Az elmúlt napokban két olyan levelet is kellett írnom, amiben az otthonoktatás gyakorlati részét ecseteltem két kedves emberkének. Aztán tegnap este kitaláltam, hogy ebből akár bejegyzést is lehetne írni, hátha még mást is érdekelnek az igazán konkrét részletei a témának. Kivonatoltam hát a leveleimet, és kicsit átalakítottam. (Itt és most előre is bocsi attól a két személytől, akiknek nem fog újat mondani ez a poszt...)
Otthonoktatni ma Magyarországon?! -Igen, lehet ma Magyarországon otthonoktatni, csak nem nagyon propagálják ezt hivatalos körökben... Úgy lehet megvalósítani, hogy egy intézménybe (bármilyen államilag elismert suliba) beíratod a gyermekedet, és szülőként hivatalosan kéred magántanulói státuszba helyezését. Általában félévente kell vizsgázzanak minden tantárgyból, egyes helyeken negyedévente, ezt az igazgató dönti el. Van néhány suli, amely egészen segítőkész az otthonoktatókkal, ugyanakkor a suliválasztás azért nem teljesen zökkenőmentes, mert az iskola nem kap fejkvótát a teljesen egészséges (tehát nem kényszerből, mondjuk szervi elváltozás, vagy tanulási akadályoztatottság miatt) otthonoktatott gyerekek után az államtól. Viszont plusz terhet jelentenek a sulinak a vizsgák, amikhez ugye neki kell a tanárokat 'biztosítani'. Ezért néhány intézmény pénzt kér, hogy önköltségét fedezni tudja, van viszont teljesen ingyenes suli is. A tankönyvek viszont fizetősek, a magántanulói státuszban nem jár a tankönyvtámogatás. Viszont nem mindenhol kell egy komplett tankönyvcsaládot megvenni- van olyan suli, ahol megadják a tételes tantárgyi követelményt, és csupán javaslatot tesznek a tankönyvekre- gyakorlatilag abból tanítasz, amiből csak szeretnél.
Azért arra fel kell készülni, hogy iskolaválasztáskor lehet, hogy meg kell majd védened az otthonoktatás melletti döntésedet, hiszen eleve nehezen érti meg a legtöbb iskolaigazgató, hogy a jó képességű gyerekedet miért nem szeretnéd iskolába járatni... de mint mondtam, vannak azért teljesen segítőkész és kooperatív intézmények. Az iskolaválasztás kérdése egyébként igen tág keretek között mozog, ha azt nézzük, hogy kb. félévente, a vizsgákra gyakorlatilag az ország másik végébe is elviheted a gyerekedet, akár egy kis családi utazgatással egybekötve: tehát ilyen szempontból nagy a választék. Azért kevés az otthonoktatást pártoló, igazán segítőkész iskola, de meg lehet őket találni.
Ha már iskolába jár a gyermeked, mondjuk már kisiskolás, akit szeretnél otthonoktatni, akkor fontos kérdés, hogy gyermeked hogy érzi magát az iskolában. Hogyha már kialakultak barátságok és élvezi a tanórákat, akkor lehet, hogy elszakításnak élné meg, ha pl. néhány hét múlva már nem járhatna suliba. (Persze a volt osztálytársakkal délután még össze lehet járni, de lehet, hogy nehezen értenék meg, hogy ő miért nem jár már velük egy suliba...) Ez egy eleve negatív kezdés lenne neki érzelmileg az otthonoktatáshoz, ami nem túl szerencsés. Viszont hogyha mondjuk az év végén váltanátok, akkor a gyermeknek talán nem jelentene olyan nagy traumát a váltás, főleg ha a váltást megelőző hónapok az ő érzelmi felkészítésével telnének. Persze, hogyha vannak kudarcai a suliban, vagy az osztálytársakkal nem jön jól ki, akkor nagyon gyorsan célszerű otthonoktatásra váltani, hogy megőrizhesd őt a további rossz élményektől, amiket könnyedén kivetíthet a tanulására. (pl. Úgy, hogy nem szeret már tanulni.) Hisz az otthonoktatás olyan dolog, ami menet közben is tanulható.
Otthonoktatni igen egyszerű dolog, nem is nagyon célszerű túlbonyolítani, mégis, van néhány dolog, amit nem árt tudni róla. Például hogy: hogyan fogsz egyes tárgyakat 'megtanítani', mindent te tanítasz-e vagy esetleg másokat is bevonsz a gyereked tanulási folyamatába, naponta mennyit fogtok rászánni a tanulásra, milyen módon tudod a gyereked közösségi igényét kielégíteni (pl. szakkörökkel- de milyennel), mit csináltok majd a felszabaduló időben, milyen könyvekből tanítod majd, ilyesmik. Érdemes tehát utánaolvasni a dolgoknak, nem is annyira azért, hogy átvegyél előre kitalált mintákat, hanem azért, hogy lásd a lehetőségeid határtalanságát, és megtaláld önmagadat, a saját utadat, a ti együtt-tanulási stílusotokat ebben a nagy békés tengerben, amit így hívunk: otthonoktatás. Éppen ezért, javaslom, hogy kérdezz, kérdezz, kérdezz, amikor felmerül benned valami!
Talán az egyik legfontosabb dolog az otthonoktatással kapcsolatban, hogy megtévesztő neve ellenére a szülő nem igazán oktat otthon: inkább segítőként, inspiráló-terelgető személyként van jelen, mintsem aktív, frontálisan tananyagot leadó tanárként. Ez utóbbi nem is működhet otthon, ugyanis senkinek sincs magas szintű ismerete minden tárgyból. Ezenkívül az otthonoktatás alapjaiban is inkább a gyerek tanulását helyezi előtérbe a szülő tanításával szemben. Másoktól hallottam, hogy tanári végzettségű otthonoktató szülőknek ez egy nagy csapda, amibe könnyű belesétálni, és teljesen elrontható vele maga az otthonoktatás. Tehát az otthon nem iskola, és a szülő otthon nem mini-tanár, hanem 100%-ig szülő.
Hát, elsőre ennyit. Ha van kérdésetek, írjatok, talán összejön még egy poszt a gyakorlati oo-ról... :D
Nagyon köszönöm ezt a postot!!! Minden héten ki akarom venni a gyerekeimet az iskolából, annyira elegem van ebből az egész rendszerből! De mostmár látom azt is, h lesz hozzá segítség és ez segít komolyabban venni a vágyaimat. Megpróbálom elolvasgatni a bejegyzéseidet meg az oldalsávban ajánlott dolgokat és mérlegelni. Nagyon jó képességű gyerekeim vannak, de a társaság, ami az iskolában körülveszi őket, igazán romboló és gyilkos, és a pedagógusok ma nem igazán tudnak ellene tenni. Jakabom még kórházi kivizsgáláson is volt az iskolai erőszak miatt, lelkileg és fizikailag is bántalmazták... aztán iskolát váltottunk, de már itt is kezd romlani a helyzet, bár ezek a tanárok maximálisan segítőkészek. Szóval az ember lánya nem tudja, mit tegyen és ezért minden héten azt gondolom, otthon fogom tanítani őke.
VálaszTörlésAz iskolás képen a Bárczi Géza ált isk látható, talán ott szívesen veszik a magántanulókat? Dolgoztam ott és öcséim meg ott tanultak, elég jó sulinak tartom, és hátha...
Nagyon nagyon sajnálom ami Jakab fiaddal történt, és mondanám, hogy biztos egyedi eset, ne csüggedj: de sajnos nem az... :( Amikor ilyet hallok, tök dühös leszek, egyrészt a tanári tehetetlenség, másrészt az érdektelenség miatt! :( :(
VálaszTörlésÉn azt mondanám így ismeretlenül, hogy minél előbb vedd ki Jakabot az iskolából. Beszélj az igazgatóval, hogy szeretnéd, ha magántanuló lenne (kötelesek megadni ezt, hiszen a te törvény adta jogod választani, úgyhogy egy ilyen engedély nem kegyesség a sulivezetés részéről). Ha van rá lehetőségetek családilag, és meg tudod oldani, hogy otthon maradj vele, akkor vágjatok ebbe bele mielőbb - nagyon szüksége lenne erre a fiadnak. Az érzelmi sebekbe belekapaszkodik az ördög és hasonló helyzeteket teremt, amiben még több sérülést szerez majd- tapasztalatom, hogy ez így működik. Tehát sajnos a helyzet magától ritkán javul, inkább csak még rosszabb lesz, s a lelki sebek begyógyulásához radikálisan változásokra van a gyerkőcnek szüksége! Ameddig nem kerül gyógyító közösségbe, változás nem várható- ez a gyógyító közösség Jakab számára először is a család.
Bármiben segítünk, hogyha úgy döntesz, hogy belevágsz az otthonoktatásba és szükséged lesz rá. Addig is olvasgass és kérdezz, kérdezz, kérdezz, ha valami felmerül benned. Együtt érzek veled és imádkozom a fiadért!
Az előbb elfelejtettem megkérdezni, de érdekelne, hogy Jakab hányadikos?
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésEszti, köszönöm a postot én is. Nagyon jól összefoglaltad!
Nahát, Eri itt talákozunk? :-)
Te mindig olyan velősen összefoglalod a gondolataidat!!
VálaszTörlésMar tobbszor batoritottak a cikkeid, koszonom hogy veszed a faradtsagot, hogy annyi mindent leirj, tudom mit jelent...
VálaszTörlésnekem még mindig nagyon izgalmas ebbe belegondolni. Először is most megfogalmaztad, amitol félek, Eszti, hogy én a tanítói képesítésemmel inkább majd tanítani akarom a gyerekeimet, főleg, hogy tudom mit kell tudni egyes osztályok végeztével... ez még mindig nagyon blokkol. a másik oldalon ,meg nálunk csak pedagógiai végzettséggel lehet otthonoktatni...
VálaszTörlésA másik meg a szabadidő, vagy a közösségben levés megoldása. Falun lakunk és csak azt tudnánk esetleg kihasználni, amit az itteni suli nyújt (szakkörök terén), mármint ha be lehetne igy ide iratkozni. Elég problémás lenne bejárni hetente többször a közeli városba, főleg anyagilag.
Most valami köztes megoldáson agyalok, vagyis itthonmaradni, mig kisiskolások a gyerekek és amennyire lehet, kompenzálni az iskola hátrányait - vagy ez csak álom? Itt annyi az előny, hogy a suli falun van, és elég kis létszámúak az osztályok. A tanítók nagy részét is ismerem. És ahogy a lelkipásztorunk felesége mondta, mindig imádkozott a gyerekei tanítóiért, hogy a nekik legmefelelőbb jusson és eddig csupa jó tapasztalati vannak az itteni iskolával -hát az az igazság, hogy ezzel próbálom magam biztatni.
Nagyon szívesen. Ha épültetek belőle, annak nagyon örülök (a Galata 6:14 szerint). :) És tényleg nem egyszerű mindent leírni, mert lenne mit, de annyi terület van még, ahol a jelenlétem szükségeltetik. (...de hát ezt biztos ti is tudjátok, és átélitek...)
VálaszTörléskiseri, elfelejtettem írni: a Bárczi suli nem tudom, hogy hogyan viszonyul a magántanulókhoz. A neten találtam a képet róla, azért raktam föl.
Köszönöm, hogy leírtátok ezeket!
git, megértelek. Nem szükségszerű, hogy egy gyerek rosszul érezze magát a suliban. Mégis, az otthonoktatás valami egészen más... :)
VálaszTörlésElőször azt kellene kiagyalnod, hogy hol szeretnél oktatni: otthon-e vagy suliban. Ha egy jó sulit is el tudsz képzelni, tehát nem ragaszkodsz ahhoz, hogy te melletted fejlődjön, és veled tanuljon, akkor a helyi suli úgy tűnik, alkalmas lesz nektek.
Ha otthonoktatni akarsz, akkor kell jobban átgondolnod ezt a szakkörkérdést, addig nem...:)
(szeretnék majd nemsokára blogolni erről)
Ha oo-tok akkor úgyis be kell iratkoznotok valamelyik suliba, talán a helyibe lenne célszerű, amennyiben az igazgató partner ebben. És akkor így a szakkör-kérdés is megoldódik nálatok.
A tanítói képesítéssel kapcsolatban ne aggódj, nem azért írtam, hogy riogassak, hanem, hogy tudatosabban megvizsgálhassa magát mindenki, hogy nem ilyen szándékkal akart-e nekiállni- és ha igen, akkor még IDEJÉBEN újragondolhassa.
Egyébként ezt a kérdést azért tartom fontosnak, mert kicsit olyan, mint egy szűrő: ha ugyanis valaki mindenáron OKÍTANI akarja otthon a porontyát, akkor lehet, hogy neki nem az oo való, hanem egy gyerekcsoport, ahol kiélheti a benne szunnyadó tanítót. Az otthonoktatás nem szabad, hogy a szülő kiélt vágyairól szóljon- legalábbis nem kényszeres jelleggel... (nem gondolnám, hogy nálad, git, erről lenne szó)
Ha otthonoktatsz, akkor jó, ha tisztában vagy azzal, hogy hogyan működik a tanulás folyamata, és ha ezt tudod, akkor könnyebb tudatosan helyt hagyni a spontán tanulásra: vagyis könnyebben ENGEDEM tanulni ŐT, nem annyira ragaszkodom ahhoz, hogy ÉN TANÍTSAM...
Világéletemben (úgy értem 8 éves koromtól) tanítottam. Így vagy úgy, pénzért vagy csak segítő szándékból, kevés vagy sok gyereket, vagy éppen csak egyet. Most meg a sajátjaimat (amennyire ez az iskola mellett még ez lehetséges)
VálaszTörlésLegjobban szeretem az egyszemélyes foglalkozást.
Kedves Eszter és mások, akiknek van pedagógus végzettségük, nem kell aggódni, (legalábbis ahogy én látom), hogy nagyon tanítós- anyagleadósak leszünk.
Az egyszemélyes foglalkozás alapvetően különbözik attól, amit egy egész gyerekcsoporttal csinál a tanerő.
Amit a legjobban szeretek benne, az a személyesség.
Amikor a gyerek rezdülésén, tekintetén látod, hogy szinte hangosan zörögnek a kerekek, aztán a szemén a hirtelen felcsillanást, amikor megértette - hát ez olyan élmény, (legalábbis nekem, és ezért könnyen gondolom azt, hogy ez bárkinek elérhető élmény), hogy ... hogy csak na :-)
Mivel otthon vagy a gyerekkel, ismered.
Tudod, hogy mivel tudod megfogni, mit ért, mire tudsz építeni, aoott spontán helyzetből mit tudsz kihozni.
Éppen ezért az otthoni tanítás az életből indul ki, és folyamatosan az életről szól.
Maximálisan ki tudod használi a spontán lehetőségeket.
Ha van egy elérendő anyagmennyiség, amit év végére el kell érni - ez legyen a te fejedben.
Nem baj, ha leültök a könyvvel is bizonyos rendszerességgel.
De mivel a spontán lehetőségeket kihasználva mélyebb tudást és jobb eredményeket érsz el, mire leültök, hogy kinyissátok a könyvet, ki fog derülni, hogy akár több oldalt is lehet lapozni, mert túl könnyű az anyag.
Köszönöm, Anett, amit írtál. Pár dolgot azért pontosítanék, ha nem baj.
VálaszTörlésÉn nem tartom magam pedagógusnak, nincs is erről papírom, egyelőre. (ha idén szeptemberben nem kezdem el az utolsó évemet, amire megvan az esély, akkor nem is lesz).
Azt látom, hogy a tanár vagy tanító végzettségű otthonoktató anyáknak reális probléma a tananyag-leadós megközelítés. Ez alatt azt értem, hogy ezek az anyák hazaviszik a szakmájukat, és irányítani, vezetni akarják a gyerekeik tanulását. Beosztják órarend szerint a tanulnivalókat, és ugyanúgy, mint az iskolában, óráról órára haladnak a tankönyvekből, vagy más általuk jónak talált segédanyagokból. Kőkeményen tananyagot adnak le, és ahelyett, hogy a gyerekükkel együtt haladnának a gyerek igényeit követve, ők maguk diktálnak, a saját szakmai gondolataik szerint.
Én azt látom, hogy sajnos nem mindenki, aki otthonoktat, tud az iskolai oktatás gyakorlatától elszakadni, sokak rendezik be iskolaszerűen az otthonoktatásukat. Ezért írtam, hogy szerintem ez egy valós probléma.
valszeg, sőt biztosan te több példával találkoztál.
VálaszTörlésMegint magamból indulok ki, látod, az ember könnyen gondolja azt, hogy ami nekem könnyű, az másnak is az, pedig ez nagyon nem így van.
Egyébként meg ha valakinek az válik be, és úgy nyugodt... még mindig sokkal jobb, mint iskolában...
Lehet, hogy nagyobbaknál szükség is van erre, ahol nagyobb az anyagmennyiség, vagy ahol nagyobb önfegyelemre van szükség. Ez is egyfajta rendszeresség, amit másik helyen te is méltányolsz.
Igen, a rendszerességgel semmi gond, de szerintem ennek belülről kell jönnie nagyobb korban, máshogyan nem működik jól ez otthon. Én ebben szeretnék később önállóságot adni a gyerekeinknek, annyit, amennyit csak lehet. Mert végső soron az ő felelősségük lesz az anyag megtanulása, és ennek megértésére szerintem talán már alsóban is képesek. Úgy értem, hogy alkalmazni is...
VálaszTörlésTehát szerintem nem működik az, hogy én osztom be az idejét. Szerintem amikor motivált, be tudja osztani magának (nagyobb gyerekekre gondolok). Lehet, hogy nem rendszeresen fog tanulni, hanem együltőben: mondjuk egyszerre egy hónap alatt készül fel, a többi idejét pedig másra fordítja. Szerintem ez is elfogadható.:)