Akkoriban sokan, politikusok, jogvédő szervezetek, magánemberek próbáltak jogi úton, beadványokkal (meg minden más lehetséges módon) tiltakozni a törvények hatályba léptetése ellen, de úgy tűnt, semmit sem lehet tenni. A törvénymódosítás hatályba is lépett.
Aztán eljött a múlt pénteki nap, amikor a média szűkszavúan, de lehozta a hírt, és olvashattuk, hogy valami történt az Alkotmánybíróságon, és a Köznev. törvény módosítását "elkaszálták". Mi történt pontosan, milyen törvényekről van szó és kik érintettek az ügyben? Erről szeretnék ma írni.
Mi történt pontosan?
2019 nevezetes nyarán politikusok egy csoportja összefogott és közös beadványukkal az Alkotmánybíróságon (AB) próbálták a törvénymódosítást megtámadni. Az AB alaposan kivizsgálta a beadványt, amire részükről mostanra született meg a hivatalos reagálás.
A beadvány készítői a 2019-es törvénymódosítás nagyon sok elemét részletesen, egyenként kifogásolták (ez jó volt így), sajnos azonban a kifogások egy része nem volt kellően alátámasztott. Nem felelt meg ugyanis annak a bírói követelménynek, hogy benne megjelenjen egy alkotmányjogilag elfogadható indoklás arra nézve, miért gondolja az indítványozó, hogy az Alaptörvény bizonyos részével ellentétes a kifogásolt jogszabály. Emiatt elég sok kifogásukat elutasították.
Az AB határozatának összefoglalójából egyébként az derül ki, hogy a beadvány készítői a teljes törvénymódosítás visszavonását szerették volna elérni. Ehhez viszont az alkotmánybírák szerint túl általános indoklást nyújtottak be: itt is sérült a fenti bírói követelmény. Elképzelhető, hogy ha ennek a követelménynek eleget tettek volna, akkor az egész törvénymódosítást vissza lehetett volna vonatni, de nyilván erre a munkára már nem volt meg a szükséges erőforrás.
Becsületükre legyen mondva, hogy nagyon gyorsan, emlékezetem szerint talán 1 héttel a törvény elfogadása után elkészült a beadvány. És azért is hálásak lehetünk, hogy egyáltalán elkészült. Sikerült ugyanis benne pár olyan kifogással is élni, melyeket az AB megalapozottnak ítélt, és így helyt tudott nekik adni. Emiatt pedig a hétvégi híradásokban előkerülhetett a téma.
Melyek azok a törvénymódosítások, melyeket a beadvány alapján az Alkotmánybíróság is indokoltnak látott megváltoztatni és miként lettek azok megváltoztatva?
Négy ilyen van.
1. A Köznev. törvény 2019-es módosítása értelmében:
Óvodai nevelés alóli felmentés annak az évnek az aug. 31-ig napjáig kérhető, melyben a gyermek betölti a negyedik életévét.
Ezt a mondatot június 30-i hatállyal konkrétan megsemmisítette az AB, vagyis kitörölte a Köznev. törvényből. A négyéves korhatár és az aug. 31-ei időpont tehát a felmentéssel kapcsolatban nyártól már nem lesz érvényes. A nyári dátumnak az az oka, hogy mérlegelendő kérdésként az AB a jogalkotóra (állam) bízta, hogy a továbbiakban meghagyja-e így, javított formájában ezt a törvényt (engedélyezve, hogy ötéves korban is lehessen felmentéshez folyamodni), vagy visszaállítja a törvény korábbi állapotát (mely szerint ötéves korban felmentés nem adható) - ugyanis megítélése szerint mindkét verzió összeegyeztethető az Alaptörvénnyel. Egyelőre tehát nem lehet tudni, mi lesz az ötévesekkel, ez június 30-ig fog kiderülni, de idén nyártól négyéves korig mindenképp kérhető lesz felmentés.
2. A módosított Köznev. törvény alapján jelenleg az iskolakezdés halasztásának van egy meghatározott eljárása.
Az AB azonban most arra kötelezi a jogalkotót, hogy dolgozza ki, hogyan tudja garantálni, hogy ne csak azok maradhassanak vissza egy évet, akik határidőre, szabályosan beadott kérelmük alapján erre engedélyt kapnak, hanem "az óvoda javaslata alapján vagy más alkalmas módon" azok a nyilvánvalóan iskolaéretlen gyerekek is, akiknek a szülei nem adtak be halasztási kérvényt, vagy hibásan adták be. Ez azt jelenti, hogy, bár a dolog hogyanját egyelőre nem tudjuk, de az AB utasítása alapján minden hatéves iskolaéretlen gyerek számára biztosítani fogják, hogy még 1 évig oviban maradhassanak.
A garancia azt jelenti, hogy bizonyítható módon, törvénybe vagy rendeletbe foglalva kell megmutatni, hogy valóban ez meg tud valósulni. A kidolgozás határideje június 30.
3. A Köznev. törvény módosítása óta a felmentési eljárások hossza aggályokat vet föl.
Az AB most kötelezi a jogalkotót, hogy dolgozza ki annak a garanciáit, hogy az óvodai nevelés alóli felmentési eljárás akkor is lezárul az új nevelési év kezdete (szept. 1.) előtt, amikor a szülők ellenvetéssel élnek és közigazgatási eljárást kell lefolytatni. És annak a garanciáit is dolgozza ki, hogy az egyéni munkarend engedélyezésének az eljárása akkor is lezárul az új tanév kezdete (szept. 1.) előtt, ha a szülők ellenvetéssel élnek, így közigazgatási eljárást kell lefolytatni. Ez azt jelenti, hogy a felmentésért folyamodó családoknak nyártól nem kell aggódniuk: az AB határozata értelmében a hivatal még szülői ellenvetés mellett is időben végig fogja futtatni a felmentések körüli kötelező bürokratikus köröket.
A garanciák kidolgozásának határideje június 30.
4. Ez a legfontosabb beavatkozása az Alkotmánybíróságnak, mely rögtön két dologra is vonatkozik.
Egyrészt vonatkozik a felmentési kérelmek (óvodai felmentés és egyéni munkarend) törvénymódosítás által meghatározott elbírálási gyakorlatára, melynek értelmében a szülői indoklásokat és csatolt dokumentációt nem volt szükséges figyelembe venni az eljárás során. Az AB megállapította, hogy alkotmányos követelmény az, hogy sem a szülői indoklás, sem a csatolmányok "nem hagyhatók figyelmen kívül", vagyis mindenképp validnak kell őket tekinteni. Ez azt jelenti, hogy az AB határozata a kérelmező szülőknek egyfajta jogi garancia lehet arra, hogy többet nem fogják senkinek az indoklását sem félvállról venni.
Az AB beavatkozása másrészt a felmentési kérelmek (ld. fentebb) kapcsán alkalmazott bizonyítási eljárásra vonatkozik, mely a törvénymódosítások értelmében, a felmentésért folyamodó szülőktől elvárta, hogy ők bizonyítsák be: gyermeküknek előnyös otthon maradni - mintha az már eleve bizonyított tény lenne, hogy minden gyermeknek, minden élethelyzetben az intézményes nevelés-oktatás a legideálisabb megoldás.
Az AB vitatta ezt a megközelítést és határozatban kimondta, hogy a bizonyítási eljárás során a felmentési kérelmeknek alapjáraton helyt kell adni és engedélyezni kell őket. Csak abban az esetben utasítható el a felmentési kérelem, ha bizonyítható, hogy adott gyerek mindenek felett való érdeke, hogy intézménybe járjon. Mindezt nem a szülőknek, hanem, felmentést elutasító határozat esetén, a hivatalnak kell bizonyítania és a felmentéssel kapcsolatos határozatban ezt a megalapozott bizonyítékot be is kell mutatnia.
Ez azt jelenti, hogy az AB határozata lehetőséget nyújt azoknak is egyéni munkarend vagy óvodai felmentési kérelem beadására, akik korábban azért nem tették ezt, mert az állam olyan súlyosan leszűkítette az elfogadható indokokat, hogy esélyt sem láttak pozitív elbírálásra. Ennek nyártól, úgy tűnik, vége - mindez pedig hatalmas játékelőnyt ad, amely sokak számára egészen a visszájára fordítja a Köznev. törvény módosítása által létrehozott ellehetetlenítő törvényi környezetet. Új remény...
Ez mind csodás, ugye, de hol a bukta az egészben?
Nos, a dátum, ha nem is bukta, de azért kétségtelenül szerencsétlenre sikerült: az összes AB határozat ugyanis ez év június 30-cal válik hatályossá. Június 30-án már nem lehet a hatévesek idei őszi iskolakezdésének a halasztását elintézni. Addigra már az óvodai felmentési kérelem beadási határidejéről is lecsúszik az ember. Olyankor már az egyéni munkarendet is csak különleges esetben lehet igényelni. Szóval annak ellenére, hogy az AB fontos határozata napokkal ezelőtt megjelent, a nagy többség legkorábban 2022 őszére vonatkoztatva fogja tudni jövő év első felében kihasználni azt. De legalább már tudjuk, hogy jövőre lesz mit kihasználni - és ez is valami, nem is kevés.
Mi tehát ezeknek a jogi vétóknak a jelentősége és mindezek kinek lehetnek érdekesek?
Az AB határozata, bár idén nem fogjuk "az erejét" érezni, valahogy mégis visszaadja a jogba és igazságosságba, meg az emberekbe vetett hitet. 2019 nyarát rengeteg család igazságtalan jogi döntések sorozataként élte meg és azt éreztük sokan, hogy a magyar állam a szülők véleményét, meg a társadalmi szükségleteket ignorálva, a gyerekek nevelésével, oktatásával kapcsolatos döntési lehetőségtől teljesen megfosztja a magyar családokat, arra sem méltatva őket, hogy értelmes magyarázatot adjon tettére.
Sokak számára jogi igazságtalanság, társadalmi trauma történt, de ezt eddig "föntről" semmilyen formában nem ismerték el. Az AB határozata ebből a szempontból gesztusértékű kimondása annak, hogy valóban tartalmazott alkotmányellenes elemeket a törvénymódosítás. Emellett elismerése annak is, hogy a családok autonóm egységek a társadalmon belül saját döntési körrel, és, hogy a gyerek nem az államé, hanem a családé, így érdekeinek védelme is alapesetben sosem az állam, hanem a szülők feladata és felelőssége. (És ők ezt az esetek többségében meg is teszik.)
Ahogy mindjárt látni fogjuk, a legutolsó mondat egyáltalán nem evidencia alkotmánybíráink között: láthatóan az a kérdés képezte a leghevesebb vitát a beadvánnyal kapcsolatban, hogy a szülőnek vagy az államnak van-e erősebb döntési pozíciója a gyermek nevelését, taníttatását illetően.
14 alkotmánybíránk közül mindössze 7 között volt egyetértés abban, ami végül a határozat főszövegébe ténylegesen bekerült - hogy természetesen a szülőnek. 7 bíra komolyan vitatta ezt az állam javára akarván eldönteni a kérdést és a meggyőződésüknek különvélemény formában a határozat végén hangot is adtak (valójában csak 3 adott neki hangot, a többiek egymondatos "mi is így gondoljuk" nyilatkozattal csatlakoztak hozzájuk).
Vajon miért épp annak a 7 bírának a szakmai véleménye alapján készült a határozat főszövege, aki az Alaptörvény, a Gyerekvédelmi Charta és a bírói gyakorlat ismeretében a szülői jogokat és kompetenciákat helyesen értékelte? 50-50% volt az egyetértők és a vétózók aránya, ilyenkor pedig szabály szerint az AB elnökének kell kimondani a döntő szót - és ő azok mellé állt, akiknek a szakmai ítélőképességét nem homályosította el szülőket letevő, az állam szerepét túlhangsúlyozó saját meggyőződés. Érzitek, mennyire kevésen múlt, hogy ilyen ítélet született és nem más?
Végezetül pár lelkesítő, meg felzaklató gondolat az AB határozatának érveléséből, valamint a különvéleményekből. Egy külön posztban írtam meg, linkjét alább találod.
Inspiráló, meg felmorcantó idézetek az egyetértő bírák érveléséből és a különvéleményekből
Ezt a mondatot június 30-i hatállyal konkrétan megsemmisítette az AB, vagyis kitörölte a Köznev. törvényből. A négyéves korhatár és az aug. 31-ei időpont tehát a felmentéssel kapcsolatban nyártól már nem lesz érvényes. A nyári dátumnak az az oka, hogy mérlegelendő kérdésként az AB a jogalkotóra (állam) bízta, hogy a továbbiakban meghagyja-e így, javított formájában ezt a törvényt (engedélyezve, hogy ötéves korban is lehessen felmentéshez folyamodni), vagy visszaállítja a törvény korábbi állapotát (mely szerint ötéves korban felmentés nem adható) - ugyanis megítélése szerint mindkét verzió összeegyeztethető az Alaptörvénnyel. Egyelőre tehát nem lehet tudni, mi lesz az ötévesekkel, ez június 30-ig fog kiderülni, de idén nyártól négyéves korig mindenképp kérhető lesz felmentés.
2. A módosított Köznev. törvény alapján jelenleg az iskolakezdés halasztásának van egy meghatározott eljárása.
Az AB azonban most arra kötelezi a jogalkotót, hogy dolgozza ki, hogyan tudja garantálni, hogy ne csak azok maradhassanak vissza egy évet, akik határidőre, szabályosan beadott kérelmük alapján erre engedélyt kapnak, hanem "az óvoda javaslata alapján vagy más alkalmas módon" azok a nyilvánvalóan iskolaéretlen gyerekek is, akiknek a szülei nem adtak be halasztási kérvényt, vagy hibásan adták be. Ez azt jelenti, hogy, bár a dolog hogyanját egyelőre nem tudjuk, de az AB utasítása alapján minden hatéves iskolaéretlen gyerek számára biztosítani fogják, hogy még 1 évig oviban maradhassanak.
A garancia azt jelenti, hogy bizonyítható módon, törvénybe vagy rendeletbe foglalva kell megmutatni, hogy valóban ez meg tud valósulni. A kidolgozás határideje június 30.
3. A Köznev. törvény módosítása óta a felmentési eljárások hossza aggályokat vet föl.
Az AB most kötelezi a jogalkotót, hogy dolgozza ki annak a garanciáit, hogy az óvodai nevelés alóli felmentési eljárás akkor is lezárul az új nevelési év kezdete (szept. 1.) előtt, amikor a szülők ellenvetéssel élnek és közigazgatási eljárást kell lefolytatni. És annak a garanciáit is dolgozza ki, hogy az egyéni munkarend engedélyezésének az eljárása akkor is lezárul az új tanév kezdete (szept. 1.) előtt, ha a szülők ellenvetéssel élnek, így közigazgatási eljárást kell lefolytatni. Ez azt jelenti, hogy a felmentésért folyamodó családoknak nyártól nem kell aggódniuk: az AB határozata értelmében a hivatal még szülői ellenvetés mellett is időben végig fogja futtatni a felmentések körüli kötelező bürokratikus köröket.
A garanciák kidolgozásának határideje június 30.
4. Ez a legfontosabb beavatkozása az Alkotmánybíróságnak, mely rögtön két dologra is vonatkozik.
Egyrészt vonatkozik a felmentési kérelmek (óvodai felmentés és egyéni munkarend) törvénymódosítás által meghatározott elbírálási gyakorlatára, melynek értelmében a szülői indoklásokat és csatolt dokumentációt nem volt szükséges figyelembe venni az eljárás során. Az AB megállapította, hogy alkotmányos követelmény az, hogy sem a szülői indoklás, sem a csatolmányok "nem hagyhatók figyelmen kívül", vagyis mindenképp validnak kell őket tekinteni. Ez azt jelenti, hogy az AB határozata a kérelmező szülőknek egyfajta jogi garancia lehet arra, hogy többet nem fogják senkinek az indoklását sem félvállról venni.
Az AB beavatkozása másrészt a felmentési kérelmek (ld. fentebb) kapcsán alkalmazott bizonyítási eljárásra vonatkozik, mely a törvénymódosítások értelmében, a felmentésért folyamodó szülőktől elvárta, hogy ők bizonyítsák be: gyermeküknek előnyös otthon maradni - mintha az már eleve bizonyított tény lenne, hogy minden gyermeknek, minden élethelyzetben az intézményes nevelés-oktatás a legideálisabb megoldás.
Az AB vitatta ezt a megközelítést és határozatban kimondta, hogy a bizonyítási eljárás során a felmentési kérelmeknek alapjáraton helyt kell adni és engedélyezni kell őket. Csak abban az esetben utasítható el a felmentési kérelem, ha bizonyítható, hogy adott gyerek mindenek felett való érdeke, hogy intézménybe járjon. Mindezt nem a szülőknek, hanem, felmentést elutasító határozat esetén, a hivatalnak kell bizonyítania és a felmentéssel kapcsolatos határozatban ezt a megalapozott bizonyítékot be is kell mutatnia.
Ez azt jelenti, hogy az AB határozata lehetőséget nyújt azoknak is egyéni munkarend vagy óvodai felmentési kérelem beadására, akik korábban azért nem tették ezt, mert az állam olyan súlyosan leszűkítette az elfogadható indokokat, hogy esélyt sem láttak pozitív elbírálásra. Ennek nyártól, úgy tűnik, vége - mindez pedig hatalmas játékelőnyt ad, amely sokak számára egészen a visszájára fordítja a Köznev. törvény módosítása által létrehozott ellehetetlenítő törvényi környezetet. Új remény...
Ez mind csodás, ugye, de hol a bukta az egészben?
Nos, a dátum, ha nem is bukta, de azért kétségtelenül szerencsétlenre sikerült: az összes AB határozat ugyanis ez év június 30-cal válik hatályossá. Június 30-án már nem lehet a hatévesek idei őszi iskolakezdésének a halasztását elintézni. Addigra már az óvodai felmentési kérelem beadási határidejéről is lecsúszik az ember. Olyankor már az egyéni munkarendet is csak különleges esetben lehet igényelni. Szóval annak ellenére, hogy az AB fontos határozata napokkal ezelőtt megjelent, a nagy többség legkorábban 2022 őszére vonatkoztatva fogja tudni jövő év első felében kihasználni azt. De legalább már tudjuk, hogy jövőre lesz mit kihasználni - és ez is valami, nem is kevés.
Mi tehát ezeknek a jogi vétóknak a jelentősége és mindezek kinek lehetnek érdekesek?
Az AB határozata, bár idén nem fogjuk "az erejét" érezni, valahogy mégis visszaadja a jogba és igazságosságba, meg az emberekbe vetett hitet. 2019 nyarát rengeteg család igazságtalan jogi döntések sorozataként élte meg és azt éreztük sokan, hogy a magyar állam a szülők véleményét, meg a társadalmi szükségleteket ignorálva, a gyerekek nevelésével, oktatásával kapcsolatos döntési lehetőségtől teljesen megfosztja a magyar családokat, arra sem méltatva őket, hogy értelmes magyarázatot adjon tettére.
Sokak számára jogi igazságtalanság, társadalmi trauma történt, de ezt eddig "föntről" semmilyen formában nem ismerték el. Az AB határozata ebből a szempontból gesztusértékű kimondása annak, hogy valóban tartalmazott alkotmányellenes elemeket a törvénymódosítás. Emellett elismerése annak is, hogy a családok autonóm egységek a társadalmon belül saját döntési körrel, és, hogy a gyerek nem az államé, hanem a családé, így érdekeinek védelme is alapesetben sosem az állam, hanem a szülők feladata és felelőssége. (És ők ezt az esetek többségében meg is teszik.)
Ahogy mindjárt látni fogjuk, a legutolsó mondat egyáltalán nem evidencia alkotmánybíráink között: láthatóan az a kérdés képezte a leghevesebb vitát a beadvánnyal kapcsolatban, hogy a szülőnek vagy az államnak van-e erősebb döntési pozíciója a gyermek nevelését, taníttatását illetően.
14 alkotmánybíránk közül mindössze 7 között volt egyetértés abban, ami végül a határozat főszövegébe ténylegesen bekerült - hogy természetesen a szülőnek. 7 bíra komolyan vitatta ezt az állam javára akarván eldönteni a kérdést és a meggyőződésüknek különvélemény formában a határozat végén hangot is adtak (valójában csak 3 adott neki hangot, a többiek egymondatos "mi is így gondoljuk" nyilatkozattal csatlakoztak hozzájuk).
Vajon miért épp annak a 7 bírának a szakmai véleménye alapján készült a határozat főszövege, aki az Alaptörvény, a Gyerekvédelmi Charta és a bírói gyakorlat ismeretében a szülői jogokat és kompetenciákat helyesen értékelte? 50-50% volt az egyetértők és a vétózók aránya, ilyenkor pedig szabály szerint az AB elnökének kell kimondani a döntő szót - és ő azok mellé állt, akiknek a szakmai ítélőképességét nem homályosította el szülőket letevő, az állam szerepét túlhangsúlyozó saját meggyőződés. Érzitek, mennyire kevésen múlt, hogy ilyen ítélet született és nem más?
Végezetül pár lelkesítő, meg felzaklató gondolat az AB határozatának érveléséből, valamint a különvéleményekből. Egy külön posztban írtam meg, linkjét alább találod.
Inspiráló, meg felmorcantó idézetek az egyetértő bírák érveléséből és a különvéleményekből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése