Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2013. március 13., szerda

Fizika és kémia felsőben? Otthontanulva?



Amíg a gyerekeink alsósok, az ismerősök csendben várják, hogy valahogyan 'jobb belátásra térjünk' és feladjuk 'otthonoktatós hóbortunkat'. Szerintem biztosak benne, hogy az otthontanítással kapcsolatos negatív tapasztalataink idővel felül fogják írni kezdeti lelkesedésünket, és emiatt még alsóban visszatérünk az oktatási rendszerbe. Aztán, ahogy közeledik a felső, és még mindig 'nem akarunk' váltani, előjönnek azok a bizonyos felsős tantárgyi aggályok. Mert, ugye, egy otthonoktató anya nem képesített kémiatanár, valószínűleg nem is reál beállítottságú. És, hát úgy nem lehet leoktatni egy gyereket - pláne többet! -, ha maga a szülő sem érti, miről van szó. A kérdés jogos és egyik olvasóm nagyon találóan fogalmazta meg. Ezt írta:

Tényleg tud egy "átlagos anya" mondjuk nyolcadikos kémiát, fizikát is tanítani? Nekem abba beletörne a bicskám. Nyilván felfogom, ha elolvasom előtte, de hogy lehet három gyerek anyagából úgy felkészülni, hogy többet tudjak, mint ők? Kicsit úgy érezném magam, mint az orosztanárból lett angoltanárok, akik egy lépéssel voltak a gyerekek előtt. Ezt hogy oldjátok meg?

A felsős reál tárgyak, leginkább a kémia és a fizika tanítását sokan felvetik, mint fő aggályt az otthontanítással kapcsolatban. Hallhatok erről rokonoktól és másoktól - ez egy olyan probléma, amely leküzdhetetlennek tetszik azok szemében, akik nemigen hisznek az egész koncepció működőképességében.

A legtöbben úgy képzelik el az otthontanulást, hogy anya az 'otthoni tanórák' idejére iskolai tanár-szerepbe bújik. Ha így közelítünk, akkor logikus a gondolat, hogy neki, mint tanárnak, ugyanúgy fel kell készülnie az egyes leckékből, és ugyanúgy le kell adnia a tananyagot, mint ahogyan az iskolában a tanárok teszik. Ez tantárgyanként akár több óra is lehet. Ha ezt még megszorozzuk a gyerekszámmal (és hozzáadjuk a háztartással kapcsolatos időtöltést), akkor kiderül, hogy a dolog otthon eleve kivitelezhetetlen - és így is van.

Nem nehéz belátni, hogy ha otthon iskolát szeretnénk csinálni, az nem fog működni, nem is működhet. De otthon nem csinálunk iskolát - többek között azért is vagyunk otthon, hogy otthon lehessünk és ne ott...

Figyelembe kell venni, hogy az otthontanítás merőben máshogyan működik és ezért más megoldásokkal is dolgozik, mint az oktatási intézmények. Nekem itthon nem az iskolai tanár szerepét kell a gyerekeim életében betöltenem, hanem anya vagyok, és ilyen minőségemben tanulunk együtt. Ez másfajta szemléletet követel, mint amikor iskolai tanárként valaki kizárólag a saját tantárgyára akar oktatni egy gyereket. Nekem nem saját tantárgyam van, hanem saját gyerekeim. És van jó pár tantárgyuk, amin együtt haladunk végig. Maga az otthontanulás tehát leginkább együtt-tanulás és nem anya otthoni tananyag-leadása.

Tananyag-leadásra tehát otthon nincsen szükség...

Sokan azt hiszik, hogy elképzelhetetlen dolog egy tanár magyarázatai nélkül, önállóan tanulni, pedig, ha jobban utánagondolunk, a legtöbben ezt csináltuk az iskolában is. Hiszen a tankönyvet értelmezve otthon(!) önállóan tanultunk, mert a tanórán hallottak nem voltak elegendőek ahhoz, hogy ott helyben sajátítsuk el az új anyagot (hiába is adta le azt egy szakképzett tanár). Otthon is ez a fajta önálló tanulás kerül előtérbe, de az iskolaitól eltérően itt folyamatos a háttérben jelen lévő szülői kontroll, így mindenféle segítség biztosítva van.

Mivel nem egy tanár által elmondott magyarázatra építjük a tanulást, ezért nincs is szükség arra, hogy én magam előre felkészüljek a féléves (vagy akár az aznapi) tananyagból. Természetesen évkezdéskor belenézek az adott tanév tankönyveibe, hogy legyen egy körülbelüli elképzelésem arról, amiről abban a tanévben szó lesz, de ennél több időt nem teszek bele a felkészülésbe. Ezt talán kicsit nehéz elfogadni, de ha nehéz, annak az az oka, hogy nem értjük, igazából hogyan is tanulnak a gyerekek, meg nehezen is vonatkoztatunk el attól a tanulási környezettől, amiben anno mi tanultunk.

Én azt látom, hogy tanár nélkül is megvalósulhat tanulás. A tankönyvek alkalmasak erre, szövegük adja magát. Ritkán igényel külön tanári magyarázatot a felkészülés, mivel a témakörök teljesen jól tanulhatóak az ott leírt utasítások alapján. De persze nekem alsósaim vannak. Felsőben, gondolom, nőni fog a tárgyi ismeretek mennyisége, és ez nyilván némileg másféle megközelítést kíván majd. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy az idő előrehaladtával a gyerekek is nőnek: műveltebbek, érettebbek, talpraesettebbek, felelősségteljesebbek lesznek.

Ezért is gondolom úgy, hogy mire odakerülünk, hogy ez a probléma a fizikával-kémiával esetleg aktuálissá válna, addigra a gyerekek birtokában lesznek a megfelelő készségeknek, szövegértési képességnek, amellyel fogják tudni értelmezni a szövegeket, melyeket meg kell tanulniuk. Ha pedig valamilyen probléma adódik egy-egy leckével, úgy gondolom, fogok tudni segíteni, hiszen az is csak egy szöveg, amit értelmezni kell tudni.

Hogyha mégsem lesz érthető a tankönyv, akkor majd keresünk olyan könyvet/tankönyvet, ami érthetően magyarázza el a megtanulandó anyagrészeket. Az internet és különböző ingyenes oktató videóanyagok, vagy megvásárolható dvd-k is segítséget nyújthatnak végső esetben. Az sem kizárt, hogy a gyerek éppen erre a tárgyra fog rákattanni és neki semmi nehézséget nem fog okozni...

Az előbbieket úgy írtam, hogy én nem vagyok ezeknek a tárgyaknak a szakértője. Itthon viszont nem is szükséges azzá válnom. Nekem nem kell okosabbnak látszanom, mint a gyerek: az ember felnőttként eleve okosabb, tapasztaltabb sok területen. Ami viszont a gyerekemnek az erőssége, abban hamar le fog pipálni, ez viszont törvényszerű, nem kell rajta fönnakadni. Itthon nem fogom presztízs-féltésből lenyomni a gyereket, ha többet tud, mint én, mert nem az az alapállás, hogy nem tudhat többet, hanem az, hogy nem kizárólag az intellektus létezik.

A gyerekem ne az okosságom miatt tiszteljen, hanem, mert én vagyok a szülő. Persze, ettől még nem árt tájékozottnak lenni, de ez úgyis adja magát, hiszen nekem is, a férjemnek is megvannak a magunk érdeklődési területei, és ezzel a gyerekek is tisztában vannak. Ugyanakkor, itthon engedjük őket, hogy ők is a saját érdeklődésük után menjenek és ezt teszik is. A tízévesem pl. már most többet tud történelemből, mint én vagy az apja, mert őt ez érdekli. Engem meg korábban ez nem annyira érdekelt, gyerekként sem, így én feleannyira sem látom át az összefüggéseket, mint most ő. (Érdekes, amióta otthonoktatunk, azóta magam is kezdem megszeretni a törit, mert a fiam szenvedélye folytán közelebbi kapcsolatba kerültem vele.)

Azt hiszem, a reál tárgyak azért annyira félelmetesek sokunknak, mert nem voltak jó tanáraink, akik miatt elhittük volna, hogy a számok, egyenletek, képteletek világa nem nehéz, hanem egyszerű és nagyon érdekes. Azért félünk, amikor kémiára meg fizikára gondolunk, mert emlékszünk a saját számonkéréseink katonás szigorára, és arra a küszködésre, amit az okozott, hogy otthon a füzetből reprodukáljuk a tanár által az órán levezetett törvényszerűségeket (gyakran sikertelenül).

Pedig nem kellene, hogy így viszonyuljunk ezekhez a tárgyakhoz, és nem kellene azt gondolnunk, hogy máshogyan nem is lehet azokat tanulni, csak vergődve.

Úgy gondolom, hogy két fontos dolgot kell megérteni a 'nehéz tárgyakkal' kapcsolatban (mindkettőre itthon jöttem rá ezek alatt az évek alatt). Az egyik, hogy a reál tárgyak nem életidegen dolgok, amikre csak fura laboratóriumokban élő antiszociális tudósoknak van szüksége - én régen azt gondoltam, hogy ezek a tárgyak csak az eredendően 'fanatikus tudós' alkatú emberek számára érdekesek. Hanem nekünk, mindennapi embereknek is sok közünk van hozzájuk, észrevétlenül jelen vannak a mindennapi életünkben - lehetnek tehát érdekesek nekünk is.

Itthon élve, tanulva ez nagyon evidens, hiszen a gyerekek kíváncsiak és ez a kíváncsiság nem szorítkozik a reál tárgyakon kívüli dolgokra. Amikor pl. meggyújtok egy gyufát és észreveszik, hogy lobban egyet, akkor kérdeznek. Amikor az étel gőzölög, megkérdezik, mi az. Ahogyan éljük a mindennapjainkat, olvasunk és tanulunk, úgy hallják a felnőtteket beszélni, hallják egymást tanulni és naponta sokszor felmerül a kérdés: anya, mi az? anya, miért van ez így?

Mi a sejt? Mi a politika? Mi az a gravitáció? Miért fúj a szél? Honnan van a felhő? És a gomba? Mi az a baktérium? Mi az az évgyűrű? És a tüdőrák? Melyik a legkeményebb anyag a világon? Én kire hasonlítok? Honnan jön az olaj? Mi van a földben? ... ezernyi kérdés, és, hát többnyire ezzel foglalkozunk otthon: válaszadással. Mert valaki mindig kérdez (még éjjel, meg evésnél is - vagy főleg akkor). Persze néha (ritkán) én is generálok beszélgetést: "Tudtátok, hogy...?" vagy: "Szerinted hogyan...?" És akkor már csak hozzá kell tenni a végén, hogy "na, ezzel foglalkozik a fizika/kémia/biológia". A nagyobbak már találgatnak is, amikor idáig jutunk.

Velük itthon élve én is megtanultam, amit az iskola nem tudott nekem megtanítani: vagyis azt, hogy a fizika, a kémia, a biológia mind körülvesz bennünket, és ha nem tartjuk őket erőszakosan tantárgyi steril környezetben, akkor el fog kapni a gépszíj és nem fognak a sztereotípiáink akadályozni abban, hogy többet akarjunk megtudni mindezekről. Mert az életben a tantárgyak annyira összefüggenek, hogy hihetetlen. És annyira egyszerűek ezek a dolgok, hogy már többször azon kaptam magam, hogy fizikai, kémiai, biológiai törvényeket magyarázok az alsósaimnak meg az 'iskolaelőttinek'. És élvezik, meg én is! Persze, nem kell nagy dolgokra gondolni, de úgy hiszem, mindenféle tanulási hajlandóság itt indul: a természetes érdeklődésnél.

Ha érdekel egy tantárgy, akkor nem fogok elborzadni attól, hogy az mennyire nehéz. Az ugyanis, hogy mit gondolunk a reál tárgyakról a prekoncepcióinkon is múlik. Negatív előítéleteink sajnos képesek csírájában elfojtani a motivációnkat azzal, hogy elhitetik velünk, hogy ezek a tárgyak unalmasak, nagyon bonyolultak és semmi közük személyesen hozzánk.

Talán azért is tartunk ennyire ezektől a tantárgyaktól, mert sosem alakult ki a természetes érdeklődésünk velük kapcsolatban. Viszont, ha egy gyerekben megvan a természetes érdeklődés (és melyik gyerekben nincs!), akkor nem lesz nehéz értelmet és motivációt találni arra, hogy leüljön és közelebbről szemügyre vegye ezeket a bonyolultnak titulált mumus-tárgyakat. Természetes érdeklődéssel és motivációval képes lesz beletenni az energiát, ami ahhoz kell, hogy kódfejtse magának azt az adott tárgyat. Kizárólag azért, mert érdekli.

A másik, amire itthon rájöttem, az az, hogy az egyik ember szenvedélye ad inspirációt a másiknak egy adott tantárgyat kedvvel tanulni. Minden olyan ember életében, aki fiatal felnőttként olyan szakmát választott magának, ami nem annyira kézenfekvő, volt egy kezdeti impulzus. Egy számára meghatározó ember - tanár, szülő, ismerős -, aki maga szenvedéllyel rajongott azért a tárgyért. Ezt a természetes rajongást azzal fejelte meg, hogy szeretettel telve megmutatta annak az érdeklődő fiatalnak, hogy milyen egyszerű, csodálatos és érdekes is mindaz, amiért ő úgy rajong! Az ilyen rajongás pedig mindig ragadós.

Sok esetben mély és szeretettel teli ez a fajta kapcsolat. És emiatt oly erőteljes lesz a tapasztalat, ami önmagában elegendő ahhoz, hogy orientálja a fiatalt. Más szavakkal: ha valamiről (legyen az bármi) erőteljes jó benyomást szerzünk egy az iránt rajongó embertől, akkor jó eséllyel magunk is érdeklődőkké válunk azzal a dologgal kapcsolatban. Mert a szenvedély ragadós.

Itthon az egyik célom (és mostanában sokat gondolkozom ezen) eljuttatni a gyerekeimet olyan személyek közelébe, akik rajonganak azért, amit csinálnak. Tulajdonképpen mindegy is, mi az - mármint egészséges, felnőtt szakmákra és hivatásokra gondolok - a lényeg, hogy őszintén szeresse azt, amit csinál.

Persze, nem arról szól az itthonlétünk, hogy kidelegálom a családtagokat a haszon miatt - úgy hiszem, elsősorban a család a haszon az otthontanításban. Nem elitképzés miatt vagyunk itthon, hanem azért, hogy együtt legyünk. Hisszük, hogy az együttlétben formálódnak leginkább a kapcsolatok - és legelsősorban kapcsolatokat építünk, nem tehetséggondozunk. Éppen ezért a szenvedélyes embereket elsősorban a családon, meg az ismerősi körön belül keresem - na, nem is keresem, inkább csak nyitott szemmel járok és megragadom a kínálkozó alkalmakat ilyenféle tapasztalatok szerzésére. És vannak, rendszerint nem is kell messze menni értük...

Most elsősorban nem azért foglalkozom ilyesmikkel, mert a gyermekeimet így akarom orientálni egy adott szakma felé, hanem mert a szenvedély inspirál. Ez segít nekik megtanulni megszeretni mindazt, amit muszájból kell elvégezni. Hiszen meglátják, hogy vannak olyan emberek, akik érdekesnek találják ezeket a tárgyakat.

Emellett sokadik nagy előnye az otthonoktatásnak a kollektív prekoncepció-mentesség is. Mert itthon nem kell megküzdeni az iskolában tanuló gyerekek körében közszájon forgó általános bölcsességekkel (a matek uncsi, a kémia nehéz, a magyar értelmetlen, nyelvet tanulni nyögvenyelős). Itthon nem ciki akarni még többet tudni - még, ha kémiáról van is szó. És így azért nem olyan rémes ez az egész felsős reál tárgy-problematika.

Még egy gondolat, ami ide kapcsolódik: az iskolában a tantárgyi nehézségek hátterében gyakran nem a tanuló, hanem a tanár személye áll. Úgy értem ezt, hogy sok tanár rajong a tantárgyáért, de utálja a gyerekeket. Egy ilyen tanár nem lesz képes a tantárgyát megszerettetni a tanítványaival, és ez csak még egy okkal több lesz, amiért nem szívleli majd őket...

Ha valaki a tantárgyát szereti, de a tanítványait nem igazán, akkor nem fog sok energiát tenni abba, hogy lehetőséget biztosítson a tanítványainak átvenni tantárgya iránti rajongását. Egy ilyen tanár nem akarja, hogy egyszerűnek és érdekesnek találjuk a tananyagot, ellenkezőleg: bonyolultnak és nehéznek mutatja majd be, azt sugallva, hogy csak bizonyos kiválasztottak érthetik azt meg (ez egy szűk réteg, akiket valami oknál fogva a kegyeibe fogad). Mivel nem hiszi el, hogy a többség is képes lenne megszeretni és megérteni a tárgyát, az alapokra, magyarázatokra nem fektet kellő figyelmet és ez a bonyolultabb anyagrészeknél megbosszulja magát.

Az előbbi folyamatot az is előremozdítja, hogy az oktatási intézményekben az idő egy komoly faktor. Az iskolák arra vannak berendezkedve, hogy a tanárok tananyaghajcsárok legyenek. Megkövetelik adott mennyiségű tananyag adott idő alatti átjuttatását a tanulóhoz - függetlenül attól, hogy adott időpontban a tanuló mennyire áll készen az említett ismeretanyag befogadására. Így viszont az oda járó gyerekek esetében is úgy működik ez, hogy a tényleges tanulási folyamat (időhiány miatt) kiszorul az intézményből. Ezért aztán az ő tanulásuk is jobbára otthon, 'szakértői' kontroll nélkül, az édesanyjuk jelenlétében zajlik. Nem kell tehát ettől annyira tartani.

Ha a tanáraimra gondolok, azt kell mondjam, hogy nagyon kevés volt közöttük, aki a tantárgyáért és a tanulóiért is szenvedélyesen rajongott. Talán ennek is tudható be, hogy gyerekként csak pár tantárgyat szerettem nagyon, a többit meg elviseltem, és akadt pár olyan, amit nem annyira szerettem. Talán lehetett volna fordítva (úgy, hogy szinte minden tárgyat szeretek), hiszen ez az érdeklődéstől függ, de akkor még ezt nem is gondoltam. Felnőttként kellett rájönnöm, hogy mindegyik tantárgy érdekes a maga nemében. És, hát, ezért is vagyunk otthon: úgy hiszem, könnyebb így megtartani a természetes érdeklődést, mint egy másik közegben.



   

24 megjegyzés:

  1. Ez egy szuper poszt lett és jókor is jött nekem nagyon, köszönöm! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, Gabka. És nagyon szívesen.:)

      Törlés
  2. Eszti, csodállak az optimizmusodért. .)
    Én hetek óta azon gondolkodom, hogyan fogok tudni Somának válaszolni.
    Ülünk az autóban, és megkérdi, hogy ha dobálja a ceruzáját, akkor az miért nem repül hátrafelé, hiszen az autó előre megy...szerintem ezekre a kérdésekre válaszolnunk kell tudni...de én nem fogok tudni soha...szerencsére István vezetett, és kapásból elmagyarázta.
    Egyelőre azt gondolom, hatodiktól a nagyobb testvérei, illetve István fogják őt a reál tárgyakból tanítani.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Virág, két év hosszú idő, nem érdemes annyira előreszaladni.:)

      Szerintem az oo egy lépésről lépésre dolog. Nem kell minden kérdésükre tudnunk a választ: meg kell őket tanítani szöveget értelmezni, és kérdéseknek utánajárni. Ezekben az években még simán mehet mindkettő közösen a szülővel, ami önmagában is jó móka tud lenni.

      Nem hiszem, hogy egy oo szülő ne lenne képes bizonyos tárgyak tanulásában segíteni a gyerekének csak, mert nem két lábon járó lexikon és ezért nem tud mindent. Ez szerintem egyáltalán nem érinti az otthontanító kompetenciánkat, éppen azért nem, mert az együtt-tanulás nem igényli azt, hogy mindent előre tudjunk. Azt tapasztalom, hogy a gyerekek szeretik a szüleikkel együtt kikutatni fogós kérdéseikre a választ. Talán nem is mindig a 'kész'-válaszokra van szükségük.:)

      Törlés
  3. Hajjaj, én már most ott járok :( pedig a legnagyobb még csak 8 éves.
    Egyszerűen olyan kérdéseik vannak, amire nem sejtem a választ. Ki az a, hol van a, miért volt ez, hogy hívták a... kérdésekre már tudják, hogy a neten keresem ki a választ. Gondolom, így lesz a továbbiakban is.
    Mai kérdés (amiben esetleg segíthetnétek), hogy Robinson keresztény volt-e :)

    pepita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pepita, Doda pár hónappal ezelőtt olvasta, meg láttuk az egyik film-adaptációját is. Akkoriban nálunk is felmerült ez a kérdés, beszélgettünk is róla. Azt valószínűsítjük Dodával, hogy Robinson nem volt keresztény, de korabeli neveltetése szerint mélyen vallásos - kiváltképpen a hajótörés után. Minderre abból következtetünk, hogy:

      - a történet előzményei között nem szerepel azzal kapcsolatos utalás, hogy döntött volna Jézus mellett
      - lázadt a szülei ellen
      - néha lerészegedett
      - megölt embereket
      - esküvel fogadott valamit, amit azután megszegett
      - a kárhozatról, az ördögről nem igei gondolatokat mondott Pénteknek.

      Remélem, tudtam segíteni.:)



      Törlés
  4. Köszi, de gyorsan válaszoltál!
    Igen, mi is ebben egyeztünk meg a férjemmel, emlékeink szerint. Még csak mesélt róla a fiúknak, még nem olvasták.
    Valahogy hadilábon állok ezekkel a "szépirodalmi" olvasmányokkal, pl. az Egri csillagokban van káromkodás, jóslás, varázslás, mindenféle babonaság, kisfiam szerint paráznaság is.

    Boszorkányos, szörnyes, szellemes, babonaságra oktató mesék nálunk eleve fekete listán vannak - és most az Egri csillagokból a kicsi kiszűri, hogy mi nem biblikus... Megengedtük, hogy olvassa.
    Hitetlen költők istenes versei szintén tiltva vannak nálunk, értik is, hogy miért (már amennyire értelmük engedi), és természetesen nincs Harry Potter, sőt, Narnia sincs, de az Egri csillagokat megengedtük.

    Ti hogy vagytok ezzel?

    pepita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyjából hasonlóan, mint ti.

      A szépirodalmi művek, de még a népdalok jó része sem Krisztus-kompatibilis, ezt én is tapasztalom. Azért alapos válogatással meg lehet találni a megfelelőeket.

      Mostanában úgy látom, hogy a klasszikusok elolvasásához kell egy bizonyos szintű olvasási készség, meg egyfajta érettség is. Amire ez a kettő kialakul, addigra az adott gyermek maga is képes lesz erkölcsi szempontból megítélni az olvasmányait (persze van, amikor még szülői segítséggel).

      Úgy tapasztalom, hogy Isten képes konkrétan vezetni azzal kapcsolatban is, hogy melyik gyereknek mit adhatunk a kezébe.

      Törlés
    2. Hm, és azt honnét lehet tudni, hogy már kialakult az a "bizonyos szintű olvasási készség" és az "egyfajta érettség"? Vagy azt csak úgy tudod, mert az anyukája vagy, és látod, hogy ezt vagy azt a könyvet már adhatod, és kész?
      Én egyelőre hagyom, hadd válogassanak a könyvtárból kedvük szerint, én csupán erkölcsi kontrollnak vetem alá a szöveget.

      pepita

      Törlés
    3. Mi a gond a Narniával? Nekem nagyon tetszett, többször is elolvastam. A gyerekeknek is tetszik.

      Törlés
    4. pepita, nem így értettem. Épp fordítva gondoltam: amikor már érdekelni kezdik a komolyabb regények, és képes is átrágni magát rajtuk, abból szűröm le, hogy alakul az olvasási készség és az érettség (ez alatt az olvasottak erkölcsi megítélését értem).

      Törlés
    5. Betti, nem tudok röviden válaszolni. De a kérdés jó, megér egy külön posztot. Hamarosan elkészül.:)

      Törlés
    6. Kiváncsian várom. Közben újra nekifogtam a 'holt' időkben olvasni, nekem megunhatatlan.

      Törlés
  5. Bocsánat, hogy zugolvasóként beleszólok, de ezt a Robinson témát esetleg érdemes volna megnézni az eredeti szövegben is, ha magyarul olvassák a gyerekek.
    Karl May Winnetou-ja pl. konkrétan keresztény volt, csak az ötvenes években "átdolgozták" a magyar ifjúság számára, ami azt jelentette, hogy az eredeti német szövegből kiirtottak minden olyat, ami a vallásosságra utalhatna. Nagyon nem lepne meg, ha Robinson is lebukna, de ebben nem vagyok biztos (Winnetou tuti, olvastam eredetiben, német szakon végeztem:)
    Zsuzsa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, erről még nem is hallottam, de nagyon érdekes! Jó lenne, ha valahol be lehetne szerezni a vallásmentesítés előtti eredetit Winnetou-ból. Vagy meg kell tanulnunk családilag németül - mondjuk az sem elvetendő.:)

      Ahogy néztem, a Robinson szerzője viszont angol- az lehet, hogy menne is eredetiben. Na, ennek még utána fogok járni.

      Zsuzsa, köszönöm, hogy írtál erről.

      Törlés
    2. Én németül nem tudok, magyarul viszont volt szerencsém mindkét Winnetout elolvasni. Először az átdolgozott változattal találkoztam, még gyermekkoromban, és már az is tetszett. Kiskamaszként futottam bele egy átdolgozás nélküli fordításba, és csak később tudtam meg, hogy anno politikai-ideológiai okokból dolgozták át. Azt gondolom, mélyen keresztény szellemiségű (még ha ez alatt nem is pontosan ugyanazt értjük, Eszti, de azért sok dologban biztosan), bár itt figyelmeztetés jelleggel azért néhány dolgot megemlítek. 1. Írtál róla, hogy Robinson szerinted miért nem keresztény, a felsorolásod hat pontja közül az egyik ('megölt embereket') azért teljesül Old Shatterhandre is, aki a történet keresztény szereplő-narrátora. 2. A történet keresztény vonatkozásában szerepe van egy Ave Maria-nak. Nem tudom, milyen felekezethez tartoztok (van erős tippem:)), a Mária-tisztelet elég vegyes az egyes keresztény felekezetek teológiái között, talán a regényben leírtakhoz Lk 1,28, 1,42 és 1,45 számodra is elegendő bibliai támasz. Mindenesetre szólok, hogy tudj róla:). Van még egy harmadik is, ami így hirtelen eszembe jut, de ahhoz a történetből egy fontos dolgot el kellene mesélnem.

      Törlés
    3. Köszönöm az információt, MP. Ezek szerint hozzá lehet jutni magyarul is mindkét változathoz - nekem ez jó hír.

      Amúgy nincsenek komolyabb elvárásaim a világirodalmi alkotások tekintetében, nem fog visszatartani az elolvasástól némi Ave Maria, bár tény, hogy nem értek egyet a kultusszal, ami Jézus édesanyja köré épült. Persze a gyerekek olvasmánya más kérdés, de azt hiszem a régebbi Robinsont a fiamnak is odaadnám, már ha meg tudnám szerezni. Biztosan érdekes lenne neki összehasonlítani a kétféle verziót.

      Tudnál esetleg támpontot adni, azzal kapcsolatban, hogy hogyan érdemes erre rákeresni? (az oldalszám, az évszám, a fordító, esetleg más infó ad támpontot a kétféle verzió megkülönböztetésében?) Köszönöm, ha segítesz.

      Törlés
    4. Állítólag a Heidiből is kihagyták a megtérésről szóló részt a magyarban (mi is ezt olvastuk), de már megvettem az angolt, és kíváncsi vagyok...

      Törlés
    5. Na, ez is érdekes. És ezen a ponton elgondolkozom, hogy vajon még miből és mit hagytak ki? Elképzelhető, hogy más, általunk ismert, népszerű irodalmi művek is ilyen módon lettek átdolgozva "a magyar ifjúság számára"?

      Kérlek, ha a Heidi-t végigolvastátok angolul, és találsz eltérést, akkor írd majd meg valamilyen fórumon. Előre is köszi.

      Törlés
  6. Megtaláltam:

    1. kötet:
    http://www.port.hu/winnetou_-_old_shatterhand/pls/w/document.document_page?i_document_id=55184
    2. kötet:
    http://www.port.hu/winnetou_-_sam_hawkens/pls/w/document.document_page?i_document_id=55277
    3. kötet:
    http://www.port.hu/winnetou_-_old_death/pls/w/document.document_page?i_document_id=35480
    4. kötet:
    http://www.port.hu/winnetou_-_old_firehand/pls/w/document.document_page?i_document_id=55169
    5. kötet:
    http://www.port.hu/winnetou_-_sans-ear/pls/w/document.document_page?i_document_id=55227
    6. kötet:
    http://www.port.hu/winnetou_-_winnetou/pls/w/document.document_page?i_document_id=55276


    Az utolsó négyet egy másik helyen is megtaláltam:
    http://book.hu/konyv/4438/Winnetou-3-kotet-Old-Death.html, http://book.hu/konyv/4404/Winnetou-4-kotet-Old-Firehand.html, http://book.hu/konyv/4402/Winnetou-5-kotet-Sans-Ear.html, http://book.hu/konyv/4384/Winnetou-6-kotet.html.

    A kiadás 2007-es, én annál biztos hamarabb olvastam (valószínűleg újranyomták), viszont a borító ugyanaz, én erről ismerem meg, hogy ez az eredeti. Meg még arról, hogy az átdolgozott változat csak négy kötetes (kihagyva a keresztény utalásokat, rövidebb: azt hiszem, emiatt vonták össze az első kettőt, valamint az utolsó kettőt).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, MP!

      Én is rákerestem, és azt találtam, hogy egy magyar kiadó újranyomta az eredeti Winnetou-t. Valami 30 kötet, ha jól látom. Itt a cikk, amit olvastam (benne van az is, hogy hányas kiadás az átdolgozott, meg hogy melyik fordítók munkái az eredetiek, és melyiké az átdolgozott.) Nagyon érdekes.

      http://dunakiado.hu/hu/hirek/2013-02-19-20-dolog-amit-meg-te-sem-tudsz-winnetourol.html

      Törlés
    2. Ha valaki nem akarja az egész cikket végigolvasni: a 19. pont szól a fordításokról.

      Törlés
  7. Az is érdekes, hogy az előző rendszerben papíron ugye vallásszabadság volt, tehát úgy szerepel az átdolgozott változaton, hogy ,,fordította és az ifjúság számára átdolgozta: ...'' Pedig szerintem keresztény műként is abszolút ifjúsági, ugyanis nincs benne semmi mély, elvont teológia vagy filozófia.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nyilván úgy gondolták, hogy a hitet jobb csírájában elfojtani. Ha az ifjúságnak szimpatikussá válik a főhős, akkor lehet, hogy a hit is elkezdi őket érdekelni, azt pedig a rendszer hívei nem akarták...

      Törlés

Szívesen olvastátok