Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hét gyerkőccel meg két kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
_____________________________________________________


2010. november 15., hétfő

Dalma levele az otthonoktatásról




Ki az a Dalma? Egy jó barát, blogismerős. Valaki, akivel nagyon régen 'beszéltem' utoljára, s nem is tudtam, hogy él-e, hal-e. Aztán egyszer csak 'a semmiből' újra előbukkant, és hozzászólt. És engem nagyon szíven ütött, amit írt. Nagyon örülök, hogy olyan őszintén és tisztán megfogalmazta, hogy miről is szól ez az egész ovi-suli-munka-oo-dilemma: én így nem tudtam volna. Nagyon örülök, mert a levele szerint az Úr valamikor engem használt az ő életében. Most őt használta az enyémben. És úgy éreztem, hogy úgy jó, ha ti is elolvassátok.

Dalma megengedte, hogy közzétegyem az írását, ami eredetileg egy hozzászólásnak indult, az előző poszthoz. Most ő viszi tovább a témát.:) Levelét tartalmi változtatások nélkül közlöm, de a kiemelések tőlem vannak.


Sziasztok.

Egy évvel ezelőtt, amikor belebotlottam Eszti blogjába, nagy dilemmáim oldódtak meg. Isten szólt hozzám ezen a blogon keresztül. Pontosan azt mondta, amire szükségem volt, választ adott a kérdéseimre. Felszabadított a nyomások alól, megnyugtatta a lelkem ezzel kapcsolatban. Akkor még nem tudtam, hogy ez Isten, mert csak távoli kapcsolatban voltam vele, de különös megnyugvást és egyben egy újfajta lelkesedést éreztem.

A kislányom akkor volt négy éves, és nem tudtam eldönteni, hogy ovi vagy nem ovi. Minden porcikám és minden lélegzetem azt súgta, hogy NEM, kívülről minden meg azt, hogy IGEN... és hogy már MIKOR? Most is vannak küzdelmeim, rengeteg, de most már mindenre Istennél keresem a választ, Tőle kérek útmutatást. Akkor úgy éreztem, nem vagyok alkalmas otthon tanítani a három gyermekem, de tudtam, hogy ez a legjobb nekik és Isten is ezt akarja.


Ezt akkor úgy próbáltam ellensúlyozni, hogy Én (és nem Istennel) elkezdtem felhalmozni az otthonoktatással kapcsolatos anyagokat, tanítási tippeket, eszközöket, kb. 20-30 Gb. anyagot halmoztam fel , éjszakákon át lamináltam oktató kártyákat, fejlesztő játékokat... és most is ott csücsülnek érintetlenül- na jó, egy párat használtunk belőlük, de nem sokat!:)

Minden, amit most teszünk a gyerekekkel spontán jön: lehet, hogy csak pont aznap, amikor szükség van rá egy gondolat formájában, vagy egy blogon keresztül... most már tudom, hogy ez Isten, és Ő csendesen vezet, napról napra, semmit sem közöl előre, kutatnom, gondolkodnom kell mindenért. Isten a gyerek által teljesen átformál engem és általam a gyerekeimet is.

Szóval, ezt csak azért írtam le, mert szerintem ez minden anya életében az első térválasztó. Ha egy anya óvodába engedi a gyerekét, az fájdalmas neki. Fájdalmas az első elszakadás, mindenkinek. Én Istennek hála ezt nem éltem át, de nagyon fájdalmas lett volna, azt tudom. Szerintem ez minden anyában Isten hangja. Isten szólhat hozzánk a lelkiismeretünkön keresztül, az Igén keresztül, vagy akár egy blogon keresztül...


Igen, nem mindenki tudja tanítani a gyermekét, de csak azért nem, mert nem mindenki hallja Istent, nem mindenki adja át Neki az irányítást. Ez igaz, és ezért sajnos szükség van jó és lelkiismeretes pedagógusokra, viszont Isten mindenkit ki tud képezni erre. Ha meghallod Isten szavát, ha minden nap időt töltesz el Istennel, ha Istennel jársz, akkor képes vagy tanítani a gyereked, még akkor is, ha csak általános iskolád van!

Mert akkor nem te irányítasz, hanem Isten. Akkor Isten tanítja a gyerekeidet, a te közreműködéseddel. Sajnos nem könnyű ebben a világban ráhangolódni Istenre (mert egy csomó minden megakadályozza ezt). Én sokat küzdök az idővel, a nehéz és ronda természetemmel, nem tudom letenni Isten kezébe a dolgaim, nem tudom teljesen Istenre bízni az életem, mindig odaadom-visszaveszem, odaadom-visszaveszem...

A Sátán gyűlöli az embert, gyűlöli a családokat, gyűlöli a gyerekeket. Azt akarja, hogy elválasszon téged Istentől, azt akarja, hogy szétmenjenek a családok, azt akarja, hogy minél hamarabb kiszakadjanak a gyerekek a családból, hogy aztán rabszolgáivá tegye őket. Sokféle eszköz van a kezében ezekre, és sajnos, az egyik ilyen az, hogy elhitette az anyákkal, hogy munkahelyeken kell dolgozniuk , elhitette velük, hogy gyermekeiknek jobb helye van az intézményekben, nekik meg pénzt kell keresniük. Mik ezek az eszközök? Tv, újságok, rádió, óvoda, iskola, hitelek, divat, kényelem, karrier, egoizmus... és végtelen a sor.


Lehet, hogy túl kemény, amiket írok, de sajnos ez az igazság. Nagy harc folyik a világban, és nekünk választani kell, hogy kihez tartozunk, középút nincs. Ez nem azt jelenti, hogy az, aki nem otthonoktat vagy esetleg a múltban nem otthonoktatott, az a Sátánt szolgálja, hanem azt jelenti, hogy itt és most el kell döntened, hogy Istentől kérsz tanácsot abban, hogy mi a jó a gyerekednek, és bárhogyan is vezet, bármilyen választ is ad, Őt helyezed előtérbe. Még akkor is ha a jelenlegi körülményeid vagy az anyagi helyzeted mást kívánnak. Ha Istent választod, mindent megad neked, amire szükséged van.


11 megjegyzés:

  1. Koszonom ,hogy ezt velunk is megosztottad!

    VálaszTörlés
  2. Ez sem véletlen, hogy pont most olvasom ezt a levelet...:) Köszönöm! nektek is, anyatársak és Istennek is...

    VálaszTörlés
  3. Hűha... Kezdem azt érezni, hogy a Jóisten - mivel időnként süketnek tettetem magam - már megafonnal ordítja a fülembe, mit is vár tőlem.
    Lassan és csendesen kezdte. Elvezetett ebbe a blogba. Elvezetett Virágéba, aki akkor még nem otthon oktatott (de az Isten vélhetőleg tudta, hogy hamarosan otthon fog) és hagyta, hogy blogon keresztül megkedveljem, elkezdjem tisztelni, csakúgy, mint téged, Eszti, hogy aztán majd könnyebben tekintselek példaképnek titeket.
    Aztán elkezdett elém rakni millió "apróságot", egy-egy kirándulást, Réka egy-egy kérdését, ilyesmit, hogy rávezessen az ízére, milyen csodálatos is, ha velem fedezi fel a világot a gyermekem. Aztán igyekezett megerősíteni engem a férjemen keresztül, az anyukámon keresztül, de még a barátaimon keresztül is.
    Nemrégiben szinte zsinórban futottam össze régi tanáraimmal - valamiért látnom kellett őket. Talán tükröt próbált tartani elém a Jóisten... De mivel én még mindig egy kicsit süket vagyok, szegény kénytelen - akár ezen a levélen keresztül, amit közzétettél - szinte ordítani a fülembe, vedd már észre, mit akarok tőled, vedd már észre, merre küldelek, vedd már észre, milyenné akarlak formálni, vedd már észre, ismerlek a hibáiddal együtt, s ennek ellenére (vagy épp ezért) akartam a kezedbe adni ezeknek a gyermekeknek az életét - tanulj, formálódj velük magad is!!
    Megértettem. Nincs vége a harcoknak, most kezdődnek. De megkaptam az erőt az otthonszülés harcaihoz, meg fogom kapni ehhez is. Felfogtam, azt hiszem. Úgy legyen. Köszönöm.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szep bizonysagtetel, köszönöm!
    Az ember tenyleg bele se gondol, hogy az a töknormalis dolog, amit mindenki termeszetesnek tart (3 ev gyes, aztan ovi, suli, melo) es ezert nem is gondolkozik mar el rola, az tulajdonkeppen egy szetzilalo hadmüvelet egyik nagyon bevalt lepese.
    Es ha az anya szive megszakad, mikor a gyereket oviba adja, kinevetik...

    VálaszTörlés
  5. Annyira jó más tollából is azt olvasni, amire Isten engem is elvezetett. Ugyanúgy vagyok, mint Dalma, nem tudom mennyi anyagot gyűjtöttem már össze digitálisan, de eddig nem sokhoz nyúltunk hozzá. Teljesen más az életünk, a prioritások, az "anyag", amivel dolgozni kell, valamint mi anyák is mások vagyunk. Én csodálom Virágot és nagyon sok hasznos dolgot tanultam/tanulok tőle, de rá kellett jönnöm /és elég kemény időszak volt, mert teljesen alkalmatlannak éreztem magam erre a feladatra/, hogy Isten nekünk másfajta utat szán. És tényleg az a legnagyobb áldás, ha az ember meghallja az Ő hangját.

    VálaszTörlés
  6. Nekem is megfogalmaztál és leírtál valamit, amit már hetek óta próbálok mondogatni több forráson:)

    "lehet, hogy csak pont aznap, amikor szükség van rá egy gondolat formájában, vagy egy blogon keresztül... most már tudom, hogy ez Isten, és Ő csendesen vezet, napról napra, semmit sem közöl előre, kutatnom, gondolkodnom kell mindenért. Isten a gyerek által teljesen átformál engem és általam a gyerekeimet is."

    Én írok heti tervet, csinálok tematikát, de ez csak az irányt szabja meg, az, hogy mit csinálunk, az mindig akkor dől el, amikor leülünk, amikor kérem az Urat és odatelepszek a gyermekem mellé!
    És abban a pillanatban, ahogy odaülök ahhoz a kis lélekhez, aki rám van bízva, azonnal vezet ez Úr, vezeti a kezem, a gondolataimat, mindent megmutat, ötleteke ad. Kezükbe veszünk pár kupakot és dőlnek a "feladat" ötletek, pedig nem is készültem rájuk!

    És ami a legcsodásabb, átélem azt, hogy engem használ, azt használja, ami én vagyok, amilyennek teremtett, amit én tudok, amit megtanultam az Ő kegyelméből!
    Mert ott vagyok a gyermekemmel és mindazt eszembe juttatja, ami akkor kell abból, amit valaha olvastam, tanultam, tapasztaltam! Én ebben annyi megtapasztalom az Ő mérhetetlen Jóságát és kegyelmét irántam, a szeretetét, hogy kell neki az, ami én vagyok és használ, engem használ mindannak a megvalósítására, amit rámbízott!

    VálaszTörlés
  7. Olyan jókat és áldásokat írtatok!! Nem is írok mást, csak annyit: hadd jöjjön, ha van még bennetek.:)

    VálaszTörlés
  8. Eszti, ez most annyira jó volt ;)

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jó, hogy Dalma ezt így megírta! Számomra is megerősítő. És bátor´tó, hogy többen is azt írjátok, hogy majd akkor, ott tudni fogjuk, mit kell tenni, fölösleges előre parázni az egészen... Fúú, hát én nagyon tudok előre aggódni. Talán már nem kellene... Inkább arra kéne öszpontosítanom, hogy rá tudjak hangolódni Isten hullámhosszára, hogy tudjon a "szemeivel tanácsolni", ahogy a Zsoltárokban is olvashatjuk.

    VálaszTörlés
  10. git, nagyon igazad van! A leghasznosabb, amire az oo előtti években fel lehet készülni, az az Úrra hangolódás. Ha Ő tud vezetni téged, mert engeded ezt, akkor eléggé felkészült vagy mindarra, ami következik.

    Isten LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE vezetett el az oo-ig, és otthonoktatva is így fog továbbvezetni: napról napra, lépésről lépésre. Tényleg ne aggódj!:) Vigyél mindent az Úr elé, és próbálj találni olyan embereket, akik a hitedet inspirálják és nem lenyomnak. Isten meg fog tartani és végig fog benneteket vezetni az otthonoktatásban. Mert Ő hűséges és nem enged el.:)

    VálaszTörlés
  11. Sokat gondolkoztam Dalma sorain és teljes mértékben egyetértek vele. Én is ide jutottam. Azt érzem és azt gondolom, hogy Istennek nincs lehetetlen. Ha száraz lábbal átvezetett egy népet a Vörös-tengeren, ha éhségben és szárazságban Illést hollók tudták táplálni, ha mannát és vizet tudott adni a pusztában, ha csodákat tudott tenni, gyógyítani, sokasítani, emberek szívét megváltoztatni... akkor képes arra is, hogy megtanítson tanítani!
    Egyre jobban ezt érzem én, de még sokat kell és sokat is fogok ezért imádkozni.
    Köszönöm, hogy vagytok és mindnyájatok által erősödhetek hitben, ötletekben és lelkesedésben! Isten áldjon meg Benneteket!

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok