Itt állok Előtted rongyosan...

Nagyon így érzek most én is. Örülök, hogy rátaláltam erre a versre. Még mindig eltölt az Úr iránti hála, hogy ha az iskolai beiratkozásra gondolok! Én olyan kicsi voltam abban az egész műben! Mégis megadta Isten a szívem kérését. Pedig be kell valljam, hogy nem gyönyörködtem az Úrban úgy, ahogyan kellett volna, nem ő volt a középpont, hanem az iskolakérdés. És az Úr meg is szégyenített ebben a maga szelíd módján. És most itt állok Előtte rongyosan, és hálás a szívem, mint a tékozlónak, aki meglepődött, amikor Atyja nem aszerint a szigor szerint fogadta őt vissza, ami a helyzetből következett volna. És érzem, tudom, hogy most már a suli is egy lesz azon dolgok közül, amik kizárólag kegyelemből adatnak és nem tőlem vannak. Olyan méltatlannak érzem magam. De az Úrra nézek, mert a csapdás érzelmeim önmarcangolás felé visznek...

Új linkek kerültek az oldalra. Hasznosak és érdekesek.:)

Szeretettel ajánlom. :)