Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2009. április 23., csütörtök

Miért jó a nagycsalád?





Szeretjük a nagycsaládot. Szeretnénk még nagyobbat is idővel... Főleg most, hogy a gyerekek újra lángra lobbantak: újabb kistesókat (!) szeretnének. Nem mondom, hogy engem nem gondolkodtat el ez a sok nyomatás, amit az utóbbi időben ennek kapcsán tőlük kapok. Persze, az ember nem ennek a hatására adja be a derekát. Meg egyelőre szó sincs derék-beadásról. Egyelőre csak egy anyatejen élő 8 hónapos Zekiről van szó. Szóval akkor hogy van ez velünk meg a nagycsaláddal? Őszinte leszek. Nekem még a négy gyerek nem nagycsalád. Bár emlékszem, hogy ezt mondtam a hárommal is. De mostanában rajtakapom magam, hogy 5-7-8 gyerekről ábrándozom... illetve elképzelem, hogy vajon bírnám-e... végül is, mi jöhet még?? :D


Szóval miért jó a nagycsalád?

Mert egész nap többféle hanghordozásban hallgathatod, "anya, szeretlek!".

Mert évek óta nem kell a szőnyegen ülős autós-állatos játékaikba bekapcsolódnom, mert megvan, hogy ki van kivel- sőt van, hogy elküldenek, hogy zavarok...

Mert felkelés után szó szerint megtelik az ágyunk gyerekekkel...olyan jó nézni és hallgatni őket!

Mert most már direkt szórakoztat, amikor a járókelők végigpásztáznak minket és lesajnálnak, mert azt hiszik nem vagyunk százasok és biztos naaaagyon sanyarú az életünk- valójában pedig én gondolom azt, hogy szegények, nem is tudják, hogy miből maradnak ki...

Mert amikor imádkozunk másokért, akkor egész sok téma felmerül, hiszen elegen vagyunk mind az ötleteléshez, mind a különféle témákban történő imádsághoz...

Mert muszáj nagyon hamar összekapnom magam, nem sajnálhatom magam sokáig, hiszen sokan zuhannak szét, ha én nem vagyok a helyemen...

Mert úúúúgy élvezem, hogy egy egész sor széket elfoglal a családunk a gyülekezetben...

Mert olyan jó nézni a négy gyereket, hogy mind különböző és mind kicsit mi is vagyunk...
(és olykor elmerengek magamban, hogy vajon tudna-e még többfélébb lenni, és vajon ahol 6 vagy 8 van, ott is tényleg mind különböző-e...)

Mert jó hallgatni, amikor a gyerkőcök mondják, hogy ha megnőnek, majd egy egész utcánk lesz, ahol csak ők fognak lakni a feleségeikkel, meg mi szülők, és milyen vicces lesz, ha a postás nem fogja tudni, hogy kihez kell vinni a levelet, mert mind ugyanolyan nevű lesz...

Most hirtelen ennyi jutott az eszembe. És azon gondolkozom, hogy vajon másnak is ilyen módon csapódik-e le a nagycsaládosság...

22 megjegyzés:

  1. Ügyes vagy, hogy így meg tudtad fogalmazni, miért jó neked a nagycsalád. Nekem sosem sikerült még. Mindig csak azt éreztem egy-egy gyerkőc születése után, hogy jó-jó, de lehetne jobb is. :) És lett. Aztán a hatodik után már nem tdtam jobbat elképzelni, így több egyelőre nincs. :)

    VálaszTörlés
  2. Szívemből szólsz!!! Én is szülnék még vagy tizet... és én is naaaagyon élvezem a nagycsaládos létet!

    VálaszTörlés
  3. Szerintem nagyon klassz egy nagy család, és ott igazán fel lehet készülni az életre. Nem lehet könnyű, de ha Isten ad valakinek erőt ahhoz, hogy vezetni tudjon egy ilyen családot, akkor biztos áldásos, és nagyobb földi jót ennél el se tudok képzelni. Néha sajnálom, hogy talán mi már nem leszünk nagy család, de Isten biztos tudja, hogy miért.

    VálaszTörlés
  4. Régóta fogalmazgatom én is magamnak, miért is jó a nagycsaládunk, és miért is vágyom rá, hogy még nagyobb legyen... egy ideje elültek bennem ezek a gondolatok. Részben azért, mert olyan időszakot élek, amikor az Ördög megpróbálja elhitetni velem, hogy valamit elnéztek odafönn: én teljességgel alkalmatlan vagyok még 4 lurkó anyukájának is lenni, nem hogy többnek. Szembesülni a felelősséggel, néha megriaszt. És ilyenkor beindul a láncreakció... De már gyógyulok. :)
    Lassan én is meg tudom majd magamnak fogalmazni a dolgokat újra. :)

    VálaszTörlés
  5. Kamilla, amit írsz, az nagyon igaz. A nagy felelősség ami együtt jár egy nagycsaláddal (meg egyáltalán bármekkora méretű családdal) és az alkalmatlanság érzése sokunkat letaglóz időnként. Ha nagyon őszinte akarok lenni magamhoz, akkor lekuporodnék egy sarokba sírni az alkalmatlanságomat gyászolva... de tényleg. Nem hiszem, hogy van olyan közöttünk, aki ne érezte volna valaha azt a szégyenteljes érzést egy-egy kiakadás után, hogy lehetne még jobban csinálni. De Isten tudatosan tette bele azokat a klassz kis életeket a családjainkba. Ő nem ejtett hibát. Engem ez tart a felszínen. :)

    Szeretettel várom mindazt, ami a témában a szíveden van, amikor készen állsz megfogalmazni. ;)

    VálaszTörlés
  6. Ja, még ez szembe jutott:

    Kamilla, nem tarthatott annyira kontárnak bennünket az Úr, ha az átlagosnál több gyermekkel ajándékozott meg- tudta, hogy boldogulni fogunk, az Ő segítségével. :)

    VálaszTörlés
  7. Hát nekem is sokat segít, ha arra fókuszálok, hogy tényleg klassz kis életek, óriási lelkek ők, akikkel Isten gazdagított. (És pont ez tud elkeseríteni is, hogy nem a nagyságukhoz mérten bánok velük időnként.) Nem csak lehetne, KELL is jobban csinálnom. De ilyenkor mindig ott villog bennem a Fil. 4:13 ("Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.") És ebbe az ígéretbe kapaszkodva nem adom fel.
    Abban, hogy az átlagosnál több gyermekünk lenne, nem vagyok biztos - ha bele gondolok abba, hogy Isten számára nem létezik a mi fogalmaink szerinti idő. Őelőtte ebben a "versenyben" a sok ezer éves átlag létezik. És ha ezt nézem, akkor még bőven alatta vagyunk. Talán már nem sokáig. ;)

    VálaszTörlés
  8. Kamilla, nekem ez szokott segíteni:
    2Kor 12,9
    Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.

    1Kor 1,26-31
    Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;
    Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;
    És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:
    Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.
    Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:
    Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.

    pepita

    VálaszTörlés
  9. És ne felejtsük el azt se, hogy az Ördög célja pont az elkedvetlenítés és a bizonytalanság elültetése bennünk... ne hagyd magad, Kamilla!!!

    VálaszTörlés
  10. Hűű, lányok, remélem, nem tituláltok egyből Ördögnek, vagy ördög által megkísértettnek :), én is mindig nagy családot akartam (nem jött össze, sajnos), de nem is olyan rég találtam egy írást, sőt még egyet, amin először felháborodtam, aztán meg elgondolkodtatott mégis:
    Szóval, ezt találtam először, és ezen is háborodtam fel: http://www.hirextra.hu/2009/02/02/kornyezetszennyezo-a-sok-gyerek/

    majd ezen estem gondolkodóba:
    http://www.demokrata.hu/heti-hir/csoda-kobon
    Ez kicsit tudományos, de az első és az utolsó bekezdésben van ami most érdekes. (Nekem ugyan a középsőben is, de ez más tészta)

    Merthogy a Teremtés könyve írja, szaporodjatok és sokasodjatok.. de meddig?
    És a mai időkben nem úgy kellene értelmezni, hogy a szaporodjon és sokasodjon a hívők száma? Nem a Föld népessége mennyiségileg, hanem minőségileg?

    Erről mit gondoltok?

    VálaszTörlés
  11. mynona, az első linkkel kapcsolatban egy kommentben reagáltam neked ide egy jóóóó hosszút. Aztán töröltem azt, mert kitaláltam, hogy inkább kerekítek belőle egy posztot, hiszen a téma igen érdekes. Így most egy kicsit várnod kell a válasszal. Belinkelem majd ide a bejegyzés címét, hogy később vissza lehessen keresni. A második cikkre inkább e-mailben reagálok.

    VálaszTörlés
  12. Természetesen ha valaki más is szeretne reagálni mynona gondolataira, azt továbbra is megeteheti. :)

    VálaszTörlés
  13. megeteheti= megteheti... késő van már. :)

    VálaszTörlés
  14. Ezen a kerdesen en is sokat gondolkodom.
    Furcsa ez az ellentet. A mi csaladunk (6 fo) hetente felig sem tolti a kukat, hasznalt butort, ruhat veszunk, kapunk, autot csak hetvegen hasznalunk, stb. Kevesebbet fogyasztunk, mint sok mellettunk elo egygyermekes csalad. Enni azonban mi is eszunk, s ez az o fogyasztasukat biztos eleri. Viszont gyermekeinknek a nagycsalad modelljet tanitjuk, az ebben rejlo boldogsagot mutatjuk nekik, s remenyeink szerint ok is sok gyermeket nevelnek majd.
    Neha ugy erzem, onzoek vagyunk.
    En is kivancsi vagyok gondolataitokra.
    Petine

    VálaszTörlés
  15. Köszi, kiseri és pepita! :)
    Mynona, a cikken én is ki akadtam, de el nem gondolkodtatott. Ennél kicsit több infom van a témában, ami alapján meggyőződésem, hogy ez a bizonyos jp az ilyen állításaival szennyezi a világot, és nem a gyermekek.
    Az való igaz, hogy Isten az Ő gyermekeinek számban és "minőségben" való növekedésére gondolt Isten (nem csak a mai időkre vonatkozóan, hanem mindig is így kellett ezt értelmezni) és tény, hogy az Őt megtagadó emberekre nem vonatkozik ez a parancs. De az övéire annál inkább. A felelősségünk pont ebben van!
    Ajánlom figyelmedbe ezt a cikket, talán segít megérteni a jp féle elmélet lényegét: http://gagbi-babca.blogspot.com/2008/11/drbik-jnos-szex-s-az-j-vilgrend.html
    Eszti! Az a bizonyos cikk is sok itt felmerülő kérdésre válaszolna... nem sürgetés, de úgy tűnik tényleg NAGYON aktuális lenne már. :)

    VálaszTörlés
  16. Egyáltalán nem értek egyet az első cikkel, szerintem majdnem, hogy az ellentéte igaz, vagyis, ahol csak egy, max. két gyerek van ott sokkal nagyobb szokott lenni a pazarlás mind a szülő, mind a gyerekek részéről(tisztelet a kivételnek). Meg sok minden összefügg ezzel, szóval igen erős kijelentések vannak abban a cikkben.

    Amúgy Eszti nagyon tetszettek a nagycsaládról írt gondolataid, én is nagyon szerettem a nagycsaládos létet. Remélem a miénk is még nagyobb lesz a mostaninál :)

    Kamilla, én is sokat küszködtem az alkalmatlanság érzésével, meg a kudarcokkal a gyereknevelés terén. Most olvasom a Szülőként élni a Szentlélek által c. könyvet. Teljesen kihúzott a gödörből. Szeretettel ajánlom mindenkinek!

    VálaszTörlés
  17. Kamilla, végül is az első cikkel én sem értek egyet, még elgondolkodás után sem, de nem is ez gondolkodtatott el, hanem a második cikk, hogy pontosabban értsétek, egy bizonyos embermennyiség után törvényszerűen bekövetkezik az általános felmelegedés, bárhogy is nem környezetszennyezünk, maga az ember melegít. Innen jön a katasztrófa és a kihalás.
    A cikket hamarosan elolvasom, amit ajánlottál.

    VálaszTörlés
  18. Elkészült a cikkel kapcsolatos reagálásról szóló bejegyzés. Itt olvasható: http://matrozkepzo.blogspot.com/2009/04/sokasodni-vagy-nem-sokasodni.html

    Kamilla, most már tényleg előre veszem a cikkfordítás befejezését...

    VálaszTörlés
  19. Én nem értem ezt a felmelegedősdit. Nekünk még az üvegházhatást tanították, de az a környezetszennyezéssel függ össze. Elsőre olyan nagy ferdítésnak tűnik, hogy az emberi hőtermelés miatt haljunk ki... persze könnyen lehet, hogy nem vagyok elég tájékozott...

    VálaszTörlés
  20. A globális felmelegedésről egy kis olvasnivalót tudok ajánlani:
    http://www.reformatus.net/keskeny-ut
    46. szám 21. oldal
    47. szám 20. oldal

    pepita

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok