Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hét gyerkőccel meg két kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
_____________________________________________________


2015. április 20., hétfő

Csajos poszt



Nem azért, mert kell egy ilyen írás is, hanem, mert ez nekünk családilag nagy hír most: a hét, de inkább a hónap híre. Még nem is szoktam meg igazán a gondolatot... Most már ugyanis igen bizonyos (már amennyire tudható), hogy leány van a pocakban.:)

Ezzel a 'hírrel' kapcsolatban nagyon érdekes érzések kavarognak bennem: teljesen mások, mint Helzával. Nála a négy fiú után az ismeretlenbe ugrottunk ezzel a lány-dologgal. Most már viszont valamivel pontosabban tudjuk, mit is jelent egy nem-fiú nemű csemete itthon és ennek a tudatában másfajta érzéseket hoz ki belőlem a mostani helyzet.

Tesó-dolog is ez. Emiatt pedig öröm, mert Helzának lesz majd egy lány társa is, egy barátnője. Úgy hiszem, Isten pont ezért (is) adta őt most, annak ellenére, hogy én bizony fiúra készültem, fiút is éreztem odabenn (igen, hát ennyit a pontos anyai megérzéseimről).

Ehhez kapcsolódva fiú-lány gondolatok is kavarognak bennem... ismerőseim ugyanis, akik elég őszinték ahhoz, hogy bevallják, rendre a fiúk javára döntik el a kérdést, amikor felmerül, melyik a nevelhetőbb, melyikkel könnyebb.

És magam is így érzek. Helza nagyon sok érzelmet hozott az életünkbe: az apukájáéba is, a tesókéba is, meg az enyémbe is. Nagyon más ő, mint egy kissrác, és az ő másfajta jelenléte nagyon meggazdagította a családunkat. Anyu mondta is, már akkor, amikor Helza megszületett, hogy szerinte egyensúlyt fog hozni az életünkbe, és igen, pontosan ezt tette (pedig előtte nem éreztük, hogy ne lett volna egyensúly).

Ugyanakkor a kislány egy vad forgószél is, aki mindnyájunk türelmét próbára teszi. Szeretjük őt is nagyon, de amit művel néha... ehh... Persze lehet, hogy valakinél a kisfiú az ugyanilyen forgószél, de nálunk a fiúkkal nem volt ilyen probléma (vagy csak kiszelektálódott a memóriámból?)

Persze, szeretni és nevelni kell mindet és ez engem is erősen gyúr, de Helza nem olyan egyszerű ügy, mint a fiúk - legalábbis most így érzem.

Az ő kis lelke másféle anyagból van szőve, mint a fiainké, és ez kihívások elé állít. Olyan, mintha mélyebben kapcsolódna hozzánk, sokkal személyesebb módon, mint ahogyan a fiúk kapcsolódtak ennyi idősen. Néha olyan ő, mintha nem is két és féléves kisgyerek lenne, hanem teljes értékű nőszemély, barátnő... fura érzés. Ugyanakkor sokkal jobban képes az ember idegein játszani és a nevelési határozottságom is odalett azzal, hogy sokkal érzékenyebb, mint a fiúk. Persze, néha meg vadóc, de még abban is lányos.

És ott van az agyjátszás, meg a nyávogás... ezeket igyekszem is leépíteni nála, mert pontosan ilyesmik miatt örültem mindig nagyon, hogy fiaink vannak és nem lányaink. Most már nagyon örülök a lánynak is, de tény, hogy ezzel kapcsolatban annak is örülök, hogy csak kettő a lány...

Gyakran eszembe jut, mennyire jó nekünk úgy, hogy az első négy gyerekünk fiú lett és így most nincs sok-sok kislány a családunkban. Úgy érzem, nehezen viselném el azt a lányos érzelmi intenzitást, meg hangulatot, amit egy sor kislánnyal való egész napos együttlét hoz. Én tehát úgy tűnik, fejben megmaradtam fias anyuka és mint ilyen, abban örvendek, hogy jóval többen vannak ők a családunkban, mint a lyányok. (A több-lányos anyukák meg most bizonyára azt nem értik, hogyan lehet négy fiút elviselni otthon...)

Most azért eggyel több lesz a lány, és ezzel kapcsolatban van bennem egy nagy adag 'jaaaajmileszittmég'-érzés. De van az is, hogy 'nagyonjóhogylány', és 'jóhogyőlettnekünk', meg, hogy vajon milyen arcú, milyen személyiségű lesz?

Na, hát ezen a ponton már nem szeretnék senkit terhelni, csak magamban szövöm majd a folytatást, így a csajos posztnak ezennel vége is van.



 

8 megjegyzés:

  1. De jó! Ez olyan édes, amit leírtál! :) Írom ezt én, két fiúcskát nevelgetve, de azért remélve, hogy egyszer én is megtapasztalhatom, milyen az, amikor egy kislány adja fel a leckét. :) Áldott babavárást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kedves sorokat, Leda! Még eljöhet a csoda hozzátok is egy bájos kislány formájában. Szívből kívánom, hogy adja meg a szíved kívánságát az Úr. De a kisfiúkkal is jó tud lenni: élvezd őket, biztos kedves kispasik.:)

      Törlés
  2. Eszti! Mi pont fordítva éljük meg, nálunk a lányok a könnyebb esetek... mondjuk az ÉN számomra is nehezen elfogadhatóak a lányos kitörések, de Peti ezt egész remekül viseli és ha jelen van, ügyesen lecsendesíti pl. Lucát. Biztos rajtam gyakorolta már, azért megy neki ilyen jól:) Mindenesetre az eddig kiegyenlítődött 2:2 (nemek aránya) nálunk most előreláthatólag majd a lányok javára borul, meglátom, mi lesz belőle:) Egyébként örülünk mi is az új kislányotoknak! Szeretettel: Anna(Peti)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, Anna, hogy írtál, jó volt olvasni a soraidat. A háromlányos-kétfias lét érdekes lesz majd, remélem fogsz írni róla, el szoktam olvasni.:)

      Igen, van akinél a lány a könnyebb. Ez sok mindentől függ, de gyanítom, hogy a születési sorrend nagyban belejátszik, hogy mennyire kezelhetőek. Mert mi is rengeteget változunk a gyerekeinkhez való hozzáállásunkban, ahogyan sorra születnek. Nagycsaládos ismerőseim is mind ezt mondják. Meg azt is mondják, hogy a kis utolsó (vagy utolsónak vélt) csemete a legforgószelesebb, mert a szülőknek már elég gyerekbarátak és lazák a nevelési elveik, ahhoz, hogy a kelleténél kicsit jobban kanászodjon az a sokadik... Valószínűleg a többi gyerekre fordított rengeteg energia miatt is van, hogy a szülők többször engedik az uccsókát megúszni a csintalanságokat. Ez egy érdekes téma...

      Törlés
  3. De jóóó! Mikor először olvastam, hogy babát vársz, rögtön arra gondoltam, milyen jó lesz Helzának, lesz egy hugicája :)
    Nálunk amúgy pont fordítva van, a fiúk sokkal problémásabbak. Mondjuk a negyedikünkről még nem tudjuk milyen lesz, de nagyon leven az tuti és igen tud hizelegni, mindenkit levesz a lábáról, még a legnagyobbat is... egyelőre. De a férjem azt szokta mondogatni, hogy hihetetlenül egyszerűbb lenne, ha ezekkel a fiúkkal nem lenne ennyi plusz gond. Hát ők sem egyformák :)
    Sok örömöt nektek a második lányhoz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük Gita. Érdekes, hogy mindenki másik nemű gyerekét érzi nehezebbnek.

      Másmilyenek vagyunk, de a gyerekeink bizony ránk ütnek egyik-másik tulajdonságukban. És azt mondják, hogy amelyik lurkó hozzánk, szülőkhöz jobban hasonlít, az borít ki jobban. Lehet ebben valami. Lehet, hogy a férjedre ütöttek a fiaitok, azért érzi ő őket a nehezebbnek. De a születési sorrend is nagyban közrejátszhat.

      Érdekes, hogy velünk kapcsolatban egyből kislányra gondoltál és úgy is lett. Én is szoktam gondolkozni ismerősök várandóssága kapcsán, hogy vajon 'mit' kaptak, de valahogy magammal kapcsolatban mindig inkább csak olyasmit érzek, hogy mit szeretnék - nem azt, hogy mi lesz. Eddig egyedül ez a mostani helyzet volt más, mert most azt gondoltam, hogy nem csak fiút szeretnék, hanem azt is érzek, aztán meg nem úgy lett. Úgy látszik, én már ezt nem tudom kitalálni, csak mások esetén. Szóval, Git, ha majd érkezik nálatok az ötödik, kérdezz csak meg nyugodtan, megmondom, hogy mit vársz, hihi.:)

      Sok erőt nektek a fiaitokhoz, meg a legkisebb rejtélyes jellemű kisasszonyhoz is... meg a nagylányhoz is - ő se maradjon már ki.:)

      Törlés

Szívesen olvastátok