Szia, kíváncsi Olvasó!
Ez itt a Matrózblog: random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hét gyerkőccel meg két kutyával. Otthon élve, otthontanulva.
"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"
Üdv itt:
Eszti
_____________________________________________________
2009. november 5., csütörtök
Felmentési kínok 2.
Semmi hír. Nem kerestek, nem írtak, nem telefonáltak a Gyerekjólétiből. Tegnap letelt a harminc nap, ami az ovivezető szerint törvényi határidő. Eddigre kellene meglennie a környezettanulmánynak. (Fura, én a törvényben, amire ő hivatkozott, 15 napos határidőt láttam, de mindegy.) Mármint annak a tanulmánynak, amivel kapcsolatban még föl sem vették velünk a kapcsolatot... Ennek ellenére nyugizom. Tegnap megbeszéltük F.-el, hogy kivárunk. Még le vagyunk fedve a jegyzőnél. Én meg ráérek...
Azért utánajártam néhány adódó lehetőségnek, de azt kell mondjam, hogy nem sokat látok. Van lehetőség együttműködő intézményben részleges felmentést kapni, ami havi egyszeri gyerkőccel történő ovilátogatást jelent, ez az, amit biztosan nem szeretnék. Nem is tudnánk megoldani, mert az ország másik felében vannak azok az intézmények, de nem is szeretném ezt így. Van lehetőség egy közeli falu ovijába beiratkozni, ott 2-3 alkalommal kellene bejárni hetente. De ha 2-3 nap, akkor miért nem teljes felmentés? Törvényileg a napi 4 óra van előírva 5 éves kortól- akkor hogyan van az, hogy 2-3 nap járással le van fedve az intézmény, és az nem törvénysértés, de ha törvényes jogomat gyakorolva kérem a teljes felmentést, akkor arra azt mondják, hogy nem oké, nem tudjuk megadni, mert nem tehetjük?? (Illetve ezt nem mondják, csak azt, hogy persze, megadjuk, csak ezt tedd meg, ide menj el, írd meg azt...)
Komolyan tehetetlenül állok ebben a helyzetben. Hogyan van az, hogy törvényileg szabad felmentést kérni, valójában viszont az összes ovivezető fél megadni, és ezért mindenféle mondvacsinált akadályokat gördítenek az utunkba? Akkor tehát lehet ma Magyarországon felmentést kapni, vagy sansztalan a dolog? Mert én eddig azt hittem, meg lehet oldani. Mára azért némi szkepticizmus vett rajtam erőt. Nem tudom, hogy van-e olyan család, akinek sikerült végigverekednie az ovis felmentést, de ha létezik ilyen család, akkor muszáj lesz velük összebandáznom... Nem tör le a helyzet, inkább olyan semlegesek az érzéseim. Várunk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szívesen olvastátok
-
Jó pár hete láttam egy nagyon elgondolkodtató filmet. A Summerhill drama egy a tanulást nagyon szabadon értelmező iskoláról, és az ő érvény...
-
Én a Narnia sorozat egyik könyvét olvastam (Az oroszlán, a boszorkány és a különös ruhásszekrény címűt), meg a filmeket láttuk a férje...
-
Ahogy talán láttátok is, leszedtem az előző poszt érdemi tartalmát (a címe és némi infó maradt meg belőle), mivel alaposabb utánajárásba...
Szia!Nálunk boldogan felmentettek volna, mert full telt ház van az ovikban. Végül mégis ovisak lettünk máshol. Nem mertük meglépni az otthonoktatást.Azóta elsős lett, és most a virus miatt lehett, hogy otthoni lesz.
VálaszTörlésAmugya felmentést meg kell adni , ha biztositod a gyerek fejlődését. Tarts ki!üdv anyaluc
Anyaluc, sokat jelent, amit írtál. Köszi.:)
VálaszTörlésMultkor azon toprengtem, hogy az iden decemberben 5. evet betolto fiunknak erre a nevelesi evre megadtak a felmentest (a kozepso csoport alol). Es mi lenne, ha jovore iskolas lenne, korengedmennyel? Akkor kimaradna a nagycsoport. Az a dolog hatranya, hogy nem biztos, hogy igy sietni kene a tanulassal es nem tudom visszalepni iskolaban hogyan lehet. Nektek ez nem jarhato?
VálaszTörlésPetine
petine, az a gond, hogy a nagycsoport előtt rém kooperatív mindenki- az utolsó évre szigorítanak be...
VálaszTörlésNálunk Rafi nyáron töltötte az 5-öt. Nem kerestek, hanem én jelentkeztem, hogy már esedékes járni, és szeretném felmentetni. A napokban gondolkoztam, hogy ha nem ugráltam volna, talán egy évet nyerhettünk volna, de nem akartam, hogy egyszer csak jöjjön egy felszólítás, hogy ejnye-bejnye, nem jár a gyerekünk, inkább igyekeztem elébe menni a dolgoknak.
Az ovivezető elmondása szerint jó pár hónapja a jegyző informálódott Rafi felől: megkérdezték, hogy jár-e hozzájuk oviba. Ez valószínűleg nyáron volt. Szóval szerintem megvan nekik a gyereklista a hivatalban az anyakönyvi kivonatok alapján- tudják, hogy kinek mikor kell elkezdeni az utolsó évet. Persze az is lehet, hogy nem így van, utánunk mindenesetre tudakozódtak amikor Rafi betöltötte az 5. életévét.
Én úgy vagyok most, hogy nem baj, ha később kezdi a sulit. Engem nem zavarna. Viszont minden évben külön kell igényelni a felmentést, és ezt nem szívesen pörgetem végig. Szóval most, a jelenlegi bürokráciai gagyizás mellett azt gondolom, hogy inkább ismételjen a suliban, minthogy újra össze-vissza kérvényezzünk, járkálgassunk, meg vizsgálgassák az ötévesemet.
Persze ha megjön a papír a jövő héten, akkor csendben hálát fogok adni, aztán meglátjuk a folytatást. Ja, még egy: Rafit az ovis fejlesztőpedagógus felmérte szeptember elején, és azt mondta, hogy nagycsoportos szinten van, nálunk tehát a középső csoport nem merült föl, mint lehetőség.