Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2012. április 16., hétfő

Bó-ságok



Eddig még ennyi gyötrelmet nem okozott a várakozás. Nagyon szeretném már tudni, hogy fiú vagy lány csücsül-e odabent. A család többi tagja éppígy van ezzel: a vad latolgatáson már túlvagyunk, de Doda, Rafi, Náti, Zeki, meg apája is azt várja izgatottan, hogy vajon az ő tippje lett-e a helytálló. Ebben a kérdésben most először megoszlik a család. Az előző testvérek születésekor ugyanis túl kicsik voltak még a 'nagyok', ahhoz hogy komolyabban érdeklődjenek: Zeki születésekor Doda 5,5, Rafi 4, Náti pedig 2,5 éves volt. Meg mind a négyszer viszonylag korán kiderült, hogy fiú érkezik, így esélyünk sem volt hosszan latolgatni. Az igazat megvallva nem is nagyon latolgattam én sem semmit: fiú jöjjön megint és kész!:)

Eddig legalábbis így voltam. Zekinél egy kicsit megrendültem szilárdságomban: már majdnem lányt akartam. De amikor az ultrahangos doki kimondta, hogy fiú, olyan mosolyra szaladt a szám, hogy egyértelmű volt: ez a lányakarás csak "majdnem" volt.

Most más a helyzet. Más volt eddig ez a terhesség, mint a többi. Eléggé más. És másfajta érzéseim vannak, testileg és lelkileg is. Meg álmodtam is: a szülésről is és babásat is. Ilyeneket eddig sosem álmodtam sem terhesen, sem máskor (amúgy sem álmodom valami gyakran, de babavárás alatt meg főleg nem). Az egyik mostani álmomban beláttam a pocakba, mert átlátszó volt. Lányunk volt odabent, és neve is volt, de az nem a legjobb név, szóval nem egy isteni ihletésnek fogtam föl.

Amúgy sem tulajdonítok nagy jelentőséget az ilyen dolgoknak. Persze, álomban is üzenhet az Úr, de szerintem ez nem az volt. Nem erősödött meg bennünk az ihletettség. A lányság viszont elgondolkodtatott. Ő maga nagyon szép volt az álomban: hosszú volt a haja, és nagyon tetszett, amilyen volt.

Eddig nagyon rá voltam állva, hogy most biztosan lányunk lesz. F. azt mondta, hogy ez alkalommal ő is el tudna képzelni egy kislányt. Pár hete azonban tökéletesen elbizonytalanodtam: megint fiús kedvem van, de nagyon.

Ebben a pillanatban éppen nem hajlok semerre sem, hanem úgy érzem, hogy akár fiú lesz, akár lány, nagyon fogok neki örülni, és olyan jó, jó dolog egy életet hordani a testemben és mééég sokszor szeretném átélni, mert annyira áldás ez! A szeretős-hormonok már bizonyára működnek, azért érzem most így.:)

Ez a nemekkel kapcsolatos határozatlanság viszont nem jellemző az eddigi babavárásokra. Lehet, hogy ez is azt fémjelzi, hogy lányunk lesz és próbál áthangolódni az érzelmi világom a totálfiússágból egy kicsit máshová? Vagy csak egy tréfás kedvű fiúcska ugrat engem? Talán hamarosan kiderül.

Ezen a héten pénteken ugyanis - ha Isten akarja és élünk- részletes ultrahangra megyek, ahol nagyon remélem, hogy kiderül Bóról néhány intim részlet. Addig viszont szeretnélek titeket is bevonni a találgatásba, hogy ötfias család leszünk-e vagy a négyesfogatunk most egy kislánnyal gazdagodik.

TE MIT GONDOLSZ/KÍVÁNSZ/ÉRZEL VELÜNK KAPCSOLATBAN?
(Persze, persze, tudom, hogy már a fogantatáskor eldőlt, de addig lehet találgatni, ameddig ki nem derül, nem?)


 

22 megjegyzés:

  1. Lány! Nem megérzés, csak azért írom, mert a változatosság gyönyörködtet, na meg, mert lányos anya vagyok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bergamott, a változatosság tényleg gyönyörködtet: engem olyannyira, hogy a fiaim különféle variációjú személyiségeivel még nem tudtam betelni. És annyira érdekel, hogy még mit tud a Maga kimeríthetetlen kreativitásából és 'belőlünk' kihozni az Úr: még hányféle variációt tud adni - egyéni teremtést, tökéletesen új és más csodát.:)

      Persze értem, hogy egy kislány is nagyot színesít a palettán. Ez a másik, ami érdekel: hogy milyen lenne egy kisnőci.:)

      Törlés
  2. Jó egy lány :) De jó még egy fiú is :)
    Végülis már eldőlt, csak türelmesen ki kell várni, ami a legnehezebb.
    De nagyon jó neked! Mindig szívesen gondolok azokra, Rátok, akik vállaljátok, hogy még legyen babátok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, erdna, igazán jól esik, ritka ezt hallani!:) Egy ötödik gyerekre sokan csak nagyot hallgatnak...

      Törlés
  3. Szia!

    Először is gratulálok az újabb családtaghoz, nagy örömmel olvastam a hírt. Én kislányt szeretnék Nektek, de csak elfogultságból, mert két fiú mellett nekem van egy lány is, és tudom milyen más, mennyire csodálatosan különböző a lelke a lánynak és a fiúnak. Örülnék, ha Ti is megtapasztalnátok ezt. De... fiút érzek :))
    (A megérzéseim mostanában mellényúltak, úgyhogy...)

    Boldog babavárást Nektek!

    Ildikó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ildikó, köszönjük szépen. Most már egyre kíváncsibb vagyok: remélem, hogy jól érzed a kisfiút...:)

      Törlés
  4. Gratulálok a babához. Nálunk sajnos még nem kopogtat a gólya. Nem tudom mire akar ezzel az Úr tanítani, de egyre nagyobb tehernek érzem a várakozást. Az ima álatal való támogatás el kell.

    Amúgy egy kislány nagyon kedves ajándék lenne a négy fiú között.:)))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, Timi, ha tudnád, hogy részemről mennyi gyötrődés és VÁRAKOZÁÁÁS van emögött a pici élet mögött!

      Nem tudom, hogy mit érzel, azt hiszem ezt mindenki másképpen éli meg, de nekem is egyre nagyobb és gyötrőbb teher volt, ahogy teltek a hónapok, és mintha az Úr nem akarta volna adni. Nem értettem, miért adja azt az egyre sürgetőbb vágyat egy újabb baba után, ha nem akarja betölteni a vágyamat. Elégre bármikor megtehetné, hogy elveszi a vágyamat - de nem vette el, pedig kértem is.

      Sok mélységes mélypont és magaslat is van mögöttem éppen emiatt. Úgy tapasztaltam, hogy engem Isten különösen formál a szüléseken és a babaváráson keresztül. Valahogy ezek annyira elemien érintenek, hogy egy idő után egyértelműen kiütközik, amikor titkos lázadás van bennem, vagy hitetlenség vagy bizalmatlanság, vagy egyszerűen én akarok a magam ura lenni és nem akarom magam TELJESEN az Úrra bízni: szülésestől, várandósságostól, sőt, a várandósság-mentességgel együtt is!

      Nekem ez nehéz volt, és úgy érzem, még fogja az Úr használni ezt a területet az életemben. Jó nagyon most 'áldottnak' lenni, de nagyon mélyen beleégett a szívembe annak a fájdalma, amikor még csak vágytam és keseregtem az Úr előtt és Isten nem akart válaszolni. Megértem a terhedet és szívből kívánom, hogy hozza el az Úr a te testedbe is az édes terhet! Hiszem, hogy ha Isten adja a vágyat, akkor Neki még terve van a családotokkal, még akar áldást hozni. Bízz Benne és engedd, hogy hordozzon, még ha nem is érted a miérteket.

      "Kezeinek cselekedetei hűség és igazság; minden ő végzése tökéletes." Zsolt. 111:7

      Ez az egyik ige, amibe belekapaszkodtam és most is ez erősít. MINDEN végzése tökéletes: nemcsak 'valami' történik velünk 'valahogyan'. Nem. Isten pontosan méri bele az életünkbe az áldást és a nehezet is. A fájdalom is és a gyötrődés is az Ő tökéletes végzése és mindkettő tökéletesen testre van szabva. Isten tökéletes bölcsességgel formál mindegyikünket és közben vágyva vágyik arra, hogy ezek a nehezek közel vonjanak minket Őhozzá.

      Timi, áldjon meg az Úr és tegyen mielőbb 'áldottá'! Imádkozom érted.

      Törlés
    2. Nagyon köszönöm ezeket a bátorító szavakat. Sokszor bátorítom magam azzal, hogy Isten tudja valójában azt, hogy mikor van itt az idje a dolgoknak, csak emberileg ne lenne ilyen nehéz kivárni.
      Gyakran kapom azon magam, hogy dühös vagyok, mert sok pár életében a betervezett baba megfogan, uraik testüknek, látszólag. Nálam ez nem működik, az első babát sem terveztük, csak titkos vágy volt valahol a szívem mélyén, őt ajándékba kaptuk, és nagyon örültünk neki. Most pedig várat...
      De biztosan igazad van, Istennek terve van, nevelni akar (rám fér), és haza akarja hívni hűtlen tekergő bárányát.
      Még egyszer köszönöm a sorokat, úgy érzem az Úr szólt, Ő küldött vigasztalást.

      Isten áldjon meg benneteket is és adjon erőt a kedves teher viselésében!

      Törlés
    3. "Gyakran kapom azon magam, hogy dühös vagyok, mert sok pár életében a betervezett baba megfogan, uraik testüknek, látszólag."

      Ismerem az érzést, én keserű lettem ettől és úgy éreztem, Isten valahogy hátat fordított - én nem vagyok annyira 'áldott', mint ők, mert engem nem akar megajándékozni az Úr. Másoknak spontán megy - igen, lehet, de aztán az is igaz, hogy nem tudjuk, mert nem láttuk a gyötrelmüket, nem hallottuk az imáikat, meg nem ismerjük az életük többi területét, amivel esetleg sokkal inkább küzdenek, nekünk pedig könnyen vagy könnyebben megy, mint nekik.

      Én pl. több olyan könnyen és szépen szülő anyát ismerek, akiknek a szoptatás nagyon keservesen, vagy egyáltalán nem ment. Én a szülésekkel bajlódtam, de a szoptatással sosem. Amióta felismertem, hogy másoknak is vannak küzdelmeik, csak nem biztos, hogy azonos területen, mint nekünk, azóta nem annyira irigylem tőlük azt, ami náluk könnyűnek látszik...

      Köszönöm a kedves gondolataidat és az őszinte kitárulkozást - igazán értékelem mindkettőt.

      Áldjon meg téged az Úr minden felülről jövő jó áldással!:)

      Törlés
    4. Sokszor eszembe jutnak ám a szavaid. Segítség a nehezebb napokon.
      Te hogy vagy, tudjátok-e már a baba nemét?

      Törlés
    5. Jól esik az érdeklődésed, köszönöm kérdésedet: egyre jobban vagyok. Ez a pocakság más, mint a többi: most valahogy nem vagyok annyira energikus a második harmadban, mint ahogyan az előbbi esetekben voltam (vagy csak mások az érzetek). De nem vagyok rosszul, már nem.

      Bó sajna nem mutatta meg magát a 18hetes vizsgálaton - ez volt az a vizsgálat, amitől sokat vártam ilyen téren. Legközelebb a 32.héten lesz csak uh, úgyhogy most türelmesen várakozom: még 8hét... Valahogy ez a várakozás most nem esik annyira nehezemre, mint amennyire hittem, hogy fog.

      Még dilemmázunk egy 4dimenziós babamozin is: azzal túllennénk a várakozáson, már ami a gyerkőc nemét illeti. Meglátjuk. Ha mégsem megyünk, akkor legkésőbb szeptemberben kiderül a dolog - ugyanis akkorra várjuk, hogy megszülessen.:)

      Örülök, hogy megerősítenek téged a szavaim - Istené a dicsőség. Ő igen jó Hozzád. Kívánom, hogy különös módon tapasztald meg a jelenlétét a nehezebb napokon.

      Törlés
  5. Lány! De majd úgyis kiderül:)
    És de jó neked! Én is meglepődtem magamon, de Barnusnál egy 17 hetes uh után elsirattam a kislányomat, akiben reménykedtem... De most azért csodálatos egy ilyen kicsi fiú anyukájának lenni:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kilike, lehet, hogy én is meglepem magam valami szokatlan reakcióval, amikor kiderülnek a dolgok. Most rém magabiztosan azt gondolom, hogy bárkit is kapunk, rá fogok tudni hangolódni és fogok neki örülni, de egyáltalán nem biztos, hogy ez ilyen könnyen fog menni.

      Törlés
  6. Szerintem szép és érdekes, ha fiú és lány is van a családban. Nekem csak lánytesóm van, most nekünk pedig a két lány után nagyon jól jött egy fiú. Más. És a gyerekeknek is jó. Mi úgy gondoltuk annak idején, hogy nagyon jó lenne, ha csak lányaink lennének. De így egy fiúval a lányok között sokkal jobb.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És meg szabad tudni, hogy nálatok a kis negyedik milyen nemű lesz? A lány-lány-fiú-fiú sorozat is jól hangzik, de ha újabb lánykát kaptatok, akkor úgy lesz jó.:)

      Törlés
    2. Úgy mondanám, hogy Istennek jó humorérzéke is van. Miután második lányunk született olvastam arról, hogy Ázsiában (de nem csak ott) elég ok az abortuszra, hogy a baba lány, illetve a megszületett lányokat hagyják meghalni is, mert a fiú gazdaságosabb. Akkor azt mondtam Istennek, minden gyerekünk lehet lány, fogadjuk szeretettel.
      Erre harmadiknak fiút kaptunk :). Csak úgy, hogy lássuk, jó a fiú a házban, szép és szerethető egy kisfiú ha nem is olyan bájos, mint egy kislány.
      S most a negyediknél én nagyon reménykedtem, hogy újra fiút kapunk, mert a lányok sokszor nem akarnak fiúsat játszan - legyen társa birkózásban, autózásban. De úgy látszik Isten komolyan vette, hogy szeretettel fogadjuk a lányokat, s miután jónak látta megismertetni velünk milyen jó fiús szülőnek is lenni, egy szeretenivaló kislányt szánt újra nekünk.
      Már kíváncsian várjuk, hogy néz ki, milyen a szeme, haja. Még néhány nap...

      Törlés
    3. Betti, de jó történet! Tetszik. A három lánykáddal már komoly rutinnal rendelkezel a csajos dolgokban.:)

      Kívánom a legjobbakat - áldást, áldást és minden jót az Úrtól! A babavárásra és a közelgő szülésre is.

      Törlés
  7. Gratulálok a kislányhoz :D

    Esetleg úgy járhatsz, ahogy én jártam, szinte biztos voltam, hogy az egyik fiam lány lesz. ... olyan fiam született, aki (ha teheti) a rózsaszínt választja, karkötőt akar hordani, meg a nagymama csillogó táskáját, kalapját.

    pepita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pepita, hasonló fiam nekem is van. Azért hála az Úrnak eddig sikeresen orientáltuk őt másfelé.:)

      Lányok, az eddigi tippjeitek nemek szerinti aránya kicsit ijesztő. HÁT szerintetek LÁNYUNK LESZ??? :)

      Törlés
  8. És ha egy fiú, egy lány, mert ikrek? :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az is jó lenne, én nyitott vagyok a duplázásra is.:)

      Sőt, én már egyből hármasikrekre gondoltam régebben: mert szegény egyszem kislány biztos egyedül érezné magát egymaga - legyenek mindjárt ketten. Na, de két lány: húha, oda kell egy fiú is (hogy el ne felejtsem, milyen is fiús mamának lenni)... Szóval így a három, hehe.

      De az ultrahang azt már kezdetben megmutatta, hogy itt most 'csak' egy gyerekről van szó, az is jó lesz nekünk.:)

      Törlés

Szívesen olvastátok