A férjem mikrofonvégre kapta az 'Istennel, otthon!' konferencia másik előadóját, Simonfalvi Lászlót, közismertebb nevén Leslie-t. Érdekes gondolatok következnek, elsősorban az otthonoktatás pedagógiai nézőpontjából. Olvass tovább!
*** *** ***
Újabb interjú, a konferencia másik előadójával, Simonfalvi Lászlóval, akit tanítványai és ismerősei úgy hívnak: Leslie. (ejtsd: lezli)
Miért így? Leslie évtizedek óta angol nyelvoktatással és angol nyelvtanárok képzésével foglalkozik. Így ragadt rá nevének angol megfelelője: Leslie.
Iskolájának alapelve: a tanulásnak örömteli tevékenységnek kell lennie, különben értelmét veszti. Erről beszélgettem vele.
Olivér: Szia, Leslie. Jó pár éve foglalkozol gyermekekkel – olyanokkal is, akik a tanulás terén komoly nehézségekkel küzdenek. Tapasztalataid szerint, mi változott meg az évtizedek alatt? Miért olyan a tanulás az iskolákban, amilyen?
Leslie: A meglátásom az, hogy nem az a baj, hogy a gyerekek megváltoztak, hanem a pedagógia nem követte ezeket a változásokat. A gyerekek nem jobbak vagy rosszabbak ma, mint korábban – nem a gyerekeket kell megváltoztatni. A pedagógia ragadt meg egy szinten és nem változott együtt a gyerekekkel.
Olivér: Hol ragadt meg a pedagógia?
Leslie: A pedagógia ma is azt az elvet követi, hogy „Elmondtam, hallottad, miért nem tudod?” A gond az, hogy a gyerekek jó része meg sem hallja, amit a tanár mond. Nem jut el tudatáig, és így megérteni sem tudja. Ez a pedagógia oda vezetett, hogy ma nem érdem tanulni és iskolába járni.
Olivér: Igen, ez igaz.
Leslie: Ma a pedagógia teljesítményben gondolkodik. Kvantumokban mér. Ha vissza tudod adni, amit hallottál, jó tanuló vagy – nem számít, hogy érted-e vagy sem. Csak a számszerű eredmény a lényeges. Így a tanulók többsége értés nélkül tanul. Ez nem örömszerző.
Olivér: Mi tehát a helyes irány?
Leslie: Először is fel kell kelteni az érdeklődést az anyag iránt. El kell, hogy tűnjön a düh és a harag, ami a tanulással kapcsolatosan a gyermekben van. Akarjon ott lenni a gyerek. Ennek gátja a mai pedagógiai felfogás.
Olivér: Szerinted egy szülő lehet jó pedagógus?
Leslie: Ez függ a viszonyokon: a szülő-gyerek viszonyán, a szülő-tanulás viszonyán és a szülő-tananyag viszonyán. A gyerek mindenben a szülőt másolja. Ha a szülőn azt látja, hogy nyűg az együtt-tanulás, a tanulás maga vagy az adott tantárgy, azt átveszi a gyerek is. Ebből pedig az következik, hogy a tanulás „muszáj” lesz. A mai szabad társadalomban a muszáj nem elég motiváló, és felmentést ad, vagyis a gyerek dönthet úgy, hogy nem tanul.
Olivér: Igen, ez valóban így van. Beszéljünk az időzítésről. Mikor, minek van itt az ideje? Nem tapasztalod azt, hogy valamit siettet az iskolai oktatás?
Leslie: Azt kell megérteni, hogy minden tantárgynak van egy alap szókincse. Ha ez a gyermek számára érthetetlen, akkor nem valósulhat meg az értve tanulás. Ilyenkor jön a düh, a frusztráltság és – szülői nyomásra – az értés nélküli tanulás, azaz a magolás.
Elmondható, hogy Magyarországon minden tantárgy szókincsterhelt. Pl.: a földrajz, történelem, matematika stb. A tanulók többsége értés nélkül tanulja ezeket, mégis jó jegyeket kap az iskolában!
A szülő tehát nyelvtanár is egyben: az anyanyelv tanára. El kell érnie a gyermeknél az értés szintjét, sőt azon túl is kell nyúlnia. Az értés nélkül megtanult ismeret könnyen felejthető, az értett dolgok viszont megmaradnak.
Olivér: Lesznek az előadásodon olyanok is, akik iskolás gyerekeiket szeretnék magántanulói státuszba helyezni. Ők hogyan kompenzálhatják az évek alatt felhalmozódott problémákat?
Leslie: Csak ismételni tudom magamat egy konkrét példán keresztül. Nézzük pl.: a gyökvonást. Ha egy tanulónak az összeadás nem megy, nem intézhetem el ezt azzal, hogy „Tavaly előtt már meg kellett volna tanulnod!”. A gyökvonás önmagában mechanikusan elvégezhető, de ha az alatta lévő elemek nem értettek, akkor nem a gyökvonás az első feladat.
Egy szülőnek hozzáállásával azt kell üzennie gyermekének, hogy a tanulás nem a dolgozathoz vagy vizsgához kell, hanem az élethez fontos készségekhez. Fontos dolgokat tanulunk!
Olivér: Egy háromgyerekes túlterhelt szülőnek mit tanácsolnál?
Leslie: Négyféleképpen szervezném a tanulásukat. Külön idő (önálló tanulás), a 3 gyerek és a szülő együtt tanul („együtt tanul” alatt azt értem, hogy mind a 4-en tanulnak, nem a szülő oktat), a 3 gyerek együtt tanul (a kicsi figyeli a nagyot, a nagy a kicsit), valamint szemtől szemben tanulás (egy gyerek a szülővel).
Tehát semmiképpen sem limitálnám a verziókat csak önálló és szemtől szemben tanulásra.
Olivér: Ez egy nagy téma. Szánnál erre egy külön részt a konferencián?
Leslie: Természetesen.
Olivér: Leslie, köszönöm az interjút. Találkozunk a konferencián.
Leslie: Sziasztok.
"Én sosem tanítom a diákjaimat,
csak próbálom megteremteni a feltételeket,
amelyekben tanulhatnak."
Albert Einstein
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése