Kérlek, hogy ne fogd vissza magad, hadd hulljon a mi könnyünk is, vigadjunk sírva, hihi.
Szóval: írjatok, szeretettel várom. :D
2009. június 4., csütörtök
Kac-kac, bruhaha!!!
Kérlek, hogy ne fogd vissza magad, hadd hulljon a mi könnyünk is, vigadjunk sírva, hihi.
Szóval: írjatok, szeretettel várom. :D
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szívesen olvastátok
-
Jó pár hete láttam egy nagyon elgondolkodtató filmet. A Summerhill drama egy a tanulást nagyon szabadon értelmező iskoláról, és az ő érvény... -
Én a Narnia sorozat egyik könyvét olvastam (Az oroszlán, a boszorkány és a különös ruhásszekrény címűt), meg a filmeket láttuk a férje...
-
Ahogy talán láttátok is, leszedtem az előző poszt érdemi tartalmát (a címe és némi infó maradt meg belőle), mivel alaposabb utánajárásba...
:-) Na jöhet a sztori?
VálaszTörlés16 éves voltam, még csak egy lovam volt, Csilla. A tsz-ben tartottuk bértartásban. Egyik nap hagyományőrző felvonulásra hívtak meg minket egy közeli faluba. Én Csilluval mentem, apunak egy tanyáról egy barátja adott kölcsön lovat, aki Linda névre hallgatott. Mivel apunak még reggel dolgoznia kellett, én mentem ki biciklivel a tanyára, felültem Lindára, átlovagoltam a tsz-be, ott bekötöttem Csilla mellé, apa már oda jött meló után, s egy kis csapattal elindultunk.
Késő este volt, mikor visszaindultunk. Amikor a tsz-hez értünk, mondtam apunak, vigye be Csillát, rakja rendbe, etesse meg, én visszalovagolok a tanyára Lindával, jöjjön majd értem, nekem ugye akkor még nem volt jogsim (tudom, benzinnel megy, de a rendőröket nem szokta érdekelni),kocsi a tsz-ben, így volt logikus. Apu vitte Csillut, én átültem Lindára, mentünk nagy vígan - amíg be nem értünk az erdőbe. Ott mintha fekete kendővel kötötték volna be a szemem, semmit nem láttam. Mentem egy darabig, majd eszembe jutott, ha megtalálnám a fák között a kis ösvényt balra, ami kivisz a rétre, ott biztosan világosabb lenne. Hosszabb, de legalább a holdfényben látok valamit. Linda érezhette, mit akarok, mert éreztem, ahogy kanyarodik, de csak reménykedtem, hogy ő tudja, hol járunk.
Szerencsésen kiértünk a tisztásra, már épp kezdtem örülni, hogy haladunk, amikor a mező túloldalán észrevettem egy nagy tüzet, ami körül emberi alakokat láttam, sokat... Na rögtön eszembe is jutottak a gyerekkori mesék boszorkányai, akik éjjel az erdőszélen a tűz mellett varázsolnak... mindegy, vissza nem fordulhattam, másik út nem volt, mennem kellett. Csak gondoltam, legyen a meglepetés ereje. Tudni kell, hogy a ló sötét színű volt, rajtam sötétkék huszárruha, rengeteg ezüst gombbal és kard az oldalamon. Na én vágtára fogtam Lindát, elsuhantam a tűz mellett. Ahogy lenéztem magamra, nem semmi látvány voltam. Valami nagy, fekete, amin mindenféle csillogó dolog van, gyors, elrobog... Azok meg ott békés szalonnát sütögető társaság.
El lehet képzelni... Ugráltak föl, repültek a kempingszékek..... Szerintem azóta se mentek sötétedés után erdőszélre.
Még egy történet, vizuális típusoknak:
VálaszTörlésVan egy Gyöngyi névre hallgató - bocsánat, egyáltalán nem hallgató - shetlandi pónikancánk (kb. 90cm magas, csak a könnyebb elképzelhetőségért). Szokása, hogy nem lehet megfogni. Kivéve, ha ő akarja. Na ez a póni egyik nap semmiképp se óhajtott bejönni a legelőről. Már egy órája csalogatam sárgarépával, zabbal, semmi. Csak röhögött rajtam, nem szaladt el, épp csak annyira ment arrébb mindig, hogy ne érjem el a kötőfékjét. És élvezte a piszok. Én kevésbé. Egyet gondoltam, na adok én neked! - és ugrottam, vagyis inkább vetődtem. Sikeresen el is kaptam - a farkát. Gyöngyi felvisított (nem lehet nyerítésnek nevezni a hangját) és elkezdett eszement módon szaladni. Én egy darabig utána lábon.... térden...hason.... épp csak a farka végét fogva, lovisí hason, a mezőn.... Kiabáltam tesómnak, hogy jöjjön segíteni. Kerülj elé, megfogjuk! Jött. Meglátott. És leült röhögni.
Ez tényleg bruhaha volt! Főleg így egymás után a kettő. Úgy tűnik, mókás dolog ez a lótartás!!
VálaszTörlésKár, hogy ott a mezőn nem volt kamerájuk... Blair Witch Project falutájon...:) (Nem láttam a filmet, azt hiszem nem is fogom.)
Lovisí. Hihetlen... Énisénisénis!! :D :D
Talán lehetne idegenforgalmi látványosság: "...balra Gabkát látják, ahogy lovisízik a pónival. A lovisí nagyon bonyolult mutatvány: a nehézsége abban áll, hogy speciális mozdulattal, úgynevezett 'lóutánvetődéssel' az állatnak pontosan a farkát kell elkapni."
