A minap hallgattam két nagyszerű előadást tanulásról, tanításról, kreativitásról. Szeretettel ajánlom mindkettőt mindenkinek, aki még nem hallotta. Érdemes külön-külön alkalmakon ízlelgetni, mert egyik is, másik is annyi sok gondolatot felkavarhat az emberben.
Ha megnézted, és van kedved, írd meg, miket kavart benned.:)
Az iskola kiöli a kreativitást (20perces)
Kezdődjék a tanulás forradalma! (18perces)
Csak eszembe jutott arról a bizonyos tűzoltóról, hogy mennyire el tudják csüggeszteni a gyermekeket az oktatóik puszta jóindulatból. Az óvodában volt egy feladatunk: rajzold le, mi akarsz lenni nagy korodban! Lerajzoltam, és megmondtam, hogy anyuka akarok lenni. Erre azt felelte az óvó néni, hogy olyan foglalkozás nincs is (de azért rendes volt, mert ráírta a rajzomra, amit mondtam). Én viszont nem felejtettem el az óvó néni reakcióját, szóval elhatároztam, hogy akkor meg óvó néni leszek, mert az is gyerekeket nevel. Később a családomban volt ezzel gond (nem a szüleim ellenezték, sőt ők támogatták). Nem lebeszélni akartak, hanem rábeszélni, hogy tanuljak mást is, biztos, ami biztos. Majdnem úgy is lett, de végülis óvónői diplomát szereztem "csak". Közben már az általános iskolában félre akartak vezetni, mert egy bizonyos gimnáziumot jelöltem meg. Erre az osztályfőnököm azt mondta, hogy ebből az iskolából nem szokás abba a gimnáziumba menni. Majdnem a postaforgalmira beszéltek rá, pedig az olyan messze áll tőlem, mint napkelet napnyugattól.
VálaszTörlésIsten azonban ismer engem, és mit tett? Anyuka lettem, és eszem ágában sincs visszamenni óvó néninek (hacsak Ő másképp nem rendelkezik, de úgy néz ki, nem abba az irányba vezet). És valóban csodálatos úgy élni az életünket, amire Isten teremtett. Szeretném, ha a gyermekeim is meglátnák, mi az Ő célja az életükben, és mi, szüleik, segíthetnénk őket arra a vágányra ráállni.
Emi
Köszi, hogy megosztottad, Emi. Szép történet: mégis anyuka (is) lettél.
VálaszTörlésMi van a legkisebbetekkel? Megszületett már vagy még véghajrázol?