tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post7485949640144518461..comments2024-02-28T16:20:02.812+01:00Comments on MATRÓZKÉPZŐ: Miért maradtál otthon a gyerekeddel?Esztihttp://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comBlogger5125tag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-13786025604346097062015-11-15T23:28:08.526+01:002015-11-15T23:28:08.526+01:00Igen, arról szól a bejegyzés, amit írtál. Cél vagy...Igen, arról szól a bejegyzés, amit írtál. Cél vagy motiváció? Tényleg úgy gondolom, hogy mindkettő elcsúszhat és el is csúszik nem egyszer.<br /><br />Ha valakit az motivál otthonmaradni, hogy maga tanítsa a gyerekét, mivel a gyereke oktatása hozza lázba, akkor igen csak sanszos, hogy idővel csalódni fog az oo-ban, mivel az nem biztosít elegendő lehetőséget egy tanítói vénával megáldott anyának igazán kibontakozni (kötött a tananyag, szorít az idő a vizsgákra, a háztartással és a többi gyerekével is foglalkoznia kell).<br /><br />Ha valakinek az a célja, hogy a gyerekét magasabb szintű oktatásban részesítse, mint amit a suliban kaphat, akkor pedig nem jó a cél. Mert az oo nem feltétlenül képes ezt a szerepet betölteni, így megint csalódás lehet a vége.<br /><br />Az oo nem mindenható módszer és nem jó, ha az ember amiatt csalódik, mert (pl. a félrecsúszott propaganda miatt) hiszi, hogy az oo a válasz arra, amit ő szeretne, de közben pedig nem.<br /><br />Viszont, azt nem gondolom, hogy ha valaki nem a megfelelő indítékból és nem a megfelelő céllal marad otthon a gyerekeivel, akkor eleve kudarcra van ítélve, hiszen az emberek időközben változhatnak, így változhat a motivációjuk és a céljuk is.<br /><br />Azt sem gondolom, hogy aki jó indítékból, jó célt maga elé tűzve tanítja otthon a gyerekeit, az tuti semmilyen nehézségbe nem fog kerülni, mert sem csüggedést, sem kiborulást, sem összeomlást nem fog soha átélni. Valószínűleg el fogják érni ilyesmik, de szerintem egy ilyen személy nagyobb eséllyel tud felülemelkedni a nehézségeken (anélkül, hogy végérvényesen feladná), mint az, aki csalódik az oo-ban (mivel amit akart, arra nem az oo a legjobb válasz).<br /><br />Én úgy gondolom, hogy létezik a két édesanyatípus, és jól körülhatárolhatóak, csak az a nehéz, hogy az ember szembenézzen a maga valódi motivációival. (Ld. előbbi hozzászólásom). Itt nem arról van szó, hogy aki született édesanya, az egyáltalán nem érzi jól magát a gyerekei tanítása közben, a született pedagógus meg nem szeret anya lenni. Itt arról van szó, hogy ha szívünk mélyére nézünk, akkor ott csak egyetlen komolyabb motivációt találunk az otthontanulással kapcsolatban, amely miatt azt a döntés meghozza az ember, hogy évről évre otthon marad a gyerekével. A többi pozitívum inkább olyan járulékos tartozék, amely az oo-val együtt jár ugyan, de nem az a fő érv. Ha tudjuk, hogy miért csináljuk, akkor könnyebben felismerhető, hogy az oo-e a valódi válasz arra, amit keresünk vagy inkább valami más.Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-38434823143893934092015-11-15T16:15:35.117+01:002015-11-15T16:15:35.117+01:00Helló!
No, én is elolvastam, s azt hiszem, lenne ...Helló! <br />No, én is elolvastam, s azt hiszem, lenne néhány kérdésem. <br />Most akkor arról szól ez a bejegyzés, hogy feltűnt neked egy tendencia, mégpedig az, hogy az otthontanulás módjai (hogyanja, ahogy írod) többfélék lettek? De leginkább "közösségesedik" az otthonoktató szubkultúra, és ez azért van, mert a motivációk, indítékok nem helyesek?<br />Csak megfelelő indíték kell, és minden rendben van, és biztos, hogy rendben is lesz, nem lesz az úton megcsömörlés, kiégés…és - látom, neked ez nagy dilemma – az utánatok jövőket is átveri a jelenlegi otthonoktató kultúra, ha nem helyes motivációt lát? <br />De közben azt is írod, hogy a célok félredefiniálása az oka mindennek. Most akkor a cél vagy a motiváció?<br />Tehát a megfelelő indíték a kulcsszó itt? Nehéz kihámozni a két végletesített édesanyatípus közül, tuti egyik sem létezik önmagában. <br />Üdv: Livi<br />livhttps://www.blogger.com/profile/09391377846722347728noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-2472329476550331162015-10-19T14:39:13.055+02:002015-10-19T14:39:13.055+02:00Köszönöm. Várom az összeszedett gondolataidat! :)Köszönöm. Várom az összeszedett gondolataidat! :)Szabinahttps://www.blogger.com/profile/12195322054168634287noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-60037042107310864212015-10-18T20:45:31.845+02:002015-10-18T20:45:31.845+02:00Szia Szabina!
Azért hegyeztem ki a posztot, mert ...Szia Szabina!<br /><br />Azért hegyeztem ki a posztot, mert tényleg úgy látom, hogy létezik ez a kétféle mentalitás. A felszínen persze úgy tűnik, hogy van átfedés a kettő között, de ha a motivációk mélyére nézünk, akkor szerintem jól elkülöníthető a kettő.<br /><br />Alapvetően tehát mindkét mentalitásban magunkra ismerhetnénk, amikor azonban arra a kérdésre megadjuk a magunk válaszát, hogy mi hoz jobban lázba: tanítani vagy a gyerekeinkkel együtt lenni - akkor ott már szépen elkülönül a született pedagógus és a született édesanya. Vagy ott, hogy mivel van tele a szíve, mit szeretne inkább megosztani másokkal, miről ír, miről beszél szívesebben.<br /><br />A született pedagógusnak nem elég otthon lenni. Neki azt kell éreznie, hogy otthon ismeretszerzés is történik. Ha látszólag nem történik ismeretszerzés, attól frusztrált lesz. Ezzel szemben a született édesanya számára nem elég együtt tanulni. Ő abban találja meg az örömét, ha a gyereke rezdüléseiből megmutatkozik az ő kis személyisége vagy mély kapcsolata a szülővel. És bármilyen látványos jófajta tanulás történik is otthon, ha a kapcsolatépítésre, csendes együtt-tevésre, együttlétre nem jut elegendő idő, akkor ő ettől frusztrált lesz.<br /><br />Szerintem nem mindig egyszerű beismerni, hogy minket nem is a gyerekünk hoz lázba, hanem a tanulása (született pedagógus). Mint ahogyan azzal is nehéz lehet szembesülni, hogy a kreatív játékok, meg úgy általában a sokféle tudásátadás csupán másodrangú nekünk (született édesanya).<br /><br />Ennek a posztnak az lenne a célja, hogy kicsit mélyebbre nézzünk és megvizsgáljuk a mi valódi motivációinkat. Hogy miért is vagyunk otthon, mik az elvárásaink, mi a reménységünk. Mert a fősodrású reklámja az oo-nak mind Amerikában, mind Mo.-on nagyon a tanulásra hegyezi ki az otthontanulást. Szinte egyből a kreatív tanulási módszerek hatása alá kerülünk, ha ezen a dolgon (oo) elkezdünk gondolkozni, pedig szerintem nem feltétlenül erről kellene, hogy szóljon az otthonlét.<br /><br />Hogy nálunk miért lett oo, arról fogok majd írni valamikor. Úgy érzem, talán könnyebb ezt a kérdést megfogni, ha nem kell arra szorítkoznom, hogy néhány mondatban elintézzem. Szóval kicsi türelmet kérek, mert össze kell még szednem a gondolataimat.:)Esztihttps://www.blogger.com/profile/18168942883140786566noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-6678633257923003303.post-20511285818036674182015-10-18T16:51:21.853+02:002015-10-18T16:51:21.853+02:00Kedves Eszter!
Megosztanád velünk, hogy Te miért...Kedves Eszter! <br /><br />Megosztanád velünk, hogy Te miért választottad az otthonoktatást? (Lehet, hogy van már erről posztod is?) Érdekes volt számomra olvasni a gondolataidat, de kissé sarkalatosnak tűnik számomra a felosztás. Én pl. mindkét+1 csoportban magamra ismertem. Nálunk az otthonoktatás elsődleges szempontja a gyermekeink családban és főleg hitben való nevelése. Viszont nagyon is szeretek együtt lenni a gyerekeimmel, miközben megismerem őket, és látom bontakozó személyiségüket, és ha már itthon tanulunk, akkor igyekszem ezt változatossá tenni. Én sem gondolom, hogy egy gyermeknek sokféle tananyag és sokféle program kell, de élvezem a szabadságot, ami azzal jár, hogy sokkal hamarabb végzünk a tananyaggal. Arról nem is beszélve, hogy sok időnk jut a Bibliára is. <br />Szóval mindig érdekel, hogy mások miért döntenek így, és hogyan csinálják. Ami jó számunkra, azt megtartom, ami nem, azt gyorsan elfelejtem. :)Szabinahttps://www.blogger.com/profile/12195322054168634287noreply@blogger.com