Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hét gyerkőccel meg két kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
_____________________________________________________


2009. augusztus 13., csütörtök

Azt hittem...



Azt hittem, hogy úgy fog működni az életem, hogy lassú sétagaloppal végigdöcögök ezeken a szép kisgyerekes éveken, míg fel nem nőnek a fiaim. Hogy az otthonoktatást, csak kitalálom, és aztán pik-pakk elkezdjük. De nem, nem. Bár nem akartam, de mégis bonyolítottam rajta egyet, aztán egy kicsit kivoltam emiatt, jött a pánik, meg a 'mostakkorhogylesz', meg a 'jajmileszvelünk'. Aztán visszaegyszerűsítettem. Azt hiszem ez a mottóm, ha már mottóról van szó. Keep it simple- vagyis jegeld az egyszerűséget, maradjon mindig minden egyszerű. Ha bonyolult, az már nem oké, legalábbis nekem nem, főleg ha otthonoktatásról van szó. És most nem is csak erről van szó.


Mert van nekem egy ötödévem a fősulin, ami bevégzésre vár. Egy évet ugyanis kihagytam, amikor Zeki született (érdekes, hogy a 4 gyerekből 3 a levelezős fősulis éveim alatt született, soha nem kellett baba miatt halasztanom, Zekinél viszont elszakadt a cérnám...) Így aztán a hét elején fogtam magam és közel egy órát beszéltem a Tanulmányi Osztállyal. Amikor letettem a telefont a tanulmányissal való sikeres egyeztetés után, akkor ütött meg a gondolat: hé, otthonoktatás, meg fősuli egyszerre? Jaja, márpedig így lesz. És izgalommal várom: mindkettő kihívás, meg muszáj is- de sokkal inkább megoldandó feladat, mint teher. Szeretnék emlékezni arra, amikor nehéz is, hogy nem baj, hogy nehéz, hogy sok, hogy olykor úgy érzem majd, hogy szétcsúszok a súly alatt, mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős.:)

Nagyon várom, mi lesz, hogy fogom megoldani... Remélem nem baj senkinek, ha tinis szertelenséggel felkiáltok: TÖK JÓ, KALAND AZ ÉLET!! Tényleg az!


A héten könyvmolykodtam, illetve még csak válogattam az elolvasandó irodalmat (nálam ez is a könyvmolykodás része). Végül meglett a szupi listám a könyvekkel, amit szeretnék megvenni. Fejlesztő, meg otthonoktatós anyagok, meg szupi előadás dvd-k, meg társasok, meg F.-nek egy-két meglepi könyv is van a listában, de azért a nagyobb része OLVASNIVALÓ: NEKEM. Mert annyi, de annyi jobbnál jobb könyv van, amit szeretnék befalni, mint egy ízletes desszertet! Az egy dolog, hogy az összeg csillagászati, de nem sietek: amikor lesz rávaló, akkor klikk-klikk, és a futárszolgálat-várás indul. Azt hiszem nagyon szeretek könyvet rendelni, mert az dupla öröm. Egyszer örülök, amikor becsönget a futár- nagyon szeretek csomagot kapni, szeretem föltépni a csomagolást, szeretem a friss jövevényt, az új könyvet kézbe fogni. Másodszor, örülök akkor, amikor belevethetem magam az olvasásba: először általában csak kerülgetem a könyvet, gondolkozom, hogy mikor szakítsak időt az olvasára. Aztán néhány nap vagy hét múlva teljesen váratlanul, épp nem-ráérve a kezembe akad és nem tudom letenni, muszáj egy nagy falatot harapnom belőle. Mivel megvan az íze, a többi megy magától...


Úgy gondoltam, és ebben meg is nyugodtam, hogy hagyok időt magamnak- hogy jegelem az otthonoktatást, és csak hangolódunk, néhány hétig még biztosan. Emellett szépen, hétről hétre veszem fel az újabb szokásokat, ami a napirend egy-egy újabb pontját jelenti. (elsőként ezen a héten az egy ideje hanyagolt családi áhitat kerül vissza az életünkbe) A módszert, amiből sokat fogok meríteni otthonoktatásunkhoz, még tanulom. Azon jófajta könyvek, amikből tanulni fogunk még megrendelésünk előtt állnak. (nem tankönyvek ám! :D) Ezenkívül annyi részletnek kell klappolnia, a család napirendjét hozzá kell szerveznem a tanulási rendhez, vagy legalábbis bele kell integrálnom. Rafi is már ötéves, vele is komolyabban kell foglalkoznom. Papíron már megvan a működőképes összeszervezés, de eddig ANNYIRA NYÁÁÁR VOLT MÉG ITTHON, még egy kicsit hadd maradjon így, ilyen lazulósan, csak ritkán rohanósan... Augusztus 31-én lesz Doda sulijában egy megbeszélés az otthonoktatott gyerekeknek és szüleiknek. Ott fogunk először hús-vér otthonoktatókkal találkozni. Már várom azt is. Izgalmasnak ígérkezik ez az ősz. :)

6 megjegyzés:

  1. Eszti! a konyvmolykodas eredmenyeirol tudnal konkretabban irni? Annyi konyvbol lehet valasztani, es annyira nincs lehetosegem elmenni egyedul konyvesboltba, hogy minden ajanlas jellegu informacionak orulnek. Jartam mar ugy, hogy az interneten megrendelt konyvkupacot atnezve csalodas ert, mert a cimlap es rovid tartalom alapjan mast gondoltam. Persze a jo tarsasjatekok is erdekelnek.
    kosz, Petine

    VálaszTörlés
  2. Hát ha bonyolítani lehet,akkor mégis csak bonyolítod :) egy kis fősulival. Én éppen a napokban mondtam le arról, hogy elvégzem, ami hő vágyam volt, egy ukrán nyelvtanítós DVD. Elkezdtem, de abba kell hagynom, mert nem birok mindent. Abban reménykedem, hogy talán majd kis lépésekben, csak én általában vagy most azonnal és mindent, vagy akkor elmarad.
    Azt azért még leírhatnád, hogy milyen könyvekre kattantál rá ;)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon örülök hoag rátok leltem. Én is erősen gondolkodom az otthonoktatáson, részint mert a két felcseperedő nagyommal elég faramuci ilyen is olyan is élményeket éltünk át a sulikban, másrészt mert a két legkisebbem spec. eset. Az egyik fiam spektrumzavaros autista. Elvileg integrálható, de... Az agolszász rendszer bejáratott sok hasznos könyvvel és más oktatási rendszerrel hangsúlyokkal. Nálunk se szakkönyv amiből kiindulhatnék se anyag, és nagyon iskolásokat nevelő otthonoktatóra sem leltem eddig. Te? Ja, és ha esetleg megadnád a könyvlistádat azért nagyon hálás lennék. Kriszta

    VálaszTörlés
  4. Igen, Petine, írok róluk, bár azt hiszem az egy újabb poszt lesz, talán linkekkel is, ha engedi a Blogger (a szolgáltató). A héten még igyekszem összehozni.

    VálaszTörlés
  5. Isten hozott nálam, Kriszta. Örülök, hogy megtaláltál. :)

    Magyarországon éltek vagy külföldön? Nekem négy fiam van, a legnagyobbal(6,5 éves) jövő hónaptól oktatunk otthon hivatalosan, de mivel oviba sem jártak/járnak a gyerekek, ezért már több, mint egy éve komolyabban foglalkozom velük itthon (a nagyfiam sikeresen felkészült az iskolaérettségi vizsgálatra). Szóval nemhivatalosan már egy ideje otthonoktatunk, élesben még csak most indul. Nálunk egyik sem spec. eset a szó azon értelmében, ahogyan te használtad.

    Ismerek olyat, aki tudna neked szaksegíteni abban, hogy hogyan indulhatsz neki a két 'spec. eset' gyerkőcöddel az otthonoktatásnak (egy pesti jó ismerősünk, van tapasztalata). Írj egy emailt a fiukahajoban (kukac) gmail (pont) com -ra, és akkor tudok írni bővebben.

    A könyvlistáról meg írok egy bejegyzést hamarosan (most már szinte közkívánatra:D).

    VálaszTörlés
  6. Bocs, Eszter, valami miatt csak később jelent meg nálam a hozzászólásod...

    Mindennek megvan az ideje- nálam most jött el a suli folytatásáé.:) Fél évvel ezelőtt még úgy gondoltam, hogy valószínűleg végleg lemondok róla, mert sem kedvem nem volt a sok más dolgom mellett, sem időt nem akartam rászánni. De aztán egyszer csak megváltozott a helyzet, megváltoztak a gondolataim is. Nem tudom, egyszer, csak úgy jött ez- nem én voltam... Szóval nem baj, ha valamiről lemondasz, de aztán, mozdulj tovább az Úrral, amikor ő új vizekre akar sodorni. ;)

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok