Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hat gyerekkel, meg egy kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
________________________________________________________


2010. december 31., péntek

Számvetés




Hosszú volt ez az év, és sok minden történt. Gondolom, mindegyikőtök elmondhatja ezt. Nagyon érdekel, hogy nektek milyen volt 2010. Kérlek is, hogy írjatok róla hozzászólásban.

És hogy nekem milyen volt ez az év? Röviden: jó volt.

Megvolt az első és a második otthonoktató vizsgánk idén és jó volt.

Volt egy otthonoktató konferencia, amit a családunk szervezett és tapasztaltuk Isten áldását, jó volt.

Kijöttünk Londonba, több hónapja itt élünk, az Úr tanít minket és érezzük, hogy Ő jó.

De ezek csak a külső dolgok, pedig voltak belső dolgok is.

Ebben az évben sokszor volt, hogy közel voltam az Úrhoz, és sokszor volt, amikor távol. Volt, amikor megbántottam másokat, volt, amikor mások bántottak meg engem.

Voltak rosszabb napok fizikálisan, és voltak szuper napok. Nem is olyan rég volt, amikor azt hittem, nem fogok tudni továbbmenni, többé nem lesz hangom blogolni, és nem akarok semmit már ettől az élettől- mert megszűnt egy olyan barátság, ami fontos volt. De Isten segített megbocsátani és bocsánatot kérni. És bár ez a kapcsolat örökre megszakadt, Isten nem hagyott el, és Ő elvégezte bennem a gyógyító munkát, amit el kellett. (s talán a másik félben is elvégzi az Ő napjára.)

Voltak gondolataim, amikről Isten bebizonyította, hogy nem úgy működnek, ahogyan elképzeltem. Mert az emberek dönthetnek rosszul, az emberek élhetnek istentelenül, az emberek összetörhetik egymás szívét, becsaphatják önmagukat, elfordulhatnak egymástól, elfordulhatnak Istentől... közben mondhatják, hogy minden rendben és hogy Istennek ez tetszik.

Sokszor kiáltottam kétségbeesetten Istenhez, kérdezve, hogy hol van az Ő igazsága az övéinek az életében, hogy miért nem tesz már valamit, miért nem fegyelmezi az övéit. De Isten megmutatta, hogy Ő egyáltalán nem úgy fegyelmezi az övéit, ahogyan nekem az szellemileg logikus lenne. És engem sem úgy fegyelmez, ahogyan logikus lenne. És talán, mondom, talán nem is mindenki az övé, aki annak hiszi magát, és ezért őket még nem is fegyelmezi Isten, csak Magához vonzza. (Az Ige szerint Ő csak a fiakat fegyelmezi).

Sok szívfájdalmat megspórolhattam volna, ha ezeket a dolgokat előbb értem meg, de akkor és ott nem láttam át Isten mélységeit, sőt, még ma sem látom át, bár többet látok, mint tavaly láttam.

Ebben az évben Isten áldása sokszor nehézségbe csomagolva érkezett. És amikor azt szerettem volna, hogy egyszerűen csak megmutassa magát, akkor néha azt várta, hogy erőmet megfeszítve keressem az Ő jelenlétét. De a végén mindenből jót munkált ki, és azt is megvilágosította, ami az elmúlt éveim visszatérő nagy szívfájdalma volt. Idén egyszerűen megmutatta, hogy hogyan látja Ő azt a dolgot- talán mert szerinte most volt alkalmas az idő rá. Pedig ha tudnátok, hányszor kiáltottam, hogy miért, miért, miért, hányszor sírtam és keseregtem, mert nem értettem, mit akar Isten, nem értettem, hogyan lesz az Ő jó terve valósággá életemnek ezen a területén...

Ebben az évben nagyon betöltött az az egyszerű tudás, hogy Isten jó, pedig az elmúlt években többször volt, amikor ez a mondat volt a legnehezebb szellemi megvallás számomra. Mert egyáltalán nem így éreztem. Ez az évem viszont valahol a szellemi aratása volt az elmúlt évek hűségének. Nem lázadtam? Dehogynem. Nem vádoltam az Urat azért, hogy másokat jobban szeret, mint engem? De, csendesen a szívemben igen. Viszont mindig, mindig akartam változást, akartam megérteni, elfogadni, továbbmenni abban, amit az Úr mutatott. Nem akartam stagnálni, bármennyire fájt is a szívem. Csak mentem tovább, és igyekeztem az Úrral járni. És ezt megáldotta az Úr. Nem én voltam jó, ezzel kapcsolatban nincsenek illúzióim, és Isten is pontosan tudja a gyarlóságaimat. Isten volt a jó és Ő ma is jó.

Nagyon hálás vagyok Neki, hogy kegyelméből elhordozott, és nem rótta fel a bűnömet, csak ezredszer is megbocsátotta, amikor Hozzá mentem vele. És nem nevette le a gondolataimat, csak leleplezte az indítékot a kesergéseim mögött... és segített túllenni azon, ami nem Tőle volt, hanem tőlem, és azon is, ami Tőle jött.

Ebben az évben tapasztaltam, hogy Ő pontosan tudja, hogy milyen módon kell szólnia hozzád és hozzám. Ő pontosan úgy foglalkozik veled és velem, ahogyan a legjobb számunkra. Ő pontosan akkor és úgy fegyelmez, ahogyan jónak látja, és az úgy lesz a legjobb. Nem mindig engedi azon nyomban meglátom a dolgok értelmét. De megnyugodhatok a tenyerén, tudva, hogy VAN ÉRTELME annak, ami velem és másokkal történik: néha a makacs szív lázadásának következménye, néha Isten lágyan formáló kezéé... de mindig Isten tudtával történik, ami történik.

És Tőle mindig kérhetek bölcsességet, és kegyelme által időnként enged belelátni a miértekbe is. Ő sohasem botránkozik meg, ha csalódottan kiöntöm Neki a szívemet. Őt őszinteséggel nem tudom kihozni a sodrából, s ez felszabadít arra, hogy bármikor Hozzá menjek, a legfrusztrálóbb, legkeserűbb gondolataimmal is. 2010-ben ezt tapasztaltam, és áldásomra volt ez a tapasztalás.

S hogy mi lesz 2011-ben?


Ez attól függ, hogy te és én hogyan állunk a dolgokhoz. 2011 is, mint minden év a történelemben, Isten kezében van, volt és lesz. De ha foggal-körömmel hárítjuk az Ő helyreigazító feddését, ha ellenállunk a gyógyító munkának, ha nem engedjük, hogy Ő vezessen... nos, így nem fogunk messzire jutni, csak céltévesztésig, keserűségig és megbocsátatlanságig eleven sebek hordozóiként. És vádolhatjuk Istent, kifelé kegyes maszkot öltve, de belül lázadva csendesen. Vagy látványosan elfordulhatunk Tőle, mert nem az elvárásaink szerint cselekszik velünk.

Egyik megoldás sem vezet sehova, de azt hiszem, meglepődnénk, ha tudnánk, hányan teszik mégis ezt... hívők és mégsem folyamatosan a Forrásból táplálkozók... talán mi is ilyenek vagyunk lázadva csendesen vagy hangosan... Pedig ha mi megengedjük, hogy Isten tegye a dolgát velünk, ha mi valóban Vele járunk, ha valóban Ő vezet bennünket, bármivel jár is ez érzelmileg, akkor jönni fog az áldás és a békesség, és akkor szellemi csűreink tele lesznek Isten jóságának bizonyítékaival. Hiszen az Úr formáló kezének érintése a legjobb dolog, ami történhet velünk 2011-ben! Szívemből kívánom, hogy megtapasztald ezt!

Szeretettel:

Eszti

5 megjegyzés:

  1. Nagyon komoly volt, amit leírtál. Nagyon sok gondolatod ismerősként köszönt vissza. Az idei évem nagyon nehéz volt. Nehéz volt visszaemlékezni is: Sok kérdésemre nincs válaszom, de már nem a miérteket keresem. Inkább csak megakarok nyugodni teljesen Isten akaratában, és abban, hogy Nála mindennek oka van, illetve nem vagyok magamra hagyva, mert az ÚR mindig velem van. Jó az ÚR! Valóban jó! Sok mindenre tanított engem is ebben az évben. Másképp látok dolgokat, embereket, viselkedéseket. És jobban látom gyarlóságomat is.
    Áldott, az ÚRban gazdag esztendőt kívánok neked!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, Katus. És köszönöm a gondolataidat is.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Eszti!
    Köszönöm neked ezt az őszinte írást.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Eszti!
    A mindennapi teendőim elszakítottak tőled és az írásaitól, de most visszataláltam és meg kell köszönöm, hogy ebben az írásban sok mindenre rávilágítottál, felébresztetted a szunnyadót bennem.
    Nem volt nehéz az évem, de a vége novembertől nagyon de nagyon megrázó volt, Geréb Ágnes miatt is és amiatt is, hogy döntöttem végre és nem lesz több gyerekem. 2010-ben elengedtem az kisbabára vágyakozást és 2011-ben betöltöm valami mással, remélem!

    Áldott új évet kívánok!
    Ölellek: Orsi

    VálaszTörlés
  5. Orsim, én is a napokban néztem a blogodat, de még csak átfutottam: én is elszakadtam tőled, de nem lelkileg, mert a gondolataimban fel-felbukkantál... Hamarosan 'felzárkózom belőled', talán már ma sikerül.

    Köszönöm, hogy leírtad, hogy elengedted a babakérdést, engem ez nagyon megérintett, főleg, mert ez a kérdés nálam napi szinten felmerül a fejemben, a szívemben, és az most fontos nekem, amit írtál. Bár én hiszem, hogy ha úgy adódik, és Isten azt mondja, hogy szeretne megajándékozni titeket egy újabb élettel, akkor nem tudom elképzelni, hogy ne fogadnátok kitörő örömmel. Kérlek bízz Istenben, az Ő időzítésében. Én is ezt teszem, és tudom, hogy az én dolgom dicsérni Őt azzal, amim van, az pedig jelenleg négy fiú. Ha kapunk még, dicsőség az Úrnak. Ha nem kapunk többet, akkor is dicsőség az Úrnak. Mindenképpen Jézus nevét szeretném dicsérni, és ez minden helyzetben kihívás, hiszen a szívem nem mindig könnyű, amikor az Úr mást cselekszik, mint amire vágyom. De attól még Isten tervei a jobbak.:)

    Orsi kedves (a szívemnek az vagy), sokat fogok rád gondolni ezekben a napokban. És az van a szívemben Veled kapcsolatban, hogy amikor Isten nem a vágyaink szerint cselekszik, az azért van, mert sokkal jobbat akar adni, mint amit mi elgondoltunk. Akárhogyan is alakul neked 2011, Isten áldása kísérjen és őrző keze tartson meg. A többit meg majd úgyis meglátjuk. Szeretettel gondolok rád. Köszönöm, hogy írtál.:)

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok