárástól, szüléstől, szoptatástól. A körülöttük lévő mizériát hatalmasnak láttam és magamban ki is mondtam egy ponton, hogy jó úgy, ahogy most vagyok, én ezt a <i>várandóspocakos-sokáigszoptatós-testilegmegváltozós</i> időszakot már nem akarom újra.</div><div><br />Akkoriban elég őszintén kitártam Isten előtt a szívemet és elmondtam a témával kapcsolatos összes gondolatomat, érzésemet, aggályomat Neki. Azokat is, amelyek egyáltalán nem voltak kegyesek és szalonképesek - csak simán őszinték. Az Úr nem nyomatta szét a fejemet, nem moralizált, nem csapdosott igeverseket a fejemhez. Olykor előkerült itthon a téma és akkor beszélgettünk erről a férjemmel, meg magamban is foglalkoztam a témával, amennyit kellett: őrlődtem, gondolkoztam rajta. Persze pontosan tudtam, hogy ha ehhez az érzéshez ("nem tudom jó szívvel bevállalni") hosszútávon ragaszkodunk, akkor el kell az Úrtól ragadnunk a döntés jogát (hány gyerek, mikor) és, fogamzóképes korban lévén, konkrét tudatos lépéseket kell tennünk a későbbi nemszületések megvalósítására. Azt is tudtam, hogy Ő szeretetből odaadná a döntés jogát és nem kárhoztatna minket azért, mert nemet mondunk mindarra, amit még esetleg adni akarna (ha akarna).</div><div><br />Úgy értettem meg, hogy nincs kényszer. Isten nem fog az emberi akaratunkon átlépni: ha kimondom, hogy itt a vége, akkor ennek tényleg itt lesz a vége. Szabadságom van, megtehetem, hogy itt a vége. Akkor az Ő jó tervének egy részére nemet mondok ugyan, de ezért nem fogok ítélet alá esni és ettől még ugyanannyira szeretni fog, nem leszek engedetlen a szemében. Szóval úgy éreztem, tényleges döntési lehetőséget kaptunk. És éltünk is vele. Ahogy a dolgot átrágtam és engedtem, hogy Isten formálja a szívemet/véleményemet ebben a kérdésben, Ő meg is tette (nem csak velem). Végül elhatározásra jutottunk: igent mondtunk a jó tervére és kicsit másként, de teljesen Istennel együttműködve vállaltuk Borsót. Akartuk őt, terveztük őt és így lett Borsó - én pedig így lettem megint rosszul.</div><div><br />Borsóval a várandósság eleje nem egészen a megszokott módon telt és a dolgokat több tényező is bonyolította. Egyrészt, hogy covid van. Másrészt, hogy épp Eu.-körutunk utolsó állomásán, Portugáliában vagyunk.</div><div><br />Covid miatt a "besasszézom a legelső állami kórházba egy kis intravénás állapotjobbítóért" című történet ki volt csukva. Ebben az időszakban az állami kórház az a hely, amit pont el akartunk kerülni. Akkoriban itt is mentek fölfelé a fertőzésszámok és mi nem akartuk egy idegen országban elkapni a koronavírust (amúgy otthon sem). Amikor Borsóval első alkalommal nem tudtam már inni sem (akkor már 1 hete kizárólag izotóniás zselét ettem és sokjégkockás izotóniás italt ittam, ami tele van cukorral, de legalább egy ideig le tudtam gyűrni - aztán később már azt is kihánytam), életünkben először magánkórházat kerestünk.<br /><br />Az ugye 20 km-re esik tőlünk és fizetős, de, ha már kórház, adjuk meg a sanszot, hogy ne kapjuk el a koronavírust. Magánban kétségtelenül jobbak a feltételek, kisebb a zsúfoltság, mint az államiban. Főleg, ha be kell feküdni, ami azért ilyenkor elég esélyes. Elmentünk hát, megvizsgáltak, csináltak uh-t, néztek vérképet, kaptam intravénásat. Biztosak voltunk benne, hogy bent fognak tartani, mert Magyarországon is néhány napot vagy egy hetet mindig befektettek. Ilyenkor ugyanis nem csak a folyadékot kell pótolni, hanem azt is meg kell oldani, hogy nem tudok semmit sem enni, mivel amit megeszek, azt ki is hányom. De itt nem így volt, mert a mindencucc után hazaengedtek - lehet, hogy pont azért mert magánkórház volt.</div><div><br /></div><div><table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: left;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwb9byxQ-xraZrVhhWBwHwZKAU1nPWgb9s43umizmKemRcnq_L7I7CdmWHb5UAIN5xwm52TpDkXNe7NV4Y5zmwAsnm6bnQxGpaYgOK95UuI9nBbN9AjnCVc-x_s295zHYHItU9MzTAtM8/s2048/IMG-fde8250abb6bb8f8affc34f732692524-V.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1152" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwb9byxQ-xraZrVhhWBwHwZKAU1nPWgb9s43umizmKemRcnq_L7I7CdmWHb5UAIN5xwm52TpDkXNe7NV4Y5zmwAsnm6bnQxGpaYgOK95UuI9nBbN9AjnCVc-x_s295zHYHItU9MzTAtM8/s320/IMG-fde8250abb6bb8f8affc34f732692524-V.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A portugál magánkórházban</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRlC1QS0yWKXWiulH9bRg3dvyfs_q7drVVo76TRChnyC1ViHOrr0ais2NUT0t43bVA3Wku12bswJXbSsRdt4ZIcaPJVOZHGxKMcYWqitHr9s-NfjNQUq9EdQJfERKj3D6WEYcEK-lsZ0k/s2048/IMG-666b8c22403e49cbf0d9a9af84d301cd-V.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1152" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRlC1QS0yWKXWiulH9bRg3dvyfs_q7drVVo76TRChnyC1ViHOrr0ais2NUT0t43bVA3Wku12bswJXbSsRdt4ZIcaPJVOZHGxKMcYWqitHr9s-NfjNQUq9EdQJfERKj3D6WEYcEK-lsZ0k/s320/IMG-666b8c22403e49cbf0d9a9af84d301cd-V.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Végre folyik az IV-m...</td></tr></tbody></table><div style="text-align: center;"><span style="text-align: left;"><br /></span></div><div style="text-align: left;"><span style="text-align: left;">6 órát várakozott rám a férjem a váróban, hogy ha kell, elbúcsúzhasson tőlem és odaadhassa a táskám a törcsivel, fogkefével, papuccsal, pizsamával. De csak ki kellett fizetnünk a cehhet és mehettünk haza. Az IV után sokkal jobban lettem, aztán, ahogy otthon beléptünk az ajtón, mentem hányni. A férjem elég dühös volt (jogosan), hogy ennyi pénzt elköltöttünk és látszólag nem változott semmi. Reménytelennek és tehetetlennek érezte magát, mert nem tudott rajtam segíteni - és mert a kórház sem tudott. De én azért éreztem, hogy kicsit jobban lettem, és számomra hatalmas fellélegzés volt a tudat, hogy, ha pár órára is, de nem éreztem a folyamatosan tartó rosszullétet: megint visszatért a remény.</span></div><div style="text-align: left;"><br /></div>Ezen felbuzdulva elhatároztam hát, hogy nem érdekel a kaja, az úgyis kijön, rágyúrok inkább az ivásra. Attól megmaradok. Már, ha bent tudom tartani a folyadékot. De mit tudok meginni? Jégkása. Férjem hígított ananászléből egy, izotóniás sportitalból meg egy másik adag jégkását készített. Mindennap többször. Mellette a fiaim is törték a jeget hozzá, mert az italt a mélyhűtőben fagyasztották kockára, azt kellett késsel kásásítani. Jegesen, müzlistálból, kiskanállal "faltam" az italt: minden korty csodásan jólesett.</div><div><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHi25zLrsBZWOSm_lzK5ah5Rk-rVIrMR3j7FzfzCCE3NiZMvhsbHgL5NG3lMHAqhVV19SJUXrwioUj-jFbBOdCypgN1PUZIUeAUwOseVEVr3EPSc4cnC5MkJu7kxj_aJCYJXKkNUCezdM/s2048/IMG-515e8b3e6d3fc7a49eddfa9c8a0e488d-V+%25281%2529.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1152" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHi25zLrsBZWOSm_lzK5ah5Rk-rVIrMR3j7FzfzCCE3NiZMvhsbHgL5NG3lMHAqhVV19SJUXrwioUj-jFbBOdCypgN1PUZIUeAUwOseVEVr3EPSc4cnC5MkJu7kxj_aJCYJXKkNUCezdM/s320/IMG-515e8b3e6d3fc7a49eddfa9c8a0e488d-V+%25281%2529.jpg" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A jégkása és a kiskanál</td></tr></tbody></table><div style="text-align: center;"><br /></div><div>Egy idő után azonban a nyelvem a sok jégtől már akkor is bizsergett, amikor épp nem ettem jégkását (fagyási tünet). Ráadásul amikor számolgatni kezdtem, kiderült, hogy hiába eszek egy tálnyi jégkását mininum négyszer egy nap, 1 liter a max. folyadékbevitel amit el tudok vele érni. Bár ezen a pontom világossá vált számomra, miért voltam eddig a jégkásázás ellenére is mindig szomjas, ettől az információtól megint elszállt minden reményem. A jégkása-diétát egyébként egy hétig bírta a szervezetem, utána megint kórházba kellett menni. Ugyanaz a kör volt: uh, IV, fizettünk, megint hazaengedtek. Férjem 7 órát várakozott, de már nem morgott rajta.<br /><br />Felesleges mindent lejegyeznem, ami ebben az időszakban történt, a lényeg, hogy még kétszer voltam kórházban. Egyszer, mert nagyon elkezdtem vérezni, másodszor, mert megint mindent kihánytam. Bár a vérzésnél pár hetes szigorú ágynyugalomra fogtak, azt otthon tölthettem, így mindkettő esetben (megint csak) aznap hazaengedtek.<div><br />Sógornőm tanácsára férjem beszerzett egy speciális, teljes értékű étkezésnek megfelelő, joghurtszerű proteinkészítményt, melyet olyan végstádiumú rákos betegeknek szoktak adni, akik már nem tudnak enni - hogy ne haljanak meg. Úgy van a szer kitalálva, hogy nagyon hamar fölszívódjon és kevesebb, mint 1,5 deciben minden benne legyen, amire naponta szüksége van, ha semmit nem tud enni. Bár sógornőm Magyarországon él, az általa ajánlott szer Portugáliában is kapható volt, és ez végül nekem is bevált, nem hánytam ki. Reggelire azóta is rendszeresen ezt iszom még.<br /><br />Utolsó kórházi látogatásomkor 2 elég bika gyógyszerrel láttak el. Naponta kell szednem őket és mióta teszem (2 hete), egészen jól érzem magam. Nagyon ritkán hányok és tudok enni rendes kajákat, bár egyelőre csak a krumpli, hagyma, tojás hármast variálom. Viszont nemrég olvastam az általam szedett gyógyszerek mellékhatásainak elég ijesztő listáját, úgyhogy minél előbb szeretnék szabadulni tőlük. De nem olyan egyszerű, mert honnan tudhatom, hogy mikor hagyhatom el? Ha előbb állok le róluk, mint ahogy a szervezetem kikerül a hyperemesis-ből és mondjuk újra elkezdek mindent kihányni, vajon vissza tudok rájuk térni, vagy akkor már nem fog reagálni a szervezetem?<br /><br />Ezen a ponton persze aggódhatnék a saját egészségemért, meg Borsó jóllétéért, meg a családomért, meg minden akármicsodáért - de minek tegyem? Itt már rég nem én irányítok ebben a dologban. Én már többször is úgy sejtettem, hogy szegény Borsónak tutira vége van, aztán pedig minden alkalommal ott "integetett" az ultrahangon.<br /><br />Az elmúlt 3 hónap alatt annyit sírtam, meg annyira rosszul voltam, meg annyira véreztem, meg olyan sokszor voltam kétségbeesett - de Istennek meg van egy terve, amiben benne vagyok én, meg benne van Borsó is, így a dolgoknak máshogyan kellett alakulni, mint ahogy azt a körülményeket látva gondoltam. Persze nem vagyok értelem nélküli: használom a fejem és pontosan tudom, hogy nincs garancia arra, hogy mindig minden csodálatos fényesen fog alakulni akár Borsóval, akár velem. De Istent ismerve meg jó reménységgel letehetem magunkat az Ő kezébe és elhihetem, hogy akik Őt szeretik, azoknak tényleg minden a javukra szolgál.</div><div><br /></div><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDiHOHE0moWuEFHA7f01qXBrARXvMi3r-xk-FSifknN4OAmNGkc7y6DKCNsEqqt3Ilp-atzfSovKhvJ-OaS3VfVDdzm-l-h3_8uZShhiVqv7cQt4UUkc3BzITepexITHnJS5hALgX0Ym4/s2048/kat-j-7I1wrtRz5QQ-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1367" data-original-width="2048" height="134" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiDiHOHE0moWuEFHA7f01qXBrARXvMi3r-xk-FSifknN4OAmNGkc7y6DKCNsEqqt3Ilp-atzfSovKhvJ-OaS3VfVDdzm-l-h3_8uZShhiVqv7cQt4UUkc3BzITepexITHnJS5hALgX0Ym4/w200-h134/kat-j-7I1wrtRz5QQ-unsplash.jpg" width="200" /></a></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div></div></div></div></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-23233218447550206142021-03-30T16:46:00.002+02:002021-03-30T16:48:26.645+02:00Bemutatkozik: BORSÓ<div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6Cd4-PKbqOMNuF687o17Wgo1ZcADv5ebKm8Ob3hfoq61iToeR5HSzn_T0H_1Kv8Zx6kqSjoCpqJhMX634cvIhyphenhyphenpRLQbgJQNaH4wxObvv9YsxQDCNTXNa_ndvTseZeGes2BmzZuhq2CDc/s2048/rachael-gorjestani-XlA2994Txhw-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6Cd4-PKbqOMNuF687o17Wgo1ZcADv5ebKm8Ob3hfoq61iToeR5HSzn_T0H_1Kv8Zx6kqSjoCpqJhMX634cvIhyphenhyphenpRLQbgJQNaH4wxObvv9YsxQDCNTXNa_ndvTseZeGes2BmzZuhq2CDc/s320/rachael-gorjestani-XlA2994Txhw-unsplash.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div> Szeretnénk hírt adni legújabb családtagunkról. Ő Borsó, aki nemkutya. Nem kutya, hanem egy kisember, aki itt fejlődik a pocakomban. A hetedik gyerkőcünk ő, akinek az érkezése nekem nagy öröm, a többieknek meg... no, ezt majd később mesélem el. Míg a hírt emésztgeted magadban (7 ! gyerek), gondolom kíváncsi vagy, hogy miért és honnan jött ez a név. Röviden: valami kellett. Hosszabban: szerettem volna őpocakságát valahogyan hívni, amikor családon belül róla beszélgetünk.<br /><br />A baba, babóca, pocaklakó, bár aranyos elnevezések, így hetedszerre nekem egy kissé elcsépeltek már. Így ez egyszer szerettem volna valami igazán frappáns ötlettel előállni. Nyugi, nem kell fejet csóválni, a név egyelőre csak születésig valid. Nem ez lesz a kisgyerkőc rendes, anyakönyvezett neve.<br /><br />A Bors fiúnév amúgy létezik, a Borsika lánynév is, a Borsó azonban nincs benne az aktuális névjegyzékben, így jelenleg Magyarországon utónévként nem választható. És, bár eddig sem voltunk szívbajosak a ritka nevek adásában, azért ennyire nem vagyunk elvetemültek, hogy egy ilyen nevet bevállaljunk. Persze még lehetünk azok, hehe. Na jó, csak húzlak ám. (De lehet, hogy nem. Pár hónap és kiderül.)<br /><br />Borsó ötlete egyébként egy Helza lányommal kapcsolatos emlékből jött. A születése előtti időszakban ugyanis Bónak neveztem itt a blogon: mivel ő egy aranyos kis baBÓ. Ez annyira megmaradt egyik olvasómnak, hogy amikor Helza születése után egyszer találkoztunk, ő afelől érdeklődött, hogy hogyhogy végül nem Bó lett a neve?<div><br /></div><div>Most, ezt továbbgondolva lett a kisgyerkőc BOrsó. Tudom, nem egy nagy magyarázat, valakinek talán borsódzik is tőle a háta, de hát, ez van. Én blogom, én fura ötleteléseim, hehe.<br /><br />A család egyébként nagyon jól fogadta. Van ez a mondás nagycsaládosok körében, hogy a gyerekvállalás felvállalása a család és az ismerősök előtt a harmadik-negyedik gyereknél a legnehezebb. Mert ekkor még a környezet úgy gondolja, hogy az anya (mert csakis őt traktálják ilyenekkel) meggyőzhető, eltántorítható a még nagyobb család vállalásától, ezért ekkor még fejcsóválnak, rossz dolgokkal riogatnak, próbálnak leérvelni - olykor akár bántóan is.<br /><br />Azonban valahol az ötödik-hatodik gyerek körül megszűnnek a kellemetlen kérdések, mert addigra az emberek felfogják, hogy a férjeddel együtt reménytelen eset vagytok. Így beletörődnek a helyzetbe, azaz elfogadják, hogy nálatok ez van: időnként jönnek újabb babák.<br /><br />A babahírre nálunk a gyerekek visszafogott mosolyuk mögé rejtették örömüket, kivéve Domot (18) meg a kislányokat, akik láthatóan meglehetősen lelkesek voltak. Dom reagálása érthető volt: már régóta presszionált minket a tesódologgal kapcsolatban és most végre teljesült a vágya. A kislányok meg egy újabb kislánytesó reménysége felett örvendeztek olyan nagyon. Természetesen a tesók között Dom vezetésével rögtön megindult nem-ügyben az esélylatolgatás, amire már a gyerekek közül mindenki nagyon lelkes lett. Mert ugye, ha fiú lesz, akkor öten lesznek a srácok, ha meg lány, akkor hárman a lányok.</div><div><br /></div><div>Meg azért is, mert van egy, a gyerekek körében igen népszerű családi hagyományunk, amely bizonyos jó dolgot az új baba neméhez köt. Vagyis, ha kiderül, hogy Borsó lány, akkor az egész család (még a születése előtt) moziba megy. Ha viszont az derül ki, hogy fiú, akkor étteremben költünk el egy közös vacsit. Szóval ezek miatt szelíden egymásnak feszültek a nemek, hiszen senkinek sem volt mindegy, hogy mi lesz a kistesó - meg persze a felvázolt közös program.</div><div><br /></div><div>Mindenki ismertette a saját preferenciáit és mindenki meghallgatta a többiekét. De, mivel nem volt túl sok variációs lehetőség (hiszen vagy fiú lesz, vagy lány), elindult a hetekig tartó névvadászat... No, itt már különvonultak, mi szülők meg úgy döntöttünk, ráérünk később tudatni velük, hogy nem kívánunk segítséget igénybe venni: ha itt lesz az ideje, önállóan is el tudjuk nevezni a kicsit. Hamarosan azonban már röpködött a "Legyen Gandalf!", "Legyel Lili!" javaslatözön.</div><div><br /></div><div>Az ötleteik izgalmasak voltak, és már kicsit realisztikusabbak is, mint kisebb korukban. Most nem kerültek elő kutyanevek, mint korábban (Zeki, 12, születése előtt valamelyikük a Brúnó nevet találta ki neki, egy barát család vizslájának a neve után). Azért nem kifejezetten ezek voltak azok a nevek, melyekre szívesen igent mondtunk, bár a srácaink aranyosak voltak és méltányoltuk, hogy ennyire tevékenyen részt kívánnak venni az új családtag nevének kiötlésében.</div><div><br /></div><div>A babahírre való reakciókra visszatérve, a nagyszülők is őszinte boldogsággal a hangjukban fogadták a dolgot. A többi ismerős, családtag pedig valószínűleg nem közvetlenül tőlünk fogja hallani a hírt, hanem mondjunk facebookon vagy más rokonoktól, így nem tudjuk majd, mi lesz az első reakciójuk. Azért, gondolom, itt-ott a vacsoraasztalnál meg fogunk jelenni beszédtémaként, de ez a rész meg nem igazán érdekel. Eddig tehát nálunk is bejött a nagycsaládos papírforma: a hetedik gyereket már mindenki jól viseli (aki meg nem, az ezt az infót nem köti az orrunkra).</div><div><br />Borsó egyébként őszi gyerek lesz. Érkezése szeptember közepére várható, de ez persze nem biztos. Volt itt pár dolog a várandósság első időszakában, ami miatt akár előbb is érkezhet, de erről majd egy másik posztban. Ha 2 héttel előbb jön, akkor nyári gyerek lesz. Viszont a mi gyerekeink, amikor békén hagyják őket, akkor a kiírt időpont után 1-2 héttel szoktak elindulni. Borsó tehát nyár végétől szeptember végéig bármikor érkezhet. Akármikor jön is, örülni fogunk neki, mert nagyon várjuk.<br /><br /><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6Cd4-PKbqOMNuF687o17Wgo1ZcADv5ebKm8Ob3hfoq61iToeR5HSzn_T0H_1Kv8Zx6kqSjoCpqJhMX634cvIhyphenhyphenpRLQbgJQNaH4wxObvv9YsxQDCNTXNa_ndvTseZeGes2BmzZuhq2CDc/s2048/rachael-gorjestani-XlA2994Txhw-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6Cd4-PKbqOMNuF687o17Wgo1ZcADv5ebKm8Ob3hfoq61iToeR5HSzn_T0H_1Kv8Zx6kqSjoCpqJhMX634cvIhyphenhyphenpRLQbgJQNaH4wxObvv9YsxQDCNTXNa_ndvTseZeGes2BmzZuhq2CDc/w200-h133/rachael-gorjestani-XlA2994Txhw-unsplash.jpg" width="200" /></a></div><div dir="auto"></div></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-81621656577842333792021-03-05T00:15:00.007+01:002021-04-05T17:13:55.140+02:00Mit jelent nekünk, amit az Alkotmánybíróság a Köznev. törvény módosításával tett?<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzutey9jhAD21J5-B6vFAEE_lBKzkLyqh2JhNzm2Czm7LuCiOYpZYURIahflhSf_J4-84vTUCCsSxGwlnlT9QARkaMfTBrJIPBua08LF6-KMcYWIky1Bmw_ukqqQ5So-rcNQ1YIXDLSRA/s2048/steve-johnson-XQ9Gpng_hWM-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1371" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzutey9jhAD21J5-B6vFAEE_lBKzkLyqh2JhNzm2Czm7LuCiOYpZYURIahflhSf_J4-84vTUCCsSxGwlnlT9QARkaMfTBrJIPBua08LF6-KMcYWIky1Bmw_ukqqQ5So-rcNQ1YIXDLSRA/s320/steve-johnson-XQ9Gpng_hWM-unsplash.jpg" width="320" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><br /></div>2019 emlékezetes nyarán hatalmas drámát okozott, hogy megváltoztatták a Köznev. törvényt. A helyzetnek több társadalmi csoport is a vesztese volt, de a legsúlyosabban érintettek között az otthonoktatók is ott voltak. Minket is személyesen érintett a dolog.<br /><br />Akkoriban sokan, politikusok, jogvédő szervezetek, magánemberek próbáltak jogi úton, beadványokkal (meg minden más lehetséges módon) tiltakozni a törvények hatályba léptetése ellen, de úgy tűnt, semmit sem lehet tenni. A törvénymódosítás hatályba is lépett.<br /><br />Aztán eljött a múlt pénteki nap, amikor a média szűkszavúan, de lehozta a hírt, és olvashattuk, hogy valami történt az Alkotmánybíróságon, és a Köznev. törvény módosítását "elkaszálták". Mi történt pontosan, milyen törvényekről van szó és kik érintettek az ügyben? Erről szeretnék ma írni.<br /><br /><br /><b>Mi történt pontosan?</b><br /><br />2019 nevezetes nyarán politikusok egy csoportja összefogott és közös beadványukkal az Alkotmánybíróságon (AB) próbálták a törvénymódosítást megtámadni. Az AB alaposan kivizsgálta a beadványt, amire részükről mostanra született meg a hivatalos reagálás.<br /><br />A beadvány készítői a 2019-es törvénymódosítás nagyon sok elemét részletesen, egyenként kifogásolták (ez jó volt így), sajnos azonban a kifogások egy része nem volt kellően alátámasztott. Nem felelt meg ugyanis annak a bírói követelménynek, hogy benne megjelenjen egy alkotmányjogilag elfogadható indoklás arra nézve, miért gondolja az indítványozó, hogy az Alaptörvény bizonyos részével ellentétes a kifogásolt jogszabály. Emiatt elég sok kifogásukat elutasították.<br /><br />Az <a href="https://alkotmanybirosag.hu/uploads/2021/02/sz_ii_1437_2019.pdf" target="_blank">AB határozatának összefoglalójából</a> egyébként az derül ki, hogy a beadvány készítői a teljes törvénymódosítás visszavonását szerették volna elérni. Ehhez viszont az alkotmánybírák szerint túl általános indoklást nyújtottak be: itt is sérült a fenti bírói követelmény. Elképzelhető, hogy ha ennek a követelménynek eleget tettek volna, akkor az egész törvénymódosítást vissza lehetett volna vonatni, de nyilván erre a munkára már nem volt meg a szükséges erőforrás.<br /><br />Becsületükre legyen mondva, hogy nagyon gyorsan, emlékezetem szerint talán 1 héttel a törvény elfogadása után elkészült a beadvány. És azért is hálásak lehetünk, hogy egyáltalán elkészült. Sikerült ugyanis benne pár olyan kifogással is élni, melyeket az AB megalapozottnak ítélt, és így helyt tudott nekik adni. Emiatt pedig a hétvégi híradásokban előkerülhetett a téma.<br /><br /><br /><b>Melyek azok a törvénymódosítások, melyeket a beadvány alapján az Alkotmánybíróság is indokoltnak látott megváltoztatni és miként lettek azok megváltoztatva?</b><br /><br />Négy ilyen van.<br /><br />1. <i>A Köznev. törvény 2019-es módosítása értelmében</i>:<div><br /></div><div><i>Óvodai nevelés alóli felmentés annak az évnek az aug. 31-ig napjáig kérhető, melyben a gyermek betölti a negyedik életévét.</i><div><br />Ezt a mondatot június 30-i hatállyal konkrétan megsemmisítette az AB, vagyis kitörölte a Köznev. törvényből. A négyéves korhatár és az aug. 31-ei időpont tehát a felmentéssel kapcsolatban nyártól már nem lesz érvényes. A nyári dátumnak az az oka, hogy mérlegelendő kérdésként az AB a jogalkotóra (állam) bízta, hogy a továbbiakban meghagyja-e így, javított formájában ezt a törvényt (engedélyezve, hogy ötéves korban is lehessen felmentéshez folyamodni), vagy visszaállítja a törvény korábbi állapotát (mely szerint ötéves korban felmentés nem adható) - ugyanis megítélése szerint mindkét verzió összeegyeztethető az Alaptörvénnyel. Egyelőre tehát nem lehet tudni, mi lesz az ötévesekkel, ez június 30-ig fog kiderülni, de <b>idén nyártól négyéves korig mindenképp kérhető lesz felmentés.</b><br /><br /><br />2. <i>A módosított Köznev. törvény alapján jelenleg az iskolakezdés halasztásának van egy meghatározott eljárása.</i><br /><br />Az AB azonban most arra kötelezi a jogalkotót, hogy dolgozza ki, hogyan tudja garantálni, hogy ne csak azok maradhassanak vissza egy évet, akik határidőre, szabályosan beadott kérelmük alapján erre engedélyt kapnak, hanem "az óvoda javaslata alapján vagy más alkalmas módon" azok a nyilvánvalóan iskolaéretlen gyerekek is, akiknek a szülei nem adtak be halasztási kérvényt, vagy hibásan adták be. <b>Ez azt jelenti, hogy, bár a dolog hogyanját egyelőre nem tudjuk, de az AB utasítása alapján minden hatéves iskolaéretlen gyerek számára biztosítani fogják, hogy még 1 évig oviban maradhassanak.</b><br /><br />A garancia azt jelenti, hogy bizonyítható módon, törvénybe vagy rendeletbe foglalva kell megmutatni, hogy valóban ez meg tud valósulni. A kidolgozás határideje június 30.<br /><br /><br />3. <i>A Köznev. törvény módosítása óta a felmentési eljárások hossza aggályokat vet föl.</i><br /><br />Az AB most kötelezi a jogalkotót, hogy dolgozza ki annak a garanciáit, hogy az óvodai nevelés alóli felmentési eljárás akkor is lezárul az új nevelési év kezdete (szept. 1.) előtt, amikor a szülők ellenvetéssel élnek és közigazgatási eljárást kell lefolytatni. És annak a garanciáit is dolgozza ki, hogy az egyéni munkarend engedélyezésének az eljárása akkor is lezárul az új tanév kezdete (szept. 1.) előtt, ha a szülők ellenvetéssel élnek, így közigazgatási eljárást kell lefolytatni. <b>Ez azt jelenti, hogy a felmentésért folyamodó családoknak nyártól nem kell aggódniuk: az AB határozata értelmében a hivatal még szülői ellenvetés mellett is időben végig fogja futtatni a felmentések körüli kötelező bürokratikus köröket.</b><br /><br />A garanciák kidolgozásának határideje június 30.<br /><br /><br />4. <i>Ez a legfontosabb beavatkozása az Alkotmánybíróságnak, mely rögtön két dologra is vonatkozik.</i><br /><br />Egyrészt vonatkozik a felmentési kérelmek (óvodai felmentés és egyéni munkarend) törvénymódosítás által meghatározott elbírálási gyakorlatára, melynek értelmében a szülői indoklásokat és csatolt dokumentációt nem volt szükséges figyelembe venni az eljárás során. Az AB megállapította, hogy alkotmányos követelmény az, hogy sem a szülői indoklás, sem a csatolmányok "nem hagyhatók figyelmen kívül", vagyis mindenképp validnak kell őket tekinteni. <b>Ez azt jelenti, hogy az AB határozata a kérelmező szülőknek egyfajta jogi garancia lehet arra, hogy többet nem fogják senkinek az indoklását sem félvállról venni.</b><br /><br />Az AB beavatkozása másrészt a felmentési kérelmek (ld. fentebb) kapcsán alkalmazott bizonyítási eljárásra vonatkozik, mely a törvénymódosítások értelmében, a felmentésért folyamodó szülőktől elvárta, hogy ők bizonyítsák be: gyermeküknek előnyös otthon maradni - mintha az már eleve bizonyított tény lenne, hogy minden gyermeknek, minden élethelyzetben az intézményes nevelés-oktatás a legideálisabb megoldás.<br /><br />Az AB vitatta ezt a megközelítést és határozatban kimondta, hogy a bizonyítási eljárás során a felmentési kérelmeknek alapjáraton helyt kell adni és engedélyezni kell őket. Csak abban az esetben utasítható el a felmentési kérelem, ha bizonyítható, hogy adott gyerek mindenek felett való érdeke, hogy intézménybe járjon. Mindezt nem a szülőknek, hanem, felmentést elutasító határozat esetén, a hivatalnak kell bizonyítania és a felmentéssel kapcsolatos határozatban ezt a megalapozott bizonyítékot be is kell mutatnia.<br /><br /><b>Ez azt jelenti, hogy az AB határozata lehetőséget nyújt azoknak is egyéni munkarend vagy óvodai felmentési kérelem beadására, akik korábban azért nem tették ezt, mert az állam olyan súlyosan leszűkítette az elfogadható indokokat, hogy esélyt sem láttak pozitív elbírálásra.</b> Ennek nyártól, úgy tűnik, vége - mindez pedig hatalmas játékelőnyt ad, amely sokak számára egészen a visszájára fordítja a Köznev. törvény módosítása által létrehozott ellehetetlenítő törvényi környezetet. Új remény...<br /><br /><br /><b>Ez mind csodás, ugye, de hol a bukta az egészben?</b><br /><br />Nos, a dátum, ha nem is bukta, de azért kétségtelenül szerencsétlenre sikerült: az összes AB határozat ugyanis ez év június 30-cal válik hatályossá. Június 30-án már nem lehet a hatévesek idei őszi iskolakezdésének a halasztását elintézni. Addigra már az óvodai felmentési kérelem beadási határidejéről is lecsúszik az ember. Olyankor már az egyéni munkarendet is csak különleges esetben lehet igényelni. Szóval annak ellenére, hogy az AB fontos határozata napokkal ezelőtt megjelent, a nagy többség legkorábban 2022 őszére vonatkoztatva fogja tudni jövő év első felében kihasználni azt. De legalább már tudjuk, hogy jövőre lesz mit kihasználni - és ez is valami, nem is kevés.<br /><br /><br /><b>Mi tehát ezeknek a jogi vétóknak a jelentősége és mindezek kinek lehetnek érdekesek?</b><br /><br />Az AB határozata, bár idén nem fogjuk "az erejét" érezni, valahogy mégis visszaadja a jogba és igazságosságba, meg az emberekbe vetett hitet. 2019 nyarát rengeteg család igazságtalan jogi döntések sorozataként élte meg és azt éreztük sokan, hogy a magyar állam a szülők véleményét, meg a társadalmi szükségleteket ignorálva, a gyerekek nevelésével, oktatásával kapcsolatos döntési lehetőségtől teljesen megfosztja a magyar családokat, arra sem méltatva őket, hogy értelmes magyarázatot adjon tettére.<br /><br />Sokak számára jogi igazságtalanság, társadalmi trauma történt, de ezt eddig "föntről" semmilyen formában nem ismerték el. Az AB határozata ebből a szempontból gesztusértékű kimondása annak, hogy valóban tartalmazott alkotmányellenes elemeket a törvénymódosítás. Emellett elismerése annak is, hogy a családok autonóm egységek a társadalmon belül saját döntési körrel, és, hogy a gyerek nem az államé, hanem a családé, így érdekeinek védelme is alapesetben sosem az állam, hanem a szülők feladata és felelőssége. (És ők ezt az esetek többségében meg is teszik.)<br /><br />Ahogy mindjárt látni fogjuk, a legutolsó mondat egyáltalán nem evidencia alkotmánybíráink között: láthatóan az a kérdés képezte a leghevesebb vitát a beadvánnyal kapcsolatban, hogy a szülőnek vagy az államnak van-e erősebb döntési pozíciója a gyermek nevelését, taníttatását illetően.<br /><br />14 alkotmánybíránk közül mindössze 7 között volt egyetértés abban, ami végül a határozat főszövegébe ténylegesen bekerült - hogy természetesen a szülőnek. 7 bíra komolyan vitatta ezt az állam javára akarván eldönteni a kérdést és a meggyőződésüknek különvélemény formában a határozat végén hangot is adtak (valójában csak 3 adott neki hangot, a többiek egymondatos "mi is így gondoljuk" nyilatkozattal csatlakoztak hozzájuk).<br /><br />Vajon miért épp annak a 7 bírának a szakmai véleménye alapján készült a határozat főszövege, aki az Alaptörvény, a Gyerekvédelmi Charta és a bírói gyakorlat ismeretében a szülői jogokat és kompetenciákat helyesen értékelte? 50-50% volt az egyetértők és a vétózók aránya, ilyenkor pedig szabály szerint az AB elnökének kell kimondani a döntő szót - és ő azok mellé állt, akiknek a szakmai ítélőképességét nem homályosította el szülőket letevő, az állam szerepét túlhangsúlyozó saját meggyőződés. Érzitek, mennyire kevésen múlt, hogy ilyen ítélet született és nem más?<br /><br />Végezetül pár lelkesítő, meg felzaklató gondolat az AB határozatának érveléséből, valamint a különvéleményekből. Egy külön posztban írtam meg, linkjét alább találod.<br /><br /><a href="https://matrozkepzo.blogspot.com/2021/03/inspiralo-illetve-felmorcanto-idezetek.html" target="_blank">Inspiráló, meg felmorcantó idézetek az egyetértő bírák érveléséből és a különvéleményekből<br /></a><br /><br /><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzutey9jhAD21J5-B6vFAEE_lBKzkLyqh2JhNzm2Czm7LuCiOYpZYURIahflhSf_J4-84vTUCCsSxGwlnlT9QARkaMfTBrJIPBua08LF6-KMcYWIky1Bmw_ukqqQ5So-rcNQ1YIXDLSRA/s2048/steve-johnson-XQ9Gpng_hWM-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1371" data-original-width="2048" height="134" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhzutey9jhAD21J5-B6vFAEE_lBKzkLyqh2JhNzm2Czm7LuCiOYpZYURIahflhSf_J4-84vTUCCsSxGwlnlT9QARkaMfTBrJIPBua08LF6-KMcYWIky1Bmw_ukqqQ5So-rcNQ1YIXDLSRA/w200-h134/steve-johnson-XQ9Gpng_hWM-unsplash.jpg" width="200" /></a></div><br /><br /><br /><div dir="auto"></div></div></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-66961949253391993002021-03-03T21:06:00.041+01:002021-03-05T00:38:39.433+01:00Inspiráló, illetve felmorcantó idézetek az Alkotmánybíróság határozatának érvelése alapján<div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj_rW2G4eNkMnHXjIhCM3f_F2f15IEj8QLjKNWsalDso09rOZsCQLsWjq9UxA2oLEUJ9ExTJzpC0f9C5ZS5AO6l1SFiWx1srvtk8PmfHmCJAl2E75uofOXSKu86_vJA4B-Gz6iwWahxFw/s2048/tingey-injury-law-firm-nSpj-Z12lX0-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj_rW2G4eNkMnHXjIhCM3f_F2f15IEj8QLjKNWsalDso09rOZsCQLsWjq9UxA2oLEUJ9ExTJzpC0f9C5ZS5AO6l1SFiWx1srvtk8PmfHmCJAl2E75uofOXSKu86_vJA4B-Gz6iwWahxFw/s320/tingey-injury-law-firm-nSpj-Z12lX0-unsplash.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /></div><div><i><b>Megjegyzés 1:</b> Ez a poszt nem önmagában áll, hanem, mintegy mellékletként született <a href="https://matrozkepzo.blogspot.com/2021/03/mit-jelent-nekunk-amit-az.html" target="_blank">ehhez az íráshoz</a> - vagyis érdemesebb utóbbival kezdeni az olvasást, azután visszatérni ide.</i></div><div><i><br /></i></div><div><i><b>Megjegyzés 2:</b> A könnyebb olvashatóság érdekében a pontos jogi hivatkozásokat, paragrafusok számát elhagytam, csupán a hivatkozott dokumentum jellegét tartottam meg, pl. Alaptörvény. </i><i>A </i><span style="color: #45818e;"><b>kék vastag betűs kiemelések</b></span><i> tőlem származnak, azokat a lényeges kijelentések megerősítésére, illetve azon olvasóknak szántam, akik csak felületesen szeretnék átfutni ezt a posztot. </i><i>Az egyes bekezdések végén [kapcsos zárójelben] található számokat változtatás nélkül közlöm, </i><i>a határozat eredeti szövegében is így vannak megjelenítve, gondolom a hivatkozás megkönnyítése miatt. Ez alól k</i><i>ivétel a két különvélemény, melyeknél az eredeti dokumentumtól eltérően, több számot összevonva tüntetek fel az olvashatóság érdekében</i></div><div><i><br /></i></div><br /><b>Inspiráló idézetek, avagy az egyetértő alkotmánybírák gondolatai<br /></b><br />A szülők nevelési jogának tartamát az Alkotmánybíróság AB határozatban akként határozta meg, hogy "a szülők maguk döntenek arról, hogy hagyományaik, családi szokásaik, társadalmi helyzetük, vallási és erkölcsi meggyőződésük, anyagi lehetőségeik szerint miként választják meg a gyermek nevelését, oktatását biztosító intézményt, módszert, eszközöket. <b><span style="color: #45818e;">Ebbe külső hatalom, a családon kívülálló személy nem avatkozhat be.</span></b>" [59]<div><br />Miközben tehát az Alaptörvény maga is rögzíti a szülők neveléshez való jogát, egyben azt is elismeri, hogy a gyermek nevelésének nem csupán egyetlen helyes módja létezik, hanem a több, adott esetben egyaránt helyes nevelési módszer közül kell a gyermekére tekintettel választania. Ezen választási szabadság általános és abszolút korlátja ugyanakkor a gyermek taníttatásának a kötelezettsége, mely vonatkozásban az Alaptörvény nem biztosítja a szülők számára a választás lehetőségét a tanköteles, azaz a törvényben meghatározott életkort elért és iskolaérett gyermekek esetében. A tankötelezettség teljesítésének módja tekintetében azonban a szülők neveléshez való joga ugyancsak érvényesül: így különösen (a jogszabályi kereteken belül) megválaszthatják a gyermekük számára legjobbnak tartott oktatási intézményt, választhatnak az etika és a hit- és erkölcstan oktatása között, <b><span style="color: #45818e;">vagy akár egyéni munkarendet kérelmezhetnek gyermekük számára.</span></b> [60]<br /><br />Mindezekkel összhangban az Alkotmánybíróság arra is utal, hogy <span style="color: #45818e;"><b>az Alaptörvény normaszöveg-javaslatának indokolása maga is kifejezetten elismeri a gyermek nevelése során a szülő jogainak elsődlegességét.</b></span> Az AB határozat mindezt akként rögzítette, hogy "ha a gyermeknek nincs vagy a szülői kötelességeket nem teljesítő szülője van, akkor helyettük az államnak kell helytállnia. Ez ad a jogalkotó államnak lehetőséget a törvényes beavatkozásra, és kötelezi az államot helytállásra" Mindez tehát azt jelenti, hogy <b><span style="color: #45818e;">az állam szerepe a gyermek nevelésére vonatkozó döntések meghozatalában csupán másodlagos jellegű</span></b>: egyrészt az Alaptörvény alapján köteles a szülőket segíteni a gyermek nevelése során, másrészt köteles a gyermek neveléséhez szükséges megfelelő intézményrendszert és ellátórendszert működtetni (melyek közül maga az Alaptörvény nevesíti a kötelező általános iskolai oktatást), harmadrészt pedig az állam fellépése konkrét, egyedi esetekben csak a szülők gyermek érdekeivel nyilvánvalóan ellentétes döntéseinek korrekciójára, illetőleg a gyermek nevelése szempontjából elengedhetetlenül fontos, a szülő részéről elmaradó döntések pótlására szorítkozhat. [61]<br /><br />A szubszidiaritás elve értelmében az állam az egyén személyes autonómiájába tartozó kérdésekben a döntés lehetőségét nem vonhatja el az egyéntől. A gyermeknevelés feladata és felelőssége tehát elsődlegesen a szülőket terheli, az állam feladata a szubszidiaritás elvének megfelelően részben a szülők támogatása-segítése, részben pedig a szülők nevelési tevékenységének korrekciója azokban az egyedi esetekben, ha az a gyermek legjobb érdekével ellentétes eredményre vezet. Miközben a szubszidiaritás elve (és az Alaptörvény egyes, idézett rendelkezései) nem csupán felhatalmazzák, hanem kifejezetten kötelezik is az államot arra, hogy segítse a szülőket a gyermekük nevelése során, <span style="color: #45818e;"><b>ezen állami szerepvállalás sem generálisan, sem pedig egyedi esetekben nem veheti át a szülőktől a nevelés jogát és felelősségét akkor, ha a szülők azt egyébként a gyermek legjobb érdekének megfelelően, az Alaptörvénnyel összhangban gyakorolják.</b></span> [62]<br /><br />Az Alkotmánybíróság a gyermek legjobb érdekével, illetőleg a szülők neveléshez való jogával, valamint az állam szerepvállalási terjedelmével kapcsolatosan utal a német irányadó bírósági és alkotmánybírósági gyakorlatra is. (...) Az irányadó német alkotmánybírósági gyakorlat szerint a törvény bekezdéséből fakadóan a gyermek gondozása és nevelése a szülők természetes joga, azaz <b><span style="color: #45818e;">akik a gyermeknek életet adtak, természetszerűleg készek és kötelesek arra, hogy a gyermek ellátásáért és neveléséért felelősséget vállaljanak.</span></b> (...) A bajor szövetségi alkotmánybíróság a bajor alkotmány bekezdése alapján pedig úgy foglal állást, hogy bár a német szülők számára alanyi jogon biztosított az óvodai férőhely a gyermekük számára, azonban <b><span style="color: #45818e;">a szülők neveléshez való jogának elsőbbsége kizárja, hogy az állam óvodakötelezettséget vezessen be.</span></b> Az óvoda ugyanis nem kötelezettség, hanem a szülők nevelési kötelezettségeit támogató intézményrendszernek minősül. [66]<br /><br />Az Alkotmánybíróság megjegyzi: az Alaptörvény bekezdése a szülői kötelezettségek között nevesíti a gyermek taníttatásáról való gondoskodást, azonban nem tartalmaz semmilyen előírást az óvodai nevelésre vonatkozóan. A kötelező óvodai nevelésre, illetve az ez alóli felmentések és kivételek rendszerére vonatkozó szabályozás teljes egészében törvényi alapokon nyugszik. Mindez önmagában is megerősíti (jelen határozatban tett megállapításokkal, így különösen a szubszidiaritás elvével összhangban), hogy <b><span style="color: #45818e;">a tankötelezettség kezdetét megelőzően az államnak legfeljebb arra lehet joga, hogy kivételesen és kizárólag a gyermek legjobb érdekének biztosítása érdekében korlátozza a szülő neveléshez való jogát</span></b>, akkor, ha a szülő döntése és a gyermek legjobb érdeke egymással ellentétben állnak. [78]<br /><br />A korlátozás arányosságának vizsgálatakor (az Alkotmánybíróság Határozatainak megállapításaival egyezően) fokozottan figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy <b><span style="color: #45818e;">az Alaptörvény és a jogrendszer egésze rendkívül hangsúlyos szerepet biztosít a családnak.</span></b> Ha a szülő elsődleges hivatásának tekinti a gyermek nevelését, és szeretné, hogy a gyermek fejlődésének első időszakában teljes egészében a családban nevelkedjék, az erre vonatkozó joga csak erős alkotmányjogi indokkal korlátozható. [80]<br /><br /><br /><b>Felmorcantó idézetek, avagy gondolatok a különvéleményekből</b><br /><br />Részletek Dr. Salamon László alkotmánybíró különvéleményéből:<br /><br />Álláspontom szerint az iskolakezdés (iskolaérettség) időpontjával, illetve a vitás esetekben lefolytatandó szakhatósági eljárással kapcsolatos szabályozás kapcsán az Alaptörvény bekezdésében rögzített gyermeki jogoknak, a gyermek legjobb érdekének, nem pedig a bekezdésben foglalt - a gyermeknek adandó nevelés megválasztásával összefüggő - szülői jogoknak van szerepe. <br /><br />A szülőknek az Alaptörvény alapján joguk van megválasztani a gyermeküknek adandó nevelést. Az Alaptörvény cikkének ezt rögzítő bekezdése nagyfokú döntési szabadságot biztosít a szülők számára az általános nevelési irány megválasztását illetően, többek között, hogy gyermekük milyen típusú iskolai és - amennyiben az legalább részben kötelező - óvodai nevelésben részesüljön (...).<br /><br /><b><span style="color: #45818e;">Ez a szabadság azonban nem terjed ki arra, hogy a szülők a gyermekük iskolaérettségének kapcsán olyan (valódi) döntési pozícióban legyenek, amely a saját, szükségképpen nem feltétlenül elfogulatlan és tárgyilagos szubjektív álláspontjuk feltétlen érvényesülését eredményezi.</span></b> Ilyen - alaptörvényi szinten is rögzített - döntési jogosultság az Alaptörvény cikkének bekezdéséből nézetem szerint nem vezethető le. [226-228]<br /><br /><br />Részletek Dr. Szívós Mária alkotmánybíró különvéleményéből:<br /><br />Az Óvodai nevelés országos alapprogramjáról szóló Korm. rendelet mellékletében a következőkben határozza meg az óvodai nevelés pedagógiai elveit. Ennek megfelelően a gyermeket - mint fejlődő személyiséget - szeretetteljes gondoskodás és különleges védelem illeti meg; a gyermek nevelése elsősorban a család joga és kötelessége, s ebben az óvodák kiegészítő, esetenként hátránycsökkentő szerepet töltenek be; az óvodai nevelésnek a gyermeki személyiség teljes kibontakozásának elősegítésére kell irányulnia, az emberi jogok és a gyermeket megillető jogok tiszteletben tartásával; oly módon, hogy minden gyermek egyenlő eséllyel részesülhessen színvonalas nevelésben.<br /><br />Az alapelvekből is következik, hogy az óvodának alapvető feladata - azon túl, hogy a gyermek saját életkori korcsoportjában érezze jól magát -, hogy segítse a gyermek testi és szellemi fejlődését, továbbá elősegítse az iskolai követelményhez való alkalmazkodást, valamint a gyermekek között fennálló bármely hátrány kiküszöbölését. (...) Az óvodában ennek érdekében számos olyan lehetőséghez jut a gyermek, melyhez abban az esetben, ha kizárólag otthon nevelkedik, nem. Hiszen <b style="color: #45818e;">a leggondosabb szülő sem feltétlenül észleli vagy ismeri fel esetlegesen, hogy gyermeke bármely okból, akár azért, mert beilleszkedési nehézséggel küzd, akár azért, mert figyelemzavaros, esetleg beszédében mutatkoznak problémák, ezért fejlesztésre szorul, míg az óvoda erre is alkalmas.</b> Sőt, a problémák felismerésén túl a megoldásban is segítséget nyújt, képességfejlesztő pedagógusok, csoportok közreműködésével, logopédus vagy más szakemberek bevonásával.<br /><br />A fentieknek megfelelően álláspontom szerint (...) (a gyermek óvodai felmentési kérelme felső korhatárának eltörlése, vagyis - a szerk.) a megsemmisítés folytán tehát lehetnek és <b><span style="color: #45818e;">bizonyosan lesznek is olyan gyerekek, akik nem kerülnek óvodába, így a jogalkotó által célzott és meggyőződésem szerint a gyermek érdekét is legjobban szolgáló (különösen a hasonló korú gyermekek társaságában realizálódó) szocializáció elmarad.</span></b> [241-243]<br /><br />A többségi határozat rendelkező részében alkotmányos követelményt is megfogalmaz a Nemzeti Köznevelési Törvény bekezdéseivel (óvodai nevelés alóli felmentés iránti kérelem és egyéni munkarendre vonatkozó kérelem) összefüggésben, eszerint a jogszabályoknak megfelelően előterjesztett kérelem csak akkor utasítható el, ha megállapítható, hogy a kérelem elutasítása szolgálja a gyermek mindenek felett álló érdekét.<br /><br />Az alkotmányos követelmény megállapításával sem értek egyet:</div><div><br />egyrészt <b><span style="color: #45818e;">meggyőződésem, hogy a felmentést engedélyező szerv az alkotmányos követelmény nélkül is kellő körültekintéssel, a gyermek érdekét mérlegelve jár el</span></b> illetőleg - a rá irányadó jogszabályi rendelkezésekben megfogalmazott kötelezettségeiből kifolyólag - kell, hogy eljárjon.<br /><br />Másrészt - <b><span style="color: #45818e;">bírósági gyakorlat hiányában - nem látom kellően igazolva azt, hogy a felmentést engedélyező szerv ne venné figyelembe a szülői nyilatkozatot és a szülő által csatolt dokumentumokat.</span></b> [258-261]</div><div><br /></div><div><br /></div><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj_rW2G4eNkMnHXjIhCM3f_F2f15IEj8QLjKNWsalDso09rOZsCQLsWjq9UxA2oLEUJ9ExTJzpC0f9C5ZS5AO6l1SFiWx1srvtk8PmfHmCJAl2E75uofOXSKu86_vJA4B-Gz6iwWahxFw/s2048/tingey-injury-law-firm-nSpj-Z12lX0-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj_rW2G4eNkMnHXjIhCM3f_F2f15IEj8QLjKNWsalDso09rOZsCQLsWjq9UxA2oLEUJ9ExTJzpC0f9C5ZS5AO6l1SFiWx1srvtk8PmfHmCJAl2E75uofOXSKu86_vJA4B-Gz6iwWahxFw/w200-h133/tingey-injury-law-firm-nSpj-Z12lX0-unsplash.jpg" width="200" /></a></div><div><br /></div><div><br /></div><div><br /></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-28785580222343456352021-01-23T20:48:00.002+01:002021-01-23T20:48:42.801+01:00 "De hát, nem tarthatod egész életükben burokban őket...!"<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNBmIMf9jTiMZllhWFbuNILO-li6g4hkov3LsLlOFFLAbngREcucfCiMF7NJSvBcrPaRzAK4C95r0osfvbRqZ5FdFHzapriWOpG1MErmTASYuzImsk1nMuTOPfiDAtGz5YXGUmPWGNidI/s2048/greg-lois-nunes-Xcww7ms9UZI-unsplash.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNBmIMf9jTiMZllhWFbuNILO-li6g4hkov3LsLlOFFLAbngREcucfCiMF7NJSvBcrPaRzAK4C95r0osfvbRqZ5FdFHzapriWOpG1MErmTASYuzImsk1nMuTOPfiDAtGz5YXGUmPWGNidI/s320/greg-lois-nunes-Xcww7ms9UZI-unsplash.jpg" width="320" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div dir="auto">Zajlik az élet. Dolgozunk, tanulunk, családozunk. Hálás vagyok, hogy épp olyan életszakaszban vagyunk, ahol csak kis drámák vannak a napjainkban. Mintha egy édenkerti szigeten vagy egy hermetikusan záró burokban lennénk. Lehet, tényleg burokban is vagyunk.</div><div dir="auto"><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Fura gondolat, hiszen ez az egyik állandósult szólam, ami az otthontanulással kapcsolatban az embereknek beugrik, és ami ellen magamban mindig erőteljesen tiltakoztam. Mert egy túlféltő, szárnylenyeső, betegítő burokra céloznak ezzel, mintha az otthon csak kis adagokban, rövidebb etapokban "fogyasztva" lenne tápláló és egészséges.</div></div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Mintha túlzásba lehetne vinni a család szeretetteli, organikus közegében létezést. Mintha a kiegyensúlyozott felnőttséghez feltétlenül szükség lenne az iskola mesterséges, az egyén szükségleteit figyelmen kívül hagyó, természetes érdeklődést elnyomó terepére. Holott, akik ezt mondják, azok maguk is hordoznak olyan sebeket, neveltetési mintákat a fiatalabb éveikből, amik közvetlenül a sulizás számlájára írhatók és a mindennapjaikra észrevétlenül is hatással vannak - még mindig.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Amikkel küzdenek, vagy amikkel már nem is küzdenek, de mégis ott bántja őket, alattomosan. Önbizalmat, önismeretet, természetes érdeklődést, eltérő vélemények tiszteletben tartását, emberi potenciált elnyomó gondolatok, amitől szabadulni olykor egy élet is kevés.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Mégis, innen ered az az összeszűkített szemmel, vészjósló tónusban előadott figyelmeztetés, hogy "de hát, nem tarthatod egész életükben burokban őket...!"</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Nem is ez a cél. Mégis ott vagyunk, ott érezzük most magunkat. Persze nem úgy, ahogy arra mások utaltak. Számunkra nem egy rossz, szűk börtönburok ez, hanem egy nyugis sziget a hatalmas, rohanó, mindennapokban józan eszének megtartásáért reménytelenül küzdő tömeg közepette.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Napról napra látom, milyen nagy áldás, hogy itthon vagyunk és milyen jó nekünk, hogy így el vagyunk rejtve Istenben. Jó ez a gyerekeknek, jó a tesókapcsolatnak, jó a szülő-gyerek kapcsolatnak. És persze nem utolsó sorban: jó nekem is.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Tudom, hogy nem mindenki van ezzel így. Vannak anyák, akik némán szenvedtek az otthonoktatás melletti döntésük miatt, akik alig kaptak lehetőséget "kimaxolni" az otthontanulást, már elragadták tőlük a lehetőséget. Tudják, hogy jó ez és emberfelett igyekeztek megtartani, kitartani. De egy ponton bejönnek dolgok az életbe, amikor egészen kiesik a kontroll a kézből és a sodródás, vagy örvény, amibe ilyenkor belekerül a család, olyan nehéz helyzetet világít meg, amelyből csak azt a kiutat érzik, hogy a gyerekek menjenek el otthonról.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Az ember együttérez: vérzik a szívem, mert nekem jó, de a másik meg szenved, és bár nem az én helyzetem, nem az én válaszaim, nem az én életem - de lehetne az is. Emiatt folyton előttem van, hogy nincs tökéletes kontrollom a saját életem fölött. És így még inkább hermetikus buroknak tűnik, amiben épp vagyunk, hisz nem velünk történik, ami történhetne akár velünk is.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Ha úgy lenne, vajon mit tennék...?</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Kamaszaink is vannak, immár négyen. Úgy egy éve szaladtam bele egy elég durva írásba, melyben a szerző derűsen próbálta ábrázolni az átlagkamasz anya-alázó, mindent lefitymáló, önmagából kifordult, részben hormon-vezérelt viselkedését, és az anyukája életét, aki ebben a nagy káoszban igyekszik megőrizni emberi méltóságát, amit a kamasza nemigen könnyít meg.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Bár az író humorosra vette a figurát, a mondanivaló egyértelműen az volt, hogy "nincs mit tenni, ezt a pár évet valahogy túl kell élni". A hozzászólásokból már nyíltabban érződött az a mérhetetlen fokú reménytelenség, ami a szülőt tehetetlen állapotában eléri.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Mi nem tapasztalunk ilyeneket. Persze a serdülőkor jellegzetességei (én-keresés, hangulatváltozások, alvásigény fokozódása, tesókapcsolatok átalakulása, testi fejlődés) azért megnyilvánulnak. De ezeknek nem szükségszerű velejárója a flegmaság, tiszteletlenség, az anyát mélyen megalázó viselkedés. Mi legalábbis így tapasztaljuk.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Nekünk nagy élmény a kamaszainkkal együtt élni. Szó, mi szó, tudnak idegesítőek is lenni (harsány röhögés, vég nélküli idétlen bohóckodás, sértett önérzetből kiinduló tesós szócsatározások). De amúgy igen szórakoztatóak. Érezzük, hogy hatalmas potenciál van bennük emberileg, és olyan jó látni, hogy Isten kezében mivé alakulnak az otthonunkban!</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Felvillanyoz a jelenlétük, az okos érvelésük, a lelki dilemmáik, kérdéseik. Minket, szülőket beengednek az életükbe, ami megtisztelő: tapasztalatlan, de karakán gondolataik, életteli ifjú hevük sokat hozzáad a családi hangulathoz.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Kétségtelen, hogy mostanában többet nevetünk velük, mint korábban bármikor (a kamaszok néha irtó viccesek tudnak lenni). A kisebb tesóikhoz való vagány, de gyengéd kapcsolódásuk szemlélése pedig igazán különleges, szívet melengető élmény szülőként.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Azt hiszem, lassan kezd beérni az a rengeteg, mások számára egészen láthatatlan idő és energia, amit együtt töltött mindennapjaink során a nevelésükbe, az értük való imádkozásba és a velük való kapcsolat építésére fordítottunk.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto">Így vagyunk hát. Itt vagyunk. Itthon vagyunk. Sok minden változik bennünk, körülöttünk, ezt látjuk, érezzük. Isten kegyelme viszont nem változik. Nekünk ebbe a kegyelembe maximálisan beleértődik az otthontanulás, a mi gyerekeinkkel "burokba zárt" életünk is.</div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto" style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNBmIMf9jTiMZllhWFbuNILO-li6g4hkov3LsLlOFFLAbngREcucfCiMF7NJSvBcrPaRzAK4C95r0osfvbRqZ5FdFHzapriWOpG1MErmTASYuzImsk1nMuTOPfiDAtGz5YXGUmPWGNidI/s2048/greg-lois-nunes-Xcww7ms9UZI-unsplash.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNBmIMf9jTiMZllhWFbuNILO-li6g4hkov3LsLlOFFLAbngREcucfCiMF7NJSvBcrPaRzAK4C95r0osfvbRqZ5FdFHzapriWOpG1MErmTASYuzImsk1nMuTOPfiDAtGz5YXGUmPWGNidI/w200-h133/greg-lois-nunes-Xcww7ms9UZI-unsplash.jpg" width="200" /></a></div><div dir="auto"><br /></div><div dir="auto"><br /></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-70985842840137994672020-11-26T00:03:00.000+01:002020-11-26T00:03:21.851+01:00BALKEZES poszt<div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglMg5Z1q472tVUjLOGFpP3OqlUXkOU0wNDb1K_7JzOGflcoP7jkjNmNFrlvQ-HZp9iFBXjB2Y2FoM5hsoPZFK9Lcqw96VfcZEH79JGpah4wNvbXc8dxesPyuLBuAPFf8TagPYqJ0xlTrs/s2048/kelly-sikkema-PxxAXP1hVh8-unsplash.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1320" data-original-width="2048" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglMg5Z1q472tVUjLOGFpP3OqlUXkOU0wNDb1K_7JzOGflcoP7jkjNmNFrlvQ-HZp9iFBXjB2Y2FoM5hsoPZFK9Lcqw96VfcZEH79JGpah4wNvbXc8dxesPyuLBuAPFf8TagPYqJ0xlTrs/s320/kelly-sikkema-PxxAXP1hVh8-unsplash.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;"><br /></div> Negyedik gyerekünk, Zeki (12) balkezes. Sem előtte, sem utána nem született eddig más balos gyerekünk és mi magunk sem vagyunk balkezesek. Kb. háromévesen vettük észre, hogy sztenderd ceruzafogással rajzol, következetesen bal kézzel. Azóta tanultunk pár dolgot a balkezességről, ezekről szeretnék most írni.<br /><br /><br /><i><b>Nem egyetlen</b></i><br /><br />A szűkebb családba vannak balkezesek, mint utóbb kiderült. Nagybácsi, nagynéni, egyéb emberkék. Érdekes módon, ameddig nem volt balkezes gyerekünk, ez fel sem tűnt. Még érdekesebb módon a fiam első unokatestvére, egy kislány, aki ugyanabban az évben született, is balkezes.<br /><br /><br /><i><b>Kiből lehet balos gyerek?</b></i><br /><br />Számomra ez a legizgalmasabb. Ugyanis kutatások bizonyították, hogy balkezes gyereke csak balkezes szülőknek lehet. Pontosabban olyanoknak, akiknek van enyhe vagy erős balkezes irányultságuk. Az erős balkezes irányultságúak a ténylegesen balkezesek. Vannak viszont olyanok is, akiknél ez nem olyan egyértelmű. Léteznek mindenféle, testi gyakorlatokra épülő tesztek, amelyekkel tapasztalatai módon meg lehet győződni róla, hogy mennyire balkezes az ember. Ezek a tesztek arra alapulnak, hogy minden ember alapvetően azon oldali testrészével végez bizonyos tevékenységeket, amelyik neki jobban "kézre áll". Így könnyen előfordulhat, hogy a magát jobbkezesnek gondoló személy bizonyos dolgokat a bal kezével végez.<br /><br />Ennek persze a legtöbben nincsenek tudatában, ezért is hívják az ilyen embereket rejtett balkezesnek. Rejtett balkezes személyektől is születhet balkezes gyerek, de a teszteken notóriusan a jobb kezüket használóktól nem. Természetesen a képet jelentősen árnyalja, hogy sajnos létezik átszoktatás: egy balkezesnek vagy rejtett balkezesnek született kisgyereket módszeres szidással, büntetéssel, figyelmeztetéssel "le lehet beszélni" a számára kényelmes (és agyfélteke-huzalozás szempontjából normális) lateralitásáról. A lateralitás az egyik agyfélteke ösztönös preferálása a másikkal szemben, amikor motoros cselekvésekről (pl. labda elrúgása, söprés, távcsőbe nézés, ollóval vágás, írás) van szó. Ha megszokja a másik kéz (láb, szem) használatát, akkor azzal is ügyesen tud működni.<br /><br />Már csak amiatt is, mivel a balkezesek ügyesebbek a jobb kezükkel, mint a jobbkezesek a bal kezükkel, amikor másik kézzel kell ugyanazt a feladatot elvégezni, mint amire alapesetben "kézre esne". Ezt figyelembe véve a tesztek azzal próbálják az "eredeti lateralitást" megmutatni, hogy a fent említett motoros tevékenységek végzésére adnak utasítást és arra kérik a résztvevőket, hogy ne gondolják végig előre, hogy melyik "lenne jó", hanem minél gyorsabban kezdjenek neki azzal a kézzel, lábbal, szemmel, füllel, amelyik elsőre "kézre esik". A lateralitás ugyanis nem csak a kézpreferenciában nyilvánul meg, hanem például abban is, hogy melyik lábbal kényelmesebb a labdát kapuba rúgni, vagy hogy melyik szemünket nem csukjuk be, amikor egy egyszemes távcsőbe belekukkantunk.<br /><br />Rólunk mindkettőnkről kiderült a rejtett balkezesség, ahogy végeztük a teszteket, meg ahogy ezek után elkezdtük végiggondolni a mindennapi tevékenységeinket. Minket sosem szoktattak át, egyszerűen megvannak a preferenciáink - ezek azonban nem következetesen a jobb testrészünkre esnek, bizonyos dolgokban a balt preferáljuk. Az is igaz ránk, hogy könnyebben váltunk a két kezünk (lábunk, szemünk, fülünk) között. Nekem például néha jobban kézre áll a bal kezem, amikor kanállal eszem, meg néha "fordított kézben" használom a kést és a villát, amikor egyszerre kerülnek a kezembe. Ez tehát megmagyarázza, hogyan születhetett balkezes gyerekünk, amit én nagyon érdekesnek találtam.<br /><br /><br /><b><i>Eszközök használata</i></b><br /><br />Zekinek ezzel nem volt sosem gondja. Bár kiskorában vettünk neki balkezes ollót, meg balkezes tollat, de aztán ezek idővel elvástak és nem igényelt utánpótlást. Persze, lehet, hogy utána nem vágott annyit és ezért lehet, hogy a balkezes olló hiánya okolható, de ez nekem akkor nem tűnt fel, ő pedig nem panaszkodott. Bár csak részben tartozik ide, de a balkezes könyv elolvasása nekem sokat segített abban, hogy tudjam kicsit az ő szemszögéből nézni a dolgokat. Az eszközöknél ugyanis érdekesebbek az, amikor valami új dolgot tanítunk neki.<br /><br />A squash, a foci, a kosárlabda esetén például érdemes figyelembe venni, hogy lehet, neki másik kézre vagy lábra esne, amit mutatni akarunk. Ilyenkor célszerű az ő helyzetéből, másik kézzel, másik lábbal megmutatni ugyanazt, mert lehet, neki úgy könnyebb. Egyelőre az olyan dolgok, mint balkezes gitár és balkezes egér, még nem okozott gondot, itt még nem tartunk (meg majd a vezetéstanulás is érdekes lesz, mivel neki a sebváltó nem jó oldalra esik). De számolunk ezzel, hogy figyelembe kell majd venni.<br /><br /><br /><b><i>Mi a helyzet az írással?</i></b><br /><br />Nagyon hálás vagyok, hogy a balkezes gyerekünk is otthon, velem tanult meg írni, olvasni. Írásformának mi a gyerekeknél a dőlt betűset választottuk. Az elején sajnáltam őt, hogy más irányba kell írnia, mint ami neki kényelmes lenne, de hamar megtanulta. Nyilván itthon nagyon sok konfliktushelyzet fel sem merült, ami mondjuk egy suliba járó gyereknék a balkezességhez való eltérő tanítói viszonyulások miatt felmerülhetett volna. Zeki a balkezessége miatt sosem szenvedett hátrányos megkülönböztetést.<div><br /><br /><b><i>Különleges képességek?</i></b><br /><br />Na, ez is egy érdekes kérdés. Persze, mondják, hogy a balosok különösen kreatívak és művésznek sem utolsók, de mi nem a tehetségben, hanem a kiváló tananyagokban, a ráfordított sok gyakorlási időben és a kiváló oktatókban hiszünk. Egy úgymond tehetséges gyerek tehetséggondozás és rengeteg gyakorlás nélkül nem lesz kiemelkedő abban, ami felé fogékonyságot mutat (vagy ami felé a szülei terelik). Viszont, ha megkapja azt a fajta gondoskodást, ami előreviszi a képességeit, akkor tud komoly eredményeket letenni az asztalra - ez azonban minden gyerekre ugyanúgy igaz.<br /><br />A komoly eredmények persze ezer más faktoron is múlnak, hiszen legtöbbször egymáshoz mérik és versenyeztetik a különleges képességekkel rendelkezőket. Ott pedig már akár kevésnek is bizonyulhat a legjobbja, amit belead. Ez a fajta miliő nem tetszik nekünk: az úgymond tehetséges embereket körülvevő, ajnározó, sztároló közeg és csak a tehetség kiaknázását szem előtt tartó kemény, alázós, rabszolgahajcsár edző-mentor. Egyik sem tesz jót az önértékelésnek és a munkamorálnak. Ezért eszünk ágában sincs kidelegálni a gyerekeinket mások keze alá. Eddig mindig megtaláltuk azokat a családi erősségeket, amivel ezt meg tudtuk így tartani.<br /><br />Zeki egyébként nagyon pengén rajzol. De nem "pengeséggel" született, hanem nagyon sok rajzolással jutott el idáig. Sok időt tudott ráfordítani, mivel itthon volt velünk. Az erős alapokat mi tettük le együtt egy nagyszerű online rajztanfolyammal, amit először én tanultam végig, majd a családot is végigvezettem rajta. Zeki évekkel később rákattant a témára és folytatta saját érdeklődés alapján, "önszorgalomból". Erre mondhatnám, hogy lám, balkezes és tehetséges. De ezzel a kijelentéssel teljesen elvitatnám a jó rajztanfolyam "erejét" és a fiam rengeteg beletett energiáját - egyiket sem szeretném megtenni.</div><div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizMo6UsNLzOfgPqqtkdUOjFeWVP2sI1n0NT301R_aGD6Xg_lsXPjDKmKhsUauO4rlyf2_tA8VYzrq0ZMJZBgfSxaRUyaIITfJeOCucYetsWzTZPB-5gCWcEdy4rKhJjcmg-PJ41doltBo/s2048/20201125_183647.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1382" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEizMo6UsNLzOfgPqqtkdUOjFeWVP2sI1n0NT301R_aGD6Xg_lsXPjDKmKhsUauO4rlyf2_tA8VYzrq0ZMJZBgfSxaRUyaIITfJeOCucYetsWzTZPB-5gCWcEdy4rKhJjcmg-PJ41doltBo/s320/20201125_183647.jpg" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkJAH3-_BhG9HYO6YJIQxbUW2u_q5O_PKTOfvLYRUUxfA8Q8znjtBDXJzAAE8srN3DJega4htiujhK_hYtJn-CcYyeO5l3SeP_Nqv21dF9OYfavGg2CBsb6oE4wgsCLAF-JQ00bkdA6nc/s2048/20201118_135902.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="1152" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjkJAH3-_BhG9HYO6YJIQxbUW2u_q5O_PKTOfvLYRUUxfA8Q8znjtBDXJzAAE8srN3DJega4htiujhK_hYtJn-CcYyeO5l3SeP_Nqv21dF9OYfavGg2CBsb6oE4wgsCLAF-JQ00bkdA6nc/s320/20201118_135902.jpg" /></a></div><br /><div style="text-align: center;"><br /></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-45279060726709444112020-11-09T19:00:00.003+01:002020-11-09T20:01:52.950+01:00Mi van velünk, azaz élet a magántanulóság után<div style="text-align: center;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJqINSt8AJe_84CFoCwbWp8mm1r-mypfgnhhWKimTPk6hFo0ZJbV02W6Rx3aKQdEZ3Zs4a9PQcn66ANYL6FG558M2GHw_xpy46nHKAxBh5RNhWAa3WEnfC0Wb6ajHVBbbmEZr220uKGf0/s2048/jose-aragones-81QkOoPGahY-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJqINSt8AJe_84CFoCwbWp8mm1r-mypfgnhhWKimTPk6hFo0ZJbV02W6Rx3aKQdEZ3Zs4a9PQcn66ANYL6FG558M2GHw_xpy46nHKAxBh5RNhWAa3WEnfC0Wb6ajHVBbbmEZr220uKGf0/w320-h213/jose-aragones-81QkOoPGahY-unsplash.jpg" width="320" /></a><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div></div></div> 12 éve otthonoktatunk. A gyerekek, amióta iskolás korúak, mindig magántanulók voltak. Elmondhatjuk, hogy a magántanulóság régóta az életünk része és benne voltunk az utolsó pillanatig. Az idei nyár számomra ennek a státusznak a búcsúztatásáról szólt. Magamban, lélekben megtörten elköszöntem attól a miliőtől, amiben nekünk a magántanulóság telt: az ismerős családoktól, akik nem folytatták velünk otthonoktatós útjukat és az egykori helyzettől, amelyben még volt mit mondani azoknak, akik bele szerettek volna vágni az otthontanulásba.<br /><br />Elköszöntem a miliőtől, amelyben lehetett egymást bátorítani, ha úgy tetszik, kampányolni az otthontanulás mellett azzal, hogy elmondjuk, megmutatjuk, hogy mi benne a jó. Bár mi, reményeink szerint, a továbbiakban is otthonoktatók maradunk, számomra a fenti miliő megszűnt augusztus 31-el - de nyilván már sokkal előbb is, a szembesülés azonban nekem augusztus elején történt. A szembesülés azzal, hogy most már soha többé nem lesz olyan az otthontanulás, mint amilyen előtte volt.<br /><br />Mert nincs már az a közösségi érzés, amikor tudom: valami nagyobbnak vagyok a része, valaminek, amit Isten eltervezett és amire a magyar emberek kicsi, de lelkes része (családok, édesanyák) rábólintottak. Nincs már közösség, csak szórvány van, és a szórványban fogalmunk sincs egymásról: nem tudjuk, hogy ki maradt és ki ment. Nem tudjuk, hogy aki maradt, meddig tud maradni.<br /><br />Akiknek a radikális változások miatt búcsúznia kellett az otthontanulástól, azokért nekem belül sajog a szívem, mert nem kellett volna, hogy így legyen. Nem kellene, hogy embereknek muszájból fel kelljen adni azt, amiben hisznek, amiben a jövőjüket elképzelték és amit örömmel tettek...<div><br />A szomorúság mellé nyarunkba izgalom is vegyült. Mi már két éve tudjuk, hogy idén ősszel újra neki fogunk indulni a nagyvilágnak és 2017/18 után másodszor is elmegyünk egy tanévet kalandozni Európába. Alig bírtuk kivárni, míg újra mehettünk, de kellett ennyi, mert ez volt a tervben. Másodszülöttünk nyolcadikból való elballagása és legkisebb lánykánk muszáj-ovikezdése az utazásunkkal egybeesnek, ami nyilván nem véletlen.<br /><br />Hasonlóan <a href="https://matrozkepzo.blogspot.com/2017/09/hat-nekiindultunk.html" target="_blank">két évvel ezelőtthöz</a>, megint a Mediterrán államok a célországaink. Bejöttek nekünk ezek a helyek, nagyonis, mind kicsit más okból. Mi szeptember közepén vizsgáztunk volna egy olyan OKJ-s képzés lezárásaként, amit ketten F.-el, majdnem egy teljes évig nagy örömmel csináltunk. A vizsga után néhány nappal terveztük volna az indulást, a koronavírus azonban közbeszólt. Eu-szerte kezdtek felmenni a fertőzésszámok és attól tartva, hogy visszafordítanak a határon és nem engednek továbbmenni a következő országba, egy hónappal előbb, augusztus végén sebtiben elindultunk.<br /><br />Nem bántuk meg, jó volt így. Főleg, hogy a csodás spanyol tengerpartot a puha homokkal és a hatalmas morajló hullámokkal így pár héttel tovább élvezhettük... Sok kalandban volt részünk. Jelenleg Portugália déli részén egy földúton megközelíthető dombvidéki házban vagyunk és nagyon jó itt. Alig vannak emberek, így senkit sem zavarunk és minket sem feszélyeznek: felszabadultan és zavartalanul élhetjük nagycsaládos életünket. Persze az én szívemben már veszettül tombol a honvágy, de ezzel egyedül vagyok a családban, ami persze nem is baj.<br /><br />A tanulásról annyit, hogy a gyerekek nyár elején, Isten kegyelméből a 10., 8., 7., 4. és 1. osztályokat zárták le - akkor még magántanulóként, a járványhelyzet miatt online és skype-on vizsgázva. Egyéni tanulói munkarendet nem kértünk erre a tanévre, de 2021-ben 4 gyerekünknek lesz szüksége rá. Csak az általános iskolásoknak szeretnénk majd végigvinni az új procedúrát, mert a gimiseink olyan suliban tanulnak, mely eleve a magántanulósághoz hasonló feltételeket biztosít, így nekik nem fogunk beadni kérelmet. Az igényléssel kapcsolatban vannak terveink, de még messze a jövő június.<br /><br /><i>És most nektek dobom a labdát, mert őszintén érdekel: veletek mi a helyzet? Ha korábban otthon voltál a gyerekeiddel: tudtátok folytatni az otthontanulást? Ha suliznak a gyerekeid: hogy érzitek magatokat, sikerül belerázódni az új víruskáoszos tanévbe? Köszönöm, ha válaszolsz!</i><div dir="auto"></div></div><div><i><br /></i></div><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJqINSt8AJe_84CFoCwbWp8mm1r-mypfgnhhWKimTPk6hFo0ZJbV02W6Rx3aKQdEZ3Zs4a9PQcn66ANYL6FG558M2GHw_xpy46nHKAxBh5RNhWAa3WEnfC0Wb6ajHVBbbmEZr220uKGf0/s2048/jose-aragones-81QkOoPGahY-unsplash.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="133" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJqINSt8AJe_84CFoCwbWp8mm1r-mypfgnhhWKimTPk6hFo0ZJbV02W6Rx3aKQdEZ3Zs4a9PQcn66ANYL6FG558M2GHw_xpy46nHKAxBh5RNhWAa3WEnfC0Wb6ajHVBbbmEZr220uKGf0/w200-h133/jose-aragones-81QkOoPGahY-unsplash.jpg" width="200" /></a></div><div><i><br /></i></div><div><i><br /></i></div>Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com0