Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2011. december 5., hétfő

A csizma holnap sem kerül az ablakba...


Azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy holnap általános igazmondásmentes-nap lesz. Szerintem ezt nem kell szépíteni: a Mikulás-sztori a szülők szájából hangzik el, a csizmát ők segítenek kitenni, és az érdeklődő kérdésekre is ők válaszolnak. Nem vagyunk távoli szemlélők, hanem szerves részei a készülődésnek és a legenda továbbszövésének. Ilyenkor félretesszük az elveinket (igazságban járni jó és hazudni bűn) és e nap kedvéért a többiekkel együtt vallásos hittel hisszük, hogy mi nem szándékosan vezetjük félre a gyerekeinket, csupán megadjuk nekik, hogy gyerekek lehessenek.

A gyerekkor tehát arról szól, hogy hiszek olyan dolgokban, amik nincsenek? Én nem szeretném hinni, hogy ez így van. A népszerű pszichológiával sem értek egyet, hogy a gyereknek bizony kellenek az ilyen mesék.

Szerintem a gyerekeim Megtervezője az egyetlen személy, Aki pontosan tudja, hogy mi is kell a gyerekeimnek. És ez a Tervező adott egy használati utasítást, amiben az áll, hogy járjunk igazságban és szentek legyünk, és hogy erre neveljük a gyerekeinket is. Az is benne van, hogy a meséket (mondákat) kerüljük. És tudom, hogy el lehet szentimentalizálni az egészet, és lehet azt mondani, hogy hé, mindenki ezt csinálja, meg különben is, a gyerek igényli, hogy hihessen benne, mert ettől lesz szép és izgalmas neki a téli időszak - de egyik sem elég erős érv szerintem.

A gyerekeinknek nem Isten-pótlékot kellene adni, hanem magát az élő Istent kellene elérhetővé tenni a számukra. Mindennap: december hatodikán is! Nekik is az Úrra van szükségük, ha lehet, már gyermekségüktől. És ehhez nem másoktól kell hallják az evangéliumot, hanem tőlünk, a szüleiktől.

Ez a mi feladatunk, személyes küldetésünk Istentől: az igazságot Róla (és minden másról is) tőlünk kell, hogy hallják. Ugyanígy a Mikulásról is nekünk kell megmondani az igazat. Valljuk meg, ha eddig akár éveken át hazudtunk vele kapcsolatban: nevezzük nevén a bűnt a gyerekünk előtt. Sohasem késő egy hazugságot helyretenni, de nincsen mentség arra, ha az igazság megismerése után tudatosan a bűnt választjuk a 'mikulásozás' kedvéért.

Jó lenne bennük és magunkban is végérvényesen tudatosítani, hogy mi Istenben hiszünk, nem a Télapóban. A két hit sosem lesz kompatibilis, mert a Télapó Isten attribútumaival kérkedik (természetfeletti, mindentudó, joga van cselekedeteket megítélni és embereket a tetteikért büntetni/jutalmazni). Isten nem tűri a trónbitorlókat és nekünk sem kellene: végtére is a mi életünk trónjáról van szó!

Még ha nem is érezzük ezt ennyire vagy-vagy-nak: a hazugság miatt, amibe belekényszerülünk, ha holnap az igazságban járás helyett a Télapó-hit gyakorlását választjuk, mindenképpen konfliktust hoz létre az életgyakorlatunk és az Úrba vetetett hitünk között. És ebbe a hazugságba a saját gyerekünket is belekeverjük.

Lehet, hogy nagy ünneprontásnak tűnnek a gondolataim, de nem kellene, hogy az igazság annyira felzaklasson. Ha mégis ez történik, akkor le kell lepleznünk önmagunkat, mert csak akkor zaklat föl, ha van olyan dolog az életünkben, amit még az igazságnál is jobban szeretünk.



  

15 megjegyzés:

  1. Végre! De jó!
    Én is hasonlóan látom. Én tudatosan azt képviselem a gyerekemnek, hogy az ajándékot nem a Télapó hozza, de karácsonykor még a Jézuska sem (ami sokkal jobban zavar, mint a Télapózás).
    Én szinte mindig elmondom a gyerekeimnek, hogy a felnőttektől kapják az ajándékot. Sajnos azonban a család (nagyszülők, rokonok, ismerősök) - mivel nem keresztények mindig ezzel bombázzák őket.
    Ezért nagyon figyelek arra, hogy az igazság maradjon meg benne. Mindig azt erősítem benne, hogy MI AZ IGAZSÁG. És e tekintetben még ha létezett is egy Szent Miklós, aki ajándékozott embereknek, ettől még nem kell kultuszt csinálni belőle. Attól függetlenül, hogy adni jó. De nemcsak december 6-án vagy karácsonykor, esetleg gyermeknapkor.
    Nálunk sem kerül a csizma az ablakba, és a túladagolt édességbombázást sem bírom.
    Úgyhogy nem kedvencem a december.

    VálaszTörlés
  2. Mennyire igazad van Eszter!A fajdalmas az , hogy keresztenyek is gyakoroljak!

    VálaszTörlés
  3. Erdna, köszönöm, amit írtál. Nekem sem kedvencem a december. A gyerekek felkészítése nálunk is napirenden van ilyenkor (az ismerősök miatt) és őszintén örülnék, ha nem kellene ezzel a helyzettel ilyen formában foglalkozni. A Jézuskázás engem is zavar, de azért hívő körökben nem jellemző (legalábbis én még nem hallottam). De van olyan hívő ismerős, akinél viszont az angyal hozza a fát...

    VálaszTörlés
  4. Iri, nekem is az fáj, hogy a hívők is csinálják! A világ szokásain nem lepődöm meg, de a hívők ilyen 'szokásai' fölött nehéz napirendre térnem. Emiatt azért olykor erősen háborog a lelkem...:(

    VálaszTörlés
  5. Ez mind szép, és igaz. Engem felzaklatott. Nem azért, mert mikulásoznánk, hanem a stílus… És zaklatottságomban felötlött, hogy milyen jó, hogy Isten számára volt valami fontosabb az igazságnál, és ezért örülhetek ennek a vacak decembernek is, mert ekkorra teszi a hagyomány a Megváltóm születésnapját, van minek örülnöm decemberben (is)…

    De ami leginkább felzaklat: ha Isten is csak az igazsággal lett volna elfoglalva, nem lenne mit ünnepelnem decemberben, és soha, és nagyon nagy bajban is lennék. És nemcsak én…

    VálaszTörlés
  6. Félve vallom be, hogy nekem kedvencem a december. Szegény gyerekeim bizony kiteszik a csizmát, és nálunk az angyalok hozzák a fa alá is az ajándékot.
    Tudják, hogy más családoknál bizony a szülők veszik az ajándékot, de nálunk másként van.
    Végig játszunk az egész adventben is, és minden nap valami meglepetést hoz.
    Ez egy hatalmas, izgalmas játék, a hazugsághoz semmi köze. Legalábbis nálunk. :)

    VálaszTörlés
  7. Ti soha nem olvastok mesét sem a gyerekeiteknek? Tudjátok, olyat, ami úgy kezdődik, hogy "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember, akinek annyi gyereke volt, mint a pelyva lika." Csak akkor szabad ilyet mondani, hogy kinyomoztuk, hogy valóban élt-e ilyen ember? :-O

    VálaszTörlés
  8. Nem tudod neki megmutatni a Mikulást, mert nem létezik. Istent meg tudod neki mutatni? Ő létezik? Vagy az is egy hazugság?

    VálaszTörlés
  9. Sziasztok!
    Neha idelatogatok a blogra (Nagy Mariann blogjat keresztul :), es nagyon jonak,hasznosnak tartom.
    A Telapozas-Jezuskazas valoban gáz, az igazsagot kell megtanulniuk. ES a peldat! Katolikus vagyok, igy nyilvanvaloan nem talalok semmi kivetnivalot a jopelda koveteseben, azaz, Szent Miklos puspok peldajanak koveteseben sem. Valami aprosag vagy elmeny ajandekozasa, ami oromet okoz, szerintem egyaltalan nem baj 5-e ejjelen vagy 6-ra virradva. Merthogy ajandekot adni jo!Es persze hetkoznap is jo! Plusz, gondolom, a szuletesnapokat is unneplitek valahogy :) A lenyeg, hogy ne legyen kodosites, hanem vilagos minta a gyerkocok, felnottek elott.Udvozlettel:Herczeg Hajna Adriana

    VálaszTörlés
  10. Miért ne olvasnánk meséket a gyerekeinknek? Félreértetted, amit írtam. Természetesen olvasunk meséket. Igaz, hogy megválogatjuk őket, de ennek a posztnak semmi köze a mesékhez való viszonyunkhoz.

    VálaszTörlés
  11. Istent meg lehet tapasztalni, Vele lehet találkozni, mert Ő létezik.

    Nem az a bajom a Mikulással, hogy nem létezik, hanem az, hogy ezt nem mondjuk el a gyerekeinknek. Nem segítjük őket a valóságot a mesétől elválasztani, hanem a meséből valóságot csinálunk. Holott nekünk kellene az első számú forrásnak lenni, ami az igazságot illeti.

    VálaszTörlés
  12. Hajna, köszönöm, hogy írtál, jól esett olvasnom.

    Az ajándékozással nincsen semmi probléma, bár én éppen a nagy télapós felhajtás miatt még példaadási céllal sem ajándékoznék ezen a napon semmit. Mert a gyerek fejében az ajándék összekötődik a Mikulással, és így a példát nehéz lesz jól értelmezni.

    Én a példaadást úgy tudnám elképzelni, hogy a gyereket adni tanítjuk: mert a püspök példája erről szólt. Igaz, hogy valakik meg lettek ajándékozva, de maga a tett, az ajándékozás volt a példaértékű szeretetmegnyilvánulás. Tehát ne a gyerek kapjon, hanem együtt adjunk valaki rászorulónak.

    Ezt viszont lehet akármelyik napon tanítani, és nem csak a püspökhöz kötve, de ha mindenáron ezen a napon szeretnénk ezt tanítani, akkor azt én így tudnám elképzelni.:)

    VálaszTörlés
  13. Kedves Eszti!

    Kicsit feltem, hogyan fogsz reagalni az uzenetre (meg arra, hogy katolikus :)))Es, oszinten azt gondoltam, nem fogod megjelentetni a blogoson.Ez az ajandekozas masoknak nagyon jo otlet! Nyilvan normalis esetben ez igy is tortenik (en meg emlekszem, mikor a batyammal gyerekkent karacsonyi ajandekot vadasztunk a szuleinknek, nagyszuleinknek, hatalmas buli volt, titkos kuldetes :D)Mikulaskor is mindenki kap (a ferjem egy-egy szelet csokit a papucsaba :), de nalunk meg kicsik a gyerekek, Dane 3 mult, a testverke még a pocakban, 7.honapban.Termeszetesen elmeseljuk mindig Szt Miklos peldajat. Itt (Olaszorszagban) teljesen ismeretlen ez a hagyomany, Babbo Natale Karacsonykor jon, aztan a Befana (na, ez aztan vegkepp zavaros eredetu oreganyo-sztori,Vizkereszt utan, virgaccsal meg hasonlokkal. Biztosan kimarad tovabbra is az eletunkbol.)
    Tovabbi szep napot mindenkinek! Hajna

    VálaszTörlés
  14. Hajna, neked is szép napot. És a tesvérkének áldott növekedést odabenn.:)

    VálaszTörlés
  15. Az első mondatot átírtam. Utólag belátom, túl erősre sikerült...

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok