Levizsgáztunk

Megvolt a kettes számú vizsgaélmény életünkben. Ez a mostani nagyon más volt, mint az első, több szempontból is.

A nagy létszámú elsős magántanuló miatt csoportokra lettünk bontva. Ez azt jelentette, hogy minden csoport külön napon vizsgázott. Ennek előnyeit: a folyosón a nyugodtságot, és a zsúfolódásmentességet jó volt megtapasztalni. Azonban a sulivezetés ezen döntése azt is magával hozta, hogy a múltkori vizsga többiekkel-beszélgetős, közösséges élménye nem valósult meg, és ez azért elég rosszul érintett. Viszont egészébe véve hamarabb végeztünk, még annak ellenére is, hogy pl. a tesi vizsgára hosszabban kellett várni, mivel a tesiztető tanár bácsi össze akarta szedni a gyereket, hogy ne kelljen külön-külön futtatnia, fekvőtámaszoztatnia.

Ez volt egyébként az egyetlen vizsga, amire nem mehettünk be. A tesi vizsgát tehát nem láttuk, viszont F. leinformálta a tanítót, aki azt mondta, hogy rendben volt minden, ügyes volt a gyerkőc.

Én a matek-írás-olvasás vizsgán voltam benn. Ezeket az osztályfőnök tanító néni 'celebrálta'. Matekból és írásból is egy egyoldalas feladatlap volt. Olvasásból két oszlopnyi szót kellett egymás után felolvasni, azután egy pársoros szövegből kellett a megfelelő részt aláhúzni, ill. a kérdésre válaszolni. Bár először a negatív megnyilatkozásaiból, és a vizsga közbeni kicsit ejnye-bejnyézős utasításokból arra következtettem, hogy a tanító néni nem igazán elégedett azzal a szinttel, ahol Doda áll, de amikor végeztünk, és Doda elment a következő vizsgára, a szemembe nagyon dicsérte a gyerkőcöt és azt mondta, hogy ügyesen számol, szépen ír és jól olvas.

Ezt nem igazán tudtam hova tenni az előző megjegyzések fényében, de később rájöttem, hogy a tanítónéni az iskolás környezetre van szakosodva, és a vizsga során is az iskolás gyerekekkel alkalmazott szófordulatokat használta helyreigazítás, illetve motiválás céljára. Szóval nem elégedetlen volt Dodával, csak a sokéves iskolai berögződés miatt már nem volt képes dicsérve motiválni. (30 éve van a pályán.) Pedig amúgy a maga módján kedves volt és kooperatív.

Amennyire én láttam, sajnos a tanító néni nem is volt tudatában annak, hogy mennyi negatív töltetet hordoztak a szavai, sem annak, hogy mennyi kusza utasítást adott, amit a gyerek természetesen rendre félreértett. Én a padban mögöttük ülve láttam Dodán, hogy ez őt mennyire összezavarta, hiszen nem szokta ezt meg. Láttam, hogyan lett egyre önbizalom-vesztettebb, és hogyan növekedett meg ettől tévesztéseinek a száma. Emellett a saját gyerekkorom hasonló élményeit is behozta...

Érdekes tapasztalat volt ez nekem, és egy kis figyelmeztető jel is arra, hogy amikor együtt tanulunk, én tudatosan figyeljek arra, hogy milyen stílusban beszélek a fiamhoz, és arra is, hogy mennyi biztatást vagy negatív értékelést rejtenek a szavaim, s a hanghordozásom. Mert meglepő volt a nem teljesen ideálisan reagáló felnőtt jelenlét leblokkoló hatásával szembesülni. Biztos, hogy nem mindegy hogyan értékeljük a gyerekeink teljesítményét a tanulási idő alatt, illetve közvetlenül utána. Megmarad bennük, amit mondunk, és a mi hozzáállásukból táplálkozik a saját teljesítményükhöz való hozzáállásuk.

Később persze azt is meg kell tanulniuk, hogy nem-támogató vizsgáztatói környezetben képesek legyenek megőrizni az identitásukat és tudják magabiztosan adni a tudásuk legjavát. Ehhez viszont nagy belső tartalékok kellenek, amikkel a gyerekeink az életkorukból adódóan most még nem rendelkeznek, de jó reménység szerint ennek is eljön majd az ideje.

Volt még ének, meg környezet vizsga, amire F. ment be Dodával, és mindketten jó tapasztalatokat szereztek. Rajzból meg technikából is elfogadták a beadandóinkat. Most kicsit rendezettebben sikerült csoportosítanom, mint múltkor.:)

Így zárult tehát az első tanév második féléves vizsgája a családunkban. Jövő évtől angol is lesz, és valószínűleg új tanító nénit kapunk. Másodikban matekból a szorzás következik, úgyhogy a nyári program ennek előkészítése és gyakorlása lesz más dolgokkal egyetemben. Na, azért nem sietünk: most még jó pár hétig nem lesz tanulás, hanem pihi, meg egyéb dolgok. Egy nagy utazás is áll előttünk, de erről még máskor írok.

Szóval itt a nyár, de ettől még a mi sulink nem zár be. A leülős tanulás később még terítékre kerül: majd amikor úgy érezzük, hogy itt az ideje nekikezdeni. Be kell vallanom, hogy nagyon szeretem ezt a fajta rugalmasságot...:)