Ma nem tanultunk. Illetve mégis, bár ez most megint nem tervezett dolog volt. (Lehet, hogy új otthonoktatós stílust kellene meghonosítanom OSPO, vagyis OtthonSpontánOktatás, néven? :D).
Az úgy volt, hogy a rossz idő miatt estefelé sem sikerült kijutnunk futni egyet. Ismerős valakinek a "csak-még-néhány-dolgot-befejezek" című magánszám anyával a főszerepben? Nálunk ma éppen ez ment, emiatt viszont lecsúsztunk a sétás-futkározós kimenetelről. Mit csinál ilyenkor egy tanácstalan anya, akinek négy gyerekéből három, mint a hurrikán, egymást kergetve söpör végig a szobákon hosszú percek óta, és semmi reménye e hurrikánok záros határidőn belüli visszavonulására? (A kis negyedik a hangjával szolgáltatott 'aláfestést' e tombolásnak...)
Én a következőket találtam ki: lufit fújtunk. Sokat. Bekötöttük a szájukat. (Úgy értem, a lufikét...) Kis labdázás, örömködés, önzőzés és kibékülés után mind a három hurrikánt fölvezényeltem a nagy ágyunkra az összes fölfújt lufival egyetemben. Ennyi volt a feladat, amit kiadtam: durrantsd ki az összeset, úgy, ahogy tudod, fogat, bármit használhatsz. Így is történt: hallottam a pukkanásokat, szép sorban, egymás után, és közben annyira kacagtak, hogy csuda (Rafi a rötyögés-szaktekintély nálunk: úgy nevet, hogy az ragályos, garantáltan vigyorra húzódik az ember szája tőle).
Amikor az utolsó is kidurrant, együtt összeszedtük a darabokat: na, itt egy kis noszogatás azért kellett. Miközben szedték a lufik maradványait, beszélgettünk arról, hogy miből van a lufi, mi van benne, mi az a széndioxid, meg a hélium, és hogy a Nap is abból van. Erre Doda: "anya, a napot gyufával gyújtották meg?"
A lufidurrantás előtt Zeki is kézbe kapott néhány kisebb példányt. Mit mondjak, ijesztő volt nézni, ahogy a 11hónapos vadul harapja-markolja a lufit, ami persze ettől hamar megadta magát. Az első ilyen empírikus tapasztalat után minden előzetes várakozásommal ellentétben Zeki se nem sírt, se meg nem ijedt- viszont teljesen rákattant a témára, és egyik lufit durrantotta a másik után- klassz kispasi a Zeki, és nagyon kíváncsi...
Sajnos az egész esemény annyira spontán volt, és olyan hamar vége lett, hogy egyetlen fotóval sem tudtam megörökíteni, ami történt, majd talán legközelebb.
A lufis ismeretszerzés után könnyebben kezelhetőek voltak a hurrikánok, de azért legközelebb inkább kihajtom őket a lakásból egy kis kinti pörgésre...
Őszintén szólva én rettegek a lufitól, szóval az ilyen program nálunk akkor lesz nyerő, amikor anya szabadnapos és apa le akarja csendesíteni a vihart:)
VálaszTörlésLegalább meglesz a tuti program Apának meg a fiának. :)
VálaszTörlésEszti,
VálaszTörléside írom, mert nincs jobb ötletem:)
Láttam lenn az otthonoktatós videókat, meg bele is kukucskáltam, aránylag jól értem, de azért dolgozni kell vele.
Mit szólnál egy kis közös munkához?
Arra gondoltam, hogy neki kellene ugrani lefordítani (na ezt nem vállalom), és feliratba alárakni (na ezt vállalom).
ezzel talán mi is jobban megértenénk mindent, és mások számára is elérhetővé tennénk, mert egyre inkább azt tapasztalom, hogy sokakat érdekel, de magyar nyelven kevés igazán használható és gyakorlati anyag van bla bla bla, ezzel nem írtam semmi újat:)
sziepek vattok.
VálaszTörlés(nekünk csa' 3 má' nagykorú fijunk van. a legidősb medika-lyány
sat., medika a lányod neve, vagy arra akartál utalni, hogy orvostanhallgató? Bocs, tényleg nem jön le nekem...
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörléssat. saját kérésére távolítottam el az előző megjegyzést.
VálaszTörléssat., köszönöm, amit írtál. Most, hogy még nálunk kisebbek a gyerekek, olyan fura dolog hallani rólad, rólatok: egyik gyereketek erre, másik arra, szinte már ki is repült a családi fészketekből mind. Gyorsan megy az idő, és nekem ez leginkább akkor tudatosodik, amikor felnőtt gyerekeket 'nevelő' családokról hallok.:)
utólag visszatekintve tén'leg gyorsan elrepül az idő.
VálaszTörlésde jó, öröm így is, mikor már önállósodnak, + úgy is, mikor kisebbként foglalnak le teljesen. a nevelés + valóba' kölcsönös. minden jóut kívánok Néktek x Tibi
Köszönöjük. És viszont, szeretettel. :D
VálaszTörlésKöszönjük...khm. :D :D
VálaszTörlés