Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hét gyerkőccel meg két kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
_____________________________________________________


2012. március 18., vasárnap

Vizsgáinkról így utólag



Két gyerek, két nap, két félév anyaga - röviden így lehetne összefoglalni.

Ez volt az első évünk, hogy két gyerekkel tanultunk otthon. Nagy kihívás volt, főleg, mert Rafival komolyabb nevelési problémáink adódtak és ezek megnehezítették, majdnem meg is akadályozták a vele való hatékony tanulást. Doda tanulnivalója is elég tetemes lett, és ezzel október közepén, az első tanulós hetünkön szembesültem. Nem a tananyag volt teljesíthetetlenül sok, hanem nagyon elaprózódott a napi haladás a kitöltendő munkafüzetek száma miatt. Úgy éreztem, hogy ha így maradunk, akkor a tanév alatt fel fog őrlődni a gyerekünk kedve és öröme is. Ezt nem akartuk. Így jött az a kétségbeesett ötletem, hogy pörgessük föl a tanulást úgy, hogy az egész tanév anyagát a félév végére megcsináljuk - Dodával mindenképpen, de ha lehet, Rafival is. Ha ez sikerül, akkor januártól szeptemberig élhetünk a szabad tanulásnak, és a tavaszi, nyár eleji szép időt kihasználhatjuk hasznosabban, mint hogy munkafüzetelnénk és a nyári vizsgákra készülnénk.

Ezzel az álommal vágtam tehát neki.

Adott volt a tankönyvek száma, az átveendő oldalak száma. Így gyakorlatilag egy lebontást kellett csinálni napi és heti szintre. Azt láttam, hogy úgy nem fog menni, ha minden tárgyat mindennap csinálunk, sem úgy, ha minden tárgyra heti beosztást csinálok: mindkét esetben élvezhetetlenül elaprózódott volna a tanulnivaló (mint a suliban). Ezért azt találtam ki, hogy tankönyvekben gondolkozom, nem tantárgyakban, és egyszerre két-három félét igyekszünk kivégezni pár hét alatt úgy, hogy azokkal napi szinten foglalkozunk. Ez működött.

A hosszú sztorit rövidre vágva: Doda január harmadik hetében egy keddi napon sikeresen levizsgázott, pénteken pedig ugyanígy Rafi is (még néhány jegyet nem tudunk).

Idén, hogy két gyerekünk lett iskolás, tapasztaltuk, hogy több gyerek több vizsganapot is jelent. (Bár kérvényeztük, hogy hadd vizsgázzon a két gyerek egy napon, de ezt -gondolom a sok más szervezési szempont miatt- nem tudta figyelembe venni a suli.) Erre eddig nem is gondoltam, de most már számolok vele.

A gyerekeink közül előbb-utóbb mind sulis lesz és lehet, hogy az már komolyabb logisztikát fog igényelni a vizsgák körül. Bár az még odébb van, és addigra a nagyobbak felsősök lesznek, így talán más megoldások is születhetnek a helyzet megoldására, egyelőre viszont annak örülök, hogy jövő januárig nem kell ilyesmiken agyalnom. Ugyanakkor szeptembertől valószínűleg már három gyerekünk lesz iskoláskorú, úgyhogy az idén bevált logisztika helyett is lehet, hogy új kell majd...

A tapasztalatokat összegezve, nem volt sétagalopp ez a félév, de azt kell, mondjam, hogy nagyon megérte. A gyerekeknek talán nagyobb lett a rálátásuk a tananyagra, mintha elapróztuk volna, a teherbírásuk pedig kétségkívül növekedett, még ha voltak is nyavajgások, meg nekem is volt pár holtpontom. Úgy látom, kettejük közül Doda az, aki már felfogta a dolog jelentőségét, és ő már pedzegette is, hogy akkor a negyedikes anyagnak is hamar álljunk majd neki... (rákattant a intenzív tanulásra) De most egy ideig még biztosan nem fogunk.

Hogy Bót se hagyjam ki a történetből: érkezése éppen a vizsga előtti héten derült ki. Nagyon örültünk neki, én viszont elég hamar a szokás szerinti 'irtópocsék' állapotomba estem hosszú hetekre. Így nehezen lehetett volna a 2. félévet normálisan végigvinni. Ezen a ponton derült ki, hogy milyen jó is, hogy az egész éves anyagból levizsgáztunk és most nyugiban összeszedhetem magam, nem sürget, hogy már készülni kellene a gyerekekkel. Most mindenki pihizik, olvasgat, játszik, játszik, játszik - szóval nyaralunk.

Így utólag látom csak tisztán, hogy az egész időzítés mennyire nagyszerű volt! Már az elején sejtettem, hogy az Úr az, aki indít erre az eseti 'gyorstanulásra', de nem tudtam, hogy miért teszi és így nehéz volt racionalizálni a döntést. Tudtam, hogy ezt kell tennem, de nem tudtam, miért most és miért fontos ez. Utólag derült csak ki.

Hálásak vagyunk, hogy így vezetett minket Isten. Meg, hogy végigvitt ezen a tanéven: megadva mindegyikünknek a szükséges erőt és egészséget a tanuláshoz. Meg, hogy a suliban újra együttműködést tapasztaltunk: a tanévgyorsítással kapcsolatban, meg a vizsgákon is. Meg Bóért, hogy adta őt és éppen most (szerintem ezt még sokszor el fogom mondani).

Ahogy telnek az évek otthonoktatva, lassan kezd a nagy ÖNbizalmam elszállni. Egyre kevéssé vagyok képes bármit is az én értelmemnek és nagyszerűségemnek betudni. Egyre tisztábban látom, mennyire kevés vagyok én ehhez az egészhez, mennyire sok ponton meg lehet csúszni és mennyire szükségem van az Úr kegyelmére, erejére, bölcsességére, és Szentlelke vezetésére minden nap. Enélkül nem fog menni, nem fogunk tudni boldogulni, továbblépni és megmaradni ezen az úton.

Isten tart meg, Ő hordoz és Nélküle nem tudnánk sem reménységgel élni, sem otthonoktatni. Elhívott, és kizárólag a Belé vetett bizalommal, hitből merem mondani, hogy végig fogunk menni az úton, amelyre rátette a lábunkat: mert Ő hűséges.

Szóval mindenért egyedül Istené a dicsőség!




  

19 megjegyzés:

  1. Ügyesek vagytok! Jó nektek most! Tényleg Isten gondviselése ez így.
    Nekünk ez a tanév kezdetektől babavárásos tanulással telt, de nem hajtottunk rá erősen, illetve hol nagyon tanultunk, hol lazítottunk, ahogy a szükség kívánta. Lesz most tavasszal egy hosszabb szünetünk. Még jó, hogy csak egy iskoláskorú van eddig.
    Kívánok neked könnyű babavárást, és a gyerekekkel örömteli szabad tanulást, játszást.

    VálaszTörlés
  2. Szia Eszter!

    Csodálatos!:-)) Örvendezve olvastam. Istennek legyen hála!

    Szeretettel:

    Orsi

    VálaszTörlés
  3. Betti, köszönöm szépen. Nem is tudtam, hogy babavárásban vagytok: szívből gratula nektek!!:) Te már akkor lassan-lassan véghajrában leszel, ugye? Áldást, szép szülést és minden jót neked.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm, Orsi. Istené a dicsőség!

    VálaszTörlés
  5. Eszti, ezt ügyesen csináltátok! Ti meg Ő. :)
    Csodállak a bátorságodért, hogy egy félév alatt nekiálltatok az egésznek. :)
    Veletek örülök. :)

    VálaszTörlés
  6. Virág, nagyon jól esik, amit írtál. Köszönöm.:) Bár bátornak nem érzem magam. Vicces, de éppen a szabad tanulást féltettem, és ez motivált arra, hogy gyorsítsunk. És végig kétesélyes volt, hogy sikerül-e. De sikerült és most olyan jó, hogy velünk örültök.:)

    VálaszTörlés
  7. Ez nagyon jó!
    Nekünk még nincs ekkora rutinunk. Igaz, hogy jól sikerült a félév,de...
    Rafit mivel tudtad ösztönözni? Már ő is megértette a hajtás későbbi hasznát?
    Bettiékért is hála az Úrnak!

    VálaszTörlés
  8. Nahát, ez nem semmi. Eszembe sem jutna ilyen... gondolom ezt is külön kérvényezni kellett. Mi most lassacskán haladunk az anyaggal - vagy inkább a munkafüzetezéssel - de kezdek belefáradni. és nehéz belegondolni, hogy ha jövőre két sulis lesz hogy csinálom. Jó volt olvasni, ti hogy oldottátok meg.
    Na és hogy babát vártok, hát szuper! Mikorra?

    VálaszTörlés
  9. Hajni, Rafi ösztönzését nehéz röviden megfogalmaznom, így poszt lesz belőle. Hamarosan.

    VálaszTörlés
  10. Git, egy elsőssel még én sem gondolkoztam ilyesmiben, úgyhogy lehet, hogy eljön az idő, amikor neked is beugrik majd ez a verzió egy kétségbeesett pillanatodban.:)

    Igen, az összevont vizsgát meg kellett kérvényezni (egy email volt).

    Ne aggódj azon, hogy a következő év hogyan lesz két tanulós gyerekkel: majd eljön a szeptember és addigra a bölcsességet is megkapod a helyzethez. Próbálkozni kell így is, úgy is, aztán egyszer csak megtalálod a ti utatokat: a működőképes verziót az adott helyzetre. És persze könnyen lehet, hogy az sem lesz örök érvényű megoldás, hiszen előbb-utóbb akár nálatok is beköszönthet egy negyedik áldás, ami akkor megint fordít egyet a jól bevált meneten, nem?:) De hát úgy hiszem, erről is szól az otthonoktatás: alkalmazkodni az aktuális családi helyzetünkhöz, megkeresni a nekünk leginkább működő megoldást - és foggal-körömmel semmihez sem ragaszkodni, csak az Úrhoz.:)

    Bót szeptemberre várjuk. Szeretem azt mondani, hogy annak a hónapnak a végére, mert a mi babáink az átlagnál tovább szoktak időzni odabent, így a kiírt időpont messze nem ad pontos támpontot.:)

    VálaszTörlés
  11. Most jól megvicceltél! Éppen óvatoskodva mondom a férjemnek, hogy talán jó volna az évvégi vizsgát egy hónappal hamarabb letenni, hogy ne a forróságban kelljen majd(nálunk június végéig tart a tanév), erre itt azt olvasom, hogy ti már túl vagytok az egészen!!!
    Gratulálok! És leginkább a megváltozott hozzáállásodhoz gratulálok, hogy egyre inkább az Úrra bízzátok magatokat! Nagyon örülök!

    pepita

    VálaszTörlés
  12. Köszi, pepita. Isten munkálkodik rajtunk is.:)

    VálaszTörlés
  13. Azért még nem hagy békén ez a dolog. Nálunk azt tapasztaltam, hogy ha valamivel hosszabb ideig nem foglalkozunk, akkor sok minden elfelejtődik. Van, ami megmarad, de van, ami nem. Amikor rendszeresen, lassan haladva, folyamatosan tanulgatunk, akkor könnyebb frissen tartani az ismereteket.
    Ti hogy vagytok evvel? Gyakoroltok, ismételtek, vagy hogy csináljátok?

    pepita

    VálaszTörlés
  14. Most éppen csak és kizárólag pihengetünk (a gyerekek játszanak, meg éljük az életünket). De tervben van ismétlés is, amikor visszanyerem erőmet és normál munkabírásomat - főként a következő tanév előkészítése végett tervezem ezt elkezdeni, de majd csak idővel.

    Én is úgy látom, hogy bizonyos dolgok kieshetnek a fejükből, de ez így természetes. Én nem aggódom ezen, mert az intenzív tanulás miatt szerintem átfogóbb tudást szereztek (vagyis jobban átlátják az egész tanév anyagát, mintha egy egész tanév alatt tanultak volna végig egy könyvet) és így valamivel könnyebb visszahozni az elfelejtett dolgokat.

    Itt elsősorban készségek/képességek kialakulásáról beszélek (számolás tízesátlépéssel, szorzótábla gyakorlati alkalmazása, helyesírás kialakulása, nyelvtani szabályok felismerése és alkalmazása, ilyesmik). Ezek azok, amik szerintem rövid ismétlés után újra használhatóak lesznek, vagyis amit könnyű visszahozni.

    A tárgyi ismeretek, mint pl. a környezetből tanult állat és növényfajták elfelejtésével nem foglalkozom, mert ami a gyerekeket érdekli, abba úgyis belemélyednek majd, ami meg nem, az most éppen nem fontos annyira (szerintem).

    Emellett a tanévek anyaga is egymásra épülő, vagyis amit igazán fontosnak gondolnak, azt újra meg újra számon kérik: a sok ismétlés miatt nem fog kimaradni, ami a szakemberek szerint lényeges.

    Ami meg a számomra lényeges (az érdeklődés-vezette szabad tanulás), az meg szabályozás nélkül folyik a látszólag passzív, nem-tanulós időszakokban is és amit így elsajátítanak, azt úgy hiszem, hosszabb szünet után sem fogják elfelejteni.:)

    VálaszTörlés
  15. Ja, még az is eszembe jutott, hogy itthon a mindennapokban is előkerülnek a fontosabb készségek és ismeretek, amikor gyakorlatban kell valamit elosztani, összeadni, kivonni, vagy akár állatokat felismerni az udvarban.:)

    Ez persze messze nem rendszerezett ismétlés, de szerintem sokkal inkább kiélezi a fejecskéket arra, hogy alkalmazzák a megtanultakat, mintha egy könyv alapján várnám el, hogy bizonyos ismereteket visszaadjanak. Azért utóbbira is időt fogunk majd szánni, de most még nincs itt az ideje ennek.:)

    VálaszTörlés
  16. Aha, köszi a gyors választ.
    A tanulási tempó sokszor téma nálunk is, annyira kevés a tananyag, és olyan sok időt megspórolunk a sulihoz képest, hogy néha azt gondolom, mi csak telle-bellézünk itthon tétlenül.

    A matekot én is próbálom sok hétköznapi dologgal gyakoroltatni, bár Palkó igazán élvezi a munkafüzetek kitöltögetését is. Írás gyakorlására pedig szinte naponta lemásol egy igeverset, és igyekszünk megtanulni fejből (neki jobban megy, mint nekem).

    Akkor a továbbiakban kellemes látszólag-passzív időtöltést, és várom a bejegyzéseket!

    pepita

    VálaszTörlés
  17. Dejó, hogy ezt így leírtad (válaszul peptának)!
    Én is határozottan úgy látom, hogy amit elfelejt, nem baj, mert ami tényleg fontos, az vissza fog jönni. Mi csak azt tapasztaltuk, hogy pl. a szlovák tanulásban ez a tempó is sokszor sok volt, nem még ha rá kellett volna gyorsitani. És a vizsgákra ismételgetve úgy láttuk, hogy amit pár hónapja jól megtanult, szépen elúszott. Na persze a nyelvtanulás egészen más, tudom. Most viszont látom, hogy lassan jönnek vissza a dolgok - eszébe jutnak a régen megtanultak, illetve nagyon könnyen újratanulja őket. és ha intenzívebben tanuljuk, sokkal jobban megy.
    Hát igen, ebben is bíznom kell az Úrban, hogy akkor majd megadja hogy lehet csinálni...
    Jó babavárást!

    VálaszTörlés
  18. Köszi szépen, Git!:)

    A felejtéssel kapcsolatban a nyelvtanulás tényleg más tészta. Nekünk az még nem kötelező, bár Doda már tanulja. Ott tényleg az intenzitás a lényeg, illetve a folyamatosság, legalábbis a kezdeti szakaszban. Nem lehet egyszerre sokat venni és aztán hetekig-hónapokig parlagon hagyni a nyelvet. De egy matek vagy egy nyelvtan egészen más.

    Köszönöm, amit írtál.

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok