Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hét gyerkőccel meg két kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
_____________________________________________________


A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mesék nagyító alatt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mesék nagyító alatt. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 30., hétfő

Narnia krónikái


Én a Narnia sorozat egyik könyvét olvastam (Az oroszlán, a boszorkány és a különös ruhásszekrény címűt), meg a filmeket láttuk a férjemmel. A gyerekekkel jó pár hónappal ezelőtt az első részt néztük meg filmen, de a többit nem fogom engedni.

Nem egy jó történet, mert összemossa a dolgokat. Kentaurok, faunok, unikornis és egyéb mítikus lények harcolnak Aslan oldalán. Ezeknek a lényeknek a másik oldalon lenne a helyük, hiszen a mitológikus alakok mögött egy mitológia áll, amely rendszerint nem egyeztethető össze a kereszténységgel. Nem lehetnének egy oldalon, és a valóságban nincsenek is. Ezen a ponton félrevezető a történet.

Az általam olvasott könyvben és a filmben is túlzottan fel volt nagyítva a gonosz, és emiatt 'sejtelmes sötétség' ül az emberre, amíg olvassa. Inkább komor hangulatú, mint szimplán izgalmas, de számomra a sötét és nyomasztó szavak fejezik ki a legjobban a hangulatát. És nincsen lelki feszültségoldás a végén: a valódi katarzis valahogy elmarad. A könyvet gyerekként olvastam - akkor még nem voltam hívő, és alapvetően tetszett a történet, sőt, erőteljesen magával is ragadott (kerestem a folytatást, de akkor nem lehetett kapni). A filmeket viszont felnőttként, már hívő koromban láttam. Számomra érdekes felismerés volt, hogy mindkét esetben ugyanúgy tapasztaltam ezt a sötétséget.

Azt hiszem, ennek az a háttere, hogy C. S. Lewis úgy ábrázolja a negatív oldalt, mint kézzel foghatót, fizikailag is jelen levőt. A pozitív oldalt, Isten oldalát viszont távolinak mutatja be. Emiatt olvasás (vagy nézés) közben gyakran támad olyan érzése az embernek, hogy a két oldal még csak nem is egyenrangú, mert a jeges oldal az erőteljesebb. Ez is egy torz kép a valóságról, a szellemi világról. Sátán és Isten egyáltalán nem egyenrangú partnerek - de éppen sátán az, aki Istennek a közelébe sem érhet, hiszen teremtett lény, aki ráadásul háborút vesztett az Úr ellen. Ezen háborúban meg lett gyengítve és az ítélete is el van már készítve. Narniából ez nem ábrázolódik ki.

A varázslás még egy nagy negatívum ebben a történetben. Még akkor is, ha csupán az ellenoldal él ezzel a praktikával. Nem hiszem, hogy gyerekeknek ilyesmiket meg kellene jeleníteni (felnőtteknek sem feltétlenül, de ők azért már talán jobban képesek megítélni a dolgokat).

Ezek a dolgok látszólag nűanszok, de azt látom, hogy pontosan ilyen nűanszokon csúszik el a világképünk. Istennek nem nűansz az Igeitől eltérő gondolatok megjelenítése. Márpedig, ha nekünk nem okoz fennakadást az a pár apró csúsztatás, akkor nem úgy látjuk ezeket a dolgokat, ahogyan Isten szemléli (ahogyan szeretné, hogy mi is szemléljünk).

Doda nagy könyvfaló: sok mindent elolvasott, olyan dolgokat is, amiket ma már nem adnék a kezébe. Mert látom, hogy azok a kis nűanszok mennyire befolyásolják a gondolkozását. Azt hiszi, képes megítélni, hogy milyen mértékben befolyásolták az elolvasottak. Valójában olykor a szimpátiája irányítja, amelyet a könyvekben olvasott szereplők és az egész történet kivált benne. Pedig attól nem lesz igaz, hogy tetszik, mint ahogy attól sem lesz hamis, hogy nem tetszik. Ezért egyre jobban kezdem felfogni, hogy mekkora felelősség terhel személyesen engem azért, amit a kezébe adok, vagy amit elolvasásra engedek neki. És most nem világi irodalomról beszélek, mert abban valahogy könnyebb ítéletet tenni. A látszólag hívő alkotásokban viszont sokkal nehezebb tetten érni a csúsztatásokat, torzításokat. És éppen ez az, ami aggasztó lehet. (Engem utólag mindig aggaszt.)

Az előbb elmondottakkal együtt nem állítom, hogy a Narniában nincsen semmi pozitívum. Nekem nagyon tetszik pl. hogy oroszlán formájában jelenítik meg Aslant, meg a filmben Aslan megölése is nagyon jól megragadja Jézus áldozatának lényegét. De mégis az egész valahol alapjaiban sántít. Szép, jó, de... Ez a 'de' viszont pont elég ahhoz, hogy fenntartással kezeljem.

Elgondolkodtató, hogy azt tartják, hogy C. S. Lewis és a Gyűrűk ura (meg a Babó, más néven a Hobbit) szerzője, J. R. R. Tolkien jó barátságban voltak. Ha egymás mellé tesszük a műveiket, felismerhető, hogy hatottak egymás stílusára. Természetesen ez nem lenne baj, de úgy érzem, Tolkien hatott jobban Lewis-ra és nem fordítva. A mítikus alakok, meg a nyomasztó légkör miatt gondolom így, ami mindkettőjüknél megfigyelhető.




   

2010. március 17., szerda

Kisgyerek és függőség


Mostanában ezen is jár az agyam. Vajon a mesék nem okoznak függőséget? Teljesen komoly a kérdés. Mert mi a függőség? Nem az, amikor valamit gyanúsan gyakran kívánunk? Amikor MUSZÁJ újra és újra és újra megtenni valamit? Amikor az a dolog betölti a gondolatainkat, életünket, napunkat?

Isten a zsidó népnek megtiltotta, hogy Rajta kívül mást is istenként tiszteljen vagy másnak szolgáljon. A keresztényeknek is ugyanaz a féltőn szerető Istene van, és Ő nem tűr meg bálványokat maga mellett annak az embernek a szívében, akit drága véren megváltott. Úgy hiszem, ugyanez igaz a keresztény szülők gyerekeire is: nem jó, ha nem Istenről gondolkoznak a gyerekeink, hanem leginkább minden másról. És helytelenül nevelünk, ha engedjük, hogy Isten ismerete, az Ő megismerésének vágya és a teremtett világ iránti kíváncsiság teljes elnyomást szenvedjen gyerekeink életében. Ha a mese függést okoz, akkor az a mese adott esetben bálványa lesz a kisgyereknek.

Amikor már nem mi irányítunk, hanem a vágyaink önálló életre kelve kedvük szerint húznak-vonnak bennünket, az már függőség. Vajon hány kisgyerek mese-függő? Gondoljunk kicsit utána.

Mesét követel. Ugyanazt. Ezredszer. És meg kell vegyél neki mindent, ami ahhoz a meséhez kötődik: Disney-s zokni, póló, táska, esernyő, kistányér, sapka, takaró, játék, színező...


Ez vagy rajongás vagy függőség. A kettő közötti határvonal azt hiszem az akaratban van: aki rajong, az elvakult, de 'magánál van'. Aki viszont függő, ott már nem ő irányít. A gyerekek nem válnak maguktól rajongóvá, sem függővé. Sajnos a rajzfilmipar felismerte, hogy minél mélyebbre vésődik a fejben egy mesefigura képe, annál több bevételre tehet szert a folytatásokkal. Ehhez segítségül hívta az egyéb kapcsolódó iparágakat, amik minden úton-útfélen a gyerekünk arcába nyomják nemcsak a mese folytatását, hanem mindenféle olyan-figurás terméket is.

Ez még nem lenne baj, mert hát a világ már csak ilyen: attól, hogy létezik ilyenfajta manipuláció, még nem jelenti, hogy nekünk is feltétlenül vele kell folynunk. A gond az, hogy nagyon sokan keresztény szülőként is nem csak, hogy vele folynak, hanem döntéseikkel és vásárlásaikkal nagyban előrelendítik ezt a folyamatot. Teszik ezt azzal a szándékkal, hogy örömet szerezzenek a gyereküknek.

De miért lenne probléma a Disney-figurás zokni, meg az egyebek? -Azért, mert valamit jelez. Jelzi, hogy egyetértünk a gyerek kialakulóban lévő rajongásával. Valójában mi magunk tanítjuk őt rajongani azzal, hogy mindent az érdeklődése köré építünk. Ha ez egy igen tág érdeklődés, mert arra neveltük a gyerekünket, hogy sokfajta dolog iránt lehet érdeklődő, akkor ez nem olyan nagy gond. Azonban gyakran nem ez a helyzet, hanem az, hogy abszolút szűk látókörű, érdektelen emberkéket formálunk. Mert az a kisgyerek, akit csak a mesék érdekelnek: szűk látókörű.


Minden gyerkőcöt egy olyan, számára jobbára ismeretlen, és hihetetlenül érdekes Valóságos Világ vesz körül, ami bármikor képes lehet vetekedni a mesék világával. A mesék nem feltétlenül károsak, de ha a felnőtt világ, köztük a szülő, módszeresen azt sugallja, hogy ez az egyetlen ideális közege egy gyereknek, akkor a kisgyerek belenevelődik ebbe az elvárásba, és már csak azok a dolgok fogják lekötni, amik mesékhez kapcsolódnak. S ezzel együtt unottá és érdektelenné válik a valós dolgokat illetően.

Igaz, hogy a mese szórakoztat, a való világ megismerése viszont legalább olyan izgalmas és érdekes! Ha a kisgyereknek ezt sugalljuk, akkor nem fog folyton ábrándosan vágyakozni (menekülni?) a mesevilágba, hanem jobbára a való világgal kapcsolatos jövőbeli terveket fog szövögetni. Itt az arányokon van a hangsúly: ne a mese legyen a nap egyetlen szupi része, hanem örömmel vesse bele magát a világ megismerésébe is.


A világ megismerését komolyan akadályozza a rajzfilmek és mesék egy jelentős része, mivel olyannak mutatja be a világot, amilyen az nem. Ez magában nem elvetendő, hiszen ezért mese. Viszont az már problémákat vet föl, hogy a szülők elhomályosítanak, legendáznak, és tudatosan nem adják meg a szükséges támpontokat ahhoz, hogy a kisgyerek teljes bizonyossággal külön tudja választani a valóságosat a mesétől, a létezőt a kitalálttól... Az egyenes beszéd lehet, hogy nem melengeti annyira a szülői szívet, mint amikor a gyerkőc még hisz a tündérekben és manókban, de a közvélekedéssel ellentétben gyerekünk szándékos félrevezetése (ami hazugság) nem létfontosságú dolog számára fejlődés-lélektani szempontból. Sőt. Mivel kezdetben a szülő a gyerek első számú információ-forrása, így a mi világnézetünkről is kommunikál valamit ez a fajta mentalitás a gyerekünknek.

És miért lenne gond, ha egy kisgyerek ezerszer kéri ugyanazt a mesét? Nem így normális? Minden gyerek ezt csinálja, nem? Ha könyves mesét kér, azzal nincsen gond, hiszen a könyvben lévő mese valóban a gyermeki fantázia hatására elevenedik meg, így arra jótékony hatással van (azoktól eltekintve, amelyekben minden egyes történéshez egy-egy kép tartozik). A mesefilm viszont a tálcán kínált képi megjelenítés miatt egyáltalán nincsen jó hatással a gyermeki fantáziára. A képzelőerő eltunyul, mert a képi mesék levágják a szárnyait: a mesefilmeken felnőtt gyerekek képtelenek lesznek újszerű gondolatokkal előállni, és nincsen igényük a külső világra, hanem csak az újabb mesékre, mert abban élnek, azzal táplálják elkorcsosult fantáziájukat. Az ilyen kisgyerekek nem kreálnak, hanem fogyasztanak. Ők a mai fogyasztói társadalom ideális 'terméke': aki nem gondolkozik, nem értékel, nem mérlegel, csak bámul és megvesz. Ne engedd, hogy a gyereked állandóan a tv előtt üljön. Még talán tv sem kellene...



2009. március 21., szombat

Megszűrt meselistám



Többetek részéről felmerült az igény egy olyan lista közzétételére, ami a meseszűrőmön átment meséket tartalmazza (a meseszűrőről a másik blogon írtam). Nézzük csak. Azt hiszem a mesék egy jó része nem olyan ismert azok közül, amiket nézünk, de nekünk bejöttek. Kettészedtem az epizódos és a hosszú meséket, s eszembe jutott néhány jó tanács, ami mese-témában alkalmazható.

Mind a két csoport esetén előnyös, ha először gyermeked nélkül nézed végig a őket (nosztalgia-este apával, hehe). Te ismered a gyermekedet, és te tudod, hogy mi az, amitől már szorong, és azt is te tudod eldönteni, hogy mi az, ami már 'nem fér bele nálad', vagyis amit nem tartasz helyesnek.

Az epizódos mesékben lehet olyan epizód, amit én nem hagynék megnézni, vagy csak magyarázattal (pl. Süni és barátaiban van egy epizód, amiben valakit megpróbálnak meghipnotizálni). Ha kevés kifogásolható tartalom van benne, akkor talán megnézésre érdemes a mese. Ha hosszú mesében merülnek föl kifogásolható részek, akkor azokat végig lehet beszélni a gyermekünkkel, feltéve ha nincs túl nagy hangsúly fektetve rá a történetben. (Akkor újra kell gondolni a mese szelektálását.)




Azt is számításba kell venni, hogy minden gyermek fejlődik, és vannak korszakai. Szülőként nekünk ezekhez a korszakokhoz aktívan alkalmazkodni kell, ugyanakkor bátorítani is őt a továbblépésre. Van, amikor egy alapvetően nem félelemkeltő mesében valami mégis megrémíti a gyermekünket, olyankor azt a mesét félretesszük. Aztán eltelik néhány hónap, és már nem fél attól a dologtól, ezért újra nézhetővé válik a mese. Érdemes tehát figyelemmel követni a fejlődését, és néha tesztelésre bedobni egy-egy mesét (ez természetesen azokra a mesékre vonatkozik, amelyek átmentek a szűrőnkön). A tesztelés azt jelenti, hogy együtt nézzük a mesét a gyermekkel, és megfigyeljük, hogy vált-e még ki pl. szorongást a mese, vagy már nem áll fenn ez a probléma.

Ha több testvér igényeihez kell igazítani a meseválasztást, akkor bölcsen kell eljárni. Egy csapda lehet, ha minden esetben a legkisebbtől várjuk, hogy alkalmazkodjon a nagyobbak meseigényeihez, hiszen akkor az ő szintjének meséi teljesen mellőzve lesznek (ugyanez fordítva is igaz lehet). Meg kell találnunk családunk ideális összhangját, amiben a mottó talán az lehetne, hogy: belátással egymásra. Vagyis időnként mindenki kedvezhet a másiknak, a nagyobb a kisebbnek, a kisebb a nagyobbnak. Az, hogy minden korosztály külön néz mesét, nem szokott működni, mert nagyon hosszúra nyúlik a képernyő előtti időtöltés...

Időnként érdemes leülni és velük nézni a mesét (és hagyni, hadd kérdezzenek, vagy meséljenek a mese alatt). Jó, ha érdeklődést mutatunk a meséik iránt, hiszen ezzel megerősítjük bennük, hogy fontosak a dolgaik számunkra. Ilyenkor figyeljük meg külön-külön a gyerekek reakcióit, nézzük, hogy nincsenek-e szorongásos tünetei valamelyiküknek. Ha felfedezünk ilyesmit, akkor megpróbálhatjuk feloldani azt, de ha nem járunk sikerrel, akkor jó, ha egy időre a polcra kerül a mese.





Íme tehát a lista. (Gyűjtöttem linkeket is, de nem találtam mindhez magyart. Azért a klippek képei alapján a nem magyaroknál is láthatod, hogy milyen jellegű meséről van szó.)


Epizódos mese:

Éliás, a kis mentőhajó,
Thomas, a gőzmozdony,
Charley és Mimmo,
Süni és barátai,
Hunyor Major,
Tűzoltó Sam,
Pompom,
Babar,
Pampalini,
A legkisebb ugrifüles,
Spunky (keresztény rajzfilm!),
Micimackó,
Pöttöm George,
Pityke.


Hosszabb mese:

Vacak, a hetedik testvér,
Bambi,
Táncoló talpak (nekünk angolul van meg, nem tudom, hogy a magyar szöveg milyen nyelvezetet tartalmaz...),
Micimackó,
Toy Story,
Szilaj,
Wall-e (nekünk angolul van meg, nem tudom, hogy a magyar szöveg milyen nyelvezetet tartalmaz...).

Szeretettel várom a listával kapcsolatos gondolatokat. Ha van olyan mese, amiről úgy gondolod, hogy a listán lenne a helye, akkor írd meg.


2009. március 19., csütörtök

Piroska és a farkas



I. Szereplők

Pozitív szereplők: Piroska, anyuka, vadász
Negatív szereplők: farkas
Semleges szereplő: nagymama


II. Alapkonfliktus

Anyuka kérése a nagymama meglátogatásáról és az egyedül megteendő út.
Morális kérdés: engedelmesség és önvédelem.


III. Szereplők jellemvonásai

Piroska: jóhiszemű, talpraesett, engedetlen, szeretetreméltó

anyuka: óvatos, kedves, gondos, szeretetteljes

vadász: bátor, okos, segítőkész

farkas: ravasz, céltudatos, okos

nagymama: nem értékelhető
IV. Mit tanít?

Hasznos:

- Aki engedetlen, az végül bajba kerül.
- Ha a saját hibádból kerültél veszedelme, akkor is várhatod mások segítségét.
- Nem mindenki kedves és jó azok közül, aki annak vallja magát.


Káros:

- Téves vadász-kép.
- Rosszért cserébe rosszal fizess vissza. (Bosszúállás.)
- Naturalizmus, ami téves tárgyi tudást eredményez az emberi és az állati testről.
- Téves elképzelés a fájdalomról, állatok felvágása.
- Nem kell megbocsátani- aki hibát követett el, az bűnhődjön.
- A farkas egy gonosz állat.


V. Észrevétel

Az anya karaktere összetett. Elméletileg neki kellene lennie az abszolút pozitív meseszereplőnek: a segítőnek, és a menedéknek baj esetén. Mégsem ezt látjuk, illetve nem teljes mértékben igaz ez. A mese elején ruhát készít Piroskának, ami a gondoskodást fejezi ki. Mindent előkészít Piroska útjához: a kosarát összeállítja, megmondja, merre menjen és mire figyeljen oda. Ezek a cselekedetek ismét a gondoskodó jellemvonását erősítik meg. Azonban a cselekmény kibontakozásánál azt látjuk, hogy amikor kialakul a konfliktus és felgyorsulnak az események, tehát amikor igazán szükség lenne rá, akkor nincsen sehol. Se a nagymama, se Piroska felfalását nem tudja megakadályozni, a helyzet megoldásánál sem látjuk őt aktívan cselekedni, a folytatásban pedig egyáltalán nem is jelenik már meg. Tehát ha ő a menedék, és a gondviselés szimbóluma a mesében, akkor ez a mese két dolgot kommunikál. Egyrészt, hogy van menedék, de távol van, és baj idején lehetetlen rátalálni. Másrészt, mivel a menedék nem elérhető a szükség idején, ezért csak magunkra számíthatunk a problémáinkat illetően. Ez utóbbi pont azért megdől a mese végére, ugyanis a vadász ugyanolyan külső segítség, mint anya alakja.

A vadász a másik összetett alak a mesében. Érdekes, hogy anyához képest ő nem nő, hanem férfi, ami sugallhatja azt is, hogy bizonyos feladatokat csak férfiak bevonásával lehet elvégezni- ez persze nem negatív fajta sugallat. Érdekes maga a helyzet megoldása is, ami kipattan a fejéből. Ebben nyoma sincs agyafúrt okosságnak, vagy trükkös cselszövésnek: a vadász a puszta erejét és az állat alvás közbeni sebezhetőségét használja ki a felülkerekedéshez. Ez a megoldás nem követendő példa, és valahogy mellőz minden nagyvonalúságot, ami egy pozitív mesehőst egy negatívtól megkülönböztet. Nincs benne irgalom, és az újrakezdés, a változás lehetőségét is eleve kizárja. Egyszerűen elpusztítja a farkast, mégpedig eléggé kegyetlen módon. Felmerül kérdésként az is, hogy mint vadász, akinek az állatok védelme a feladata, ebben az esetben hogyan hozakodhat maga elő egy olyan megoldással, amiben állatkínzás esete is felmerül.

Megjelenésekor tehát a vadász anya pozitív gondoskodó karakterének továbbvivője, de a mese végére sajnos egy kegyetlen karakterré válik. Nincs feloldás: se megbocsátás, sem pórul járás formájában- farkasnak vége és a mesének is vége...

Túlságosan mély ez az értelmezés? Talán. De nem is kell mindent elfogadni, hanem elég, ha gondolatokat ébreszt benned, és azok fényében tudatosabban vizsgálod a mesék hatását a gyerekeidre.


2009. február 24., kedd

Micimackó


I. Szereplők

Biztonság-forrás szereplők: Róbert Gida, Kanga, Bagoly
Jótmunkáló szereplők: Malacka, Micimackó
Bajforrás szereplők: Tigris
Nehézeset szereplők: Nyuszi, ürge, Füles


II. Alapkonfliktus

A szereplők különböző vérmérséklete és eltérő élettapasztalata, valamint az a tény, hogy egy közösségben élnek.
Morális kérdés: a barátokon mindig segítünk.


III. Szereplők jellemvonásai

Biztonság-források:

Róbert Gida: megnyugtató, magabiztos, megértő, kedves, kötelességtudó

Kanga: szívélyes, bátorító, szeretetteljes, házias

Bagoly: fontoskodó, feledékeny, magának való, művelt


Jótmunkálók:

Malacka: segítőkész, kooperatív, figyelmes

Micimackó: feledékeny, jó szándékú, segítőkész


Bajforrás:

Tigris: kalandvágyó, robbanékony, lelkes, önző, vidám, meggondolatlan


Nehézesetek:

Nyuszi: konok, öntelt, rendszerető, irányító, okos, előrelátó

Ürge: lelkes, hirtelen haragú, találékony

Füles: mélabús, esetlen, egykedvű, ironikus


IV. Mit tanít?

Hasznos:

- A barátaidra mindig számíthatsz.
- Különbözőek vagyunk, de ez így jó, mert kiegészítjük egymást.
- A közösségben mindenki fontos és mindenki képes segíteni a bajban.
- Oda kell figyelni egymásra.
- Mindenki képes tanulni és fejlődni.

Káros:

- Bármit megtehetsz, mert a végén úgyis jóra fordul minden.
- A barátok arra valóak, hogy szeressenek és megoldják a problémáimat.
- A nagyok sohasem tudnak segíteni, ezért magunkon kell segíteni.
- Alapvetően úgysem változik a jellemünk, ezért nem kell változni.


V. Észrevétel

Ebben a mesében nagyon erősek a karakterek.

Kiegyensúlyozott a történetek vonalvezetése a cselekmények és a szereplők felbukkanása szempontjából. Nincs jelen a mesében igazi gonosz, mivel a legyőzendő dolog nem egy személy, hanem egy problémás helyzet, ezért is korhatár nélkül nézhető mese. Emiatt életszagúbb is, mint más mesék. Alapvetően derűsek a történetek és jelen van a gyermekek számára érthető humor. Ez utóbbi azért is ritkaság, mivel a gyerekek az elvont dolgokkal csak kb. 7 éves koruk után képesek humorizálni.

A furcsa és szokatlan szóalkotások azonban kissé zavaróak lehetnek- nem a nagyokat mosolygó felnőtt kísérőknek, hanem az éppen a helyes beszédet tanuló kisebbeknek. Nem is nagyon ragad meg a fejükben értelmes beszédként inkább amolyan 'felnőtt hablatyként'.

Pozitívum, hogy a karakterek nem szélsőségesek- hol egyiknek, hol a másiknak van rosszabb pillanata, a többi szereplő pedig ehhez a helyzethez alkalmazkodik a viselkedését illetően. Ez kicsit megdolgoztatja a készen kapott jó-rossz ábrázoláshoz szokott csemetéinket, akiknek muszáj használniuk a fejüket, hogy megértsék, és a szívüket, hogy elfogadják az összes szereplőt olyannak amilyen- hiszen ezt teszik a mesében is.

Negatívum, hogy nincsen verbálisan is levont 'szájbarágós' konklúzió (egy jó velős utolsó mondat), aminek kisgyermekkorban nagy jelentősége és haszna lenne. Emiatt ez a mese nem nevezhető erkölcsi nevelést támogatónak, hiszen habár jelen van több pozitív jellemvonás, de ugyanakkor több negatív is, mindez pedig ömlesztve, amit a kicsi gyerek még nem képes önállóan differenciálni és kiválogatni, sem megfogalmazni és a saját életére alkalmazni azokat- vagyis csak ül és hallgatja (ill. ül és nézi), aztán feláll és elmegy, s ez a mese nem több a számára, mit aranyos, barátokról szóló történetek sorozata- persze ennek is megvan a maga helye a gyermekek életében.


Kislányok számára Kanga egy nagyon pozitív szereplő a maga szeretetteljes, vendégszerető, házias és türelmes lényével. Gyereknevelési modellje is egészen használható, bár Zsebi több szempontból is mintagyerek és mint ilyen, megelégszik egy kis szelíd terelgetéssel... A gyereknevelés derűje egy nagyon értékes vonás a mesében, főként mivel a ma olyan általános "a gyerek nyűg" hozzáállás ellenkezőjét 'kommunikálja'.

A fiúk több szereplő 'férfias' jellemvonásait is hasznosíthatják: pl. Tigris tettrekészségét, Nyuszi szervezőkészségét, Róbert Gida biztonságot adó "mindig számíthatsz rám" légkörét. Igen hasznos, hogy minden szereplő teljesen megéli a személyiségét, vagyis a kisgyerek szembesül mindegyik karakter 'árnyoldalával' is, ami segítséget nyújthat neki a saját gyenge pontjai megértésében, tudatosításában- ez a változáshoz vezető első lépés, bár megjegyzem, hogy kisgyermekkorban még javarészt a szülő van tisztában a kisgyerek jellemével és a 'gyengébb pontokon' őneki kell tudatosan dolgozni, mivel a kisgyerektől ez nem várható el.



2009. február 22., vasárnap

A halász meg a felesége


I. Szereplők

Pozitív szereplők: hal
Negatív szereplők: feleség, halász


II. Alapkonfliktus

Szegénység és a hal felbukkanása.
Morális kérdés: szegénység és a gazdagság jellempróbáló ereje.


III. Szereplők jellemvonásai

hal: igazságos, türelmes, könyörülő

feleség: rátarti, nagyravágyó, telhetetlen, leuraló, kegyetlen, másokra tekintettel nem levő, agresszív, megelégedésre képtelen, hálátlan

halász: feleségének behódoló, tehetetlen, félénk, könyörülő, hálás, megelégedni képes, gyenge kezű


IV. Mit tanít?

Hasznos:

- Aki sokat akar, az végül nem tud megszerezni semmit.
- A rátartit végül meg fogják büntetni.

Káros:

- A feleség uralkodhat a férjén, ha akar.
- Ha a feleség követelőzik, akkor jobb engedelmeskedni a kívánságának.
- Végül mindig úgy lesz, ahogy az asszony akarja.
- A szegény ember eljátssza a szerencséjét.
- Ha rossz a kapcsolat férj és feleség között, akkor már egy csoda sem segíthet, nem lehet megoldani a helyzetet.

V. Észrevétel

Ebben a mesében két nagyon erős karakter van.

Az egyik a hal alakja. Ő kicsit hasonlít Istenhez, mert mindent megtehet és igaz módon viselkedik. A hal igazságosan cselekszik, ezért a kisgyerek igazságérzetét megerősíti. Védő szerepe is van, mivel csodatévő ereje lévén megóvhatja a halászt a nagy bajtól: a halász a legnagyobb bajban mintegy hozzá menekül.

A másik a feleség alakja. Ő nagyon erőszakos és másokon átgázoló ember, aki nemcsak hogy nem engedelmeskedik a férjének, hanem még teljesen le is uralja őt. Nem riad vissza fizikális fenyegetésétől sem. Egyetlen célja: hatalmat szerezni minél inkább és másokon uralkodni. Lenéz másokat, és bántóan nyilatkozik azokról, akik nem segítik őt vágyai beteljesítésében.

Az ő karaktere a kisfiúkat szorongással töltheti el, ugyanis a történetben nem oldódik fel a halász és a felesége közötti konfliktus. A hal mintegy reménysugárként volt jelen végig a történetben, aki egy csoda segítségével megbékíthette volna a feleséget. A hal kontrollként is jelen volt, hogyha nagyon rosszra fordulnának a dolgok, akkor csodatévő erejéhez lehetett volna folyamodni. A hal a történet legvégén magára hagyja a halászt a feleségével, és ez egy megoldatlan konfliktushelyzetet teremt (tart fenn), aminek tudatosítása feszültséggel és szorongással járhat.

Amennyiben gyakran hallja ezt a mesét, és beleéli magát abba, akkor a mese hatására a kisfiú megerősödik 'tanult tehetetlenségében' és egy felmerülő konfliktushelyzetben védtelen lesz egy erősebb személy manipulálásával szemben. A probléma felvállalása és megoldása helyett inkább a meghunyászkodást vagy az elmenekülést fogja választani, mint a helyzet fölvállalását és a probléma megoldását.

Ez a szereplő a kislányok számára azért fontos, mert nagyon negatív feleség-szerepet mutat be, ami hatással van rájuk. Ha gyakran hallják ezt a mesét és beleélik magukat, akkor azt tanulhatják meg belőle, hogy ha nagyon szeretnének valamit, akkor a férjüket felhasználhatják annak elérésére. Meg azt, hogy akinek hatalma van, annak nem kell udvariasnak lennie másokkal. Hogy az a jó, ha minket szolgálnak ki és nem az, ha mi szolgálunk ki másokat. Hogy nem muszáj engedelmeskedni a férjnek. Valamint azt is, hogy a hatalomvágyunkat kielégíthetjük, ha van erre lehetőségünk, és nem probléma, ha más embereket ebbe belevonok.

A mese hatására a kislány magára öltheti a leuraló szerepet és egy felmerülő konfliktushelyzetben hajlamos lesz manipulálni a másikat. 'Elültetődik' a szívében a gondolat, hogy ha kell, akkor a másik megfélemlítése árán is megszerezheti, amit akar.


2009. február 20., péntek

Mesék nagyító alatt



Egy sorozatba terveztem belefogni, ami a mesékről szól. Ahogy a címe is elárulja, népszerű meséket fogok -a magam módján- leelemezni. Teszem ezt azzal a szándékkal, hogy kihozzam magamból (meg belőled) az analitikust, és hogy ráirányítsam a figyelmet arra a demoralizáló és jellemromboló munkára, amit egyik-másik mese elvégezni képes.

Nem, nem vagyok meseellenes. Én hiszek a jó mesékben! És hiszek a tanulságos mesékben is! Tudom, hogy vannak jó mesék is. De azt vettem észre a környezetemben, hogy sajnos a legtöbb szülő a legkisebb mértékben szelektál a mesék között, ha egyáltalán megteszi. Úgy gondolom, hogy nagyon nem mindegy, hogy 'mi megy be' a gyerek fejébe, szívébe. A mesék a világról szólnak. Az emberekről, vagy az emberek jellemvonásairól. A mese mindig tanít. És egyáltalán nem mindegy, hogy mit.

„Mindent megvizsgáljatok, ami jó azt tartsátok meg! Mindentől, ami gonosznak látszik, tartózkodjatok!” (1.Thessz.5:21-22)

Ezzel a céllal szélnek eresztem (alias közzéteszem) a sorozatot. Nem sokára olvashatod az első meseelemzéseket.

Mégegy dolog: A mese címe egyben egy link is, ahol az elemzett mesét elolvashatod, ha már nem emlékszel rá pontosan, vagy ha netán nem ismernéd...

Szeretném ezt a 'mesés dolgot' valamennyire interaktívvá tenni. Ha van olyan mese, ami szerinted 'közszájon forog', vagyis amiről úgy gondolod, hogy itt a helye, akkor klikkelj a 'Te mit gondolsz' gombra, és írd meg a mese címét (linket is küldhetsz, ha nem nagyon ismert a mese).

Szívesen olvastátok