Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2012. május 14., hétfő

Kezdődjék a tanulás forradalma!



A minap hallgattam két nagyszerű előadást tanulásról, tanításról, kreativitásról. Szeretettel ajánlom mindkettőt mindenkinek, aki még nem hallotta. Érdemes külön-külön alkalmakon ízlelgetni, mert egyik is, másik is annyi sok gondolatot felkavarhat az emberben.

Ha megnézted, és van kedved, írd meg, miket kavart benned.:)


Az iskola kiöli a kreativitást (20perces)



Kezdődjék a tanulás forradalma! (18perces)




2 megjegyzés:

  1. Csak eszembe jutott arról a bizonyos tűzoltóról, hogy mennyire el tudják csüggeszteni a gyermekeket az oktatóik puszta jóindulatból. Az óvodában volt egy feladatunk: rajzold le, mi akarsz lenni nagy korodban! Lerajzoltam, és megmondtam, hogy anyuka akarok lenni. Erre azt felelte az óvó néni, hogy olyan foglalkozás nincs is (de azért rendes volt, mert ráírta a rajzomra, amit mondtam). Én viszont nem felejtettem el az óvó néni reakcióját, szóval elhatároztam, hogy akkor meg óvó néni leszek, mert az is gyerekeket nevel. Később a családomban volt ezzel gond (nem a szüleim ellenezték, sőt ők támogatták). Nem lebeszélni akartak, hanem rábeszélni, hogy tanuljak mást is, biztos, ami biztos. Majdnem úgy is lett, de végülis óvónői diplomát szereztem "csak". Közben már az általános iskolában félre akartak vezetni, mert egy bizonyos gimnáziumot jelöltem meg. Erre az osztályfőnököm azt mondta, hogy ebből az iskolából nem szokás abba a gimnáziumba menni. Majdnem a postaforgalmira beszéltek rá, pedig az olyan messze áll tőlem, mint napkelet napnyugattól.
    Isten azonban ismer engem, és mit tett? Anyuka lettem, és eszem ágában sincs visszamenni óvó néninek (hacsak Ő másképp nem rendelkezik, de úgy néz ki, nem abba az irányba vezet). És valóban csodálatos úgy élni az életünket, amire Isten teremtett. Szeretném, ha a gyermekeim is meglátnák, mi az Ő célja az életükben, és mi, szüleik, segíthetnénk őket arra a vágányra ráállni.
    Emi

    VálaszTörlés
  2. Köszi, hogy megosztottad, Emi. Szép történet: mégis anyuka (is) lettél.

    Mi van a legkisebbetekkel? Megszületett már vagy még véghajrázol?

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok