Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hét gyerkőccel meg két kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
_____________________________________________________


2013. szeptember 30., hétfő

Narnia krónikái


Én a Narnia sorozat egyik könyvét olvastam (Az oroszlán, a boszorkány és a különös ruhásszekrény címűt), meg a filmeket láttuk a férjemmel. A gyerekekkel jó pár hónappal ezelőtt az első részt néztük meg filmen, de a többit nem fogom engedni.

Nem egy jó történet, mert összemossa a dolgokat. Kentaurok, faunok, unikornis és egyéb mítikus lények harcolnak Aslan oldalán. Ezeknek a lényeknek a másik oldalon lenne a helyük, hiszen a mitológikus alakok mögött egy mitológia áll, amely rendszerint nem egyeztethető össze a kereszténységgel. Nem lehetnének egy oldalon, és a valóságban nincsenek is. Ezen a ponton félrevezető a történet.

Az általam olvasott könyvben és a filmben is túlzottan fel volt nagyítva a gonosz, és emiatt 'sejtelmes sötétség' ül az emberre, amíg olvassa. Inkább komor hangulatú, mint szimplán izgalmas, de számomra a sötét és nyomasztó szavak fejezik ki a legjobban a hangulatát. És nincsen lelki feszültségoldás a végén: a valódi katarzis valahogy elmarad. A könyvet gyerekként olvastam - akkor még nem voltam hívő, és alapvetően tetszett a történet, sőt, erőteljesen magával is ragadott (kerestem a folytatást, de akkor nem lehetett kapni). A filmeket viszont felnőttként, már hívő koromban láttam. Számomra érdekes felismerés volt, hogy mindkét esetben ugyanúgy tapasztaltam ezt a sötétséget.

Azt hiszem, ennek az a háttere, hogy C. S. Lewis úgy ábrázolja a negatív oldalt, mint kézzel foghatót, fizikailag is jelen levőt. A pozitív oldalt, Isten oldalát viszont távolinak mutatja be. Emiatt olvasás (vagy nézés) közben gyakran támad olyan érzése az embernek, hogy a két oldal még csak nem is egyenrangú, mert a jeges oldal az erőteljesebb. Ez is egy torz kép a valóságról, a szellemi világról. Sátán és Isten egyáltalán nem egyenrangú partnerek - de éppen sátán az, aki Istennek a közelébe sem érhet, hiszen teremtett lény, aki ráadásul háborút vesztett az Úr ellen. Ezen háborúban meg lett gyengítve és az ítélete is el van már készítve. Narniából ez nem ábrázolódik ki.

A varázslás még egy nagy negatívum ebben a történetben. Még akkor is, ha csupán az ellenoldal él ezzel a praktikával. Nem hiszem, hogy gyerekeknek ilyesmiket meg kellene jeleníteni (felnőtteknek sem feltétlenül, de ők azért már talán jobban képesek megítélni a dolgokat).

Ezek a dolgok látszólag nűanszok, de azt látom, hogy pontosan ilyen nűanszokon csúszik el a világképünk. Istennek nem nűansz az Igeitől eltérő gondolatok megjelenítése. Márpedig, ha nekünk nem okoz fennakadást az a pár apró csúsztatás, akkor nem úgy látjuk ezeket a dolgokat, ahogyan Isten szemléli (ahogyan szeretné, hogy mi is szemléljünk).

Doda nagy könyvfaló: sok mindent elolvasott, olyan dolgokat is, amiket ma már nem adnék a kezébe. Mert látom, hogy azok a kis nűanszok mennyire befolyásolják a gondolkozását. Azt hiszi, képes megítélni, hogy milyen mértékben befolyásolták az elolvasottak. Valójában olykor a szimpátiája irányítja, amelyet a könyvekben olvasott szereplők és az egész történet kivált benne. Pedig attól nem lesz igaz, hogy tetszik, mint ahogy attól sem lesz hamis, hogy nem tetszik. Ezért egyre jobban kezdem felfogni, hogy mekkora felelősség terhel személyesen engem azért, amit a kezébe adok, vagy amit elolvasásra engedek neki. És most nem világi irodalomról beszélek, mert abban valahogy könnyebb ítéletet tenni. A látszólag hívő alkotásokban viszont sokkal nehezebb tetten érni a csúsztatásokat, torzításokat. És éppen ez az, ami aggasztó lehet. (Engem utólag mindig aggaszt.)

Az előbb elmondottakkal együtt nem állítom, hogy a Narniában nincsen semmi pozitívum. Nekem nagyon tetszik pl. hogy oroszlán formájában jelenítik meg Aslant, meg a filmben Aslan megölése is nagyon jól megragadja Jézus áldozatának lényegét. De mégis az egész valahol alapjaiban sántít. Szép, jó, de... Ez a 'de' viszont pont elég ahhoz, hogy fenntartással kezeljem.

Elgondolkodtató, hogy azt tartják, hogy C. S. Lewis és a Gyűrűk ura (meg a Babó, más néven a Hobbit) szerzője, J. R. R. Tolkien jó barátságban voltak. Ha egymás mellé tesszük a műveiket, felismerhető, hogy hatottak egymás stílusára. Természetesen ez nem lenne baj, de úgy érzem, Tolkien hatott jobban Lewis-ra és nem fordítva. A mítikus alakok, meg a nyomasztó légkör miatt gondolom így, ami mindkettőjüknél megfigyelhető.




   

25 megjegyzés:

  1. Darázsfészekbe nyúltál megint :)

    Én nem bírom az ilyen stílusú "meséket" de tudom, hogy sok komoly keresztyén nem lát problémát a Narniában.

    pepita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, én is ezt látom és nem igazán örülök ennek.

      Törlés
  2. Végre valaki megírta ezt a kritikát! Már régóta bosszant, mennyire odavannak a keresztények a Narniáért. Állítólag az evangéliumról szól. Kíváncsi lennék, a könyv olvasása vagy a film megnézése hány embert késztetett a megtérésre -- vagy csak az istenkeresésre...

    Emi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem régen olvastam, hogy egy Harry Potter-rajongó keresztény 'bibliatanulmányozó' könyvet írt a kedvenc sorozatáról, amelyben a cselekmény és a szimbólumok jelentését a hívő élet analógiáinak láttatja. (HP önfeláldozása a sokadik részben pl. Krisztus váltsághalálát szimbolizálja!)

      Valahol ott van a gond ezekkel a írásokkal, hogy fogyaszthatóvá szeretnének tenni valamit, amitől keresztény emberekként inkább el kellene határolódnunk. A cél nem szentesíti az eszközt: Isten nem akarja, hogy kompromisszumot kössünk még olyan helyes indítékból sem, mint az evangélium hirdetése.

      Törlés
  3. Rengetegen vannak, akik keresztyénként elismerően nyilatkoznak ezekről a művekről, mert olyan vagány, és sokkal közelebb áll a fiatalokhoz, meg lehet vele őket fogni. Csak sajnos ez hazugság...

    Ezek az apró csúsztatások azok, amik valóban fel kellene hívják a figyelmünket, hogy veszélyes vizeken evezünk.Ha találok egy "keresztyén" könyvet, filmet, ideológiát, de van benne egy kis rész, ami zavar, akkor inkább elhatárolódom tőle. Valószínűleg kevesebbet veszítek így, mint ha beleásnám magam, és gonosz erők hatalmába kerülnék.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Ige figyelmeztet, hogy a rossznak látszó dolgoktól határolódjunk el. Lehet, hogy így nem lesz olyan izgalmas az élet, mintha olyan dolgokba kóstolgatnánk bele, amely Istennek nem tetszik, de legalább kevesebb a sanszunk arra is, hogy úgy megperzseljen az a tűz, amit a keblünkben viszünk, hogy fájdalmas sebeket szerezzünk vele.

      Törlés
  4. Már vártam ezt a bejegyzést, várakozás közben újra elolvastam Narnia krónikáit.

    Nálunk egy egyszerű könyvesboltban vettem meg, nem keresztyén könyvként már nagyon régen. Persze a szerzőtől már olvastam akkor a "Keresztyén vagyok"-ot.

    Talán mondanom sem kell, nagyon tetszett a történet, úgy az egész, mert úgy teljes. De nem úgy nézek rájuk, mint olyan könyvekre, amelyekkel missziózzak, másokat próbáljak meggyőzni, hogy higgyjenek a Biblia Istenének, mert ez nem Szentírás.

    A film változatokért nem rajongok, egyiket láttam, de nem mutatom meg a gyerekeknek, akik már olvasták a könyveket. A képzelet mindig személyes, gazdagabb és kevésbé félelmetes mint a film.

    Az én véleményem, hogy ha regényként olvasom, mint még oly sok más regényt, nem pedig mint olyan könyvet, ami a keresztyén hitre vezetne vagy abban megerősítene (attól még teheti ezt), akkor nem kell Istentől eltávolítson.

    Persze nem akarok senkit meggyőzni arról, hogy most akkor olvassa csak el Narnia krónikáit. Ez nem üdvösség kérdés. Mindenki tegyen jó belátása szerint. Ha valakit a hitében gyengít, hát nehogy elolvassa. De -talán mert én is ide tartozom- nem botlok el abban, ha valaki elolvassa és tetszik neki ez a sorozat.

    (Dobhattok rám követ, azért lehet újra elolvasom, de nem csak az eslő két kötetet, hanem végig, az összeset, mert szerintem egyre jobb a történet. Én nem keresem benne a Biblia magyarázatat, mert ez nem az, szerintem.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem dobunk rád követ, Betti, a Narnia sorozat nagyon fogyasztható, főleg, ha az ember nem keres bibliai magyarázatokat benne. Azonban azt látni kell, hogy távol áll az írói szándéktól, hogy ne keressünk ilyesmit, mivel ez a mű egy önmagát kereszténynek tartó író keresztény gyermekirodalmi műve. Emiatt nem nélkülözi az író világnézetét, lelki-szellemi viszonyulását, Istenhez, Krisztushoz és a Bibliához való hozzáállását. Ez a könyv tehát teologizál vagy missziózik, és mint ilyent kellene olvasni.

      Tudom, hogy a Narnia egy mesetörténet, de komolyan kell venni, mivel tanító célzatú mesetörténet tele keresztény analógiával, amely szándékosan, célzottan került bele. C. S. Lewis tudatosan használta a könyvében szereplő karaktereket, cselekményeket, végkifejletet, hogy Jézus Krisztust bemutassa, és valamiféle szellemi igazságra neveljen a sorain keresztül. Így tehát teljesen jogos elvárás, hogy olyan kifogásolható eszközöket ne használjon, amelyek Isten személyétől távol állnak. Úgy gondolom, az, amiről Lewis ír, nem egyeztethető össze a Szentírással, mivel nem olyannak ábrázolja Istent és a szellemi világot, amilyen Ő valójában.

      Tudom, hogy magának a szépirodalmi műfajnak is megvannak a maga korlátai, de akkor sem lehet úgy tekinteni, mintha igeileg abszolút helytálló lenne ez a mű. Ha nem helytálló igeileg, akkor erős fenntartással kell kezelni, főleg ha gyerekek kezébe akarjuk adni.

      Nekem éppen amiatt nem tetszik a Narnia, mivel fenntartás helyett érezhetően lebontja az ember természetes védekezőreflexét az olyan dolgokkal kapcsolatban, mint mitológiai lények és varázslás. Mert úgy vannak láttatva, hogy kívánatossá válhatnak, főleg gyerekeknek. Egyébként bizonyos források szerint maga Lewis valóban rajongott a mitológiáért. Ez a rajongása át is jön a Narnián.

      Törlés
  5. Szerintem a blog írója rosszul értelmezi az általa kiemelt dolgokat. Én ezeket (csak a könyvek ismeretében) így látom:

    "Nem egy jó történet, mert összemossa a dolgokat. Kentaurok, faunok, unikornis és egyéb mítikus lények harcolnak Aslan oldalán.”
    A Bibliának mint Isten kegyelmi üzenetének éppen az a lényege, hogy tökmindegy, milyen háttérből, "milyen fajból" származol, hogy honnan jöttél, nem az számít, hanem az, hogy a te döntésed alapján kinek az oldalára állsz, kit választasz a parancsnokodnak. Ennyi erővel a más vallások tagjai sem lehetnének kereszténnyé, mert ők "más vallás hívei, amelyek nem egyeztethetők össze a kereszténységgel".

    "Az általam olvasott könyvben és a filmben is túlzottan fel volt nagyítva a gonosz, és emiatt 'sejtelmes sötétség' ül az emberre, amíg olvassa. "
    Ez szerintem abszolút szubjektív, én sem gyereként, sem felnőtt fejjel nem éreztem ezt. Persze lehet, hogy csak más az ingerküszöbünk.

    "Azt hiszem, ennek az a háttere, hogy C. S. Lewis úgy ábrázolja a negatív oldalt, mint kézzel foghatót, fizikailag is jelen levőt. A pozitív oldalt, Isten oldalát viszont távolinak mutatja be."
    Ha belegondolsz, a való életben is az "eredendő" bűn miatt sokkal közelebb áll hozzánk a negatív világ, mint a pozitív. Bűnös mivoltunk elválaszt minket Istentől, ergo ő tényleg "távol van" tőlünk, míg a bűn ugye az ajtó előtt áll és ránk vár. Sokkal könnyebb a negatív oldal befolyásának engedni, mint a pozitívnak. Isten követése bizony folyamatos kemény küzdelem, míg a negatív oldal követéséhez nem kell küzdelem, már az is elég, ha nem teszek semmit. Olyan ez, mit a folyóban ár ellen úszni: ahhoz, hogy eljussak a forráshoz (Istenhez), minden méterért keményen meg kell küzdeni, míg ahhoz, hogy elsodródjak tőle, nem kell különös erőfeszítés.

    "A varázslás még egy nagy negatívum ebben a történetben. Még akkor is, ha csupán az ellenoldal él ezzel a praktikával. Nem hiszem, hogy gyerekeknek ilyesmiket meg kellene jeleníteni."
    Ha belegondolsz, már a legtöbb népmesében és egyéb, "gyerekeknek szóló" művekben is gyakran előfordulnak boszorkányok, varázslók, mágia, stb. Általában az "ellenoldal" képviselőjeként. Ebben a könyvben is kitűnik az, hogy ezek a praktikák kizárólag a sötét oldalra jellemzők. Ezt, tekintve, hogy a való életben is kezdenek újra elszaporodni az ilyen jellegű okkult dolgok (és most nem a kőszoborrá változtatásról beszélek, hanem akár jóslásról, akár szellemidézésről, amikkel akár nap mint nap is találkozhat az ember, még a gyerekek is, lásd pl. horoszkóp), jobb minél előbb tudatosítani a gyerekben, hogy ezek az Isten által utált dolgok. Egy olyan, hitben nevelt gyermek, aki megérti, hogy ezek elszakítanak Istentől, nem fog ezekkel kísérletezni csak azért, hogy kipróbálja őket, mert tudja, hogy adott esetben ennek végzetes következményei lehetnek. Az általad kiemelt könyv folytatásában, a Caspian hercegben például van egy jelenet, amikor az egyik jó oldalon álló szereplő kitalálja, hogy az ellenséget a saját fegyverével kéne legyőzni. A többiek tiltakozása ellenére a Fehér Boszorkányt hívja segítségül, ami kis híján az egész csapat életébe kerül. Nekem annak idején ez a rész volt a legmegdöbbentőbb, és szerintem nem annyira a jelenet (mondhatni) brutalitása miatt, hanem azért, mert világosan rámutatott arra, hogy milyen következményekkel járhat egy ártatlannak tűnő praktika is.

    Összefoglalva szerintem az ilyen művekben, amelyek nem "szájbarágósan" keresztények, hatalmas értékek rejtőzhetnek, csak tudni kell felismerni azokat. Ha pl. ezt a történetet "boszorkányok vannak benne, tehát gonosz" szemüvegen keresztül nézzük, nem sok értéket találhatunk benne, de ha inkább arra figyelünk, hogy a gyerekeknek teljes odaadással kell küzdeniük, hogy a végén Aslan királlyá és királynővé koronázza őket, és még a kezdetben a Fehér Boszorkányt szolgáló Edmund is király lehetett, nagy motiváló erőt meríthetünk belőle, amely segítséget adhat a mindennapi küzdelmekhez.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Mort! Köszönöm, hogy ilyen részletesen reagáltál, emiatt nekem is tovább kellett gondolkoznom és ez nem vált káromra. Most én is részleteiben reagálnék a hozzászólásodra.


      Írtad: "A Bibliának mint Isten kegyelmi üzenetének éppen az a lényege, hogy tökmindegy, milyen háttérből, "milyen fajból" származol, hogy honnan jöttél, nem az számít, hanem az, hogy a te döntésed alapján kinek az oldalára állsz, kit választasz a parancsnokodnak. "

      Ebben igazad van. Azonban a cselekmény egyértelműsíti, hogy Narniában az emberek a lényegesek, róluk szól a történet, nem a többi lényről - ők csupán segítő vagy hátráltató szereplők a küldetésben. A történet nem úgy mutatja be a, hogy mindenféle teremtmény azonos szellemi esélyekkel rendelkezik, ami az Aslannal való kapcsolatot illeti.


      Írtad: "Ha belegondolsz, a való életben is az "eredendő" bűn miatt sokkal közelebb áll hozzánk a negatív világ, mint a pozitív."

      De ez nem feltétlenül igaz az után, miután az ember kereszténnyé lesz. Pontosan azt hiányolom a Narniából, hogy a meghitt személyes kapcsolat nem folyamatos a 'királlyal', mivel Aslan folyton távol van és csak látszólagos véletleneken keresztül 'segít', direktben csak ritkán avatkozik közbe. Az embernek az a benyomása, hogy Aslan követőjeként valójában csak magára számíthat, ténylegesen egyedül van (meg a barátaival, de nem Aslannal magával).


      Írtad: "Egy olyan, hitben nevelt gyermek, aki megérti, hogy ezek elszakítanak Istentől, nem fog ezekkel kísérletezni csak azért, hogy kipróbálja őket, mert tudja, hogy adott esetben ennek végzetes következményei lehetnek."

      Lehet, hogy megérti, de attól még vonzza az a világ, különösen, ha vonzóvá van számára téve. Ezért is olyan nagy a felelőssége Lewis-nak is meg a Narniát kézbe adó szülőnek is. Hívőként hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kis részletek nem bírnak akkora súllyal és ha alapvetően nincs baj a művel, akkor nyugodtak lehetünk a hatását illetően. Pedig igaz a mondás, hogy az ördög a részletekben rejlik. Ő nem igényli a szívünk/időnk/gondolataink teljességét, elég neki, ha egy kicsit engedünk. És ezzel a kicsivel sok mindent le tud rombolni.


      Írtad: "Összefoglalva szerintem az ilyen művekben, amelyek nem "szájbarágósan" keresztények, hatalmas értékek rejtőzhetnek, csak tudni kell felismerni azokat."

      Lehet, hogy a Narnia olvasmányos és magával ragadóak a fordulatai. Lehet, hogy bizonyos szellemi igazságokra leleményesen rávilágít. De nem feladatunk felkutatni a rejtett értékeket. Az a feladatunk, hogy a rossznak látszó dolgoktól tartózkodjunk. Én ezt így látom.

      Törlés
    2. Kedves Eszti!

      Akkor menjünk bele kicsit ilyen idézgetősen. :)

      Írtad: "Azonban a cselekmény egyértelműsíti, hogy Narniában az emberek a lényegesek, róluk szól a történet, nem a többi lényről - ők csupán segítő vagy hátráltató szereplők a küldetésben."

      Ezt ilyen szempontból vehetjük úgy is, hogy az ilyen lények és a beszélő állatok a világban is jelen levő angyalokat és más szellemi lényeket személyesítik meg. A Bibliából tudjuk, hogy ezeknek is volt lehetőségül dönteni - egyszer. Vagy Isten oldalán, vagy Luciferén. Azóta a bukott oldal folyamatosan az emberek bukását próbálják elősegíteni, a hűséges angyalok pedig ezt megakadályozni. Innentől szerintem egyértelmű a párhuzam. :)

      Írtad: "Pontosan azt hiányolom a Narniából, hogy a meghitt személyes kapcsolat nem folyamatos a 'királlyal', mivel Aslan folyton távol van és csak látszólagos véletleneken keresztül 'segít', direktben csak ritkán avatkozik közbe. Az embernek az a benyomása, hogy Aslan követőjeként valójában csak magára számíthat, ténylegesen egyedül van (meg a barátaival, de nem Aslannal magával)."

      Az Aslannal/Istennel való kapcsolat ábrázolásánál figyelembe kell venni azt is, hogy könyvsorozatról van szó. Az oroszlán, a boszorkány és a különös ruhásszekrény című kötetben szinte a könyv végén (17 fejezetes a könyv, és a 14. fejezetben) megy végbe Aslan halála, a megváltást szimbolizáló jelenet. A további kötetekben már sokkal hangsúlyosabb a vele való kapcsolat keresése, a hit fontossága, a kapcsolatot gátló, romboló események minél gyorsabb megoldása. A Caspian hercegben többször szó szerint le is van írva, hogy Aslan ott van velük, még ha ők nem is látják, és a csoporton belül is konfliktust okoz az, hogy ki látja őt és ki nem.

      Az utolsó két bekezdésedre pedig egyben szeretnék reagálni:

      A gyerekeket rengeteg ilyen jellegű behatás éri, ha akarjuk, ha nem. És éppen az a lényege ennek a sorozatnak, hogy az ilyen jellegű hatások közül kiemelkedik, mert teljesen más az üzenete. Az Istenkeresés és a Hozzá való hűség fontosságát emeli ki mesébe ágyazott, mindazonáltal könnyen érthető módon. A mi feladatunk pedig - szerintem - nem a rossznak látszó dolgok elkerülése, hanem ahogy Pál is írja: mindent megvizsgálni, a jót megtartani, a gonoszól tartózkodni (1Thessz 5:21-22). Fontos a vizsgálat, hiszen sok dologról nem derül ki első ránézésre, hogy jó-e vagy rossz. Arra is vigyáznunk kell, nehogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntsük az ablakon.

      Törlés
    3. Ha a beszélő állatok és a mítikus lények mennyei angyalokat és egyéb szellemi lényeket jelképeznek, akkor ebből logikusan következik az a gondolat, hogy Isten céljait szolgálhatják kentaurok, faunok, stb.-k is (beszélő állatokról tudunk a Bibliából). Egy későbbi Narnia-részben el is hangzik, amikor az egyik szereplő máshoz 'imádkozik', nem Aslanhoz, hogy bár máshoz imádkozott, valójában Aslanhoz imádkozott. Ez egy súlyos csúsztatás, aminek a Biblia alapján pont az ellenkezője igaz. Nem minden út vezet Istenhez, hanem csakis Jézus Krisztuson át lehet kapcsolatba kerülni az Atyával. A kentaurok nem lehetnek Isten oldalán, mert a mitológia nem Isten ügyét szolgálja, hanem az ördögét. Isten megszabta a szabályokat, hogy mi módon lehet Őt megismerni. Aki nem szabályszerűen versenyez, nem érhet célba (vagy nem a célba érhet).

      Lewis vagy szándékosan, tanító célzattal keverte a mitológiát a biblikummal (ez már miszticizmus vagy okkultizmus), vagy arról van szó, hogy természetes módon jött ki belőle ez a fajta világnézet, mivel ő tényleg ilyennek látja szellemileg a világot. Akárhogyan is, de ez az összemosás aláássa az evangéliumot - pontosan ennyire súlyosnak látom.

      Azt, hogy Aslan távoli, nem az első rész alapján írtam, hanem arra utaltam, amikor már 'szellemi' formát öltött a kőasztalos/feltámadós jelenet után. Igazad van, hogy hangsúlyos a kapcsolatkeresés, és ez a rész tényleg jól meg van jelenítve a szereplők kételkedésein, reményein és hitén keresztül, de ez az emberi oldal. Aslan oldala, vagyis ahogyan ő be van mutatva, az egy fizikailag távoli jóakaróé. Lehet, hogy mindenről tudott, de közvetlenül nem segített. Szóval az ember kételkedett és folyamatosan kereste őt, ő azonban nem volt ott, amikor szükség volt rá. Egy 'távoli isten' benyomását keltette, nem egy olyan Megváltóét, aki személyesen jelen van és személyesen cselekszik az ember életében. Ezzel a távoli Aslannal szemben pedig ott van a történetbeli sötét oldal, amely fizikálisan is jelen van és bánt, kárt okoz, megfélemlít. Teszi ezt nem távolról, hanem nagyon is közelről és kézzelfoghatóan. Nagyon aránytalan (és nem igei) ez a szellemi megközelítés.

      Utolsó bekezdésedben írtál a gyerekeket körülvevő szellemi hatásokról, melyekkel kapcsolatban hasznos olvasmánynak tartod a Narniát. Nem értek egyet ezzel a megközelítéssel. Egyrészt, mert a legtöbb behatás a mi engedélyünkkel történik a gyerekeinkkel. Vagyis nem kell elfogadnunk, hogy mindenképpen érik ilyen hatások, hanem tehetünk ellene: megakadályozhatjuk ezeket a hatásokat, ha felvállaljuk a felelősséget gyermekeink szellemi jólétéért. Nem szükséges tehát egy világhoz hasonlót adni a gyerek kezébe, van más alternatíva is (megőrizni őket azoktól a káros hatásoktól). Másrészt, fel is kell természetesen készíteni őket mindarra, ami veszély leselkedik rájuk szellemileg. Ehhez azonban nem jó eszköz a Narnia, ehhez Isten Igéjére van szüksége felnőttnek és gyermeknek is. Harmadszor, ha a varázslás nem helyes, akkor nem helyes egy keresztény könyvben sem (ilyen formában, ahogyan be van mutatva legalábbis). Ha a mitológia nem kedves Istennek és nem is Őhozzá visz közelebb, akkor nem kell olyan keresztény könyvet adni a gyerekeink kezébe, amiben ezzel szembesül. Amint írtam: a világnézetünk a bibliaitól eltérő apró részletek elfogadásán csiszolódik. Nem a Narnia a fürdővíz, hanem Isten kijelentése - mindaz, amit meg akar Önmagából és a világából ismertetni velünk. Ezt a sorozatot nyugodtan 'kiönthetjük a fürdővízzel', hiszen megvizsgáltuk és nem áll meg a mérlegen, vagyis nem jó.

      Törlés
  6. Kedves Eszti!

    Nagyon szépen köszönjük ezt a bejegyzést, tisztán látod, hogy nem stimmel ez a könyv.
    Mi annak idején moziban láttuk, végig rettegtem a filmet és imádkoztam, hogy ne kerüljek okkult befolyásoltság alá. Azért is vagyok erre nagyon érzékeny, mert okkult dolgokból szabadultam és nagyon könnyen észreveszem ezt a szellemiséget.
    Egyébként a film végén még egy felszólítás is volt, miszerint nyissunk ajtót a szellemi világ felé és nem Jézus Krisztus volt említve. Szerintem erre senki nem is gondolt, csak a transzcendentális világra úgy általánosságban.
    A moziban olyan gyerekek is voltak, akik Harry Potternek és barátainak voltak beöltözve. Ez megdöbbentő volt, de tudom, ebben a világban élünk, stb.
    Nem gondolom, hogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntenénk. Nagyon sok értékes mű van, amit a kezükbe adhatunk, ill. megnézethetünk velük.
    Úgy tudom, hogy Lewis a maga korában is kiverte a biztosítékot bizonyos embereknél, voltak, akik még a könyveit is elégették.
    Az egyetlen tiszta forrás a Biblia.
    Tisztaságra törekedni, megítélni ítélkezés nélkül nem könnyű műfaj. Mindenkinek szíve joga, hogy eldöntse, olvassa-e vagy nem. És ha az Úr útján jár, úgy is rájön, ha el kell-e hagyja ezt a dolgot.
    Üdv.
    Vercsi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vercsi, köszönöm, hogy leírtad a gondolataidat és a tapasztalataidat. Nagyon fontos és logikus érvekre hivatkozol. Az utolsó bekezdésed alapján pedig úgy gondolom, hogy mindegyikünknek komolyan mérlegre kell tenni a választásainkat (és nem csak a Narniával kapcsolatosan).

      Törlés
  7. Kedves Eszti és mindnyájan!
    C. S. Lewis az egyik legnagyobb majdnem kortárs keresztény gondolkodó. Mielőtt végleg eldöntiteek, hogy a gyerekeitek ne olvasák a Narnia sorozatot, kérlek, olvassátok el magatoknak Lewis rövid és könnyen érthető, a keresztény hitről szóló könyvét! eredetiben: Mere Christianity. Magyarul innen letölthető: http://www.ppek.hu/k149.htm

    Lewis nagyon, de nagyon rendben van, és a Narnia a gyerekekhez közelálló mesevilágon keresztül, irodalmilag is egy igazi remekmű szintjén adja át nekik a krisztusi alapértékeket. Nagy kár volna kihagyni, és mégnagyobb kér volna, ha a keresztény szülők körében ilyen méltatlan vélemény terjedne el C. S. Lewisról. Kérlek, ne a filmekből induljatok ki, azok nem az író alkotásai. A könyveket olvassátok el, és utána azokat adjátok a gyerekek kezébe.

    Különben pedig köszönöm ezt a blogot, nagyon tetszik, másoknak is szoktam ajánlani. Éppen ezért ragadtam billentyűzetet...

    Brouwerné Pálhegyi Krisztina
    krisztamami.wordpress.com

    VálaszTörlés
  8. Kedves Krisztina!

    Köszönöm, amit a blogról írtál, örülök, hogy tetszik.

    Vannak hívők, akikről az ember pozitív képet alkot valamilyen, általa szűrőnek használt bizonyos kritériumok alapján. Ha közelről ismerem a személyt, akiről szó van, akkor kisebb a sansz a hibázásra. Azonban minél kevésbé ismerünk valakit személyesen, annál nagyobb a tévedés lehetősége. Most konkrétan a hitelességről beszélek, arról, hogy valaki, ahogyan írtad, "nagyon, de nagyon rendben van-e" vagy sem.

    Minél kevésbé ismerjük azt a személyt, annál kisebb bizonyossággal mondhatjuk ki róla, hogy szellemileg nagyon rendben van. Az írásairól valamivel könnyebben beszélhetünk, hiszen azokat objektívebben meg lehet vizsgálni, a bibliai értékrenddel össze lehet vetni, de bizonyos vagyok abban, hogy nincsen olyan, hogy egy ember művét ne kellene megvizsgálni csak, mert maga a személy szellemi szempontból annyira hiteles. Nem tudom tehát elfogadni azt az érvelést, hogy a Narnia rendben van, mivel Lewis is rendben van.

    Az Igén kívül, nincsen olyan hiteles forrás, amely tévedhetetlen lenne. Nem élt még egyetlen olyan személy sem a földön, aki annyira rendben lenne, hogy az ő szavait szükségtelen bármiféle vizsgálatnak alávetni. Egyetlen ember szellemi hitelessége sem garancia arra, hogy az általa megírt irodalmi művek nélkülöznek mindenféle emberi tévedést vagy az Igével össze nem egyeztethető gondolatot. Ez alól Lewis sem kivétel. Biztosan érdekes ember volt, meg nagy gondolkodó, de az, hogy milyen volt, nem hitelesíti az alkotásait. Nem gondolom, hogy nekünk, hívőknek feladatunk Lewis-t vagy bármelyik másik írót a védelmünkbe venni, hiszen a műveik önmagukért beszélnek. Isten előtti felelősségünk viszont mindent megvizsgálni és ami nem áll meg az Ő mércéjén, azt elvetni - bárkinek a művéről van is szó.

    Bármennyire is rendben van Lewis (amiről egyelőre nem tudok nyilatkozni, hogy így van-e, mert én inkább azt látom, hogy a róla való gondolkozás erősen megosztja a hívőket), szóval bármennyire is rendben van ő, a Narnia egyáltalán nincsen rendben. Elsősorban nem a Narnia film alapján írom ezt, hanem a könyvsorozat miatt, mivel írtam, hogy a Mo.-n első részként megjelent Oroszlán, boszorkány, különös ruhásszekrényt magam is olvastam. Meg egy keveset utánajártam a többi Narnia-műnek is, bár azokat nem olvastam.

    Ha a krisztusi alapértékeket szeretném a gyermekeimnek átadni, akkor a Bibliához fogok nyúlni, nem egy fantáziaregényhez. Nem azért, mert azt gondolom, hogy utóbbi nem bátoríthatja a gyerekeimet vagy nem tartalmazhatja az igazság morzsáit, hanem, mert előbbi 100%-ban Isten szava. Nem a Narniából, hanem a Bibliából lehet megismerni a Megváltót, ezért leginkább erre a szóra van a gyerekeimnek szüksége.

    Isten Igéjének és a krisztusi értékeknek nem kell szépirodalmi alátámasztás. Nem mondom, hogy nem fontos a szépirodalom, azonban ha gyermekeink formálásáról van szó, ha örökkévaló szellemi értékek átadásának a lehetőségeit keressük, akkor nem másod-, vagy harmadrangú forrásokhoz kellene nyúlnunk, hanem magához a Forráshoz: Isten Szavához, a Bibliához. Gondolom, te sem a Biblia helyett ajánlottad a Narniát, azonban én úgy érzem, hogy a két mű (az Ige és a Narnia) nem egymást erősíti meg, a Narnia félrevisz. Ezért gondolom úgy, hogy nem fogom a gyerekek kezébe adni.

    VálaszTörlés
  9. Most akadtam rá erre a cikkre a Narnia könyvek és filmekről.
    http://divinity.szabadosadam.hu/?p=1610

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy belinkelted. Elolvastam és találtam benne továbbgondolásra alkalmas dolgokat. Viszont az alapgondolattal, amely szerint a Narnia könyvek nagyon jók, csak a belőle készült film a silány, már nem tudok egyetérteni. Nyilván a film meglehetősen hatásvadász volt és a könyv mondanivalóját kifordította - ezt a legtöbb könyv-adaptáció filmről el lehet mondani. De, ha szellemi szempontból vizsgáljuk a történetet, ha nem a lelki élet analógiáit keressük benne (amelyeket világi írók műveiben is megtalálhatunk), ha előbbiek helyett ténylegesen megvizsgáljuk mindazt, ami benne van - a részletekkel együtt! - akkor szerintem más következtetésre kell jutni, mint amire a cikkíró jutott. Ő inkább a filmet és a könyveket hasonlította össze és nem annyira a tartalmat elemezte.

      Törlés
  10. Szia Eszti,

    most találtam rá a blogodra, nagyon érdekesnek tartom az írásaidat. Látom, nagyon felkészült vagy hitvédelem témájában, és bár nem mindennel értek egyet, de mindenképpen megfontolásra érdemesek a gondolataid.

    Most azonban szeretnék erre a bejegyzésre reagálni. Én itt alapvetően abban látom a problémát, hogy teljesen racionálisan elemzel egy meseszerű, irracionális történetet. A Narnia-krónika ugyanis műfaját tekintve a tündérmesékhez áll közel, azok pedig nem valós, hanem szimbolikus történetek. Nem egy bizonyos valóságos helyen és időben játszódnak, hanem az ember lelkében mennek végbe, olvasás vagy filmnézés közben. Ezért is mondjuk a tündérmesékre, hogy kortalan történetek, és ezért is kezdődnek úgy, hogy "egyszer volt, hol nem volt", van is meg nincs is ez az ország, a lét és nemlét határán, ahol a fizikai világ véget ér, ott kitárul a valóság egy másik szintje, a képzelet.

    Persze, hogy vannak benne keresztény elemek, Aslan egyértelműen Jézust szimbolizálja, és ugyanúgy a cselekmény gerincét képezi a Jó és a Rossz örök harca, mint ahogy minden jó történetben és a mi világunkban, a fizikai és a szellemi világban egyaránt.

    Szerintem tehát a probléma az, hogy te minden könyvbéli karaktert bele akarsz erőszakolni egy abszolút racionális, valóságos történelmi eseménybe. Hogy most az unikornis meg a faun a jó vagy a rossz angyaloknak felel-e meg, szerintem ennek a kérdésnek kb. annyi értelme van, mint hogy pl. a magyar népmesékben a táltosló meg a tündér most egy angyalt vagy egy démont jelent. Hát egyiket sem. Ezek a karakterek ugyanis nem valóságosan létező szellemi lényekre utalnak, hanem a lélek bizonyos aspektusait, minőségeit szimbolizálják. Teljesen máshogy kell értelmezni egy szimbolikus történetet, mert máshogy is működik bennünk, amikor olvassuk. Racionális analízissel az egészet félreértjük.

    Szerinted a mitológia nem egyeztethető össze a kereszténységgel, és az ördögtől van. Tessék, már megint racionálisan próbálsz elemezni egy irracionális jelenséget. Ez kb. olyan, mintha a szemeddel próbálnád észlelni a hangokat. Nem fog menni, mert a szem nem erre való. Agyunk racionális része a racionális gondolkodásra és analízisre való, és a fizikai világ megismeréséhez szükségünk is van erre a tevékenységre. A szimbolikus történetekhez azonban egész másként kellene közelítenünk. Racionális analízissel csak tönkretesszük őket, és éppen a lényegüktől fosztjuk meg őket.

    A gyerekek még értik a szimbólumok nyelvét. Mi, felnőttek itt a nyugati kultúrában sajnos már nagyrészt elfelejtettük ezt a nyelvet, nem beszéljük és nem is értjük már. Mindent kényszeresen próbálunk túlracionalizálni, hiszen ezt a módszert tanultuk kisiskolás korunktól fogva. De attól, hogy mi már nem értjük a szimbolikus történetek lényegét és működésmódját, a gyerekek még értik, náluk ez a képesség még kiválóan működik. Nem véletlen, hogy régen (még a közoktatás bevezetése előtt) az emberek mesék és különböző történetek segítségével adták át egymásnak tudásukat, bölcsességüket és a világról szóló információikat. Régen a mesék elsősorban felnőtteknek szóltak és nem gyerekeknek.
    Az Újszöv-ben amikor a felnőttek Jézust Isten országáról faggatták, akkor ő példázatokban és történetekben válaszolt, nem pedig egy racionális magyarázattal.

    A Biblia direkt tanítás Istenről, amit racionálisan fel lehet fogni és értelmezni. A tündérmese pedig indirekt tanítás a világ működéséről, az ősi igazságokról és a Jó és Rossz örök harcáról, ahol végül mindig a Jó győz. Csak mert egy irracionális történet más eszközökkel dolgozik, máshogy fejti ki a hatását és máshogy is kell megközelíteni, még nem jelenti azt, hogy kevésbé lenne jó vagy értékes. Ha nem értjük egy szimbolikus történet üzenetét és mélységeit, az inkább azt jelzi, hogy a mi felfogóképességünk satnyult el az idők folyamán. A Narnia nem a Bibliát hivatott helyettesíteni, hanem egyszerűen csak egy másik módon, másik nyelvezeten, a szimbólumok nyelvén meséli el az evangélium üzenetét. Zseniálisan. Én mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a könyvsorozatot.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Anikó, ha visszaolvasod a hozzászólásokat, akkor láthatod, hogy nem én voltam, aki szellemi analógiát akart hozni Narnai egyes eseményeire, szereplőire. Én annyit állítottam, hogy a mítikus lényeknek nincsen helyük egy 'keresztény' történetben.

      Igazad van: tényleg úgy gondolom, hogy a mitológia nem egyeztethető össze a kereszténységgel. A mitológia mindig valamilyen hitvilágból nő ki. Az a hitvilág pedig nem a keresztény, hanem a római vagy a görög pogányság, amely ellentétben áll a keresztény világnézettel. A mitológia nem semleges, hanem nagyon is Isten ellen pozicionálja magát. Nem lehet olyan eszközökkel történetet szemléltetni, amelyek ellentétben állnak a saját hitvilágunkkal. Jobban mondva lehet, de minimum kétes csengésű lesz a végeredmény.

      Jézus is mondott példázatokat, de azokban nem használt olyan elemeket, amelyek a hallgatóságot a történet értelmezése szempontjából megosztották volna. Hanem, csak olyanokat használt, amelyeken mindenki pontosan azt értette, amit Jézus akart, hogy értsenek. Az Ő példázatai racionálisan felfoghatóak és egyértelműek voltak. Ezért is ingerelte haragra annyiszor a farizeusokat: ők is pontosan megértették, hogy miről beszél és mit akar arról a dologról mondani. Jézus példázatain nem ült misztikus köd, hanem még egy kisgyermek is meg tudta érteni, hogy miről van benne szó. Narnia nem ilyen, hanem homályos. Mert, bár hangsúlyos a történetben a keresztény analógia, de felfedezhető benne másféle mondanivaló is. Éppen utóbbi a probléma vele.

      Nem gondolom, hogy agyonanalizálnám a történetet vagy ne érteném a szimbolikusságát. Inkább arról van szó, hogy megvizsgáltam a Narniát annyira, amennyire szükségesnek éreztem, és egyértelműen úgy látom, hogy az nem áll meg a mércén. Nem az a mérce, hogy nekem vagy a gyerekeimnek tetszik-e, vagy hogy rezonál-e az én vagy az ő lelkükkel a történet. A mérce az, hogy tetszik-e Istennek ez a történet. Pontosan ezért nem tudom senkinek sem jó szívvel ajánlani ezt a sorozatot.

      Törlés
    2. Egyet értek.

      Budai János.

      Törlés
  11. Szia Eszti, köszönöm a gyors választ. Értem a gondolatmenetedet, de úgy gondolom, ez inkább szubjektív, h kinek tetszik a Narnia krónikái és kinek nem. Keresztény ember írta, hiszem, hogy a legjobb szándéka és hite szerint, és keresztények milliói szeretik a világban a Narnia könyveket. A történeteket pedig mindenki másként fogja fel és másként értelmezi. Az én hitemet pl. nem veszélyezteti az sem, hogy mitikus alakok vannak benne, számomra egyértelműen az Evangélium üzenete jön át így is. De ha valakit ez összezavar vagy gyengíti a hitét, akkor az ne olvassa.

    Az, hogy neked személy szerint nem tetszik a sorozat, rendben, szíved joga, elfogadom az okfejtésedet. De az már túlzás, h neked azért nem tetszik, mert Istennek nem tetszik. Nem éppen keresztényi gondolat magunkat egyenlő szintre helyezni Istennel, és a saját véleményünket az Övéként beállítani.

    Keresztények között is nagyon sok dologról megoszlanak a vélemények, és persze mindenki úgy gondolja, hogy az ő látásmódja a biblikus, a többiek pedig tévednek. Pedig a legtöbbször egyszerűen csak szubjektív megközelítések különbségeiről van szó, nem pedig a Biblia objektív mércéjéről. Szerintem itt is ez a helyzet. Ízlés dolgában meg felesleges vitatkozni, kinek a pap, kinek a papné.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ancsiko, nem arról van szó, hogy tetszik-e nekem a Narnia! Nem szubjektív véleményt fogalmaztam meg, hanem egy meglátást. Úgy is mondhatnám, meggyőződésem, hogy nem megfelelő ez a történet. Nem számít, hogy tetszik-e nekem. Nem számít, hogy keresztének milliói mit gondolnak erről. Én nem ismerem azokat az embereket, nem ismerem az érveiket (ha ismerném, elgondolkoznék rajtuk). Viszont magam megvizsgáltam a történetet és nem áll meg azon a mércén, amit mércének tartok.

      Pár napja rákerestem a faun és a kentaur szavakra a wikiben. Bár voltak fogalmaim arról, hogy mik ezek, de nagyon megdöbbentettek az olvasottak. Főleg azért, mert C.S.Lewis ezeket a lényeket Aslan oldalára tette!

      A faunokról (más néven szatírokról):

      "A szatírok Dionüszosz isten kíséretéhez tartozó ló vagy kecskefarkú, disznófülű, a nimfákat bujaságukkal egyre zaklató könnyelmű, vidám erdei félistenségek. Törzsük, a karjuk és az arcuk emberformájú, de roppant szőrös volt. A homlokukon apró szarvak voltak, füleik hegyesek, orruk kampós. A földművesek tisztelték őket, ezért bárányt áldoztak nekik, és nekik ajánlották az első termést is. A Nimfák különösen szép helyekhez vagy tájakhoz kötődnek; otthonaik a hegyek, völgyek, hűs barlangok, ligetek, fák, patakok és folyók; dús réteken táncolnak, virágos mezőkön pajzánkodnak, mindig jókedvűek és gyakori célpontjai az életerős szatírok szerelmi vágyainak."
      Forrás: wiki

      A kentaurokról:

      "A kentaurok (görögül Κένταυρος) félig ember, félig ló alakú lények a görög mitológiában.A kentaurok ismertek arról, hogy szeretik a bort, és amikor isznak, akkor a nőkre is hamar szemet vetnek. Sok szüzet raboltak el a kentaurok. Dionüszosz kíséretének gyakori tagjaivá váltak. A kentaurok között akadt bölcs és békés teremtés is, de nagy részük részeges és erőszakos volt."
      Forrás: wiki

      Ezek a lények voltak Aslan oldalán... Amióta elolvastam a fentieket, gondolkozom, hogy vajon C.S.Lewis mit akart azzal mondani, hogy ezeket a lényeket odatette a történetbe, ahol voltak. Lehet, hogy jobb, ha nem tudom. Viszont azért a kérdés ott van bennem: ezek után is úgy gondolod, merészség megfogalmazni, hogy Istennek nem tetszik ez?

      Törlés
  12. Szia Eszti,

    már napok óta gondolkodom ezen a témán, a tündérmesék szimbolikáján, a varázslat szerepén a történetben, a különböző mesekarakterek jelentésén stb. A te írásaid is mélyen elgondolkodtattak, és bizony én is arra jutottam, h nem feltétlenül jó az, ha a kisgyerekek gondolatvilágát pici korától fogva varázslatokkal népesítjük be. Ez valóban formálja a gondolkodást, és befolyásolja a világképet is, pl. felnőtt korukra könnyebben elfogadhatják az animista, panteista hiedelemrendszereket is, mert valahogy "magukhoz közel állónak" érezhetik őket. Én most így látom, lehet, h később majd még formálódnak az én gondolataim is erről a témáról, mindenesetre köszönöm, h elgondolkodtattál.

    No visszatérve a Narniára. Faunok és kentaurok Aslan oldalán, vajon mit akarhat ez jelenteni. Én ilyenkor (mármint amikor a mesebeli karaktereket valódi lényeknek igyekszünk megfeleltetni) a problémát leginkább abban látom, h nem tudjuk, h ezekre a lényekre most úgy nézzünk, mint emberekre, vagy úgy, mint angyalokra.

    Kifejtem. Kezdjük a valósággal, az egyszerűbb :) Szóval: van ugye Isten, Őt nem kell magyarázni, és van Neki sokféle teremtménye a világban. Nézzünk most konkrétan két teremtményt: az angyalt és az embert.
    Az angyalok szellemi lények, nincs fizikai testük. Ismerik Istent és az Ő tervét teljes valójában. Valamikor ők is hoztak egy döntést: Isten szolgálják, vagy pedig ellene fordulnak. Ennek alapján ők ott rögtön meg is lettek ítélve: az Isten mellett döntő angyalok továbbra is Őt szolgálják, a lázadó angyalok (= démonok) pedig ki lettek vetve a Mennyből, Isten jelenlétéből, örökre. Az angyalok számára nem lehetséges már a helyük megváltoztatása, nem tudnak megtérni, számukra nincs megbocsátás, nincs kegyelem: a döntésük végleges, és annak következményeit viselik az örökkévalóságban. Isten mellett állnak, vagy ellene, örökre.

    És vannak ugye az emberek. Nekünk van egy anyagi testünk, és van egy szellemi részünk is. De amíg egy angyal vagy "fekete" vagy "fehér" (vagy teljesen rossz vagy teljesen jó), addig az emberek "pepiták": mindannyiunkban van jó is meg rossz is. És mi még dönthetünk arról, h kit akarunk szolgálni, számunkra lehetséges a megtérés, mi megváltozhatunk, ha akarunk, az ajtó egészen a halálunk pillanatáig nyitva áll. Amíg élünk, számunkra van kegyelem. Ezért érdemes minden emberrel szeretetteljesen bánni, megbocsátani, és reménykedni a megjavulásában.
    Jézus az emberekkel mindig szeretetteljesen bánt, a démonokkal azonban soha. Tudta, kinek milyen bánásmód jár.

    És itt a nagy kérdés, ami rengeteg félreértést okoz: vajon 1-1 mesefigura most egy embert vagy egy angyalt szimbolizál? Mert ezen áll vagy bukik, h hogyan bánunk vele. Ha ugyanis embernek tartjuk, akkor még megjavulhat, tehát érdemes szeretően és megbocsátóan viszonyulnunk hozzá. De ha egy szellemi lény megtestesülését látjuk benne, akkor minden jóság felesleges. Egy démonnak nem megbocsátani kell, hanem elűzni vagy elpusztítani. Maga a Gonosz nem érdemel kegyelmet, hisz az ő célja csak az, h pusztítson, ő már sosem fog "jó útra térni".

    Szerintem ezért vagyunk bajban főleg a mitikus karakterek elbírálásánál. A faunok most akkor démonikus lények, vagy itt egyszerűen csak a "másmilyen emberek" megtestesítői a gyermekek számára (pl. más rasszból vagy kultúrából jövő személyek)? Érdemes őket megbocsátóan kezelni, vagy kíméletlenül sújtsunk le rájuk?
    Én úgy látom, h a Narnia történetben a mitikus lények embereket szimbolizálnak (humanizált lények, humán "pepita" érzésekkel) és nem jó vagy rossz angyalokat.
    Míg pl. a Piroska és a farkas történetében a farkas nem csak egy rosszarcú ember, és nem is egy állat, hanem maga a Gonosz megtestesítője, és ezért nem érdemel kegyelmet.

    No ennyi jutott most eszembe, de majd még úgyis agyalok rajta :) És még 1x köszönöm, h ezeken ilyen mélyen elgondolkodtattál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen!:) Istené a dicsőség, ha elgondolkodtatott itt valamely irás. Engem is mélyebb átgondolásra késztetett, amit írtál, úgyhogy én is köszönöm. (Az Úrnak is meg neked is.)

      Még néhány dolog eszembe jutott utóbbi hozzászólásod kapcsán. Úgy gondolom, hogy a faunok, kentaurok szimbolizálhatnák az emberi sokszínűséget, de ebben az esetben az ilyen szimbolika annyira szerencsétlen lenne, hogy nem hiszem, hogy itt erről van szó. Egyrészt azért gondolom így, mivel Narnia főszereplői emberek. Az egyéb teremtmények (állatok, faunok, kentaurok, stb.) a történet szerint a nem látható világhoz tartoznak. Ők tehát csupán segítői vagy hátráltatói a küldetésnek. Persze, mondhatnánk, hogy ettől még az emberi jellem bemutatói is lehetnek, de itt szerintem nem azok.

      Narnia mesevilága úgy lett megalkotva, hogy azt érzékeljük: a jó és a gonosz hatalom is minden erejét mozgósítva küzd a mi lelkünkért. Mindkét hatalom sokféle formában, különféle szellemi teremtményeken keresztül is munkálkodik az ember szellemi jólétén. És ez valóban így is van, ez egy igei gondolat. Azonban Lewis ebben a küzdelemben a faunokat és a kentaurokat segítő személyeknek definiálta - ez pedig azért elég nagy probléma. Olyan erősen kötődnek a mitológiához a fenti lények, hogy az ember nem tud másra gondolni, minthogy a szerző bizonyos falak lebontását célozta meg ezeknek a karaktereknek a történetbe beemelésével.

      Valóban úgy gondolom, hogy a természetes ellenállás leépítése volt a célja ezeknek a szereplőknek. Vagyis az, hogy hitünkben ne legyünk annyira kockák, ne utasítsuk el a szokatlan, furcsa dolgokat, csak mert szokatlanok, furcsák. Ne mondjuk ki, hogy a mitológia nem vihet közelebb Istenhez. A faunok egyértelműen rossz helyen vannak - de Lewis számára ez nem baj. Ő kedveli őket és azt akarja mondani, hogy nekünk is szabad kedvelnünk őket, hiszen elképzelhető, hogy egy oldalon állunk. Ezt a gondolkodását alátámasztja két másik mozzanat is, melyekkel kapcsolatban azonban nem vagyok biztos, hogy a könyv is említi-e vagy csak a filmrendező fantáziája lódult meg.

      Az egyik mozzanat magának a Télapónak a megjelenése a történetben. A másik, az a mondat, amit azt hiszem itt már említettem korábban. Valamelyik gyerekfőszereplő máshoz 'imádkozik', nem Aslanhoz, amire a válasz az Aslan részéről, hogy amikor nem hozzá imádkozott, akkor is hozzá imádkozott. (Minden út Istenhez vezet? Ezt akarja itt mondani?) Nem tudom, hogy ezek csupán popularizálós fogások a rendező részéről vagy itt valóban szöveghűek voltak és a könyvbe is bele van írva ez a két mozzanat.

      Törlés

Szívesen olvastátok