Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2010. május 3., hétfő

Otthonoktatás és jó pedagógia - Interjú Simonfalvi Lászlóval




A férjem mikrofonvégre kapta az 'Istennel, otthon!' konferencia másik előadóját, Simonfalvi Lászlót, közismertebb nevén Leslie-t. Érdekes gondolatok következnek, elsősorban az otthonoktatás pedagógiai nézőpontjából. Olvass tovább!



*** *** ***


Újabb interjú, a konferencia másik előadójával, Simonfalvi Lászlóval, akit tanítványai és ismerősei úgy hívnak: Leslie. (ejtsd: lezli)


Miért így? Leslie évtizedek óta angol nyelvoktatással és angol nyelvtanárok képzésével foglalkozik. Így ragadt rá nevének angol megfelelője: Leslie.


Iskolájának alapelve: a tanulásnak örömteli tevékenységnek kell lennie, különben értelmét veszti. Erről beszélgettem vele.



Olivér: Szia, Leslie. Jó pár éve foglalkozol gyermekekkel – olyanokkal is, akik a tanulás terén komoly nehézségekkel küzdenek. Tapasztalataid szerint, mi változott meg az évtizedek alatt? Miért olyan a tanulás az iskolákban, amilyen?


Leslie: A meglátásom az, hogy nem az a baj, hogy a gyerekek megváltoztak, hanem a pedagógia nem követte ezeket a változásokat. A gyerekek nem jobbak vagy rosszabbak ma, mint korábban – nem a gyerekeket kell megváltoztatni. A pedagógia ragadt meg egy szinten és nem változott együtt a gyerekekkel.


Olivér: Hol ragadt meg a pedagógia?


Leslie: A pedagógia ma is azt az elvet követi, hogy „Elmondtam, hallottad, miért nem tudod?” A gond az, hogy a gyerekek jó része meg sem hallja, amit a tanár mond. Nem jut el tudatáig, és így megérteni sem tudja. Ez a pedagógia oda vezetett, hogy ma nem érdem tanulni és iskolába járni.


Olivér: Igen, ez igaz.


Leslie: Ma a pedagógia teljesítményben gondolkodik. Kvantumokban mér. Ha vissza tudod adni, amit hallottál, jó tanuló vagy – nem számít, hogy érted-e vagy sem. Csak a számszerű eredmény a lényeges. Így a tanulók többsége értés nélkül tanul. Ez nem örömszerző.


Olivér: Mi tehát a helyes irány?


Leslie: Először is fel kell kelteni az érdeklődést az anyag iránt. El kell, hogy tűnjön a düh és a harag, ami a tanulással kapcsolatosan a gyermekben van. Akarjon ott lenni a gyerek. Ennek gátja a mai pedagógiai felfogás.


Olivér: Szerinted egy szülő lehet jó pedagógus?


Leslie: Ez függ a viszonyokon: a szülő-gyerek viszonyán, a szülő-tanulás viszonyán és a szülő-tananyag viszonyán. A gyerek mindenben a szülőt másolja. Ha a szülőn azt látja, hogy nyűg az együtt-tanulás, a tanulás maga vagy az adott tantárgy, azt átveszi a gyerek is. Ebből pedig az következik, hogy a tanulás „muszáj” lesz. A mai szabad társadalomban a muszáj nem elég motiváló, és felmentést ad, vagyis a gyerek dönthet úgy, hogy nem tanul.


Olivér: Igen, ez valóban így van. Beszéljünk az időzítésről. Mikor, minek van itt az ideje? Nem tapasztalod azt, hogy valamit siettet az iskolai oktatás?


Leslie: Azt kell megérteni, hogy minden tantárgynak van egy alap szókincse. Ha ez a gyermek számára érthetetlen, akkor nem valósulhat meg az értve tanulás. Ilyenkor jön a düh, a frusztráltság és – szülői nyomásra – az értés nélküli tanulás, azaz a magolás.


Elmondható, hogy Magyarországon minden tantárgy szókincsterhelt. Pl.: a földrajz, történelem, matematika stb. A tanulók többsége értés nélkül tanulja ezeket, mégis jó jegyeket kap az iskolában!

A szülő tehát nyelvtanár is egyben: az anyanyelv tanára. El kell érnie a gyermeknél az értés szintjét, sőt azon túl is kell nyúlnia. Az értés nélkül megtanult ismeret könnyen felejthető, az értett dolgok viszont megmaradnak.


Olivér: Lesznek az előadásodon olyanok is, akik iskolás gyerekeiket szeretnék magántanulói státuszba helyezni. Ők hogyan kompenzálhatják az évek alatt felhalmozódott problémákat?


Leslie: Csak ismételni tudom magamat egy konkrét példán keresztül. Nézzük pl.: a gyökvonást. Ha egy tanulónak az összeadás nem megy, nem intézhetem el ezt azzal, hogy „Tavaly előtt már meg kellett volna tanulnod!”. A gyökvonás önmagában mechanikusan elvégezhető, de ha az alatta lévő elemek nem értettek, akkor nem a gyökvonás az első feladat.


Egy szülőnek hozzáállásával azt kell üzennie gyermekének, hogy a tanulás nem a dolgozathoz vagy vizsgához kell, hanem az élethez fontos készségekhez. Fontos dolgokat tanulunk!


Olivér: Egy háromgyerekes túlterhelt szülőnek mit tanácsolnál?


Leslie: Négyféleképpen szervezném a tanulásukat. Külön idő (önálló tanulás), a 3 gyerek és a szülő együtt tanul („együtt tanul” alatt azt értem, hogy mind a 4-en tanulnak, nem a szülő oktat), a 3 gyerek együtt tanul (a kicsi figyeli a nagyot, a nagy a kicsit), valamint szemtől szemben tanulás (egy gyerek a szülővel).

Tehát semmiképpen sem limitálnám a verziókat csak önálló és szemtől szemben tanulásra.


Olivér: Ez egy nagy téma. Szánnál erre egy külön részt a konferencián?


Leslie: Természetesen.


Olivér: Leslie, köszönöm az interjút. Találkozunk a konferencián.


Leslie: Sziasztok.



"Én sosem tanítom a diákjaimat,

csak próbálom megteremteni a feltételeket,

amelyekben tanulhatnak."

Albert Einstein



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szívesen olvastátok