I. Szereplők
Pozitív szereplők: Piroska, anyuka, vadász
Negatív szereplők: farkas
Semleges szereplő: nagymama
II. Alapkonfliktus
Anyuka kérése a nagymama meglátogatásáról és az egyedül megteendő út.
Morális kérdés: engedelmesség és önvédelem.
III. Szereplők jellemvonásai
Piroska: jóhiszemű, talpraesett, engedetlen, szeretetreméltó
anyuka: óvatos, kedves, gondos, szeretetteljes
vadász: bátor, okos, segítőkész
farkas: ravasz, céltudatos, okos
nagymama: nem értékelhető
IV. Mit tanít?
Hasznos:
- Aki engedetlen, az végül bajba kerül.
- Ha a saját hibádból kerültél veszedelme, akkor is várhatod mások segítségét.
- Nem mindenki kedves és jó azok közül, aki annak vallja magát.
Káros:
- Téves vadász-kép.
- Rosszért cserébe rosszal fizess vissza. (Bosszúállás.)
- Naturalizmus, ami téves tárgyi tudást eredményez az emberi és az állati testről.
- Téves elképzelés a fájdalomról, állatok felvágása.
- Nem kell megbocsátani- aki hibát követett el, az bűnhődjön.
- A farkas egy gonosz állat.
V. Észrevétel
Az anya karaktere összetett. Elméletileg neki kellene lennie az abszolút pozitív meseszereplőnek: a segítőnek, és a menedéknek baj esetén. Mégsem ezt látjuk, illetve nem teljes mértékben igaz ez. A mese elején ruhát készít Piroskának, ami a gondoskodást fejezi ki. Mindent előkészít Piroska útjához: a kosarát összeállítja, megmondja, merre menjen és mire figyeljen oda. Ezek a cselekedetek ismét a gondoskodó jellemvonását erősítik meg. Azonban a cselekmény kibontakozásánál azt látjuk, hogy amikor kialakul a konfliktus és felgyorsulnak az események, tehát amikor igazán szükség lenne rá, akkor nincsen sehol. Se a nagymama, se Piroska felfalását nem tudja megakadályozni, a helyzet megoldásánál sem látjuk őt aktívan cselekedni, a folytatásban pedig egyáltalán nem is jelenik már meg. Tehát ha ő a menedék, és a gondviselés szimbóluma a mesében, akkor ez a mese két dolgot kommunikál. Egyrészt, hogy van menedék, de távol van, és baj idején lehetetlen rátalálni. Másrészt, mivel a menedék nem elérhető a szükség idején, ezért csak magunkra számíthatunk a problémáinkat illetően. Ez utóbbi pont azért megdől a mese végére, ugyanis a vadász ugyanolyan külső segítség, mint anya alakja.
A vadász a másik összetett alak a mesében. Érdekes, hogy anyához képest ő nem nő, hanem férfi, ami sugallhatja azt is, hogy bizonyos feladatokat csak férfiak bevonásával lehet elvégezni- ez persze nem negatív fajta sugallat. Érdekes maga a helyzet megoldása is, ami kipattan a fejéből. Ebben nyoma sincs agyafúrt okosságnak, vagy trükkös cselszövésnek: a vadász a puszta erejét és az állat alvás közbeni sebezhetőségét használja ki a felülkerekedéshez. Ez a megoldás nem követendő példa, és valahogy mellőz minden nagyvonalúságot, ami egy pozitív mesehőst egy negatívtól megkülönböztet. Nincs benne irgalom, és az újrakezdés, a változás lehetőségét is eleve kizárja. Egyszerűen elpusztítja a farkast, mégpedig eléggé kegyetlen módon. Felmerül kérdésként az is, hogy mint vadász, akinek az állatok védelme a feladata, ebben az esetben hogyan hozakodhat maga elő egy olyan megoldással, amiben állatkínzás esete is felmerül.
Megjelenésekor tehát a vadász anya pozitív gondoskodó karakterének továbbvivője, de a mese végére sajnos egy kegyetlen karakterré válik. Nincs feloldás: se megbocsátás, sem pórul járás formájában- farkasnak vége és a mesének is vége...
Túlságosan mély ez az értelmezés? Talán. De nem is kell mindent elfogadni, hanem elég, ha gondolatokat ébreszt benned, és azok fényében tudatosabban vizsgálod a mesék hatását a gyerekeidre.
Az utolsó bekezdésben biztos rám gondoltál :)
VálaszTörlésHát ez olyan szövegértelmezés, mintha egy felnőtteknek való filmet boncolgatnánk. Tehát ebben a kategóriában nagyon igényes boncolgatás. Az mind igaz, amit leírtál, csak szerintem - még mindig ez a véleményem - a gyerekeknek ebből fele sem így "jön le".
meg aztán az is egy kérdés, hogy baj-e, ha a mesében nem minden követendő. Hiszen az életben is a legtöbb dolog amit látni fog és amivel körül lesz véve olyan lesz, ami nem követésre méltó.
Mert ha igennel válaszolunk, akkor alig marad mese, ami jó hatással van rájuk...
Nem biztos,hogy ezt megismertetem a gyermekemmel,de a Jancsi és Juliskát biztos nem,mert az gyerekkoromban rossz érzéseket keltett bennem...
VálaszTörlésÉrdekes, hogy ezt írod, az a mese bennem is rossz érzéseket keltett...
VálaszTörlésOlyan nyomasztó volt az egész...
Lehet, hogy azt is leelemzem, mert ezen még nem gondolkoztam, csak most, hogy írtad. :)
git, pont most írtam a Fiúk-os blogon a meseszűrésről. Ha gondolod, csekkold le, aztán írd meg a véleményedet, érdekel.:)
VálaszTörlésÉs az igaz, hogy a mesékben történhetnek nem követendő dolgok, de a kérdés, hogy hány ilyen van benne, és mely szereplők teszik (úgy értem, hogy a jó főhős-e, aki kifogásolható dolgokat tesz).
Egyetértek, hogy igen kevés mese alkalmas, de ez nem szabad, hogy eltántorítson minket a szelektálástól!
És tényleg, a világ tele van olyan dolgokkal, amik kifogásolhatóak, de az a kérdés, hogy a gyerek számára kommunikálva van-e ez a kifogásolhatóság. Mert ha nem, akkor nehezen fog tudni különbséget tenni jó és rossz között.
A mese annyiban más, hogy azt sokszor megnézi a gyerek, tehát ráragad a jó is, a rossz is, amit ott lát... és azért szeretnénk neki jót tanítani.
Kell, hogy tudjon a helytelen dolgokról is. De kell, hogy tudjon arról, hogy a rossz, az rossz. Egy mesehős, aki szimpátiát vált ki a gyerekünkben, nem a legalkalmasabb figura a bűnökhöz való viszonyulás, vagy egyáltalán a bűn felismerése elsajátítására. Pedig elsajátít bizonyos viszonyulásokat magától is, de nem biztos, hogy úgy, ahogy mi szeretnénk...:(
Nem rád gondoltam, az utolsó mondat kapcsán, csak úgy éreztem, hogy kissé nehezen emészthető lett a téma, ezért írtam. :)
Igazán nem akarok belekotyogni, de szerintem mi nem tudhatjuk, hogy "jön le" a gyerekeknek egy-egy mese, vagy bármilyen benyomás, ha nem BESZÉLGETÜNK róla. Ez nem direkt beszélgetés, hanem meséltetés, élethelyzetek megvitatása,stb., aminek megoldására - hamar rájövünk - a meséből merít. Egy-egy ilyen beszélgetés során nagyon szépen le tud jönni, hogy a gyermekben hogy csapódott le, amit látott, hallott. Sőt, játékszituációkban is. És ha nyitott szemmel nézzük a játékát és nyitott szívvel beszélgetünk vele, lehet hogy magunk is meglepődünk, hogy ártatlannak hitt mesék mennyire mást közvetítenek egy gyereknek, mint egy felnőttnek. A mi gyermekeink nagyon sokféle mesét néznek, hallgatnak. Sajnos nem mindig olyat, ami átmegy a szűrőn. De igazán ledöbbenek olyankor, amikor a játékban viszontlátok bizonyos mesei elemeket, amiket hallgatás, nézés közben én speciel észre se vettem. (Most épp a pipázás, és a pipával a szájban való beszélés dúl - és még csak nem is főszereplőtől.) Valóban hihetetlen mértékben képesek azonosulni egy-egy főhőssel. Tehát nagyon is fontos, hogy milyen főhősöket állítunk eléjük.
VálaszTörlésNekem is kicsit nehéz olvasmány lett Piroska. :) Álmomban nem jutott volna eszembe, hogy kielemezve ilyen összefüggéseket is meg lehet látni. De belegondolva, sok igazság van Eszti elemzésében.
Továbbra is azt látom, hogy nem mindegy milyen verziót olvasunk vagy mutatunk egy-egy meséből. Élni kell a számos verzió adta lehetőséggel. Én olvastam már olyan Piroskát, amire egyáltalán nem áll meg a fenti elemzés. :)
És szerintem, ha nem is ilyen alaposan, de tényleg ki kell értékelni egy-egy mesét mielőtt a gyermekeink elé tesszük, bármilyen formában, méghozzá elfogulatlanul, sztereotípiák nélkül és az Ige tükrében. Nehéz, de megéri.
Még egy gondolat arra, hogy ha az életben sok minden nem követendő, akkor a mesében sem muszáj annak lenni. Szerintem a mese az egy más világ. A gyerek azért szereti a mesét, amiért a felnőtt a regényeket: kiléphet/menekülhet a valóságból és legalább egy rövid időre - amíg tart a mese - jól érezheti magát, más lehet, negatív feszültségek helyett, pozitív feszültségeket élhet meg. Ha a mese vagy történet nem tudja ezt biztosítani számára, akkor az nem jó mese vagy történet.
(Nekem megkönnyebbülés, hogy nálunk már a mesék helyett a történetek kerültek inkább előtérbe a nagyoknál. Érdemes minél korábban ezeket is bevezetni és a hangsúlyt átbillenteni.)
Érdekes amit irtatok, azért elgondolkodom ám rajta. Főleg azon, hogy mivel azonosul a gyerek. Áronnál azt vettem észre, hogy legtöbbször a rossz mesehőssel:farkas, oroszlán... illetve az Egyszer volt az életből a bacilusokat utánozza leggyakrabban. Furcsa. Mondjuk az ördögös meséket rögtön kiiktattam meg a félelmeteseket, de komolyabb szűrésbe nem mentem bele. Azt hiszem most már jobban fogok szelektálni.
VálaszTörlésOlvastam a másik bejegyzést a szűrésről, tényleg okos dolog ezek szerint szelektálni, és kiváncsi leszek a maradék listájára. Az a furi, hogy a legtöbb népmese igy kiesik...
Érdekes gondolat Kamilla - és azt hiszem ez lesz az egyik kapaszkodóm a választásnál - hogy pozitív feszültséget éljen meg a mese alatt. Hát voltak olyan mesék már ,amik inkább szorongást váltottak ki!
Na jó, várom azt a listát a másik blogodon!
Git, pl. Mátyás meséinek jó része, és néhány Magyar népmese átmegy a szűrőn. Nem sok, de az nem baj. Amúgy sem örülnék neki, ha több népmesét tudna, mint bibliai történetet. :)
VálaszTörlésÉrdekes az észrevétel a vadász mint állatkínzóval kapcsolatban.
VálaszTörlésÉn nem sajnálom a farkast.
A vadász a dolgát végezte: az életveszélyes állatot likvidálta. Ahogy azt kell. És ezzel megmentett két emberi életet.
Ebből egyébként komoly etikai vitát lehet indítani (most nem akarok): a kérdés az, hogy egy élet feláldozása kell két élet megmentéséhez, akkor feláldoznánk-e azt az egy életet... stb...
de szerintem a gyereknek nem ez jut eszébe
amikor én gyerek voltam, nagyon örültem neki, hogy jön a vadász, és megmenti Piroskát, akivel én azonosultam
és még sokáig lehetne erről beszélni, mert nagyon érdekes
Bruno Bettelheim-nek van egy meseelemzős könyve (kicsit pszichoanalitikus, kicsit gyomorforgató, nem sokáig bírtam olvasni)
De amit mond, az érdekes: a gyereknek nem úgy jön le a mese, mint a felnőttnek.
Azt tanulja meg belőle, hogy van jó és van rossz, és a végén a jó győzedelmeskedik. Van lehetőség legyőzni a gonoszt. És ez katarzis-érzést okoz, megkönnyebbülés a gyereknek.
Ezen az egész mese-kérdésen én is éveket filóztam.
Nem is olvastam mesét a gyerekeknek, úgy gondoltam, hogy egy szájból ne jöjjön igaz is meg nem igaz is...
Most kezdtük a meseolvasást, itt Angliában, magyar nyelv ápolásának okán.
Érdekes, amit írsz. Na, most újra végig kell gondolnom a gondolataimat...:) Ez nem is baj. Még jelentkezem.
VálaszTörlésA Bettelheim-könyvről hallottam, de nem olvastam. A pszicho-analitikus megközelítéssel talán az is a gond, hogy az embert önmagában értelmezi, ha nem árt, akkor már jó alapon. Az Ige mutatja egyedül a pontos irányt, az a kiindulási pont. Én sem szeretném, hogy ugyanabból a szájból igaz és hamis jöjjön ki.
Szerintem egy pszichológusnak nincsenek támpontjai, nem tudja leszűrni, hogy egy mese valójában mit okoz a gyerekben. Mert az, hogy szívesen emlékszünk rá vissza felnőttként is, még nem garantálja, hogy a hitrendszerünket, a jellemünket és a másokhoz vagy bizonyos helyzetekhez való viszonyunkat nem befolyásolja. Ezt nagyon összetett dolog szerintem.
Vannak jó mesék, de nagyon erősen szűrni kell. Vagy ha más nincs, mesét írni.:)
Nem azért írtam a Bettelheimet, mintha szeretném, szerintem kiakasztó, és a kritikák is megoszlanak róla, csak azért, mert más is elgondolkozott a mesék mögöttes értelmén.
VálaszTörlésEgyetértek veled egyébként.
És képzeld el, mi szoktunk mesét írni !!! :-D
A gyerek diktálja, én írok (elég gyorsan tudok írni), így a technika nem akadálya a gondolatoknak.
Nem azt mondom, hogy sűrűn, de szoktunk.
Vagy ha nem írjuk le, akkor csak mondjuk.
Fantáznia.
Nagyon fontos!!!
Van egy zseniális játék, rettentően élvezik a gyerekek. Drámajáték órán tanultuk a főiskolán. (A legjobb tantárgy volt, nem pszichodráma, nehogy valaki is felszisszenjen). Az egész arról szólt, hogy hogy lehet a gyerekekkel eszméletlen jót játszani.
Tehát a kedvencem a körmese.
Első ember elkezd egy történetet. De a mondatot nem fejezi be, hanem félbehagyja, pl. egy kötőszónál: és... de .... egy lány, akit úgy hívtak, hogy...
- a következő játékos folytatja, szintén csak fél mondattal.
- fontos, hogy ami elhangzott, az úgy van, azon nem változtatunk (figyelem fejlesztése) - tehát ha az egyik azt mondta, hogy a fiú elment az erdőbe, akkor a következő nem mondhatja, hogy a lány szedett gombát stb.
- ha eldurvul a történet, akkor leállítjuk, csúnya szavakat nem használunk, ezeket a szabályokat az elején megbeszéljük.
- ha valakinek nem tetszik a történet, akkor ügyesen kell változtatnia rajta, beleszőve a mesébe, pl. "bár eddig mindenki ezt gondolta, hogy ez így volt, de most kiderült, hogy valójában..." (nyelvi kifejezőkészséget fejlesztjük)
- ha a játékvezető úgy érzi, hogy lankad a figyelem, vagy már elég sok minden történt, megkéri a gyerekeket, hogy most már akkor ott annál a játékosnál kanyarítsunk egy végét a történetnek.
A játék zseniális, próbáljátok ki!
vannak különböző változatai, nagyon szeretem, a gyerekek élvezik.
A bónusz egészben az, hogy én azt tanultam meg belőle, hogy ez olyan, mint az élet. Ami megtörtént, az megtörtént, azon már nem tudunk változtatni, de amit én most hozzáteszek, az lehet, hogy mindent megváltoztat.
Másik, hogy a szülőknek úgy kell együttműködniük mint a körmese. Amit anyuka mondott, azt apuka nem lecseszi, hanem ha mégse ért egyet, akkor úgy változtat rajta, hogy anyuka tekintélye ne csorbuljon. És vica verza.
(Anett)
Köszi, Anett. Ez a körmese jól hangzik. Régebben talán egy szilveszteri ifi-alkalmon elő is került, mint játék, dereng erről valami... mindenesetre nem emlékeztem ennyire pontosan, hogy hogyan játszottuk, szóval köszönöm a játék-ötletet.
VálaszTörlésszívesen máskor is.
VálaszTörlésSzia Eszti, ne haragudj, de azt kell mondjam, szerintem alapjaiban érted félre a történetet, és ezért lesz ennyire nyakatekert az egész elemzésed. A Piroska és a farkas egy tündérmese, amelynek műfaji sajátossága, hogy egy irracionális történet. Ha te ezt racionális szempontok alapján próbálod kielemezni (ahogy fent is tetted), akkor teljesen rosszul közelítesz felé, és szükségszerűen félre fog siklani az okfejtés.
VálaszTörlésAz irracionális azt jelenti, hogy nem valódi, hanem szimbolikus a történet. Azaz nem valós térben és időben történik, hanem az ember lelkében, és nem is valódi, élő emberek+állatok szerepelnek benne, hanem szimbolikus karakterek. A gyerekek imádják a szimbolikus történeteket, mert ők még értik és "beszélik" ezt a nyelvezetet (hallottál már arról a fejlődéslélektani szakkifejezésről, hogy mágikus gondolkodás?), és nekik teljesen mást jelent egy ilyen mese, mint nekünk, hiperracionális-agyonanalizáló felnőtteknek, akik már elfelejtettük a szimbólumok nyelvét. Ha egy régi klasszikus történetet mi nem tartunk megfelelőnek, akkor sokszor nem a történetben van a hiba, hanem a mi értelmezési keretünk nem megfelelő.
Az olyan korú gyerekek, akik már fogékonyak a tündérmesékre, a legtöbbször már pontosan tudják, mi a valóság és mi a képzelet (pl. tudják, hogy a valódi farkasok nem beszélnek és nem bújnak emberi ruhákba), csak mi, felnőttek gondoljuk őket butábbaknak, mint amilyenek. Az ő lelkükben egy tündérmese egész másképp működik, mint a mi fejünkben.
Éppen ezért a varázslás is egész mást jelent a kisgyerekek számára, mint nekünk. A hiperracionális felnőttnek legtöbbször az okkultizmus jut eszébe a varázslásról, ami tényleg egy valós veszély. A gyermek számára azonban a varázslat a mesében a vágyott ideális világ működésmódja, a "de jó lenne, ha így lenne" kívánsága. Milyen szép is lenne, ha a legszebb álmainkat valóra tudnánk váltani egy varázspálca segítségével! Ez a kívánság egy egészséges gyermek képzeletében még remekül működik, és kell is, hogy működjön, hiszen ő így ismerkedik a világgal és így dolgozza fel a valóságot, főleg a fájdalmas eseményeket.
Én egyébként szinte minden tündérmesében felfedezem az evangélium üzenetét szimbolikus módon. Nézd meg itt is az alaptörténetet: egy kisember otthon él tökéletes boldogságban az édesanyjával. Az anya megbízza egy bizonyos feladattal és pontos utasításokkal látja el, de a kisember nem követi az utasításokat, hanem időközben "elcsábul", elcsatangol és szóba elegyedik a gonosszal is, mert nem ismeri fel az ártó szándékát. Emiatt bajba kerül nemcsak ő, hanem egy szeretett családtagja is. A gonosz csellel elpusztítja mindkét embert, de végül eljön a hős megmentő, aki legyőzi a gonoszt és megszabadítja az embereket.
Most mondd, hogy ez nem az evangéliumról szól ;)
Szia Anikó, örülök, hogy írtál. Értem a gondolatmenetedet, de szerintem nem így működnek a dolgok. Nincsen olyan életkor, amelyben helyes lenne a varázslás. A gyerek természetesen megérti a különbséget valóság és mesevilág között, de ettől még nem helyes valami olyat elétenni, ami Isten szemében utálatos. Nem állítom, hogy nem fontos a mese, de nem mindegy, hogy milyen az a mese.
TörlésBibliai analógiákat pedig sokféle nem keresztény történetben fel lehet fedezni, de ettől még nem lesz megfelelő a történet. Nem hitelesíti a mesét maga az analógia. Mindaz, ami benne van, ahogy és amilyen mértékben megjelennek benne a dolgok - ez alapján lehet megvizsgálni és eldönteni, hogy alkalmas-e arra, hogy a gyerekeink elé kerüljön vagy nem.
A Piroskás meg a többi meseelemzős posztot azért már nagyon régen írtam. Talán, ma már nem így fogalmaznám meg. Ugyanakkor továbbra sem tartom megfelelő mesének a Piroskát, de lehet, hogy ma már nem ilyen módon 'hiperelemezném', mint 2009-ben tettem.:)
TörlésSzia Eszti, köszönöm a gyors választ. Igen, látom, h régi már a poszt, de én csak most találtam rá :)
VálaszTörlésA varázslásról: értem, amit írtál, de továbbra is kitartok amellett, h egy tündérmesében a varázslatos elemek egyáltalán nem azt jelentik, amit a valós fizikai világban mi "varázslás" címszó alatt értünk, és amit a Biblia is ért alatta. Az anyagi világban a varázslás valóban sokszor egyenlő az okkultizmussal, amelynek során az ember sötét szellemi hatalmakkal lép kapcsolatba egy bizonyos cél érdekében. A Biblia ezt valóban tiltja. De a tündérmesékben erről szó sincs. Itt a varázslás csupán a mesevilág, vagyis a lélek, az érzelmek, a képzelet világának a működésmódja, a vágybeteljesítés eszköze. Egy gyerek számára rengeteg minden, amire vágyik, nem lehetséges a fizikai világban, de milyen jó, hogy a képzelet számára nincsenek ilyen korlátok! Itt minden lehetséges, itt a szegény bántalmazott kislányból hercegnő válhat, itt a nincstelen kisfiú táltos paripán vágtathat és sárkányokat győzhet le, a félénk kisgyerek hőssé válhat, a magányos gyerek tündérekkel beszélgethet, az elveszett és bajba került kicsit is végül megmentik stb. Ez a funkciója a varázslatnak a mesében, de ez nagyon hasznos és fontos elem a gyermek érzelmi fejlődésében és a valós élmények feldolgozásában. A kisgyerekek még nem képesek racionálisan végiggondolni és megfogalmazni az érzéseiket, szükségük van a "vágybeteljesítő mesékre", hogy képek és csodás történetek segítségével érzelmileg képesek legyenek feldolgozni az élményeiket, és megmutatni, h mi zajlik éppen bennük.
Éppen ezért én nem látok veszélyt a tündérmesék varázslatos elemeiben, sőt nagyon is hasznos és fontos dolognak tartom őket az érzelmi fejlődés szempontjából. Ha pedig a gyerekeknek mégsem lenne tiszta, h mit is jelent ez a varázslás dolog az anyagi világban, és h mit mond erről a Biblia, akkor azt is el lehet nekik magyarázni. De a többi bejegyzésedet nézve én nem aggódom amiatt, h nálatok egy-egy téma ne lenne megfelelően megbeszélve. Ha pedig a családotok Jézus oltalma alatt van - és feltételezem, h így van -, akkor ott úgysem tud tanyát verni a gonosz. Szerintem.
Ancsiko, szerintem nem így van. Ha Isten nem akarja, hogy ilyesmikkel foglalkozzunk, akkor nem kellene tennünk! Jó oka van, hogy nem akarja. Ő tudja, mi a jó az embernek, és a varázslás semmilyen formában nem sorolható ide.
VálaszTörlésA varázslás a mesékben is az okkultizmushoz kötődik. Ugyanúgy hívják és ugyanaz a funkciója - nincs különbség. A varázslás a mesékben is azt jelenti, ami a való világban: természetfeletti erő segítségével beavatkozni a természeti világ folyásába. Isten nélkül.
Értem a tündérmesék mögötti mesepszichológiát, de a varázslás akkor is az, ami: Isten előtt utálatos cselekedet. Nem szükséges mindezzel találkozni a gyereknek ahhoz hogy egészségesen fejlődjön! Sőt, éppen az a káros neki, ha a varázslást ártalmatlan, sőt, segítő lehetőségnek tartja. Nem csoda, hogy Mo. annyi sok pogánysággal teljes. Gyerekkorunktól ebbe nőttünk bele. A meséinkben is hemzseg mindez.
Nem a gyermeki képzelet ellen vagyok, az ugyanis varázslás nélkül is tud szárnyalni! Ha azt mondom, kinőtt egy bodzafa a teáskannából vagy a szőnyeg felemelkedett, az varázslás nélkül is megérinti a gyermek képzeletét. A tündérmesék szerepéről tehát nem értünk egyet. Viszont köszönöm, amit a családunkrőól írtál - jól esett.:)