Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2010. október 3., vasárnap

Otthonoktatás 101 ... van még kérdésed?




"Szia! Most találkoztam a blogoddal, nagyjából az otthon oktatással is. Annyi kérdésem lenne, kezdve az alapoktól..."

Ezt a hozzászólást kaptam tegnap Kispiskótától, majd ezután jó pár kérdése következett- olyanfajták, amiket szinte mindenki megfogalmaz, aki körül nem hemzsegnek az otthonoktató családok...:) Nagyon örültem a kérdéseknek, mert el kellett gondolkoznom, és számot vetnem magammal, mielőtt válaszolok. És miközben a választ fogalmaztam, eszembe jutott, hogy nagyon rég volt már, amikor utoljára otthonoktatásról blogoltam.

Talán vagytok jó páran, akik akkor még nem is voltatok a blog olvasói, amikor otthonoktató utunk tavaly tavasszal, az ovis felmentés körüli hercehurcával elindult. Akkoriban sokat gondolkoztam az otthonoktatásról: már tudtuk, hogy ez a mi utunk, de még meg kellett magamat találni ebben a döntésben. Még meg kellett találni a fő motivációt. Mert annyi mindenért lehettem volna otthonoktató: de mi az, ami tényleg annyira számít nekünk? Mi az, ami megéri, hogy fölvállaljuk ezt a döntést?

Akkoriban az ismerősök kedvesen érdeklődve, vagy fejcsóválva értetlenkedtek, míg mások egyenesen az arcunkba aggályoskodtak, vagy ledorongoltak... s ezeket a helyzeteket a blogon gondoltam tovább. De talán erre már sokan nem emlékeztek. Ezért is gondoltam, hogy felfrissítem otthonoktató credo-nkat...na jó, azért nem lesz ez ennyire monumentális ám...:)

Szóval Kispiskóta kérdései mentén amolyan informáló interjú kerekült, s alább ezt találjátok.


Jól értem, a férjed dolgozik és eltart ötötöket, te meg otthon vagy?
Igen, a férjem dolgozik, és eltart. Én itthon vagyok, és néha besegítek a munkájába (ő itthonról dolgozik).

Ez így volt eltervezve?
Igen, terveztük, de nem a gyerekek születésétől. Akkor nem gondolkoztunk ilyesmiken.:) Amikor a legnagyobbunk 5éves lett, akkor már komolyan gondolkoztunk az otthonoktatásban, de csak Doda 6 éves korára dőlt el megrengethetetlenül, hogy ez a mi utunk. Így a fiam csak pár hónapig járt nagycsoportba, utána már nem. (Az ovis felmentetés egy hosszabb történet, de ha érdekel, megkeresem, hol írtam erről.)

Meg tudtok élni?
A megélés elég tág fogalom. (Attól is függ, hogy igények vagy szükségek szerint értelmezzük-e.) Otthonoktatóként nem kell tornacuccra, iskolatáskára, osztálypénzre, osztálykirándulásokra költenünk. Nem szükséges gyerekeinket a korosztály számára menőnek tartott ruhákba öltöztetni, s az osztályban éppen divatos játékok kikönyörgése sincsen napirenden. Persze ez utóbbi nem is jellemző mindenkire, de azért az iskolás gyerkőcöt nevelők többsége előbb-utóbb szembesül ezekkel az anyagi terhet is magában hordozó helyzetekkel.

Az otthonoktatásnak is vannak költségei: családi kirándulásokra megyünk, és időről időre mindegyik gyerekünk intellektusának megfelelő könyvet kell vásárolni. Az oktatóanyagok, cd-k, dvd-k, lexikonok, ismeretterjesztő irodalom, s egyéb segédeszközök is költséget képviselnek. De ezen költségek majd mindegyike nélkülözhető, illetve maximálisan családhoz szabott, és igen rugalmasan kezelendő. Kis kreativitással, vagy a szükség nagy úr alapon a könyvár és az internet segítségével minimál dizájnon is megoldható minden. Persze nem muszáj minimál dizájnon megoldani.

Azt kell mondjam, hogy otthonoktatás ide vagy oda, mint mindenki más, mi is igyekszünk jól beosztani, amink van, több-kevesebb sikerrel. Isten gondviselése viszont, amelyet napról napra tapasztalunk, még soha nem mondott csődöt.

Hogy jut időd a háztartásra? Magadra?
Háztartás, én-idő: azt hiszem, hogy minden jó időbeosztás kérdése. Nem mondom, hogy 4 gyerkőc mellett, otthonoktatva nem kell lavírozni, és megtervezni, hogy mindenre jusson időm, amire szeretném, s azt sem mondom, hogy mindig jól be tudom osztani a tevékenységeket. De tény, hogy az időt itthon sokkal rugalmasabban meg lehet tervezni, mintha 3/4 8-ra suliba, vagy oviba kellene vinni a csemetéket, én meg dolgozni járnék.

Számomra éppen ez az egyik nagy kihívás az otthonoktatásban: hogy az időm szabadon felhasználható, így ha nem vagyok elég tudatos, az könnyen elfolyik a kezemből, mint a homok...

Az otthonoktatás viszont messze nem emészt föl annyi időt, mintha iskolás gyerekemnek segítenék leckét csinálni, vagy kikérdezném. Itthon nincsen a szó klasszikus értelmében vett házi feladat, s a tananyagban egyetlen gyerek haladási ütemét kell figyelembe venni, nem egy osztályét.


(Ezt azért írtam, mert ha egy osztály haladására kalibrálják az éves tananyag mennyiségét, akkor otthon az iskolában kalkulált óraszám töredékét ráfordítva lehet ugyanazt a követelményt teljesíteni. Vagyis lehet sokkal nyugisabb tempóban, kevesebb ráfordítással is ugyanott tartani.)

Szerintem a dolgozó anyáknak is, meg az otthonoktató anyáknak is időről időre szembe kell nézniük bizonyos, az élethelyzetükből adódó nehézségekkel. És azt kell megoldaniuk, amiben benne vannak. Úgy hiszem, hogy egyikünk sem azért választotta azt, amit választott, mert az könnyebb, mint a másik út. Hanem, mert valami fontos neki benne, s amellett kitart.

Becsatlakoznak majd valamikor a gyerkőcök a hivatalos iskolába?
Egyelőre úgy gondoljuk, hogy nem szeretnénk őket a mostaninál jobban beengedni az oktatási rendszerbe. Végül is ha nagyon úgy van, még az egyetemet is el lehet végezni egyéni tanrenddel...:)

Mi a helyzet azokkal a tárgyakkal, amikhez nem értesz? (én például még elsős szinten sem tudok szolmizálni).

Amely tantárgyakhoz nem értek, ahhoz a férjem ért. Vagy mások, akikhez tudunk fordulni. (Eddig nem volt rá szükség, de még lehet.)

Van, amit együtt tanulok a gyerkőccel, vagyis nekem is meg kell tanulnom, ahhoz, hogy segíthessem a megértésben. De szerintem ez csak az első években szükséges. Egy ismerős, rokon, vagy az internet segíthet, ha elakadunk. Vannak ingyenes anyagok, meg nem túl drága, de nagyon jó magyar nyelvű oktatószoftverek, tantárgyak -többek között a szolmizálás, és az ének-zene tanulásához is.

Az internet nem csak a gyerekek tanulásában segíthet, de nagyon alkalmas arra is, hogy a szülő bizonyos témákból rövid idő alatt kiművelje magát. Minden szülő érdekelt abban, hogy többet tudjon meg a gyerekét érintő dolgokról, s otthonoktatva ebbe a tanulással kapcsolatos ismeretek is beletartoznak, mivel ez is ugyanúgy az életünk természetes része, mint minden más.

De ha ismereteket gyűjtünk is, nem azért tesszük, mert úgy hisszük, pedagógiai végzettség nélkül nem fogunk boldogulni. Nem kell pedagógussá válnunk, sőt, szerintem bizonyos esetekben inkább hátrány, mint előny az otthonoktatásban a tanítói vagy tanári hozzáállás. Mert a hagyományos iskolai tanórák osztálynyi létszám előtti frontális oktatásának majdnem semmi köze az otthonoktatáshoz. Az otthoni tanulás nagyon más, mint a tantermi, ezért a megoldások is nagyon mások- az iskolai modellek alig vagy egyáltalán nem használhatók. Akinek hivatása az oktatás, az nehezen tud ettől elvonatkoztatni, és mindenáron oktatni akar majd otthon is: irányítani, beszabályozni, kézben tartani, nem pedig segítve a háttérben maradni.

A diploma könnyen elhiteti velünk, hogy képesek vagyunk tanítani, így talán nehezebb azzal az alázattal nekiállni, hogy hatalmas felelősség nyugszik a vállunkon: könnyebb úgy éreznünk, hogy a papír eleve kompetenssé tesz az otthoni oktatásra is. Az igazság azonban az, hogy magunktól egyikünk sem képes istenfélelemben felnevelni, sem rászabott módon otthonoktatni minden egyes gyermekét- ehhez Isten adja az erőt is, meg a bölcsességet is.

Nekünk azért fontos bizonyos ismeretek megszerzése, hogy a lehető leghatékonyabb megoldásokat megtaláljuk- hogy megtanuljuk, amit tudnunk kell, és aztán alkalmazzuk, amit szükséges, és annál nem többet.

Számomra az otthonoktatás nem azt jelenti, hogy otthon kiállok a tábla elé, mint egy tanár, és tantárgyanként órarendszerűen leoktatom az anyagot. Ez egy nagycsaládban abszolút nem is kivitelezhető, s ha meg is lehetne pl. 1 gyerek mellett oldani, akkor is hatalmas időpazarlás lenne. Az otthonoktatás csak a nevében otthoni oktatás: elsősorban nem a szülő oktat otthon, hanem a gyerek tanul otthon.:) Így nekem nem is szükséges mindent tudnom- elég, ha tudom, hogy hol lehet utánanézni.

Az otthonoktatás úgy működik, hogy a gyerek tanul, te meg figyelemmel kíséred. Az igaz, hogy az írni, olvasni, meg számolni tanulásnál még teljes felügyeletet, és útmutatást igényelnek a gyerkőcök, és ezért ez egy intenzív, jelenlétet igénylő időszak a szülő számára. A későbbiekben viszont a tanulás leginkább a gyerekek feladata lesz. Emellett persze a szülő továbbra is bármikor elérhető egy-egy kérdés erejéig, csak esetleg az asztal másik végében ülő kistesóval foglalkozik éppen.


Ugyanez van az iskolában is: a legtöbben a sok tanóra ellenére ugyanúgy otthon tanulják meg, amit a suliban 'oktatnak', nem pedig a suliban- a mieink is otthon tanulnak, mint az iskolások, csak ők a sok iskolában eltöltött óra idejét használják ki másra.:)

Azt tapasztaltam, hogy a következő lépés, a következő jófajta oktatási forrás, dvd, anyag, sőt, még csüggedés idején a bátorítás, vagy akár egy tanulási élethelyzet újfajta megközelítése is az úton el volt készítve számunkra eddig mindig: amikor belebotlottam nehézségbe, imádkoztam, és Isten megadta a választ. Volt, amikor a megoldás előbb jött, mint a probléma, s amikor jött a probléma, megértettem, hogy miért kellett azt a dolgot megvenni, vagy miért jött az a gondolat. Akkor nem értettem, amikor jött, csak később, amikor szükség volt rá.

Kívülállóként talán nehezen megérthető, hogy miért vág valaki bele ilyesmibe, mint az otthonoktatás. Nehezen érthető, mert mások legtöbbször csak minket, otthonoktató családokat látnak a saját egyéni korlátainkkal- és nem látják a képben a mindenható Istent. Mi, akik benne vagyunk ebben a nagy utazásban, amit otthonoktatásnak neveznek, napról napra tapasztaljuk, hogy Isten jó, és hogy nem egyedül csináljuk ezt az egészet, hanem Ővele. Bárcsak folyamatosan be tudnánk mutatni, hogy mit végez bennünk!

Isten hűséges hozzánk, és felemel, ha elbukunk. Ő minden földi és mennyei bölcsességgel teljes, s bármikor 'zavarhatjuk', ha bölcsességre van szükségünk. S bár ezt gyakran tesszük is, Ő sosem utasít el.


Milyen okokból döntöttél az otthonoktatás mellett? A tananyag, a többi gyerek, vagy vallási okok miatt?
Nem tudnék egy mondattal felelni arra a kérdésre, hogy milyen okból döntöttem az otthonoktatás mellett. Ez egyébként változott is, mélyült is, és komolyabb meggyőződéssé is vált, mint amilyen volt, amióta gyakorlatban is csináljuk. Már akkor is erős meggyőződésem, bizonyosságom volt arról, hogy ez a mi utunk, amikor ténylegesen még nem kezdtünk bele, de a döntést talán az hitelesíti, hogy valóban bele is vágtunk.

Írtam erről már sokat itt a blogon, de hirtelen nem tudok most belinkelni olyat, ami csak erről szól. Azért megpróbálom röviden összefoglalni, hogy
most mit érzek fontosnak, hogy most mi alapján vagyunk itthon.

1. Hit. Isten ránk, szülőkre bízta a gyerekeinket. A mi feladatunk istenfélelemben felnevelni őket. Ezt csak otthonoktatva tudjuk megvalósítani, mert csak így tudunk velük annyi időt eltölteni, amennyi ahhoz szükséges, hogy mély kapcsolatot tarthassunk fönn mindegyikükkel, s hogy így őket megismerve, és folyamatosan velük változva képesek legyünk hatni rájuk, nevelni őket.

2. Szocializáció. Azért vagyunk itthon, mert meg vagyunk győződve arról, hogy egy kisgyerek felnőtt közösségben tud csak megfelelően szocializálódni. Nem értünk egyet azzal, hogy az iskola az ideális szocializációs közeg, hiszen ott szocializálatlan gyerekek deszocializálják egymást, nem pedig fordítva.

3. Család. Szeretünk együtt lenni. Szeretünk együtt tanulni, fejlődni, élni. Szeretjük látni, ahogyan a tesók részt vesznek egymás életében, s ez nem osztódik meg azzal, hogy korosztályok szerint szétszakítják őket. Mi, szülők, nem szeretnénk lemaradni a gyerekeink életéről, hanem szeretnénk a részesei lenni annak, a lehető legteljesebben.


A továbbiakban a bejegyzés címében szereplő kérdés neked szól. Ha van valami, ami érdekel az otthonoktatással kapcsolatban, de eddig nem kérdezted meg, vagy csak hozzáfűznél valami számodra fontosat, akkor most itt a lehetőség. Ha tudok, válaszolok, ha nem tudok, majd megteszi valamelyik nálam bölcsebb olvasó. Szóval, van kérdésed?

26 megjegyzés:

  1. Azért még néhány kérdést feltennék.
    Eszerint te nem fogsz egyhamar dolgozni menni. A következő 15 évben biztos nem. Vagy 4 (+x) gyerek mellett ez nem merülne fel amúgy sem? Írtad valahol, hogy főiskolán tanulsz. Mit?
    Milyen gyülekezetbe jártok? És menni fog végig az érettségiig a matek/fizika/kémia anyag, vagy másfelől az idegen nyelvek/magyar/történelem? Engedsz majd választást a gyerekeidnek, ha nagyobbak lesznek, hogy akarnak-e iskolába járni? Köszi a válaszokat.

    VálaszTörlés
  2. Eszti, félig-meddig off leszek:
    valami bibi van a szgéppel, mert pl. a Gyereketetőn a te blogodhoz Balkezesség c. poszt van beírva, de nekem a te oldaladon nem jön ki ilyen cikk. És az egész net sem ismeri fel. Mi lehet a baj?

    pepita

    VálaszTörlés
  3. pepita, ez egy igen poénos történet.:)

    Ugyanis az a szokásom, hogy ha a napi tevéknységek közben felmerül bennem egy jó blogtéma, amiről majd valamikor szeretnék írni, akkor a szerkesztőben elmentem a címét. Épp ezt tettem vasárnap is: elmentettem 'Balkezesség' címmel egy poszt-ötletet. De figyelmetlen voltam, és nem a 'mentés' gombra nyomtam, hanem a mellette elhelyezkedő 'közzététel' gombra, így a szombaton közzétett Otthonoktatás 101 posztot azonnal felülírta a Balkezeség. Amikor felocsúdtam, többféle módon próbáltam visszacsinálni a dolgot, de bármit is csináltam, nem sikerül megváltoztatni azt, hogy mások rám linkelő oldalán is az új bejegyzés címe jelenjen meg. Végül kitöröltem a balkezesség posztot, de ez sem változtatott a dolgokon. Dühöngtem is rajta egy sort, de hát ez van, tény, hogy ilyen félrevezető módon jelenik meg máshol egy új posztom, ami valójában még nem is készült el.:)

    Nem a te rendszeredben van tehát a hiba. De köszi, hogy megemlítetted. Mivel egy ideje ritkábban blogolok, néha elmélázom azon, hogy vajon hányan olvasnak még...:)

    VálaszTörlés
  4. Kispiskóta, tegnap megírtam a választ a kérdéseidre. Hamarosan elkészül belőle egy újabb poszt, mivel hosszú lett kommentnek, meg jó a téma is. Majd belinkelem ide is.

    VálaszTörlés
  5. Igen, látjuk, hogy ritkábban blogolsz, de biztosan sokan ugyanúgy mint én, mindennap megnézik, hátha van már újdonság a blogjaidban!

    pepita

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, amit írtál, pepita, igen jól esik. Igyekszem ezentúl gyakrabban írni, mert most van mit.

    VálaszTörlés
  7. Én is várom a balkezességrol irt posztodat!
    Kerestem is... mint Pepita :)

    VálaszTörlés
  8. git, köszönöm, jól esik az érdeklődésed.:) A balkezes posztot pedig megírom hamarosan.

    VálaszTörlés
  9. ez egy annyira jó téma, hogy szerintem érdemes lenne külön témába (vagy hogy hívják) kiírni.

    Javaslom továbbá, hogy írj egy olyan címet, hogy ellenérvek, vagy valami hasonló.

    Érdekes, hogy ez az otthonoktatás téma annyira mellbevág mindenkit, hogy nem találkoztam még olyannal, aki semlegesen reagált volna.

    Lenne jó pár kötekedő kérdésem, nem mintha én akarnék kötekedni, hanem mert mivel a témában jobban elmerültem az átlagnál, tudom, hogy a kötekedők mibe szoktak belekötni.
    Haznos lenne, ha ezekre kérdésekre külön címszó alatt tudnál válaszolni. Most nem írom le, majd ha érdekel.
    (Itt Angliában az ember nagyon megtanulja, hogy ne erőltessen semmit...)

    (Anett voltam)

    VálaszTörlés
  10. Anett, a legtöbben informálódni jönnek ide, meg épülni a többiek által, nem kötözködni. Akinek kérdése van az otthonoktatással kapcsolatban, az vagy kommentben, vagy emailben teszi fel. Volt, amikor az aktuális posztnál kérdezett valaki az oo-ról, mert nem tudta, hol írhatja meg. Aztán emaileztünk. Szerintem az emberek megtalálják a módját, hogy kérdezzenek, ha az oo komolyabban érdekli őket.

    Vitafórumot semmi esetre sem szeretnék indítani, mert nem szeretném, hogy ez a blog megosztó vagy fölösleges indulatokat szító legyen. Sok embernek vannak keresztkérdései, de az úgyis elkezd olvasgatni, és talán választ is kap a kérdéseire, ha belemerül kicsit a posztokba, amiket régebben írtam. Ha nem kap választ, még mindig kérdezhet, de nagyon sokat írtam erről, meg szerintem fogok is még.:)

    Ha vannak gondolataid erről a témáról, akkor írd meg ide nyugodtan.

    VálaszTörlés
  11. Teljesen pozitív értelemben gondoltam az "ellenérvek" témára. Semmiképpen nem vitafórumra gondoltam.

    Amikor valaki elkezd gondolkozni oo-ról, (mivel ahogy írtam, ez a téma senkit nem hagy hidegen), csomó ellenérvvel fog találkozni.
    Ismerem ezeket az ellenérveket tanítói oldalról.

    Éppen ezért gondoltam, hogy előre felkészülve a támadásokra (!) sok álmatlan éjszakát meg lehetne spórolni az erről gondolkodó anyukáknak.

    Valami olyasmire gondoltam, ami ennek a blognak a folytatása. Csak pusztán kérdés és válasz.

    Védőnéni már attól szívrohamot kapott, amikor közöltem, hogy én nem eszek húst (ennyire elmaradottak is tudnak lenni az emberek), és ne tudjátok meg, milyen rohamokat kellett kiállnom, mert a gyerekemet nem akartam óvodába íratni!!!

    Vannak olyan kérdések, amik még nem lettek feltéve (vagy csak én olvastam túl gyorsan).
    Majd eszembe jut sorba.

    pl. egy fontos és gyakran megválaszolandó kérdés: "Hol a szakmai kompetencia? Akkor most minden tanítót dobjunk el, semmit nem ér a képzés, a szakmai tudás?"

    "Elolvastam a dolgozatodat (Anett vagyok, az én dolgozatomat a homeschoolról 1995). Nagyon vegyes a véleményem. 9gyerekes családban nőttem fel, tanyán. Apám ivott, anyám veszekedett. Nem volt vezetékes víz, fáztunk. Örültünk, hogy mehettünk iskolába, mert ott legalább meleg volt, és kaptunk pár kedves szót. Ne legyél olyan (én, Anett), hogy általánosítod ezt a dolgot. Egész biztos van, akinek jól mehet az oo, de van, akire gyereket nem bíznék, még a sajátját se..."

    "Mi a helyzet a képességzavaros gyerekekkel? Hogy fogják észrevenni, hogy gond van, és hogy fogja megkapni a kellő segítséget, ha a szülő nem ért hozzá, és esetleg észre sem veszi?"

    Még egyszer mondom, nem én akarok kötekedni, pusztán fontosnak találom, hogy aki oo-ra készül, fel legyen készülve ilyen egészen biztosan érkező kérdésekre és támadásokra.

    VálaszTörlés
  12. Anett, az otthonoktató szülőket érő legtöbb 'támadás' olyanoktól érkezik, akik alapvetően nem tisztelik ezeket szülőket, és meg vannak győződve, hogy azok egyáltalán nem kompetensek a gyerekükkel kapcsolatban. Ez nem az az ideális alapállapot, amelyből érdemes bármiféle mély eszmecserét folytatni. Sokan csak úgy tesznek, mintha aggódnának otthonoktatott gyermekeink szellemi/érzelmi/intellektuális jóléte felől, de valójában a sztereotípiáik és a rosszindulatuk vezérli őket, amikor felteszik azokat a bizonyos kérdéseket.

    És persze ott vannak a pedagógusok, akiknek egy része személyes sértésnek veszi, hogy a szülő azt gondolja, hogy oktatási szakképesítés nélkül képes lesz végigsegíteni a gyerekét az iskolás éveken.

    Nagyon sok 'szakmabeli' és sok laikus kérdés sem más, mint egyszerű kötözködés, aminek semmi köze a valódi érdeklődéshez, sem ahhoz az őszinte vágyhoz, hogy megtudják, mi vezette a szülőket ehhez a döntéshez. Ezekre a kérdésekre nem biztos, hogy érdemes energiát pazarolni. (jól értsd)

    A legtöbb szkeptikust nem lehet arról meggyőzni, hogy az otthonoktatás működőképes, és nem azért, mert nincsenek igen erős érveink emellett, hanem azért, mert ezek az emberek nem nyitottan közelítenek a témához, nem valódi érdeklődéssel. És azért sem, mert lenézik az otthonoktató szülőt. Így az bármit is mond, a másik fél nem fogja azt elfogadni. A kérdések csak újabb kérdéseket szülnek, amikből újabb kérdések következnek, vég nélkül, megértés nélkül, elfogadás nélkül...

    Ha meg is győzöd őket érvekkel, akkor sem fog átformálódni a véleményük, mert a végső konklúzió mindig az, hogy "a dolgok normális rendje az, ha iskolába jár a gyerek, mert az a jó neki", valamint hogy "az otthonoktatás nem működőképes". Így nem lehet értelmes eszmecserét folytatni, és való igaz, hogy az emberek nagy százaléka nem is alkalmas ilyen eszmecserére az otthonoktatásról.

    A fentieket nagyon hamar megtapasztalja, aki otthonoktatóvá válik, ezért a válaszok kigondolásánál sokkal fontosabb, hogy alázattal, szeretettel tanuljunk meg reagálni ezekre a nem mindig szívderítő helyzetekre. Ez a reagálás legtöbbször nem észosztást jelent, hanem a egy-két mondatot a döntésünk miértjéről, és aztán a téma lezárását.(mivel, amint írtam, a legtöbb emberrel nem lehet értelmesen eszmét cserélni a témáról)

    Mindazonáltal, jónak tartom, amit írtál, valami kérdés-válaszféle dolgot alkotni, de szerintem ezt a szerepet tölti be a blog, ami az oo tapasztalataim és az emberekkel való találkozásaim is folyamatosan generálnak.:)

    VálaszTörlés
  13. Ezt írtad:

    "Hol a szakmai kompetencia? Akkor most minden tanítót dobjunk el, semmit nem ér a képzés, a szakmai tudás?"

    Attól függ, melyik szakmáról beszélünk. Oktatni sokféleképpen lehet, és a módszerek széles skálájának igen szűk cikkelyét használják az oktatási intézmények pedagógusai. Ennek leginkább az intézményes keretek az okai, de van, amikor a kompetencia is. De az otthonoktató szülő nem tanár, hanem tanulást segítő személy, aki a gyereket segíti a haladásban. Nem ő adja le az anyagot, nem frontálisan oktat, hanem kísér, és segít.

    Szakmai kompetenciával kapcsolatban a pedagógusok egy jelentős részével kapcsolatban is komoly aggályok merülnek föl. A diploma nem fog emberséget adni, és a kifejezett antitálentumságon a papír sem segít.

    Tény, hogy sajnos egyetlen iskolában sincsen arra garancia, hogy a gyereket nem fogja súlyos hátrány érni a szakképzett, papírral is rendelkező tanerő inkompetenciája miatt. Tehát szakmai kompetenciáról, mint garantált jellemzőről az iskolai oktatás esetében sem beszélhetünk.

    A szülő nem iskolai tanárként működik otthon, ezért otthon nincs is szükség az intézményi oktatásnál szükséges kompetenciák ismeretére. Vannak más kompetenciák, amelyekkel egy otthonoktató szülőnek rendelkeznie kell, vagy út közben el kell sajátítania, de ezekkel nyilván rendelkezik a szülő, vagy idővel rendelkezni fog.:)

    A tudás és a szakmai képzés lehet jófajta, de nem mind olyan. Akit érdekel ez a terület, az profitálhat abból, ha tanul ilyesmit, és akkor hasznos.

    VálaszTörlés
  14. Ezt írtad:

    "Elolvastam a dolgozatodat (Anett vagyok, az én dolgozatomat a homeschoolról 1995). Nagyon vegyes a véleményem. 9gyerekes családban nőttem fel, tanyán. Apám ivott, anyám veszekedett. Nem volt vezetékes víz, fáztunk. Örültünk, hogy mehettünk iskolába, mert ott legalább meleg volt, és kaptunk pár kedves szót. Ne legyél olyan (én, Anett), hogy általánosítod ezt a dolgot. Egész biztos van, akinek jól mehet az oo, de van, akire gyereket nem bíznék, még a sajátját se..."

    Én nem mondom, hogy nincsenek antitálentum szülők. De aki az otthonoktatást választja, arról nem kell ezt feltételezni.

    Nem arról van szó, hogy holnaptól kötelezővé teszik, hogy mindenki otthonoktasson. De meggyőződésem, hogy minden család profitálna ebből az életstílusból.

    Ahol alkoholizmus és folyamatos veszekedés van, az szörnyű rossz hely lehet egy csapat védtelen gyerek számára (gondolom a szülők élete is összetört). De szerintem egy ilyen helyzet megoldása inkább szociális jellegű, mint oktatási jellegű. Illetve, inkább úgy mondom, hogy a megoldás szellemi jellegű, nem oktatási jellegű. Itt egy család életéről van szó, nem arról, hogy jó-e az iskola. Nyilván, ha a család egy földi pokol, akkor az iskola szupernek fog hatni mellette. De ez nem az iskola érdeme, hanem az otthon hibája.

    Az otthont kellene megoldani, nem az iskolát idealizálni. Az otthonban kellene életváltozás a szülőknek, illetve kellett volna. Ebben kellett volna segíteni. Addig pedig ezek a családok úgysem fogják felvállalni a gyerekeik tanulásának kísérését, tehát addig úgyis így marad, ahogyan most van. A fent említett nyomorúságos életű gyerekek helyzetét viszont az iskola sem oldotta meg... Ennek a családnak Jézusra lett volna szüksége: Vele helyreállhatott volna a szülők kapcsolata, megoldódhatott volna az alkohol-probléma és a gyerekek egy békésebb otthonban nőttek volna fel. Én így látom.

    VálaszTörlés
  15. Ezt írtad:

    "Mi a helyzet a képességzavaros gyerekekkel? Hogy fogják észrevenni, hogy gond van, és hogy fogja megkapni a kellő segítséget, ha a szülő nem ért hozzá, és esetleg észre sem veszi?"

    Én fordítva látom. Rendszerint a szülő veszi észre előbb, hogy gond van a gyerekkel, nem a pedagógus. Sőt, gyakran a pedagógus az, aki nagyon nem jól reagál ezekre a gyerekre (megszégyeníti az osztály előtt, rossz tanulónak címkézi). Én több ilyen esetről is halottam, és a szülő éppen a tanári inkompetencia miatt gondolkozott el az otthonoktatáson, mivel annyira szenvedett a gyerek a folyamatos tanári túlkapások miatt. Ez egy valós probléma.

    Sokan nem veszik észbe, de általánosságban elmondható, hogy az otthonoktató szülő a legkompetensebb a saját gyerekével kapcsolatban, mert ő sokkal több időt tölt vele, mint amennyit egy pedagógus valaha tudna egy zsúfolt iskolai osztályban heti pár tanóra keretén belül.

    Éppen a nehezen beilleszkedő, vagy a többségtől eltérő módon tanuló gyerekeknek ideális az otthonoktatás, hiszen ez a forma biztosítja a maximális személyre szabottságot, és az egyéni képességek kiaknázásának lehetőségét. Ez persze nem jelenti, hogy biztosan meg fog kapni mindent, amire szüksége van. De egészen biztosan többet kap majd odafigyelésből és kevesebbet másokkal való összemérésből, mint ha iskolába járna.

    VálaszTörlés
  16. Köszönöm a válaszokat.
    Értem, miről van szó.
    Szerintem nincs mit belekötni.
    Tényleg csak az köt bele, aki szerint a dolgok normális rendje az, hogy a gyerek iskolába jár... Nyilván annál nagyobb szégyen nincs egy igazgató számára, mint ha egy szülő elviszi / kiveszi a gyerekét, mert tud jobbat... tudom, láttam belülről...


    (Technikai kérdés: Nem tudom, hány bejegyzést írtam, mert a legutóbbi bejegyzések csak az utolsó 5-ot tartalmazza, remélem, megtalálom minden válaszodat. )

    VálaszTörlés
  17. Ezekhez írtál kommentet ma:

    Otthonoktatás 101 (jelen poszt)

    Huszárok és otthonoktatás: http://matrozkepzo.blogspot.com/2009/03/huszarok-es-az-otthonoktatas.html

    Gondolatok vizsgáról, tanulásról:
    http://matrozkepzo.blogspot.com/2010/12/gondolatok-vizsgarol-tanulasrol.html

    Piroska:
    http://matrozkepzo.blogspot.com/2009/03/piroska-es-farkas.html

    Olyan jó olvasni:
    http://matrozkepzo.blogspot.com/2009/03/olyan-jo-olvasni.html

    VálaszTörlés
  18. Köszönöm ezt az írásod is, sok erőt ad most:)))
    A válaszaidat is, amiket Anettnak adtál, nagyon megerősít abban, hogy jót súg a szívem és Istenem:)
    Puszi a matrózoknak és a kistündérednek!
    Eri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök a kedves visszajelzésnek, igen jól esik. Istené a dicsőség azért, ami itt épít. Ne aggódj: mindenféle oo körüli helyzet megoldódik egyszer, és azok a döcögős utak úgyis kisimulnak. Csak legyen kitartásunk és bizalmunk kivárni. Köszönöm, hogy írtál! Áldjon meg titeket és vezessen az Úr Jézus!

      Törlés

Szívesen olvastátok