Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2011. július 26., kedd

1 éve ilyenkor...

 

Egy éve ilyenkor a férjem éppen 34 éves lett.

Egy éve ilyenkor éltük át első családi repülős élményünket. (Köszi WizzAir.)

Egy éve ilyenkor első esténket töltöttük egy idegen országban a gyerekeinkkel, a rokonainknál.

Egy éve ilyenkor nem tudtuk, milyen kalandos, milyen mély, milyen fontos egy év elé nézünk.

Egy éve nem tudtuk, micsoda áldás lesz, hogy Isten tanít minket a nehézségeken keresztül közelebb vonva Önmagához.

Egy éve nem gondoltam, hogy egy év múlva annyira más ember leszek.:)

Egy éve nem tudtuk, hogy egy teljes évet kint leszünk Londonban.

Egy év. Eltelt. Ma van a napja. Szeretnék megemlékezni, hogy az itt átélteket akkor se felejtsem el, amikor sok év telik el az 'egy év' óta.

Hamarosan újra otthon leszünk. Úgy gondoltuk, frappánsan az ideérkezésünk naptári napjára (férjem szülinapjára) időzítjük a hazaindulásunkat is, de ez nem így alakult. Majd legközelebb.

Nem akarom elfelejteni, mi minden történt, hogy az átélt dolgok és a megtanult leckék hazakísérjenek, s velem maradjanak.

Nem számítottam rá, hogy ezt fogom érezni így a végére, de kettősség van bennem. Vágyom haza nagyon. De jó volt itt is. Nagyon.

1 éve... veled mi történt egy éve?

  

12 megjegyzés:

  1. A Jóisten segítsen haza Benneteket épségben, boldogságban - nekem valahogy jó lesz a tudat, hogy közelebb vagy, pedig a blogon keresztül ugyanolyan közel vagy bárhonnan, mégis.... ezt nem tudnám megmagyarázni, miért van így.
    S hogy mi történt velünk egy éve? Nos, napokon belül egy éve, hogy négyen vagyunk. :-)))

    VálaszTörlés
  2. Biztos nehéz volt odamenni és most hazajönni is, de örülök, hogy jöttök, pedig így is nagyon messze vagytok, bár 2 hét múlva talán nem is annyira...

    VálaszTörlés
  3. Gabka, köszönjük szépen. A hazaúttal kapcsolatban mi is az Ő kegyelmében bízunk.:)

    Én is örülök, hogy 'közelebb' leszünk hozzátok. És én sem tudom megmagyarázni, miért. Talán mert ha mindketten otthon vagyunk, az magában hordozza a lehetőségét, hogy egyszer majd találkozzunk személyesen is. Bennem motoszkál ez a lehetőség...:)

    Attila már egy éves lesz... de gyorsan elment ez az egy év! Az én fejemben Réka a baba még, Zekivel együtt- persze már nem, de nálunk még ő a legkisebb. Ha nem is olyan pici már. Hát.. nőnek a lurkók, mint a gomba. De ez így van rendjén.:)

    VálaszTörlés
  4. Eszter, köszönöm, hogy ezt írtad. Jól esik ám.:)

    Mi lesz 2hét múlva??:)

    VálaszTörlés
  5. Kedves Eszti! Én önző módon nagyon örülök minden magyar családnak, aki haza jön... Érdekelne, hogy mi az, ami nagyon hiányzott vagy hiányzik Neked, és mi az, amit sajnálsz ott hagyni. Sorsdöntő dolog talán egy történt Velem az elmúlt évben: 10 hónapra kiment a fiam Londonba és alig várta, hogy haza jöjjön... Itthon van! Erika

    VálaszTörlés
  6. Ami már nagyon hiányzik otthonról:

    - a házi szalámi
    - a zamatos magyar idénygyümölcsök
    - a saját főztöm (hazai alapanyagokból)
    - pár közeli barátunk
    - a magyar nyár (= naaagy meleg, naagy viharokkal, újra naaagy meleggel)
    - a Balaton
    - a magyar hangulat (ezt nem érzed annyira, amikor benne vagy, de ha hosszabb időre elhagyod az országot, akkor igen...)

    Ami nagyon fog majd hiányozni, ha hazamegyünk:

    - szüleim, tesóim
    - az itteni gyülekezet
    - az angol nyelvközeg
    - 'Mighty oats' (fincsi zabszelet)
    - kicsit az angol feeling is (ahogy jársz London utcáin, és látod az embereket, érzed, hogy ez mennyire más világ. Nem tudnék örökre itt maradni, de szívesen maradnék még jó pár hónapot).

    Erika, de jó, hogy épségben hazaért a fiad. Ez emlékeztet egy történetre a Bibliában...:)

    VálaszTörlés
  7. Kedves Eszti!
    Érdekes párhuzamok:
    - a fiam alig várta, hogy egyen egy tisztességes, egyszerű, magyar, házilag elkészített ebédet
    - úgy érzem, hogy felértékelődött benne az otthon szó fogalma.
    - természetesen elismerte, hogy az egy más világ, mégis azt mondta, hogy családilag kint élni soha nem szeretne.
    - szintén nagyon várta, a hazai napsütés tikkasztó melegét. (Azóta ő is megjárta a Balatont, bár sajnos itt második hete nagyon zord az idő! Előtte minden nap medencéztünk, napoztunk, grilleztünk, most pedig elővettem néhány őszi pulóvert! Szóval minden nap fohászkodom azért, hogy még pár hetet kaphassunk a meleg, nyári napsütésből!)
    - ahányszor csomagot küldtem, szalámit és házi kolbászt kért.
    Úgy tűnik, tényleg egy felé jártatok... :o)
    Igazán annak örülök Eszti, hogy nemcsak a pénz, a keresetek alapján tette mérlegre Magyarországot és Angliát.(Az egy nagyon fals képet mutatna.) Innen láttam, hogy érlelődik a lelke és ő maga mondta ki, hogy a pénz nem minden. Biztosan fog még kimenni, bevallom féltem tőle, hogy kint ragad. Ez a görcs már nincs bennem. Erika

    VálaszTörlés
  8. Erika, bölcs a fiad.:) A pénz valóban nem minden, és munkaügyben itt kint is nagyon sokan küzdenek, mert gyakran a lehetőségek megléte is illúzió. (pl. sok állásra hatalmas a túljelentkezés. A bevándorlók nagy része nem is tud elhelyezkedni abban a munkakörben, amit tanult. Így lesz szemétszállító a diplomás tanárból, vagy takarító a külföldi ex-középvállalat tulajdonosból. Ezek a példák valódiak, és nem egyedi esetek. Van, aki ebben bele is rokkan: azt hiszi, kijön, és magasabb színvonalon fog élni, mint a saját országában, szép reményekkel indul, de hamar kiderül, hogy itt sokkal nagyobb a verseny, és nagyon könyörtelen. Persze mondják, hogy ez Anglia: itt még mosogatni is megéri, de azért ez így nem teljesen igaz. Egyedülállónak még csak-csak, de családdal már nem nagyon.)

    Tapasztalatnak viszont nagyon értékes az itt töltött idő, főleg, ha nem egy hétről van szó, hanem többről. Egyébként nagyon érdekesnek találom, hogy sok bevándorló, köztük magyarok is, inkább időlegesen jönnek ki (szerencsét próbálni, anyagiakban előbbre kerülni vagy tanulmányokat folytatni). Nem ritka, hogy több év itt tartózkodás után is tervezik a hazamenetelt, mert London azért sok embernek átmeneti megoldás, nem végleges haza.:)

    Erika, tényleg meglepő, hogy ennyire 'egykaptafa' magyarok vagyunk, ugyanazokkal a magyar szükségletekkel, úgymint kolbász, napsütés, Balcsi!:D

    VálaszTörlés
  9. Van valaki, aki véglegesen le tudna telepedni külföldön, ha már egyszer az életében szívből elénekelte a Szózatot?
    Hova jöttök haza? A mi közelünkbe?
    Egy éve mi történt velem? Kétfiús anyuka lettem és megvilágosodtam az oo terén. Azóta meg is erősödtem benne.
    Emi

    VálaszTörlés
  10. Emi, haza Pécs-Somogyra, anyósomékhoz megyünk, és egy-két hétig náluk leszünk. Aztán a terveink szerint távolabbra költözünk. De erről még blogolok majd, amikor oda jutunk.:)

    Két-fias létforma és oo-ban való megerősödés: mindkettő nagy mérföldkő, ha az ember mélyen belegondol. Persze rendszerint, amikor benne élünk, akkor nem gondolkozunk ilyesmiken, csak élünk, és elvégezzük, amit el kell. Érdekes ez.:)

    VálaszTörlés
  11. Eszti, akkor muszáj találkoznunk! Szólsz, ha lehet? Meg vagytok hívva Kökénybe! Egyébként itt vannak eladó házak... ;)
    Emi

    VálaszTörlés
  12. Köszönjük a meghívást, Emi. Igyekszünk eleget tenni neki. Email-ben jelzek majd ez ügyileg.

    Egyelőre nem tartunk ott, hogy házat vegyünk, de kedves vagy, hogy gondoltál ránk.:)

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok