Amúgy ám nem valamilyen remekbe szabott okfejtéssel sikerült ilyen nagy érdeklődésre szert tennem (pedig, ha úgy lett volna, imponálna a dolog, de most más a történet). Azzal a poszttal, vagyis azokkal a tényekkel, melyeket akkor és ott nyíltan megírtam, én rendesen feldühítettem az olvasóimat. Azért is olvastátok annyian, mert egyáltalán nem tetszett nektek, amit írtam. Gondolom épp ezért "járt kézről kézre" az a poszt.
Egyik a másikának ajánlotta, így egyre többen jöttek "katasztrófa-turizálni", vagyis felpaprikázódni és összeráncolt szemöldökkel morogni azon, hogyan is merek olyan dolgokat leírni, melyeket leírtam. Viszont azt a posztot a nyomás hatására sem töröltem. Megírtam, mert muszáj volt és most már ott is marad. Így azóta az az írás kicsiben nekem mindig az árral szemben úszást szimbolizálja. Mármint a sajátomat. Az életemet, amelyben akármerre megyek, mindig szembejövő "ismerős" vállaknak ütközöm, és ez általában fájdalommal jár, de azért megyek tovább, mert mégiscsak az az én utam.:)
Emellett persze a világ továbbszaladt az elmúlt 10 évben, nem is kicsit. Sok minden történt mindenfelé, de voltak olyan nagy-volumenű változások az otthonoktatós szubkultúrán belül is, melyeket 10 évvel ezelőtt senki sem gondolt volna, hogy lesznek. Például, a Köznev. törvény többszöri szigorítása, a 3 éves kortól kötelező ovi (mely alól felmentés kérhető, de az nem ugyanaz, mint amikor nem volt erre szükség). Meg, hát, ami a magántanulósággal történt. (Na jó, bevallom, utóbbit azért sejtettem, hogy be fog következni...)
Mindenesetre a vészharang-kongatás, mely sokak narratívájában akkor még kicsinyes, rosszindulatú ijesztegetésnek tűnt csupán, a későbbi események fényében azért remélhetőleg már egészen másként fest. És, ez talán már egyre többetek számára nyilvánvaló is. Ebben a gondolatkörben nem hiszem, hogy túlzó állítás lenne, hogy a "történelem" ebben a kérdésben engem igazolt, ami viszont meglehetősen sovány vigasz annak a tudatában, hogy sok család került azóta kutyaszorítóba a saját korábbi, jó szándékú, ugyanakkor törvényileg nem megalapozott döntése miatt, akiknek hiába akartam, nem tudtam kellőképpen segíteni. Mission failed, ahogy az angol mondja, azaz a küldetés elbukott.
Hoppá, engem meg egy kicsit felkapott a nosztalgiavonat. Pedig nem a régmúlton merengés adta a mai írás apropóját, hanem a hozzászólás, mely a "jubileumi" poszthoz érkezett. Miután elolvastam olvasóm írását és elkezdtem törni a fejem a válaszon, egyszerre egy csomó gondolat sorjázott be a fejembe. Egy ideig nem is igazán tudtam, mit is kezdjek velük, nem sikerült rájönnöm, melyik végén érdemes megragadni a felvetett problémát, helyzetet.
"Kedves Eszti! Szerinted mi a helyzet az utazó és/vagy digitális nomádként működő családok esetében? Magyarországi lakcím, és külföldi tartózkodás, de mindig máshol, sokszor újra Magyarországon...szóval folyamatos ingázás. Ez vajon milyen életvitelnek számít? Ilyen esetben vajon elfogadható az az online külföldi intézmény? Vagy inkább egy magyarországi intezményben az egyéni tanrend? (ez nem annyira vonzó megoldás). Köszönöm a válaszod előre is!"
A válaszolást egy kérdéssel kezdeném, és a későbbiekben is kérdések köré építem ezt a posztot, hogy szellősebb és követhetőbb legyen írásom. Lehet, hogy úgy tűnik majd neked, hogy túl messziről indítom a témát, de látni fogod, hogy szükség van erre annak érdekében, hogy a sok rész-információt valami koherensebb egésszé fűzhessem össze. Köszönöm, hogy olvasod a blogot és köszönöm a türelmedet, hogy megvárod, ameddig eljutok A-ból a B-be ezzel a poszttal. :)
Mikor válik tankötelessé a tanuló egy adott országban?
Ameddig turistaként tartózkodik a család az országban, addig nem vonatkozik a gyermekekre a tankötelezettség, a felnőtteket pedig nem terheli semmilyen bejelentési, regisztrálási kötelezettség. Azonban, amikor már rezidensnek, lakosnak számít valaki, akkor a gyereke, adott életkor betölte után tankötelezett lesz abban az országban.
Meddig tekinthető turistának egy külföldre utazó ember?
Alapból minden beutazó turistának minősül, egészen addig, míg egy bizonyos időnél többet nem tölt el az adott országban (vagy, ha előbb nem kívánja beregisztrálni magát). Ha túllépi a hivatalosan meghatározott időkeretet, akkor automatikusan kiesik a turista státuszból és akkor már az adott ország bizonyos kötelezettségeket támaszt vele szemben.
Ez így fair is azért. Nem róhatjuk fel nekik, hogy tudni akarják, kik mászkálnak az országukban. A szabad mozgás és tartózkodás jogával élve te bármelyik országba szabadon beutazhatsz és ott is tartózkodhatsz, de ha úgy döntesz, hogy az ő országuk szolgáltatásait hosszabb távon fogod igénybe venni, akkor igényeket támasztanak veled szemben.
Később aztán kisimultak elmém ráncai, és úgy érzem, sikerült értelmes gondolatokba önteni a véleményemet, tanácsomat. Először hozzászólásban akartam a hozzászólásra válaszolni, de a terjedelem miatt, meg mert talán többeteket is érdekel ez a téma, ezért úgy döntöttem, hogy posztot írok belőle. Ezt itt, ni. :)
"Kedves Eszti! Szerinted mi a helyzet az utazó és/vagy digitális nomádként működő családok esetében? Magyarországi lakcím, és külföldi tartózkodás, de mindig máshol, sokszor újra Magyarországon...szóval folyamatos ingázás. Ez vajon milyen életvitelnek számít? Ilyen esetben vajon elfogadható az az online külföldi intézmény? Vagy inkább egy magyarországi intezményben az egyéni tanrend? (ez nem annyira vonzó megoldás). Köszönöm a válaszod előre is!"
A válaszolást egy kérdéssel kezdeném, és a későbbiekben is kérdések köré építem ezt a posztot, hogy szellősebb és követhetőbb legyen írásom. Lehet, hogy úgy tűnik majd neked, hogy túl messziről indítom a témát, de látni fogod, hogy szükség van erre annak érdekében, hogy a sok rész-információt valami koherensebb egésszé fűzhessem össze. Köszönöm, hogy olvasod a blogot és köszönöm a türelmedet, hogy megvárod, ameddig eljutok A-ból a B-be ezzel a poszttal. :)
Mikor válik tankötelessé a tanuló egy adott országban?
Ameddig turistaként tartózkodik a család az országban, addig nem vonatkozik a gyermekekre a tankötelezettség, a felnőtteket pedig nem terheli semmilyen bejelentési, regisztrálási kötelezettség. Azonban, amikor már rezidensnek, lakosnak számít valaki, akkor a gyereke, adott életkor betölte után tankötelezett lesz abban az országban.
Meddig tekinthető turistának egy külföldre utazó ember?
Alapból minden beutazó turistának minősül, egészen addig, míg egy bizonyos időnél többet nem tölt el az adott országban (vagy, ha előbb nem kívánja beregisztrálni magát). Ha túllépi a hivatalosan meghatározott időkeretet, akkor automatikusan kiesik a turista státuszból és akkor már az adott ország bizonyos kötelezettségeket támaszt vele szemben.
Ez így fair is azért. Nem róhatjuk fel nekik, hogy tudni akarják, kik mászkálnak az országukban. A szabad mozgás és tartózkodás jogával élve te bármelyik országba szabadon beutazhatsz és ott is tartózkodhatsz, de ha úgy döntesz, hogy az ő országuk szolgáltatásait hosszabb távon fogod igénybe venni, akkor igényeket támasztanak veled szemben.
Tudni akarják, ki vagy, miért jöttél hozzájuk, miből élsz, és bizonyos általuk meghatározott kritériumoknak meg kell felelned. Innentől vonatkoznak rád a lakosokra vonatkozó szabályok, és, ha nem működsz együtt a törvényeikkel, bürokratikus csapdában találhatod magad, amikor megnehezdik egyes ügyek elintézése, esetleg ki is toloncolhatnak, és/vagy évekre kitilthatnak az adott országból.
Mik a turistáskodás szabályai, meddig turista egy utazó?
Ez az egész úgy működik számszerűleg, hogy egy külföldi országban maximum 90 napot tartózkodhatsz szabadon. Hogy pontosítsam, a tartózkodásod 180 naptári naponként nem haladhatja meg a 90 napot az adott országban.
Mik a turistáskodás szabályai, meddig turista egy utazó?
Ez az egész úgy működik számszerűleg, hogy egy külföldi országban maximum 90 napot tartózkodhatsz szabadon. Hogy pontosítsam, a tartózkodásod 180 naptári naponként nem haladhatja meg a 90 napot az adott országban.
Az mindegy, hogy részletekben használod fel a 90 napot vagy egyszerre, félévente ezt a nagyjából 3 hónapot lehet egy országban eltölteni. Így tehát nem működik az a logika, amikor valaki országhatáron kívülre utazik egy hétre, majd visszautazik, hogy így "nullázza a számlálót" és ismételten ott tölthessen 90 napot, ezzel akár évekre meghosszabbítva a turista minőségben ott töltött időt.
Mi történik, ha valaki túllépi ezt a 180 naptári naponként 90 napot?
Ha ennél több időt tölt az adott országban, akkor már nem minősül turistának, hanem letelepedőnek. Így bejelentési, beregisztrálási kötelezettsége keletkezik abban az országban.
Mi történik, ha valaki túllépi ezt a 180 naptári naponként 90 napot?
Ha ennél több időt tölt az adott országban, akkor már nem minősül turistának, hanem letelepedőnek. Így bejelentési, beregisztrálási kötelezettsége keletkezik abban az országban.
Önként fel kell tehát keresnie a megadott hivatalt vagy hatóságot, és adatai megadásával, adatlapkitöltéssel vagy személyesen nyilatkoznia kell, melynek végén valamilyen ideiglenes státuszt kap. Ezzel együtt beindul(hat) a bürokratikus gépezet: ha kiskorú is van a családban, elirányítják gyermekorvoshoz, és a tankötelezettség lehetséges módjairól informálják a már nem-turistát.
Hogyan függ össze a turistaság a tankötelezettséggel?
A tankötelezettség egy olyan kötelezettség, amelynek értelmében egy ország lakosai számára az állam előír bizonyos kötelezően betartandó normákat a gyerekeik iskoláztatásával kapcsolatban. Amíg turista valaki, addig nem vonatkoznak rá az ország lakosságára vonatkozó bizonyos törvények, így a tankötelezettség sem.
Mi az az életvitelszerű tartózkodás és hogyan függ ez össze a tankötelezettséggel?
Tankötelezettség szempontjából a magyar államot (és szerintem minden más európai államot is) az a kérdés érdekli, hogy a család, melyben a tankötelezett korú gyerek van, életvitelszerűen hol tartózkodik. Életvitelszerű ott tartózkodásnak általában a 90 napnál hosszabb ideig való adott helyen élés minősül.
Hogyan függ össze a turistaság a tankötelezettséggel?
A tankötelezettség egy olyan kötelezettség, amelynek értelmében egy ország lakosai számára az állam előír bizonyos kötelezően betartandó normákat a gyerekeik iskoláztatásával kapcsolatban. Amíg turista valaki, addig nem vonatkoznak rá az ország lakosságára vonatkozó bizonyos törvények, így a tankötelezettség sem.
