Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2015. február 7., szombat

Tanulhat-e magyar tanuló külföldi intézményben?




Kedves Olvasók!

Itt korábban egy írás volt olvasható arról, hogy tanulhat-e magyar tanuló külföldi intézményben. Mivel azonban utóbbi napokban több kedves (és kevésbé kedves) noszogató szót kaptam azzal kapcsolatban, hogy a törvény hatályos rendelkezéseiről szóló információim a témában nem naprakészek, ezért úgy gondoltam, hogy időszerű lenne még komolyabban utánajárnom a helyzetnek. Ameddig ez és az írás aktualizálása meg nem történik, addig a mostani posztot eltávolítom.

Újabb információ: Az utánajárást ezennel befejeztem, és úgy döntöttem, hogy mégsem aktualizálom ezt a posztot - helyette inkább 'sértetlenül' megőrzöm. A blogra viszont többet nem fog fölkerülni (azok miatt, akik 'félnek'). De el lehet azért kérni az oldalsávban található e-mail-címemen: dokumentum fájlban csatolmányként tudom továbbítani annak, akit érdekel, mit írtam korábban. A régi poszt helyett készült egy új, amiben megosztom mindazt, amire újabban eljutottam. Ezen a linken elolvasható.

Szeretettel:

Eszti





   

13 megjegyzés:

  1. Kedves Eszter!
    Kéred, hogy ha tudunk más információt, helyesbítsünk:
    A törvény nem tiltja, hogy külföldi iskolában teljesítse a gyermek a tankötelezettséget. Sem a szövegkörnyezete, sem a magyarázata nem ír arról, hogy ehhez külföldön kell lakni a családnak, ezt jogász is alátámasztotta, és sok más család esetében is elfogadott a hatóságok számára, működik, képzeld, törvényesen és teljesen legálisan!
    Tehát kérlek, ne írj úgy ezekről a csládokról, mint törvényszegő, felelőtlen emberekről. Egyikük sem követ el sem szabálysértést, sem tudatos törvénytelenséget, akár keresztény, akár nem. Részedről ez egyáltalán nem keresztényi viselkedés. Úgy alkotni véleményt valamiről, hogy nem ismered a másik oldalt, közben pedig befeketíted a szereplőket, nem vall bölcsességre, szeretetre, alázatra.
    Nem kell a megmentő szerepet sem felvállalnod, hiszen nincs mitől megmenteni az embereket, mondom, ezt az utat a törvény lehetővé teszi. Nézz inkább utána alaposabban, kérlek, kérdezz meg jogászt, akinek ez a szakterülete, vagy azt a sok iskolaigazgatót, aki tudva azt, hogy a család nem költözik, szünetelteti a gyermek jogviszonyát, hiszen a törvény ezt előírja, lehetővé teszi.
    Szeretettel: egy gyáva nyúl, aki nem meri vállalni a nevét, nem a hatóságok miatt, hanem csak a szívét védi ettől a faragatlan hangnemtől

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Névtelen!

      A faragatlan hangnemet nem értem, mire írod. A törvénynek viszont még alaposabban utána fogok járni és meg fogok olyan jogászt kérdezni, akinek ez a szakterülete. Bár az általam eddig megkérdezett jogi szakértők, akikre hivatkoztam is oktatási jogértelmezők voltak, de abból nagy baj nem lesz, ha folytatom az utánajárást.

      Köszönöm, hogy felhívtad erre a figyelmemet!

      Törlés
  2. Eszter, engedj meg egy kis kiigazítást:
    Senki, aki Magyarországon él és külföldi iskolában tanul, nem követ el törvénytelenséget, ezt a 92. § lehetővé teszi. Nézz utána jobban.
    Megkerdezhettél volna személyesen is, mielőtt bírálsz vagy netán tényleg aggódsz, szívesen elmondtam volna a tapasztalatainkat és kutatásaink eredményét, forrását.
    Nem hiszem, hogy félned kellene mások miatt, hiszen nincs szó semmilyen törvénytelen útról, ezért kérlek, ennek megfelelően módosítsd a bejegyzésed.
    Arról sem alkothatsz szerintem véleményt a szülők megkérdezése vagy ismerete nelkul, hogy ki hogyan fogja tanítani a gyermekeit ezekben a kulfoldi iskolákban. Több ilyen iskola kér tanmenetet, tankœnyvlistát, év végén beszámolókat, teszteket, felesleges azon aggódnod, hogy a gyerekek majd úgy nőnek csak maguktól, mnt a gaz...
    Saját gyerekeimről szivesen beszámolok neked, mi a mi tervünk, hogyan tanulunk és mire készülnek a távoli jövőben. Nem ugrottunk fejest ebbe az iskolaformába, mindent alaposan és imateljesen megterveztünk férjemmel, utánajartunk, jogi, törvényi háttérnek és lehetséges nehézségeknek is. Ha akarod, tenyleg szivesen válaszolok konkrét kérdéseidre is, ne a levegőbe vagdalkozz.
    Szeretném, ha aggódásoddal nem te vezetnéd félre az embereket, hiszen olyan dologról írtál, amit nem ismersz jól, és sajnos nem sikerült objektív módon tényeket közölnöd, inkább ítélkezés és riadalomkeltés lett belőle, sok fájdalmat okozva másoknak. Ez nem krisztusi, ne hivatkozz a keresztényi szeretetre.
    Bízom benne, hogy kicsit jobban megvizsgálod a valós tényeket és újragondolod, mit írsz le.
    Szeretettel: Kiseri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kiseri!

      Nem bíráltalak téged: a posztban nem is voltál megnevezve. És nem értem, hogy miért vártad volna el, hogy személyesen kérdezzelek meg. Bloggerek vagyunk, jelenleg ennyi a kapcsolatunk: egymásról leginkább az alapján informálódunk, amit a másik a blogján megoszt magáról. Én már egy ideje vártam, hogy írsz az új sulitokról, hiszen beígérted, hogy majd lesz erről poszt. Gondoltam, abból többet megtudok arról, hogy hogyan is volt ez veletek, hiszen fél évvel korábban még a Kharisz sulit ajánlottad, mint oo-k számára megfelelő intézményt. De úgy tűnt, nem szeretnél erről írni (vagy csak máshova terelődött a figyelmed, és azért írtál másról).

      A posztban nem említettem, hogy azon aggódnék, hogy a külföldi iskolát választó családok elhanyagolják majd a gyerekük oktatását, így nem értem, honnan gondolod, hogy én ezen aggódnék (nem aggódom ezen).

      Azt sem gondolom, hogy mindenképpen hibásan látom a helyzetet, csak, mert nem vagyok a részese egy olyan csoportnak, ahol a tagok behatóbban meg tudják egymás helyzetét ismerni. A törvények ismeretéhez szerintem nem szükséges személyesen ismernem olyan családokat, akikről beszélünk. Úgy gondolom amúgy, hogy ismerem párukat, de szerintem ez nem releváns a helyzet megítélése szempontjából. Ha úgy látod, nem helytálló, ahogyan az adott törvényeket értelmezem, akkor azt elfogadom - ez egy olyan dolog, amiből ki tudok indulni.

      Azt viszont nem tudhatod, hogy milyen indítékkal írtam, mert nem látsz bele a szívembe. Így azt sem tudhatod, hogy az aggódásom tettetés volt-e, aminek semmi köze a hitemhez, s a keresztény szeretethez (úgy érzem, ezt feltételezed) vagy őszinte volt.

      A valós tényeket ugyanakkor meg fogom vizsgálni és megkövetem magam, amennyiben erre szükség lesz. Köszönöm, hogy írtál.

      Törlés
    2. "Nem értem, miert vártad volna el, hogy személyesen megkérdezzelek?"
      Pont azért, mert most is olyan információkat közölsz rólam, amik csak a te spekulációid. A blogomon sose írtam a Khariszt... Honnan szeded?!
      Lám,most is azt írod, vártad, mit írok majd ebben a témában, de nem írtam. Nem is tudom, miből következtetted ki ezeket a fentebb leírt információkat rólam... Ha nem írok erről, akkor te hozzáteszel? Nem egyszerűbb megkérdezni és nem variálni?
      A blogomban sose írok konkrét iskolát, neveket, stb, gondolom, megérted te is, hogy miért. Ha valaki segítségért vagy információért fordul hozzam, privát levelezésben szívesen mondok tobbet, de komolyan nem fér a fejembe, te honnan vetted a fentieket...
      Ja, már kezdem érteni! Te tudsz a sorok közt olvasni, hiszen a törvényben is látsz olyan kifejezéseket, mint külfödön élő... Pedig a 91.§-ban sem és a környékén sincs erről szó.

      Törlés
    3. Igen, most valóban meg kell követnem magam! Visszakerestem azt a novemberi posztodat, és ott tényleg nem írtál Khariszt. Nekem akkor régebben, a bejegyzésed elolvasása után pedig valahogy ez a gondolatom támadt.

      Lehet, hogy azért, mert írtad, hogy a suli budapesti és alapítványi, meg azt, hogy a féléves vizsgáknál intenzívebben látogatjátok, és az órákra is be kell üljenek az oo gyerekek. (Van egy suli, ami régebben így működött, két tagiskolája közül az egyik volt a Kharisz. Aztán átalakult a rendszer és másfajta kapcsolatba került a három suli, de nyilván az oo tanulókkal való szorosabb kapcsolattartás ugyanúgy megmaradt) Azt hiszem, ezekből rakhattam össze, hogy szerintem hova jártok, de mondom: ezen a ponton nagyon elbénáztam, mert te tényleg nem említetted a nevet.

      Én mással nem beszéltem arról, hogy te hova járatod a gyerkőcöket, egyáltalán rólad sem, viszont meg voltam győződve, hogy te írtad ki a nevet, azért mertem ilyen nyíltan kitenni. Ezúton nagyon elnézést kérek: ne haragudj, a melléinformálásért. Nem tudhattam, hogy tényleg oda jártatok-e, és ma sem tudom. Csak logikusnak tűnt a feltételezés, de Pesten simán lehet több ilyen suli is. Szóval még egyszer utoljára: bocsánatot kérek.

      Az viszont, hogy vártam az új sulis posztot, azért van, mert tényleg írtál róla a blogodon. Egyik január közepi bejegyzésben szó szerint ezt írtad:

      "Szóval valamit ki kellett találni, valamit, ami mindenkinek jó, sőt Barnabásnak is jó lesz, ha iskolás lesz. Mert a törvények változóban vannak, nem látjuk biztosnak, hogy továbbra is maradhat így az itthoni tanulás, ahogy most van."

      Aztán pedig: "Sok ima és beszélgetés, kutatás és tájékozódás után talán megtaláltuk az utunkat. Mind az öt különböző gyermekünknek. Ha kíváncsi vagy, tarts velünk továbbra is :)"

      Lehet, hogy előbbi sorokba azt láttam bele, ami valójában nem volt ott, de ebből nekem az jött le, hogy a továbbiakban meg fogod osztani a részleteket azokkal, akik veled tartanak. Mármint annak a részleteit, hogy milyen mgoldást találtál, amely az összes gyerkőcnek megfelel.

      A cinizmus nem kedves megnyilvánulás, főleg, hogy ebben a posztban (ami most nem elérhető) elég részletesen le volt írva, hogy milyen gondolatmenet és mely törvényrendeletek alapján jutottam arra, hogy nem járható út a külföld. Amikor erről gondolkozunk, akkor nem a sokat hivatkozott 91.§ az egyedül mérvadó. Hiszen hiába írja ez a törvény, hogy "korlátlanul folytathat tanulmányokat", ha a másik meg azt írja, hogy vagy magántanulóként vagy suliba járással lehet csak a tankötelezettséget teljesíteni.

      Elöbbi rendeletet korlátozza az utóbbi. Márcsak ezért sem mindig elég egyetlen paragrafusra ráállni, mint hivatkozási alap.

      De, mint írtam is, alaposabban utána fogok járni a szabályozásnak. Így még az is lehet, hogy ebben a dologban neked lesz igazad.:)

      Törlés
    4. Amit most írsz, kôvethetőbb gondolatmenet, mint a posztban, ami most nem elérhető. Ebből már lehet kiindulni, míg a posztodat inkább éreztem erősen érzelmi benyomások megnyilvánulásának, nem pedig jogi okfejtésnek.
      Ha abból indulunk ki, hogy a Nkt. 45. § szerint magántanulóként is teljesítheti a tankötelezettségét a gyermek, akkor miért ne lehetne egy külföldi iskolában magántanuló?
      Vagy mi van akkor, ha nem a 45. § írja felül a 91. §-t, hanem fordítva: ha külföldi iskolába jár a gyermek, akkor korlátlanul folytathatja a tanulmányait?
      Sokat kutattam én is ezután a szabály után, jogászok segítségét is kértük, ezerszer körbejártuk, mert elsőre valóban meglepő, hogy itt volt ez a lehetőség mindig az orrunk előtt, túl egyszerűnek és kézenfekvő ék tűnik, nem? :) De valóban így van, ennyi az egész, a törvény lehetővé teszi, nem köti feltételhez, nem szabályozza be, mindössze annyit ír elő, kinek hova kell jelezni. Nem az unschooling miatt van ez a lehetőség így nyitva hagyva, ebben biztos vagyok, sok-sok egészen más hátterű gyerek van beiratva kulfoldi suliba, politikusok, gazdagok, stb. Ezenkívül ez a törvény így teszi lehetővé az uniós és emberi jogokkal összhangban is a szabad iskolaválasztasi jogot.
      Minél több embert, szakembert, hivatalt stb fogsz megkérdezni erről, annál többször fogod hallani az ellenkezőjét is :) a hivatalokban olyan embereket ültetnek a telefonhoz, akiknek az a dolguk, hogy szárazon, élből elutasítsanak, eszedbe ne jusson másképp gondolkodni, felébredni, csírájában fojtják el a masirányú kezdeményezéseket. Emlékezz vissza, mikor a gyermekeidet szeretted volna magántanulóvá tenni, falakba ütköztél, mert bár a törvény szerint a szülő dönt erről, az igazgatók mindenféle indokokkal próbáltak lerázni... Ezért keresünk sokan igen sokáig befogadó iskolát, ahol az igazgató mer együttműködni a társadalomtól eltérően gondolkodó szülőkkel. Ugyanígy van ezzel a törvénnyel is: itt a lehetőség, feketén fehéren, de mindig fogsz olyan embert találni, aki szerint ez nem így működik.
      Egy mai példa: egy ismerősöm ma mesélte, hogy bement a jegyzőhöz felmentést kérni a hároméves gyerekének az ovi alól. A jegyző nagyon ellenséges volt, kioktatta, és a végén a csúcs az volt , mikor anyuka sáljára mutatott és azt mondta:"ez a sál valóban a magáé, azt csinal vele, amit akar, de a gyerek nem, a gyereke az államé"
      Holott a torveny szerint adhat felmentést, ő nem ad, még arra is kötelezni akarta, hogy délután ott aludjon a kicsi...
      Más anyuka más önkormányzatban simán megkapta a papírt....
      Ugyanígy lesz ezzel is: vannak buzgómócsing bürokraták, akik belekötnek, akik nemlétező feltételekhez akarják szabni, és vannak, akik józanul csak azt látják, amit a törvény ír, se többet, se kevesebbet.

      Törlés
    5. Erika, én pontosan azt szeretném látni, amit a törvény előír - sem többet, sem kevesebbet! És ahhoz, hogy tiszta képet kapjak, nem tudok mást tenni, mint hivatalos helyeken megkérdezni. Hiszen ti sem saját családi kútfőből találtátok ki, hogy hogyan is kell azt az adott törvényt értelmezni, hanem nyilván olyanokhoz is fordultatok, akik jogértelmezők: vagyis jogászokhoz és hivatalokhoz.

      Nem akarom azt gondolni, hogy azok az információk, amiket jogértelmezőktől lehet kapni, mind félrevezetőek és ezért megbízhatatlanok. Ha így lenne, akkor senki sem lehetne biztos abban, hogy amire hivatkozik (akár a 91.§ is) valóban arra és úgy vonatkozik, ahogyan ő utánajárt! Nem hiszem, hogy ne lehetne több forrásból összerakni azt a jogi képet, ami a valósághoz a legközelebb áll. Én ezzel az optimizmussal szeretnék a továbbiakban is utánajárni a dolgoknak.

      Az Nkt. 45.§-a szerint lehet magántanulóként teljesíteni a tankötelezettséget, a külföldi intézménybe beiratott tanuló azonban nem ilyen módon teljesíti azt. Pont ez a gond (az egyik). És lehet, hogy a 45.§-t felülírja a 91., de ezt nem tudhatjuk - én legalábbis jelenleg nem tudom. Ha van erre valami jogi protokoll, ami alapján ezt tudni lehet, azt tudniuk kell a jogértelmezőknek. Többek között ennek szeretnék utánajárni.

      Nem tudom, hogy a gazdagok és a politikusok tényleg olyan iskolába íratják-e a gyerekeiket, amely külföldön van, miközben azok a tanulók Mo.-on élnek. Én olyanról szoktam hallani, hogy külföldre küldik a gyerekeiket tanulni, ami azt jelenti, hogy a gyerekek kimennek külföldre, ott élnek, és úgy tanulnak külföldi intézményben. Én ilyenekről hallottam, de lehet, hogy más módon is csinálják.

      A szabad iskolaválasztást minden állam másként értelmezi. Sok országban nem tisztázott vagy eleve tiltott vagy pedig nagyon szigorúan szabályozott (és igen korlátozott feltételekkel igénybe vehető) megoldás az otthontanítás. Nem gondolom, hogy az EU beleszól(hat) abba, hogy egy állam beengedi-e az adott földrajzi területen fizikális épülettel, eszközökkel és oktatókkal nem rendelkező intézményeket az oktatás választható alternatívái közé vagy nem teszi ezt. Főleg, mivel ezek kevés kivételtől eltekintve amerikai intézmények.

      Törlés
    6. Én szeretnék minden kétségemet kizáróan meggyőződni arról, hogy a külföldi sulis lehetőség törvényesen járható út! Ha erről meggyőződtem, akkor nyilván tudok majd mire hivatkozni azoknak, akik kételkednek, vagy akik tudatosan nem akarják látni, hogy ez legális - pl. keresztbe tenni szándékozó hivatalnonoknak. Ahogy írtam - lehetséges, hogy mi is erre az útra indulunk, ha biztos lesz, hogy ezt lehet és úgy alakul a helyzetünk.

      Amit az ismerősöd jegyzővel kapcsolatos esetéhez írtál: ebben az esetben a jegyző szabályszerűen járt el, mivel neki nem kötelező felmentenie a gyereket a hároméves ovikötelezettség alól. Sajnos a törvény szerint megteheti, hogy visszautasítja a kérelmet, de ilyen esetben szerintem érdemes a fellebbezés lehetőségével élni. Ezt akkor lehet megtenni, ha a szülő nem írta alá a jegyző határozatát. Ha aláírta, akkor már nem teheti ezt meg - ezért nem szabad ilyet aláírni, ha nem ért vele egyet! (Akkor sem, ha azt mondják neki, hogy muszáj aláírnia!)

      A fellebbezésben lehet hivatkozni a 'szakértők' eltérő véleményére, hiszen elvileg az óvodavezető és a védőnő hozzájárulásával dönt a jegyző. Ha tehát mind a kettő vagy legalább az egyik szakvélemény egyetért azzal, hogy a gyereket felmentsék, akkor ez jó alap. Bár, gondolom ezeket ti is kimókultátok már, csak az ilyen helyzetek mindig kihozzák belőlem a konstruktívan elemzőt...:) A lényeg ezzel az egésszel annyi, hogy itt sajnos nem arról van szó, hogy a hivatal akadékoskodás miatt nem engedélyezett valamit, amit nem volt hatáskörében visszautasítani. Itt volt erre lehetősége, amivel élt is.

      Ezzel együtt persze vannak a hatáskörüket durván túllépő hivatalnokok, akik keresztbe tesznek az informálatlan embereknek. Évekkel ezelőtt (amikor első gyerekünkkel az ovis felmentés előtt álltunk) mi a helyi okt.biztostól kaptuk meg azt az információt, hogy egy akkori törvényváltozás miatt Mo.-n már nem lehet oo-zni, csak, ha a gyereknek szakértői bizottság által igazolt problémás állapota van. Ez nem volt igaz, de mi elhittük - ki gondolta volna, hogy egy ilyen beosztásban lévő ember merészel hivatalból félreinformálni?! De megtette és jól össze is zavart, persze nem tántorodtunk el...

      Viszont ennek, meg más eseteknek a hatására is vásottabbak lettünk. És látjuk a szükségét annak, hogy több forrásból is informálódjunk, ne kizárólag egyetlen jogértelmezőre alapozzuk a törvényi lehetőségekkel kapcsolatos véleményünket. Mert mindenki csak nem szemellenzős. Ezt szeretném legalább is hinni.

      Törlés
  3. Szerintem abszolut ne foglalkozz ezzel, ha ugyse erdekel, foleg ne attol valo felelmedben, hogy a masok sulivaltoztatasa artani fog nektek, meg a tobbieknek akik magyar iskolakba magantanulok. Inkabb te artasz ezzel a szorszalhasogatassal, azoknak akiknek nincs mas lehetoseguk, mint kulfoldi iskolaba iratni a gyermekeiket. Inkabb Istennek kell engedelmeskedni, mint embereknek. Az USAban se indult volna el soha az otthonoktatas, ha nem lett volna nehany " torvenyszego".

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vieaime, ez nem így van.

      Egyrészt azért járok utána, mert engem is érdekel, hogy lehetséges opció-e a külföldi suli vagy nem. Ha ez valóban törvényes lehetőség, arról magunk miatt is szeretnék tudni (egy B verzió sosem árt a tarsolyban), meg mások miatt is (időnként keresnek emberek, hogy ajánljak befogadó sulit nekik).

      Másrészt, ez nekünk valóban árthat - már amennyiben nem törvényes lehetőség, mégis sokan választják és esetleg kiderül. Törvényi szigorítás rendszerint nagyszámú törvényszegés miatt szokott bekövetkezni.

      Nem gondolom, hogy szőrszálhasogatás, amit csinálok. Ha nem törvényes ezt a megoldást választani, akkor ilyen módon egyértelmű lesz ez azok számára is, akik bizonytalankodnak a legalitás kérdésével kapcsolatban (szerintem vannak ilyen személyek). Ha meg törvényes, akkor nyilván az fog kiderülni, így viszont az az infó lehet mások hasznára.

      Nem gondolom, hogy ne lenne más lehetőség, nem szeretném ezt elfogadni! De ha mégis így van, akkor még fontosabb lenne tudni, hogy ez legális lehetőség-e egyáltalán. Ha ugyanis nem az, akkor ezzel az erővel lehetne egyszerűen otthontartani a gyereket: mindkét lehetőségben komolyan benne van a lebukás esélye, csak a külföldi suli egy igen drága megoldás.

      És igazad van abban, hogy Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint embereknek, de pontosan mit jelent ez? Azok a személyek, akik ilyet mondtak, a Biblia tanusága szerint mind nyíltan felvállalták ezt a meggyőződésüket és a hatalomnak való nyílt szembeszegülésük következményeként szenvedniük kellett a hitükért. Ez az ige tehát nem arról szól, hogy ha valamely élethelyzet egyezik Isten akaratával, akkor annak véghezvitelében segítségül hívhatunk trükközős emberi megoldást, csalást vagy hazugságot. A cél nem szentesíti az eszközt, bármennyire Isten szerinti is az a cél.

      Az USÁ-ban pedig nem tudom, hogy hogyan indult az oo, de nálunk már van erre működő modell, a helyzetünk tehát nem hasonlítható azokhoz, akik nyugaton kezdtek valami olyat, ami ott és akkor még nem volt törvényileg szabályozva.

      Törlés
  4. Nalunk sajnos nincs mas lehetoseg. Es ha lenne is, lehet nem szeretnem az iskola valasztotta legjobb angolkonyvbol tanitani oket, amelyikben vegig egy boszorkany vezeti be a lecket. Szoval nekunk fontos a keresztyen tananyag is. Ugy gondolom ez a megszoritastol valo felelem a kommunizmusra vezetheto vissza, itt nalunk is. Angliaban nem igy gondolkodnak az emberek, ha a torveny azt irja elo, hogy a szulo felelos a gyermeke oktatasaert allami intezmenyben, vagy mas modon, - ebben ok termeszetesen beleertik az otthonoktatast is. Nalunk is ugyanigy szol a torveny, csak eppen nem hallottak meg az otthonoktatasrol. Ajanlom a Cristopher Klicka Otthonoktatas egy jo dontes cimu konyvet.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm az ajánlást, ismerem a könyvet, meg is van itthon. Régebben belekukkantgattam, nekem annyira nem jött be, de lehet, hogy csak rosszkor olvastam.

      A megszorítástól való félelem lehet kommunizmus-örökség is, persze lehet, hogy az adott országban van valós alapja. Magyar oo-körökben szerintem kissé túl van értékelve a hatalom, és annak oo-k iránti ellenszenve inkább külföldi ijesztő példákból táplálkozik, mint hazai tapasztalatokból. Nem azt mondom, hogy nincsenek negatív tapasztalatok, hanem, hogy azokat az átélők nem feltétlenül általánosítják úgy, mintha itthon mindenféle hivatal utálna minket.

      Ha valakiben túlteng a megszigorításoktól való félelem, abban állandósulhat egy olyan lelkület, amikor minden bokorban rosszakarót vél lapulni - ez már egy problémás irány. De nem mindenki áll így a dolgokhoz. Szerintem ebből a szempontból lényeges szerepe van annak, hogy az adott személy milyen beállítottságú (túlparás vagy higgadtabb) otthontanító barátokkal rendelkezik-e. Akiknek a véleményét sokat hallgatja az ember, azoknak a bogarai ültetődnek a fülébe. De le is higgaszthatja a aggódó oo-t egy szélesebb rálátással bíró oo-társ.

      Adott jogokat nagyon másképpen értelmezhet egyik vagy másik ország. Anglia tényleg más, mint a poszt-kom országok, de azért ott sincs teljes elfogadottsága az otthontanításnak. Néhány évvel ezelőttig egészen szabadon lehetett csinálni, most már szabályozással működik és elég szigorú ellenőrzés van. Tény, hogy kint egészen konktruktívan állnak hozzá a felmerülő helyzetekhez. Például, ha valamit nem talál rendben egy otthonoktatással kapcsolatos ellenőrzés, akkor nem egyből tiltanak és szankcionálnak, hanem időt hagynak a családnak reagálni, mégpedig konkrétan megmondják, hogy min kell változtatni ahhoz, hogy működhessen a dolog. Ilyen nálunk egyelőre elképzelhetetlen, de azért nem mondom, hogy a helyzet siralmas, hiszen lehet Mo.-on otthontanítani.

      Nálatok más a törvény ezzel kapcsolatban, és emiatt más megoldások születnek azoknak a részéről, akik mégis maguk szeretnék tanítani a gyerekeiket. Számomra nagyon érdekes (biztató is), hogy ahol elvileg nem lehet, ott is megtalálják a módját, hogy 'lehessen'.

      Törlés

Szívesen olvastátok