Sokasodni vagy nem sokasodni?

Újra egy kedves ismerősöm hatására ragadok billentyűt. Kaptam tőle egy rövid cikket, ami meglehetősen ledöbbentő dolgokat ecsetel. A túlnépesedés kérdését tárgyalja a több gyereket vállalókkal összefüggésben. Azt taglalja, hogy a sok gyerek abszolút káros a környezetre a megtermelt szemétmennyiség miatt. Úgy látja, hogy a probléma gyökere a fogamzásgátlók és az abortusz népszerűsítésével szüntethető csak meg. Ez a bejegyzés egyfajta reagálás a cikkben írottakra. (A cikk linkjét a bejegyzés legvégére biggyesztettem.)

A szaporodjatok és sokasodjatok parancsról sokat lehetne beszélni. Röviden annyit, hogy Isten eddig nem szorította korlátok közé ezt a parancsot, és nem definiálta azt sem, hogy pontosan hány milliárd embernél gondolja a Földet betöltöttnek. Ezekből számomra két dolog következik.

Az első, hogy hiábavaló, sőt veszélyes dolog emberi módon filozófálni azon, hogy vajon kell-e még ember a Földre. Emberi életről és halálról még mindig egyedül Isten hatalmában áll dönteni, pont úgy, mint kezdetben. Aki kimond olyasmit, hogy gátat kell szabni annak, amire Isten nem mondott "állj!"-t, az emberölésekre mond igent, nem is kevésre. Mert az mindenkinek tiszta sor, hogy a szexből akár gyerek is születhet, és ha nem a totális absztinencia (úgy értem szexmentes élet) a népesség-visszaszorítás eszköze, akkor a másik verzió egyértelműen a megfogant életek elpusztítása. (A kép nagyon durva, de ez az igazság...)

Mert ha kimondjuk, hogy törvényileg két gyerek a limit, akkor mi történik a fogamzásgátlás mellett megfogant harmadikkal? -Azt ugye el kell pusztítani. Azt hiszem teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen jellegű problémamegoldás emberi életek ezreinek kioltásával jár. Egyetlen ép erkölcsű és józan ítélőképességű ember sem gondolhat helyénvalónak egy ilyen világméretű vérengzést.

A másik, hogy: Isten még mindig helyénvalónak gondolja a gyermekek születését! Ő bármikor megállíthatná a folyamatot (megváltoztathatná a biológiánkat, kinyilatkoztathatná akaratának megváltozását a követőinek, vagy megszűnhetne az élet leheletét, a lelket, az emberekbe tenni), de nem teszi. És ha Ő ezt jónak tartja, akkor az jó is. :)

Tehát nem a népességnövekedés korlátozásában keresendő a megoldás, mert nem igaz, hogy a föld túl lenne népesedve. Sokan vagyunk, de leginkább azért érezzük szűknek a bolygónkat, mert legtöbbünk igényei messze túlnőttek az Isten szerint helyesnek tartott kereteken. Fogyasztói társadalomban élünk, és igényeinket a média hazugságai alapján engedjük felgerjedni magunkban pl. mert nekünk MEGJÁR a nagy ház, a nyaraló, a nagy autó, a nagy udvar, hiszen mi európaiak vagyunk...

Nem lettünk környezettudatosan sem nevelve (legalábbis nagyon sokunk), nem érdekel minket, hogy mekkora kárt tesz a felelőtlen szemetelés (a miénk meg a multiké is).

És nagyon, de nagyon önzőek vagyunk: mindenkinek a maga élvezete, a maga pénzügyi boldogulása, a maga java a fontos. Ugyanúgy, ahogyan elfordítjuk a fejünket a szegénységet és a nyomort látva, ugyanígy fordítják el a jóléti társadalmak is a fejüket a szegény országoktól. Még a segítségük is gyakran anyagi előnyökhöz jutás szándékától mozgatott képmutatás, és saját maguk vállon veregetése. Sőt, ha közelebbről megnézzük, akkor a jóléti országok érdekeivel megegyező a szegénység, hiszen ők így vagy úgy, ebből is hasznot húznak.

Irgalom, emberbaráti szeretet, lemondás mások javára, szolgálni másokért: ezek kihalófélben lévő kifejezések... Erről szól az abortusz létjogosultságának a védelme is. Mert az én életemet ne korlátozza egy kis pelenkás- hadd én döntsem el, hogy mikor akarom őt. És ha már eldönthetem, akkor köszönöm most éppen nem akarom, majd inkább akkor, hogy ha minden rendben lesz bennem, körülöttem. Vagy ha már majdnem kifutok a gyerekvállalós időből, vagy ha éppen úgy van kedvem, mert már én akarok babázni. Az emberi jogok, amik minden embert megilletnek, pl. az élethez való jog alapvető fontosságúak- feltéve, ha ENGEM nem korlátoznak a szívem vágyai utáni reménytelen hajszában...

Az emberiség nagy baja nem a túlnépesedés, hanem a bűn. Az, hogy Isten elleni lázadásban leledzünk és ezért a szívünkben lévő gonoszság, ami megnyilvánul a tetteinkben tökretesz bennünket is, meg a világunkat is. Ameddig nem tesszük le az életünket Isten kezébe, és nem kérdezzük meg Jézustól, hogy "mit akarsz velem? mi a terved? mit kell tennem?", addig a világ reménytelen marad és társadalmi szinten is a vesztébe menekül...

Mindnyájan elhajlottak,
egyetemben haszontalanokká lettek;
nincs, aki jót cselekedjék,
nincsen csak egy is.
Nyitott sír az ő torkuk;
nyelvökkel álnokságot szólnak;
áspiskígyó mérge van ajkaik alatt.
Szájok telve átkozódással és keserűséggel.
Lábaik gyorsak a vérontásra.
Útjaikon romlás és nyomorúság van.
És a békességnek útját nem ismerik.
Nincs isteni félelem az ő szemök előtt.
Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond,
azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak;
hogy minden száj bedugassék,
és az egész világ Isten ítélete alá essék.
(Róma 3: 12-19)



****************************************************************

Az alábbi cikkre reagáltam. (Azt nem tudom írni, hogy szeretettel ajánlom, de ha kicsit füstölögni akarsz, akkor mindenképpen olvasd el.)

http://www.hirextra.hu/2009/02/02/kornyezetszennyezo-a-sok-gyerek/