Immár majdnem egy hete megvan a csigáriumunk, benne a házatlan csigánkkal, aki köszöni jól van, él és virul (neve nincsen). Meglepő tapasztalataim vannak, szeretném megosztani. :)
Az első tapasztalatot néhány nap csigatartás után szereztem. Ugyanis: az évek óta szűnni nem akaró házatlan csigaundorom kúrálódni kezdett! Ennek az lehet a magyarázata, hogy kutyaharapást szőrivel. Habár pár napig kirázott a hideg is a gondolattól, hogy egy csigával osztom meg az otthonomat, nem vagyok normális, ezután valami beteges undor-függőség kezdett erőt venni rajtam: állandóan megkukkantottam, folyton néztem, hogy mit csinál. Mivel kellemetlen érzések és félelem nélkül vizsgálódhattam, előjött az analitikus énem.
Elkezdtem komolyabban megfigyelni a jószágot, és ezzel együtt elkezdtem kiismerni a szokásait. Sőt, egy idő után, mivel sokat figyeltem, meg is kedveltem. Sosem gondoltam volna, hogy ezt valaha le fogom írni. És szó mi szó- jólesik leírnom. Azért ne dobjon engem senki csigákkal teli verembe, mert az változatlanul rosszul érintene... Viszont ha neked is van valamilyen állatundorod, akkor itt az ideje szorosabb kapcsolatba kerülnöd egy példánnyal közülük- a kúra érdekében. Talán segít. Feltéve, ha nem óriáskígyó-fóbiád van...
A második, hogy nagy felfedezéseket tettem. A felfedezés úgy szól, hogy a csigák jó fej élőlények. Komolyan! Csiga-tartásunk első napjaiban megkérdeztem magamtól, hogy vajon mi értelme a csiga nevű élőlénynek. Fel nem foghattam, hogy minek teremtett meg Isten egy ennyire undorító, és alapjában véve értelmetlen élőlényt. Aztán teltek a napok, és rájöttem pár dologra.
Megfigyeltem például, hogy éjszaka aktív, akkor eszik.
Meg is tudtam figyelni, hogy hogyan eszik.
Ezenkívül az is érdekes, hogy mindig ugyanarra a helyre megy vissza aludni. Tehát képes tájékozódni. (vajon milyen módszerrel teszi?)
És memóriája is kell, hogy legyen, máskülönben honnan tudná, hogy hol volt a szálláshelye, mielőtt elindult...
Nem is eszik meg akármit, talán még ízlése is van. Tv-paprika hegyét vágtam le neki eledelnek. Az ízlett neki, falatozott belőle. Aztán vettünk epret, és megmaradt pár szem. Abból is beraktam egy felet. De úgy tűnik, hogy a paprikát preferálja. Pedig egymás mellett van a két csemege.
Egy összecsavarodott levélbe vackolta be magát, mindig oda tér vissza kaja után. Amikor meglocsolom este a spriccelővel, akkor 'nekiiramodik' (hehehe, a csiga) és elindul kajálni egyet. Aztán visszamegy aludni.
Mindent összevetve eddig hasznosnak bizonyult a csigárium. Nekem mindenképpen. A gyerekek megfigyelték a csiga talpát az üvegen keresztül. Meg azt is, ahogyan evett. Tanulmányoztuk a szarvait is. És beszélgettünk arról, hogy petéit a földbe teszi, meg hogy nem mindegyik csiga házatlan. Valahogy még nincsen kedvem szabadon engedni...
Azt hiszem ez a fajta a spontaneitás be fog jönni nekünk otthonoktatós stílusként. Úgy látom, hogy meg kell ragadni az adódó alkalmakat, mert vannak ilyenek, csak nyitott szemmel kell járni.
Ha ilyen szepen es zamatosan leirnank az elviselhetetlen szemelyeket bizonyara megkedvelnenk.
VálaszTörlésMost komolyan: Haza kellene hoznom egy békááááát???!!!! Nemáááááá!!!! Más biztos tipped nincs fóbiakezelésre? Mondjuk, valami hatásos békaeltérítő, hogy véletlenül se jöjjön arra, ahol én vagyok? Ez utóbbi jobban tetszene.
VálaszTörlésHát először arra gondoltam, ezt nem olvasom el... aztán pont az jutott eszembe nekem is, hogy a kukacfóbiámat a karmosbékák etetése gyógyította ki valamelyest. És elolvastam! És nagyon jó! Nem azt mondom, hogy fáj a szívem egy csiga után, de ki fogjuk próbálni a nyáron... KöszI! lassan olyan, mintha engem is otthontanítanál...hehehe!
VálaszTörlésIri, IGAZAD VAN!! De ahhoz együtt is kellene velük élni, hogy megfigyelhessük őket. :) Ezt nem hiszem, hogy sokan bevállalnák. Ha már hajlandó lennék ezt bevállalni, akkor nagy a valószínűsége, hogy Istennek engedve amúgy is meg tudok bocsátani, tehát az ellenségemet már nem is látnám ellenségnek... Lehet, hogy a szív szándékán múlik, nem is magukon a tetteken...hmmm.
VálaszTörlésMindenesetre érdekes, hogy az állat-fóbiáink jobban foglalkoztatnak bennünket, mint a felebarát-fóbiánk, amit rendszerint inkább lejegelük... Ne legyen így! :)
Gabka, nekem is jobban tetszett volna, ha nem akadok össze azzal a csigával.:) És nagyon örültem volna neki, ha Isten minden csigát eltöröl a föld színéről- a kedvemért. De sajna nem ez történt, és utólag hálás vagyok Neki ezért.
VálaszTörlésItt az a kérdés, hogy mennyire ragaszkodsz a fóbiádhoz. Ha igazán szeretnél tőle megszabadulni, akkor sok mindent bevállalsz, ami adott pillanatban nem esik jól, de a cél érdekében megteszed... ráadásul ezt éppen a gyereke miatt is csináltam, így nem esett annyira rosszul, nem volt erőltetve.
Ne haragudj meg, hogy ilyen javaslatot tettem- lehet, hogy nem is működne nálad. Aztán meg az is lehet, hogy egyszer csak te is összeakadsz majd egy békával-elkerülhetetlenül. Nem riogatlak, csak eszembe jutott. :)
Nem tudom, hogy milyen békától undorodsz, de épp tegnap olvastam egy cikket a leveliről. Elég ügyesen kedvcsinálóvá írták, át is futott az agyamon, hogy talán nekem is be kellene szerezni egyet... de védett.
Itt tehát a cikk, szeretettel ajánlom figyelmedbe (másold be a linket a keresődbe). :)
http://www.dongo.eoldal.hu/cikkek/zold-levelibeka/zold-levelibeka
Ha van kedved, írd meg a benyomásaidat, miután elolvastad.
Kiseri, móka volt, amit az otthonoktatásról írtál, hehe. :D Pedig becsszó nem így terveztem. :)
VálaszTörlésMilyenek azok a karmosbékák? Víziállatok? Könnyen tarthatóak? A gyerekeid 'örömére' tartjátok?
Már nincsenek szegénykék, de nagyon olcsó, nagyon egyszerű tartani, de egyetlen gondom volt velük: szúnyoglárvát ettek, élőt!!! De mondom, megtettem, én is a gyerekekért... Amúgy nagyon apró békák és nagyon cukik!
VálaszTörléshttp://www.freeweb.hu/hobbiallat/cikkek/keteltu1.htm
Itt találsz róluk infot, ha szeretitek az otthoni állattartást, érdemes kipróbálni őket! Egyszerűek és igénytelenek.
Kiseri, nagyon köszi az infót, meg a linket a kis karmosokról. Ránézek mindjárt. Hát, eddig nem tudtam, hogy szeretjük az otthoni állattartást, de a csigárium kapcsán elgondolkoztam valami kisállatban. Nem annyira szeretnék szőrős-tollasat, mert évente egyszer-kétszer elutazunk 2 hétre anyumékhoz Londonba, és azokat macerás magunkkal hurcolni, meg másra bízni is. Egy karmosbékát talán könnyebben hurcolunk... :)
VálaszTörlésEszti, a levelibrekkencsen már túl vagyok, meg is fogom, a múltkor is fogtam egyet a tanyán Rékának megmutatni. Csak azok a ronda varangyok... Amúgy a velük való kontaktust volt szerencsém próbálni, igaz, nem szándékosan...Ha nem untatlak, elmesélem (ha igen, akkor legfeljebb nem olvasod el :-) )
VálaszTörlésMég a tesómmal laktam (boldogult lánykorom), egyik éjjel nem volt otthon. Tanyán laktunk, anyuék egy másikon, tőlünk 4km-re. Bár mindig mindenki kérdezte, nem félek-e teljesen egyedül, sose féltem, nem volt mitől Addig az ominózus éjszakáig. Az történt, hogy szépen lefeküdtem aludni. Az ágyamat egy matrac helyettesítette (máig így alszom legszívesebben, matracon a földön), hason aludtam szokásom szerint. Egyszer csak arra ébredek, valami hideg és nedves van az arcomon. Odakapok, közben felkapcsolom a kislámpát, s mit látok? Egy ronda béka ott brekekekeke-zik a párnámon.... Szerinted????? Majdnem szörnyethaltam. Kirohantam a nappaliba és egész éjjel a sarokülőn gubbasztottam, a reggelt várva.
Tesóm összes megjegyzése, amikor hazaért: Meg kellett volna csókolnod.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Gabka, ez a történet HATALMAAAAS!!! itt röhögtem a gép előtt hangosan!
VálaszTörlésBocs. Az a helyzet, hogy vizuális típus vagyok, úgyhogy lepergett a szemem előtt az egész béka-attak... :D :D
Most, hogy kicsit össze tudtam magam szedni a röhögésből, azt kell írjam, hogy együttérzek az akkori éneddel: azért ez durva inzultus volt a brekkencs részéről. :D
Ettől az ominózus estétől datálható a béka-fóbiád?
Nem, a békafóbiám már óvodában elkezdődött, amikor Kovács Pisti félrehívott a nagycsoportban és elmondta, hogy ha a varangyos béka lepisil, akkor megvakulok. Jól van, jól van, nem kell annyira röhögni, akkoriban hittem neki.
VálaszTörlésAztán egy későbbi eset: borsót szedni segítettem, amikoris egy feltűnően mozgékony borsó akadt a kezembe. Lehettem vagy nyolcéves....
Azóta nem nagyon komálom a békákat. Gondolod, hogy az az éjjeli zaklatás sem sokat javított a helyzeten... Amúgy örülök, hogy jól szórakoztál, én nem annyira, de mindenki más szakad a röhögéstől...:-))
Gabka, NE HARAGUDJ!!! Ezek tényleg mega-mókás sztorik, amiket leírtál. De értem, hogy akkor és ott nekem inkább szörnyű volt, mint mókás. Köszi, hogy leírtad ezeket a történeteket. És nem csak azért, mert jólesett egy nagyot nevetni. Hanem mert volt bizalmad megosztani ezt. Köszi a bizalmadat. Remélem nem bántottalak meg. Ha igen, akkor bocsánatot kérek.:(
VálaszTörlésA békákra visszatérve: érdekes, hogy általában az a jellemző, hogy sok kisebb történés eredményeképpen következik be egy ember békaundora. Akkor nem is figyelünk, csak évek múlva vesszük észre, hogy már nem bírjuk elviselni azokat a nyálkás kis lényeket... :)
Akkor tehát a varangy a főmumus nálad? Vagy alapvetően ami béka, az fúj? A történeteid alapján többfajta békával volt negatív élményed...
Egyáltalán nem haragszom!:-)Akarsz nég nevetni? Vannak még sztorik, de lovasak. Békákból ennyi is elég! Ha akarod, leírok párat. Csak előbb elaltatom Rékát.:-)
VálaszTörlésMindenképpen. De várj egy kicsit, csinálok neki egy új bejegyzést, hogy mindenki hozzáírhassa a saját sztoriját. :) Addig is jó éjt kis Réka. :)
VálaszTörlésGabka, megírtam az új bejegyzést. Légy szíves legyél első, aki leírja a mókás történetét. Illetve történeteit. :D Minden jöhet, ami pacis és vicces. Sőt, más is. ;)
VálaszTörlés