Hiszed, hogy tud hinni?

Talán nincs is olyan keresztény szülő, aki ne vágyna arra, hogy gyermekei kövessék őt a hit útján, vagyis Jézus mellett döntsenek és istenfélelemben éljék felnőtt éveiket. Azzal kapcsolatban azonban megoszlanak a vélemények, hogy milyen életkorban üdvözölnék e döntés megszületését.

Jézus a kicsi gyermekeket is magához hívta. A hit nem kizárólag felnőtteknek való dolog. A Biblia egyszerű igazságait egy néhányéves gyermek is meg tudja érteni. Persze nem akadémiai szinten- de ki mondta, hogy az üdvösséghez akadémiát kell végezni? Hisszük ezt? Azt elhisszük, hogy Jézus kisgyermekkorban is meg tudja szólítani a gyermekünket, de hisszük, hogy Ő ezt akarja is?

Sok szülő úgy gondolja, hogy a gyermeke ráér megtérni kiskamaszként. Addig is a hit morzsáit adja csupán neki, hiszen még úgysem érheti meg az evangéliumot, kicsi még hozzá értelmileg. Hiszen nem tud még felelősségteljes döntést hozni. Még kegyetlenségnek is tartanák a gyermekkor elrontását azzal, hogy bűnről és utolsó ítéletről beszélnek a gyermeknek- nem is teszik. Pedig gyermekük már totyogó korától a saját bőrén tapasztalja a bűnt és annak hatásait játék közben: amikor valaki goromba vele, meg akkor is, amikor ő szeretne engedelmeskedni (ha elvárjuk ezt tőle), de önszántából nehezen tud, hiszen a bűn sokszor legyőzi. Lehet, hogy nincsen még szava arra, hogy bűn, de ha nem is tanítottuk ezt meg neki, ő akkor is pontosan érzi, hogy van valami, ami nem jó őbenne- és másokban is benne van az a valami.

Az, hogy ezt a rosszat a nevén nevezzük, csak segítség a gyermeknek. Ugyanis a legtöbbjük, hogyha nem beszélünk vele erről, akkor a benne lakozó bűnt önmagával azonosítja. Ezért szaladhat ki a 4-5 éves száján, hogy "rossz vagyok", és ezért próbálják meg a testvérek a sajátjuk helyett a tesó 'szennyesét' a szülő elé 'teregetni'. Ők maguktól tudják, hogy nem jók, de azt nem tudják, hogy mi módon lehetne ezen a helyzeten változtatni. Az evangélium teljes mértékben megérthető, egy gyermek meg tudja azt érteni, amennyiben egyszerű fogalmakkal van elmondva. A kérdés csak az, hogy: egyáltalán mi értjük az evangéliumot? Teljesen tiszta a kép, vagy esetleg vannak még olyan homályos részek, amiket magunk sem értünk, és ezért nem tudunk a gyermekünkkel előbbre jutni a témában? Talán itt az ideje utána nézni a hiányzó mozaikkockáknak...:)

Fontos kérdés még, hogy ha már megosztjuk az evangéliumot a gyermekünkkel, akkor hívjuk-e őt döntésre ezután. Miért ne? Mi kell ahhoz, hogy döntsön? Felnőtt bűnöket kell megtapasztalnia? Nem hinném.

Először is tudnia kell, hogy mi a bűn. (Tényleg, te tudod, hogy mi a bűn?)
A bűn fogalma mellett ismernie kell a bűntelen fogalmát és szükséges megismernie Jézus Krisztust személyét, Istent, a mennyet és a poklot. Nem kell fenyegetőzni a pokollal- korai életkorban ez kifejezetten káros és szorongást válthat ki a kisgyermekben. De tárgyilagosan tudhat arról, hogy az egy létező hely és oda lehet kerülni. A hitet is meg kell tudnunk értetni gyermekünkkel (vagyis azt, hogy mit jelent hinni Jézusban), de ez sem túl bonyolult feladat, csupán egy kis szülői agyalást igényel...

Mindezeken felül kell, hogy legyen bűntudat a gyermekben, vagyis sajnálnia kell az elkövetett bűneit- de kisgyermekkorban ne ragaszkodjunk az olyan intenzív sírós hangulatú érzés megjelenéséhez, mint egy idősebb embernél. Ez felnőtteknél is egyéni eset. A bűntudat a bűn súlyától függ, egy gyermek pedig ritka esetektől eltekintve nem követ el olyan súlyos bűnöket, amik nagy teherként nyomnák a lelkiismeretét.

Végül pedig: amikor gyermekünk evangélizálásáról beszélünk, akkor egy nagyon lényeges pont még, hogy szülőként hinnünk kell abban, hogy gyermekünk valóban képes lesz hinni. Ha nem tudjuk komolyan venni gyermekünk esetleges megtérését, mondván, kicsi még, akkor jobb, ha bele sem fogunk az evangélium megosztásába: csak összezavarjuk a gyermekünket. A hit mindenkié- engedjük a ránk bízott palántákat jó földbe plántálódni. ;)