Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hét gyerkőccel meg két kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
_____________________________________________________


2020. november 26., csütörtök

BALKEZES poszt



Negyedik gyerekünk, Zeki (12) balkezes. Sem előtte, sem utána nem született eddig más balos gyerekünk és mi magunk sem vagyunk balkezesek. Kb. háromévesen vettük észre, hogy sztenderd ceruzafogással rajzol, következetesen bal kézzel. Azóta tanultunk pár dolgot a balkezességről, ezekről szeretnék most írni.


Nem egyetlen

A szűkebb családba vannak balkezesek, mint utóbb kiderült. Nagybácsi, nagynéni, egyéb emberkék. Érdekes módon, ameddig nem volt balkezes gyerekünk, ez fel sem tűnt. Még érdekesebb módon a fiam első unokatestvére, egy kislány, aki ugyanabban az évben született, is balkezes.


Kiből lehet balos gyerek?

Számomra ez a legizgalmasabb. Ugyanis kutatások bizonyították, hogy balkezes gyereke csak balkezes szülőknek lehet. Pontosabban olyanoknak, akiknek van enyhe vagy erős balkezes irányultságuk. Az erős balkezes irányultságúak a ténylegesen balkezesek. Vannak viszont olyanok is, akiknél ez nem olyan egyértelmű. Léteznek mindenféle, testi gyakorlatokra épülő tesztek, amelyekkel tapasztalatai módon meg lehet győződni róla, hogy mennyire balkezes az ember. Ezek a tesztek arra alapulnak, hogy minden ember alapvetően azon oldali testrészével végez bizonyos tevékenységeket, amelyik neki jobban "kézre áll". Így könnyen előfordulhat, hogy a magát jobbkezesnek gondoló személy bizonyos dolgokat a bal kezével végez.

Ennek persze a legtöbben nincsenek tudatában, ezért is hívják az ilyen embereket rejtett balkezesnek. Rejtett balkezes személyektől is születhet balkezes gyerek, de a teszteken notóriusan a jobb kezüket használóktól nem. Természetesen a képet jelentősen árnyalja, hogy sajnos létezik átszoktatás: egy balkezesnek vagy rejtett balkezesnek született kisgyereket módszeres szidással, büntetéssel, figyelmeztetéssel "le lehet beszélni" a számára kényelmes (és agyfélteke-huzalozás szempontjából normális) lateralitásáról. A lateralitás az egyik agyfélteke ösztönös preferálása a másikkal szemben, amikor motoros cselekvésekről (pl. labda elrúgása, söprés, távcsőbe nézés, ollóval vágás, írás) van szó. Ha megszokja a másik kéz (láb, szem) használatát, akkor azzal is ügyesen tud működni.

Már csak amiatt is, mivel a balkezesek ügyesebbek a jobb kezükkel, mint a jobbkezesek a bal kezükkel, amikor másik kézzel kell ugyanazt a feladatot elvégezni, mint amire alapesetben "kézre esne". Ezt figyelembe véve a tesztek azzal próbálják az "eredeti lateralitást" megmutatni, hogy a fent említett motoros tevékenységek végzésére adnak utasítást és arra kérik a résztvevőket, hogy ne gondolják végig előre, hogy melyik "lenne jó", hanem minél gyorsabban kezdjenek neki azzal a kézzel, lábbal, szemmel, füllel, amelyik elsőre "kézre esik". A lateralitás ugyanis nem csak a kézpreferenciában nyilvánul meg, hanem például abban is, hogy melyik lábbal kényelmesebb a labdát kapuba rúgni, vagy hogy melyik szemünket nem csukjuk be, amikor egy egyszemes távcsőbe belekukkantunk.

Rólunk mindkettőnkről kiderült a rejtett balkezesség, ahogy végeztük a teszteket, meg ahogy ezek után elkezdtük végiggondolni a mindennapi tevékenységeinket. Minket sosem szoktattak át, egyszerűen megvannak a preferenciáink - ezek azonban nem következetesen a jobb testrészünkre esnek, bizonyos dolgokban a balt preferáljuk. Az is igaz ránk, hogy könnyebben váltunk a két kezünk (lábunk, szemünk, fülünk) között. Nekem például néha jobban kézre áll a bal kezem, amikor kanállal eszem, meg néha "fordított kézben" használom a kést és a villát, amikor egyszerre kerülnek a kezembe. Ez tehát megmagyarázza, hogyan születhetett balkezes gyerekünk, amit én nagyon érdekesnek találtam.


Eszközök használata

Zekinek ezzel nem volt sosem gondja. Bár kiskorában vettünk neki balkezes ollót, meg balkezes tollat, de aztán ezek idővel elvástak és nem igényelt utánpótlást. Persze, lehet, hogy utána nem vágott annyit és ezért lehet, hogy a balkezes olló hiánya okolható, de ez nekem akkor nem tűnt fel, ő pedig nem panaszkodott. Bár csak részben tartozik ide, de a balkezes könyv elolvasása nekem sokat segített abban, hogy tudjam kicsit az ő szemszögéből nézni a dolgokat. Az eszközöknél ugyanis érdekesebbek az, amikor valami új dolgot tanítunk neki.

A squash, a foci, a kosárlabda esetén például érdemes figyelembe venni, hogy lehet, neki másik kézre vagy lábra esne, amit mutatni akarunk. Ilyenkor célszerű az ő helyzetéből, másik kézzel, másik lábbal megmutatni ugyanazt, mert lehet, neki úgy könnyebb. Egyelőre az olyan dolgok, mint balkezes gitár és balkezes egér, még nem okozott gondot, itt még nem tartunk (meg majd a vezetéstanulás is érdekes lesz, mivel neki a sebváltó nem jó oldalra esik). De számolunk ezzel, hogy figyelembe kell majd venni.


Mi a helyzet az írással?

Nagyon hálás vagyok, hogy a balkezes gyerekünk is otthon, velem tanult meg írni, olvasni. Írásformának mi a gyerekeknél a dőlt betűset választottuk. Az elején sajnáltam őt, hogy más irányba kell írnia, mint ami neki kényelmes lenne, de hamar megtanulta. Nyilván itthon nagyon sok konfliktushelyzet fel sem merült, ami mondjuk egy suliba járó gyereknék a balkezességhez való eltérő tanítói viszonyulások miatt felmerülhetett volna. Zeki a balkezessége miatt sosem szenvedett hátrányos megkülönböztetést.


Különleges képességek?

Na, ez is egy érdekes kérdés. Persze, mondják, hogy a balosok különösen kreatívak és művésznek sem utolsók, de mi nem a tehetségben, hanem a kiváló tananyagokban, a ráfordított sok gyakorlási időben és a kiváló oktatókban hiszünk. Egy úgymond tehetséges gyerek tehetséggondozás és rengeteg gyakorlás nélkül nem lesz kiemelkedő abban, ami felé fogékonyságot mutat (vagy ami felé a szülei terelik). Viszont, ha megkapja azt a fajta gondoskodást, ami előreviszi a képességeit, akkor tud komoly eredményeket letenni az asztalra - ez azonban minden gyerekre ugyanúgy igaz.

A komoly eredmények persze ezer más faktoron is múlnak, hiszen legtöbbször egymáshoz mérik és versenyeztetik a különleges képességekkel rendelkezőket. Ott pedig már akár kevésnek is bizonyulhat a legjobbja, amit belead. Ez a fajta miliő nem tetszik nekünk: az úgymond tehetséges embereket körülvevő, ajnározó, sztároló közeg és csak a tehetség kiaknázását szem előtt tartó kemény, alázós, rabszolgahajcsár edző-mentor. Egyik sem tesz jót az önértékelésnek és a munkamorálnak. Ezért eszünk ágában sincs kidelegálni a gyerekeinket mások keze alá. Eddig mindig megtaláltuk azokat a családi erősségeket, amivel ezt meg tudtuk így tartani.

Zeki egyébként nagyon pengén rajzol. De nem "pengeséggel" született, hanem nagyon sok rajzolással jutott el idáig. Sok időt tudott ráfordítani, mivel itthon volt velünk. Az erős alapokat mi tettük le együtt egy nagyszerű online rajztanfolyammal, amit először én tanultam végig, majd a családot is végigvezettem rajta. Zeki évekkel később rákattant a témára és folytatta saját érdeklődés alapján, "önszorgalomból". Erre mondhatnám, hogy lám, balkezes és tehetséges. De ezzel a kijelentéssel teljesen elvitatnám a jó rajztanfolyam "erejét" és a fiam rengeteg beletett energiáját - egyiket sem szeretném megtenni.







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szívesen olvastátok