Szia, kíváncsi Olvasó!

Ez itt a Matrózblog:
random gondolatok életről, hitről, tanulásról, meg minden másról. Hét gyerkőccel meg két kutyával. Otthon élve, otthontanulva.

"Amíg kicsi vagy, ösztönösen csábít az ismeretlen TUDÁS nyílt vize. Otthon nincs iskola, csak te és a nyílt víz ... Minden a TIÉD lehet, amit befogadsz belőle!"


Üdv itt:

Eszti
_____________________________________________________


2010. június 4., péntek

Vizsgahajrá



A második félév sokheti lazulása után most rákapcsoltunk a tanulásra Dodával. Egyelőre úgy tűnik, hogy megtaláltuk azt az ideáltempót, ami lehetővé teszi, hogy a célkitűzéseinket elérjük- jó reménység szerint. Meglátjuk, hogy lesz. Most átlagosan napi 2 órát tanulunk, de valószínűleg ennél kevesebb is megtenné, ha nem vettük volna olyan könnyeden az elejét. Persze ez nem baj, mert pár hónappal ezelőtt Doda keze nem volt még százas az íráshoz. De most egész jól veszi. Persze nem sietjük el, s ez nem tudom, hogy hogyan fogja érinteni a tanító nénit. Talán nem lesz gond.

Kicsit úgy érzem magam, mint múlt félévben ilyentájt a vége felé: hogy nagyon meg kell fogni minden napot a tanulásra, de ez mégsem frusztrál felettébb. Inkább csak jófajta módon motivál.

Tételesen lebontva, a matekkönyvnek a legvégén járunk. A munkafüzetet egyáltalán nem használtuk, mivel Doda értett mindent és tudta is alkalmazni, így nem láttam szükségét ezzel frusztrálni. A környezet munkafüzetet már előző félévben jobbára kitöltöttük. Van néhány kimaradt feladat, meg ismételni sem árt, úgyhogy most nagy tempóban vesszük újra végig. A verstanulásról, amit magyarból kell tudni annyit, hogy erről eleddig elfeledkeztünk, de gyorsan tanul a fiam, úgyhogy egyelőre azzal is épp jól tudunk haladni.

Olvasáshoz nem használunk olvasókönyvet. Egyrészt azért nem, mert mire suliba mentünk, már előrehaladottak voltunk az olvasástanulásban a Lexi könyvvel, s nem akartam megváltoztatni az irányt. Másrészt, mert nem tartom túl jónak az olvasókönyveket. Szerintem a leegyszerűsített olvasmányok, amik természetellenesen rövidek és könnyedek, inkább visszahúzzák a fiatal olvasni vágyót, semmint felkeltik az érdeklődését. Ezen kívül könnyen lehet, hogy még érdektelenné is teszik a jófajta irodalom, illetve a nehezebb ismeretterjesztő szövegek, vagy akár a Biblia szövege iránt azzal, hogy előre porciózott adagokban fogyasztható csak.

Olvasókönyv hiányában viszont abban próbálja ki magát a gyerek, amiben szeretné. És ez van, amikor egy mesekönyv, van hogy gyerekenciklopédia, vagy egy recept, vagy akár más, nem kifejezetten gyerekeknek szánt szöveg. Az érdeklődése vezeti, és az van, amikor kihívást jelentő nehézségi fokú szöveghez irányítja. De bátran nekiugrik, mert önmagának olvas, s ha nem is mindig jár sikerrel, ez nem okoz neki kudarcot, mert nincsen minősítve, kommentálva a tevékenysége. Ez így nekünk teljesen megfelel.

Örülök, hogy ebben rugalmas a sulink, és nem ragaszkodnak annyira az általuk jónak tartott normához, hanem hagynak teret a másfajta megközelítésnek- ezt nagyon értékelem. Doda egyébiránt folyékonyan olvas és rendszeresen használja is ezt a készséget. Azt olvassa, amit maga választ, ebben csak nagyon ritkán irányítom.

Rafi is olvas már: bár lassan, és még csiszolni kell a technikáját, főleg a türelmét, de már szépen alakul, fejlődik ebben.

Dodával az ének-zenéhez napi szinten énekelgetünk és tanuljuk a dalok szövegét, meg a ritmust letapsolni: ebbe a másik három csemete is lelkesen belekapcsolódik az utóbbi időben. (A minap megfordult a fejemben, hogy esetleg nem lehetne-e megjátszani, hogy Rafi is levizsgázik előre az elsős énekanyagból. :D)


Doda a szolmizálást majd F.-el fogja gyakorolni, úgy beszéltük meg. A technika, meg a rajz beadandókkal kapcsolatban úgy gondolom, hogy majd utolsó pillanatos összeszedés lesz- egész félévben csináltunk ezt-azt, ebből kell válogatni. Félév elején szuperbrillírozós kreatív ötleteim voltak erre a két tantárgyra vonatkozóan (is), de mostanra jócskán leszelídültem ebben (is). Azért valamit biztosan fogunk vinni, de mint az előző félévben, úgy ebben sem jött össze, hogy nagyobb mennyiségben direkt a sulira kreálunk: helyette az itthon spontán alakult kreatívkodásokból fogok mazsolázni.

Még azt szégyenteljesen be kell vallanom, hogy hatalmas aha-élményem volt Doda matekjával kapcsolatban. Ez pedig az, hogy felismertem, hogy a matekkönyve értelmesen fel van építve!! Most ez viccesen hangzik, de tényleg így érzem: egész évben komolyan szkeptikus voltam a könyvvel kapcsolatban és sokáig azt hittem, hogy Doda nem fog tudni értelmesen megtanulni ebből az összezsúfolt, csapongó, helyenként idegesítően logikátlan tankönyvből- de dicsőség az Úrnak, mégis sikerült!

Na jó, azt nem tudom biztosan, hogy a tankönyv miatt vagy a tankönyv ellenére sikerült-e, de gyanítom, hogy a tankönyv mellett más dolgok is közrejátszottak. Szerintem nagyon sokat számított az is, hogy hosszabb időt nem-matekoztunk direktben az elején,viszont sokat számolgattunk abakusszal. És nem szabtam teljesítendő napi oldalmennyiséget. Vagyis nem siettünk, volt idő emészteni és megérteni a tanultakat. Most azért a napi 2 oldalnak meg kell lenni, de ez így már nem okoz nagyobb gondot.

Persze néha még így is megy a sóhajtozás, meg az alkudozás, hogy "ne, anya, ma ne kelljen!", holott ügyesen meg tudja csinálni, és egyáltalán nincs túlterhelve: messze nem olyan kifárasztó ez, mintha iskolába járna, és e mennyiség többszöröse házi feladatot kellene napról-napra megcsinálni, és nem csak matekból...

Úgyhogy az utóbbi időben előkerült itthon a munkamorál kérdése is. Nem szeretnék megelégedni egy fanyalogva és utálkozva elvégzett tanulással, még akkor sem, ha jól végzi el a dolgát. Szeretném elérni, hogy amit tesz, azt ne csak jól, hanem vidáman is tegye: ne kényszerből-vigyorogva persze, ellenben úgy, hogy igyekszik vidám lenni és megtalálni az örömforrást ebben a tevékenységben, minden tantárgynál. Mert ez a javára lesz később is.

Érdekes, hogy ez is egy olyan dolog, ami nem jön természetesen az emberi természetünkből, még akkor sem, ha alapvetően nem kudarcos a tanulás. Mert ha nem is kudarcos, de nem is mindig csak érdekesség: van amikor kifejezetten munka, és mint ilyen, a gyereket elvonja a játéktól, meg a tesóktól, s ez azt sugallja neki, hogy amit ő csinál, az nem lehet örömteli és élvezhető, csak a másiké, holott nem így van. De meglátni a helyzetünkben a jót, és pozitívan hozzáállni az elvégzendő feladatainkhoz nem jön magától, hanem rá kell nevelni magunkat. Ez is önmagunk megzabolázása kicsiben, és hasznos dolog, ha már fiatalon képessé válik erre az ember gyereke.

Ezt is tanuljuk most: odafigyelni EGY dologra, mégpedig nem máséra, hanem a saját dolgunkra, s a leülős tanulás idejére nem elkalandozni, nem belefolyni a többiek tevékenységébe. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert valószínűleg jövő évben ősszel már két iskolásunk lesz, ami miatt muszáj megtanulnia mindenkinek a saját dolgával foglalkozni.

Szeretném, ha majd szinkronban tudnának bizonyos dolgokat tanulni, és ez megköveteli, hogy ne a más feladatát tartsa majd érdekesnek mindenki, mert így nagyon elhúzódna és nehézkessé válna ez.

Szóval nevelődünk, készülünk, és tanulunk. A vizsgaidőpontot ma tudtuk meg, június 16-a kora reggel: van tehát még időnk, pár hét. Jó reménység szerint éppen elég.

17 megjegyzés:

  1. Matekból milyen könyvet használtok? Hogyan tanultok? Mi csak a munkafüzetet töltjük. Nekünk is azon a héten lesz megmérettetésünk, és mivel nem vizsga, valamit fel kell mutatni.

    Amúgy érdekes, hogy "a szomszéd fűje mindig zöldebb", mert nálunk is van rinyálás a legklasszabb dolgokra is. Szerintem ez is csak az eredendő bűn, dacosság, még magával is kitol, csak ne legyen mindig ahogy én szeretném.

    VálaszTörlés
  2. A matekkönyvünk az 'A mi matekunk' sorozat elsős tankönyve. Ehhez van munkafüzet, meg egy pároldalas ellenőrző feladatlapos kiadvány. A szerző Dr. Rakos Katalin, és a Nemzeti Tankönyvkiadó könyve.

    A tanulás most már jobbára nekünk is a matekkönyv feladatainak kitöltését jelenti, de a tanév elején, meg ennek a félévnek az elején nem így volt. Év elején több héten keresztül csak az abakusszal játszottunk, ez volt a matekóra.

    Aztán amikor már a tankönyveben is haladtunk, de éreztem, hogy valami nehezebben megy át, vagy nagyon szenvedéses, akkor pár hétig megint nem matekoztunk a szó iskolai értelmében. Vagyis a matekkönyvet szépen félretettem, és akkor kerültek elő a gémkapcsok, amiket csoportosítottunk és megszámláltunk, illetve a dobókocka, amivel egyszerű műveleteket végeztünk el, meg a számolós könyv (elrejtőző állatokat kell benne megszámolni, és sok fajta volt belőle egy képen).

    Így most visszatekintve az egész adta magát: én azt mondom, Isten vezetése volt, Ő adott bölcsességet, hogy mit hogyan tegyek. Nekem lövésem sem volt, hogy mi sül ki belőle, nem tudtam, hogy működni fog-e az, hogy inkább a gyerekhez idomulok, nem a tananyaghoz. Nem tudtam, hogy fogjuk-e tudni teljesíteni a követelményt, hiszen sosem próbáltam ilyesmit. Mindenesetre csak igyekeztem a gyerkőcre hangolódni. De gondolom, nálatok is valahogy így megy a dolog.:)

    Nekünk a matek tankönyvben és a munkafüzetben is vannak feladatok, de nem akartam kettőből dolgozni. Év elején találomra kiválasztottam, hogy inkább a tankönyvből tanuljunk. Az előző vizsga előtt nyilatkoznunk kellett, hogy hányadik oldalon tartunk a könyvben, azért, hogy vizsgán majd ne kérdezzenek olyan feladatot, amit még nem vettünk. Mi akkor eléggé el voltunk maradva az előirányzott oldalmennyiségtől tankönyvileg, viszont a vizsgán az írásbeli feladatot meg pengén megoldotta a gyerkőc, és nekem ez számított inkább.:)

    VálaszTörlés
  3. Mi az az abakusz, amit emlegetsz?

    Olyan jó, hogy leírod ezeket. Jó látni, hogy isten még ilyenekben is tud egy anyukát vezetni, és igazán örülök, hogy sikerülni látszik ez a nehezen induló matek. Nálunk szerintem az irástanulás lenne a legnehezebb.

    hogyan próbálod megtanítani azt, hogy örömmel tudja csinálni amit KELL. mert azt nálunk is jó lenne megtanítani a nagyfiunkkal. Amúgy pontosan ugyanúgy látom ezt a dolgot, mint te, hogy már kicsi korban rá kell őket erre nevelni.. csak hogyan?

    VálaszTörlés
  4. git, itt egy kép az abakuszról:

    http://www.scitech.mtesz.hu/10kiraly/kepek/icon/abakusz_s.jpg

    Az örömmel végzett feladatok hogyanja kérdésed megihletett, s így készül belőle egy poszt. Belinkelem majd ide is. És köszi, hogy elgondolkoztatsz. :)

    VálaszTörlés
  5. óóó, hát ennek ilyen nevét még nem hallottam! Most hirtelen azt sem tudom nálunk minek hivják...

    Várom a posztot!

    VálaszTörlés
  6. git, én is nemrég láttam a neten, hogy így is hívják. Én 'golyós izébizé'-nek hívtam eddig. :D

    VálaszTörlés
  7. Nagyon tuti abakuszt lehet kapni az ikeában, bocsi a reklámért, de sok játékbolt árához képest "olcsón" (2000 ft), meg kifejezetten nagy méretben. Más boltba sokkal kisebbeket találtam.

    VálaszTörlés
  8. Képzeld, jó pár héttel ezelőtt éppen ilyen ikeásat néztem ki, amit te is mondasz. Csak nem az újat, hanem használtat a Zsibvásáron. El van rakva a link, csak most anyagilag nem tudom beütemezni a megvételét, pedig nagyon jutányos, meg jónak is tűnik. Köszi Mary. :)

    VálaszTörlés
  9. Nem akarok en itt senkit lebeszelni a vasarlasrol, nekunk is bolti van, de az abakusz tulajdonkepp konnyen elkeszitheto. Ket lec a szeleire, 10 kor keresztmetszetu rud es nagy fagyongyok. (A mienk egyszer szetesett darabjaira, ugy ragasztgattam ossze.) A jovo evi projekteinken torom a fejem, es pl ez epp egy technikaora, gyongyoket szinesre festeni, deszkat lesmirglizni, apa lukat fur ra, gyongyoket felfuzni es osszeragasztani.
    Petine

    VálaszTörlés
  10. oo gyerekeknek találtam:
    http://mese.tv/page/eros_vizreszecskek

    remélem, jól megy majd a vizsga!

    pepita

    VálaszTörlés
  11. Köszi a tippet, petine. Pár év múlva nekünk is jó lehet, de a másodikos technika még nem tart ott.:D

    pepita, köszi, én is remélem. :) Jó a link. Mi ezt néztük:

    http://mese.tv/page/miert

    VálaszTörlés
  12. gitnek és mindenkinek, akit érdekel a téma:

    Elkészült az új bejegyzés az örömmel történő feladatvégzésre nevelésről. Itt a linkje:

    http://matrozkepzo.blogspot.com/2010/06/munkavegzes-orommel.html

    Remélem, hogy erre gondoltál. :)

    VálaszTörlés
  13. Szólhatok építőt?

    Az abakusz zseniális dolog!

    Később, amikor már túl kell majd lépni a 100-as számkörön, akkor is lehet használni!

    Tudjátok, hogyan?
    Simán elfordítod derékszögben, hogy a gyöngyök függőlegesen legyenek.
    És akkor elnevezed a jobb oldalit egyeseknek, a jobbról másodikat tizeseknek, és így tovább, nekem nagyon bevált egyszemélyes tanításkor!

    VálaszTörlés
  14. Köszönöm, Anett. Épp nincsen most abakuszunk, elvásott. Kell majd egyet venni, és ahhoz jó lesz majd, amit írtál.

    VálaszTörlés
  15. Ha már itt kint vagytok:

    a legjobb beszerzési helyek:

    interneten: gumtree, ebay, freecycle, freegle, valamint hétvégeken a jó öreg kárbútszél :-)

    VálaszTörlés
  16. Köszönöm a tippet, Anett.

    VálaszTörlés

Szívesen olvastátok