Már megint környezetóra otthon...

A csiga-projektünk még jól operál. Csiga, akinek továbbra sincsen neve, új befőttes üvegbe költözött. Ennek oka, hogy nemcsak ő élvezte az általam biztosított ideális körülményeket, hanem a bio-krumplink is, amin régen megtaláltuk őt. A szóban forgó bio-krumpli ugyanis kihajtott, és kezdett neki szűkös lenni a hely az üvegben. (Oldalára fordított üvegben volt, és nem volt hová nőnie fölfelé.) Tehát a krumplit máshova költöztettem (erről bővebben nemsokára), de miközben ezt tettem, eltörtem az üveget- igen, alapvetően ügyes vagyok ám, csak éppen most nem jött össze! ... :D Ezért kényszerült költözésre az állatkánk.

Csigával kapcsolatban újabb felfedezéseket tettem.

- Most már biztos, hogy van memóriája, és van biztonságérzete is. Amikor néhány napi tapasztalata alapján meggyőződött arról, hogy új helyén senki nem háborgatja, akkor a szálláshelyét egy kevésbé védett helyre tette át és már nem húzódott annyira össze alvás közben (igen, hidd el, hogy a csigák tényleg alszanak!).

- Apropó, alvás. Észrevettem, hogy néha úgy alszik, hogy az egyik szarva kijjebb van, mint a másik (mind a kettő eléggé be van húzva azért), és hogy a hátán van egy nagyon enyhe, de észrevehető taraja. Gondolkozom is, hogy Tarajos lesz a neve. Mint gyerekkori egyik kedvenc filmem a Szörnyecskék egyik szereplőjének; a vezérszörnynek- hát, találó is lenne rá, mert sok embernek tényleg vezérszörny egy házatlan csiga.

- Apropó, ház. Olvastam valahol, hogy nagyon sokfajta csiga létezik: van házatlan és van házas, és a kettő között minden vállfaj előfordulhat: van tehát részlegesen házas csiga is, amelyiknek habár van háza, nem fér el benne teljesen, és van olyan is, amelyiknek megvastagodott lemeze van csupán a hátán. Úgy tűnik, hogy a mi csigánk az utóbbi kategóriába tartozik, legalábbis megfigyeléseim szerint.

- Tudtad, hogy a házatlan csigák elleni biológiai fegyver az indiai futókacsa? Itt megnézheted (egyéb csigás infókat is). Nekem nagyon bejön ez az állatka! Pedig nem vagyok nagy rajongója a baromfiudvarnak!

A csigárium mellett újabb növény-projektünk is elindult. Krumpli. A kihajtott bio-pédányt ugyanis valahova el kellett tenni. Kidobni sajnáltam, így elültettem egy cserépbe. 4 hajása van, ami a föld alól kikandikál, és a gyökerei a cserép alsó szellőzőnyílásaiban is megjelentek már. Naponta-kétnaponta öntözöm a spiccelővel, és nagyon büszke vagyok az új konyhakertünk első 'darabjára'. Jó reménység szerint ez majd az új házunk udvarán fog tovább növögetni... ;)

A csigáriumba betettem egy másik krumplit, hogy ne maradjon éhen a 'jószág'. A gyakori öntözés és az ideális klíma következtében az elmúlt napokban az is növekedésnek indult... Nagyon jó, hogy a befőttesüveg fala mellé tettem a krumplit, így most, hogy gyökeret eresztett a csigárium puha földjébe, tisztán látható, hogyan kúsznak egyre lejjebb a vékony fehér gyökérszálak. Tanulságos. Majd azt is át kell ültetnem. Majd később...

Egyelőre nem összegeztük a tapasztalatokat, csak hagyom, hogy ott legyen a két új 'megfigyelési terület' a gyerekek játszószobájában. Látom, hogy Doda felkelés után naponta megnézi a kihajtott krumplinkat. Csigát viszont mutogatni kell nekik, amikor aktív és ők is ébren vannak (hajnalban, mihelyst megspriccelem a helyét vízzel, felélénkül, napközben ez ritkábban tapasztalható.)

Jó nagyon, hogy nincsen kényszer, nem sürget sem idő, sem tanmenet, hogy bármelyik környezeti projektet lezárjuk. Hanem együtt élhetünk és növekedhetünk megfigyelésünk tárgyaival, és majd amikor úgy lesz kedvünk, és készen állunk, akkor vetünk véget.

Bevallom, nagyon tudatosan kell most már ráállnom arra, hogy napi szinten előhozzam a projekteket, mint beszédtémát a gyerekeknél, mert magam is annyira élvezem őket, hogy fel sem tűnik, hogy a gyerekekért van mindez. A magaménak érzem, jólesik megfigyelnem, és legalább annyira lázba hoz mind a kettő, mint a gyerekeket- talán jobban is...

Biztos, hogy egyedül csak a gyerek profitál abból, ha otthonoktatott??? :D