Én speciel arra gondoltam - ha már idegenforgalom - hogy meggazdagszom. A terv a következő: Gyöngyikét elengedem a mezőn. Mindenki, aki részt szeretne venni a játékban, fizet ötezer Ft-ot. Ezért a pénzért 20 percig próbálkozhat. Akinek sikerül megfognia a lovat, az viszi a kalapban összegyűlt pénzt. Ha nem fogják meg, a pénz marad. Milliomos lennék szerintem.:-)))
VálaszTörlésLehet. :)
VálaszTörlésGyöngyi-futamnak lehetne hívni. Az egész országból jönnének a válallkozó kedvű legények meg lyeányok... és Gabka zsebe egyre vaskosodna.
Ha Gyöngyi-futam lesz az esemény neve, akkor némi jutalákot csurranthatnál nekem is, hehehe. :D :D
:-DDD Ok, ha így lesz, feltétlenül! Végülis szerzői jogdíj is van a világon.... De az is lehet, hogy postán elküldöm a lovat, ha már nagyon kiakasztott. Ha van erkélyetek, ott elfér, elég kicsi... :-)) Na jó, inkább megtartom.
VálaszTörlésAzt mondtam már, hogy életem egyik nagy esésénél is főszerepet játszott? A sztori a következő:
Kinn voltak a pónik a legelőn, ahol nincs kút, tehát bentről az udvarból kellett őket itatni. Arra szoktunk rá tesómmal, hogy nem a vödröket cipeltük kifelé, hanem a lovakat hoztuk be, ittak, aztán mentek vissza. Mindig én hoztam Gyöngyit és Bercit (Berci is shetlandi, pár centivel nagyobb, mint a barátnője, de lévén fiú, ez természetes). Mivel nem volt kedvem gyalogolni, szokásommá vált, hogy felültem Berci hátára (éppen nem ér le a lábam, úgy egy centi híja van), a két füle között megfogtam a kötőfékjét, csak hogy azért fogjak is valamit, a másik kezemmel Gyöngyit vezettem és jöttünk befelé. Már tudták a dolgot, megszokták, mindig így csináltuk. Egyik nap is ugyanígy jöttünk be inni, vígan ügettek befelé a törpék, amikor hirtelen összenéztek, majd abban a pillanatban kétfelé ugrottak. Én meg a két ló között pofára... No comment, elég annyi, hogy a lovisínek van kétlovas változata is. Tesóm persze megint úgy röhögött, hogy csaknem lefordult a lóról (másik két pónit, Csinit és Sissy-t ő ugyanígy hozta be, csak azok valamiért nem utánozták le a mutatványt). Ezek a lovisízések valahogy mindig nekem jutnak...:-)))
Ha már belelendültem, legyen ezúttal kutyás eset. Emlékezetes, azóta is mindig emlegetik, ha az állatorvosnál járok.
VálaszTörlésTesómnak vizsgái voltak, Rocky nevű kaukázusi kutyusát pedig kontrollra kellett vinni ( egy seb volt a fején, azt kellett ellenőrizni). Megkért, hogy vigyem el helyette. Két kauja volt egyébként, a másik egy Becky névre hallgató szuka.
Na én fogtam is a Rockyt, be akartam tenni a kocsiba. Igen ám, de Becky úgy gondolta, ő is jön. Ellökött (80 kilójával nem volt nehéz dolga) és kislisszolt mellettem a kapun. Persze nem az autóba igyekezett beszállni, hanem futva elindult a dűlőúton. Na én gyorsan benyomtam Rockyt a hátsó ülésre, s padlógázzal mentem a másik után. Ő addigra betért a szomszéd tanyába, ahol a ház előtt épp betonoztak... Már 6 ember kergette a kutyát, nehogy rászaladjon a friss betonra. Én is beszálltam a buliba és a Gyöngyikénél már bevált vetődéssel elkaptam Beckyt. Szerencsém volt, jól fogtam meg, azzal a mozdulattal be is tuszkoltam Rocky mellé hátra. Mivel nem mertem kockáztatni egy újabb szökést, inkább vittem őt is magammal.
Baleset nélkül beértem a városba, szépen ült hátul a két hatalmas kutya. Leparkoltam a doki rendelője előtt - és itt kezdődött megpróbáltatásaim második felvonása. Ugyanis kivettem Rockyt a hátsó ülésről, de Becky úgy gondolta, ő bizony nem marad egyedül benn a kocsiban, jön ő is. Mivel a hátsó ajtón nem fért ki - még ott volt Rocky - előre ugrott a vezetőülésre, megfordult - és ezzel beszorult az üléstámla meg a kormány közé. Természetesen tette ezt úgy, hogy közben teljes súlyával ült a dudán... Úgy meglepődött a hangos dudálástól, hogy nem mert mozdulni. Rocky meg megijedt és szaladt volna el... Én egyik kezemmel próbáltam az ő szabadságvágyát megfékezni (70 kiló körüli volt a drága), a másikkal a 80 kilós Beckyt igyekeztem leoperálni a kormányról.... Először a környékbeli házak ablakai nyíltak ki... aztán az ajtók.... futva jött a doki is, hátha sürgős esetet hoztak.... Nem részletezem. Mindenkinek a fantáziájára bízom. Csak annyit mondok még, hogy kb. 15 percbe telt, mire minden eb a helyére került.
Ez már ló-összeesküvés elmélet. Nemhiába mondják, hogy a ló intelligens állat. Sajnos nem mindig arra használja az intelligenciáját, amire való... :D
VálaszTörlésGabka, hát nem érted: te vagy a hivatásos, a lovak téged 'képeztek ki' lovisí-szakértővé! Nem lehet ezt átpasszolni csak úgy a tesódra. Ő legfeljebb a managered lehet. Vagy ülhet a kispadon, míg te vidáman műveled a lovisít (bár ha jól értettem ez egyszer ismét ő volt a vidámabb). :D :D