tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post5313518406525184339..comments2024-02-28T16:20:02.812+01:00Comments on MATRÓZKÉPZŐ: Magától tanul... 2.Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comBlogger40125tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-13043163239091379152011-01-16T20:22:05.327+01:002011-01-16T20:22:05.327+01:00Szerintem a 'nem ismerem-nem szeretem' az ...Szerintem a 'nem ismerem-nem szeretem' az egy tanult viselkedésminta. Hogy mást ne mondjak, a gyerekek egymástól és a szüleiktől tanulják el, hogy idegenkedni kell az ismeretlentől. Nem sikk új ismeretekért lelkesedni, sem új kajákért, sem új emberek megismeréséért. Ez otthon nem kell, hogy így legyen, de bele kell fektetni energiát, hogy a gyerkőcök ne ezt a mentalitást tegyék magukévá.:)Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-25388537957802017612011-01-16T20:12:32.873+01:002011-01-16T20:12:32.873+01:00A matekot én nem szerettem a suliban, mert nem vol...A matekot én nem szerettem a suliban, mert nem voltam jó belőle. Bár belül mindig éreztem, hogy ez a tantárgy jó is tudna lenni, ezt az iskolában csak nagyon rövid időszakokra tapasztaltam meg. Itthon viszont, hogy látom, mennyi minden matematika, és hogy meg lehet érteni, először csodálkozom rá, milyen jó és hasznos is. És érdekel- hiába, az oo a szülőknek is szuper.:D<br /><br />Igazából nem érzem azt, hogy az angol és a magyar matekmegközelítés között kellene választanom: úgy érzem, itthon kitárulhat a széles világ, és tanulhatunk úgy, ahogyan nekünk tetszik, akár senkit sem követve.<br /><br />A matek gyakorlati megközelítése itt van a mindennapjainkban. Az elmélet a tankönyvben van, majd valamikor elővesszük...:D De tényleg. Ameddig látom a fejlődést és spontán adódnak módok a matekos elmélyülésre, addig jól megvagyunk a könyv nélkül.Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-56189773766651230782011-01-16T19:59:59.376+01:002011-01-16T19:59:59.376+01:00Anett, szerintem van egy kis keveredés itt, amit s...Anett, szerintem van egy kis keveredés itt, amit szeretnék tisztázni.<br /><br />A videón a három szemléletmódot Potter bácsi nem az oktatással kapcsolatban hozta fel, hanem a neveléssel kapcsolatban. Amit ő mondott, az egyáltalán nem a tanítás módjairól szólt, hanem arról, hogyan kell a gyerekhez, mint egészhez viszonyulnunk, és hogy a gyereket ennek a fényében hogyan kell erkölcsi nevelésben részesíteni.<br /><br />Nem gondolom, hogy a bibliai szemléletből az következik, hogy természetesnek kell venni, hogy a gyerekek nem lelkesednek bizonyos ismeretek elsajátításáért. A Biblia azt mondja, hogy a gyermek nem bölcs önmagától, nevelni kell és azt is mondja, hogy ő bűnös. De ezek az igazságok nem mondják ki, hogy ne lenne természetes lelkesedése, és hogy ez ne hathatna ki akár minden tantárgyra, vagy minden ismeretre. Az Ige az előbb említettekben szellemi tudatlanságról szól, nem pedig arról, hogy a bűnös gyereknek nincsen ismeretszerzési motivációja.<br /><br />Lehet, hogy a Rousseau-i filozófia azt mondja, hogy a gyerek önmagában motivált a tanulásra- én csak arról olvastam vele kapcsolatban, hogy a gyerekeket eredendően jónak tartja: ez a kettő szerintem nem ugyanaz. Én úgy látom, hogy az ismeretéhség vagy tanulási vágy vagy motiváció egy olyan jellemvonás, ami megfigyelhető minden kisgyereken, földrajzi és társadalmi helyzettől függetlenül. A kisgyerekek nem válogatnak az ismeretek között, és nem mondják, hogy mondjuk beszélni nem akarok megtanulni, mert az nekem nem jön be. Amikor kicsi a gyerek, akkor az agya szivacs- szokták mondani. Ez igaz is, de amikor mi felnőttek motiváltak vagyunk valamit megtanulni, akkor a mi agyunk is ugyanilyen szivacs.<br /><br />Hogy mitől veszik el a motiváció? Nem veszik el, hanem erőszakkal elnyomják, kioltják. Tanárok, osztálytársak, maga az iskolai környezet, és a szülők is asszisztálnak sajnos. Mert a gyerek érdeklődését a megszégyenítés lebénítja, a kortársak érdeklődési köre belimitálja, a számonkérés és jutalmazás rendszere ledegradálja. Ha nem lenne utóbbiakban része, akkor a természetes érdeklődése megmaradna. Én ezt gondolom.<br /><br />A motiváció vagy belülről jön, vagy kívülről. Azt hívom belső motivációnak, amikor az adott dolgot meg AKAROM tanulni, mert érdekel. Külső motiváció az, amikor meg AKAROM tanulni, mert a céljaim eléréséhez meg kell. Egy nagyon kedves ismerősöm mondta, hogy a tanulás katalizátora a szülői szeretet. Egyetértek vele. Lehet mindent motiváltan és tudásra szomjasan tanulni. Az elvárások, a szeret hiánya, és a természetes érdeklődés erőszakos elnyomása (ki nem teljesítése) a motivációt megöli. Ha a motiváció nincsen elnyomva, vagy ha újra fel van keltve, akkor akármit meg lehet tanulni, mert a motiváció szükséges a tanuláshoz.<br /><br />Az írással kapcsolatban én is így látom, és szerintem ennek megvalósítására van otthon lehetőség.Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-66174927606034878822011-01-16T19:11:35.660+01:002011-01-16T19:11:35.660+01:00és akkor még egy ráadás:
Mi érdekli a gyereket? ...és akkor még egy ráadás: <br /><br />Mi érdekli a gyereket? <br />Ti hogy vettétek észre? <br /><br />Én úgy vettem észre, hogy az esetek többségében a gyereket az érdekli, és azt kedveli amit ISMER...<br /><br />Angol gyerek jött hozzánk vedégségbe. <br />Borsóleves. Sose látott még ilyet. <br />- Kérsz? <br />- Nem. <br />- Nem szereted? <br />- Nem. <br />- Kóstoltad már? <br />- Nem. <br />- Sose ettél még ilyet? <br />- Nem. <br />- Tehát akkor nem is tudod, hogy milyen. <br />- Nem. <br />- Akkor mért nem azt mondod, hogy nem ismerem, ahelyett, hogy "nem szeretem"? Mi lenne, ha megkóstolnád egy kanállal? <br />- Jé, ez finom!<br />- :-)<br /><br /><br />És ha viszek angol süteményvásárra magyar süteményt, NEM veszik meg, mert NEM ISMERIK. <br /><br /><br />Iszonyatos nagy ellenállásuk van az ismeretlen dolgokkal szemben. <br />Szerintem ez egy meglehetősen gyerekes hozzáállás...<br /><br />Viszont ha rendszeresen "megkínáljuk" a gyerekeket olyan dolgokkal, amiket nem ismernek, esélyt adunk nekik arra, hogy egyáltalán gondolkozhassanak rajta, és ha mélyebben megismerték ("fiam, kórusra legalább egy évig járj, mielőtt kijelentenéd, hogy nem szereted..."), majd eldönthetik, hogy érdekli-e őket. <br />És ha a dolog nem létfontosságú, akkor lehet valami mást keresni helyette. "oké, letelt az egy év. Mivel változatlanul utálod a kórust, és zene nélkül nem maradhatsz, úgy gondoltam, megkérdezlek (10 éves, tehát csinálhatok úgy, mint aki megkérdezi), hogy mi lenne, ha zongorára járnál kórus helyett"<br />"oké!!!"<br /><br />(utólag az is kiderült, hogy a kórussal csak az a baja, hogy a legjobb barátja nem jár)Anetthttps://www.blogger.com/profile/10679757603266686486noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-51158815473863403562011-01-16T18:13:36.693+01:002011-01-16T18:13:36.693+01:002. Matematika a való életben:
a magyar matematik...2. Matematika a való életben: <br /><br />a magyar matematikatanítás kétségtelenül eléggé el van tolódva az elmélet és a sulykolás irányába, viszont a gyerek életkori sajátosságait jobban figyelembe veszi, mint az angol rendszer. <br />Az angol rendszer előnye viszont, hogy nagyon gyakorlati (sokszor sajnos az alapvető elmélet rovására, aminek hosszútávú következményi vannak). <br />Ha jó gyakorlati megközelítést keresel, akkor angol honlapokon keresgélj. <br />Ha jól meg szeretnéd alapozni az elméletet, és biztos alapokat akarsz adni, akkor haladj a magyar módszer szerint. <br /><br />Az igazság valahol a kettő között van. <br />Nektek, mint otthontanító anyukáknak megvan az a kiváltsága, hogy ezt megtehetitek...<br /><br />Szeretem a matematikát. <br />A matematika gyönyörű, és nagyon az életről szól. (ezt a magyar rendszerben könnyű elfelejteni...)<br /><br />A való életben nagyon könnyen találkozik az ember matematikával. <br />- Hány tányér kell, <br />- hány villa hiányzik még, <br />- hányadik polcon van amit anya kér, <br />- hány kiló lisztet kell venni, <br />- hány perc alatt sikerül mindenkinek fölöltözni, <br />- ma hány perccel voltunk gyorsabbak mint tegnap<br /><br />Aztán a matematikának sok területe van, nemcsak a számok tartoznak bele, hanem formák, irányok, változások, problémamegoldások, bármiféle sorozatok stb. stb. ezekre még könnyebb példákat találni. <br /><br />Szorzótábla: legjobb módszer a régi, jól bevált skandálás. Ritmikusan, séta közben, autóban csak mondani, mondani unásig (utálja mindenki) - de mikor túlvannak rajta, akkor élvezik az új tudást. <br /><br />Bónusz: ami még a matematikához kapcsolódik. Erre aztán végképp nincs idő az iskolában. Otthon viszont igen. <br />7: miért 7 nap alatt lett megteremtve a föld? <br />12: miért 12 apostol volt? <br />stb. stb...<br /><br />Hajrá!Anetthttps://www.blogger.com/profile/10679757603266686486noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-48958881208813488422011-01-16T17:41:54.957+01:002011-01-16T17:41:54.957+01:00Megint visszaolvastam, elég sok kérdés merült fel ...Megint visszaolvastam, elég sok kérdés merült fel eddig. <br /><br />pl. <br /><br />1. Honnan jöjjön a motiváció?<br /><br />Megnézegettem a videókat a konferenciáról. Az egyik nagyon szimpatikus bácsi azt mondta: alapvetően 3féle nézet létezik a gyerekekről: <br /><br />a) Locke(17.század, Anglia) a gyerek fehér lap, semmit nem hoz magával, mindent úgy kell neki megtanítani. Ezt rég tudjuk, hogy nem így van...<br />b) Rousseau (18.sz, Franciao., romantika kora) szerint az ember úgy születik, hogy mindent tud, eredendően jó, tehát csak hagyni kell kibontakozni. Hajaj...<br />c) Bibliai gyermekkép: Tanítsd, neveld, fegyelmezd, szeresd, ismerd meg az útját-módját... STB... tudjátok.<br /><br />Mivel a keresztény nevelés a Biblia útmutatásai alapján történik, és hisszük, hogy a három emberképből a harmadik az irányadó, számíthatunk arra, hogy gyermekünk nem (mindig) tudja, hogy mi a jó neki, nem fog mindenért lelkesedni, és mivel mindenkinek más talentum adatott, nem érdekelhet minden mindenkit egyformán.<br /><br />Így egészen biztosan, ahhoz, hogy gyermekünk egyenletesen fejlődjön, azokban a dolgokban, amik kevésbé, vagy egyáltalán nem érdeklik (és itt az élet minden területére gondolok, nem csak tantárgyakra), motivációra lesz szüksége. <br /><br />Az, hogy a gyerek önmagában motivált, bizonyos területeken biztosan igaz, és erre lehet is építeni, de hogy ez így és csak így működik, az szerintem a Rousseau-ra épített oktatásfilozófia, amit az alternatív iskolák használnak előszeretettel. <br /><br /><br />Itt Angliában, ahogy észreveszem, szintén ez a filozófia dívik, mert hogy a babakocsiban ülő gyerek kólát (!) akar (?) és az anyuka harciasan megvédi (!!!) a gyereket, amikor az eladó megkérdezi, hogy mit is tetszett kérni, nem értettem pontosan: almalét, vagy gyümölcslét... - szóval nyilván a gyerek tudja, hogy mi a jó neki, azért akarja azt... ezért jár papucsban télvíz idején, és nyalókát kap este 11-kor, mert egyértelmű, hogy szüksége van rá... huhhh... föl szokott menni a vérnyomásom, mikor erről beszélek. <br /><br />Nyilván figyelnünk kell a gyereket, mert vannak Istentől kapott adottságai, amiket észre kell vennünk, és támogatnunk kell, hogy kiteljesedhessen, de ennek a filozófiának az egészre való kiterjesztése a fent említett veszélyeket rejti magában. <br /><br />Ezért én a megfigyelés, és spontán helyzetek maximális kihasználása mellett helyt adok némi leülős - kitöltős - muszáj dolgoknak is, mert így lesz kerek a kép. (csináltam, és csinálom minden szünetben, még ha teljesen nem is tudunk az iskolától függetlenek lenni)<br /><br />Az már csak magánvélemény, hogy szegény fiúkáknak, hacsak maguktól nem akarják, én bizony 8 éves korig nem erőltetném a szép szabályos kézírást... egyszerűen csak nem érettek rá biológiailag... de ez már másik kérdés...Anetthttps://www.blogger.com/profile/10679757603266686486noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-38270207543174795532011-01-10T00:42:09.089+01:002011-01-10T00:42:09.089+01:00Igen, van remény. Az ember az úton válik ilyenné: ...Igen, van remény. Az ember az úton válik ilyenné: ahogyan a gyerekek sorban jönnek, meg ahogyan Istent beleengedi az életébe, hogy a gyenge pontjait átformálja.<br /><br />Persze van, aki a családból hoz mindent, és nem kell semmit sem megtanulnia. Velem nem így volt.:)<br /><br />Azért az is igaz, hogy egymásból mindig csak töredékeket látunk. Egy vendégség vagy vendégeskedés alkalmával az ember mindig a legjobb oldalát igyekszik megmutatni. Hétköznap, amikor az igazi feszültségek, nézetkülönbségek, nevelési helyzetek, drámák zajlanak, akkor senki sem látja az embert, csak a család. Én nem érzem magam ügyesebbnek mint más. Biztos te is ügyes vagy az életed bizonyos területein, másokban meg fejlődésre szorulsz. Szerintem mindenki így van ezzel, én bizonyosan.:)<br /><br />Talán nem úgy élek, mint mások, de mindenfajta asszonyi életmódnak megvannak a kihívásai és a szépsége. Nekem az enyém a legjobb, én így érzem.:)Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-19078169446056341142011-01-09T22:50:49.402+01:002011-01-09T22:50:49.402+01:00Hát, ügyes vagy...
A férjem azt mondja, erre szül...Hát, ügyes vagy...<br /><br />A férjem azt mondja, erre születni kell. <br />Találkoztam egy anyukával, aki 5 gyerekkel volt otthon (13 évestől lefelé, 3évente 1 gyerek)<br />Minden szépen és rendben ment. Rend volt, aranyosak a gyerekek. Ráadásul kulturális környezetükből adódóan a legnagyobb fiú külön egyfajta tekintély volt, szinte az apuka helyett, ha éppen nem volt ott az apuka. Úgy rászólt a legcserfesebb lánykára, hogy mindjárt tudta, hol a helye :-)<br /><br />Mondja a férjem, hogy na, hát erre születni kell, biztos ez az anyuka mindig is ilyen volt. <br /><br />Megkérdeztem az anyukát. <br /><br />Nagyot nevetett. <br />Azt mondja: Férjhez mentem, és a férjem a kezembe adott egy söprűt, hogy takarítsak ki. Erre én leültem a lépcsőre sírni, mert attól féltem, hogy kijön egy pók a sarokból. :-)<br />Főzni se tudtam. Most már tudok, de gyakran a férjem főz, mert szeret és tud főzni. <br /><br />Hát, ez megnyugtatott. ezek szerint van remény. :-)Anetthttps://www.blogger.com/profile/10679757603266686486noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-36747188055840580672011-01-09T18:03:03.290+01:002011-01-09T18:03:03.290+01:00Időbeosztás. Prioritások. Nekem fontos, hogy ki le...Időbeosztás. Prioritások. Nekem fontos, hogy ki legyek aludva, és ehhez képest szervezem a napot. Nekünk speciel nem kell korán kelni, mert a férjem itthonról dolgozik. Szóval jókat alszunk, és tényleg nagyban hozzájárul az ember kedvéhez.:)<br /><br />A személyes, tisztaság, egyebek- ez családszervezési kérdés. Ha több gyerek van, akkor muszáj bizonyos élhető szabályok szerint nevelni a gyerekeket. Konkrétabban: nem ugrom mindig, megtanultak várni a sorukra, ha éppen dolgom van. Meg azt is megtanulták, hogy tiszteletben tartsák azokat az időket, amikre szükségem van. (igeolvasásra idő, meg pl. zuhanyozás, én reggel teszem)<br /><br />Van sokszor, amikor a gyerekek dolgai előnyt élveznek, sőt, a napom legnagyobb része erről szól. De meg kellett tanulnom, mert fontos, hogy nem feladatom feláldozni magam a gyerekek oltárán: nem szükséges kiégni, és szétzuhanni csak mert négy gyerekkel vagyok itthon.:) Az igeolvasás és az Istennel ápolt kapcsolatom prioritást élvez a gyerekekkel szemben. A férjemmel való kapcsolat is.:) Most így hirtelen ennyi jutott eszembe.Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-90306803213326138752011-01-09T02:05:37.618+01:002011-01-09T02:05:37.618+01:00wow!
most már van nevem, sőt, ha az "előfize...wow!<br /><br />most már van nevem, sőt, ha az "előfizetés e-mailben"-re kattintok, akkor a választ meg is kapom emilben. <br /><br />na így már jó. <br /><br />viszont nem vagyok eléggé önfegyelmezett, hogy időben abbahagyjam a blogolvasást... és már éjjel 1 van... aztán az egész család megszenvedi, hogy nem alszom ki magam :-/<br /> pedig az utóbbi időben elég rendesen mentem aludni... egész addig, amíg rá nem találtam a gyerekeküket-igazán-nevelni-akarók blogjára... :-)<br /><br /><br /><br />Mondjuk ez felvet egy kérdést: <br /><br />hogy hangoljátok össze a másokért (családért) való élést a saját életetekkel? <br /><br />Semmi feminista duma, pusztán csak arra gondolok, hogy a szervezetednek van pl. x óra alvásigénye. Nyilván ezt Isten helyezte beléd, ez egy neked szánt törvény, és ha áthágod, jaj neked, sőt a családodnak. <br /> <br />Vagy a saját magad fizikai karbantartása. <br />Semmi extrára nem gondolok, csak pusztán arra, hogy hogyan őrzöd meg a fizikai erődet? A rugalmasságodat, személyes tisztaság - ennyi teendő mellett (emlékszem, amikor kicsi a baba, anyuka örül, ha vécére elmegy), tehát a minimális fizikai feltételekre gondolok. <br /><br />Persze lehet azt mondani, hogy Isten megoldja. <br />Hát, én eddig úgy láttam, hogy Isten senki helyett nem dolgozik, és ami az én feladatom, azt nekem kell megoldani, tehát nem mondhatom azt, hogy Istenem, már hónapok óta csak 6 órát alszom, azt is 3 részletben, kérlek, tegyél engem olyanná, mintha kialudtam volna a szervezetemnek szükséges 9 órát...<br /><br />Hogy vélekedtek erről? <br />És hogyan valósítjátok meg a gyakolatban?Anetthttps://www.blogger.com/profile/10679757603266686486noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-53506878562887821602011-01-06T20:49:18.652+01:002011-01-06T20:49:18.652+01:00Szia Anett!
Jó, hogy itt vagy. Írj nyugodtan, örö...Szia Anett!<br /><br />Jó, hogy itt vagy. Írj nyugodtan, örömmel veszünk tapasztalatot és gondolatokat.<br /><br />A nevedet úgy tudod beírni, hogy a hozzászólás beírása után a kommentbox alatt van egy beállítási lehetőség: 'Megjegyzés írása, mint' név alatt fut. A nyíllal le tudod tekerni a lehetőségeket, és ha van google fiókod (akinek gmail-je van, annak van), akkor azt a lehetőséget választva megjelenik a neved. És persze választhatsz más opciót is.<br /><br />(Az email-edre utalva mondom, hogy épp most készül a bejegyzés a felvetett kérdéseddel kapcsolatban. Ma este közzé is fogom tenni, ha jól mennek a dolgok.)Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-4341662372304100262011-01-06T20:39:40.643+01:002011-01-06T20:39:40.643+01:00(Anett vagyok)
ez gyors volt :-)
Elkezdtem az e...(Anett vagyok)<br /><br />ez gyors volt :-)<br /><br />Elkezdtem az egész blogot olvasni. <br />Rájöttem, hogy ha gyerekükkel igazán komolyan foglalkozó szülőket keresek, akkor otthonoktató szülőket kell keresnem - és nem csalódtam, de ezt már írtam emilben is. <br />Majd megkeresem hogy a legutóbbi nagyon pozitív tapasztalatom hova illik témában, oda beírom.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-75615842606190690562011-01-06T20:36:36.855+01:002011-01-06T20:36:36.855+01:00Na, úgy tűnik, sikerült írnom, a múltkor nem enged...Na, úgy tűnik, sikerült írnom, a múltkor nem engedte a rendszer. <br /><br />Az én gyerekeimnek sajnos kell iskolába járniuk, de azon kívül megpróbálok az átlagnál többet foglalkozni velük otthon, az iskolai szünetekben is. <br /><br />16 éves korom óta érdekel az otthonoktatás, akkor találkoztam először otthontanuló gyerekekkel. <br />1995-ben (!) a homeschoolingról írtam a tanítóképzőn szakdolgozatot, amikor ez otthon még senkinek eszébe nem jutott. <br /><br />Szívesen hozzászólok, ha érdekel benneteket. <br /><br />Most úgy látom, az unschooling keltette fel az érdeklődéseteket. <br />Elkezdtem youtube-os videókat nézni homeschoolos és unschoolos gyerekekről. Tanulságos. Ajánlom. Segíteni fog a döntésben :-)<br /><br />sok gondolatom van még, de nem akarok túltengeni<br /><br />Anett vagyok egyébként, csak nem tudom, hogy lehet ezt a név helyére beírni.Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-83352423180274307512011-01-06T20:35:44.787+01:002011-01-06T20:35:44.787+01:00Kedves ismeretlen! A hozzászólások moderálva vanna...Kedves ismeretlen! A hozzászólások moderálva vannak. Ez azt jelenti, hogy mindig valamivel később, a blogtulajdonos jóváhagyása után jelenik meg, amit írsz. Ezért tűnik úgy, mintha semmi sem történne a hozzászólásokkal, pedig történik.:)<br /><br />Üdv:<br /><br />Eszti<br /><br />(a blogtulajdonos)Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-49191828558507903652011-01-06T20:28:24.668+01:002011-01-06T20:28:24.668+01:00hogy tudok ide írni?hogy tudok ide írni?Anonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-54657197598964757632010-10-01T19:34:53.296+02:002010-10-01T19:34:53.296+02:00Szia Erzsi! Örülök, hogy megleltél, üdv itt.:)
Ig...Szia Erzsi! Örülök, hogy megleltél, üdv itt.:)<br /><br />Igen, igen, igen: lehet ma Mo.-on otthonoktatni. Vagyunk is, akik csináljuk. Nem vagyunk nagyon sokan, de létezünk.<br /><br />A gyerekeink magántanulóként vannak beíratva valamelyik iskolába. Ez a 'státusz' bárki számára elérhető, nincsenek kizáró kritériumok: az oktatási törvény szerint minden tanulónak joga van magántanulóvá válnia.<br /><br />Azért érdemes több dolgot mérlegelni, első lelkesedésből nem javasolnám a beleugrást. Elsősorban magaddal, a saját motivációddal kell tisztában lenned, hogy miért szeretnéd otthontartani a gyerekedet: mik a félelmeid, aggályaid, gondolataid az sulival, mint intézménnyel kapcsolatban. Ha kizárólag a beiskolázás elől menekülsz, az nem egy jó irány, de ha már átgondoltad, és meggyőződtél, hogy ezt szeretnéd, akkor bátorítalak, hogy vágjatok bele, és élvezzétek, ahogyan az otthonoktatás, mint áldás az életetek részévé válik.:)<br /><br />Ha kérdéseid vannak, írd meg, szívesen válaszolok.<br /><br />Ha emailt írnál, akkor ez a címem:<br /><br />fiukahajoban (kukac) gmail (pont) com<br /><br />Szeretettel:<br /><br />Eszti:)Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-40240227168159039832010-10-01T11:50:01.711+02:002010-10-01T11:50:01.711+02:00Szia!
Engem nagyon érdekelne ez az itthon tanulás...Szia! <br />Engem nagyon érdekelne ez az itthon tanulás!!!<br />Magyarországon ez lehetséges??? Én pont most fogalmaztam meg egy kérvényt az oktatási minisztériumnak amiben ez irányu vágyamat közlöm. Nagyon tetszik a cikked az egyész itthontanulásról! De jó lenne ha ez lehetséges lenne!!! Kérlek válszolj!!<br />Hála és köszönet! Isten áldjon! ErzsiAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-4745839213727377652010-09-28T15:59:51.242+02:002010-09-28T15:59:51.242+02:00Git, köszönöm, amit írtál: csomó gondolatot generá...Git, köszönöm, amit írtál: csomó gondolatot generáltál bennem.:)Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-14633254494442409462010-09-28T15:54:31.721+02:002010-09-28T15:54:31.721+02:00Szerintem minden ember egészen kicsi korától termé...Szerintem minden ember egészen kicsi korától természeténél fogva kíváncsi és érdeklődő lény. Így vagyunk megalkotva. Ez nem múlik el, csak mert felnövünk, viszont kinevelődünk belőle az iskolában, de ennek nem kellene, hogy így legyen!<br /><br />Minden dolog megtanulása érdekes, csak meg kell találni a kapcsot az új ismeret és önmagam között. Sajnos az iskolában a jutalmazás miatt alakultak ki nemszeretem tárgyaink. Ez a humán, meg reál dolog is csak arra vonatkozik, hogy bizonyos dolgokra gyorsabban rákattan az agyunk, más dolgok több időt igényelnek, hogy megtanuljuk. De ha az idő nem faktor, mert nem egymással versenyzünk, akkor nem kell, hogy számítson: egy reálos érdeklődésű a reál tárgyakon keresztül megtanulhatja a humán tárgyakat, a humán érdeklődésű pedig a reál tárgyakat a humán területeken keresztül.<br /><br />(matek sok mindenhez kell, és szinte minden dolognak van történelme is- tudom, hogy nem csak ezek a tárgyak léteznek, de ezeken keresztül is meg lehet közelíteni a többi tárgyat, humánt és reált is)<br /><br />Én csak azt mondom, hogy otthonoktatottakra nem teljesen alkalmazható az a mód, ahogyan mi, szülők az iskolai nemszeret-tantárgyakat fogösszeszorítva megtanultuk. Hiszen a tantárgyakat általában a tanárok miatt szerettük vagy nem szerettük, s ez a helyzet otthon abszolút másként van, mint a suliban.<br /><br />Biztosan van hatékonyabb oo-mód, mint iskolai körülményeket teremtve tanulni otthon. Még gondolkozom/dolgozom a kivitelezésen.:)Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-27837075035819980552010-09-28T15:53:55.778+02:002010-09-28T15:53:55.778+02:00Pepita, git, nem baj, hogy másként látjátok a dolg...Pepita, git, nem baj, hogy másként látjátok a dolgokat, mint én- így kerek a világ.:)<br /><br />Git, nem voltál bántó. Tudom, hogy ezek igen apró dolgoknak tűnnek, talán sokan nem is veszik le, hogy mit problémázok rajtuk ennyit. Amikor elkezdtük az oo-t egyáltalán nem dilemmáztam ilyesmiken. Most viszont abban az életszakaszban vagyok, hogy ezek a dolgok nagyon fontosak, illetve a kérdésekre talált válaszok a teljes oo-hoz való hozzáállásomat meg fogják határozni. Ezért nagy dolgok ezek.<br /><br />Kívülről ez biztosan nagyon más, de benne élve ezekben a dilemmákban nekem igazán fontos, hogy megtaláljam a válaszaimat.<br /><br />A férjem is tanító végzettségű, és vele is sokad beszélgetünk ezekről a gondolataimról.<br /><br />A 'kell' a tanulásban lehet hasznos és lehet hátráltató. Amikor a kell belülről jön, vagyis amikor pl. a célom megtanulni egy adott szakmát, akkor lehet, hogy nem fog minden 100%-ban lekötni vagy érdekelni, de ettől még belső motivációm miatt megtanulom.<br /><br />Amikor maga a tárgy érdekel, akkor a nem éppen érdekes tananyagrészt is meg fogom tanulni, mert a tantárgy iránti szeretetem és érdeklődésem túllendít a rövidtávú motiválatlanságomon, amit az adott tananyaggal kapcsolatban érzek. Tehát a tantárgy szeretete többet nyomott a latba, mint az aktuális nemszeretem érzés, és a végül előbbi az egész viszonyulásomat felülírta.<br /><br />Mindkét előbbi esetben belülről jövő, vagyis jófajta motivációm volt, ami a tanulást illeti.<br /><br />Van hátráltató motiváció is. Én most a külső motivációt nevezem annak, mivel ebben az esetben addig tart a szeretetem, és az érdeklődésem, ameddig a külső kényszerítő körülmény (jó jegyek megszerzésének vágya, munkahelyi elvárás) fennáll. Ha megszűnik a kényszer, megszűnik a motiváció, mivel az nem belülről fakadt.<br /><br />Sajnos legtöbbünk az iskolai tanulással kapcsolatban jobbára ezt a fajta külső motivációt tapasztalta meg. Még a szeretem-tantárgyak esetén is maga a jó jegy volt az önjutalmazásunk eszköze, egyáltalán nem azért tanultunk, mert szerettünk tanulni, vagy mert érdekelt, amit feladtak. Ezért is maradt meg annyira kevés az tanultakból.<br /><br />Azt szeretném, ha a gyerekeink belső motivációtól vezérelve tanulnának meg mindent. Ez nem azt jelenti, hogy mindig mindent a legnagyobb örömmel tanulnak majd. Hanem azt, hogy önmagukért fognak tanulni, belülről motiválódva, s nem azért, mert milyen jó dolog jó jegyet szerezni vagy mert muszáj jó tanulónak kell lenniük. A jegyek szerintem külső motiváló erők, és azt az illúziót keltik, hogy az eredmény fontosabb, mint az odavivő út. Jó lenne, ha a tanulás folyamata is örömforrás lenne, és nem a jutalmazásért csinálná, hanem az örömért és az érdeklődéséért.Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-75996458551610979002010-09-28T15:07:45.062+02:002010-09-28T15:07:45.062+02:00Bocs mindenkitől! Megint egy jó hétig nem volt net...Bocs mindenkitől! Megint egy jó hétig nem volt netünk. :( Ezért késett ennyit a kommentek közzététele.Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-50166937244859800512010-09-20T19:49:31.350+02:002010-09-20T19:49:31.350+02:00Szia, már többször is nekiindultam irni ehhez, de ...Szia, már többször is nekiindultam irni ehhez, de nem tettem, mert sokat gondolkodom ilyenekről én is. Szerintem - és ez most tényleg magánvélemény, nagyon kis apróságokon töröd magad. Legalábbis nekem ezek apróságok. Na, lehet, hogy itt üt be, hogy én "kitanult tanítónéni" vagyok, de ha oo-nánk, nem hiszem, hogy olyan nagy gondot csinálnék abból, hogy minden dolog kellően érdekli-e, amivel foglalkozni kell(persze azért mindent megtennék annak érdekében hogy jókedvvel csinálja amit meg kell csinálni), és nem tekinteném problémának, hogy vannak dolgok, amikkel csak muszájból foglalkozik. Inkább annak örülnék, hogy élhetek bizonyos szabadsággal, vagyis ha ugy látom túl sok neki a szorzás, osztás, csak minimális szinten várnám el tőle (tanítanám neki), illetve ezeken keresztül tanítanám meg azt, hogy az életben egy csomó olyan dolog van, ami nem fog szenvedéllyel eltönteni, de meg fog kelleni tanulni, vagy foglalkozni fog kelleni vele, csak azért mert kell. Meg aztán szerintem is úgy van ez, hogy nem lehet mindent szenvedéllyel tanulni, ahogy Virág írta. <br />Én a suliban csomó mindent legszívesebben nem tanultam volna, de rászedtem magam, hogy odafigyeljek és a lehető legjobban megtanuljam, mert próbáltam úgy nézni a nem éppen kedvenc tantárgyakra, hogy: na ez is egy új dolog, legalább erről is tudni fogok valamit (mint pl. a csavar gyártása gépészetből).<br />Nem tudom, a többiekhez képest eléggé nyersen írtam, remélem nem voltam bántó.gitmargithttp://www.gitmargit.wordpress.comnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-62456571163798453092010-09-20T09:09:46.554+02:002010-09-20T09:09:46.554+02:00Hát igen, sokszor megállapítottuk már, hogy minden...Hát igen, sokszor megállapítottuk már, hogy minden család oo-sa más és más, egyedi :)<br /><br />Én még soha nem neveltem itthon 7-8 éves fiút, és csak most döbbentem rá, hogy azokat írtam le neked ötletként, ami nálunk válik be az 5 és fél éves fiamnál :) Na igen! <br /><br />A válaszodból egyébként jobban megértettem a hozzáállásodat. <br /><br />pepitaAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-35144019439852976742010-09-20T00:12:39.840+02:002010-09-20T00:12:39.840+02:00Azt elfelejtettem írni, hogy Doda nem olvassa a bl...Azt elfelejtettem írni, hogy Doda nem olvassa a blogot és nem is beszélek előtte ezekről a gondolataimról. De köszönöm, hogy emlékeztettél rá, hogy a hozzáállásomon sok múlik, igyekszem figyelni erre.:)Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-65662946430965616182010-09-19T21:51:20.672+02:002010-09-19T21:51:20.672+02:00Köszönöm a 'rövidet', amit írtál.:)
Én is...Köszönöm a 'rövidet', amit írtál.:)<br /><br />Én is úgy gondolom, hogy van, amikor a tanulás motivációja az, hogy a gyerkőc valamit meg akar csinálni, amihez kell bizonyos ismeret, és a megcsinálás (szép, magyar szó) motiválja őt az ahhoz szükséges ismeret elsajátítására (mint te meg az angol). Ehhez viszont kell valami olyan tevékenység, amihez éppen arra a matekra (vagy más tárgyból tanulandó ismeretre) van szüksége, és én ebben kételkedem. Vagyis az az aggályom, hogy nem tudom elhinni, hogy egy hamarosan nyolcéves éppen olyan dolgot fog elsajátítani, amihez pl. szorzásra meg osztásra van szüksége. Gondolom, előbb-utóbb eljutna egy olyan dologhoz, amihez használnia kell ezeket a műveleteket, de abban biztos vagyok, hogy normális esetben nem az elkövetkező egy évben jutna Doda eszébe olyan dolgot megtanulni, amihez szorozgatni is tudni kell. Nekem az időzítés a fő problémám- miért pont most kell nekik szorozni és osztani? Így is meg fogja tanulni, persze, de azért fogja, mert kell, nem pedig azért, mert az érdeklődése eléhozta ezt a dolgot. És a kettő szerintem minőségében más.<br /><br />Én úgy hiszem, hogy a dicséretnek nem motiváló funkciója van, hanem megerősítő. Nem szeretném, ha Dodát kizárólag az elismerésem megszerzése motiválná a tanulásban- az már majdnem olyan, mintha a jó jegyért tanulna... Én azt szeretném, ha maga a tanulás adna neki örömet. Ennek megvalósulásához Doda füzeteléshez való hozzáállásának kell megfelelőnek lenni, kedvvel kell végeznie. Ez már kezd kialakulni nálunk.<br /><br />Azt is szeretném, ha a munka öröme megelégedéssé változna jól elvégzett munkája után. Nem a dicséretem miatt- hanem mert látja, hogy jól végezte el a feladatát. Azt szeretném, ha a saját munkájának tudna örülni, és sikerélményét a megfelelő véghezvitel okozná neki, nem az, hogy azt mondom, "de ügyes vagy!". Persze, ettől még mondom neki, hogy ügyes. Igyekszem dicsérni, de azt hiszem, lehet ennél többet is. Viszont nem szeretném ezzel motiválni. Egyáltalán nem szeretném motiválni. Abban szeretnék neki segíteni, hogy maga fedezze fel, és találja meg a motivációt magának. Hogy önmagáért, és a tanulás öröméért tanuljon, ne azért, hogy az anyukája kedvében járjon.<br /><br />A tanulás figyelemmel követése szerintem is fontos, de ez nem feltétlenül jelent állandó felügyeletet, odaülést a tanulás teljes idejére. Mert ez egy gyerkőcöt otthonoktatva még megoldható, de szerintem ekkor sem célszerű ehhez szoktatni a gyerekünket. Ha több gyerekünk van, akkor nemcsak hogy nehéz, hanem lehetetlen is a tanulásuk minden perecében ott lenni- de szerintem nem is ez a dolgunk. Szerintem meg kell tanuljanak önállóan haladni a feladatukon. Ez nem azt jelenti, hogy Doda magára van hagyva, amikor tanul. Egy helyen vagyunk vele, és bármikor kérdezhet, ha elakad, s időnként odaülök mellé, és figyelem, hogy mit csinál. De igyekszem hozzászoktatni, hogy ne ez adja a fő löketét a tanulásának. Mi ráadásul úgy oldottuk meg, hogy Rafival, meg Nátival is abban az időben foglalkozom, amikor Doda tanul (velük nem ülök le mindennap feladatozni, még nem látom szükségét).<br /><br />Szerintem amíg írni és olvasni meg nem tanul, addig fokozottabb felügyeletre van szükség: majdnem folyamatosan ott kell velük ülni. Később viszont meglehet tanítani az önálló munkavégzésre. Ebben az esetben sem arról van szó, hogy magára van hagyva. Hanem arról, hogy megszokja, hogy mindenki a saját feladatán halad, ugyanabban a helyiségben, és nem várja el, hogy valaki kizárólag ővele foglalkozzon, amikor maga is képes a feladatokat értelmezni.<br /><br />(természetesen olyan feladatokról van szó, amit már együtt megcsináltunk, vagy nagyobb korban, amikor már tudatosan használt tanulási stratégiája van, olyanról, amit képes önállóan feldolgozni.)Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.com