Mi az az életvitelszerű tartózkodás és hogyan függ ez össze a tankötelezettséggel?
Tankötelezettség szempontjából a magyar államot (és szerintem minden más európai államot is) az a kérdés érdekli, hogy a család, melyben a tankötelezett korú gyerek van, életvitelszerűen hol tartózkodik. Életvitelszerű ott tartózkodásnak általában a 90 napnál hosszabb ideig való adott helyen élés minősül.
Ilyen értelemben, ha valaki Magyarországon él életvitelszerűen, akkor a magyar állam által meghatározott tankötelezettség hatálya alá kerül. Akkor is, ha külföldi állampolgár, és akkor is, ha digitális nomádként vagy bármilyen egyéb minőségben néha elutazik külföldre.
Egyes helyeken nem veszik annyira szigorúan a 90 napot, az inkább csak egy irányszám, más országok viszont elég komolyan veszik. Olaszországban és Portugáliában például, ha magánszemélytől bérelsz ingatlant, akár csak napokra, akkor is elkérik az útleveledet és kiírják a számot vagy befotózzák a dokumentumot. Az ingatlant bérbeadóknak ugyanis le kell jelenteniük a külföldieket a be-, és kicsekkoláskor, és pénzbüntetéssel sujtják azt az ingatlantulajdonost, aki ezt nem teszi meg.
Ezzel a bejelentő rendszerrel, ha valóban van ilyen fegyelmük az ingatlantulajdonosoknak, hogy ezt megtegyék, tehát, ha a többség nem simlizik, akkor gyakorlatilag lekövethető, hogy az illető mennyi ideje tartózkodik az országban. Hogy ezzel az információval mit kezd a hivatal vagy hatóság, ahova befutnak az adatok, nem tudni, de a dokumentálás miatt egyből megalapozott bizonyíték is keletkezik, hogyha egy külföldi túllépi a 90 napot és nem jelentkezik be az ország által megadott hivatalnál, online felületen.
Egyébként nem tipikus, hogy turistákat vegzálnának állami szervek olyasmivel, hogy vigyék suliba a gyerekeiket, csak, mert pár hónap nyaralás/telelés miatt ott tartózkodnak életvitelszerűen. Azonban minél több hónapot tartózkodik egy család egy adott országban, annál nagyobb az esély, hogy végül így vagy úgy, de megkeresi őket a hivatal.
Magyarországon hogyan "monitorozzák", hogy valaki már nem turista és így a gyerekére vonatkozik a magyar tankötelezettség?
Véleményem szerint a lakcímkártya-igénylési rendszerrel. Minden ügyintézés megnehezül lakcímkártya nélkül, így aki tartósan itt él, az idővel mind megigényli. A lakosoknak alapvető, hogy van. Születéskor ez az egyik első dokumentum, melyet a babának kiváltanak. A lakcímkártya meglétével kapcsolatos ügyintézési előnyök miatt őrzik meg külföldön tartózkodók is a magyar lakcímkártyájukat.
Az azon található információkat azonban egyéb hivatalok is megkapják. Így például a rajta található születési dátum alapján az Oktatási Hivatal könnyen ki tudja szűrni, hogy kik az adott évben tanköteles korúak a településre bejelentett lakosok közül (ezt ténylegesen így szűrik ki).
Egy digitális nomád család esetén, aki sokat utazik, hogyan alkalmazhatóak a fenti információk?
Ha előbbi logikát vesszük alapul, akkor egy digitális nomád család esetén az a legfőbb kérdés, hogy a tartós ott tartózkodás miatt ténylegesen mely országokban keletkezik a tanköteles korú tanulónak tankötelezettsége, és ezek közül melyik országban kívánja a család, hogy a gyermek teljesítse tankötelezettségét. A tankötelezettség kezdete és vége, valamint teljesítésének szabályai országonként eltérnek, ezeket a helyi törvények szabályozzák, így mindez némi utánajárást igényel.
Mi a helyzet az otthontanulással és az online intézményekkel? Ezek hogy kerülnek ebben a témában képbe?
A tankötelezettség teljesítésének kiválasztása előtt (hogy mely országban teljesíti), érdemes végiggondolni még valamit, mely befolyásolhatja magát a döntést. Ez pedig az a tény, hogy nem minden ország ismeri el az otthontanulást a tankötelezettség teljesítésének érvényes módjaként.
Mik a fő szempontok digitális nomádoknál, akik utaznak és otthontanítanák gyerekeiket?
Fentiek fényében, ha alapvetően az utazások között összességében sok hónapot Magyarországon is tartózkodik egy digitális nomád család, akkor a magyar törvények értelmében a gyerekeiket a magyarországi tankötelezettség terheli. Ezt vagy iskolába járással, vagy egyéni munkarend engedéllyel lehet teljesíteni, online suliban sajnos akkor sem, ha gyakran ingáznak más országokba.
Egyes helyeken nem veszik annyira szigorúan a 90 napot, az inkább csak egy irányszám, más országok viszont elég komolyan veszik. Olaszországban és Portugáliában például, ha magánszemélytől bérelsz ingatlant, akár csak napokra, akkor is elkérik az útleveledet és kiírják a számot vagy befotózzák a dokumentumot. Az ingatlant bérbeadóknak ugyanis le kell jelenteniük a külföldieket a be-, és kicsekkoláskor, és pénzbüntetéssel sujtják azt az ingatlantulajdonost, aki ezt nem teszi meg.
Ezzel a bejelentő rendszerrel, ha valóban van ilyen fegyelmük az ingatlantulajdonosoknak, hogy ezt megtegyék, tehát, ha a többség nem simlizik, akkor gyakorlatilag lekövethető, hogy az illető mennyi ideje tartózkodik az országban. Hogy ezzel az információval mit kezd a hivatal vagy hatóság, ahova befutnak az adatok, nem tudni, de a dokumentálás miatt egyből megalapozott bizonyíték is keletkezik, hogyha egy külföldi túllépi a 90 napot és nem jelentkezik be az ország által megadott hivatalnál, online felületen.
Egyébként nem tipikus, hogy turistákat vegzálnának állami szervek olyasmivel, hogy vigyék suliba a gyerekeiket, csak, mert pár hónap nyaralás/telelés miatt ott tartózkodnak életvitelszerűen. Azonban minél több hónapot tartózkodik egy család egy adott országban, annál nagyobb az esély, hogy végül így vagy úgy, de megkeresi őket a hivatal.
Magyarországon hogyan "monitorozzák", hogy valaki már nem turista és így a gyerekére vonatkozik a magyar tankötelezettség?
Véleményem szerint a lakcímkártya-igénylési rendszerrel. Minden ügyintézés megnehezül lakcímkártya nélkül, így aki tartósan itt él, az idővel mind megigényli. A lakosoknak alapvető, hogy van. Születéskor ez az egyik első dokumentum, melyet a babának kiváltanak. A lakcímkártya meglétével kapcsolatos ügyintézési előnyök miatt őrzik meg külföldön tartózkodók is a magyar lakcímkártyájukat.
Az azon található információkat azonban egyéb hivatalok is megkapják. Így például a rajta található születési dátum alapján az Oktatási Hivatal könnyen ki tudja szűrni, hogy kik az adott évben tanköteles korúak a településre bejelentett lakosok közül (ezt ténylegesen így szűrik ki).
Így rendszerint a szülőket beíratás előtt írásban fel is keresik és nyilatkozni kell ebben a témában (vagy arról, hogy külföldre költözött a család, vagy arról, hogy már be van íratva, vagy arról, hogy már megkapta a felmentést a mindennapos intézménybejárás alól). Ebből a szempontból lényegtelen, hogy valaki mennyit tartózkodik külföldön, ha itthon a 90 napnál jóval több időt tölt, vagyis nem turistának számít, hanem lakosnak.
Ez minden, amit a témában tudni kell? Nem árnyalja ezt a képet más információ?
Van egy másik alapelv az Eu-n belül, mely közvetetten bár, de érdekes lehet. Ha egy külföldi munkavállaló fél évet egyik, fél évet másik országban tölt, akkor ő döntheti el, hogy melyik országba adózik, melyik ország tartsa számon őt, mint munkavállaló. Vagyis, bár a 90 napot túllépő életvitelszerű ott tartózkodás miatt mindkét helyen kötelezettsége keletkezik, választhat, hogy melyik kötelezettséget veszi figyelembe és melyiket nem.
Ez minden, amit a témában tudni kell? Nem árnyalja ezt a képet más információ?
Van egy másik alapelv az Eu-n belül, mely közvetetten bár, de érdekes lehet. Ha egy külföldi munkavállaló fél évet egyik, fél évet másik országban tölt, akkor ő döntheti el, hogy melyik országba adózik, melyik ország tartsa számon őt, mint munkavállaló. Vagyis, bár a 90 napot túllépő életvitelszerű ott tartózkodás miatt mindkét helyen kötelezettsége keletkezik, választhat, hogy melyik kötelezettséget veszi figyelembe és melyiket nem.
Gondolom ez ugyanígy lehet a tankötelezettséggel is. Ha az utazások és az életvitelszerű tartózkodás miatt két vagy több országban keletkezik tankötelezettség, akkor nyilván az egyik országot kiválasztva, mondjuk azt, ahol kellő időt (akár a legtöbbet) eltölt a gyermek, a többi országban felmerülő tankötelezettsége figyelmen kívül hagyható. Illetve, ha számon kéri az ottani hivatal, akkor nyilatkozni kell róla, hogy a tanuló másik országban teljesíti tankötelezettségét.
Egy digitális nomád család esetén, aki sokat utazik, hogyan alkalmazhatóak a fenti információk?
Ha előbbi logikát vesszük alapul, akkor egy digitális nomád család esetén az a legfőbb kérdés, hogy a tartós ott tartózkodás miatt ténylegesen mely országokban keletkezik a tanköteles korú tanulónak tankötelezettsége, és ezek közül melyik országban kívánja a család, hogy a gyermek teljesítse tankötelezettségét. A tankötelezettség kezdete és vége, valamint teljesítésének szabályai országonként eltérnek, ezeket a helyi törvények szabályozzák, így mindez némi utánajárást igényel.
Mi a helyzet az otthontanulással és az online intézményekkel? Ezek hogy kerülnek ebben a témában képbe?
A tankötelezettség teljesítésének kiválasztása előtt (hogy mely országban teljesíti), érdemes végiggondolni még valamit, mely befolyásolhatja magát a döntést. Ez pedig az a tény, hogy nem minden ország ismeri el az otthontanulást a tankötelezettség teljesítésének érvényes módjaként.
Van, ahol ebben e kérdésben teljes szabadsága van a szülőknek gyermeküket otthontanítani, mivel nincs korlátozva semmilyen otthontanulási forma és az állam nem is kíván belefolyni az otthontanuló gyerekek tanulmányi haladásának az ellenőrzésébe, meghagyja ezt a szülőknek. Másutt törvényileg szabályozzák, hogy milyen gyakran, milyen módon, milyen nyelven kell az otthontanuló gyerekeknek számot adni a tudásukról.
(Az otthontanulás törvényi szabályozottsága a világ különböző pontjain, országos bontásban ezen a wiki oldalon megtekinthető. Bár csak angol nyelven érhető el és az infók pontosságáért felelősséget nem vállalok, számomra mindig érdekes, inspiráló olvasmány, akár jó támpont is lehet, nem csak digitális nomádoknak.)
Nem mindenhol fogadják el az online intézményeket a tankötelezettség teljesítésének módjaként, de úgy gondolom, minél többet utazik egy család, annál hitelesebben lehet képviselni hatóságok, meg hivatalok előtt, hogy indokolt, és az utazós életvitel miatt szükséges is ennek az oktatási formának az igénybe vétele.
Kivéve Magyarországot, mert itt sajnos egészen elutasítóak a külföldi online intézményekkel szemben. A magyar állam hivatalosan nem ismeri el ezeket oktatási intézménynek. A tankötelezettség teljesítéséhez ezért ezeket a sulikat hivatalosan nem tudja használni olyan tanuló, akinek Magyarországon keletkezik tankötelezettsége, mivel ilyenkor a magyar rendszer úgy értelmezi, mintha a tanuló egyáltalán nem teljesítené tankötelezettségét, vagyis sehol nem tanulna.
Kivéve Magyarországot, mert itt sajnos egészen elutasítóak a külföldi online intézményekkel szemben. A magyar állam hivatalosan nem ismeri el ezeket oktatási intézménynek. A tankötelezettség teljesítéséhez ezért ezeket a sulikat hivatalosan nem tudja használni olyan tanuló, akinek Magyarországon keletkezik tankötelezettsége, mivel ilyenkor a magyar rendszer úgy értelmezi, mintha a tanuló egyáltalán nem teljesítené tankötelezettségét, vagyis sehol nem tanulna.
(Ennek a következménye legjobb esetben annyi, hogy néhány évet veszít a tanuló elvégzett tanulmányaiból, mert érvénytelennek tekintik az külföldi online suliban lezárt évfolyamait. Rosszabb esetben viszont gyámhivatali védelembe vételi eljárást is maga után vonhat, mivel itthon a tankötelezettség nem teljesítését a szülő gondatlanságával azonosítják, ez gyermekveszélyeztetésnek minősül.)
Mik a fő szempontok digitális nomádoknál, akik utaznak és otthontanítanák gyerekeiket?
Fentiek fényében, ha alapvetően az utazások között összességében sok hónapot Magyarországon is tartózkodik egy digitális nomád család, akkor a magyar törvények értelmében a gyerekeiket a magyarországi tankötelezettség terheli. Ezt vagy iskolába járással, vagy egyéni munkarend engedéllyel lehet teljesíteni, online suliban sajnos akkor sem, ha gyakran ingáznak más országokba.
Az online sulit a magyar állam akkor sem fogadja el a tankötelezettség teljesítése módjának, ha adott esetben ténylegesen indokolt az ingázás az utazások miatt. Az ingázás azonban lehet megalapozott indoka egy lehetséges egyéni munkarend engedélynek.
A kérdés a szóban forgó esetben leginkább az, hogy mennyire ragaszkodik a család az online sulizáshoz. Illetve mennyire ragaszkodik ahhoz, hogy Magyarországról és Magyarországra ingázzanak, tehát, hogy utazásaik során ez az ország legyen a bázisuk.
A kérdés a szóban forgó esetben leginkább az, hogy mennyire ragaszkodik a család az online sulizáshoz. Illetve mennyire ragaszkodik ahhoz, hogy Magyarországról és Magyarországra ingázzanak, tehát, hogy utazásaik során ez az ország legyen a bázisuk.
Ha az online suli a prioritás, akkor vagy külföldre kell költözni, vagy legalábbis külföldön legalább annyi időt kell eltölteni, mint itthon. És, kell egy olyan országot választani, amely a tankötelezettség teljesítésére elfogadja az amerikai online sulikat (ha ugyanis nem fogadja el az adott ország, akkor cseberből vederbe kerül a család).
Viszont, ha jobban kötődnek Magyarországhoz, mint amennyire online suliba íratnák gyermeküket, ha nem akarják felégetni maguk mögött a hidat, akkor egyéni munkarend engedélyhez kell folyamodni itthon és úgy utazni, menni, amilyen gyakran csak szeretnének.
Viszont, ha jobban kötődnek Magyarországhoz, mint amennyire online suliba íratnák gyermeküket, ha nem akarják felégetni maguk mögött a hidat, akkor egyéni munkarend engedélyhez kell folyamodni itthon és úgy utazni, menni, amilyen gyakran csak szeretnének.
