Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2014. március 2., vasárnap

Üdítő gondolatok evolúcióról, teremtésről



Mindig indulatokat kavar ez a téma a teremtéssel és az evolúcióval. Talán nem véletlen, hogy az egyik leginkább olvasott (és hozzászólt) poszt itt a blogon évek óta az, amelyikben morgok a tananyagon az evolúciós ködösítés miatt, ami abban szerepel. Akkor szárnyat növesztő madarakról és pandák időközben kinőtt hatodik ujjáról írtam, meg arról, hogy hogyan forralt az ősember (na ja) leveshez való vizet egy földbe vájt agyagfalú üregben egy forró kő segítségével (beledobta és attól fölforrt a víz). Ezeket továbbra is tudományosan alaptalan, kitalált mesének tartom és vakmerő dolognak gondolom, hogy bele merik tenni tankönyvekbe, még ha nincs is semmi bizonyíték arra, hogy mindez úgy történt volna, ahogyan leírták. Tankönyvekbe, amik állítólag tudomány ismertetése céljából íródnak.

Bosszant az a gyakran tapasztalt arrogancia is, amivel az evolúcióban hívő emberek viszonyulnak a másik oldal érveihez és azokhoz a személyekhez, akik meg merik kérdőjelezni a megkérdőjelezhetetlennek hitt evolúciót. Persze, nem mindenki viszonyul így: van, akivel lehet kifejezetten értelmesen beszélgetni erről a témáról, de ők kevesen vannak sajnos. Akivel viszont nem lehet, az egyből képes sötétnek, tájékozatlan agymosottnak beállítani azt, aki nem hiszi el, hogy egy nagy bumm után a földön kavargó őslevesből alakultunk "fejlett" emberré millió évek alatt.

Még, ha a tudomány az ő oldalukon állna is (ami azért nem annyira bizonyos), akkor sem mond ez semmit a más véleményen lévő vitapartner személyéről, sem értelmi képességeiről. Tényt tényhez szoktunk mérni, ez így tudományos. Az 'ad hominem', vagyis az evolúcióban kételkedő (vagy bármely más) ember személye elleni támadás nem áll meg a logikus érvelés alapjain. Lehet az az ember bármilyen, attól még mondhat igaz tényeket. A tények ugyanis az ember személyétől függetlenül igazak vagy nem igazak. A tényeket kell megvizsgálni és azokat kell megítélni, nem pedig a tényt állító embert hitelteleníteni, mintha az valami módon az általa állítottakat is hitelteleníthetné. (Persze, lehet az embert is megvizsgálni, de ez már nem a teremtés vagy evolúció vita része - legalábbis nem kellene, hogy az legyen.)

Az igazsághoz hozzátartozik a teremtéshívő oldal kifogásolható viselkedése is, ahogyan a személyeskedésre és gorombaságra gyakran a pokol tűzét 'dobálva' reagál. Ez sem túl rokonszenves hozzáállás, és a magam részéről szeretnék is elhatárolódni az ilyen megnyilvánulásoktól.

Mindenesetre, érdekes dolgok ezek, lenne róluk mit beszélni. És a téma azóta is aktuális, továbbra is fontos. Most viszont nem szeretném továbbszőni a gondolataimat, mert ez a poszt nem erről akart szólni. Hanem Anett gondolatairól, melyeket az előbb említett régi, evolúción morgó posztomhoz írt pár nappal ezelőtt. Nem száraz tényeket vezet fel, hanem józan paraszti eszet használ: saját tapasztalatokat és gondolatokat oszt meg. Teszi ezt úgy, hogy szelíd formában bár, de mégiscsak megkapargatja a lényeget. Nekem nagyon tetszett és igaznak is érzem, amit írt, sőt, még fel is üdültem tőle. Úgy gondoltam, hát, hogy megosztom veletek is. Köszönöm, Anett, hogy leírtad!


Kérdezni kell. Nem szabad tényként elfogadni azt, amit mások (legyen az tudós ember is) mondanak.
Tény és vélemény nem ugyanaz.
"Találtunk egy csontot" - ez tény.
"Ez azt jelenti, hogy..." - innentől vélemény, és fel kell tenni a kérdést, hogy mi alapján mondja ezt.

Voltál már Vértesszőlősön?
Én voltam, 5.-es koromban. Azt hittem valami nagy szám lesz - hát, nagy csalódás volt. Egy régi Magyarország-térkép formájú lapos csontdarab... ebből építettek fel egy embert...

Merj kérdezni!
Ki mondta?
Miért?
Mit hisz?
Mik a tények?
Mi a vélemény?
Mi az értelmezés az állításon belül?

Egyetemi tankönyvek már óvatosabban fogalmaznak:
"X professzor állítása szerint", "az egyetem kutatásai szerint..." Gyerekeknek szóló irodalmakban egyszerűen elhagyják ezeket a felvezető mondatrészeket, és tényként közlik a véleményt és az értelmezést.

Ha angolul tudsz olvasni, nagyon ajánlom:
www.creation.com

Én nagyon szeretem a "tudomány mai állása szerint" kezdetű mondatokat. Ezután el lehet magyarázni a gyereknek a tudomány tegnapi állását, jól elnevetgélünk a lapos földön, Hippokratész megkérdőjelezhetetlenségén, stb. és ezzel helyére is van téve a dolog a gyerek fejében.

Én szeretném, ha már nőne a szárnyam, de valahogy nem nő, pedig olyan szükségem is lenne rá, és már 5 éves koromban gyakoroltam a repülést a szekrény elejéről egy matracra. Sikerült is a levegőben maradni -  határozottan éreztem - legalább egy másodpercig, de minden erőfeszítésem nem volt elég arra, hogy végre tudjak repülni.

Na, ha már a szárnynövesztés nem megy, azzal is megelégednék, ha kicsit tovább tudnék víz alatt maradni, de hiába minden erőfeszítésem, hát levegőt kell vennem egy perc után, és ezzel a gyerekem is így van. De már ezzel is ki lennék békülve - legalább azt tudná megcsinálni a szervezetem (ami állítólag ugyebár folyamatosan jobb mint az elődeimé), hát, legalább a lyukas fogaim lennének képesek begyógyulni!

Azt se látom, hogy a következő nemzedék mindig fejlettebb és erősebb lenne, mint az előző. Nem látom, akárhogy meresztem a szememet. Viszont látom, hogy elég egy pici genetikai hiba, és fogyatékos lesz az illető, ha meg nem hal.

Én azt látom, hogy meg van itt tervezve minden, profi módon. Még a sivatagi bogárnak a szárnya is, hogy a homokvihar nem csiszolja le a kis vékony szárnyát... Ahogyan az élő dolgok összekapcsolód- nak, működnek, fenntartják magukat és másokat, ahogy a tudósok a sivatagi bogárhoz mennek ellesni a titkát, hogy sivatagi autóknak kopásálló bevonatot tudjanak készíteni.

A halakról mintázott hajófenekek, az áramvonalas cápa... vagy, ahogy az emberi szervezet működik: milyen összehangoltan, hogy a szoptatás megindulása segíti a méhösszehúzódást, meg ilyen apróságok. És, hogy ez így, mindez csak akkor működik, ha már minden megvan, minden a helyén van és minden tökéletesen működik. Képzeljük el a zsiráfot, kialakulatlan szivaccsal az agyában. Egyszer hajol le vizet inni - nem lesz utóda, akinek szivacs nő az agya fölött, hogy felfogja a hirtelen odatóduló vért.

Csak ámulok és bámulok.

Szerintem ott vétettük el (pártíz évvel ezelőtt), amikor megijedvén az evolúciótól, meg a kommunizmustól (no persze érthető is, hány nagypapát bevittek a hite miatt...), megtiltották nekünk, hogy kérdezzünk. Jobb ötlet híján azt mondták, hogy "csak higgy" - hát el lehet így lenni egy darabig.

És persze nincs mindenre magyarázat, de van, amire van, és egyre több van, és ne féljünk kérdezni, mert az Isten megvédi magát.

Én szeretem az Isten humorát - nézd meg a majmokat :-D

Ez még nagyon tanulságos, és ráadásul magyar a szerzője. Bámulatos, hogy milyen tisztán énekelnek a madarak: le lehet kottázni, újra lehet énekelni, fel lehet gyorsítani, és akkor madárdalra hasonlít :-D






   

Szívesen olvastátok