Mi a nevelésed célja?

Van egyáltalán a gyereknevelésnek célja? Ezt most nem általános, elvont szinten kérdezem, hanem a kézzelfoghatóság, a gyakorlatiasság szintjén. Az elmúlt napokban forog bennem ez a gondolat. Igazándiból csak néhány hónapja mondhatom magam viszonylagosan cél felé törekvőnek, mivel előtte nem fogalmaztam meg semmiféle konkrét célt a gyerekek nevelésével kapcsolatban. Persze, akkor is tisztában voltam már azzal, hogy mi mindent kell fejlesztenem, és mi mindent kell erősítenem a fiaimban- egyenként. De azért azt nem nevezném célnak, hogy "tanuljon meg helyesen fogat mosni", vagy "tudjon békésen együtt élni a tesóival", vagy "teljes szülői engedelmességben járjon", vagy"ismerje jól a Bibliát", hiszen ezek egyike sem lehet mindent átfogó cél, olyan, ami az egész nevelésem irányát meghatározza. Akkor mi lehet ilyen cél- lehet egyáltalán a neveléssel kapcsolatban ilyen átfogó dologról beszélni? És ha lehet is- nem szükségtelen erről beszélni?...

Egyáltalán nem mindegy, hogy mi a nevelésünk célja, mint ahogyan az sem mindegy, hogy van-e egyáltalán valami célunk, vagy nincs. Hogyha nincsen a nevelésemnek célja, akkor honnan fogom tudni, hogy a cél felé haladok-e vagy attól távolodom? Hogyan érhetem el a célomat, ha nincs is kitűzve? Ha nincsen kitűzött célom, akkor mi köré szervezem a gyermekemmel kapcsolatos nevelő tevékenységemet? Általános célok köré, mint pl. hogy legyen majd jó keresztény, ha felnő, esetleg hogy tudjon boldogulni az életben?

Ha nincs irányzékunk, akkor könnyen célt téveszthetünk a tudtunkon kívül. Még csak fel sem fog tűnni, hogy nem jó irányba megyünk, hiszen csak halvány sejtéseink vannak a jó irányról. Ha van irányzékunk, az azt jelenti, hogy egészen pontosan tudjuk, hogy mit szeretnénk elérni. Mikor ér révbe a nevelésed, mely esetben mernéd ezt biztonsággal kimondani?

Hogyha kitűzünk egy átfogó célt, akkor sokkal határozottabban haladhatunk afelé azáltal, hogy a tevékenységeinket, és a viselkedésünket a célunknak megfelelően alakítjuk- ha kell akár jelentősen át is formáljuk. Ha nem bizonytalan a célunk, akkor nem bizonytalan a léptünk, amikor szervezzük az életünket. Ami a cél felé visz, azt örömmel üdvözöljük, ami pedig távolít, azt határozottan el tudjuk utasítani. (Régebben erről írtam már kicsit a másik blogon.)

Persze maga a cél kitűzése még nem garancia az úttartásra és célba érkezésre, hisz az is rajtunk múlik. Valahogy úgy van ez a gyermeknevelésben is, mint a keresztény életben: ha nincsen cél, akkor eleve lehetetlen is megérkezni oda...

Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra;


úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos;

hanem megsanyargatom testemet
és szolgává teszem;
hogy míg másoknak prédikálok,
magam valami módon méltatlanná ne legyek.
(1Kor. 9:26-27)

Néhány nappal ezelőtt egy nagyon jó összeállítást néztem a hazai iskolák helyzetéről az Iskolapélda című műsorban. Ez is egy kicsit kapcsolódik az előbb leírtakhoz, mivel a videóban az iskolai rendszer céljával kapcsolatban beszélgetnek a meghívottak. Intelligens emberek szájából hangzanak el kemény igazságok- több dolgot nem először hallok, de így is elég megdöbbentő, hiszen a helyzet valóban siralmas. (Még egy rakás érv, hogy miért tartsuk távol magunkat a magyar iskolarendszertől...) Bevallom azért jó volt nézni, hogy az intézményes oktatásban 'hívők 'oldalán is vannak olyanok, akik tényleg változásokat sürgetnek, és nem csak sürgetnek, hanem meg is teszik, ami tőlük telik, hiszen világos előttük a cél... A videó kb. félórás, szánj időt a megnézésére:

Mi lenne az iskola igazi feladata? (videó)

Ha megnézted, és van kedved, akkor válaszolj az alábbi kérdésre: te mit tartasz fő célodnak a gyermeknevelésben, vagyis: mi a te nevelésed célja? Igazán érdekel, hogy mit gondoltok, hogy nektek, mint keresztények/otthonoktatók/szülők mi a legjelentősebb aspektus, ha gyereknevelésről van szó.