Ezt a levelet nem én írtam, de jól megfogalmazott és igaz és annyira fontos, hogy azt éreztem, amikor olvastam, hogy meg kell osztanom veletek. Sokan valljuk, de sokan nem törődnek azzal, hogy nem az iskola, nem a haverok, nem az állam, hanem mi vagyunk a gyerekeink szülei. És ezért nekünk kell lefektetnünk a jó alapokat, amiből aztán a párválasztáshoz kapcsolódó helyes személyes döntéseik motiválódhatnak.
De kitől kapja a valós alapozást a gyerekünk? Belenyugodhatunk, ha mégsem tőlünk?
Hívő szülőként vajon kaptunk-e szabadságot arra, hogy elmulasszuk vagy másokra bízzuk azt az életre szóló tanítást, amivel jó vagy rossz irányba befolyásolhatjuk a gyerekeink párválasztását, házasságát, végső soron egész életét?
És vajon megvan-e a megfelelő szeretetkapcsolat szülő és gyereke között, amivel egy ilyen tanítás nem fülön-be, fülön-ki lesz, hanem szívre vett és megélt igazság?
A mi házasságunk milyen mintát ad át? Ha nem olyan a házasságunk, amilyennek szeretnénk, vagy nem olyan, amilyennek az Ige szerint lennie kellene, akkor mi módon tudjuk vonzóvá tenni gyerekeink számára a házasságot?
Egyáltalán mi mit gondolunk a házasságról, elköteleződésről, megbocsátásról, szerepekről?
A most következő levél határozott irányt szab, és hiszem, hogy ez az irány a megfelelő. Nagyon jó lesz, ha közös 'hangos' gondolkozás valósul meg, és megírjátok, hogyan látjátok ti a dolgokat. A levelet egy nyolcgyerekes (otthonoktató) anya írta a saját gyerekeinek, mintegy útravalóul.
¤¤¤
Vannak dolgok, amelyek túl fontosak ahhoz, hogy ne írjuk le őket, hogy ne mondjuk módszeresen őket a gyerekeinknek. A következő egy ilyen levél lesz, amit az én gyerekeimnek írtam. Azért imádkozom, hogy mindegyikőtöknek inspirációul szolgáljon.
Kedves Gyermekeim!
Abban az esetben, ha az Úr megadja nektek jó ajándékát, egy férjet vagy egy feleséget- és remélem, megteszi- úgy van pár dolog, amit szeretném, ha tudnátok. Olyan dolgokra gondolok, amiket valószínűleg nem fogtok senki mástól hallani, de a tv-ből és a médiából egész bizonyosan nem. Sajnos elképzelhető, hogy a gyülekezetetekben sem fogják elmondani nektek.
A házasság, kedveseim, nem a ti boldogságotokért van. Nagyon szeretném, hogy boldogok legyetek, és remélem, hogy azok is lesztek, ugyanakkor meg kell értenetek, hogy a házasság Isten terve, és az Ő céljainak kell megvalósulni, ahhoz, hogy boldogok legyetek. Az Ő végső célja a szentség, és egy Neki odaszánt életben minden dolgot arra használ fel, hogy ezt a célt megvalósítsa.
Lányaimnak:
Olyan férfihoz menj hozzá, akinek élete legfőbb hajtóereje Krisztus. Ez után már nem nehéz őt boldoggá tenni. Nézz fel rá, bátorítsd a szavaiddal, mutasd ki, hogy hálás vagy érte, és ő minden követ meg fog mozgatni, hogy elégedetté tegyen. Gyakran mosolyogj, mindig jókat mondj róla, és tegyél meg mindet annak érdekében, hogy megőrizd jó hangulatodat. Ez az otthonodat is áthatja majd, amitől az olyan hellyé fog válni, ahol ő is, a gyerekek is jól érzik magukat.
Természetesen lesznek rossz napjaid, sőt, még sírós napjaid is. És ezek azok a napok, amikor bemész a hálószobádba, letérdelsz a padlón és könyörögsz az Úrhoz, hogy hordozzon. Azután felkelsz, kapsz egy friss új nézőpontot (a zsírkréta le fog jönni a falról), és nekikezdesz újra. Mindenek felett pedig, teremts otthont.
Fiaimnak:
Olyan nőt vegyél feleségül, akinek a legfőbb hajtóereje Krisztus. Ez után már csak akkor nehéz neki örömet szerezni, ha nem tudod 'a titkot'. És hogy mi a titok? Örülök, hogy megkérdezted. A titok, hogy a feleségedet boldoggá tedd, az, hogy megadod neki, hogy értékesnek, szeretettnek, és biztonságban érezze magát. Lesz, amikor majd ki kell mozdulnod a komfort-zónádból, hogy ezt megvalósítsd. A feleség nem mindig kész a szeretet olajcseréjét helyesen értelmezni, még ha ez ezt is jelenti.
De hadd adjak neked egy 'titkos kérdést'- egy kérdést, amit fontos, hogy gyakran megkérdezz tőle. Ez persze nem csak a kérdezésről szól. Bizonyosodj meg, hogy a szemébe nézel, talán még a vállát vagy az arcát is megérintve, és kérdezd meg: "Mi jár most a fejedben?" És aztán legyél kész meghallgatni. Ő ezt úgy fogja érzékelni, mint befedező védelmedet az ő szíve gondolatai felett. Gyengédség, meghallgatás, védelem. Erre van szüksége.
Mindegyikőtöknek:
Ha a férjed vagy a feleséged valami nagy ostobaságot csinál, bocsáss meg neki. Ha újra megteszi, újra bocsáss meg. A megbocsátás kell legyen életünk hajtóereje mindennap.
Megbocsátás
Folyamatosan gondolkozz az erősségein és vesd ki a gyengeségeinek gondolatait. Ejts foglyul minden gondolatot- válaszd azt, hogy szeretni fogsz.
Itt a rész, amit nem fogtok gyakran hallani:
Ha 'boldogtalannak' találod magad, már nem vonzódsz, érdektelenné váltál, stb., nincs engedélyed, hogy akár csak elgondolkozz a váláson. Ha azon kapod magad, hogy egyre többet veszekedtek, egy percig se gondold, hogy "jobb lenne, ha a gyerekek ebből kimaradnának", mert nem fognak.
A házassági ígéretek, amiket az esküvőtök napján tettetek, nem javaslatok voltak. Szövetségi ígéretek voltak a Szent Isten, a család és a barátok előtt, arról, hogy ezzel a személlyel maradsz életed hátralevő részében, még akkor is, ha nem érzed úgy. Szent esküvéssel esküdtél és ha nem tudod ehhez tartani magad, akkor ne házasodj meg. Előre döntsd el, hogy a házasságod visszavonhatatlan. Sokkal erősebb a motiváció, hogy kijöjjetek egymással, ha házasság-házatokon nincsen vészkijárat.
Senkivel ne ossz meg intim gondolatokat vagy érzéseket a másik nemből. Ne is maradj kettesben senkivel közülük, semennyi időre sem.
A válás nem 'személyes döntés'. Számos családot fog befolyásolni sok generáción keresztül. Amikor "elválasztod azt, amit Isten egybeszerkesztett", akkor sokkal többnek okozol örök kárt, mint saját magadnak.
Szeretném, ha boldogok lennétek, igazán. De azért imádkozom, hogy szentek legyetek.
A szöveg eredetije itt olvasható.
Nagyon szép, életerős gondolatok! Bárcsak minden ifjú ezeket mérlegelve kötne házasságot... vagyis inkább bárcsak az emberek pár év házasság után ne felejtenék el ezeket a kezdeti gondolatokat...
VálaszTörlésLementhetem magamnak?
Lementheted, persze.:)
VálaszTörlésÉn is elraktároztam. Szeretném még időbe odaadni ezt az írást azoknak, akik előtte állnak ... és nagy kár Eszter, hogy csak most raktad fel... (nem is értem :o) Például, ha úgy 25-27 éve raktad volna fel, engem is kihúztál volna a csávából... és sajnálom, hogy senki, de senki az ég világon senki, nem mondta ezt el. Meg kellett fizetnem az árát! ... nem bánom, és nem haragszom senkire érte, köszönöm a jó Istennek, hogy kivezetett a nehézségemből, irányt mutatott. Neked meg azt, hogy általa rajtad keresztül én már többet adhatok másoknak! Szeretettel és köszönettel:Erika
VálaszTörlésErika, nagyon megérintett, amit írtál. Köszönöm!
VálaszTörlésBárcsak lenne elég száj, ami mondaná, amit mi sem hallottunk a házasságunk kezdetén! Bárcsak mindenki tudná, mi Isten jó terve, és mit kell tenni ahhoz, hogy ne hulljon szét, amit Ő eltervezett! Bárcsak... Isten vezetne... és Úrrá tennénk Őt az egész életünk fölött!
Köszönöm, Erika, hogy beleengedtél az életedbe és hogy megláthatom abban az Úr áldott munkáját.
Köszönöm, Eszter, ez a levél teljesen más fényben láttatja a dolgokat! Jegyesekkel fogunk beszélgetni, kinyomtathatom nekik?
VálaszTörlésHajni
Nyomtasd nyugodtan.:)
VálaszTörlésSzia Eszti!
VálaszTörlésBocsi, hogy ide írok, de az emailezés valahogy akadozik. Nem tudom emlékszel-e, de szerettem volna megkapni a hanganyagát a oo.-s konferenciának. Megpróbálom újra emailben elküldeni a címemet, csak légyszíves jelezz vissza, hogy megkaptad-e. Köszi. Ha nem megy, hagyok itt egy bejegyzést a címemmel.
Ez nagyon igaz, és használható gondolat, hogy jobb, ha eleve úgy állunk neki, hogy nincs vészkijárat.
VálaszTörlésAz internet szerint az űrhajósok is azt mondják, akik hetekig vannak az űrben összezárva (és ugye nincs vészkijárat), hogy igenis meg lehet előzni és meg lehet oldani a feszültségeket...
Tudom, hogy ez a levél a megelőzésről és megalapozásról szól, és nagyon helyénvalónak találom.
De az élet azt mutatja, hogy vannak esetek, amikor eleve rossz döntés volt megkötni azt a házasságot... pl. 20 évvel idősebb 3x elvált emberhez hozzámenni... aztán jönnek a problémák... mit tanácsolnátok neki? (ez mondjuk már másik téma, de érdekelne ez is)
Anett, én ezt így látom:
VálaszTörlésha most házasságban él valaki, akkor hozzá van kötve a házastársához. Ez akkor is igaz, ha a házasság azzal az emberrel nagyon rossz döntés volt. Éppen ez a tétje annak, ha valaki nem az Úrban házasodik (vagyis nem Isten vezetésére köt házasságot): bárkivel kötöd is össze az életedet, azzal a személlyel az életed össze lesz kötve egy életen át. Lehet, hogy a helytelen döntésed miatt a házasságod maga lesz a földi pokol, de elválni akkor sem lehet.
Két tény, ami minden helyzetben reménységet adhat:
1. Isten mindenható: Ő képes helyreállítani és jóvá tenni bármilyen tönkrement életet, bármilyen tönkrement emberi kapcsolatot.
2. Isten minden helyzetben hordozni fogja azt az embert, aki segítségül hívja Őt. Nincsen olyan mélység, amellyel a keresztény egymagában szembesül: az Úr vele megy, bármilyen mély is a siralomvölgy, amiben jár.
Azonban: a múlttal szembe kell nézni. A múltbeli döntéseinket Isten mérlegén kell megmérni. Ami bűn volt, azt néven kell nevezni, bűnnek kell nevezni és meg kell vallani.
Az Ige egyértelműen kijelenti, hogy a válás bűn. Azt is kijelenti, hogy az elvált asszony a válásával paráznává vált, s ha újraházasodik, akkor a férjét is paráznává teszi. Ugyanez igaz az elvált férfire is, kivéve ha a másik fél házasságtörővé vált (megcsalás), mert akkor el lehet válni, de az újraházasodás ebben az esetben is necces.
Az elvált asszony az ex-férjjel kibékülhet, erre van lehetősége. Vagy megvárhatja, ameddig meghal a férje, és utána összeházasodhat mással.
Lefordítva, ez azt jelenti, hogy a férfi, akit a példában felhoztál, vétkezett, mert háromszor elvált. De ugyanígy a feleség is vétkezett, mivel elvált férfihez ment hozzá. A túlzottan nagy korkülönbség szerintem ebben az esetben nem mérvadó.
A legelső lépés, Isten szemüvegén keresztül ránézni a helyzetre, és az Ő vizsgálatának alávetni az életünk döntéseit. Így képesek leszünk a problémák gyökeréig hatolni, ami rendszerint a bűn: ahelyett, hogy Jézust tettük volna Úrrá az életünkben, a saját kívánságaink után jártunk, a saját gondolataink szerint hoztunk döntéseket. Ha megvizsgálom magam, akkor Isten rá fogja irányítani a figyelmemet azokra a múltbéli helyzetekre, amikben máshogyan kellett volna döntenem. Azonban Ő a megvallott bűnért többet nem kárhoztat! (keresztényekről beszélek. sajnos a nem-keresztényekre ez nem áll)
Minden házasság javítható, és amint a felek igazán elkezdik Krisztushoz szabni az életüket, ez a javulás be is fog következni. Legyen bármilyen rossz is, minden házasság magában hordozza a hatalmas potenciált, hogy Isten kezében áldottá és áldássá formálódhat. Isten tökéletes munkát végez, és egyedül Ő az, Aki képes meggyógyítani egy nagyon beteg házasságot is. Istennél nincsen reménytelen házasság!
Az Ige ad útmutatásokat arra nézve, hogy hogyan lehet a nem-hívő házastársat megnyerni az Úrnak. Nem úgy, ahogyan sokan gondoljuk, igeversekkel meg kegyes beszólásokkal fejbe csapdosva. Isten más módszerekkel dolgozik és Ő valóban hatékony munkát végez, más nem is képes erre.
Hogy így mondjam: egy rossz házasságnak kétségbeesetten szüksége van Jézusra.:)
Azt még szeretném elmondani, hogy a 'parázna', az nem egy szégyenbélyeg, hanem valami, amit a Biblia így definiál. Én is használtam ezt a kifejezést az előző kommentemben, de szeretném hozzátenni azt is, hogy a Biblia szerint minden ember bűnös és nincsen benne jóság. Jézus viszont a paráznák és bűnösök barátja, ezért semmiképpen sem elvetett az az ember, aki elkövette ezt a bűnt. Isten szeretete messze utánanyúl az embernek, és Ő Jézus Krisztusban megbocsát minden Hozzá jövő bűnösnek, bármennyi bűn súlya nyomja is a lelkét.
VálaszTörlésEper, ne haragudj, tényleg beszéltünk erről, de lement róla a figyelmem. Ha megjön a mailcím, akkor napokon belül elküldöm az anyagot.
VálaszTörlésMa nem kaptam meg, úgyhogy kérlek, hogy ide küldd el megint:
fiukahajoban (kukac) gmail (pont) com
Még egyszer bocsánat.
Köszönöm Anett a kérdésedet, mert általuk és Eszter válasza által kicsit engem is foglalkoztató dolgokról került le a lepel.
VálaszTörlésSzemélyes tapasztalatom: mindig vigyáz ránk a jó Isten, nem ítélkezik, csak segít és hónod alá dugja a mankót. Nekem ez volt a legmeghatározóbb megtapasztalásom a válásom idején: úgy vigyázott Ránk, mint a hímes tojásra. Viszont mi emberek ítélkezünk, skatulyázunk: elvált, újra házasodott, törvénytelen gyerek, mostoha apa, mostoha anya. Nálunk az úgynevezett "mostoha apa" kapott két ajándék gyereket általam, és úgy nevelte fel őket, mintha a sajátjai lennének. Töpreng a jövőjükön, kitaníttatja, elmegy szülőire és cipőt venni nekik. A vér szerinti apuka évekre felejtette el még azt is, hogy valaha voltunk... Erika
Köszönöm ezeket a gondolatokat, a Gyereketetőről tévedtem ide.
VálaszTörlésEgyenlőre nem hibaként élem meg, hogy olyan férjem van, aki nem hívő, de valóban sok nehézséget támaszt, annak ellenére, hogy nem csupán elfogad, hanem támogat is. Anyukám figyelmezetett, de persze, hogy nem fogadtam el. De jól boldogulunk, és érzem Isten áldását magunkon.
Egyet hozzátennék még a levélhez, bár lehet, hogy magában hordozza: a gyerekek kirepülnek, a házastárs marad.
Szia, kikocs, üdv itt.:)
VálaszTörlésNem mindenkinek lesz rossz a házassága, akinek nem hívő a férje. És ugyanígy: két hívőnek sem garantált, hogy jó lesz a házassága. A hívő-hívő és a nem-hívő-hívő házasság között annyi a különbség, hogy míg a hívőt Isten magához vissza fogja szeretni, hiszen az az ember már az Övé, addig a nem-hívő házastárs megtérése vagy bekövetkezik, vagy nem. Ha nem, akkor végig kell élni egy életet kétfelé húzva, azzal a tudattal, hogy a nem-hívő házastársunk nem a mennybe fog kerülni. Ez a szívfájdalom benne van minden ilyen kapcsolatban, ha a hívő fél komolyan gondolja a hitét.
Szerintem nem az a mérvadó, amit ezzel kapcsolatban érzünk, hanem az, hogy Isten mit gondol erről a döntésünkről. Isten szemében bűn, ha az ember nem az Úrban megy férjhez, s ezért a személyes érzések ebben a kérdésben nem mérvadóak. Ugyanakkor Ő továbbra is nagyon-nagyon szeret és vezetni akar téged. Az Igében pontos útmutatót ad, hogy mit kell tennie annak a feleségnek, aki szeretné, hogy a férje az Úrhoz térjen.
Igazad van, a gyerekek hamar kirepülnek, ezért is fontos, hogy ne róluk szóljon minden az életünkben, hanem a férjünk legyen fontosabb a szívünkben, mint a gyerekeink. Én úgy hiszem, ez benne van a posztban, hiszen nem tudjuk a fenti értékeket hitelesen átadni, ha mi nem eszerint élünk a férjünkkel.
Szia Eszti!
VálaszTörlésLehet, hogy nekem s ártott volna ilyesmit olvasni jánykoromban :-) Utólag is hasznos volt! Köszönöm! a gyermekeimmel pedig mindenképp meg fogom osztani időben!
Andrea, nagyon szívesen.:)
VálaszTörlésEzt most csak bekönyvjelzőzöm, mert nincs most időm elolvasni. Csak úgy idetévedtem. De el fogom olvasni, nagyon kell ilyen anyag!!!!
VálaszTörlés