Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
_____________________________________________________


2018. november 10., szombat

Gyertek haza a külföldi suliból! - levél egy másik otthontanító anyának



HÁTTÉR: Ez a poszt egy meggyötört, világjáró édesanya panaszára íródott válaszként. Ő a hazaköltözésük után, nem olyan régen, blogjában hosszan írt arról, mennyire értetlenül állnak a hivatal friss határozata előtt, amelyben utasították a családot, hogy a gyerekeiket magyar iskolába írassák át. A hivatal indoklása szerint a külföldi intézménybe iratkozás nem számít a tankötelezettség teljesítésének. Vagyis megítélésük szerint a család jelenleg is szabálysértésben van. Ezt az álláspontot azonban a blogíró és a családja is vitatja. A kusza helyzetre reagálva született meg a mostani írás.

_________________________________


Kedves Anita!

Megértem, hogy ennyire megvisel a helyzet, sajnálom, ami veletek történik. Együtt érzek veled, de emellett engedd meg kérlek, hogy elmondjak néhány dolgot. Ahogyan korábban már írtam neked, az egész hercehurca hátterében az áll, hogy jelenleg sem teljesítitek a tankötelezettséget a magyar állam definíciói szerint. De miért nem teszitek meg? A "meghurcoltatásotok", ahogyan nevezed, erről a szabálysértésről szól és nem másról - és szerintem ezt valahol te is pontosan tudod.

Nem indokolatlanul "üldözve" vagytok a hazátokban, hanem tudatosan olyan dolgot teszel, amely megsérti a magyar állam törvényeit, és ezen az esetleges következmények ismeretében sem szeretnél változtatni. Pedig, ha ma engem ittas vezetésen kapnának vagy ha betörnék hozzátok és emiatt eljárás indulna ellenem, akkor bizonyára te sem azt mondanád, hogy szegény Esztert nem engedi a magyar állam a saját elképzelései szerint élni és indokolatlanul bántja. Hanem inkább azt mondanád nekem, hogy az eljárás jogos: a saját hibámból kerültem a slamasztikába.

A közoktatással kapcsolatban van igazság abban, amit leírtatok. Nyilván a legtöbb oktatási intézményben a helyzet messze nem rózsás, és rendszerszinten is vannak komoly gondok. De ezek a gondok harminc éve is ott voltak. És még mindig vannak más lehetőségek, amelyek legálisan választhatóak.

Léteznek jobb sulik is, ahol nem a gyerekek lelki megnyomorítása a cél, ráadásul a magyar állam pl. elismeri a magántanulóságot. Mindezek fényében nem helytálló azt sugallni, mintha a tankötelezettséget kizárólag iskolába járva, padban görnyedve lehetne teljesíteni. A te gyerekeid is simán lehetnének magántanulók.

A törvénybeli kötelezettségek nem teljesítése melletti védőbeszédként ezért nem tud releváns lenni a rendszerkritikátok. Hiszen az iskolarendszer gagyisága nem lehet oka egy ilyen szabálysértésnek. Bármilyen is a rendszer, ebben kell teljesíteni a tankötelezettséget: rátok ugyanúgy érvényesek a magyar törvények, mint mindenki másra, aki ebben az országban él.

Az egy pozitívum az ügyetekben, hogy még nem mondtak ki súlyosabb verdiktet rátok nézve. És úgy érzem, a tűzzel játszol, amikor ebben a helyzetben, megmaradva eredeti álláspontodnál, egyáltalán nem mutatsz készséget az előírások betartására.

Úgy gondolom, valahol nagyfokú naivitás azt várni egy hatóságtól, hogy a szabálysértést majd ne szankcionálja. Muszáj neki, különben semmilyen szabálynak nincs értelme, ha soha sincs következménye a megsértésüknek. De ez meg nem azért van, mert valamely személyes meggyőződésetek alapján éppen titeket pécéztek ki, hanem azért, mert továbbra is szabálysértésben tartod magatokat.

És ha már ilyen "öko, bio" meg mindenféle szinten tudatos személyként tekintetek magatokra, akkor nektek főleg tudni kellene okosan játszani: tudni kellene, hogy egy rendszer határait nem lehet akármeddig feszegetni anélkül, hogy nektek mennének. Ha értelmes emberként ezzel nem számolsz és emiatt összetűzésbe kerültök a hatósággal, az már valahol a te felelősséged.

Ez az egész ügy ugyanis egyáltalán nem rólatok, nem a ti személyes meggyőződéseitekről szól: ilyen a rendszer természete. Meghatároz bizonyos kereteket, de aztán az egyes emberre bízza a feladatot, hogy ezeken belül megtalálja, hogyan élhet értelmes, a lehetőségekhez képest boldog életet.

Nem a rendszerből kell kilépni, hanem a rendszer korlátait tudomásul véve belülről kell hekkelni. Azzal, hogy dafke boldog leszel és élhető körülményeket teremtesz saját magad és a családod számára.

Ha átiratkoznátok magyar suliba, szerintem rögtön megszűnne az eljárás. De ha ezt nem vagy hajlandó megtenni, és emiatt úgy döntötök, hogy inkább elmentek Magyarországról, akkor annak nem a hatóság igazságtalan bánásmódja lesz az oka, hanem az, hogy nem akartok a jogszabályoknak megfelelni (pedig szerintem meg lehetne találni annak kényelmes módját).

Azért nincsenek illúzióim a magyar jogrenddel és igazságszolgáltatással kapcsolatban sem: a tájékozottság, a korrektség és az emberség olykor tényleg hiánycikk, de egy ilyen esetben, mint a tiétek, teljesen jogszerű, hogy eljárást kezdeményeznek ellenetek.

Bárkit, aki szülőként ugyanezt tenné, ugyanígy eljárás alá vonnák a hatóságok (az ezzel kapcsolatos figyelmeztetés már évek óta kering a neten és szerintem otthontanulós körökben a legtöbben tisztában is vannak vele, még ha próbálják is ignorálni).

Te meg ebben a helyzetben, ahelyett, hogy változtatnál az eredeti elgondolásokon és mégis átíratnád a gyerekeiteket, még az emberek szimpátiájára is apellálsz, mintha valamilyen rendszerbeli anomáliának a jó szándékú áldozatai lennétek, még el is várva, hogy az állam mindezt megadóan elnézze. Hosszú távon biztosan nem fogja és ezzel viszont érdemes számolnod.

Amúgy egyáltalán nem értem, hogy miért csináljátok ezt. Ha elégedetlen vagy a magyar iskolarendszerrel (megalapozott lenne egyébként), akkor a lehető legkevésbé szoros együttműködést kell velük keresni. Egy kicsit erről is szól a magántanulóság vagy pedig egy jobb alapítványi suli megkeresése (elég sokféle van belőlük itthon). Ha meg az egész rendszer, úgy ahogy van, nem tetszik, akkor lehetőséged van kivonulni belőle, vagyis elhagyni Magyarországot.

Utóbbi esetben persze azt is érdemes figyelembe venni, hogy a legtöbb európai országban 3 hónap turistáskodás után szinte automatikusan bekerülsz az ország rendszerébe és a gyerekeitekre (a külföldi sulis státuszuktól függetlenül) annak a másik országnak a közoktatási törvényei lesznek rátukmálva.

A magyar negatív oktatási közhangulat ellenére az EU-s országok nagyobb részében mostohább viszonyok között lehet otthontanulni, mint itthon, hiszen a magántanulóság kevés helyen engedélyezett olyan egyértelmű, bármikor hivatkozható rendeletekkel, mint nálunk. Ennek a fényében lehet, hogy újra kellene értékelni a rendszerrel kapcsolatos viszonyodat.

Bárhová mentek, mindenképpen a rendszerben maradtok, csak egy másik módosulásában. Természetesen minden rendszer meghekkelhető, ha összevissza utazgattok a világban, de az az életforma nem tudom, hogy hosszabb távon mennyire működik, meg anyagilag is kell azt bírni. Szóval, amint látod, vannak lehetőségek. De az, hogy itt maradtok, nem íratod át a gyerekeket, és csak várod a helyzet eszkalálódását (mert ésszerű feltételezni, hogy ez következik)... nehéz érteni, hogy miért így.

Én azt mondom, hogy 'gyertek haza' a külföldi suliból! Ez az egyetlen, hatóság előtt is jó lelkiismerettel vállalható opció, amennyiben Magyarországon maradtok. Ne válaszd tudatosan az "üldöztetést", mert választhatsz mást is! És nem két rossz közül kell választanod.

Ha olvasómként konkrétan érdekel a fent említett blogíró édesanya panasza, itt olvasható. A hivatal álláspontjával kapcsolatos véleményét pedig ebben a posztjában fejti ki.




Szívesen olvastátok