Az előzőek után íme egy újabb gyakran ismételt kérdés, amitől a sokgyerekesek falnak mennek! A válaszokat sokgyerekes anyukák fogalmazták meg. Ha sokgyerekes vagy és neked is van frappáns bevált szófordulatod, akkor írj hozzászólást. Illetve ha nem, akkor meg arról, hogy te hogyan reagálnál.
Második agyhalálos kérdés a válaszokkal:
A) változat:
Terveztek még gyerekeket?
1. Igen, mivel naaaaaaaaaaagyon élvezzük a szexet!
2. Miért akarod tudni?
3. Hát, ma nem. :)
4. Ó, IGEN! Szeretnék nagyobb családot annál, mint amekkorát a kedvenc filmemben, az 'Enyém, tiéd, miénk'-ben láttam: már csak 15 gyerek kell, hogy lefölözzem a 19-üket.
5. Igen, én mindig csak még egyet szeretnék.
6. Hát, van egy 12 személyes kisbuszunk.
7. Nézz vissza 9 hónap múlva és akkor majd meglátod.
8. Egy ideje gondolkozom ezen, de talán te meg tudod nekem magyarázni: én mindig azt hittem, hogy azt kell tervezni, hogy NE LEGYEN gyerekünk.
9. Házasságkötésünk előtt két gyereket terveztünk, de nem tudtam, hogy a férjem nem tud számolni...
10. Az előző hatot sem terveztük, azt hiszem a következő hatot sem fogjuk.
B) változat:
Remélem, több gyereket nem terveztek!!
1. Ezt úgy érted, pont most, mikor végre megtaláltam azt, amiben igazán, nagyon jó vagyok, most mondod, hogy hagyjam abba?
2. Ezt Istennel beszéld meg... Rajta múlik.
3. Hát, a kisbuszunkban még van két szabad hely. :)
4. Hát jó. Akkor a következőt nem tervezzük. A meglepetés jó móka!
5. DE! Egészen addig meg sem állunk, ameddig az egyik csúnyára nem sikerül.
The End.
Egyelőre. De még jövök.:)
Egyelőre. De még jövök.:)
Engem se terveztek, mégis milyen jóra sikerültem :)))
VálaszTörlésna persze, ezt csak a közeli ismerősöknek merem mondani.
Tény, hogy velem már nem számoltak, a két nővérem után egyszer csak ott voltam! És mégis rajtam keresztül kapta meg anyukám élete legnagyobb örömét, az ikreket! Ezt nemrég tudtam meg. Anyukámnak már 9 unokája van, de az ikrek külön büszkeséggel és örömmel töltik el.
pepita
Pepita, köszönöm, hogy ezt leírtad. Naná, hogy jóra sikerültél. :)
VálaszTörlésTényleg igaz, hogy nem tudhatjuk, hogy a többedik gyerekben milyen áldásokat tartogat nekünk az Úr. Olvastam, hogy Wesley János a család tizenötödik gyereke volt...:)
Ez a "kedvenc" kérdésem: Terveztek még? Terveztétek? Én rendszerint erre azt szoktam válaszolni, igen, rajzolgatjuk, milyen legyen...
VálaszTörlésEgyébként érdekes, hogy háromnál tényleg az a reakció, hogy de szép, de jó, aztán a negyediknél valami bekattan a fejekben... egyszer egy pasi teljesen kiakadt a négy gyerek láttán, és sápítozott, milyen sok, mert neki három van, de néééégy! Mondtam neki, hogy az csak eggyel több. "Jééé, tényleg..." volt a válasz, és komolyan meglepődött rajta, mint aki nem tud számolni. Azóta rájöttem, a matematika nem működik, ha gyerekekről van szó, ezért sem kéne számolgatni...
"Rajzolgatjuk, milyen legyen"- hát, ez nagyon jó, teszik!! :D :D
VálaszTörlésEgyszer egy kilencgyerekes fórumozó írta valahol, hogy az emberek reakcióit a 4. és a 6. gyerekek között a legnehezebb elviselni, mert olyankor még úgy gondolják, hogy változtatható vagy, s a józan eszedre tudnak hatni.
A 4. vagy 6. gyerek után ez megváltozik: az emberek beletörődnek, hogy bolond vagy, illetve hogy reménytelen eset vagy. És rád hagyják a dolgot, nem kezdenek már hüledezni, ha egy újabb babád hírét hallják. Szóval kitartás. :)
Azért durva, hogy mit meg nem engednek egyesek maguknak...
Ó, de a legjobbat nem írtam: kerek-perec megkérdezik, HOGYAN védekezünk! Hát bunkóval... vagy erre mi a válasz??? Mert nem a védekezést magát kérdi, hanem a hogyant, amihez aztán tényleg semmi köze. Azt szoktam válaszolni, ne haragudj, ez nem rád tartozik. Aki pedig közelebb áll, annak elmesélem(hadd terjessze),hogy Sárán kívül mind védekezés mellett lett, tehát hiába minden tiltakozás, nálam annál inkább megfogan egy bébi... Sőt, Samunál még apa is rájátszott, aki azt hajtogatta, ugye elég így már szerintem is? ugye nem szeretnék többet? Ezt hallgattam 2 hétig intenzíven, és valószínűleg minden idegszálam tiltakozott ellene, mert egyszercsak eléálltam és közöltem, kicsit vegyen vissza, mert nem jött meg... és egy teszt se mutatta, még a kórházi se, és nem volt szívhangja se és nem adtak kiskönyvet se, csak vitamint meg imádkoztam, hogy életben maradjon, mert Isten így tanította meg, minden kis életke érték és mennyire boldogok voltunk, mikor végre láttuk az ultrahangon...!Hát ez van akkor is, ha az ember nem tervez, akkor is szereti és nagyon várja... és aki ezt nem élte még át, nem is fogja felfogni, milyen fájóakat kérdez!
VálaszTörlésNa, most kipuffogtam magam.
Jaaa, és a legdühítőbb számomra, hogy mindig olyan kérdezi, akitől egy falat kenyeret nem kértem és nem is biztos, hogy kérnék.
Kiseri, itt kidühöngheted magad máskor is, ez egy olyan hely. És így is, úgy is szeretünk, hehe. :)
VálaszTörlésPont ma gondolkoztam én is ezen a védekezős témán. Nagyon irritál, hogy az emberek ilyen intim dolgokra simán rákérdeznek, csak azért, mert nagycsaládos vagy. TÉNYLEG semmi közük hozzá! Ma azt találtam ki, hogy vissza fogok kérdezni, hogy "És te hogyan védekeztél?". Hogyha ő elmondja, akkor LEHET, hogy én is. Mondom, lehet. Aztán meg lehet, hogy nem. Ez a téma a páromra meg rám tartozik, ne már mások elé kelljen élnem a szexuális életemet.
A másik, ami eszembe jutott, hogy megmondani neki, hogy "Úgy érzem, hogy nem vagyunk egymással olyan kapcsolatban, hogy beavassalak az életem ennyire intim dolgaiba..." Ezt kedvesen, de "vegyél vissza, öreg"-jellegűen mondanám. Azt hiszem ez az utóbbi lesz az én válaszom, ha valaki nekem jön ezzel a kérdéssel. :)
Ha van valakinek más ötlete, jöhet az is! :)
Nálunk mind a négyünk tervezett volt. Agyban is, meg abban az értelemben is, hogy nem tettünk semmit az ellenük való védekezés érdekében.:) Az, amit írtál, Kiseri... én nagyon felnézek rád ezért. Ez olyan nagy dolog, hogy megérted, hogy mit arart megmutatni neked az Úr.
VálaszTörlésA negyedikünk nagyon megvárakoztatott, egy évvel később jött, mint a többi, és nagyon türelmetlenül vártam az érkezését hónapról hónapra reménykedve, hogy talán most...
Mégis, amikor megmutatta őt a teszt, akkor tök nagy apátia jött rám, és hetekig nem tudtam túllépni azon a gondolaton, hogy én NEM AKAROM ezt a gyereket és jó lenne, ha nem lenne. Eszembe jutott, hogy most 9 hónapig nem lehetek magamban a saját testemben, pedig már annyira hozzászoktam magamhoz. Plussz a 9 hónap után még minimum egy év kizárólagos szopi jön (az előzővel is azt csináltuk és bejött), tehát még akkor sem lehetek magam: nem kívántam ezt a hátam közepére sem...
Aztán egyszer csak megváltozott minden, nem tudom, hogy mitől: még verset is írtam neki, és annyira nagy szeretet költözött belém, szinte elöntött, hogy csak.
Szóval azt nem tudom, hogy milyen lehet, ha nem tervezed a babát, sőt, azt tervezed, hogy nem lesz, de azt tudom, hogy milyen, ha nem akarod, hogy ott legyen. És nagyon hálás vagyok Istennek, hogy adta Zekit, és hogy akkor adta, amikor, hiszen így lehetett pont ő. Nagyon bírjuk a kis fejét, szeretjük, és sok örömünk van benne Apájának meg nekem is. És hálás vagyok az Úrnak, hogy nem lett a kívánságom szerint.
Én biztosan nagyon kiborultam volna, jobban mint ti, hogyha úgy jött volna a pocakbabó, hogy nem is akarjuk. Olyan jó, hogy az Úr tanít bennünket- úgy, ahogyan az az érettségi szintünknek megfelelő. Én most úgy érzem, hogy egy ilyen lecke nekem túl magas lett volna, és olyan nagy bizonyság az előttem, hogy te jól tudtál erre reagálni, megéretted az Úr formáló munkáját. :)
De aranyos vagy Eszti! Nem volt nagy teher nekem a tudat, pont mert hamar felváltotta az aggodalom, hogy életben van-e egyáltalán. Meg talán mert tőlem még tíz gyerek is jöhetne... múltkor éreztem csak, mikor vártam,,hogy megjöjjön, hogy még nem szeretnék babázni, kicsit hadd pihenjek, de napok óta meg inkább el kell hessegetnem magamtól ezt a témát, mert még a végén tényleg megfogan a fejemben valaki...:)) Furák a nők... De köszönöm a kedves szavaidat, jólesnek!
VálaszTörlésNagyon szívesen. :)
VálaszTörlésIgen. Furák a nők. Most röhögni fogsz, de én ugyanígy küzdök!! A fejemben ott motoszkál egy újabb bébi elhessegetnivaló gondolata. Ugyanakkor tökéletesen jól elvagyok még nélküle...
Jó lenne, ha lenne egy újabb apróság már mostanában. Szív szerint. Agy szerint meg: "áááá, még mit nem! dehogy! Hogy gondolom?! Nincs itt az ideje."
Naponta legalább egyszer lejátszódik az agyamban ez a párbeszéd. Végül is egyelőre a 'nincs-itt-az-ideje' oldal győzedelmeskedik. Ugyanakkor én is tartok attól, hogy tényleg a nők fejében fogannak a gyerekek. Kiseri, ha találsz egy jó módszert a fejbéli gondolatok babátlanítására, akkor kérlek oszd meg mielőbb, mert én is szeretnék élni vele. Hehe.
Szerintem a legjobb ötlet a poén, ahogy az elején össze van gyűjtve.
VálaszTörlésNekem arra kellett mindig valami poénosat kitalálni, hogy "mikor mész már végre férjhez?" merthogy nem voltam egy próbálkozós fajta, és aggódtak, hogy tán valami baj lehet. :-)