Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hét gyerkőccel meg két kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
_____________________________________________________


2009. október 30., péntek

Üveggolyók


Nagyon tetszenek az üveggolyók. Különösen arra a klasszikusra gondolok, amely kívülről áttetsző üveg, belül több színben csavart anyag (amiről nem tudom, hogy micsoda). Egyszerűen elbűvölnek a kisebbek és a nagyobbak is! És szeretném, ha sok lenne belőle csak nekem, szeretném birtokolni őket, de tudom, hogy nem lehet. Illetve, lehet, de nincsen értelme. Mert ha az enyém lenne is egy nagy csomó belőle, felnőttként szerintem akkor sem lehetne vele sok mindent kezdeni. De még így is úgy szeretem az üveggolyókat!

Ilyennek, üveggolyónak élem most meg az életemet is, amit nagyon szeretek, de amit erőfeszítéseim ellenére képtelen vagyok megszelídíteni, hatalmamban tartani vagy akár birtokolni. Mindenestül ilyennek élem meg, egyben mindazzal, ami benne van: az Úrral, otthonoktatással, barátokkal, akiket szeretek, és másokkal, akiket kicsit nehezebb szeretni. Gondolatokkal családról, házasságról, gyülekezetről, időjárásról. Szeretetről, Isten dolgairól, házimunkáról, napirendről.


Annnnyi, de annyi pici kis molekulája van egy ember életének- az enyémnek is! És azt hiszem nem volt még olyan időszak az életemben, mint a mostani, amikor napról napra tanulok valami újat magamról, és másokról- emberekről és más fontos dolgokról. Van, hogy napjában többször is megfordul a világom: külső események és belső történések hatására feladok, újraértékelek, megértek dolgokat. Isten tanít engem, és fogalmam sincs, hogy miért éppen most és miért ilyen intenzíven. Nem is tudom, hogy mi fog kisülni ebből.

Egyszer béke van belül, a következő percben szétvet az ideg, aztán úgy érzem, mindennek vége, széthullik az életem, pár perc múlva meg azt mondom, 'jól vagyok'- és úgy is gondolom. Nem tudom, hogy mi történik velem! Egyszerűen FURCSA az életem. Komolyan mondom, már az a gondolat is kerülget, hogy nem vagyok magam a testemben, hanem van valaki odabent és a babás hormonok okozzák ezt a felfordulást bennem... na jó, ez inkább csak kósza ábránd.


Főként azért, mert csak részben érzelmiek a folyamatok, amiket megélek- javarészt és leginkább gondolkodásbeliek, azok meg pont hogy nem hormon-vezéreltek, pláne nem kóbor várandós-hormonok által. Úgyhogy nem szívesen vennék gratulációkat, éppen azon vagyok, hogy az efféle nagyjából alaptalan gondolatokat ne engedjem megtelepedni az elmémben. (Mert könnyen befészkelődnek ám...)

Olyan ez, mintha most nőnék fel, most válnék éretté, mindenesetre teljesen értelmezhetetlen az életem ettől a percről percre ingadozástól. Remélem, hamarosan megértem, hogy mi folyik itt bennem, körülöttem, mert néha már nehéz úgy élnem, hogy nincsenek támpontjaim, hogy az eddigi életem bölcsessége abszolút használhatatlan, hogy minden változik bennem (körülöttem azért nem annyira, de azon a fronton is van néhány megrengető dolog).

Jó, hogy vannak üveggolyók- változhatatlan szépségek, amikbe bele tud csodálkozni az ember és megszépül tőle ő maga is. Azt hiszem az Úr az én üveggolyóm, változhatatlan Szépségem most...

Ennek a képnek pedig az a címe, hogy, nagyon tetszik,
Isten üveggolyói.




3 megjegyzés:

  1. Eszti,
    én akkor szoktam ilyeneken törni a fejem, ha huzamosabb ideig kialvatlan vagyok. Akkor aztán pörgök, meg belefáradok, meg nem érdekel, és egyből utána hajrá, bírunk mindent!
    Ilyenkor sokkal nehezebben tudok Isten vezetésére figyelni, sokkal inkább vezérelnek az érzéseim, saját gondolataim, érzéseim és megérzéseim. Nem szeretem, amikor ilyen vagyok, mert hektikussá válik nem csak az én életem, hanem az egész családomé is.
    Péld. 14,1
    A bölcs asszony építi a maga házát, a bolond pedig önkezével rontja el azt.

    Te hogy látod? Javatokra válik ez a lelki állapotod? Vagy te is hasonló cipőben jársz, mint olykor én?

    (Olyan ez a poszt, mintha csak magadnak írtad volna, nem is válaszolt rá senki, és nekem is nehezemre esett összeszedni magam, hogy ennyire őszintét leírjak. Ha úgy gondolod, töröld a hozzászólásomat, érteni fogok abból is.)

    pepita

    VálaszTörlés
  2. pepita, én is voltam már olyan, amiről te írsz- én hisztis viselkedésnek hívom, és nálam is leginkább tartós kialvatlanság vagy az Úrral rendezetlen kapcsolat szokta okozni. De ez a poszt nem ilyen lelkiállapotban íródott, nem is ülnék le ilyen állapotban blogolni. Kicsit tartottam tőle, hogy félreérthető, amit írok, de bárhogyan is próbáltam, ennél jobban nem tudtam leírni az állapotomat.

    Nem voltam felettébb kialvatlan, amikor a posztot írtam, sem zaklatott, egyszerűen csak olyan érzésem volt, mintha nem lennék ura a magam érzelmeinek, pedig tiszta volt a fejem.

    A poszt rólam íródott, arról hogy most éppen hogy vagyok, mit élek meg. Talán azért nem válaszolt rá senki, mert számukra nem volt érthető, amit írtam, vagy mert mások ilyet nem éltek át, vagy mert ehhez nem lehet mit hozzáfűzni, hiszen a posztom sem nem panasz, amivel azonosulni lehet, sem kétségbeesés, amit vigasztalni kellene: csupán egy helyzetjelentés, amire azt mondja az ember- "oké, vettem, és akkor mi van?!"... :)

    Kicsit meglepődtem , hogy rajtad kívül nem kommentelt senki, de azért fel voltam készülve, hogy a legtöbben nem tudnak majd mit mondani erre. De nem gondolom, hogy ez gond lenne, vannak ilyen posztok. Akkor és ott ez volt bennem, azóta sem tudom megmagyarázni, de nem kiborulós, hanem furcsa poszt volt, ennyi. :)

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok