tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post3439465690694096131..comments2024-02-28T16:20:02.812+01:00Comments on MATRÓZKÉPZŐ: Otthonoktatás: miért hagyják abba?... (Marathoni poszt)Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comBlogger14125tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-72115147041269087952012-08-08T15:29:00.571+02:002012-08-08T15:29:00.571+02:00Eszter, köszönöm, megnyugtattál - várok akkor türe...Eszter, köszönöm, megnyugtattál - várok akkor türelmesen :)<br />JankaAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-26786765049454316232012-08-02T11:29:51.650+02:002012-08-02T11:29:51.650+02:00Kedves Janka!
Megkaptam mindkét e-mailedet, és te...Kedves Janka!<br /><br />Megkaptam mindkét e-mailedet, és tervben van a válaszolás. Egyelőre nem tudtam erre időt szánni, de fogalmazódik már és hamarosan meg fogod kapni.<br /><br />Az első mailed sokszor elém jött gondolatban, és gondolkoztam, hogy vársz-e rá választ, vagy sem. Végül eltelt az idő, és azzal nyugtatgattam magam, hogy talán nem vársz rá választ.:)<br /><br />Azért lehet, hogy beleszövöm az első mail-lel kapcsolatos gondolataimat is az új emailbe.<br /><br />Szóval kicsi türelmet kérek még, megkaptam mindent, nem került spambe semmi.:)<br /><br />És köszönöm, amit a poszt hosszáról és tartalmáról írtál, nekem ez megerősítés, de az Úré a dicsőség, ha az írás téged épített!:)Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-36408929938898274572012-08-01T00:20:44.081+02:002012-08-01T00:20:44.081+02:00Szia Eszter!
Örülök ennek a posztnak - lesz hova ...Szia Eszter!<br /><br />Örülök ennek a posztnak - lesz hova fordulnom kétségek idején. Engem nem zavar, hogy hosszú. Nagyon sok mindent egyszerűen nem lehet röviden elmondani.<br /><br />Bocs, hogy ezt itt hozom fel, de megkaptad a levelem, amit azt hiszem, tíz napja-két hete küldtem? Nem siettetni akarlak, és megértem, hogy elfoglalt vagy, nagyon türelmesen várok, csak attól félek, hogy esetleg nem kaptad meg valami, pl. spamszűrés miatt (először rossz címre küldtem, aztán próbáltam a jóra is, akkor idézett szövegként ment el, és más felületről küldtem, mint szoktam). (Ja, a múltkori levelezésünkkor is írtam viszontválaszt a te leveledre, azt is megkaptad remélem - abban nem volt kérdés voltaképp, tehát nem feltétlen gondoltam, hogy válaszolni fogsz, csak most belémköltözött a gyanú, hogy esetleg nem is kaptad meg.)<br />Visszatérve a posztra - köszönöm szépen! Sokat tudok belőle meríteni.<br />JankaAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-19603764702929218822012-07-26T11:57:15.296+02:002012-07-26T11:57:15.296+02:00Ildikó, ahogyan nőnek, egyre könnyebb lesz - illet...Ildikó, ahogyan nőnek, egyre könnyebb lesz - illetve ezek a problémák más formát fognak ölteni, más megoldani való helyzetek adódnak majd. DE te is rutinosabb leszel az évek múlásával, és ez így azért reménykeltő.:)<br /><br />A négyévesem nekem is fordítva húzza a lábbelit, de szerintem ez nem figyelemkeltés, hanem csak egy korszak. Az elmúlt hónapokban következetesen felhívtuk rá a figyelmét, hogy fordítsa meg és most már van, amikor észreveszi, ha jól húzta és mondja, hogy "most nem kacsa".:)<br /><br />A szeretetért való versengést szerintem nagyon higgadtan kell kezelni. Kezdetektől leállítani a 'kit szeret anya meg apa jobban?' jellegű felhangokat. Meg úgy általában mindenféle versengést szerintem jó rövidre vágni, hiszen mindegyikük más: ahogyan Isten is és a szüleik örvendeznek az ő sokféleségükön, úgy nekik maguknak is meg kell tanulni, hogy a szeretetért nem kell megharcolni, mert az adott, és mindegyikük úgy jó, hogy másmilyen, mint a többi (vagyis szabad örülni a különlegességüknek).<br /><br />És persze van, amikor egyiknek engedünk, van amikor meg a másiknak, de ez pusztán praktikai okokból történik, nem azért, mert az egyiket jobban szeretjük. Hát... majd megtanulják ezt is. Úgy látom, a szülőn sok múlik: a kommunikáción és a tényleges hozzáálláson (azonos bánásmód), de ez úgy látszik fiúk között felütheti a fejét, és kezdeni kell vele valamit.Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-82809785611284207402012-07-26T09:38:05.308+02:002012-07-26T09:38:05.308+02:00szia
Köszönöm a válaszodat, az az igazság, hogy a...szia<br /><br />Köszönöm a válaszodat, az az igazság, hogy a hisztit már kétszer végigéletem a két nagyobbal. Hat, négy és másfél évesek a fiaim. Szóval van testvéri segítség/szeretet, meg bőven van az is, hogy csak azért se. <br />Ha a tesó játszótérre akar menni, akkor én majd a nagyihoz, anyu meg döntsön, kit is szeret jobban? Tudom, hogy erre megy ki a játék (pl a négyévesem csak! fordítva tudja felvenni a lábbelit, ez tipikus figyelemfelkeltés), így könnyebb.<br /><br />Majdcsak túléljük ezt a korszakot, könnyebb lesz majd. Egyszer.<br /><br />IldikóIldikóhttps://www.blogger.com/profile/00853082155091649635noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-12822856360073339102012-07-24T19:58:28.905+02:002012-07-24T19:58:28.905+02:00Igazad van, nyögvenyelősen valóban nincsen értelme...Igazad van, nyögvenyelősen valóban nincsen értelme, de erről nekem a házasság jut eszembe. Annál is jó, ha nem nyögvenyelős - de ha nyögvenyelős lesz, akkor váljunk el?? Ha valami nem működik, akkor meg kell javítani, nem pedig lemondani róla, mint működésképtelenről. Rendszerint amikor 'nem működik az oo', akkor vagy a családi kapcsolatokkal van probléma vagy az időmanageléssel - egyiket sem oldja meg, ha a gyerekeinket iskolába adjuk, tehát az iskola csak látszatmegoldást nyújt a problémák esetén (és a meglévők mellé még újakat is generál).<br /><br />Vallom, hogy Isten a helyreállás Istene és mi nem vagyunk a meghátrálás emberei, hanem a hitéi. Az oo nem kell, hogy nyögvenyelős legyen. Rendszerint csak pár dolgon kell változtatni, és érezhető lesz a változás. Ha tanácstalanok vagyunk, akkor az Úr ad bölcsességet és vezet majd, hogy mik ezek - Hozzá kell fordulunk megoldásokért akár az oo-nk, akár más dolgok 'megjavításáról' van szó.<br /><br />Örülök, hogy még egy évig oo-ztok! Dicsőség az Úrnak, hogy kimunkálja bennetek az elkötelezettséget - még egy évig. Remélem még tovább is majd. Mi is egyébként egy évet nézünk előre egyszerre. (meg egy további gyereket előre, hehe) Ebben az évben mertem csak kimondani egy érdeklődő "na, és meddig terveztek oo-zni?" kérdésre, hogy végig.:) Nem baj, ha nem látunk egy évnél tovább - addig lássunk, ameddig Isten enged látni, tovább nem is kell.<br /><br />Ne félj a következő évtől, git. Isten az, Aki készíti a lehetőségeiteket, és mindenre meglesz a válasz - időben. Ne gondolkozz azon, hogy mi lenne, ha nem így döntöttetek volna, mert az eke szarvára tettétek a kezeteket: Isten elhívása az oo a következő évben számotokra. Tehát mindegy, milyen előnyökkel járna máshogyan dönteni, az most már egy kísértés. Git, Isten áldjon meg Téged és az egész családodat és adjon erőt és bölcsességet, szívből kívánom!<br /><br />Az emilkédet megkaptam, és be van ütemezve, hogy hamarosan válaszolok, csak most éppen a hozzászólásokkal vagyok elfoglalva, hehe. Na, de türelem, már fogalmazódik. És köszönöm, hogy írtál, jól esik hallani felőletek.<br /><br />Na, szóval majd hamarosan írok ám. És én is puszillak!Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-33465895809533516262012-07-24T19:55:55.802+02:002012-07-24T19:55:55.802+02:00Először is, git: köszönöm szépen, amiket írtál. Ne...Először is, git: köszönöm szépen, amiket írtál. Nekem sokat jelent, amikor őszintén megírod a véleményedet, el szokott gondolkodtatni - most is. És bár furán hangzik, de megtisztelő, ha valakitől ilyen kedves stílusú egyet nem értést kapok - süt belőle a szeretet és ez nagyon inspiráló! Szóval köszönöm.:)<br /><br />És akkor reagálnék.<br /><br />Igen, régebben kértetek oo-t alátámasztó igéket és akkor írtam valakinek, ha jól emlékszem, Jehuditnak, hogy utánanézek és utánagondolok ennek. Ez azóta is folyamatban van, de fogok erről valamikor írni, még nem tudom, milyen formában. Ez egy kicsit kifejtősebb dolog, mert konkrét igék nincsenek, amelyek az oo-t direkt javasolják, az iskolát meg tiltanák, tehát ennél körültekintőbben kell körüljárni a témát. De, hogy így előkerült, valamikor leülök most már és megírom, hogy mire alapozom ezeket az állításaimat. (Ezúton is köszi a témafelvetést.)<br /><br />Írtad, hogy te nem tudod azt mondani, hogy akinél nem vált meggyőződéssé az oo, az nem az Úr útján jár. Én sem mondtam ilyet - ha mégis így jött le, amit írtam, akkor bocsánatot kérek, valószínűleg nem kommunikáltam egyértelműen. Én arra akartam utalni, hogy abban az esetben, ha nem válik meggyőződéssé az oo, akkor a nehézségek idején könnyebb lesz az iskolába járatást fontolgatni, mintha meggyőződés lenne. Ha meggyőződés, akkor nem lesz egy választható alternatíva, hogy félúton úgymond feladja az ember: hanem addig fog dolgozni, ameddig a problémát meg nem tudja oldani. Ha van meggyőződés, az térdre kényszerít, mert nem tudsz mást tenni, mint segítséget kérni, amikor nem megy. Ha nincs meggyőződés, akkor az ember elkezd az iskolán gondolkozni, ha az oo nem megy...<br /><br />Én azért aggódom, ha valaki nem ezt csinálja, mert egy távolabbra vezető tendenciát látok ebben, és nem én vagyok az egyetlen, aki így látja. A helyzet az, hogy a gyülekezeteink, a fiataljaink és a gyermekeink világiasak. Úgy általánosságban. És világviszonylatban. Nem konkrét egyházra gondolok - ez egy súlyos felekezetközi probléma. És egyik oka ennek a problémának, hogy a gyerekeket nem a szüleik tanítják és nevelik, hanem világi környezetben vannak és világi barátaik (vagy világias hívő barátaik) vannak. És ezek a hatások formálják a jellemüket és a világnézetüket. A szülők nem vállalják fel gyerekeik igei nevelésének és a velük való szoros életközösségnek (ld.: oo) a terhét. Pár év suli után mutatkoznak a jelek a hívő családban élő iskolások életében - ezt látom a közvetlen környezetemben, de távolabbról is ezt hallom. Szerintem ez a helyzet problémás, és a gyógymód többek között az lenne, hogy a hívő szülők újra belépnének a gyerekeik életébe, mint szellemi tekintélyek. Úgy hiszem, a nevelés első 20 évében szüksége van erre a gyerekeinknek...Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-50742851297093146032012-07-24T15:44:15.452+02:002012-07-24T15:44:15.452+02:00Szia Eszti,
éreztem, hogy erről is fogsz írni vala...Szia Eszti,<br />éreztem, hogy erről is fogsz írni valamikor.<br />Ugye nem baj, ha őszintén megmondom, hogy nem értek egyet mindennel?<br /><br />Egyszer kérdeztem, milyen igékből érted úgy ,hogy minden hívő családnak ezt kéne tennie, de nem emlékszem, hogy írtál volna választ.<br />7 éve találkoztam először az otthonoktatás gondolatával. Nagyon megfogott, és iszonyú sok mindent kellett legyőzni magamba, hogy elkezdjük. Nálunk csak az első 4 év engedélyezett, mégsem úgy ugortam bele hogy tuti, hogy 4 évig otthonoktatunk. Mindig az adott évben gondolkodom, és főleg azért döntöttünk így, mert a család szempontjából ezt láttuk a legalkalmasabb oktatási módszernek a kezdetekben. Szupi lehet ezt felső tagozatban is csinálni, de én egyelőre azt látom, hogy ehhez elég erősen hiányoznak a feltételek - és elfogadom, ha más nem így látja. Például, ahogy a tesóm Ír az otthonoktatásról WA államban, az nagyon tetszik, ott valószinű sokkal több ideig csinálnám. Én nem tudom azt mondani, hogy akinél ez nem vállt meggyőződéssé, az nem az Úr útján jár.<br /><br />Engem nem ráz meg a hír, ha valakiről meghallom, hogy már nem oktat otthon. Szerintem ez egy normális dolog. Mondjuk jó, hogy leírtad ezt a két fő okot, biztos van, akinél pont ez jön fel, de nem hiszem, hogy a legtöbbnél ilyen okok miatt maradna abba a dolog. Az élet sokkal összetettebb annál, hogy ennyire le lehessen egyszerűsíteni a dolgokat. Mondjuk én is néha elbizonytalanodom, de általában nem ezek miatt. Az biztos, hogy igaz, amit az Istennel való szoros kapcsolatról írsz, nagyon köszönöm, hogy figyelmeztettél erre - tudom, ez a legfontosabb annak érdekében hogy minden a helyén legyen az életünkben.<br /><br />Szóval én nem aggódok akkor sem, ha vannak akik nem csinálják évekig. Szerintem óriási plussz az életben az OO - ha örömmel csináljuk. Nem hiszem hogy sok értelme lenne nyögvenyelősen. <br />Mostanában elég gyakran gondolok arra, ha nehéznek érzem az egészet, hogy ha iskolába járnának sem lenne könnyebb. Sőt! Szóval én örülök, hogy OO-ók lettünk, és hogy vagytok ti, akik ebben bátorítanak, mert őszintén szólva a közelemben nem sok mindenki bátorít ebben. De az Úr igen és ez a legfontosabb :)<br /><br />Szóval nagyon szeretlek Eszti, csak néha nem értem, miért látod ennyire sarkasan a dolgokat. Jó-jó, tudom. <br />De én nem így látom. Viszont most az a meggyőződésem, hogy a következő évben otthon kell tanítanom a gyerekeimet, bár egyre jobban félek, mert vannak olyan dolgok amik irtó nehezek lesznek (és ezek pont könnyebbek lennének ha én elmennék dolgozni és a gyerekek iskolába járnának), de megróbálom Isten szemszögéből nézni mi az értékes és a fontos.<br />puszillak!<br />ui. Megkaptad az emilkémet?gitmargithttp://www.gitmargit.wordpress.comnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-59058766860367915662012-07-24T11:11:22.388+02:002012-07-24T11:11:22.388+02:00De jó, örülök.:)De jó, örülök.:)Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-6597189903400487322012-07-24T11:10:17.625+02:002012-07-24T11:10:17.625+02:00Értem, amit írsz, Ildikó. Úgy vagyok a blogolással...Értem, amit írsz, Ildikó. Úgy vagyok a blogolással, mint minden más tevékenységgel, ami az életemben van és ami egy kicsit is számít: valahogy megtalálom rá az időt. Ez - ugyanúgy, mint egy jó könyv elolvasása - leginkább szervezés kérdése.<br /><br />A nagyobb család nem jelent feltétlenül nagyobb lekötöttséget, mint egyetlen kisebb gyerek, aki egész nap ott lóg az emberen. Nem azt mondom, hogy minden tesótlan kisebb gyerek több időt igényel, viszont egy nagyobb családban a tesók jobban lekötik egymást, és több a segítő kéz is, ami a házimunkát illeti. Meg, ha valamit fontosnak tartasz, arra meg fogod találni az időt.<br /><br />Tény, hogy volt, amikor itt lógtam szinte egész nap és heti többször is billentyűzetet ragadtam, hogy írjak erről-arról, de ma már nem teszem, mert a legtöbb dolog belül zajlik le, és csak egy kis részéről írok.<br /><br />Nyugodtan lehet kérdezni is: örülök, ha van, ami konkrétan érdekel, és rákérdezel, mert akkor arról írok. Most pl. nekünk is van egy hisztizőnk, de már higgadtabban állok hozzá, mint amikor csak öt év alatti gyerekeink voltak. Kérdezz nyugodtan, ha tudok, válaszolok.Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-85863686577011940492012-07-24T08:26:51.540+02:002012-07-24T08:26:51.540+02:00Szia
Nem bántásból írtam, hiszen ha nem érdekelne...Szia<br /><br />Nem bántásból írtam, hiszen ha nem érdekelne a téma, meg sem nyitnám a blogot.<br /><br />Csak számomra fura, hogy négy gyerek+háztartás+várandósság mellett, hogy van időd erre is.<br /><br />És igen, bár nem mindennel értek egyet, ahogy éltek, de érdekel mások hogyan csinálják, hogyan élnek, oldják meg a napi gondokat, hogy leszűrjem számomra fontos infókat, hogy mit vegyek esetleg át és tegyem könnyebbé az életünket. (pl hogyan álljak a gyerekeim hisztijeihez)<br /><br />IldikóIldikóhttps://www.blogger.com/profile/00853082155091649635noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-77658532008942506802012-07-23T22:26:49.184+02:002012-07-23T22:26:49.184+02:00én :)
pepitaén :)<br /><br />pepitaAnonymousnoreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-2884076685572974412012-07-23T20:29:31.746+02:002012-07-23T20:29:31.746+02:00Gondolom, Ildikó, azok olvassák el a marathoni pos...Gondolom, Ildikó, azok olvassák el a marathoni posztokat is, akiket érdekelnek a témák és/vagy akiket érint, amikről írok. Nyilván ez nem mindenkire igaz - de hát nem is kötelező olvasni. Azért is írom az elejére, hogy marathoni poszt lesz, hogy aki nem szeret hosszan időzni itt a blogon, az nyugodtan ugorja át az ilyen terjengős írásokat.:) Bizonyos hozzászólásbeli visszajelzések viszont arra engednek következtetni, hogy nem mindenki kap sikítófrászt ezektől a hosszúaktól, vannak, akik kifejezetten szívesen olvassák.<br /><br />Ha te nem olvasod szívesen, akkor nyugodtan kattints ki, ha marathoni poszttal találkozol.<br /><br />Kérdezted: mikor van időm írni? Mikor, hogy - nem a blogolás az első a prioritásaim között, azt hiszem, ez meg is látszik a blogposztok gyakoriságán.<br /><br />Ha foglalkoztat egy téma, akkor legtöbbször egy ideig fogalmazódik bennem, és mire poszt lesz belőle, addigra már szinte kifolyik. Nem olyan nagy energia írásban beszélni arról, ami benned van és kikívánkozik. És mint látod, kábé kéthetente (van, amikor havonta) írok csak, ráadásul nem is minden poszt marathoni.<br /><br />Amúgy szoktam aludni, most terhesen elég sokat. Nem jellemző, hogy egész nap a gép előtt ülnék, más dolgom is akad.:)Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-21086330671244547742012-07-23T20:02:57.895+02:002012-07-23T20:02:57.895+02:00mikor van időd írni? vagy nem szoktál aludni? már ...mikor van időd írni? vagy nem szoktál aludni? már gondolkodtam a maratoni posztjaidat látva (és néha beleolvasva), hogy mi értelme ennyi energiát belerakni, mert ki az aki el is olvassa?<br /><br />IldikóIldikóhttps://www.blogger.com/profile/00853082155091649635noreply@blogger.com