Na jó, el se mentem, de itt a blogon nem voltam túl aktív mostanság, az írásban meg jó ideje már egyáltalán nem. De most újra vagyok... illetve vagyunk. A királyi többes a legkisebb családtagunknak szól. Róla valószínűleg még nem hallottatok: én egyelőre csak Bó-nak hívom, mivel ő pocakban lévő baBó. Ő az ötödik nagyon szeretett, nagyon várt gyermekünk: az ötödik áldás, akit Istentől sáfárságra kaptunk és akinek családilag is örülünk. Jó az Úr!
Nagyon rosszul voltam vele az elmúlt hetekben (a tesói a pocakságuk idején ugyanilyen szétesést okoztak nálam): rókák, éhség, rókák, rókák, éhség... aki átélte a pocakoslétnek ezeket a mélységeit, az úgyis pontosan tudja, a többiek meg örüljenek, hogy nem tudják, miről beszélek. Most jobban vagyok. Már hetek óta várom az alkalmat, hogy bejelentkezhessek és elújságolhassam nektek is a hírt, de ezidáig nem volt erőm ezt megtenni. Hát, most már tudjátok és bízom benne hogy velünk örültök ti is.
Bó örömhírén kívül is sok dolog történt velünk azóta, hogy nem írtam: voltak vizsgáink, meg hangyáink, meg mindenféle más. Bizonyos gondolatokra eljutottam az otthonoktatással és más dolgokkal kapcsolatban is. Az előbbi témákról a posztok egy része készen, a többi folyamatban van. Hamarosan jövök!:)
