Nagyon így érzek most én is. Örülök, hogy rátaláltam erre a versre. Még mindig eltölt az Úr iránti hála, hogy ha az iskolai beiratkozásra gondolok! Én olyan kicsi voltam abban az egész műben! Mégis megadta Isten a szívem kérését. Pedig be kell valljam, hogy nem gyönyörködtem az Úrban úgy, ahogyan kellett volna, nem ő volt a középpont, hanem az iskolakérdés. És az Úr meg is szégyenített ebben a maga szelíd módján. És most itt állok Előtte rongyosan, és hálás a szívem, mint a tékozlónak, aki meglepődött, amikor Atyja nem aszerint a szigor szerint fogadta őt vissza, ami a helyzetből következett volna. És érzem, tudom, hogy most már a suli is egy lesz azon dolgok közül, amik kizárólag kegyelemből adatnak és nem tőlem vannak. Olyan méltatlannak érzem magam. De az Úrra nézek, mert a csapdás érzelmeim önmarcangolás felé visznek...
Új linkek kerültek az oldalra. Hasznosak és érdekesek.:)
Szeretettel ajánlom. :)
Szia, kíváncsi Olvasó!
Ez itt a Matrózblog: random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hét gyerkőccel meg két kutyával. Otthon élve, otthontanulva.
"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"
Üdv itt:
Eszti
_____________________________________________________
2009. március 17., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szívesen olvastátok
-
A legtöbben dolgozni mennek. A maradék otthon marad. Az örök kérdés mindig az, hogy melyik csoportban vagyunk te és én. Egyáltalán nem v...
-
Keresztény Evolúció Az előző poszthoz sokan hozzászóltatok és jó kis eszmecsere tudott kialakulni, aminek nagyon ör...
-
Jó pár hete írtam, hogy könyvmolykodtam- s néhányan írtátok, hogy érdekelne, hogy mire jutottam. Azóta még többször is vadásztam netkönyvek ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése