Na, végre... otthonoktatunk

Elkezdtük hát a tandem otthonoktatást, már ha létezik a szó (ha nem, akkor ezennel megalkottam...). Doda első osztályos anyagokon halad, Rafi június eleje óta ötéves, így most már vele is komolyan le kell ülni és fejlesztő-feladatozni, nem csak Dodával. Ugyanakkor Náti otthonoktatása ott kezdődik, hogy mese, mondóka, szeretgetés, odafigyelés- ezekre az utóbbi időben nagyon kevés időt fordítottam, de eztán másképpen lesz. Szervezni kell mindent, az eddigieknél is jobban, erre jöttem rá, és betervezni a napokat, és persze olykor lazulni. Utóbbi volt eddig, így most újra kézbe kell venni a gyeplőket, hogy működjön a családunk és fejlődjenek a gyerekek.

Így most általában esténként anyagokat nyomtatok, illetve pl. Doda a matekot egy ingyenesen elérhető netes anyag segítségével tanulja. Egyszerre tanul Doda meg Rafi, Náti pedig hol odaül hozzájuk, hol elmegy. Zeki alvásának idejére időzítjük a tanulós tevékenységet. Felváltva segítek, ahol kell, leginkább instruálom őket. Most ez így jön be nekünk, és a tanulnivalóik egyelőre lehetővé teszik ezt a fajta sétagaloppos élvezettanulást. Mert ez tényleg az.

Nagyon sok vágyam van. És tervem. Muszáj lesz szelektálnom, mert nem jut időm mindenre. Nem is szeretném frusztrálni magam azzal, hogy olyan tevékenységek után vágyakozom, amiknek most nincsen helye az életemben. Amit viszont bele kell pakolni, azt bele kell pakolni. (nem akartam azt a szót írni, hogy zsúfolni...)

Az elmúlt hetek ennek, a számomra új, kihívást jelentő helyzetnek a megszervezésével teltek. A tervezésen túlvagyunk, most teszteljük, hogy működni fog-e amit kitaláltam, vagy változtatásra szorul a 'tuti rendszerem'. Nagyon be vagyok lelkesedve, büszkeséggel tölt el, hogy látok reális megvalósulási lehetőséget, és tudom, hogy működni fog a dolog: hogy képes leszek négy vagy akár több csemete mellett otthonoktatni, úgy, hogy közben nem hullunk széjjel. Bár, még nem látom 100%-ban, csak tudom, hogy így lesz. Jó érzés ám ez is. És nagyon tettre késznek érzem magam. Érzem, hogy Isten rábólint arra, amit teszek, és erőt ad ahhoz, ami még majd ezután jön. Bizakodó vagyok. Tudom, hogy ezek a felkészülés hónapjai, és lesz majd, amikor ki kell tartanom, mert támadás, meg próba jön, amikor majd emlékeznem kell ezekre a felhőtlen pillanatokra, amiket most élek át, amikor minden új még, és olyan jó így.

Otthonoktatós családi himnuszféleséggé avanzsáltattam ezt a dalt, mert nagyon tetszik a szövege és nagyon találó:

Ezentúl mi mind, együtt mindenütt!
A nap derűt hint, ránk oly' vígan süt.
Ha bármi is bánt, amíg minket látsz rá se ránts.
Előttünk egyből ledől
a börtönfal meg a zárkarács.
Hogyha jönne bár, az ördög ő maga,
mögötted ott áll a társak kis hada.
Ez nálunk Hugó nem gyorsan múló,
Kit a szívünk egyszer magába zár,
el nem fordul attól már!

Hozzád hasonló kedves nincs nekünk!
Együtt csodajó, szép lesz életünk!
Lesz mézeslepény,
és tejszínes torta, marcipán!
Sok érett banán a fán,
s az alján málna is pajtikám.
Rúghatunk majd gólt! Pillangót űzhetünk.
És papírhajót tengerre küldhetünk.
A gondod hát Hugó végleg elment,
és velünk dalold, hogy mi a szabály:
Míg a világ áll, jön tavaszra nyár,
tőled el nem válunk már!