Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2012. május 29., kedd

Náti és az iskolaérettség



Náti fiunk 6 és fél éves. Múlt héten erőt vettem magamon, és felhívtam a helyi nevelési tanácsadót. Június közepére kaptunk időpontot az iskolaérettségi vizsgálatra*.

Azért halogattam, mert 'csodára' vártam. Az előző két gyerekünket ugyanis ugyanaz a nev.tan-os néni mérte föl. Ő már ismeri a családunkat és nem kell neki magyarázkodnom sem a nem-ovizós múltunkról, sem az otthonoktatásról (Doda vizsgálatakor végigbeszéltük a dolgokat és megértette a motivációinkat, elfogadta a döntésünket). Szerettem volna, ha Nátit is ő méri fel, őszintén szólva nagyon örültem volna, ha így alakul. Olyan megnyugtató lett volna nekem 'rutinosan' menni valakihez, aki már valamennyire ismer és elfogad minket, mint család.

Az Angliából való hazaérkezésünk után azonban egy költözéssel várost és megyét is váltottunk. Ez pedig sajnos a nevelési tanácsadós dolgainkra is kihatással van. Mert, amennyire én tudom, nem vihetem a gyereket akárhová iskolaérettségi vizsgálatra, hanem a lakcím szerint illetékes város nevelési tanácsadójába kell menni. Persze, ideiglenesen átjelenthetném magunkat lakcímileg a másik városba (abba, ahonnan elköltöztünk), de ez nem valódi alternatíva, hiszen csalás lenne...

Ezért halogattam a hívást - titokban arra vártam, hogy a helyzet majd magától megoldódik és valami módon mégis sikerül elérni, hogy a 'régi' nev.tanos nénink csinálja meg ezt a vizsgálatot. De az Úr nem erősített meg abban, hogy azt a vasat komolyabban kellene ütni, így aztán abban maradtam magammal, hogy teszek egy kísérletet, és megpróbálkozom az 'új' nevelési tanácsadóval. Kértem az Urat, hogy rendezze úgy, hogy együttműködő emberekkel legyen dolgunk és úgy is lett. Dicsőség Neki! Örülök, hogy megtettem ezt, az elején nem-szeretem dolognak tűnő lépést: nagy megerősítés az Úrtól, hogy a kezdetektől együttműködést tapasztalunk és egyelőre úgy látjuk, hogy normálisan állnak hozzánk.

Van még pár hetünk, szép lazán készülgetünk Nátival. Nincsen a dolognak 'komoly' tétje, hiszen, ha úgy ítélik meg, hogy még nem iskolaérett, akkor augusztus végén felmentetjük még egy évre a nagycsoport alól, és akkor jövőre újrajátsszuk ezt a vizsgálatot. Ebben az esetben a gyerkőcünk 7 és fél évesen kezdené a sulit, ami ellen nincs különösebb kifogásom. Ha a mostani vizsgálaton iskolaérettnek tartják őt, akkor idén szeptembertől három otthonoktatottunk lesz - meg egy babánk. Már várom, akárhogyan is lesz! És izgulok is, mintha nekem lenne megmérettetésem...

Bár nincs bajom azzal sem, ha Náti egy évvel később kezdi a sulit, azért mégis inkább az van bennem, hogy idén lenne jó ez. Mert szerintem ő már iskolaérett. Az anyai érzéseim határozottan azt mondják, hogy már készen áll a rendszeres feladatozós tanulásra, és emiatt úgy érzem, hogy jó lenne, ha idén nekikezdhetne a sulinak. Családilag nagy kihívás lesz, de úgy érzem, az Úr elrendezi a részleteket és ad majd erőt ahhoz, hogy kivitelezzük ezt a helyzetet is. Ez most egy olyan kihívás, amit szeretnék felvállalni idéntől. Pár hét múlva meglátjuk, mit gondolnak erről a szakemberek.:)

Azért is érdekel, hogy mi lesz az eredmény, mert ez egy visszajelzés nekem arról, hogy mennyire pontosak az anyai érzéseim. Meg alapból is érdekel, hogy Náti fiam mit fog produkálni ebben a kétórás, kitartó figyelmet igénylő stresszhelyzetben. Gondolom ő maga nem fogja stresszként megélni, csak anyukája.:)

* Iskolaértettségi vizsgálat: ez egy vizsgálat, amelyben a gyerekek fejlettségét mérik fel azokon a területeken, amelyek az iskolai munkához fontosak lesznek. A vizsgálatot nevelési tanácsadós szakember végzi el. Óvodába járó gyerekek esetében mindezt az intézmény szervezi és bonyolítja le egy csoportfoglalkozás keretében. Az eredményről kiértesítik a szülőt. Oviba nem járó gyerekek esetében, a szülőknek kell felvenniük a kapcsolatot a nevelési tanácsadóval és kérni, hogy mérjék fel a gyermeket. A vizsgálat eredményét iskolai beiratkozásnál kérhetik - sőt, eddig úgy tudtam, hogy a beiratkozás feltétele az iskolaérettséget igazoló nevelési tanácsadós szakvélemény. A mostani telefonbeszélgetésből viszont úgy tűnt, mintha nem lenne kötelező bemutatni ezt a hivatalos papírt. Ennek még utána fogok járni.



6 megjegyzés:

  1. Nekünk is kellett mennünk a lányunkkal iskolaérettségi vizsgálatra (ő szeptemberben lesz 6), de nálunk ez több alkalomból áll a nevelési tanácsadóban. Na arra én is kíváncsi voltam, mit fognak mondani, mert mi úgy láttuk, iskolaérett, de hát még nem iskolaköteles. Viszont úgy éreztem nála nincs mire várni, főleg, ha otthonoktatott lesz :) Hát az utolsó alkalommal azt mondták, hogy mehet iskolába, minden tekintetben iskolaérett, nem lehet semmit felhozni az ellen hogy már szeptemberben iskolát kezdjen - de persze nem tudják, hogy otthonoktatott lesz, mert jártunk oviba (áprilistól itt-ott). Szóval minden gyereknél máshogy alakul ez nálunk is.
    Biztos vagyok benne, hogy úgy lesz jó, ahogy lesz nektek is!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm git, nekem is ez a reménységem.:)

    VálaszTörlés
  3. Üdvözöllek ismeretlenül is:)
    7 gyermekes hívő édesanya vagyok,a sokféle elfoglaltàgom miatt viszonylag ritkàn netezek (bàr nagy könyvmoly vagyok,de ugyanakkor elég ódivatú is ahhoz,hogy a nettel szemben még mindig a könyveket favorizàljam:).
    Nagyon megörültem a blogodnak,mert jólesett olvasni az élő hit megnyilvànulàsait a különböző témàk kapcsàn!
    Isten àldjon,Téged és a lapodat is!
    Remélem jövök méh erre

    VálaszTörlés
  4. Kedves Eszti,üdvözöllek ismeretlenül is.

    7 gyermekes hívő édesanya vagyok s nagy örömmel fedeztem fel a blogodat,-jólesett olvasni az élő hit megnyilvánulásait a különböző témák kapcsán.

    Elmentelek a kedvenceim közé:)

    Isten áldjon családoddal együtt s ezt a lapot is!

    VálaszTörlés
  5. Ilona, köszönöm, hogy írtál, meg a kedves szavakat is. Nagyon örülök, ha áldást kaptál a blog olvasásán keresztül: mindezért egyedül Istené a dicsőség!

    Nagyszerű, hogy hét gyermeket bízott rád az Úr: áldást kívánok a te és a nagycsaládod életére így ismeretlenül is. Remélem, máskor is benézel még ide.

    Szeretettel,

    Eszti

    VálaszTörlés
  6. Ilona, most néztem az Izráeli képeiteket: csodálatos a nagycsaládod!

    Érdekes érzés arra gondolnom, hogy egyszer majd az én gyerekeim is felnőttek lesznek...

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok